054. – Szatyi honvéd

Darahian, aki az eddigi olvasóból a mai aktussal szerzővé lép elő minálunk, az erős kezdések embere: mindjárt nyolc rövid kis történettel szórakoztatja az egybegyűlteket. A főszereplő bizonyos Szatyi honvéd, aki (minden bizonnyal napjainkig) számos hivatásos tiszthelyettes rémálmaiban visszatérő szereplő lehet.

Hadd csatlakozzam az előttem szólókhoz: 2002-ben engem is megkérdeztek, hová szeretnék vonulni. Békéscsabaiként szerettem volna valami közelit – vagy inkább kevésbé távolit, ha már csak néhány helyen folyt akkor már alapkiképzés – felvetettem hát, hogy esetleg Szabadszállás megfelelne. Felelt volna meg a francnak, de az MH segítségével BC jogsit szerezni ~40.000-ért – ezért cserébe 6 hónap sorkatonai szolgálatot vállalni nem tűnt nagy dolognak, pláne főiskola után. Úgy voltam hát vele, hogy ezt akár fejen állva is kibírom. A tiszt úr természetesen meghallgatta óhajom, felírta egy fecnire, hozzátűzte a kartonomhoz.

Így kerültem Szombathelyre.

Mivel egy körletnyi békési és békéscsabai emberke hirtelen összegyűlt körülöttem, gondoltam, mástól is megkérdezték, hová szeretne kerülni. Össze is rendezkedtünk, ennyi földi jól megfért egymással. Azért a társaságért még tűzbe mentem volna, ám a harmadik napon újraszabták a körleteket, és sikerült szétrobbantani a miénket is.

Volt az én földijeim között egy pasas, egy meglett mérnökember, akit akkor (majd’ 30 éves létére) sikerült a Honvédségnek levadásznia: Szatyi.

Szatyi mérnök létére a sok sorossal („sorállattal”, ahogy ő hívta őket – akik között azért tényleg akadt egy-két klinikai eset) jól megértette magát: minden marhaságban ott volt az elsők közt;  igaz, néha tett azért, hogy meglincseljék. Míg én töredelmesen bevallottam a bakancstársaknak, hogy mérnök vagyok (a sok „nyócosztályos” egyből rám is szállt), addig Szatyi honvéd letörte a szarvukat: Technikus vagyok. Mit isztok?

Odabent aztán az enyémhez képest arany élete volt.

1.) Lincshangulat

Előzmény: mindjárt eskütétel után hazazavartak mindenkit. Hogy nem számoltak ennyi jelentkezővel, vagy miért, máig nem derült ki. Ezt az egyik bakancstársunk úgy ünnepelte meg, hogy zsigerből kerek 24 órát hozzácsapott az eltávhoz. Nem gond, le is ülte odabent még egyszer, csak hogy ne örüljön ennek a teljesítményének.

Na ennek örömére mindenkit összerántottak a népeket az alakulótérre, és bemutatták a delikvenst. Miután kiröhögtük magunkat, közölték, hogy na, miatta marad bent mindenki a következőkben; további intézkedésig mindent  – eltávot, kimaradást – megvonnak tőlünk.

Páff. A sok anyuci kedvence, aki még kollégiumot is csak messziről látott és mindig otthon aludt eddig, hamar elkezdett kornyadozni odabent. Erre Szatyi még rátett egy lapáttal – egyik nap körlettakarítás közben fennhangon, hogy mindenki jól hallja a környéken, megszólalt:

 – Mi itt szopunk, otthon meg lehet hogy b*sszák a nőinket – de legalább azt a szart addig sem nekünk kell csinálni – sóhaj.

2.) Dohányzás

Szatyi honvéd akármit csinált, valahogy mindig másba csapott a villám odabent. Bevezették például, hogy a századszinten tilos a dohányzás. Az épület előtt lehetett ugyan, de előírás szerinti, évszaknak megfelelő öltözetben, alegységnél lejelentkezve, odalent az ajtónál az érkező elöljárónak jelentve, stb, stb – szóval eléggé barom előírásoknak megfelelve. Nem baj, erre való a WC. Vágni lehetett a füstöt. Kár, hogy levadászták a füstölőket, razzia esetén mindenféle fincsi kimenőmegvonásokat lehetett nyerni.

Szatyi honvéd persze időben fordult be a rötyire (staub a kézben, kéz slicchez emelve), és „pisilt”. Amikor a tiszthelyettes üvöltve kérdi hogy „ – MAGA MEG MI A PÉKFASZÁT CSINÁL OTT, HE??”, Szatyi hanyagul a válla felett hátranéz és önvédelmi bociszemmel (ezt már itt tanultam a milstory-n, de ez legalább találó kifejezés) felvértezve mondja neki:

– Jelentem, pisilek.

Igaz, egyszer lebukott, de akkor is az önvédelmi bociszem mentette meg az akasztástól: a körletben – mit a körletben, az ágya lábánál – egy félig teli, csikktartóként üzemelő konzervdobozt talált a tiszthelyettes.

 – MI EZ???
 – Jelentem nem tudom.
 – Idebent dohányoznak?
 – Jelentem nem.
 – Akkor az ott mi?
 – Micsoda?
 – Az a csikktartó.
 – Jééé… Odatette valaki.
 – Magáé ez az ágy?
 – Jelentem nem.
 – Akkor ki alszik itt?
 – Jelentem én.
 – Szórakozik velem???
 – Jelentem nem.
 – Kié ez az ágy???
 – Jelentem, ez az ágy a Magyar Állam tulajdona.
 – …Na takkkaroggyon, magga…

3.) Bakancs

Egyik este bakancstisztítósat játszottunk. A játék úgy indult, hogy napközben testnevelést mímeltettek velünk, a laktanyához közeli birkalegelőn. Odafelé mindenféle pocsolyákban trappoltunk, odakint pedig az egyetlen szerencsénket az jelentette, hogy a birkabogyókat valamelyest szárazra szívta a napsütés. Persze fekvőtámasz, tigrisbukfenc meg hasonkúsztatás az jutott mindenkinek. Ennek az aktusnak folyományaként este bizottságilag takarítottuk sokéves, kiérdemesült bakancsainkat. Rendesen, stokival, cipőkefével, „fókazsírral” meg kinek mije volt, felszerelkezve, a századépület előtt, tömött sorokban pucoltuk a bakkert.

Szatyi odaül mellém, és mondja (már akkor tudhattam volna, hogy becsap a villám):

– Te, most hallottam: ha rákened a bakancsra ezt a szart, meggyújtod, ráolvad, elfújod, lekeféled, tuti lesz.

Gondoltam: kipróbálom.

Azzal a főtörzzsel, aki akkor kb 30 méterre lehetett tőlem, és már akkor is érdekes arckifejezéssel figyelte bagázsunkat, nem számoltam.

Szóval  rákenem, meggyújtom, ráolvad, üvöltés: AZONNAL OLTSA EL, MIT KÉPZEL, KI MAGA? BAKANCSOT ELOLTANI MER’ FELRÚGOM MINT A TEHÉNLEPÉNYT, HÜJJJE!

Mikor végre újra kaptam levegőt, oldalra nézek, hát Szatyi úgy röhögött, majd’ megfulladt, és könnyek között kért bocsánatot.

4.) Alaki kiképzés

Nem jó móka, ám Szatyi honvéd tudta, mit kell csinálni:

a.) reggeli népszámlálás – mindenki megvan.
b.) fegyverfelvétel – mindenki megvan.
c.) körletben várakozik – mindenki megvan.
d.) vezényszóra gyülekező – Szatyi a szekrénybe ül (befért a mocsok)
e.) alaki kiképzés – Szatyi a szekrényben alszik
f.) visszatérés a körletbe – Szatyi ébredése
g.) fegyverleadás – mindenki megvan

5.) Takarítsunk. Vagyis nem: takarítsatok!

Szatyi a hosszú folyosó egyik végén magához vett egy seprűt. Végigballagott a folyosón, ott a seprűt letette, magához vett egy partvist meg egy lapátot, irány vissza. Mint később elmagyarázta: nem az volt a lényeg, hogy mit csinált, hanem az, hogy minek látszott az, amit éppen csinált.

6.) „Milyen katona maga?”

Szatyi honvédnek egyszer egy elöljárója feltette a kérdést:

– Milyen katona maga???
– Jelentem, én nem vagyok katona.

A tiszthelyettes itt kicsit kiesett a szerepéből.

– Tessék? Hát akkor micsoda maga?
– Jelentem, én egy katonaruhába gyömöszölt civil vagyok.

Ugyanez a tiszthelyettes később fél füllel hallotta, amint Szatyi honvéd alegység-ügyeletesként a kopaszokat oktatja:

– Én vagyok a világ legjobb katonája. Mindent csináljatok úgy, ahogy én, és nem érhet benneteket semmi baj.

A fent említett tiszthelyettesnek ekkor koppant le, miért nem bír a kopaszokkal.

7.) Tipli

Nem tudom, ki használta a „tipli” kifejezést, nekem odabent új volt még, ellentétben a „kanálgép”, a „fóka”, meg a „stoki” címszavakkal.

– Na fiam! Azonnal letiplizik az ÜTI-re és jelenti, hogy nyitnám a fegyverszobát! – ilyenformán használták.

Volt nekünk egy kopasz tiszhelyettesünk, aki üvölteni ugyan tudott (csak téglaszájúnak becéztük), de frissen borotvált arcáról a pubertás még nem teljesen vonult le, a szőrtüszők mélyén még dolgoztak a hormonok veszettül. Nem baj, a maga 19 évével túl volt egy tiszthelyettes képzőn, és azt hitte, övé a diófáig. Csak Szatyi honvéddal (meg a közben elkanászodott körletével) nem számolt. De hát ekkor már erősen utolsó időszakosnak számítottunk – már ha hat hónapból lehet még utolsó időszakot is kipréselni.

Egyik nap a mi kis kedvencünk benyit a (nekem szomszéd) körletbe; mindenki az ágyon heverészik. Azonnal elkezd üvölteni:

 – MIT KÉPZELNEK MAGUK, KI A KÖRLETPÉKÁ???”

Szatyi honvéd egyből mondja:

– Jelentem én. Törzsőrmester úr, mi van ott a falon?

Törzsúr kiesik a szerepből, egyúttal besétál a csőbe, ilyen formán:

– Hol?
– Hát ott a törzsőrmester úr mögött.
– Jaaa. Helységleltár.
– Értem. És mivel van az oda felfogatva?
– Mivel – mivel, hát csavarral.
– És mi az, amibe becsavarták azt a csavart, törzsőrmester úr?
– Tipli…?

 Ekkor az EGÉSZ körlet egyszerre, vigyorogva:

 – AKKOR…? TIPLI!!!

8.) Lövészet

Szatyi honvéd élvezte a lövészetet. Az őt követő sorban álltam, mind a hat töltény be volt gyömöszkölve a tárba. Megkapja a tűzparancsot (cél alsó széle – közepe, ilyenek), ellőtte a hat skulót, elégedetten hátrafordult fektében, és elégedett vigyorral ennyit mondott:

 – Lelőttem a gecit.

29 hozzászólás

 1. suendoc — 2009-08-03 09:03 

Édes Jézusom, hát én ismerem!!! Jaj de röhögtünk már akkor Szatyin! Hát még akkor amikor később megláttunk a magasan színvonalas Honvéd magazin címlapján, hogy Szatyit felavatták mint x-ik (x= magas egész szám) szerződéses honvédot…. Gondoltuk is, hogy na, itt kell eldobni az egész honvédséget…. Szombathelyen is voltak arcok, a történet beküldősét kérdezném, hogy emlékszik-e Yeti/bigfootra az 54-es lábával?

 2. Szalacsi_Dezső — 2009-08-03 09:42 

Nálunk is volt egy ilyen srác. Ő matektanár volt. Egy speckó kis számológéppel járkált a századszinten és mindenkinek mindenféle hülye matekpéldákat adott fel. Na, amikor Hornyák Gyulához ért, akkor kapta a későbbi becenevét. Mert hát ráfért volna egy kis fogszabályozs. Gyula rögtön a lényegre tapintott:-Anyádda’ szórakozzá’ hüje Pókharapó!

 3. 68nyara — 2009-08-03 10:01 

Hogy mik meg nem történtek már így 2002 tájékán! :-) Mit csinált volna szegény Szatyi 15-20 évvel korábban? Ajaj…

Nem is volt ez már komoly katonásdi. Komoly már a mi időnkben sem volt, leginkább operetthadsereg volt a miénk, úgy a 60-as évek óta, mióta komoly fegyvert nem mertek komoly menniységben ránk bízni. Mondjuk 56 után megértem őket is.

 4. Darahian — 2009-08-03 10:02 

@suendoc: Hinnye… Erősen kivonatolódtak már az ott szerzett élmények. Ő nem az a kopasz harmadidőszakos srác volt? Először ott keménykedett, aztán kiderült hogy ő a legjobb csóka, meg az a… Juhász? Talán Juhász volt a neve a másiknak…
Amúgy ilyenek maradtak meg:
” – FÜLEK HÁTRACSAPÓDNAK, LÁBAK KIPÖRÖGNEK, ENYHE ÉGETT GUMISZAGOT AKAROK ÉREZNI!!!”

” – Mert ez egy veszélyes hely,
Meglehet hogy nem marad a mackódon fej…”

Aztán volt még egy pesti srác, akivel az első napokban valami munkára kerültünk, és bemutatkozása után nem sokkal a bizalmink (egy alacsony, köpcös, sokdiplomás srác, aki azóta is aktív közösségi életet él) visszakérdezett:
– Bocsáss meg, hogy is szólíthatlak?
– Tulajdonképpen bárhogy.
– Mónikának is? (általános röhögés)
…így lett a srác mindenkinek Mónika honvéd :D

 5. Darahian — 2009-08-03 10:07 

@68nyara: Ha tudnád… Szatyi továbbszolgáló lett, aztán annyival kívánta kommentálni az MH-t, hogy
– …fúbazmeg ami odabent ( “a gyárban”, így mondta) megy az már nekem is sok.

 6. kvarcman — 2009-08-03 10:34 

ez mekkora sztori! :DDD Szatyi for President!

 7. Szalacsi_Dezső — 2009-08-03 15:58 

Re: Darahian
” – FÜLEK HÁTRACSAPÓDNAK, LÁBAK KIPÖRÖGNEK, ENYHE ÉGETT GUMISZAGOT AKAROK ÉREZNI!!!”

Esténként hozzánk beszóltak az öregek:
-Csönd legye’, “makszimum” diszkrét fitymacsattogást akarok hallani!

 8. suendoc — 2009-08-03 16:18 

@Darahian:
Ő volt az bizony! Nekem körlettársam volt, ott fényképeztük a bakancsát amire rátettünk egy egy konzervet, csak a méretarány kedvéért…
Éjszakánként az írnoki szonbában játszottak a géppel az írnokokkal együtt. Tényleg nem volt gond velük.
Volt kegy-két súlyos arc még: Lütyő, a kötelező magasságot épphogy elérő féltörpe- aki gázálarcban hipózta a rötyit? Naná hogy Ural-sofőrt csináltak belőle! Emlékszem, hogy váltáskor ráállt a kuplungra, és a bal egyes váltott, mert két kézzel kellett kapaszkodnia a kormányba… De az is igaz, hogy a hátán vitte fel 210 cm-es Yetit a 2. emeleti körletbe, fogadásból. Aztalos, ez is “tanker” (mérete alapján harckocsizónak való) volt, azt Egerbe tették a felderesekhez, sokat ittunk utána. Winkler az utolsó körletből, annak most voltam az eskövőjén..
Ha jól emlékszem Teket Attila volt a századpk, kis fiatal hangya. Nem sokat stresszellt velünk. Kivétel mikor én vittem hosszú vezgyakra, és nemhogy a villogó nem volt bekötve a kocsin, konkrétean slusszkulcs se volt hozzá. Mondták a szerelők, hogy indítsam el a lakatkulcsommal. És tényleg! A max. 1,5 cmes tut lakatkulccsal simán elindult…

 9. suendoc — 2009-08-03 16:22 

@Darahian:
Ja, Szatyira visszatérve a mérnöki végzettség dereng, de azt mesélte még odabent, hogy az utolsó polgári foglalkozása szerint Szegeden (vagy valamelyik másik déli városunkban) locsolókocsiról öntözték meg permezeték a fákat. Mindig is volt érzéke a stresse melók elkerüléséhez….

 10. suendoc — 2009-08-03 16:28 

@suendoc:
Korrigálok: jobb egy. Mindig keverem, pedig én is sofőr voltam a SKK I/2-ben…:D

 11. Szalacsi_Dezső — 2009-08-03 16:45 

“a kötelező magasságot épphogy elérő féltörpe”
Ezt a kifejezést még nem hallottam :-)))

 12. brian74 — 2009-08-03 16:54 

közben én is megérkeztem, Szatyi bőrébe csomagolva. Darahian-t ismerem, a többieket akik ismernek így nicknévről nem, de kiváncsi vagyok.

 13. brian74 — 2009-08-03 16:57 

…ill, csak azokat akiket ismernem kellene, a többieket sz@rom le…..

 14. tiboru — 2009-08-03 19:04 

@brian74:

Te vagy Szatyi?

Ha igen, akkor légy külön üdvözölve, hiszen te vagy az első olyan főszereplő, aki felbukkan itt nálunk, s akiről írtak ugyan, de nem ő a szerző…

 15. brian74 — 2009-08-03 20:35 

@tiboru:
Nagyon köszi az üdvözlést, valaki felfedné a valódi énjét? Ezeket a sztorikat már majdnem elfelejtettem. Az a 6 hónap sorállatkodás és szerződéses medélhatési katonáskodás elég mély nyomokat hagyott bennem is és azokban is akiknek borsot törtem kicsi nózija alá. Szinte minden nap történt valami. ott kétféle ember létezett: volt aki folyamatosan szívóágon foglalt helyet, volt aki a másik oldalon szivatott. Voltam mindkét oldalon, de többet mulattam, mint valaha. Amolyan Regős Bendegúz féle apró nüanszok voltek ezek.

 16. Doc — 2009-08-04 09:05 

@brian74:
Ave Szatyi! Doki vagyok az egyes körletből, az egyetlen jógi végzettségű a századnál. Talán emlékszel.

 17. ZöPö_ — 2009-08-04 10:34 

@Doc:

Hol képeznek jógikat?

 18. Darahian — 2009-08-04 12:54 

@suendoc: Mónika honvéd megnősült? :D Gratulálunk neki ez úton is!

@Doc: Hejj, Doki, hát itt vagy? “Urbán honvéd jelentkezem!” Rémlik? Vagy ZsigriFeri a pék, aki nem tudott lépést tartani? Na én ezek között laktam mert én vagyok a Varga úr.

 19. Szalacsi_Dezső — 2009-08-04 13:00 

@ZöPö (inda):
“Hol képeznek jógikat?”
Nyilván a Jógi egyetemen.
Manapság hiányszakma lehet a jógi!

 20. tiboru — 2009-08-04 15:17 

@ZöPö (inda):

Ejnye; szerintem igenis poénos a jógi doktorátus…

 21. brian74 — 2009-08-04 20:59 

@Doc:
Hogyne emlékeznék.

 22. Adani — 2009-08-05 08:47 

Békésen van egy Szatyi nevű emberke, de ő hangosítással foglalkozik, vagyis sztem nem róla van itt szó.

A Sztorik amúgy jók, nem rég találtam rá erre a blogra ( egy hete) már majdnem végigolvastam.

A nem vagyok egy nagy volumen ,de, h maguk itt szopni fognak az rizikó nevű beszólás ismerős valakinek? Régi városi legenda. A másikkal együtt: Lehet, h magának már diplomatája van, de itt szopni fog.

Másik legenda, h elmondták ,h az ellenséget hurrá vagy hajrá kiáltással kell megrohamozni és egy vicces emberke szó szerint ezt kiabálta: hurrá vagy hajrá hurrá vagy hajrá.

A másik mikor a kézigránátot mutatják be:
A gránát 3 részből áll
-Fej tor potroh?

Ezekről ti mit tudtok?

 23. ZöPö_ — 2009-08-05 09:26 

@Adani:

Ez az “engem nem érdekel, hogy maguknak lesz diplomatájuk vagy mijük” _állítólag_ elhangzott Szegeden is az én időszakomban egy elég egyszerű altiszt szájából, nem saját fülemmel hallottam, úgyhogy vagy legenda, vagy az illető direkt használta így. (Vagy merő véletlen, persze.)

A “szép kis duó maguk hárman”, az viszont elhangzott, itt valószínűleg nem bakiról van szó, se nem szándékosról se nem véletlenről, hanem csak amolyan verbális alázásnak szánták, hogy a megszólítottak olyan értéktelenek/jelentéktelenek, hogy hárman tesznek ki két igazit. Nálunk persze visszaütött, mert amikor Toldi (Toldy?) őrmester odavakkantott, hogy “jöjjenek csak ide maguk, hárman, az a duó”, mi kapásból visszakérdeztünk, hogy “most akkor melyikünk ne menjen oda”, persze csúnya ordítás lett a következménye.

 24. ZöPö_ — 2009-08-05 09:28 

@tiboru:

Persze, hogy persze, azért is kérdeztem, hogy hol doktorálhatnék én is a jógi diszciplínákból.

 25. suendoc — 2009-08-05 09:42 

A jógi diplomát az Álom és Jóstudományi Egyetemen adják! :D

Igen, Mónika honvéd megnősült, szomszédok vagyunk három éve! Kicsi a világ, mi?

Zsigriferi megvan, viszont Varga úr arca nem. Küldenél egy iwiw lapcímet a suendoc@gmail.com-ra?

 26. Adani — 2009-08-05 10:59 

@ZöPö (inda):

És azok ,amiket már az IHM is elsütött:
-Ki mozog?
-Jelentem a föld.
-Ezt ki mondta?
-Galilei
-Galilei honvéd lépjen ki.

-Kinek van egy Symfoniája?
-Beethovennek van 9
-Beethoven honvéd adjon egy szálat

Meg az mikor megkérdezi az őrmester, h hány fokon forr a víz aztán lehülyézi a válaszolót, h hülye nem 100 hanem 90, másnap meg mondja, h magának volt igaza összekevertem a derékszöggel.

 27. suendoc — 2009-08-05 11:54 

@suendoc:
Juhú! Varga úr!
Így már stimmt, emlékszem!
Erős egérmérget!!

 28. Darahian — 2009-08-05 12:17 

@suendoc: Dícsértessék :D Egyébként a kis Lütyőt asszem Bedőnek hívták, de nálam nem ő volt a top; a Potter gyerek volt aki mindent vitt
– köldökvonaltól lábszárig érő visszerek,
– súly: 40 kg vaságyastól,
– katasztrofális orvosi papírok,
– Paksról származott, ott is járt suliba…
…és úgy általában életképtelen kinézete volt szegénynek. Sosem értettük, miért rántották be.

 29. Rosszindulatú Vászka — 2009-08-06 14:07 

Ez vasta dínyertes poszt és kommenthalom, már rég szórakoztam ijen jót blogozás közbe, kösz :))))

Szatyi for prezident!

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.