057. – Kúszásban hozzám!


Gombob
mai története finoman érinti a napjainkban különösen szomorú aktualitású nemzetiségi kérdést, továbbá (a happy end-szerű végkifejlet okán) a szórakoztatáson túl alkalmas arra is, hogy minden olvasónk egyfelől újból átismételje az őrszolgálat alapszabályait, másfelől pedig feltegye magának a klasszikus, történelmietlen kérdést: én mit tettem volna X vagy Y helyében?

 
Helyszín: MH 87. Bakony Harcihelikopter Ezred

Sztojka honvéd, bár származását tekintve kátrányos helyzetű árva gyerek volt, de szerencséjére örökbe fogadták. Nem is akárki, az SZCSP (Szárazföldi Csapatok Parancsnoksága) állományába tartozó Anonymus őrnagy úr tette mindez vagy 18 évvel történetünk drámai eszkalációjának manifesztálódása előtt. Addigra örökbefogadott csemetéje szépen megnőtt, és bevonult sorkatonának, igaz értelmi képességei nem nőttek egyenes arányban lábméretével, de ez a legjobb családban is megesik.  Mint minden más sorkatona, Sztojka honvéd is megkapta az alapkiképzést és bár jó ajánlólevele, hátszele vagy, ahogy akkoriban mondták: csókja volt magasabb körökben, de ez néha balul is kiüthetett.

Képességei dacára tehát azonnal a „Vezpont” századba került, ami a Vezetési Pont igen komoly agymunkával kitalált rövidítése volt. Csókosok gyülekezete, nem túl nagy létszámban, és nem túl megerőltető beosztásokkal. Mindennek van azonban ára; a vezpontosok bár jobb helyzetben voltak az átlag sorkatonáknál, és többször is voltak otthon, de a tisztek gátlástalanul kihasználták őket mindenféle munkákra, ami csak eszükbe jutott. A rangidős vezpontos írnok, vagy ügyeletes írnok vezetésével rendszeresen végeztek irodai takarítási munkákat a parancsnoki épületben. Kiegészítésként persze kaptak erősítést más századoktól is.
 
Egyik alkalommal Sztojka honvéd is beosztásra került a takarító brigádba, folyosó felmosás és hamutartóürítés komplex munkakörben. Roma létére eléggé elkényeztetett volt, és nem tetszett neki a „piszkos munka”, megtagadta a teljesítést. Az elöljáró ügyeletes írnok bölcs és igazságos öreg katona lévén (és mert népszerű szokott lenni a kantinban italmeghívások terén) azonnal átlátta a dilemma mibenlétét. Megparancsolta, hogy a többiek hagyják abba, amit eddig csináltak, és menjenek vissza a legénységi körletekbe, mert, idézem: „Sztojka honvéd az előbb önként jelentkezett a teljes parancsnoki épület takarítására!” Ezt nem kellett kétszer mondani: mire Sztojka honvéd kezében megremegett a partvisnyél, addigra már egy lélek sem volt a brigádból a helyszínen.

Az ügyeletes írnok azonban nem számolt a makacs faji ellenállás, az USA-ból beszivárgó Fekete Párducok harcos nimbuszát átvevő öntudattal. Magyarán: Sztojka honvéd továbbra is megtagadta a parancsot, hivatkozván magas rangú felmenőjére, és kihangsúlyozva a parancs fajilag diszkriminatív motivációját. Itt a történetünk eddigi szakasza le is záródik, mivel a patthelyzetet másnap reggelig sem sikerült feloldani: Sztojka a folyosón, az ügyeletes írnok az irodai fotelek egyikében töltötte az éjszakát, egyikük sem engedvén a 48 hamutartóból.

Eredmény: a parancsnoki épület takarítatlan maradt, Sztojka honvéd csókja viszont elháríthatatlan léket kapott, és szörnyű cselekedetek kiváltó oka és elindítója lett.
 
A Mindenható különös szándékai aznap reggel egy derék katonaember életét is megváltoztatták, bár még ő maga sem tudott róla. Cs. Zoltán mérnök alezredes, a Zsukovszkij Katonai Akadémia repülőmérnöki szakának elvégzése után az alakulat mérnök-műszaki szolgálat főnökeként, és később az anyagi-technikai főnökség parancsnok-helyetteseként gyakorlatilag a laktanya slágerlistájának első öt helyén tanyázott rangban, vagyis olyan személy, aki élet-halál ura a sorkatonák szemében. Visszagondolva a későbbiekre, talán reggeli fogmosás közben volt egy gyenge pillanat, amikor eszébe villant, hogy ma nem megy be dolgozni, és beteget jelent, de gyorsan meggondolta magát. És bement, tette a dolgát, ahogy szokta.

Kopott, terepszínű gyakorlójában gyakori látványa volt ő a csíknak, azaz a 2000 m hosszú beton leszállópályának, mely mindkét végén több száz méterrel meg volt hosszabbítva füves, birkák által rendszeresen „nyírt” kifutóval, hogy háborús helyzetben a „lökösök”, szuperszonikus vadászok is le tudjanak szállni a reptéren. Arcról a legtöbben ismerték, ami jól jött, hiszen a rangjelzések kopott gyakorlója vállapján már alig kivehetőek voltak. Ez persze a repülő emberek szemében nem számított szokatlan dolognak. Aznap valamilyen probléma miatt késő estig a laktanyában dolgoztak munkatársaival, majd éjszaka egyedül ellenőrzésre indult a (szakszóval: „kinyűgözött”) harci helikopterekhez és a készültségi géppárhoz.

A kifutópálya hosszában őrszemek helyezkedtek el, akik AMD gépkarabéllyal és saját rádióval is rendelkeztek. Feladatuk egyértelmű volt, részletes utasításokkal minden különleges esetre is. Cs. Zoltán mérnök alezredes határozott léptekkel indult el az ellenőrzésre, a friss, hideg éjszakai levegő és a tücskök ciripelése megnyugtatóan hatott fáradt testére, a reflektorok által gyéren megvilágított betonlapok elnyelték bakancsa koppanásait.
 
De térjünk vissza történetünk hősére, aki balul végződő clearing actionja után büntetésből őrszolgálatba volt kénytelen vonulni, ami számára az újdonság erejével hatott. Fegyveres alapkiképzése volt ugyan, de lőni még nem lőtt élesben, és az őrszolgálat kötelmei a maguk száraz és tömény voltukban komor árnyként nehezedtek mindkét agytekervényére. A sok előírásból az maradt meg benne legjobban, hogy mit is kell tenni akkor, ha valaki közeledik felé és nem áll meg a felszólítására sem. Az éles lőszer idegesítette kicsit, de azért vagány dolognak is tartotta, majd lesz mit mesélni otthon a presszóban az Orsós Tiffanyllának meg a Lakatos Mercedesnek, két legjobb barátnőjének.

Itt volt még ez a rádió is, de fene sem tudja, a sok kapcsoló minek van. Dicsák’ ez meg milyen egy ántenna – gondolta népiesen, ahogy elfoglalta őrhelyét a helikopterek között. A sok kütyü lefoglalta egy darabig, meg aztán az AMD-vel is lehet babrálni, vadnyugati hőst játszani, itt úgy sem látja senki. De ez is unalmassá válik idővel, ami igen lassan telik őrszolgálatban. Éjszaka lévén alig van látnivaló, a gyenge, ősrégi reflektorok meg semmit sem érnek, szóval unalmas, na! Még jó, hogy a helikopterek ilyen nagyok, azokat talán nem lopják el.

Megelőlegezve Sztojka honvédnek előbbi gondolatokat, az elkövetkező eseményeket a későbbi beszámolók, mindenki által terjesztett történet több aspektusának összefésülése és a múltban ténylegesen lezajlott cselekmények legvalószínűbb faktorai alapján írom le a továbbiakban; gyengébb idegzetűek kérem, hagyják abba az olvasást!
 
Sztojka honvéd különös zajt észlel egyszer csak a fekete homályba vesző kifutópálya vége felől, mintha valaki lépteit hallaná. Érzékei a tegnapi parancsnoki épületben lezajlott konfliktus óta kifinomultak, bár idegpályáit kissé megviselték. Szemeit erőltetve egyszer csak megpillant egy terepszínű gyakorlóban lévő alakot, rangjelzés ohne. Egyenesen felé jön, már vagy 30 méterre van! Fejében – az adrenalin jelenléte miatt – kissé összekeverednek az őr feladatai: gyorsan kibiztosítja és felhúzza a gépkarabélyt.

– Állj, ki vagy!

– E..e..ő..és, …tán ..es …gyok!
 
Mivel nem hallja jól, mit mond az árny, biztos, ami biztos alapon lő egyet a levegőbe, mert a másik csak nem áll meg. BANG!!! Az nem zavarja, hogy az ilyenkor szokásos procedúra legvégén kellene, hogy eljusson eddig a pontig. A lövedék az alezredes feje felett pár centivel süvít el, aki azonnal a földre veti magát. Végül is ez a lövés is a levegőbe ment, mondták egyesek utólag. Viszont most még inkább nem látszik, ki is ő, hangja bennszakad meglepetésében. Sztojka, látván mi történik, újabb utasítást ad a behatolónak:
 
– Feküdj!
 
Ezzel kissé elkésett, mert a behatoló már magától lefeküdt, de fő a szabályos intézkedés, még ha visszafelé folyik is. A rádión most segítséget akar kérni a többi őrtől, és eszébe jut, hogy minden különös eseményt jelenteni kell az őrparancsnoknak. Csak hiába rángatja a fekete bakelit kapcsolókat, nem szól senki. Van egy gomb, mely nyomva tartása esetén tudott volna kommunikálni, de sajnos vészhelyzetben ez nem mindenkinek ugrik be azonnal; valljuk be, kedves olvasó, nekünk sem biztos, hogy menne. Ekkor az egyik, kissé bezsibbadt agytekervényből előugrik a mentő ukáz, hiszen ezt megjegyezte jól az eligazításról:
 
– Kúszásban hozzám!
 
Ez kétségtelenül szabályos utasítás; minden őr tudhatja, hogy ezt kell tenni az intézkedés alá vont személlyel! Mivel azonban a rádiót nem sikerült üzembe helyezni, Sztojka honvéd gyalogosan, gépkarabélyát mereven a behatolóra szegezve megindul háttal a két kilométeres csíkon, eltökélve, hogy ilyenformán szól az őrparancsnoknak. A behatolót pedig folyamatosan utasítással látja el, szabályosan, ahogy azt kell:

– Kúszásban hozzám!

A mérnök alezredes ezt csak úgy tudja abszolválni az agyonlövetést elkerülendő, ha kúszva követi a svejki magasságokba emelkedett éber őrt, mellesleg tovább koptatva kincstári terepszínű gyakorlóját. Gondoljunk bele, egy gyakorlott és akadémiát végzett magas rangú tisztnek a 2000 m kúszás meg sem kottyan. Ráadásul még talán ennyit sem kellett teljesítenie, mivel szerencséjére a csík közepe táján lévő másik felállított őr tudta kezelni a rádiót, és beszólva az őrparancsnoknak, átadhatták a gyanús alakot. Az őrparancsnok, bár valamiért nehezen vette a levegőt a feltápászkodó delikvens arckifejezése láttán, sikeresen tisztázta a helyzetet, és fegyverezte le Sztojka honvédet, hátralévő óráira felmentve a szolgálat alól.

Későbbiekben jelentés is készült a felhasznált lőszerről, a tisztek becsületére legyen mondva, Sztojka honvéd kapott 1 nap jutalom szabadságot igyekezetéért, és sorkatonai szolgálata hátralévő időtartamára felmentették mindennemű fegyveres szolgálat alól, később pedig áthelyezték a laktanyából, ha jól emlékszem Székesfehérvárra, az SZCSP-hez. Mondjuk ki nyíltan, felfelé bukott. Másnap a ruházati raktárban kiadásra került egy új gyakorló ruha is, alezredesi rangjelzésekkel…

75 hozzászólás

 1. Rosszindulatú Vászka — 2009-08-11 17:28 

Én legjobban a rabsicoktól fosok az erdôben. A ruszkik a végefele már 3000 HUF-ért árulták azt a patent karabéjt, abból elég sok van a pilisben és kicsit nagyobbat lô, mint egy bokk. Ittas polgár kezébe nem való.

Ja, és az én “mesterlövészem” is belekattant a cuccba.

 2. ZöPö_ — 2009-08-11 17:35 

@Rosszindulatú Vászka:

Nem csak a “végefele”, hanem végig árulták a cuccot. Rendszeresen hozták a kerítéshez a szajrét, én is szívesen vettem volna tőlük bélelt páncélosdzsekit, de amikor én voltam őrségben, mindig csak Kalasnyikov-bajonetet meg 7,62-es skulót akartak rámsózni.

 3. Rosszindulatú Vászka — 2009-08-11 17:36 

Na abbafejeztem a nyafogást, mert bannolni fog a Fônök :)))

Szal mifelénk a fôvadásznak konrétan a gójóit lôtték ki. Filmen látom sem biztos, hogy nevetek rajta..

 4. Rosszindulatú Vászka — 2009-08-11 17:38 

@ZöPö (inda): az árat mondtam a végefelére :) Mifelénk bajonettet nem akartak adni.

 5. Rosszindulatú Vászka — 2009-08-11 17:42 

És kiszabottjó vodkájuk volt :)))

 6. ZöPö_ — 2009-08-11 18:03 

@Rosszindulatú Vászka: Nem volt rossz szerszám, erőlködés nélkül nyitotta a drótkerítést.

 7. tiboru — 2009-08-12 08:42 

Francba… Milyen kár, hogy mifelénk nem voltak oroszok :-)

 8. Adani — 2009-08-12 12:42 

A Vadászok is tudnak ám okosak lenni, pláne ha felöntenek a garatra vadászat közben.

Megesett olyan, h a kibiztosított puska elsült és csak a szerencsén múlt ,h nem talált el senkit. Ilyen a katonaságnál is előfordult sokszor, fater egyik haverja is mesélte, h volt mikor elsült egy géppisztoly a kajáldában és a golyó centikkel húzott el a társaság feje felett. Balhé nem lett belőle, de azért megfagyott a vér mindenkiben, de aztán mikor látták ,h nincs gond, akkor már viccelődtek vele.

 9. ZöPö_ — 2009-08-12 18:52 

@Adani:

Hogy került töltött géppisztoly a kajáldába?

 10. Adani — 2009-08-12 19:07 

@ZöPö (inda):

Passz, vagy rosszul emlékszem a történetre vagy rosszul mesélték vagy tényleg bent volt a géppityu a kajáldában, de nem tértek ki rá hogy.

 11. ZöPö_ — 2009-08-12 20:20 

@Adani:

OK, te csak továbbadod, nem a te élményed. Én elég laza helyen voltam (1984-85, Magyar Néphadsereg mértékkel laza), de nem tudom elképzelni, hogy
1) hogy kerül egy töltött géppisztoly az ebédlőbe,
2) és ha odakerül és pláne még el is sül, akkor “ne legyen balhé belőle”.
Ebből is látszik, hogy mennyire más világ volt az enyém mondjuk a tíz évvel azelőtti és pláne a tíz évvel azutáni sereghez képest.

 12. Adani — 2009-08-12 20:59 

@ZöPö (inda):

Erről többen írtak, h mennyt volt képes züllenni a dolog akár évek alatt is.

Rutin’s Army Report
Tomcat’s Army Report

Ezeket mikor olvastam akkor nem egyszer jókat derültem rajtuk ha csak a fele igaz már az is sok.

 13. ZöPö_ — 2009-08-12 22:13 

@Adani: Utóbbinak a fele sem. :-(

 14. Adani — 2009-08-13 09:07 

@ZöPö (inda):

Honnan tudod, tán ugyanott voltál?

Van egy olyan mondás, h ha nem is igaz akkor is jól ki van találva.

Egyébként az egyik fórumon is feljöttek ezek a sztorik és volt mindkét Army Reportban 1-1 amit többen is alátámasztottak, mert ők is ugyanott voltak. Rutin Army Reportjában a füstgránátlopásos sztorit pl. olyan, aki szintén benne volt a buliban és szóról szóra megerősítette, még képeket is küldött a marcali laktanyáról.

TC-től pedig a villám által szétegetett technikát. Jött egy NATO küldöttség megénzin mi mindenünk van és előtte kitalálta egy észlény, h minden híradástechnikai cuccot le kell mosni meg zsírozni meg ki a placcra és helyezzék üzembe fel kell nyitni az antennákat is. Vihar volt este és hát ugye mivel is jár ha egy sík terepen több fémrúd mered az égnek? Pontosan, villám jött és tarolt mire a NATO küldöttség megérkezett már csak a ropogósra sült cuccokat tekinthette meg.

 15. ZöPö_ — 2009-08-13 11:39 

@Adani:

Persze, “jól ki van találva”, csak azért azt döntsük már el, hogy egy betegesen narcisztikus kis görcs fantazmagóriáitól vitatkozunk, vagy arról, hogy milyen is volt sorállományúnak lenni a MN/MH berkeiben. :-)

Hogy mi a bajom az inkriminált “szerző” meséivel, azt már egyszer leírtam itt kommentben.

 16. dozark — 2009-08-13 12:31 

@ZöPö (inda): Nekem rémlik egy eset, lehet, hogy az őrszobán lévő étkező helyiségről van szó. Nem mintha oda bekerülhetne szabályos körülmények között, de könnyebben elképzelhető.

 17. Adani — 2009-08-13 12:48 

@ZöPö (inda):

Azt még nem írtam, h megerősítette az említett személy azt is, amit leírt, h szétlőtte a töltőürítőt, tényleg megtette, és igen ezen is röhögtek utána, meg elképedtek, h mondta is ,h szétlövi, de nem hitték el ,h tényleg meg meri csinálni. Meg merte. :)

Az mennyire igaz, h leszerelés előtt pár nappal vagy héttel egyszerűen nem lehet mit csinálni a katonákkal és ezt már tudják a tisztek is, és inkább elnéznek minden marhaságot? Többen is mondták ,h ilyenkor már immunissá válnak az egyetlen hatásos büntetésre az laktanyafogságra lévén úgyis csak pár hetük van?

Hadbírósággal meg ilyesmikkel azért nem foglalkoznak ,mert annyi papírmunka van vele, h mindenkinek elveszi a kedvét attól ,h ilyet csináljon, feltéve persze, h csak apróbb hülyeségekről van szó.

 18. Baluka04 — 2009-08-13 13:24 

@Adani:

Szerintem ez azért erősen alakulatfüggő is volt.
Az én apróbb hülyeségemet (jogosulatlan kereskedés – azaz a boltból is vételeztünk kávét a kantinba) ’89-ben simán felnyomták a katonai ügyészségre, amit az ügyészség adott vissza parancsnoki hatáskörbe.

 19. ZöPö_ — 2009-08-13 15:50 

@Adani:

Még egyszer: annak az illetőnek én a kérdéseit sem hiszem el. Erről ennyit. :-)

Nálunk ’85-ben nem volt elnézés (“elnézés akkor van, amikor b*szod a kecskét és elnézel a két szarva közt” – ezt Lukács ftőrm. ets. mondogatta mindig, ha valaki elnézést kért tőle). Volt egy olyan szabály, hogy ötven nappal a leszerelés előttől kezdve, aki fogdát kap, az nem azonnal kezdi letölteni, hanem a leszerelés napjától. Tehát a többiek hazamennek, ő meg szépen beül a fogdára. Így senki nem akart direkt a csurmára kerülni, ami pedig nem volt rossz hely, pláne nyáron, pihenni a jó hűvösben. Két nagyon jó barátomnak sikerült harminc napot ráhúzni így a katonaidejükre és én is majdnem erre a sorsra jutottam, de erről majd egy külön posztban számolok be. (A “miért”-et már elküldtem tiborunak, de megírom a “hogyan”-t is. :-))

 20. Mityu — 2009-08-14 05:33 

Nálunk Nagykanizsán “üres” amd-ből lőtt be az egyik tizedes mellett egy ügyes katona a lőszerraktárba. A fegyverbe tár nem volt, de egy skuló csövön volt. (Töltésürítést ki végezte fasztarisznya módján ne kérdezzétek.)Lőszeres ládák szerencsére nem voltak plafonig pakolva. Amúgy a géppityuk és egyéb hasonló szerkezetek nálunk úgy kerültek a kajáldába, hogy ott végeztük a csoportosan elkövetett fegyveranyag karbantartást. :)

 21. Freebulletz — 2009-08-21 22:08 

Áh Sztkirályszabadja, 95-96 :D
Én szerettem azt a helyet, igaz míg kopaszon szopóágon voltam az öregek leszereléséig nem igazán teccett :) De
ott tényleg a csíkon be lehetett kattanni. Volt 2 őrhely amihez nem volt torony, hanem a helik között kellett járőrözni, ráadásul 95 teén kiba nagy hóviharok voltak.
Amúgy a laktanya törzsfőnöke egy régivágású ruszki katonai iskolát végzett ezredes volt, utálta mindenki. Mikor gyakoroltuk az esüt a torony előtt nem volt megelégedve a díszlépéssel és majd ő megmutatja hogy kell :) persze előtte zászlóalj hátra-arc! :D
Az őrökmikor mentek bundzsiba(őrség) volt hogy az Avia után kötöttek egy AMD-t és fasza látvány volt ahogy a reptéren végigfut a szikraeső :) Valaki még Szentkirályról?

 22. Freebulletz — 2009-08-21 22:08 

@Freebulletz: teén=telén, esüt-esküt

 23. Hadnagy — 2009-09-05 10:51 

A fegyver nem játék !

– Az egyik cimborám az alapkiképzés nagy részét baleset miatt a gyenguson töltötte, a kiképzési időszak végén beosztották őrségbe.
Őrszobára visszatérés előtt fegyverürítés: csak nem vette ki a tárat, csőre töltött, és meghúzta az elsütő billentyűt. A fegyverürítő állvány felső részén rendszeresített fa-betétbe került a lövedék.

– Ugyanezen század másik honvédje azzal szórakozott őrségben, hogy úgy tárazta ki a fegyvert, hogy a felhúzófogantyút hátrahúzogatva egyenként kivetette a lőszert; szerencsére semmi rendkívüli esemény nem történt.

– ezt a történetet a csapatorvostól első kézből hallottam, hogy őrségben az egyik honvéd a fegyverével babrált, az elsült, és a nyakán sebesítette meg az illetőt. Szerencsére nem életveszélyesen.

A seregben -kevés kivételtől eltekintve- az volt a legrosszabb, hogy nem volt érdemi foglalkoztatás, mert az kötné le a bakákat, és akkor talán kevesebb hülyeséget tettek volna.

 24. Viktus — 2009-09-07 11:19 

@Rosszindulatú Vászka:

Igen errefelé is azt mesélték, hogy a ruszkik kivonuláskor mindent piacra dobtak minden mindegy alapon, de a bajonett volt az egyetlen amitől az életbe nem váltak volna meg.

 25. Optika — 2009-09-21 09:10 

Leszerelés után pár évvel Zalaegerszegen jártam és találkoztam a volt századpk-val. És irány volt a kocsma, megittuk a pertut.
Megkérdeztem , hogy nem volt-e benne izgalom, amikor a század őrséget adott. Azt mondta dehogy nem volt és nem is tudott aludni rendesen. “Sok unatkozó felügyelet nélküli katona kezében élesre töltött fegyver………. Ebből a szempontból bennetek táposokban kicsit jobban megbíztam, mint a 6 általánost végzett nyírségi cigány gyerekekben. Azért Ti is adtatok okot az izgalomra.”

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.