068. – A kiképző, mint ember

A katonasztorik jelentős részét a sorállomány szemszögéből van alkalmunk megcsócsálni. Ezekben a történetekben a kiképzők általában a vérmedve, Drakula gróf és egy különösen rosszindulatú zombi legfontosabb jellemvonásait olvasztják magukba.

Proletair most bebizonyítja, hogy a kiképzők (na jó: egyes kiképzők) is emberből vannak, és – ahogy mondani szokás – a kérges, szőrös külső olykor érző lelket takar. Alaposan.

Mindenki, aki volt katona, átesett az alapkiképzésen, tehát nagyjából mindenki tudja, milyen kiképzetlen kopasz naposcsibének lenni. De a kiképzők (néha irigyelt) élete sem fenékig tejszínhab.

Már ifjú szerződéses tizedesként jelöltek ki kiképzőnek, hogy az első, 9 hónapra vonuló állomány újoncainak tanítsam meg a katonáskodás alapjait, persze többedmagammal. Már akkor gyanús volt, hogy az öregebb őrmesterek nem ugráltak, hogy ők szívesen lennének kiképzők. Mert bizony nem volt egyszerű dolog.

Na nem a vörös fejjel ordításra, meg a pattogó vezényszavak kiadására gondolok; neeem, az könnyen ment (amíg be nem rekedtem). Nehéz volt fél órával korábban (05:00) kelni, mint a hivatalos ébresztő, és csak takarodó után fél órával mehettünk a dolgunkra. A nem kiképző állomány ilyenkor már rendesen be volt állva Szolnok valamelyik krimójában. Az amúgy is mindennapos borotválkozást most még komolyabban kellett végezni, a bakancsomnak fényesebben kellett csillognia, mint bárki másnak, és bizony reggel a tornánál futás közben elől kellett délcegen kocogni,  példamutató jelleggel.

Ja, és ha büntiből kiosztottam 50 fekvőtámaszt, akkor nekem is nyomnom kellett… Óvatosan kellett bánni ezzel a fegyelmező eszközzel, mert napi 5 bünti kiosztása után azért már fájt a kar…
Egy rajnyi embert kaptam; ennek a nyolc riadtszemű felderítő fiókának kellett megtanítanom például az alakizás fortélyait. Ezt úgy csináltuk, hogy két raj összeállt, és a két kiképző először egymásnak vezényelve mutatta be, mi is lesz majd a foglalkozás tárgya. No akkor én vezénylek, szintén tizedes kollégám meg végrehajtja:

– H. tizedes!
– Parancs!
– Jjjobraa áttööö! (civilek kedvéért: jobbra át!)

(hibátlanul megcsinálja)

– Ballraaa áttööö! (balra át)

(ezt is megcsinálja)
– Háttraa arcöö! (hátra arc)

Na ekkor gyorsan a hátam mögé szaladt, és rátette az arcát a hátamra.

A 16 katona olyan egyszerre kezdett el röhögni, hogy azt is be lehetett volna venni az alaki szabályzatba. Persze a nagy nehezen felépített tekintély csorbulásának megakadályozására vezényeltem egy „Kuss!”-t, mire nagy nehezen elcsendesedtek, bár én is vigyorogtam. „Mi van! Bohócot reggeliztek?!"

Aztán finoman meg kellett beszélnem a kollégával, hogy csak akkor poénkodjon, ha már ezek a csíkoshátúak meg is tudják csinálni, amit vezénylünk. Nehogy ugye rosszul rögzüljenek ezek a dolgok.

Az alaki mindennapos gyakorlásán túl azért elkezdődtek az általános harcászat foglalkozások, a tószegi réten. Itt több foglalkozási helyen „vetésforgó” rendszerben olyanokat tanulhattak az ifjú harcosnövendékek, mint hogy hogyan kell lövészteknőt ásni, hogyan kell átjáróra zárkózni (erről később), és hogyan kell viselkedni a harcmezőn, általában.

Ez utóbbi egy elméleti foglalkozás volt, és nagyon unalmas. Persze nekem kellett tartanom, és erről úgynevezett „foglalkozási jegyet” készítenem egy szép kockás füzetbe. Ebbe a zizébe be kell írni, hogy mi a foglalkozás tárgya, ki tartja, mennyi az időtartama, és milyen módszerrel lesz előadva. (ugye milyen katonásan hangzik?) Mindezt formailag szintén előre meghatározott módon kell megcsinálni, és a parancsnokkal láttamozni, tehát sumákolás kizárva.

Tehát ott állok a tószegi réten, előttem egy kis asztalka, rajta ez az átkozott jegy; megjelenik egy raj katona teljes felszerelésben és egy vonalba rendeződnek. Minden más helyen nagy a zizgés, ordítások, vezényszavak (és gránátimitációk) repkednek, vaklőszerrel eregetnek rövid sorozatokat. Tehát eksön mindenhol, csak nálam honol béke. Megkérdezem, ki dohányzik, pompás, nyolcból négy, akkor kérek egy szál cigit, pihenj, szerelvényt igazíts, rá lehet gyújtani. Nem dumál, nem ásít, erejét megfeszítve minden idegszálával az általam elmondottakra koncentrál. A végén kikérdezem!

Hát a lényeget elmondtam 5 perc alatt. Van még 35 perc hátra. És egyre melegebb lesz. Nagy nehezen eljön az „óra” vége, váltás jön a következő emberanyag, kissé kormos arccal, koszos gyakorlóban. A száraz fű itt-ott leéget valamikor, innen a kormos arc. Ja, és hason fekve kellett lövészteknőt ásniuk. Dohányzik valaki? Nyolcból öt, kiváló, kérnem kell egy szál cigit, vagy megkínál valaki?, pihenj, satöbbi…

A negyedik raj után nagyon untam a dolgot. Na ekkor sikerült az egyik foglalkozási helyen valakinek felgyújtani a maradék füvet. Nagyon megörültem, hogy végre történik valami, és a katonáimmal egy „Utánam, futás oltani” felkiáltással már rongyoltunk is a „tűzvész” felé. Amit – mire odaértünk – eloltottak. Kulloghattam vissza a helyemre temmi a semmit.

Ebédszünet után (ebéd: valamilyen nagy konzerv, általában káposzta. Toros, rakott, töltött, vagy székely. Nekem mind büntetésnek tűnt) immár nem rajonként, hanem századkötelékben elkezdtük gyakoroltatni az átjáróra zárkózást.

Az átjáró egy olyan, előzőleg az ellenség által elaknásított terület, amit a saját utászok mentesítettek, így azon biztonsággal át lehet kelni, vagyis lélekszakadva futni, hiszen az ellen ide koncentrálja a tüzet.

Na, ezt az aknavető tüzet sikerült imitálni: hang és füstjelző gránátokat elástunk a földbe, hogy csak a kanóc lógjon ki. Aztán meggyújtottuk őket, és elrendeltük ezt a bizonyos zárkózást. Futottak a katonák, miközben a fojtás miatt ezek az ártalmatlan gránátok amikor „robbantak”, jókora földdarabokat dobtak fel a levegőbe, pont mint a filmeken. Mielőtt bárki is megrökönyödne, persze beavattuk az állományt, és igen jól szórakozott mindenki ezen a rendhagyó foglalkozáson.

Másnap ugyanez. Már előre fájt a várható unalom, ráadásul már leégethető fű sem volt a réten. Azért az elején volt egy kis izgalom: megjelent megszemlélni a foglalkozásokat Furkó alezredes úr. Aki még nem látta: egy grizzli termetével, erejével és humorérzékével áldotta meg a sors; minden izma acélból, kivéve a nevetőizmait, mert azok nem voltak. Még Áder Jánosnál is kevesebbet nevetett.

Hát persze, hogy az én kis csendes foglalkozásomat nézte ki. Előre sejtettem, most nem volt cigi engedélyezve. Odalép. Mit lép?! Tornyosul, mint Vader nagyúr, mire én vezénylek egy „osztag vigyázz!”-t  és kezdeném a jelentést, mire ő félbeszakít: 

– Tizedes! (ezt olyan hangon, mint egy támadni készülő kutya)
– Parancs! – válaszoltam és talán a hangom is megcsuklott…
– Maga miért nem borotválkozott?!

Kész, végem, engem itt széttép, felnégyel, kerékbe tör, vagy csak simán nyom egy barackot a fejemre. Ez utóbbitól nagyon féltem. Hát persze, hogy borotválkoztam reggel.

– Jelentem, borotválkoztam! – válaszoltam az ártatlan halálraítéltek nyugalmával.

Mire ő:

– Ne magyarázza meg! – aztán elfordult és elment.

Katonáimnak csendben vezényeltem egy pihenjt.

– Katonákok, Furkó alezredest láthatták!

Szegények, még fehérebbek voltak a rémülettől mint én. Most nem kérdeztem ki dohányzik, csak kértem egy cigit.

71 hozzászólás

 1. 68nyara — 2009-09-07 15:14 

@proletair: @Barny77: Persze, nekem is hasonlóan. De tudjuk, hogy voltak alakulatok amiket vagy direkt szívatásnak hoztak létre, vagy nem arra használtak amire kellett volna.

 2. Barny77 — 2009-09-07 15:21 

@68nyara: Igazából egyik alakulatot sem szívatásra hozták létre. A baj az ott volt hogy a felelős beosztásokban nagyon gyakran alkalmatlan emberek voltak alegység szinten is sőt valahol még szakasz szinten is! Én hálaisten sajnos nem ilyen helyen voltam a mi életünk pörgős volt a beosztással bírók értették a dolgukat.

 3. Barny77 — 2009-09-07 15:25 

Ismerek olyan volt szerződésest aki matek érettségin simán megbukna de a lövedék röppályáját fejben számolta ki. Ismerek olyan tisztet is főiskolai végzettséggel, aki egy épkézláb mondatott nem tud megfogalmazni

 4. 68nyara — 2009-09-07 15:32 

@Barny77: Természetesen a “szívatásra hozták létre” kicsit sarkított volt. De pl. ismeri mindenki a Lentibe sorozottak összetételét a 70-80-as években.

Egyébként, meg a tisztek közt is volt normális, meg abszolút idióta is. Mint a tisztesek/th-k közt is.

 5. Bambano — 2009-09-07 15:49 

@Barny77: az én akkori szakaszparancsnokom épp estin küzdött érettségiért. Talán másodikos volt. Ez az ember osztályozta történelemből az elte jogi karára előfelvett katonatársaimat.
folytassam?

 6. Barny77 — 2009-09-07 16:10 

@Bambano: Én csak azt mondtam hogy valóban voltak alkalmatlan “emberek” a seregben de volt rájuk ellenpélda is. Úgyanugy ahogy a civli életben is vannak alkalmas és alkalmatlan fönökök.

 7. sorhajóhadnagy — 2009-09-07 16:22 

@Michael Collins:
Térképész biztosan nem :-)
Műszakisok se nagyon, de anno (első, győri) katonaidőmben legendás volt a felderítők és a légvédelmi tüzérek kölcsönös csesztetése.
A kiképzők legszebb szólama nekem egyébként a “Magamnak vezénylek, magam hajtom végre!” volt, különösen, ha “Fekve tölts!” vezényszó követte. Regán tizedes (civilben krampácsoló BAZ megyéből) a maga 110 kilójával úgy vetette magát előre, hogy rengett a föld. És a “Föl!” parancsra is úgy csapta össze a bokáját, hogy azt hittem, csontja törik.
A győri kiképzőkkel egyébként szerencsénk volt, a magázódás, a kopogtatás és az állandó körletrend-ellenőrzés volt a legfurcsább. A szívatások akkor kezdődtek, amikor lekerültünk az anyaszázad (csapatfelderítők, “B” alegység) szintjére. De néhány hónap alatt az előfelvételisek lerendezték a csapatot, karácsony környékén valamiféle kölcsönös respektus alakult ki, békén hagytak bennünket, mi meg egészen jól elvoltunk a teljesen más szociális környezetből érkezett sorállománnyal.

 8. Vajmaci (exHajjakend) (törölt) — 2009-09-07 16:24 

Szerintem meg fapapucs…:D

Mármint látva a meddő vitát a jó/nemjó katonaságról…
Nem kell ehhez visszamenni tizen-huszn éveket az időben!
Sajnos az ilyen helyeknek megvan az a sajátossága (honvédség,határőrség,rendőrség,tűzoltóság,nbh,satöbbi…) hogy mindenféle szinten, mindenféle beosztásban vannak olyan emberek, akik abszolute alkalmatlanok, még áramot vezetni is, nemhogy esetleg egy csapatot(állományt)!!
Higyjétek el van tapasztalatom….jómagam 15 éve vagyok hivatásos, de szaros gyerekkorom óta katonák,határőrök között élek…én vagyok a család fekete báránya, mert “csak” főtörzs vagyok….mindenki alezredes fölött leledzik.:D

 9. 68nyara — 2009-09-07 17:37 

@Vajmaci (exHajjakend): végre egy hivatásos a blogon. Írj ám a másik oldalról is! :-)

 10. Szalacsi_Dezső — 2009-09-07 17:54 

@Vajmaci (exHajjakend):
Korábban írtam, hogy a kuruc nóta szerint:
“Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.”
Ez egy hivatás, legalábbis az kéne, hogy legyen, és a hivatástudatot tisztelni kell.
Aki meg nem oda való az ne menjen oda. Mert arra fogják mondani a sorállományúak, hogy “Szivatás a hivatása!”

 11. nedecz — 2009-09-07 18:12 

@Szalacsi Dezső:

Szerződéses voltam 4 évig a HM-nél.Osztom a véleményed.

 12. Bambano — 2009-09-07 19:44 

@Vajmaci (exHajjakend): szar lehet egy vasárnapi ebédhez is engedélyt kérni, hogy leülhess és tisztelegni:PPPPP

 13. Optika — 2009-09-08 00:18 

Üdv!

Foglalkozási jegy. Jó pár ilyet kellett körmölnöm, hogy az érintett kiképző, rajpk el tudjon menni piálni, vagy szabadságra. De mindig jól jártam vele: nem kellett este a ruhát a stokira hajtogatni, vagy nem kellett kimennem az egyes számú gyakorlótérre, felrendeltek a csellóról stb….

 14. chevyfan — 2009-09-08 17:47 

Üdv!

Nyíregyházán ’98-ban volt olyan százados, akinek 8 általánosa volt (nevére nem emlékszem, de nem is számít…) buta és egyszerű volt, mint a tök, tényleg csak a sorkatonákat tudta basztatni.
Egyik “kedvencem” volt az az alezredes, aki gyakran volt Üti:-) valakinek nagyon útban volt.

 15. chevyfan — 2009-09-08 17:51 

@Optika: én is sok ilyet írtam, de örültem neki, mert cserébe nem kellett takarítanom, alakiznom, és közel volt az üdítőautomata, amit már használhattam is:-) Amúgy rohadtul felesleges meló volt, mert szó szerint kellett az előző évi papírt átmásolni, csak hogy a dátum jó legyen, de nem lehetett ügyeskedni, mert direkt más színű tollat adtak (kék-fekete)

 16. Optika — 2009-09-09 10:19 

@chevyfan:

Nálunk nem volt üdítőautomata, max. pálinka.
És volt, hogy baromira igyekeztem, hogy minél tovább tartson. Egy oldallal képes voltam akár több órát is piszmogni, hogy ne kelljen kimenni az egyesre. Olyan gyönyörűen előtte csak általános iskola elsőben írtam.
De ha arról volt szó, hogy valami jó film volt a CSMOban, akkor ugyanaz a foglalkozási jegy el tudott készülni 20 perc alatt is. :)

 17. 3006 — 2009-09-14 15:29 

Na ide nekem is kell irnom, ha már kiképzés, meg hát felderítő zlj., ha nem is Szolnok.
Éppen fiatal hdgy.-ként alapkiképző századot kaptam, ami igazán kényelmes beosztás ( minden egyéb ellenére) mert ilyenkor minden szakasz pk. hely be volt töltve és nem én voltam az 1 és az utolsó szpk. meg még szolg. vez. és a technikus is.
Szóval megyek kiképzést ellenőrizni, megjegyzem pont egy mf. törm. tartotta.
A hallgatóság 80%-ban ELTE TTK előfelévételis állomány mat.- fiz. szak ( 80-as évek eleje)
És mire lépek be a terembe?
A törm oktat:
” Tudják az elvtársak mennyi az 1 méter?
Olyan 70-80 centi .”

Mindannyian döbbenten meredtünk az előadóra, aztán én kapcsoltam, hogy valószínüleg lépést akart mondani, de akkora már késő volt mindenre. A leendő ifjú fizikusok rájöttek, hogy egy teljesen új dimenzióba kerültek.

 18. Felderítő — 2009-10-28 20:09 

Én 97től-98-ig voltam sorállományú kiképző szakasz parancsnok,Győrben és Szolnokon.Az egyik ejtőernyős táborban a tábor parancsnok ezredes monta egyszer nekem “becsukatom magát tíz napra ha nem elég egy hétre”.És ő volt a tábor parancsnok!

 19. dunyhás — 2010-01-16 15:43 

Szóval Furkó Kálmán örgy. volt az akiért tényleg tűzbe ment a legénysége.
Bejöttek az újoncok, kezdődött a “furkó terápia”, azaz a közelharc kiképzés az eje hajtogatóteremben. A sorállomány teljes létszámban megjelent, valamint néhány, az alakulatnál “zöld” ifjú tiszt is. Kálmán segtíhetünk? – kérdéssel fordultak a kiképzőhöz. Válasz “Minek, ezeket egyedül is megverem!”
Ő volt az, akit Masutatsu Oyama a Kyokushin karate alapítója és legmagasabb vezetője az egyetlen európai szamurájnak nevezett. Osu!
tart. örgy. ,8.Kyu

 20. t-72 — 2011-01-11 16:15 

Furkó Szolnokon lakik a Széchenyi lakótelepen,nap mint nap egy dalmatát sétáltat hetente többször is szoktam látni,volt katonái azt mondják mára teljesen kiégett és a szeszt sem veti meg,nem tudom igaz e csak hallani szoktam itt ott sztorikat róla még aktív korából.

 21. t-72 — 2011-01-14 16:30 

@chevyfan: Szabadszálláson is volt egy százados,csaba volt a keresztneve neki állítólag szakmunkás végzettsége volt,hülye volt mint a segg néha hallottam vezényelni, röhejes volt mert eléggé orrból beszélt,hál istennek semmi közünk nem volt egymáshoz.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.