110. – Ballra!

Nem szoktunk versekkel felvezetni egy military-posztot, de itt és most elkerülhetetlennek érezzük:

Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimmetriád?

William Blake (azaz inkább Szabó Lőrinc) óta tudjuk, hogy a szimmetria nem mindig kóser.  ZöPö barátunk soronkövetkező rövid írásában mindjárt mélylélektani kórismét is felvázol a katonákról.
 
Az alakiság, az roppant fontos volt. Aki sorállományú annak megfelelni nem tudott, az csak valami örök kopaszságra kárhoztatott szánalmadék lehetett, akit még leszerelése előtt egy nappal is büntetlenül ugrathattak a kopaszok. Ha viszont a tiszti állomány tagja volt az illető, akkor olyan szent tisztelettel néztünk rá, mint az indiánok a hibbantakra.

Ilyen volt például az a hallgató törzsőrmester, aki soha nem dugta be az ujjait a téli kesztyűbe, csak az ökölbe szorított kezére húzta rá a zöld kötöttárut. Az Őrült Rigó becenevet akkor kapta, amikor így tisztelgett, minden skrupulus nélkül. Vagy ott volt a Konyak főtörzs, aki a Bocskai-sapkájának – leszakadt, vagy direkt leszakított – középső ezüstcsillagát árnyalatnyival magasabbra varrta vissza, imígyen emlékeztetve a mindig szomjas bakákat a nemes nedű palackjának nyakán látható minősítésre.
 
Apró, alig látható kihágások voltak ezek. Az olyanokat viszont, példának okáért, hogy a nagyobb nyílt terepeken soha nem átlósan vágunk át, hanem szigorúan a szélekkel párhuzamosan vagy azokra merőlegesen, nem merte megszegni senki. A 90 fok egész számú többszörösétől történő legapróbb eltévelyedés is eszelős üvöltést volt képes kiváltani bármilyen elöljáróból.
 
Máig emlékszem a telephely falára, ahová a Forgalomirányító Karjelzéseit pingálta az előttem sok-sok évvel szolgáló ismeretlen katonai piktor. Kedves arcú, megnyerő mosolyú Down-kóros alak tornázott bőszen a freskókon fehér gumibottal, rohamsisakban. Mellette ott állt méteres fekete betűkkel, hogy félvak sofőrök is leolvashassák: JOBBRA, BALLRA.

Mert hogy is vette volna ki magát, hogy ha szimmetrikus a két kép, a szavak nem követik a gyönyörű rendet? Csak úgy, „balra”, a méter magas betűk esetén ez legalább hatvan centivel bontotta volna meg a Szent Szimmetriát. Az a laktanya túlsó végéből, sőt, még az amerikai kémműholdról is látszott volna, ami pedig megengedhetetlen.
 
Azóta tudom, hogy a szimmetriakényszeres rendezgetők, az aggódó-ellenőrzők, a fertőzéstől félő tisztálkodók és a gyűjtögető-felhalmozók ugyanannak a kényszerbetegségnek négy tüneti alcsoportját képezik. Akkor egyszerűen elintéztem azzal: az egyenruhások hülyék.
 

14 hozzászólás

 1. Krux — 2009-12-28 09:08 

1980-ban, az április 4-én esedékes parádéra készülve, azon még csak röhögtünk, hogy az első sorban állók díszöveit úgy lőtték be, hogy a két szélső ember mellé állt egy-egy katona, akik kifeszítettek egy horgászzsinór szerű valamit, és sorban álló összes sorstársunk zakóján szabókrétával jelölték meg azt a pontot, ahová az övtartót varrnia kellett. Azon viszont már röhögni sem volt kedvünk, amikor parancsba adták, hogy a vadonatúj, mindenkinek saját méretére készített csizmán egyformának kellett lennie a ráncoknak! Le volt rajzolva a ráncminta, kaptunk egy laposvas szerű anyagból készített, szárnyasanyával szorítható eszközt, és napokig ezzel kellett ráncosítani a csizmát. Tudnék még mesélni…

 2. Szalacsi_Dezső — 2009-12-28 10:12 

“soha nem dugta be az ujjait a téli kesztyűbe, csak az ökölbe szorított kezére húzta rá a zöld kötöttárut.”
Ez óriási lehetett! :-D

 3. 68nyara — 2009-12-28 10:31 

@Krux: Örüljetek, hogy nem a legalacsonyabb fejtetőjéhez húztak ki egy damilt és húzták meg krétával a megfelelő magasságot a többiek homlokán….:-)))

 4. hungaryhonvéd — 2009-12-28 10:44 

Hasonló “árvízkárosult” nekünk is jutott.
Egy kis köpcös, töri (hittan?) tanár, kicsit ‘Lőrinc L. László’-s fizimiskával, de tipikusan túlkoros (már amennyire ennek ott, akkor jelentősége volt) mamakedvence érzéssel. Na egy szóval antikotona, kevéssé életképes emberi egyed, de amúgy biztosan jó lélek. Max nagyot fordult vele a világ a 6 hónap és a 40 valahány őrszolgálat alatt.
Ő a vizesblokkban korrepetálta magát alaki fogásokból. Magának vezényelt, maga hajtotta végre. Leginkább a címben említett mozdulatsor okozott nála rendszerleállást. Emlékeim szerint besegítettünk neki, de összességében vicces volt a szitu.
Az akarata viszont dicséretest érdemelt.

A másik, a korábban említett ellátó (örök) zászlósunk a Csocsi. Egyik laktanyadiszkón nagyon nem találta a helyét. Készültünk valami magasabb ellenőrzésre, látogatásra. Akkor bénázott az alakzatok legszélén, nem is a sajátjaival, velünk őrökkel. Szerintem a “jó sorsa” akkor vetette oda, már csak ott, a szélen jutott neki hely. A laktanya pk. (Dömény Sándor ezds.) kérte meg, hogy ha lehet, próbáljon már meg igazodni a teljes alakzathoz, találjon oda valahova…
Röhögött az egész laktanya. Nekünk, őröknek, a röhögésen túl égett a pofánk…
Érdekes galeri volt az az állomány a laktanyán belül.

/Persze néha én sem tudtam melyik a jobb, melyik a bal(l), de “szimmetrimán” vagyok, úgyhogy hamar megtaláltam a helyem ebben a különös világban! =D/

 5. Markgraf — 2009-12-28 23:48 

@Krux: Szerintem ti még relatíve olcsón megúsztátok – velük ellentétben:

http://www.youtube.com/watch?v=IxMlaoWXQA4

 6. eMM2 — 2009-12-29 11:30 

Már megijedtem hogy a vers lesz a post!:)
Ennnél ugye azért volt izgalmasabb story is a topictalin?

 7. Krux — 2009-12-29 11:31 

@68nyara: Túlzottan nagy problémát nem okozott volna, ugyanis közel egyforma magasságú volt mindenki. Gond nélkül hátra/előre mehettünk néhány sort is, nem tűnt fel senkinek.

 8. Krux — 2009-12-29 11:33 

@Markgraf: Megnéztem. Durva, de azért ők is hibáztak! Az egyik hátulról készült képen az izzadságfoltok nem voltak egyformák… A Korea északi részén lakók még erre is figyeltek volna :-) Ők sem kispályások!

 9. hungaryhonvéd — 2009-12-29 11:34 

@Markgraf:

Jaja. Erről olvastam. Voltak, akiket pszichológus kezelgetett a nagy presszúra miatt. Nem gondolnám, hogy alapól nem menne nekik flottul. Adnak ott a kiképzésre, egyre inkább!
És már maj’ mindenkin a digitális camo van, marha jó. Még a technika is olyanra van fújva…

 10. Markgraf — 2009-12-29 12:06 

@Krux: Az észak-koreaiaknak szerintem simán megtiltják az izzadást :)

 11. Krux — 2009-12-29 18:15 

@Markgraf: Láttam egy felvételt egy katonai parádén elkövetett díszmenetükről. Náluk az a módi, hogy megemelkednek az ellépésnél. Nekem úgy tűnt, mintha egy kicsit “lábujjhegyre” emelkednének. Ha ez így van, akkor az egy iszonyatosan energiaigényes jármód lehet.

 12. Krux — 2009-12-29 22:17 

@Markgraf: A youtube jónéhány videót felkínál, ha beütsz valami ilyet, hogy pl. “north korean military parade”, “DPRK parade”, stb. Ott elsősorban a fejmagasságból – és nem a magasból, meg a messziről – készített felvételeken látszik jól az, amiről fentebb írtam. Próbálj meg megtenni néhány lépést ezen a jármódon a lakásban, de lehetőleg úgy, hogy az asszony ne lássa meg, mert még képes, és több napra eldugja a pincekulcsot, ami ilyentájt a fenyítés igen durva formája.

 13. Markgraf — 2010-01-01 14:28 

@Krux: Pedig amit ott látsz az “természetesen” német találmány, nagyon szép neve van: Stechschritt (míg az angolok “goose step” – libalépés névvel illetik)

en.wikipedia.org/wiki/Stechschritt

De a legdurvábban akkor is az indiaiak nyomják:

i179.photobucket.com/albums/w285/MarkgrafX/SoldiersofSillyWalks.jpg

 14. Krux — 2010-01-01 19:35 

@Markgraf: Lehetőségünk van arra, hogy az indán keresztül üzenjünk egymásnak. Lécci küldd már el a mobil elérhetőségedet, ezt a Stechschrittet meg kell beszélnünk. Előre is kössssz! Übrigens: Glückliches Neujahr!

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.