139. – Bajtársi segítség


Egy valódi bajtárs – miként a neve is mutatja – a bajban mutatkozik csak meg igazán. Egy frankó kamerádra bármikor lehet számítani, s ha kérünk tőle valamit, önzetlenül siet a segítségünkre.

Mondjam még a közhelyeket? Oké, nem folytatom; Obsitos elmesél egy történetet, ahol a sorkatona-szolidaritás ritkán tapasztalható példájával szembesülhetünk.


Merész honvéd nem volt jó katona. Habár fát lehetett volna vágni a hátán, izmos és fürge is volt (civilben focizott valahol), minden parancsot teljesített, de igen nagymértékben utálta az egész katonásdit. Ez a viszonyulás igen gyorsan kölcsönössé vált.

Arról viszonylag hamar leszoktatták, hogy hangot is adjon ellenérzésének. Ha tőle elég messze, a harmadik sorban korgott valakinek a gyomra, akkor is rögtön felhangzott: Mit morog má’ megint, katona?! Ugorjon csak, Merész honvéd, mutassa meg, hogy kell ezt végrehajtani!

A pofázásról, morgásról tehát hamar leszokott, de minden mozdulatában (még a nézésében is) benne volt a mélységes utálkozás. Mondta is neki szeretett Pk.pol.h. tisztünk, Kádár őrgy.: Ne grimászoljon, katona, há’ kiül az arcára a fityma!

Nem  volt semmi szerencséje, örökre rajta maradt a bélyeg és ennek megfelelően (még ha nem is kapott súlyos fenyítéseket, hiszen nem is követett el semmi súlyos fegyelmezetlenséget), szinte állandó laktanyafogságban leledzett. Majd egy éve voltunk már katonák, mindenki volt otthon szabadságon, csak ő nem.

Pedig hát kezét-lábát törte volna, hogy mehessen. Elmúlt a karácsony, el az újév, de ő még mindig nem kapott sem szabadságot, sem eltávot, de még csak egy kimaradást sem. Sokat beszélgettünk, mire kialakult a Nagy Terv.

Nagy és kemény fába vágtuk a fejszénket, az előkészítést én vállaltam. Az ÜTI-szoba mellett volt egy kisebb lomtár, raktárhelyiség, amelynek két (sötétkék papírral belülről vastagon borított) ablaka az udvarra nyílott. Konditeremnek rendezték be az öregkatonák, s a régi térképek, tablók, fogasok mellett volt ott három összetolt stoki, meg egy hatvankilós súlyzó is, fekvenyomásra. Nappal könnyen bejutottam és az egyik ablakot – belülről kinyitva – összehajtogatott papírlappal kitámasztottam, majd újra becsuktam, de nem ám kilincsre. Éjjelre bezárták a szobát és még falakattal is lepecsételték.

A zászlóaljunk egy 200 x 200 méteres négyzetben helyezkedett el, egyik oldalával a tüzérlaktanya kerítéséhez simulva. A szabadon maradó ellentétes oldal egy-egy sarkára mi adtuk az őrséget, 2-2 fő 4 órás váltásban, 18.00 órától 06.00-ig. Erre alapoztuk a tervünket. Könnyű volt úgy intézni, hogy mi kerüljünk a középső váltásba; azt senki sem szerette, mert félbeszakította az éjszakát.

Nálunk az őrség az úgy volt, hogy a katona sétálgatott vagy négy órát, azután mehetett lefeküdni. Nem volt készenlét, csak egy ÜTI meg egy napos, ők intézték az ébresztést, váltást, ellenőrzést is.

Havas, hideg februári éjjel volt. Megvártuk, míg éjfél is elmúlt, az ÜTI-szobában is már csak a kislámpa világított. A két sarokfelállítási pontot elhagyva odaosontunk a bezártnak látszó ablak alá. Könnyedén benyomtam és bemásztunk. Elhelyeztünk két stokit egymástól vagy 40 centire, Tibi barátom leült a földre, szép kényelmesen elhelyezkedett, ráfektette a bal csuklóját az egyik stokira, a könyökét a másikra, lekapta a fejéről a szőrmekucsmát, keményen ráharapott és cinkosan, biztatóan rámmosolygott.

Nem volt sok kedvem mosolyogni, de azért megemeltem a súlyzó egyik végét az alkarja fölé vagy 30 centivel. Elfordította a fejét (én is), azután elengedtem. Megrugózott egy kicsit, Tibi nyögött egy kicsit, azután így szólt (a szőrmével a szájában): Még, baszdmeg!

Mit volt mit tenni, a jóbarát bajban is jóbarát: ismét ráemeltem a súlyzót. Most már magasabbra, majdnem függőlegesen állt és még löktem is rajta egy kicsit. Te akartad, baszdki..!

Most már hallható is volt az eredmény. Barátom holtsápadt lett, egy kis ideig levegő után kapkodott, meg a fogát is csikorgatta. De azután csak sikerült kimászni és újra betámasztani az ablakot.

Lassan telt az idő, csak a hó csikorgott a talpunk alatt (no meg a Tibi fogsora). Néha egy-egy szentségelés is elhangzott, mire megjött a váltás. Előadta, hogy elcsúszott a hóban, még a helyét is megmutatta.

Gyengéden lefektették, de nem sokat aludt. Ami azt illeti, én sem. Reggelre olyan vastag lett az alkarja, hogy a kimenőruhát és a köpenyt is alig tudta felvenni. Átküldték busszal a Honvéd-kórházba, ahonnan dél felé került elő, hatalmas gipsszel a karján és eü-szabadságos javaslattal a zsebében. Mindenki nagyon sajnálta, hamar meg is írták neki a 3 hét eü-szabis levelet.

Nem is került elő, csak 3 hét után, kigömbölyödve, elégedetten. Biztosított róla, hogy nagyon jó volt, megérte és ígérte, hogy bármikor viszonozza a szívességet. Köszöntem szépen, de bizony volt, hogy még évek múlva is a reccsenő csont hangjára ébredtem rossz álmomból.

36 hozzászólás

 1. Krux — 2010-03-10 08:27 

Az ilyenekre mondják, hogy “Minek ellenség, amíg az embernek ilyen barátai vannak…” Gratula! Kicsit vizuális típus vagyok, mindent elképzelek, amit olvasok, úgyhogy ezen a poszton is keményen röhögtem!

 2. Optika — 2010-03-10 08:28 

Ha jól sejtem az eset megfelelt volna az akkori Btk. öncsonkítás, illetve szolgálat alóli kibúvás törvényi tényállásának. De hát aki haza akar menni, mindnáron. Na meg amúgy is elévült.

Zalaegerszegen egy srác (másik zászlóalj) hétig rohasztotta a szekrényében a poharas Leo jégkrémet. Majd megette. Nem sokára megismerkedett Ellával. Szalmon Ellával. Néhány nap cifrafos után kapott 2 hét eü szabit.
Egyik másik srác a mi századunknál ugyancsak cifrafos miatt kapott 2 hét eü szabit, ami pont a leszerelés előtti nap járt le. Nem győzte a srác magát sajnáltatni, hogy egy napra vissza kellett térnie a honvédség szerető karjai közé, pedig már otthon civilnek érezte magát. Meg is pokrócoztuk mikor untuk a nyavalygást, de csak poénból még Ő is röhögött.
Azt viszont nem árulta el, hogy a cifrafos Ő maga idézte-e elő, vagy csak úgy jött. Csak sokat mondóan vigyorgott.

 3. tiboru — 2010-03-10 08:55 

@Optika:

Hát ma sem úszná meg olcsón:

Kibúvás a szolgálat alól

346. § (1) Aki abból a célból, hogy katonai szolgálatának teljesítése alól kivonja magát, testét megcsonkítja, egészségét károsítja, vagy megtévesztő magatartást tanúsít, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel, háború idején tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt azért követi el, hogy katonai szolgálatának teljesítése alól ideiglenesen kivonja magát, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, háború idején bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Ha az ideiglenes kivonás tartama meghaladja a hat napot, a büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.

 4. Adani — 2010-03-10 09:00 

@Optika:

Ez igen, a krétaevés nem volt napirenden? Vagy azt csak suliban csinálja az ember ha nem olyan jófej a háziorvosa, h bemondásra kiirja a suliból ha lógni akar?

Tesóm volt nagy spíler ebben egyszer mikor akart pár hét sulimentes időszakot ( harmadfokú áttétes iskolaundorítiszben szenvedett :) akkor a neten keresett alkalmas betegséget és talált vmi hasmenéssel és magas lázzal járó dolgot és olyan hitelesen színészkedte el ,h a doki még le is baszta ,h miért nem jött be soron kívül ha ilyen beteg.

A katonaság pedig tuti egy fokkal magasabb dolog ott nem olyan egyszerű megjátszani a beteget. Olvastam anno tippeket, h mikkel lehet nagy eséllyel szabadulni, de a legtöbb katonaorvos katonásan gyógyít szimuláció ellen aszpirint ( és ugye mindenki szimulál).

 5. eMM2 — 2010-03-10 09:29 

Amatőrök.
Gyomorproblémákra kelett volna hivatkozni arra valamiért osztották az eü szabit a KK-n.Én is így tettem amikor dobizás meg más miatt már eléggé nem írtak könyvet.
De ez egy külön post lehetne, egy újabb amit nem írok meg:)

 6. 68nyara — 2010-03-10 09:33 

Az ember sokmindenre képes volt egy kis szabiért. Akár még úgy is, hogy gipszben ül otthon. Mifelénk ugyan ezt a wc ajtóval játszották, simán produkált egy ujjtörést seperc alatt.

 7. nedecz — 2010-03-10 09:42 

Síklóson egy szakasztársam egy félbevágott krumplit kötözött az egyik ujja köré egy éjszakéra.Reggel a konyhán egy méteres fakanállal odacsapott magának.
Eredmény:két hét EÜ szabi…

 8. tiboru — 2010-03-10 09:45 

@nedecz:

Ezt nem ismertem… Mit művel a krumpli a lábujjal?

 9. Old Man — 2010-03-10 09:45 

@eMM2: Má mér nem?

 10. proletair — 2010-03-10 09:52 

@nedecz:
Ez a krumplis téma ismerős, de a hatásmechanizmusát nem sejtem, oszd meg velünk.
Szolnokon két srác kapott eü szabit. Az egyik megfogta a forró fegyvercsövet, a másik meg kötélen ereszkedés közben a kötéllel nyúzta le a tenyeréről a bőrt. Egyik sem volt szándékos.

 11. nedecz — 2010-03-10 09:52 

Kézujj.:)
Állítólag a keményítő meggyengíti a csontot valahogy…
Bárhogy is van,én igazolva látom a dolgot.

 12. Old Man — 2010-03-10 09:54 

@Old Man: Harmadikos gimis voltam.Tavaszodott.Nagyon nem volt kedvem suliba menni, elballagtam hát régi, kedves öreg körzeti orvosunkhoz, aki gyermekkorom óta igen megértő és segítőkész volt pát nap erejéig.Sajnos éppen egy fiatal kezdő, de igen lelkes doki helyettesítette.Előadtam a nagyhalált, láz, hőemelkedés, hányás, hasmenés, gyomorfájdalmak, görcsök.Felfektetett az asztalra, nyomkodta a hasamat, sápadoztam, jajgattam ahogyan kell.Hazaküldött pakolni és 1o perc múlva jött értem a mentő.Délután már nem volt vakbelem.Pár nap után meg mehettem a Duna partra napozni és nézegetni az új Erzsébet-híd építését.De szép is volt!

 13. Adani — 2010-03-10 10:05 

@Old Man:

Kiderült ,h a szimulált betegségből valódi lett vagy olyan ügyesen szimuláltál, h elhitte? És nem szóltál, h csak szimuláltam?

Anno a háziorvos sokszor meg is kérdezte, h tényleg beteg vagy vagy csak lógni akarsz? Nem vallottam be a lógást, de úgyis tudta. Egy másik dokinál meg hallottam, h rendelés elején közölte, h aki csak lógni akar adja ide az ellenőrzőjét és beírok egy hetet és mehetnek is haza.

Egyébként a középsuli befejezése óta szinte sosem voltam a háziorvosnál ,mert minek az? Komolyabban évek óta nem voltam beteg, kis megfázás meg hasonlókat meg lábon kihordom pár nap alatt. Szemorvoshoz járok félévente szemüveg miatt kell a kontroll, máshová nem, egyébként minek menjek orvoshoz ha komly a dolog akkor majd visznek :)

 14. Baribál — 2010-03-10 10:24 

Szép, kedves történet… Emberünk rendesen be lehetett fordulva, ha bevállalta.

 15. Old Man — 2010-03-10 10:27 

@Adani: Kiderült a műtét után, de csak jót vigyorogtak a dokik, gondolom nekik meg egy szépkis könnyű kockázatmentes gyakorlat volt.Én meg persze, hogy nem szóltam, hogy szimuláltam, olyan hírtelen jött az egész, mentő, beöntés, műtét, magamhoz sem tértem, már meg is volt.Az is igaz, hogy azóta sem szimuláltam, mindig azt mondom, hogy már babonából sem szabad, mert úgy m,aradsz, még ha beteg vagyok is nehezen megyek orvoshoz.

 16. tiboru — 2010-03-10 12:00 

@nedecz:

Jah… :-)

Nem tudom, miért ugrott be a lábujj… Valami tudatalatti izé lehetett.

 17. Rosszindulatú Vászka — 2010-03-10 12:37 

Ez nekem is fájt.

Egy ismerősöm úgy szereltette le magát, hogy minden éjszaka pepisált. Kellett hozzá elszáncság, mert az emeletes ágyba alatta alvó kamerád nem nagyon szerette. Viszont nem is volt baka, csak három hétig.

Egy másik ismerősöm pedig annyira hitelesen jáccotta a hüjét, hogy be sem sorozták. Igaz, útlevele meg jogósítványa sem lehetett azután.

 18. ZöPö_ — 2010-03-10 14:43 

Azt hiszem, ez az a pillanat, amikor el kell meséljem a tiszaroffi barátom, Szász Peti történetét.

Nagyon kedves, szorgalmas, tisztelettudó srác volt, és mindenekfelett őszinte. Amikor megfájdult a hasa, jelentkezett, hogy ez a helyzet. Így, hogy “jelentem, fáj a hasam”. Visszazavarták a körletbe, azzal, hogy ne szimuláljon.

Aztán perforált a vakbele és meghalt.

 19. ZöPö_ — 2010-03-10 14:44 

@Rosszindulatú Vászka:

“Igaz, útlevele meg jogósítványa sem lehetett azután.”

Megérte?

 20. Adani — 2010-03-10 16:00 

@Rosszindulatú Vászka:

Olyanról is hallottam, aki a pszichomókusnak előadott egy rögtön kitalált történetet arról, h az apja alkoholista és ha berúg akkor veri a családot őt is, a húga egy lotyó, aki több faszt fog mint kilincset ő meg többször volt már öngyilkos és kilátástalannak tartja az életet, ezért biztosan megpróbálja majd megint. A pszichomókus arcán meg semmi megdöbbenést nem vélt felfedezni, és igen egy szó sem volt igaz belőle. Most ebből milyen következtetést is lehet szerinte (és szerintem ) levonni?
-Vagy mindenki (vagy legalábbis elég sokan) ezzel próbálkozik és már sok ilyet hallott.
-Vagy tényleg ilyen egy átlagos magyar ember helyzete (ez sztem kizárt)
-Vagy átlátott a szitán és látta, h kamu de pókerarcot vágott.

 21. Szalacsi_Dezső — 2010-03-10 17:13 

Nálunk egy srác “szívpanaszokkal” lett rosszul,pont amikor Pécsett voltak mg munkán. És hát mit tesz Isten, anyukája pont Pécsett végzett az orvosin és hát kardiológus is volt, így aztán volt sok ismerős. Lett belőle 4 hó eü szabi.

 22. tiboru — 2010-03-10 17:39 

@ZöPö (inda):

Óbazzz… RIP…

 23. tiboru — 2010-03-10 17:46 

@Szalacsi_Dezső:

Lehet, hogy már meséltem: sárgaságjárvány (fertőző májgyulladás) tört ki nálunk a laktanyában, a mi századunkból is elkapta hat srác, közülük vagy négyet le is szerelték (még az elején voltunk); egyetem után aztán visszahívták őket hat hónapra. De most nem ez a lényeg.

Az őrszázadosok közül (ott az egyszerűbb, monotóniatűrő arcok voltak) legalább tucatnyian átjöttek hozzánk és engedélyt kértek, hogy a betegek matracát kicserélhessék az övéikkel, mert nagyon meg szerettek volna fertőződni. Olyan is volt, aki előre leboltolta az egyik beteggel, hogy majd megörökli a fogkeféjét.

Talán mondanom sem kell, hogy egyikük sem kapta el, viszont a szomszéd (harckocsizó) alakulatból a mieink után még vagy tíz katona beteg lett, pedig még a közös kerítést is lefertőtlenítették.

Így megy ez – mondaná Vonnegut.

 24. nedecz — 2010-03-10 18:00 

@Rosszindulatú Vászka: Ilyen esetet én is ismertem.
Le akart szerelni,tette a hülyét.Annyira sikerült neki,hogy a személyiét is elvették és megkapta azt a bizonyos sárga lapot.(Vagy a felét csak? :) )
Nagyanyám megmondta:
ne csinálj úgy,mert úgy maradsz…

 25. ZöPö_ — 2010-03-10 19:30 

@tiboru: ha találkoztál már rendes, becsületes sráccal, hát ő az volt. Még a kényeskedés vagy a nyavajgás sem volt rá jellemző soha (ismertem gyerekkorunk óta). Biztos, hogy ez is része volt a tragédiának: más duplájára nagyította volna a szenvedését, hogy komolyan vegyék.

Shit happens.

 26. Higany — 2010-03-10 21:10 

Lenti, doki egy heresérves katonáról: Ez inkább kiherélteti magát, hogy leszereljék.

 27. Szekuriti Blogger. — 2010-03-10 22:54 

Aztak.rv.! Ez durva lehetett, nekem is csak az ilyen dolog üt be…

 28. franta — 2010-03-11 07:27 

A szöveg hosszú. Akinek nincs türelme, az csak az utolsó négy bekezdést olvassa.
http://www.muut.hu/korabbilapszamok/001/ficsku.html

 29. vén betyár — 2010-03-11 08:27 

Jó kis igaz történet nagyszerű képekkel.

Nálunk volt egy szabolcsi gyerek, ő ugyan tirpáknak mondta magát, de ahhoz képest szép fekete bajuszkája volt és olajbarna bőre, de ez mindegy is.A laktanyánk hátsó kerítésénél az út túloldalán vagy 10 m-re állt egy magányos házikó.Fiatal özvegyasszony /vagy tán sose volt szegénynek férje/ élt ott két kicsi gyermekével.Valahogy összeszűrték a levet Tirpák barátunkkal, aki esténként a takarodó jelére átballagott hozzá és csak ébresztőre került elő.Valaki csak megirigyelte a románcot, besúgták, Tirpák eltíltatott az Édentől.Azonnal felkúszott a földszintes barakképületünk lapostetejére és a mélybe vetette magát.Amikor összeszedték és leporolták, diadalmassan közölte, hogy ő úgyis meg fog dögleni, mert lopott egy 9 mm-es Makarov lőszert és már le is nyelte.Másnap kisérték vissza a Honvéd kórházból, kissé legyengülve, neylonzacsiban mellékelve a golyót is.Zpk-nk elbeszélgetett vele és onnantól kezdve esténként hallgatólagosan, de hivatalosan is ott alhatott.

 30. hungaryhonvéd — 2010-03-11 10:16 

Ehh, nekem még ez sem jött ki jól…

/csonkítani nem is lennék képes! brrr/

Eltáv előtti szolimat kb. 40 fokos lázzal nyomtam le. Előző este már bújkált bennem a nyavaja, de gondoltam, majd kialszom. Majdnem. Szoliba léptem, nem akartam emiatt bennmaradni, bukni a “szabadságlevelet”.
Váltás után pihenéssel kezdtem, de átkéretőztem a gyenguszra (szomszéd ojjektum volt), mert éreztem, hogy nem a decemberi “főn” buggyantotta meg az agyam. A pihenők egy részét aztán ott töltöttem, kaptam tabikat, hátha!
Végül másnap parancskihirdetés után elléptem, addigra kicsit jobb lett a helyzet.
Szhelyről kivételesen nem haza, hanem Kvárra utaztam, busszal… A végére újra jó állapotba kerültem. Mire oda értünk elfolyt a magzatvizem, 2x stroke-ot kaptam, és ödémás lett az agyam. Már azon gondolkoztam, hogy kiülök a mozgó busz ajtajába. Nem volt jó akkor már sehogy sem. Pláne a “kedvezs” útitársak: vasi és zalai múlatós ifjúság…

Na olyan hosszú utam talán még sosem volt!

 31. Szalacsi_Dezső — 2010-03-11 10:36 

@vén betyár: A kujonmindenségit.
Egy kis pináért ilyen balhét? Nagyon kívánatos lehetett az a menyecske. :-)

 32. vén betyár — 2010-03-11 10:53 

@hungaryhonvéd: Reméljük, most minden jól kijön, csak nehogy rossz társaságba keveredjél!@Szalacsi_Dezső: Szomszédba volt, mégsem Szabolcsban, katonák voltunk, mit mondjak még?Ja igen, ő is oan szép kreolbőrű menyecske vót…

 33. Old Man — 2010-03-11 11:00 

@vén betyár: Nemcsak a pináról szolt a történet.Gondolj bele: ő minden éjjel otthon lehetett…

 34. Optika — 2010-03-11 11:01 

Egyszer bennem is bújkált valami mielőtt a jól megérdemelt szabis papírt megkaptam. De akkor nem mertem a gyenguszra menni, mert még a végén ugrik a szabi. A 8 órás vonatutat végigszendvedtem és már nagyon lázasan értem haza.
Otthon orvos miegymás. A körzeti azt mondta, hogy addig otthon leszek, míg meg nem gyógyulok, ha kell ad igazolást, szól a VÁPnak. A szabi alatt nyomtam az ágyat és 4. nap amikor már vissza kellett menni, akkor jobban lettem. Mehettem vissza a laktanyába.

Bent a századpknak elmeséltem az esetet és azt mondta, hogy jó nagy marha vagyok. Inkább feküdtem volna a gyenguszon és ha meggyógyulok akkor pár nap késéssel enged szabira. Utólag persze ezt mondta, de adott helyzetben nem vagyok biztos, hogy így tesz.

Mondjuk azt nem tudom, hogy mi volt akkor ha valaki a szabi alatt lett beteg. Orvosi papírra a VÁP meghosszabbította a szabiját? Vagy visszaszállíttatta?

Egy srác egyszer szabi alatt a helyi VÁPtól családi okok miatt kapott két nap szabi hosszabbítást. Nagy piros betűkkel beírtak a körletelhagyási engedélybe, szabispapírba, még külön igazolást is kapott. Ja és az alakulatnak jelezték, hogy nem kell még keresni.
Amikor aztán visszajött szerencsétlent agyonszopatta a parancsnok. Személye elleni támadásnak tekintette.

 35. hungaryhonvéd — 2010-03-11 11:10 

@vén betyár:

Meglesz! Rossz társaságba? Ott, közöttük? Áhhh… =)
“Rend, fegyelem, párhuzam, derékszög!”

Igen jól jött ki neki a lépés. Anno én is eljátszottam a gondolattal. Nem lett volna baj, ha nem özvegy és gyerekei sincsenek, és a bőrszín sem igen zavart volna, ha minden más rendben.
Legalább lett volna valami értelme a kimenőknek…

 36. Rosszindulatú Vászka — 2010-03-13 07:08 

@ZöPö (inda): szted?

Jelzem egy hüje majom volt és semmi sajnálat nincs bennem iránta.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.