039. – Švejk Macedóniában


Nolik
kolléga mai posztjában bevallottan laboratóriumi közegként szeretné felhasználni blogunk felületét, továbbá kísérleti (fehér)egérként foglalkoztatni a tisztelt olvasókat.

Senkit nem akarok befolyásolni, de ami engem illet: örömmel adok helyt mai írásának is, arra biztatva benneteket, hogy reagáljatok írásban a kommentek között a poszt végén található felvetésre.

Birodalmak jönnek-mennek, Abszurdisztán marad

1989. szeptember 14-én szülővárosomban, Szabadkán vonatra szálltam, hogy 600 kilométerre délebbre a macedóniai Kičevo városkában megkezdjem tényleges katonai szolgálatomat. Nálunk a családban ez a Macedónia valahogy bejövős hely volt sorkatonáskodásból. 1906-os születésű imádott nagyapám az ezerkilencszázhuszas években az akkori Jugoszláv Királyság hadseregében katonáskodott, éspedig Đevđelijában, egy, a macedón-görög határon fekvő településen. Nálam kilenc évvel idősebb unokabátyám pedig Macedónia fővárosában, Skopjeban szolgált, nagyjából kilenc évvel előttem; még emlékszem, hogy nagyapámmal párszor diskuráltak, mert ugye néhány dolog hatvan év alatt se nagyon változott.

Szóval engem levittek az otthonomtól 600 kilométerre, ami magyarországi fülnek überelhetetlen kibaszásnak tűnik. Itt Magyarországon – katonasztorikat felelevenítve – lehet is vele villogni. Mert őszintén szólva, a legwoodyallenesebb fizimiskájú, Gandhinál is nagyobb pacifista lelke mélyén is ott lapul egy Rambo, aki a söntések összehasonlító katonatörténeti tanszékén a többi exbaka leszájkaratézására gyúr:

– Én voltam a legtökösebb katona, velünk basztak ki a legjobban, plusz vagy mínusz negyven fokon meneteltem egész nap teljes harci felszerelésben – és az elmaradhatalan, másik obsitos szavába vágva tromfolni: – Az semmi!

Tehát én is megnyugtatóan kuncogtam a szűkmagyar Soprontól – Záhonyig huszárkodók távolsági tromfjain a magam 600 kilométeres dzsoli dzsókerét a kezemben tudva, mindaddig, amíg egy, a katonaságot még a Nagy-Szovjetunióban abszolváló kárpátaljai srác nem alázott porig, az „Az semmi!“ távolsági szekciójában az „Engem Ungvárról a Kuril-szigetekre soroltak! “ kártyával.

1989-ban a „Tito után is Tito“ semmitmondó lózung jegyében foltozgattuk a szocializmus viszonylag egyedi, úgynevezett munkásönigazgatási válfajának maradékát az akkor még csak szörnyű árnyként leselkedő, és elkerülhetőnek tűnő polgárháborúig.

– Á, itt Európában, a XX. század végén ilyesmi úgyse’ lesz. Majd békésen megoldódnak a dolgok – reménykedtünk. A többi már történelem.

Szóval Tito (az utolsó Habsburg) által, az Osztrák-Magyar Monarchia egy részének romjaira épített kisbirodalomban katonáskodtam. Az Utolsó Habsburg címmel egy angol történész könyvet is írt Titóról. A könyv címe (a kétségtelen marketing-szempontokon felül is) minden bizonnyal telitalálat, merthogy az egykori diktátor maga is a dualista monarchia szülöttje, aki saját tényleges katonai szolgálatát éppenséggel a monarchiában tudta le; mi több, az első világháborúban történetesen Hitlerrel szövetséges oldalon vett részt. És saját birodalmát jobban akarta működtetni, mint az osztrákok.

Nos, a projekt a végére azért nem ilyen bécsi vígoperett-stílusban záródott. Kisebb-nagyobb birodalmak viszont jönnek-mennek, időnként nemzetállamokra szakadnak és újraegyesülnek. Az 1906-os nagyapa még az akkori monarchia magyar királyi részén, magyar állampogárként született. Majd lett belőle a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság polgára, később jugoszláv (királyi is meg titói is), és úgy is halt meg. Amúgy csak mint állampolgár, mert polgár az sosem volt, „mindössze“ paraszt. Most én magyar állampogárként püfölöm a szöveget, mellette szerb állampogárságom is van, jugoszláv meg volt. De birodalomból nekem többé nagy valószínűséggel nem jut, hacsak nem az Európai Unió; de az EU mint birodalom? Momentán inkább viccnek tűnik. Az uborkák méretének szabványosítását bajosan lehet egy hatalmas gépezethez tartozásként megélni.

Ahol én katonáskodtam, az most Európa egyik szegénylegénye, és annyira abszurd lúzer ország, hogy – mivel a „jószomszéd“ görögök keresztbetettek nekik a saját történelmi Makedóniájuk píárja miatt –, még a hivatalos neve is csak a volt birodalmat idézi: FYROM, azaz Former Yugoslav Republic of Macedonia.

Én a sok abszurd ország közül egy szétesőben lévőben voltam baka, ahol az abszurd olykor godot-i magasságokra hágott. Például amikor bevonultam, kötelező volt a híradót nézni, ami lényegében arról szólt, hogy hatalmukat fitogtató tizedesek csicskáztatták a merev pózban ülésre kényszerített kopasz kiskatonákat. Még katonáskodásom elején is, a többi szocialista országhoz hasonlóan, a híradó annyira dögunalomba fulladóan semmitmondó propagandát fújt, hogy a sporton meg az időjáráson kívül semmi értelme nem volt. A macedón tévé viszont vetésforgóban, felváltva sugározta a hat jugoszláv tagköztársaság tévécsatornáinak híradóit. A különböző csatornák híradói pedig a (majdnem) nemzetközi helyzet fokozódása következtében egyik napról a másikra homlokegyenest ellentétes töltetet kaptak.

Egy szétesőben lévő birodalom hadserege erre a maga abszurd módján reagált: ami eddig kötelező volt, azt a napiparancs egyik napról a másikra megtiltotta. „A sorkatonáknak mától kezdve tilos az esti híradót nézniük!

És itt töltöttem a magam antikatonás, svejkszerű módján, kisebbségi magyarként a sorkatona-évemet, a polgárháború küszöbén. 1990 elején majdnem háborúztam is, mert teljes harci felszerelésben vártuk a parancsot, hogy kezdjük meg a bevonulást a szomszédos Koszovóba, de aztán ezt last minute lefújták. Később úgy alakult, hogy a koszovói kaland Jugoszlávia véres szétesésének nem az első, hanem éppenséggel az utolsó felvonása lett.

Bevonulásom tájékán a kezembe került egy cikk, aminek a szerzője azt fejtegette, hogy – legalábbis bizonyos statisztikai mutatók alapján – Jugoszláviáé a világ negyedik legerősebb szárazföldi hadserege. Az alkesz tiszteket, az akkumulátor nélküli, vontatással beindított katonai teherautókat, meg a szellemiségében teljességgel 1953-kompatibilis Szolgálati Szabályzatot elnézve ez eléggé abszurdnak tűnt. Bár mindenre így ráéreznék. A cikk szerint, akivel Jugoszlávia holtversenyben osztozott a No. 4. pozíción: Irak.

Hát mind YU-nak, mind Szaddám Irakjának már rá egy évre sikerült bizonyítania a „ki a faszagyerek“-ségét.

Szeretném a sztorimat egy fél regény terjedelmében leírni. Ponyvaszerű könyvben gondolkodom. Ilyen kávéházi filozofálgatás nem sok lenne benne, mint ez a rész. Inkább a kiskatonák értelmetlen idétlenkedése; afféle Švejk-utóíz. A másik feléhez pedig adja a saját sztoriját egy velem egy időben, az iraki hadseregben szolgáló, lehetőleg kisebbségi (mondjuk kurd) srác. És így állna össze a Švejk a világ negyedik legerősebb hadseregében meg a Naszreddin Hodzsa a világ negyedik legerősebb hadseregében egy kötetté.

Ti vagytok a kísérleti tengerimalacok. Szerintetek van értelme? Legyek másfélkönyves ponyvaíró, vagy maradjak meg egykönyves ponyvaírónak

35 hozzászólás

 1. spájdernecc — 2009-07-07 08:06 

mindenképp írd meg!
mindenképp!

 2. 68nyara — 2009-07-07 08:26 

Meg kell ezt írni.

 3. ZöPö_ — 2009-07-07 08:47 

Megírni, megírni, megírni!

 4. Zig Zag — 2009-07-07 08:50 

szvsz nagy hibát nem követsz el vele, ha megírod. az első könyvedet sem olvastam … még
a potenciális olvasóközönségnek szóló címzett reklámot javallom tiboruval egyeztesd. ha eddig milliomos voltál a könyvírásból, biztos milliárdos leszel, ha a milstory, vagy a lemil felveszi a reklámot :)

 5. molnibalage — 2009-07-07 08:53 

Azért az a SZU katonai szolgálat tényleg meredek. Viszont olyan helyre jutott el, ahova valszeg és soha a büdös életbe és neki még fizetni sem kellett érte. :)

 6. ZöPö_ — 2009-07-07 08:56 

@molnibalage:

A számból vetted ki a szót, a szovjet(orosz) katonai szolgálatba valószínűleg beledöglöttem volna, a Kuril-szigetekre meg én fizetnék, hogy egyszer eljuthassak (de soha nem lesz annyi pénzem).

 7. tiboru — 2009-07-07 09:13 

Hja, én is ismertem egy nagyszőlősi gyereket, aki a Kamcsatkai-félszigeten szolgált három évig: kizárólag őrszolgálatot látott el egy (tartalék) reptéren; még repülőt sem látott három évig…

Egyszer utazott haza, az apja temetésére.

 8. Tsabi — 2009-07-07 09:41 

Nolik, mivel en olvastam az elso konyvedet, tuti megvennem a masfelediket is :)

 9. JoeP — 2009-07-07 09:57 

@Zig Zag:

Könyvből milliomos? Ez majdhogynem az eddigi legjobb beszólás az oldalon. :-)
Már én is túl vagyok néhányon, hát… újságkihordással határozottan jobban lehet keresni.

De ha valaki úgy érzi, hogy benne van a sztori, hogy ki kell magából adnia, akkor pénztől függetlenül úgyis megírja.

 10. golyo1974 — 2009-07-07 10:22 

Csatlakozom az előttem írókhoz Nolik papa :D

 11. molnibalage — 2009-07-07 11:28 

@ZöPö (inda): Egyébként ilyen vezényléseket hogyan hoznak ki? Nem optimalizáltak a nagy SZU-ban? Hány százalékot utaztattak ilyen távolságba?

 12. spájdernecc — 2009-07-07 11:35 

@molnibalage:
nálunk / Fehérvár mellett / a sorállomámy cirka 80%-a tadzsik, meg üzbég gyerek volt. Kb. 19 % mindenféle vegyes szláv, és akadt, főleg a tisztek mellé beosztva mutatóban meg tolmácsnak
egy-két kárpátaljai srác.
igaz, ha bármelyiket kérdezted, kijevi, meg leningrádi volt mindenki :)

 13. Nolik — 2009-07-07 11:35 

Sziasztok, mindenkinek köszi a buzdítást.
@JoeP: Simán lehetsz könyvből milliomos, ha előtte milliárdos voltál:-)

Picit komolyabban: Nálam ez a “vén” fejjel kezdett hobbiírás olyan, mint bármely más hobbi, ha elkap a gépszíj. Öl, butít és nyomorba dönt.

Mentségemre, hogy a könyvemért tényleg csak az fizet, aki megveszi, mert 100% állami, alapítványi, pályázati ill. bármilyen egyéb közpénztől mentes.

Persze most, hogy Tiboru felkarolt, reszkess közpénz, valami fain kis ENSZ, NATO, Dick Cheney Alapból lazán felhajtjuk az iraki társszerzőt és a két fél ponyva biztos anyagi hátterét.

Persze majd Tiboru remekművei is megjelennek díszkötésben (Best of Konteo stb.) csak mivel, hogy igényesebb műfajban utazik, nem az Antal Ponyva gondozásában:-) .

 14. phaidros — 2009-07-07 11:45 

Csatlakoznék a buzditókhoz.

 15. tiboru — 2009-07-07 12:07 

@molnibalage:

A SzU sorozási és katona-szétszórási alapelvei egyike volt a nemzetiségi szempont: lehetőleg minél távolabb kerülj a sajátjaidtól, minél heterogénebb közegbe.

(Ez máshol sem volt ismeretlen; Romániában például a székelyeket szinte kivétel nélkül a Regátba – a Kárpátokon kívüli területekre – vitték, a csíkszeredai és székelyudvarhelyi laktanyák meg tele voltak moldovai és olténiai bakákkal).

Ez okozott ám nevetséges szituációkat is. Beszéltem egy temesvári sráccal, akit a haditengerészethez vonultattak be (tessék a térképre nézni…), ő mesélte, hogy az alakulatánál mutatóban volt csak dobrudzsai (tengermelléki) gyerek, mert onnan előszerettel vitték a katonákat hegyivadásznak.

Így történhetett, hogy az a bánsági srác, aki a víz felszínén is alig tudott fennmaradni, tengerész lett, a constantai rekrutát meg, aki hamarabb tanult meg úszni a tengerben, mint járni, a seregben meg kellett tanítani felcsatolni a síléceket, merthogy a gebirgsjégerekhez került a szerencsétlen.

 16. tiboru — 2009-07-07 12:10 

@Nolik:

:-)

Ühüm, első körben már írtam is a roswelli, a móri és a dallasi polgármesteri hivatalnak egy-egy kérelmet, motivációs levéllel a mellékletben.

 17. Ibigoo — 2009-07-07 12:29 

Írjad, írjad.

 18. spájdernecc — 2009-07-07 12:40 

@tiboru:
a mórinál, megfelelő ösztönzés fejében bevetem a kapcsolataimat :)

 19. Nolik — 2009-07-07 13:12 

@tiboru: @spájdernecc:
Mór mondhatni Gutenberg-galaxisunk epicentruma, hisz maga a “Császár” Kaiser Ede is megírta a maga móri sztoriját.:-) @Ibigoo: Neked is köszönöm.

 20. molnibalage — 2009-07-07 13:18 

@tiboru: Bazz.. :) Erről Andy McNab könyve jut eszembe.

Odamegy az szpk. az egyik manushoz és kijelenti, hogy “magát búvárnak nézem”. A fickó hegymászó volt.

 21. spájdernecc — 2009-07-07 13:42 

@Nolik:
szóval erre mi nem olyan nagyon szeressük….
a “móri ártatlan” óriásplakátot este kiragasztották, másnap délelőtt pedig át, mert az amúgy békés svábok egyrészt a kaszát kalapálták, másrészt a flexlapokat cserélték…

 22. Nolik — 2009-07-07 13:57 

@spájdernecc:
Jogos. Amúgy nem áll tőlem távol a hatásvadász provokálás, de elnézést kérek, ha megbántottalak téged vagy mást.

 23. Szalacsi_Dezső — 2009-07-07 14:17 

Írd meg, már csak azért is, mert én magam lustaság miatt nem írom meg a saját “könyvemet”.legalább máa ne essen ebbe a főbűnbe.

 24. spájdernecc — 2009-07-07 15:20 

@Nolik:
nem gond, tudom a helyén kezelni a dolgokat.
a helyiek zöme viszont kevésbé cizellált lelkületű, a mai napig rengeteg elfojtott fájdalom és düh jön elő a téma kapcsán

 25. RegősBendegúz — 2009-07-08 08:12 

A minél-messzebbre-vonulj-be-otthonról-katonának módszer évszázadok óta alakult ki és nem véletlenül. Azokban az országokban, ahol a hadseregnek karhatalmi szerepet szántak, ez igen fontos volt. Ezek jellemzően azok az országok, ahol a mindenkori hatalmon lévők komoly disznóságokat követtek el a nép ellen.
Gondoljunk bele: ha a rendszer ellen lázongók utcára vonulnának, a kirendelt sorkatonaság garantáltan nem fog a hatalom védelmében az otthoni ismerősökre, barátokra, netán a családtagokra lőni! Egy vadidegen helyen, ahol esetleg a helyiek még más nyelvet is beszélnek egymás között, azonban inkább egymáshoz húznak a katonák és hajlamosabbak engedelmeskedni a parancsnak.

 26. tiboru — 2009-07-08 08:26 

@RegősBendegúz:

Így igaz, jogos az észrevétel.

Hogy a rendvédelem területével vonjunk párhuzamot: a mostanában ismét feléleszteni szánt körzeti megbízotti rendszer ellenzői például azt mondják, hogy nem szerencsés olyan rendőr(ség) létrehozása, amely egy adott közösség szerves része, hiszen hogyan intézkedik majd a rendőr a saját falujában, ha – teszem azt – a kocsmában hangoskodnak az atyafiai?

– Ugyan Pista bátyám, halkabban, ha kérhetném!
-Fogd be a szád, te Jóska! Hát elfelejted, hogy anyád az unokatestvérem és a múltkor együtt rúgtunk be apád névnapján?!

Szóval mindkét oldalnak vannak érvei.

 27. Nolik — 2009-07-08 08:50 

@RegősBendegúz:
Lásd Tienanmen tér amikor többszáz-, ha nem több ezer kilométerről hozták a nagyonmunkásparaszt származású bakákat rendet vágni. Nekik könnyen tálalták, hogy ezek a dekadens egyetemisták már jódolgukban mindenféle polgárháborúba torkolló disznóságokat művelnek és a béke megőrzése érdekében helyre kell őket tenni bármi áron.

@tiboru:
Ellenérvként azt hallottam egy rendőrtől, hogy kisközösségben ha az apró stiklik fölött szemet huny a faluzsaru (pl. kocsma előtt sorakozó traktorok sofőrjeit nem illik szondáztatni) akkor komolyabb ügyben nagyvárosi közeghez képest hatványozottan több együttműködésre számíthat. És persze ez nem csak a bennszülött rendőrre vonatkozik, hanem arra is, aki odatelepített. Viszont ha egy helyben született ragaszkodik vaskalaposan a szabályokhoz, na azt kőkeményen kiközösítik minimum három nemzedékre.

 28. Jedlik — 2009-07-10 21:09 

Engem érdekelne.

 29. RegősBendegúz — 2009-07-13 15:18 

@Nolik:
Nézzük meg a helyi karhatalom példájára az USA-ban jól kitalált sheriff-rendszert. A sheriffet a helyi közösség választja, határozott időre és a fizetését is a helyi önkormányzattól kapja. Helyi viszonylatban kiismeri magát. Tudja kit érdemes meglátogatni tyúktolvajlás esetén a faluvégen. A törvény mindig neki ad igazat, akár 7 tanuval szemben is neki egyedül hisz a bíróság. Ha lepofoz vagy ledurrant valakit – á lá Wyatt Earp – a helyi közösség képben van és nem jönnek a polgári szabadságjogokkal. Viszont nem érdemes hatalmaskodnia és pl. esténként a kocsma előtt álló traktorokra lesnie, mert ha eléggé felbosszantja a helyieket, akkor nem választják újra és munkanélküli lesz!
A rendszer egész jól működik, immár többszáz éve!
Hol van ehhez a körzeti megbízott?

 30. savaz — 2009-08-05 22:08 

Valami cseszlovák fickó írt egy könyvet a cseszlovák hadseregről hasonló stílusban a Svejk, néphadsereg, tankokkal szavak szerepeltek a címe körül, de sajna nem tudok pontosaban róla, viszont igen jó könyv volt, pont a blog témáját fedte le.

 31. tiboru — 2009-08-05 23:20 

@savaz:

Hm, majd rákeresek a guglin – noha feltételezem, te is futottál egy kört az ügyben.

 32. JoeP — 2009-08-05 23:41 

J. J. Marek: Svejk kalandjai a második világháború után

De nekem annyira nem tetszett. Pedig Mareket nagyon szeretem.

 33. JoeP — 2009-08-05 23:44 

Pontosabban, mert az előző fejből ment:
A derék Svejk kalandjai a II. világháború után

Itt van egy link is, nem tudom, mi lesz belőle:
http://www.konyvkereso.hu/netacgi/konyvker/kereso.pl?zid=11&kos=3758501&ln=M&s1=YDB&s2=marek&s3=&s4=&op3=and&r=8&SECT5=GYORSM&d=KERE&op4=and&l=50&u=/netahtml/konyvker/gyorsm.htm&p=1&op2=same&f=G

 34. csurtus — 2009-08-06 09:49 

@JoeP:

Köszi!

 35. savaz — 2009-08-07 17:14 

Nem pont erre gondoltam, de végül megtaláltam:
saman.fszek.hu/WebPac/CorvinaWeb?action=onelong&showtype=longlong&recnum=112492&pos=1

közérthetőbben:
Pléhkatonák : életképek néphadsereggel és tankokkal / Josef Skvorecký
és Svejk volt az elejére rajzolva.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.