038. – A 25-ös mellék

Lajos kolléga mai története rávilágít arra, hogy a katonaságnál egy ártatlan számjegynek, illetve telefonos mellék számozásának is komoly következményei lehetnek egy kopasz honvéd és egy humorérzék nélküli őrnagy még csak bimbózó kapcsolatára.

Az öreg katonák, akiknek már centijük volt, mindent kitaláltak a kopasz katona bosszantására, és hogy véletlenül se feledkezzenek meg arról, hogy az öreg rájának hány napja van még hátra.

Kezdődött a centiáztatással. Ez úgy készült, hogy napokig összetekerve, gumival átkötve benzinben ázott; ettől kapta meg a rugalmasságát, amit kis kulcstartó kézigránátra tekerve olyan jól lehetett csattogtatni.

Igazi kis remekmű kereszteket is készítettek, amit az 1 méter x 1 méteres sírra tettek, ami felett a kopaszok sírdogáltak: elsiratták az első centit, ami lehullott.

Amikor már kevés kétjegyű szám volt hátra, mást találtak ki.

Hétvége volt. A legtöbb "vén "eltávon volt, így nekem jutott az EÁP. Tudni kell azt, hogy ha felvettük a telefont, azt kellett mondani: Tessék, huszonötös mellék! Azok az öregek, akik bennmaradtak végig, folyton felhívtak, s amikor előírásszerűen bejelentkeztem, hogy Huszonötös mellék!, az volt a válasz, hogy ITT IS!!! és letették; ennyi napjuk volt ugyanis hátra.

Nagyon bosszantott a dolog, de annyira, hogy már fel sem akartam venni a szolgálati telefont.

Délután újra megszólalt.

– Dósa őrnagy! – mondta a hang.

Gondoltam: velem nem szórakoztok! Nem mondtam, hogy Huszonötös mellék!, hanem rávágtam: Itt is! – és letettem a kagylót.

Még kétszer megismétlődött, aztán csönd lett. Fél óra múlva rám nyílott az EÁP ajtó, és ott állt Dósa őrnagy úr!!!

Ugyanis ő volt az ÜPK és az ösvényen közelített meg, a faház felől. Se köpni, se nyelni nem tudtam, miközben lehordott mindennek. Én elmondtam, miért tettem le a telefont, mentegetőztem, hogy nem ismertem fel a hangját, de ő azt mondta: olyan nincs!

Pedig van, mert a kopasz katonát nem arról lehetett felismerni, hogy nincs haja, hanem arról, hogy rutintalan!

8 hozzászólás

 1. Szalacsi_Dezső — 2009-07-06 14:38 

Elsőőő !!!

Bocs ,. de ezt nem hagyhattam ki.
Hogy fél háromkor még nem szól hozzá senki.

Naszóval nálunk az öregek az utolsó 50 napot felragasztották egy lécre és fűrészelték minden nap. Volt egy öreg katona a “Cár”. aKinek időközben terhes lett a felesége. Ő azt tervezgette, hogy ha hazamegy akkor csokit köt a farkára és úgy dugja meg az asszonyt, hogy a gyereknek is jó legyen.
Na ezért jó, ha művelt az ember!

 2. Michael Collins — 2009-07-06 15:44 

Az általám már említett Füttyös Lóri (akkor ales) szerint ha a szolgálat a 2. csengés után nem veszi fel a telefont, az azt jelenti nincs a helyén. Ezt természetesen éjszaka esetére is fenntartotta :).

 3. ZöPö_ — 2009-07-06 18:06 

@Michael Collins:

Nem volt igaza? :-)

 4. Michael Collins — 2009-07-06 18:52 

@ZöPö (inda): Nekem mondod :)!

 5. 68nyara — 2009-07-07 08:15 

A fém centit minek áztattad benzinbe? A kézigránátra az került, így jött létre, a kézi időjelző készülék. A falécre tekert centi meg 150 centitől szolgált, az volt a csattogó. A végén valóban vágtuk.

 6. 68nyara — 2009-07-07 08:18 

Egyébként az egymás hivogatása nálunk is bevett szokás volt. Egyszer nekem is sikerült nagyot szívnom egy ilyennel. A Kalicz (remélem jól emlékszem még a nevére) ezredes, laktanya pk. telefonált, én meg neki mondtam, hogy itt meg a római pápa.

 7. Kelempájsz — 2010-06-30 13:48 

Mi pedig egy centifát csináltunk. Az erdőben felszedtem egy kidőlt fiatal fenyőt, aminek a törzsét 2 m hosszúságra vágtuk. A kérgét lehántottuk, üvegcseréppel lesimítottuk, és centiméterenként tussal körben rárajzoltunk egy vonalat. Így lett a centifa 200 napos, és minden nap egy karikát vágtunk le belőle, amit odaadtunk annak, akinek a hedrendi számával egyezett a rajta levő szám.
No de visszakanyarodva a történet elejére, a centifát az üvegcseréppel a szolgálatban levő őr (a bakter) simogatta unalmában, aki kopirnyó volt még. Augusztus lévén, az idő kellemes meleg volt. A bakter odasétált az ügyeleti szoba ablakához, és beszólt a készültségesnek, hogy unatkozik, lemegy a tiszti lakásra, és megdugja a hadnagy feleségét. Erre kiszólt neki az ablakon a hadnagy:
-… elvtárs, menjen le, éppen otthon van a feleségem.
Döbbent csend lett.
-…ööö… üüü… -így a bakter.
-Mondom, otthon van a feleségem, menjen le -így a hadnagy.
A bakter továbbra se jutott levegőhöz, míg bent a készültséges és a többiek kínjukban karmolták magukat a visszatartott a röhögéstől. Aztán a hadnagy megkérdezte barátunkat:
-És mikor akar hazamenni legközelebb?
Időközben a bakter némi levegőhöz jutott:
-Hát ööö… izé… talán úgy karácsony táján?
-Magam is így gondolom -mondta a hadnagy. Így egyeztek meg szépen, egy hangos szó nélkül. A centifa minden vágásánál visszaemlékeztünk a szomorú történetre…

 8. adani — 2017-09-28 15:06 

Terror News-ban írta valaki 1996 körül, hogy szintén telefon mellett ült és a sokadik szívatás után, az öregek részéről, megint csörög a telefon:
– Leszek hadnagy
– Remélem, egyszer majd én is, azzal telefon lecsap
Megint csörög:
– Itt Leszek hadnagy
– Hahaha, vicces én meg ezredes, hogy folytál volna le apád lábán stb.

Pár perc múlva ajtó repül be keretestől, és ott a kissé ideges Leszek István hadnagy. Helybetopi, sokáig.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.