129. – A tea

A laktanyai konyhákon igazából sohasem hajtottak Michelin-csillagokra az egyenruhás séfek, s a csúcsgasztronómia sem tartozott az elérendő célok közé. Azt meg eddig is úgy tudtuk, hogy a tea kiváló frissítő ital, főleg ha friss alapanyagból készül. Igaz? Vagy mégsem? Döntsük el közösen, miután elolvastuk Musaic mai rövid posztját.

1991 májusában kaptam a meghívót a sorkatonaság nívós intézményébe. Hogy hogyan kaptam meg, most ne menjünk bele, külön sztori, majd ezt is az arcotokba kapjátok hamarosan…

Tehát a sárbogárdi kiképzőközpontban találtuk magunkat, ami több nap után is elég jó helynek látszott. Szorgalmasan jártunk az éhezdébe, amit valamiért minden reggel mindig átható, sárgaborsó-főzelék utáni fingszag hatott át.
Hogy milyen csoda-, akarom mondani dzsuvaszalámikat kaptunk, most nem téma (de sosem volt romlott), fókuszáljunk inkább a helyette inkább fogyasztott "ételre", a TEÁRA. Feltűnt nekünk, hogy akármit próbáltunk beletenni, hogy íze legyen, sehogyan se ment. Kérem, mi teletömtük citrompótlóval, cukorral, amiből egy zavaros limonádé-mosogatólé (de legalább zsírmentes) keverék jött ki, de sehogy se akart összejönni még egy szolidan deszaturált teaíz sem.

Pár hét múlva én is lekerültem a konyhára, amit igen kevesen tudtak elkerülni, és azért annyira nem volt vészes, leszámítva azt a reggeli sárgaborsó-ájert…

Kezdtük hajnalban, talán 05:40 lehetett. Szóltak valamelyikünknek, hogy hozza ki a lokális szubsztancia-tárolóból (azaz a kisraktárból) a nagy zacskós teafüvet (a jó öreg, manuális-szűrős technikával készült a tea). Ezt meg is tettük, és mikor visszafelé vittem, feltűnt egy címke az egyébként vastag, kissé viseltes zacskó alján…

Megdöbbenve olvastam rajta: 1 9 5 6. Nem akartam hinni a szememnek. Elolvastam még egyszer, odafelé, visszafelé, de a vége mindig ugyanaz lett: 1956-os teát ittunk, 1991 júliusában!

Mondtam a többieknek, hogy eme remek ital talán ezért ízetlen. Ők se nagyon akarták elhinni, pedig még a cetlit is megmutattam nekik. Később kiderült, hogy mégis igazam volt, ugyanis amikor kiképzés utána visszakerültünk Városföldre, az ottani konyha teája ehhez képest mennyei, mondhatni lukulluszi illata és íze óriási kontrasztot jelentett a sárbogárdihoz képest. Nem csoda: ugyanolyan formátumú kiszerelés, kiváló, ropogós papír, és az alján ennek is cetlit találtam, az alábbi felirattal: 1 9 8 6.

Nem csoda hogy jobb íze volt…

Generációk ide, generációk oda, ’56-ot nehéz levetkőzni :)

Vigasztaljon minket a tudat, hogy ha akkor fogyasztják, még a mi ’86-os kiadású teánknál is jobb ízű lehetett…

79 hozzászólás

 1. Old Man — 2010-02-16 12:40 

@hungaryhonvéd: Addig szedd a brómot, amíg be nem rántanak, mert ott már nem kapsz!Tényleg, hogy áll /áll?/ az ügy?

 2. Szalacsi_Dezső — 2010-02-16 13:05 

@BGYCS: Szegény malac.
Nálunk zegen a nekersdi kisegítő gazdaságban, a disznóólra az volt kiírva, hogy Tiszti étkezde. Röhögtünk nagyon, de a telepvezető őrmester, nem találta viccesnek, MER’ HOGY AZÉ’ VAN ODAÍRVA, MER’ A TISZTI ÉTKEZDÉNEK NEVEJJÜK.
Bocs beakadt a caps lock, bár így se rossz tényleg kiabálva mondta. :-)

 3. Szalacsi_Dezső — 2010-02-16 13:05 

@Old Man:
Egyél brómot, s egyéb fémet
Ezzel is a békét véded!
:-D

 4. Old Man — 2010-02-16 14:22 

@Szalacsi_Dezső: Mondj egy folyékony fémet!
Most egy átlátszót!

 5. Adani — 2010-02-16 14:38 

@Old Man:

Átlátszó fémre jó megfejtés a drótkerítés?

 6. Old Man — 2010-02-16 14:55 

@Adani: Talált, elsüllyedt, mint a higgany!

 7. ZöPö_ — 2010-02-16 15:17 

@Adani: Tehát te el tudod képzelni, hogy van a világon olyan hadsereg, amelyik tudatosan és szándékosan leszedálja a saját állományát? (A bróm hatása nem kizárólag az, hogy nem áll fel a jancsika.)

Ne haragudj, ez komolytalan.

 8. ZöPö_ — 2010-02-16 15:18 

@Szalacsi_Dezső:

Gyűjtsd a vasat, gyűjtsd a fémet,
gyűjtsd a fáradt anyaméhet!

 9. vén betyár — 2010-02-16 15:19 

@Adani: Hány csillag van az égen?
/Ennyi brómos tea után jobb nem jutott a fejembe!/

 10. Krux — 2010-02-16 18:36 

@Szalacsi_Dezső: Te Dezső! A gyíkhús – legalábbis a mi időnkben – a 7 forint 20 filléres “Különleges(en szar) vagdalthús” fantázianevű konzervet takarta. Kézigránát méretű volt egyébként, de a dobozának a színe valóban zöldes árnyalatú volt.

Más: disznókat nálunk is hízlaltak a maradék kaján. Van egy sztorim a vörös disznókról, de nem emlékszem pontosan, hogy elmeséltem-e már korábban. Ha valaki emlékszik rá, legyen szíves állítson le, mert nem akarom kétszer ugyanazt lenyomni, utána meg ráfogni a blogmotorra…

 11. Old Man — 2010-02-16 18:42 

@Krux: Vörös Októberre emlékszem, meg a makk hetesre, a disznóra nem…

 12. Krux — 2010-02-16 20:14 

@Old Man: @tiboru: Közben én is végignéztem az aktivitásaimat, nem hozta le mindet, de amit olvastam, azok között nem volt. Ha mégis, akkor: “Mendacem esse oportet memorem!” Szóval a nagypetőfiben anno (’79-’81) volt néhány alakulat, az MN 7015, az MN 4787, az MN 1200, Bp. Helyőrségparancsnokság, stb, azok túlnyomórészt ot kajáltak, tehát kajamaradék az volt bőven. Alapoztak is erre egy hízlaldát, valahol Tétény, vagy Érd környékén volt, már nem tudom, egyszer jártam csak ott. A “kanászgyerek” – egy pesti srác -viszont a mi századunknál volt létszámban, időnként megjelent a századnál, akkor újraírták a könyvét, aztán újra eltűnt jóidőre. Ő mesélte, hogy tájékoztatta az ezredpékát, hogy az inszeminátor javaslata szerint célszerű lenne duroc fajtájú kanok spermájával termékenyíteni a kocákat, merthogy az jó fajta, stb. Az ezredpéká rá is állt volna a dologra, de amikor megtudta, hogy a duroc fajta az vörös színű, akkor kifejezetten megtiltotta a kanásznak, hogy ilyen utódok születhessenek, mert ő – a pk. – politikailag módfelett elkötelezett volt, és szerinte a sorállomány körében politikailag nemkívánatos, otromba élcelődés kelne életre (“vörös disznók”, “disznó vörösök”, stb.) abban az esetben, ha ilyen spermát használna a nyakkendős bika. Azonban nemcsak a falusi kanászok, hanem a pestiek is ravasz észjárásúak! Mivel a kanász tisztában volt mind a sertések vemhességi idejével, kmind pedig a saját várható leszerelésének a dátumával, az utolsó csoportos megtermékenyítésnél (szinkronizálva volt a kocák ivarzása, hogy nagyjából azonos korcsoportú állomány szülessen és nevelődjön), csakis és kifejezetten duroc fajtával kérte a megtermékenyítést. És láss csodát! Hozzávetőlegesen három hónap, három hét és három nap múlva más sem született, csak olyan vörös kismalac, amiből idővel naaagy vörös disznó lett! Amikor észlelte a vezetőség a bajt, a kanász már hetek óta civil volt.:-)

 13. Reles76-78 — 2010-02-16 20:47 

Nálunk a tojásrántotta volt világoszöld.

 14. (h)öreg — 2010-02-16 20:54 

@Hellisfitar: Adyn én is pucoltam krumplit (1983)de nekünk volt kés…

 15. tiboru — 2010-02-16 21:08 

@Krux:

Szép kerek sztori, mint egy Márquez-kisregény :-)

 16. fakir — 2010-02-16 21:10 

Előfordult nálunk, hogy egy srác délben az ebédjegyét (nálunk az is volt) fordítva (írással lefelé) tette bele az erre rendszeresített tányérba. Erre a konyhás is lefordítva csapta le elé a kajával megrakott tányért.
Még a tíz méterrel távolabb ülők is a szilánkokat szedegették a kajából.

 17. hungaryhonvéd — 2010-02-18 11:00 

@Old Man: Áll, hoarossebb…
Bár ahogy kinéz, itthon már tényleg égő lesz katonának lenni…

 18. Old Man — 2010-02-18 11:05 

@hungaryhonvéd: Majd civilben jársz és erősen tagadod, hogy főtiszt lennél.

 19. Selkath - Nightwish rulez! — 2010-02-18 21:02 

@fakir:
Az már azért geciség, szvsz…

Én, mint sárbogárdi lakos, csupa jót hallottam a laktanyáról, ezek szerint a konyha szar volt. Nagyon nem csodálom, Sárbogárdon anno rossz híre volt az “üzemi” főzésnek. A gimnázium konyháján a kaja konkrétan ehetetlen volt (1998). Sefteltünk is a kajajegyekkel rendesen! :)

 20. Musaic (törölt) — 2010-02-21 00:46 

Selkath:
Nem volt rossz a konyha. A problémát az okozta, hogy 80 kiképezendő helyett jött 600. Lesz még posztom, ki lesz tárgyalva.

 21. hungaryhonvéd — 2010-02-21 18:53 

@Old Man:

Főtiszt… =) Bár ott tartanék!
Akármennyire is lejáratott, azért odáig, hogy letagadjam, nem süllyednék, akkor meg már pláne nem!
Sőt! Ha majd megtehetem, inkább járnék egyenruhába! Ameddig tehetem, büszkén!

 22. greybull — 2010-02-24 17:21 

Az sincs kizárva, hogy az a tea úgynevezett “planta-tea”-ból készült. Én még ittam ilyet a 70-es években. Valamikor az ötvenes évek elején, amikor még rendes teát sem lehetett kapni valami növényből készült, kb.olyanként mint a cikória “kávé”. Erről az utóbbi fekete löttyről méltatlanul kevés szó esik, pedig az sem volt semmi borzalom szempontjából. Nálunk Kalocsán már csak a fémtálca maradt, annak a mélyedésébe löttyintették a szart. A sárga műanyagbögre életreszóló élmény máig. Aki írt a szalonnapörköltről, ahhoz azt fűzném hozzá, hogy ilyen még Kalocsán sem volt, ámde!! – amikor 76-77-ben egyemistaként (sic!) mentünk Szeged környékén ősszel paprikát társ.munkában betakarítani, no ott kaptunk a tsz.parasztoktól este szalonnapörköltet – iszonyat, borzalom volt. Ki is tört a diáklázadás – ugyanis egész nap 2 méteres gazban kutattunk térden kúszva a paprika után a TSZ földjén, míg mellette a parasztok háztájija ragyogott a tisztaságtól.
A zöld szörnyeteg vagdalthús konzerv tényleg támadó kézigránát formájú-méretű volt – leszerelésünk előtt erre is használtuk, ugyanis a 2 éves katonák ezzel dobálták a mi épületünket takarodó után mérgükben, hogy ők még kénytelenek maradni, és mi sem voltunk restek visszavágni – volt dolga az üvegeseknek másnap… Persze senki nem tudott semmit.

 23. Bigjoe(HUN) — 2011-09-08 18:55 

@Hellisfitar:
Kedves HŐR társam, mikor koptattad az Ady konyháját?
Melyik században húztad az igát?
Bajtársi üdv: Bigjoe

 24. Szkv — 2011-09-09 06:46 

1986-ban még nem ismerték az átcímkézés fogalmát.
Hasonló dolgok nálunk is történtek.
Lehet hogy a mi őrs ellátónk, szabadságnak álcázott, tanulmányi útra járt ide.

 25. Szkv — 2011-09-09 07:04 

@BGYCS:

Az őrs ellátónk igyekezett azon lenni hogy, minél több kaja maradék legyen, amit a disznókkal (sertésekkel) etette meg. Ő neki aszt az elméletet is sikerült megdönteni hogy a sertések mindenevő állatok, mert bizony gyakran elő fordult hogy csak turkáltak a számukra felkínált “mennyei” kajában.
Igaz hogy mi is “ludasok” voltunk, mert közbe közbe a kaja maradékba idegen tárgyak is kerültek. Ha az állatvédőknek, akkor lett volna ekkora jogaik, minket kb 100 évre lakat alá helyeztek volna, állatkínzás miatt.

 26. Bigjoe(HUN) — 2011-09-09 07:50 

1x amikor bevágtak konyhabugira az ezred konyhára, nekem jutott a tálcákról történő lepakolás nemes feladata.
Volt egy kuka a denáj számára, abba csak a moslékot lehetett volna belerakni.
A tányérokat, evő eszk. külön tartóba, amikor vmelyik kupac “betelt” elvitte, egy HŐR a mosogatóba. Amíg a kupacok mozgatására szolgáló tálcák nem értek vissza, addig torlódás volt, mert az étkezdéből távozók persze addig is nyomatták a tálcákat a polcokra. Nem tudtam hova pakolni, pillanatnyi zavar támadt az erőben, de megoldottam.
Így a malacok a moslék mellé evőeszközt, tálcát, de még tányérokat is kaptak.
Szép nap volt, meg posztosítom…

 27. Bigjoe(HUN) — 2011-09-09 08:00 

@Hellisfitar:
Ha ezt tudom akkor a krumplit sem eszem meg.
Szerencsére a zöldség takarítást én megúsztam – nagyjából.
Helyette, a mosogató, meg a tiszti konyha jutott osztály részül.

Kedvenc kajám a pizza volt, az őrkonyhán (saját konyhánk volt, külön az ezredtől, itt csak az őrök -3.5. század, és talán ha jól emlékszem a hatásvadászok étkeztek)
viszonylag gyakran volt.

Finom volt, de nem volt “gazdagon” megpakolva.

A szakácsok a feltétet mindig lelopták, amikor rájöttünk Atis barátommal meglátogattuk Őket(szakácsok).

Nekünk a reggeli -talán- 6.00-kor volt. Visszamentünk 10.00-körül, (nem volt ott a ht. konyhaügyész) és rendet raktunk. Na, estére ezt is leírom egy posztban.

 28. borv — 2013-01-03 00:12 

@Krux: A sertéstelep építését mi fejeztük be 80′ augusztus végére, a kerítés oszlopoknak a lyukakat csákánnyal vágtuk a kőbe, mit mondjak, ott meglátszott kinek volt már szerencséje a különböző kézi szerszámokhoz, aki pedig eladdig nem találkozott ezekkel a szörnyű eszközökkel ott “kötött soha el nemmúló barátságot, majd mikor begyógyult a keze”. Ez bőven ráférne a mostani ifiurakra is. – Előfordult olyan estet a többi között, hogy a kanászok megjutalmazták magukat, jól végzett munkájukat megünnepelendő, ellógtak a kocsmába, ott mint a haza folyamatos védelmében megfáradt hadfiak, múlatták az időt és erősen küzdöttek a a különféle szeszek garmadával, el is fáradtak rendesen a nehéz harc során. Egyszer csak, illetve csak egyszer, bekiabált valaki a kocsma ajtón – vitéz urak ha nem zavarok, megkérdezném, hogy még a mai napon össze akarják e terelni a kondát. Csak azé’ mondom illetve kérdezem, mert eléggé szétszéledtek a hegyoldalba. – Nosza pattannak a harcban igen keményen megedződött legények, -már amennyire pattanni tud aki a kelleténél egy-két kortyintással többet iszik- hogy utána nézzenek a bajnak, és megpróbálják visszatérésre bírni a szabadságukat évező jószágokat.
-Úgy tudom akciójuk sikerrel járt, nem lett belőle különösebb baj. Ja igen, arról volt híres a disznótelep, hogy ott a disznóvágáskor illetve a laktanyába nem igen került be az értékesebb belsőség, na igen ezek ilyen különleges malacok voltak, máj nélkül haltak meg.

 29. krux — 2013-01-03 22:52 

A Petőfiben voltál?

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.