137. – A jó tea receptje


A katonahumor nem mindig áll az intellektualitás csúcsán, hogy finoman fogalmazzunk. Néha bizony még a Mikroszkóp Színpad művészei által produkált magasságokat is nélkülözi. Nedecz története ötvözi az őrszolgálat és a teázás nemes hagyományait a bajtársiasság ősi követelményeivel.

1993 januárja igen hideg volt Kőszegen. Az Alpok „áldásos” hatása ez, a sok csapadékkal együtt. Volt ez hó és eső, de néha ezt vegyesen is megkaptuk. Az ember hamar rájött arra, amikor azt mondja, hogy megfagyok, akkor még az messze van ám nagyon…

A hideg elviselhetőbb, ha az ember mozog. Erre általában járőrszolgálatban volt lehetőség, persze bizonyos keretek között. Ha az ember nem hagyta el a szakaszát és figyelt, akkor szinte bármit csinálhatott, amit nem tiltott a Határőrizeti Szabályzat.

A kapusszoli – avagy a bakter, ami a sorompónyitogatás miatt ragadt rá – más volt. Huszonnégy órás szolgálat volt, négy órás váltásokkal három embernek. A szolgálat 17:00-kor – vagyis a határőrizeti nap kezdetével – indult. Az egyes bakter ment ki a kapuba a sorompót őrizni és bejelenteni a beérkező járőröket, hogy az ŐRSÜ (őrsügyeletes) fogadhassa őket, a kettes ment az ŐRSÜ mellé amolyan helyettesfélének – az ŐRSÜ-nek volt hivatalos helyetteseis, de ők felváltva dolgoztak négy órás pihenőkkel –, ébresztette az aktuális járőröket és mindenki mást, aki feliratkozott ébresztésre, továbbá kezelte a rádiót meg a TBK-t.

A hármas bakteré volt a szívás… Pihenővel kezdett 17:00-tól 21:00-ig. Onnan ment ki a kapuba (21:00-01:00), aztán 01:00-tól 05:00-ig bent ült az ügyeleten (rossz esetben ez a beosztás simán jelentett 24 óra alvásmentességet). Aztán a ciklus forgott tovább.

A történet hőse aznap a hármas bakteri beosztást nyerte meg, enyém volt a kettes. Valamikor éjfél körül vacogó, alig érthető hangon beszólt a TBK-n, hogy vigyünk ki neki teát, mert megfagy. (Ha az ember fáradt és nem nagyon tud/akar mozogni és még hideg is van, annak vannak ilyen mellékhatásai…)

Mondtam neki, hogy a következő járőrt kiviszi az ŐRSÜ, akkor kap teát is majd, bírja még ki tíz percig. Az ügyeletes akkor jelent meg az induló járőrrel az eligazító irányából, amikor letettem a kagylót. Szóltam neki,mi a helyzet a kapussal. Ő bólintott és ment a fegyverszobát nyitni, kiadni az AK-kat a járőrnek.

Mikor ez megtörtént, sátáni vigyorral az arcán odajött hozzám és megkérdezte, mit is akar pontosan a kapus. Elismételtem. Erre ő fogott egy sárga poharat és röhögve elindult az étkezde felé.

Kisvártatva megjelent a félig teli pohárral, továbbra is vigyorogva. Elment az ügyelet előtt a parancsnoki folyosó sötétje felé a pohárral a kezében, ahonnan egy perc múlva visszatért a teli pohárral…

A fenti jelzővel vigyorgott… Kérdően nézhettem rá,mert azt mondta:

– Belehugyoztam! Nehogy szólj a …-nak!!!

Nem szóltam. A következőket csak az ügyeletes és a kimenő járőr elmondásából tudom. A kapus valamiért nem akart beszélni róla …

Kimentek a kapuhoz a járőrrel; ez úgy 30 méter sétát jelentett. A kapuépület egy nyeregtetős kis házikó volt, minden zárható ablak és ajtó nélkül, olyan volt, mint valami bástya. A kapus ennek egy sarkában állva didergett. Az ügyeletes messziről szólt, hogy itt a tea. A srác boldogan átvette és melengette vele a kesztyűs kezét. Mivel túl meleg azért nem volt, gyorsan le is hajtotta egy szuszra.      

Erre röhögni kezdett az ügyeletes.

– Mi van?! – kérdezte gyanakodva a kapus.

– Belehugyoztam! – mondta az ügyeletes, fuldokolva a röhögéstől.

– Nemá’..!

A srác nem hitte el.

– De…
 
Beleszagolt… Abban a pillanatban dobta is a rókát minden előjel nélkül. Mikor ezzel a kellemetlen tevékenységgel végzett, első dühében lekapta a válláról a fegyverét és azzal akarta leütni a „jótevőjét”. Persze az elmenekült ütéstávon kívülre és továbbra is röhögött. Erre a kapus kétszer csőretöltötte a fegyvert – a vaklőszert kikerülendő a tár tetején – és ordítva kergetni kezdte az ügyeletest… Ezt még én is hallottam az ügyeleten…

Ekkor valamiért elszállt az ügyeletes jókedve… Menekült mindenen keresztül, közben folyamatosan kiabálva kért bocsánatot. A kapus erre nem nagyon volt vevő. Vagy 15 percig folyt a küzdelmük, mire megbékéltek. Hogy konkrétan hogyan, azt nem tudom, de az ügyeletes nem volt vidám, mikor végül bejött…

23 hozzászólás

 1. Szalacsi_Dezső — 2010-03-05 08:57 

Jó kis történet. Hát az tény és innen üzenem a sok civil vagánynak, hogy bizony nagyon szerénnyé tud válni az ember ha csőre töltenek és ráfognak egy géppisztolyt. velem is megtették egyszer a hüjék csak úgy viccből. Nem volt jó érzés. Pláne mert kicsit ittasak is voltak a kollégák.

 2. vén betyár — 2010-03-05 08:57 

Abban van vmi nemes, de legalábbis Ludas Matyis, ha vérszívó előljárót, vadkan kiképzőt stb itat meg így vki.Volt is már ilyen poszt.
De egy fázó bajtársat!
Geciség volt, hogy hagyhatták a többiek?

 3. Őrültteknos — 2010-03-05 09:44 

Szerintem is genyaság volt. Nem voltál jófej, hogy nem szóltál. Minimum egy lehányást megérdemelt volna kolléga, aki kitalálta.

 4. AzHofi — 2010-03-05 10:02 

@Őrültteknos: belefért volna a combon vagy karon lövés is az én értékrendszerem szerint, csak azt a hugyivó is megszítta volna, ha ilyen jófej spanjai voltak, hogy nem szóltak neki. Azok is kaptak volna, ha én lettem volna a nevetség tárgya, tartozást illik kiegyenlíteni :)

 5. Lyanko — 2010-03-05 11:09 

én úgy levágtam volna a farkát az embernek, ez igazán nagy trógerság volt

 6. hungaryhonvéd — 2010-03-05 11:17 

Ez így, ebben a formában a sima, alap, egyszerű, csökkentképességű, stíl nélküli, stb… prosztóság.

Ha a kapuszolgálatos SURRANÓTÁRS nem érdemelte meg, akkor miért?
Ha meg igen, miért mondja el?
De akkor is.

Ehh.

(sajna a magyar magyarral baszik ki még a Légióban is…)

 7. vén betyár — 2010-03-05 12:02 

@hungaryhonvéd: Öregem, de örülök, hogy előkerültél, már azt hittem, hogy általános mozgósítás folyik titokban.Egyébként meg igazad van.

 8. Adani — 2010-03-05 12:13 

Vagy legalább ha már megtette akkor kussolt volna róla. Lehet, h észre se veszi. Max. azt, h kicsit sósabb mint máskor szokott lenni.

Hasonlót olvastam vagy Rutin vagy Tomcat Army Reportjában ott pohár vizet kért egy hőn utált vki és kibaszásból a WC-ből merítették tele a bögrét neki. Sosem tudta meg ,h a WC-ből kapott inni, hónapokkal később azért eljutott a fülébe, de nem hitte el.

 9. Old Man — 2010-03-05 12:16 

@hungaryhonvéd: Persze, nem ismerjük az eset előzményeit, az összes finom, árnyalatnyi részletet, meg a lelki mozgatórugóit, de akkor is durva.
Enyhítsük egy kicsit, azt ismeritek, hogy:
Kimegy a fószer a sörözőben a klotyóra, előtte ráírja a sörösalátétre, hogy BELEKÖPTEM és ráteszi a korsóra.Mire visszajön rá van írva, hogy ÉN IS.

 10. hungaryhonvéd — 2010-03-05 13:18 

@vén betyár:

Vagyok, max, csak olvasok…
Azt nem tudom, hogy van-e általános mozgósítás, de gondolom, hogy nincs, mert ellenség is mi magunk vagyunk…

16-tól újra gyűlnek a milstory-k, de már élesben!;)

Ismerős!
Ez olyan, mint menzán gyorsan végignyalogatni a sütiket vagy csokit, vagy valami más étket, ami adott helyen és helyzetben különlegességnek számít, ezáltal hirtelen ‘einstand’ áldozata lehet… Magyarul: levéded a cuccot!

 11. Kendan — 2010-03-05 13:30 

Ugyan nem katonasztori de lazán kapcsolódik a kommentekhez…
Nevelőapám anno konzervgyárban dolgozott diákként. A konyha kifejezetten jó volt, főleg a rántott húst imádta mindenki. Természetesen volt ügyeletes tapló is, aki testi fölényét kihasználva lökdösött mindenkit félre hogy ő kapja a legnagyobb szelet húst. Egyszer az egyik srác szerzett a nővérétől, aki gyógyszerész volt, egy fecskendőt. Amikor taplónk letette a tányérra a húsát, a fecskendőből a srác lefröcskölte a húst.
“Nyugi nem halálos, pár hét után kiengendek” szólt oda a delikvensnek, aki vörös fejjel kirohant. A srác ezután kiszedte a húst, lerázta róla a deszt. vizet – mert az volt a fecskendőben – és szétosztotta a társaságban :D

 12. Adani — 2010-03-05 13:44 

@Kendan:

Hasonlót én is hallottam, nem nevezem meg kitől csak ha majd beleegyezik. Ők diákként almát szedni mentek diákmunka gyanánt. Ott is volt egy gyerke ,akit mindenki utált neki szokása volt kétpofára zabálni az almát. Egyszer korábbna mentek ki és a fa egy részén minden almát lepisáltak. Jön a gyerek mivel minden más hely foglalt csak oda mehet. Levesz egy szép nagy almát ,majd:
“milyen nagy és még deres is” És beleharap egy nagyot majd meg is eszi. Később mondták csak el neki a dolgot. Hetekkel később. De akkor is minden jóízűen eszegette, a többiek meg majdnem leestek a fáról a visszafojtott röhögéstől.

 13. hungaryhonvéd — 2010-03-05 14:05 

@Adani:

Naládd! Ott kb a 3. almánál benyögtem volna, hogy nem csak a seregély pisálta le…

 14. Selkath - Nightwish rulez! — 2010-03-05 15:04 

@Adani:
Jaj… Ilyent haver is csinált a gimiben almával. Nem kellett már neki, de nem dobta ki, hanem kitalálta, hogy lebrunzolja és odaadja a kisgimiseknek. A kb. 12 éves kissrác meg simán bevette, hogy “Frissen mosott, csak én már nem kérem!”
Egyébként ominózus havert évekkel ezelőtt vándortáborban én szívattam meg geci módon majdnem ugyanúgy, mint ahogy a posztban történt. Ott a kulacsába történt az aranyeső betöltése, persze meghúzta, és már bukta is ki a matériát. Persze, haza akartak zavarni minket (nem egyedül csináltam, de az ötlet az enyém volt, mea culpa), de szerencsére maradtunk. Csávókám nem vette nagyon a lelkére a dolgot, “tanulva” tőlem, folytatta mintegy hagyományként a pisi-szívatást…

 15. ZöPö_ — 2010-03-05 15:39 

Bennem is ez a kérdés merült fel: MIÉRT KELLETT EZT CSINÁLNI? Csak, mert lehet? Akkor a hugyozós haver legközelebb hugyozzon a konnektorba. Az is kurva nagy poén.

 16. Rókakígyó — 2010-03-05 15:45 

A kapuügyelet volt a legnagyobb szívás, elsősorban azért, mert nálunk egy tiszthelyettest is osztottak be mindig, aki persze sokkal jobban utálta az egészet, mint mi. Szívatott is ahogy csak tudott. Gyakorlatilag nem volt alvás egy napig. Szerencsére csak 1-2 ilyen eset volt, mert ebben mindenkinek részt kellett vennie. Már úgy értem az egész alakulatnak.
Az őrség más tészta volt, az őr önálló egység volt és ha normálisan csinálta, amit rábíztak nem is basztatták különösebben, legalábbis nálunk.

 17. Szalacsi_Dezső — 2010-03-05 16:35 

@Adani: Aztat mongyák a mindentuggyaokosok, hogy a WC-ből inni sokkal higiénikusabb, mint mondjuk kilincset nyalogatni, vagy a pc egerének fogdosása után fogat piszkálni. :-)
pl. a WC-ből ivó kutyáknak sose lesz semmi baja, az a víz mindig friss, hideg, akkor minek inna a saját tálkájából, ami megmelegedett a napon.

Off: almaszedés. Nálunk gólyatáborban a mérnökhallgatók a TSZ-szel basztak ki, mert egy reggel konkrétan egy sor fán meghámozták az almát, úgy hogy le se szedték.
Az agromókus sírva verte a fejét a Barkas oldalába. :-)

 18. franta — 2010-03-05 18:48 

@vén betyár: Betyár, egyetértek veled. Ez nem “kedélyes”, “svejkes” katonatörténet, hanem egy hatalmas és menthetetlen nagy ALJASSÁG. Most belegondolok, hogy ott vacokog a q…a nagy hidegben, a forró teát várom, mint a megváltót, és akkor…
Ha én felettes lettem volna, és ez az info a fülembe jut, akkor – elveim ellenére – ez a “vicces” genya szívott volna végig. Békaügetés naponta minimum.

 19. (h)öreg — 2010-03-05 20:27 

Ennél nagyobb aljasságot nem igen tudok elképzelni!

 20. Krux — 2010-03-05 20:51 

@Szalacsi_Dezső: Ez az almahámozásos dolog véletlenül nem Nyírtass helyőrségben történt? Életkorod ismeretében ezt valószínűsíteném…

 21. Szalacsi_Dezső — 2010-03-05 22:04 

@Krux: Leveleken volt.

 22. csipa — 2010-03-06 23:59 

A cel szentesiti az ezkozt, nem?
Tuti nem fazott a 15 perc fogocska utan. :D

 23. Kelempájsz — 2010-08-25 12:35 

Fiúk, ez nagy genyaság volt, akárhogy is nézem. Mégiscsak bajtárs volt, és ha nem volt szemét a többiekhez (amiről nincs is szó jelen posztban), akkor nem kellett volna ilyet csinálni. Nálunk, a Kőszegi-hegységben igen hidegek voltak a telek. 1977 elején, egy viharos éjszakán éjfélkor váltottam a hétforrási okmányost (ahol mindig kétfős járőr szolgált), és amikor kiértünk, láttuk, hogy a srácok nagy igyekezettel szögelik a bakterbódét. Kiderült, hogy belebújtak, majd esőgallérral elfüggönyözték a bejáratot, és úgy álltak ott összebújva. Egyszer csak rettentő recsegés-ropogás mellett fadarabok hullottak a fejükre. A szél letépte a bakterbódé csúcsát és belevitte az árokba, azt szögelték vissza szegények. Miután leváltottuk őket, mi fejeztük be a szögelést, és ugyanúgy bebújtunk a bódéba, összebújtunk, mint a macskák, pedig nem is voltunk buzik. A szél egy gyufaszálnyi résen is olyan erővel fújt be, hogy rázta rajtam a mikádót. Azt hittem, megvesz bennünket az Isten hidege, reggelre majd szétfagytunk. Mászkálni ugyan próbáltunk, de semmi sem segített, olyan cúg volt, hogy majd levitt minket a hegyről. Ha még ilyenkor valaki húgyos teát hozott volna, hát nem tudom, de én legalábbis szétvertem volna a pofáját.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.