020. – Hó, hó, hóember!

Subotei története arról győzi meg az olvasót, hogy a kreativitás és a játékosság néha az első látásra lehetetlen küldetésnek tűnő problémák megoldásához is hozzásegíti az embereket – miért lenne ez másként a tápos katonáknál?

Na jó, nem bírom tovább, mostmár nekem is írnom kell.

Nyócvanegyben összeértek a nyolc- és hathónapos időszakok, és lehetővé vált az úgynevezett előfelvételis alegységek-egységek mellőzése. Az egyetemisták addig egy nyolchónapos és egy töredék időszakot töltöttek elkülönített karámokban, míg attól kezdve pont két időszak lerántására jutott idő, nem kellett külön szervezgetni. Ennek örömére a hadseregtábornok elvtárs (minek név, csak egy volt) úgy döntött, hogy a proletariátus és a leendő értelmiség eltávolodásának megakadályozása érdekében a sorszolgálatot vállvetve töltjük le.

Így kerültünk úgy százhúszan, értelmiségi lét ígéretével rendelkező 18 éves kölykök vagy tízannyi, akkor 24-25 éves, hozzánk képest már igencsak érett férfikorban lévő sorállományú közé, akiknek legtöbbje komoly élettapasztalattal, nem kevese pedig kötetekre rúgó priusszal rendelkezett.
 
A "rajparancsnok-képző bázison" eladdig csak sötét, viharos éjszakákon mertek suttogni a Szörnyről, amely ezerfejű hidraként élősködik a sereg testén, és eredendő gonoszságával, ügyetlenségével és ravaszságával alapjában veszélyezteti az egyszerű sorkatona életét és biztonságát. És akkor megjelent a kapuban 120 eleven, pislogó, toporgó tápos – ahogyan a főemlősök e veszélyes faját a helyszínen aposztrofálták -, és láthatóan készen állt a züllesztés és veszélyeztetés megkezdésére.

A "nevelés" korrekt módon folyt néhány hónapig, de mindent meg lehet szokni; még azt is, amit az ember nem is hinne. Így is történt. November 7-én pedig – gondolom, valami adminisztrációs hiba folytán – többek között négy tápost is előléptettek őrvezetővé és rajparancsnoki beosztásba helyeztek.

Köztük voltam magam is.
 
Hát, ha addig nem tudtam volna, mit is értenek a katonák a "szívás" szakkifejezés alatt, akkor megtudtam. Ami utolsó mocskos szemét munka volt a zászlóaljnál, azt – nevelési céllal – természetesen mind táposok végezték, és természetesen mindet a tápos őrvezető irányításával, illetve tevékeny részvételével.

Történt volt, hogy december közepén – nem váratlanul, de hirtelen – leszakadt az ég, és egy vasárnap délután húsz centi hó esett. Az alakulótér, ahol másnap délelőtt az ezrednek kellett volna felsorakoznia, eltűnt a hó alatt. A zászlóalj napos tiszt (ZNT) remek mókát eszelt ki, nagy egyetértésben az ügyeletes tiszttel. Húsz tápost összerántottak, az élükre állítottak engem, s a feladat: takarítsuk el a havat az alakulótérről. Tekintettel arra, hogy nagyjából két hektárnyi területről volt szó, ez viszonylag reménytelennek látszott, főleg azután, hogy a ZNT kaján vigyorral kiosztotta az eszközöket: húsz darab utászlapátot.
 
A tájékozatlanok számára elmondom, hogy az utászlapát közkeletű neve ásólapát volt. Aki azt gondolná, hogy azért, mert ásásra és lapátolásra egyaránt alkalmas, azt ki kell ábrándítanom: lapátnak nem volt jó, mert ásóhegyben végződött, ásónak pedig azért nem, mert lapát módra görbült. Hólapátolásra pedig feltehetően a literes kólásüveg is jobban megfelelt.
 
Álldogált a kis csapat odalent tanácstalanul, páran az ásó hegyével kapirgálták a havat, keskeny vonalakat vésve a felületébe. Körben a zászlóaljépületek ablakaiban harsányan röhögtek a népek, és különböző obszcén biztatások, valamint rusztikus jótanácsok hangoztak el a munka végzésére, valamint az eszközök felhasználására vonatkozóan.

Összehívtam a válságtanácsot, majd rövid tanácskozás után nekiláttunk hóembert építeni. Nagy sikert aratott a közönség körében, a röhögés végighullámzott az épületeken. Majd lankadni kezdett, ahogy a nézők sorban rájöttek, mi történik. Mire az első gigászi hógolyót az alakulótér sarkába gurítottuk, az ablakok már üresek voltak. Az alakulótér havát négy roppant hótömbbe tekertük; még sötétedés előtt készen voltunk, és mehettünk pihenni. A szörnyű görgetegek még április végén is emlékeztették az állományt az intellektusnak a természet erői – meg a kisstílű rosszindulat – felett aratott diadalára. 

37 hozzászólás

 1. Zig Zag — 2009-06-10 08:30 

No igen. A “minek ide és, mikó van baromi erő” taktika nem mindig válik be. Ez a történet valóban szép győzelme az észnek a sötétség rosszindulatú erői felett.

 2. molnibalage — 2009-06-10 08:33 

Zseniális! :)

 3. ekkerjoz — 2009-06-10 09:11 

“Táposok”, az rendben van, mindenki tudja, hogy sivárállat előfelvételisek voltak (persze, ha tudjuk, mi az, hogy előfelvételi).
Nade. Emlékszünk-e arra, kik voltak a “Sárgarigók”?
Nyeremények nálam.

 4. zulu — 2009-06-10 09:16 

Hogyne emlékeznénk. Lárva korukban ők voltak a táposok.

 5. ZON — 2009-06-10 09:17 

@ekkerjoz: tartalékos tiszti tanfolyamot végző sorkatonák, ált. alhadnagyként szereltünk.Csókos helyeken szolgáltunk: pl. Zách utcai hadtápkiképző központ.

 6. zulu — 2009-06-10 09:17 

Azért az sem volt rossz, amikor hatdápkéssel vágtuk a füvet az út mellett, és sapkába szedtük az öszi faleveleket. :-)

 7. ddd.dino — 2009-06-10 09:20 

@ekkerjoz:
Én emlékszem,mit nyertem?
Na jó semmit, én csalok: magam is rigó voltam!
Amúgy az átlaggal szemben, én tartottam elviselhetetlennek a magam idejét, kivételesen jó társaságba kerültem rigóként. Ez előző rigó vonulás nem volt ennyire jó, az utánunk jövő kifejezetten rossz volt (bajtársiasság, összetartás és barátság terén!)
Azért kíváncsi vagyok, hogy ki tudja még. Egy nyereményt én is felajánlok!

 8. ddd.dino — 2009-06-10 09:21 

helyesen: “…nem tartottam elviselhetetlennek…”

 9. proletair — 2009-06-10 09:22 

Micsoda ravasz megoldás volt:)

A rigó az nem a sorállományú tiszthelyettes/zászlós?

 10. ekkerjoz — 2009-06-10 09:24 

Van itt egy teszt, nem az igazi, de nem rossz.
kispad.hu/kviz/sajat/katonaszleng/

 11. wildpig — 2009-06-10 09:30 

Rigolettó voltam magam is. És csákánnyal nyírtuk az útmenti füvet Csobánkán.

 12. wildpig — 2009-06-10 09:32 

Különben minket hivatalosan “tartalékos tiszti képzés”-nek hívtak. Egy jó dolog volt benne: az alapkiképzés után fullos 16:00-5:00-ig szóló civil eltáv a könyvben.

 13. retroflexus — 2009-06-10 09:33 

Én úgy emlékszem, hogy azokból a táposokból lettek tisztesek, akik spiclik voltak, készítették a heti “hangulatjelentéseket” a politikai tisztnek. Véletlenek nem voltak…

 14. taxpayer — 2009-06-10 09:37 

Én kicsit előbb 79-ben voltam tápos, akkor még külön kaptuk a kiképzést, de mink nem kaptunk elsőként krumplivirágot, mielőtt “csapatgyakorlatra” összeeresztettek minket a proletariátussal. Nem részletezném a szopást…
Egyébként a cikk elején emlegetett hadseregtábornok elvtárs is szerencsésen megmenekült a jól megérdemelt lámpavastól 89-ben és gondolom offshore tartja vagyonkáját ma is (vagy az örökösei?).

 15. ddd.dino — 2009-06-10 09:38 

A teszt nagyon állat!
Nem hittem volna, hogy öreg koromra még tanulok újat! :-)))
(Amúgy nem tudom ki hozta össze, de aki elhiszi, hogy a VV ruha tényleg sugárvédő, az nem érdemli meg a rigó vállapot:-)))

 16. zulu — 2009-06-10 09:42 

@retroflexus: Ez hülyeség. Magam is tisztes lettem, és nem voltam spicli. elhiheted, semmi okom nincs névtelenül hazudni. :-)

 17. ddd.dino — 2009-06-10 09:44 

@proletair:
Rigó a sorállományú tartalékos tisztjelölt, rendfokozattól függetlenül (bár a rigó leginkább rendfokozat nélküli hallgató, főtörzsőrmester és zászlós).
Az elnevezést a vállapon hosszában végigfutó rigósárga paszomány adta.
(Amúgy ez a rigósárga paszomány már -más formában-a monarchia tartalékos tisztjejlöltjein megtalálható volt, majd a karpaszományos elnevezés is innen eredt, úgyhogy a néphadsereg egy szép M.Kir. Honvéd hagyományt vitt tovább, ezt megörökölte a 90-es Honvédség.

 18. retroflexus — 2009-06-10 09:47 

@zulu: ok, elhiszem. nálunk az a tápos, aki párttag volt, az lehetett írnok, aki meg jelentett, az őrvezető. úgy látszik, nálunk jobban működött a Rendszer… :)

 19. ddd.dino — 2009-06-10 09:47 

@retroflexus:
Na ez azért így nem igaz!!!
Én például tizenvalahány éve a Bólyai Katonai Műszaki Főiskola tartalékos tiszti szakát végeztem el, hogy tartalékos tiszt lehessek. Voltak némi felvételi követelmények, valamint nem kis túljelentkezés.

 20. proletair — 2009-06-10 09:49 

@ddd.dino:

Köszönöm a pontosítást. Én már nem találkoztam rigókkal (a rigolettón most hahotáztam) csak rokonoktól hallottam valamit erről.

 21. taxpayer — 2009-06-10 10:00 

Mikor másodjára berántottak (a csernobili robbanáskor voltam bent) 7 hónapra, mi is “sárgarigók” voltunk. Ez a kifejezés arra utalt, hogy a tartalékos tiszthallgatók a hivatásosok arany csíkos váll-lapja butított változatát, okkersárgát viseltek. Amikor a leszerelés napján hadnagyok lettünk, kinézett egy hamarost tartalékos szolgálatra behívás, ami a GMK-zós időkben anyagi csőddel volt egyenlő. Ezért megszokásból azóta sem ott vagyok lakcímbejelentve, ahol tényleg lakom, bár ma már ez csak megszokás meg lustaság.

 22. utcai_arcos — 2009-06-10 10:08 

Á,tucatjával tudnám sorolni a vicces történeteket, de csak egy, a rigókkal kapcsolatban. Szentenderén nyomtuk felderítő tiszthelyettesként. Mi voltunk az első “évfolyam” akiket már érettségivel vettek fel. Valami rejtélyes okból kifolyólag a szakaszunkat a tts szint helyett a rigó szint végére a 20 ágyasba helyezték -lehet tippelni, hényszor voltunk reggeli tornán,amíg ki nem derült, hogy a tarcsik nem mernek bejönni hozzánk reggel ébreszteni:). Mi akkor simán reggeli előtt 6.50kor keltünk a hivatalos 5.40 helyett.-jajj,most elárultam egy szolgálati titkot,mert ugye a napirend titkos volt….pfff-.Na szóval reggel lazázunk a fürdőben -20an takarítottunk egy 2 (kettő!) személyes zuhanyzót,a többit a rigók. Egyszer csak azt hallottunk :… én itt a diplomámmal súrolom a mosdót, mésok meg csak lazáskodnak…Persze, szegény még meg volt szokva ahhoz, hogyúgymondjam, a tts hallgatók nem a legizmosabb agyúak közül kerültek ki addig. Minket úgy választottak már, hogy nem jutottunk be a főiskolára, szóval annyira hülyék nem voltunk, mindenki beszélt minimum kozépszinten valamilyen nyelvet, ez 90es évek elején nem volt túl gyakori. Én csak úgy lazán átdobtam a mosdót elválasztó fal fölött…:…próbálnád inkább a WC kefével, biztos könnyebben menne…na AZZAL a csenddel ölni lehetett volna :D :D.

 23. flimo13 — 2009-06-10 10:41 

@ddd.dino: pedig az alfát biztosan kivédi (tekintve, hogy egy vékony papírlap is megteszi), de szerintem még a bétát is felfogja.

Ezek főleg úgy veszélyesek, hogy az alfa-béta bomló magokat szálló por formájában belélegzed, és belülről nincs, ami védjen (alfa nagyon roncsol, de kívülről a bőr is megállítja, enyhe bőrpír árán). A szálló por ellen meg csak jó a VV :)

A gamma az más tészta természetesen :)

 24. Májkell123 — 2009-06-10 10:49 

Én Szentendrén és Debrecenben voltam mint rigó. A századparancsnokom a rigó kifejezést is továbbfejlesztette. Ő MEXIKÓIAK-nak hívott bennünket. ROD-RIGÓ = MEXIKÓI

 25. Májkell123 — 2009-06-10 11:05 

Jut eszembe: ’96-ban mint tartalékos gépesített lövész hadnagy szereltem le. Akkor még kötelező érvényű volt a tartalékosi állapot. A leszerelés után rögtön kaptam egy behívó parancsot. Ha általános mozgósítást rendelnek el, 3 napon belül Rétságra kellet volna bevonulnom. Hál istennek azóta a rétsági laktanya megszűnt, meg önkéntes alapú lett a tartalékos szolgálat. 2000 környékén kaptam egy papírt, hogy akarok-e önkéntes tartalékos lenni. Hát nem akartam. Egyébként jó pénz adtak volna érte, de cserébe évente 3 hétre (ha jól emlékszem) be kellett volna vonulni.

 26. DEGEC — 2009-06-10 11:17 

nyilvan, hiheto a story…
2 hetkarnyi havat hoemberbe tomoriteni..

az ido hogy megszepiti az emlekeket..

mi meg harman takaroztunk egy nadragszijjal es akinel a lyuk volt megfagyott…

ezt a szart..

 27. Zig Zag — 2009-06-10 11:46 

Gratula Tiboru, hogy ez a blog is Index címlapra került!

 28. Zig Zag — 2009-06-10 11:59 

@DEGEC: tetszik a nicked. honnan vetted?

 29. utcai_arcos — 2009-06-10 14:58 

@tiboru: hááát,nem tudom mennyi idő alatt évülnek el a háborús bűnök :D. meg ezek nagy része “természetesen” mással történt meg :D :D :D

 30. utcai_arcos — 2009-06-10 15:08 

Ja, és aki nem volt katona,annak ezek a történetek biztos nehezen emészthetőek. Aki pedig volt és így nyilatkozik, nos az… és ide most nem írok semmit.

 31. subotei — 2009-06-10 15:20 

@DEGEC: Látták olyan ezerháromszázan. Akkor nem nálad volt a lyuk, nemde?

 32. ekkerjoz — 2009-06-10 15:47 

Szeretem, nagyon szeretem, mikor szolgálat alól felmentett/eltanácsolt/alkalmatlan agyak osztanak eszet.
Élmény.

 33. kvarcman — 2009-06-11 09:01 

Nekünk a gimiben testnevelés óra keretében kellett az iskola udvaráról és belső udvaráról eltakarítani a havat. Mi nem ásót kaptunk hanem 1 törött nyelű lapátot, egy rozzant hólapátot és 6 db seprűt. Ugyanúgy oldottuk meg…görgettük a hólabdákat, mert így egyszerűbb volt…
Azt viszont nagyon bírom, hogy minden blogon előbb vagy utóbb megjelenik egy Nobel-díjas agysebész, aki az abszolút igazság letéteményese…

 34. regisztráltam — 2009-06-12 22:20 

“különböző obszcén biztatások, valamint rusztikus jótanácsok hangoztak el a munka végzésére, valamint az eszközök felhasználására vonatkozóan.”

:))))))

kvarcman: ezek a büdös életben még nem láttak laktanyát belülről, max az interneten

 35. regisztráltam — 2009-06-12 22:23 

PS: elnézést azoktól, akik már nem lehettek, vagy egyéb okokból kifolyólag ne voltak, de lehettek volna, de hozzá kell tennem, hogy a posztokat plusz a hsz.ket olvasgatva nem volt példa rá

 36. Csavarhúzós — 2009-06-12 22:52 

A “tápos” megszólításra válaszként, amikor kinyílt a csípánk, kitaláltuk a nem előfelvételis honvéd elvtársak “táptalan”-ként való szólítását.

 37. Jadro — 2009-06-18 14:31 

wildpig: “Rigolettó voltam magam is. És csákánnyal nyírtuk az útmenti füvet Csobánkán. ”

Csak nem együtt szolgáltunk? :D

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.