140. – Pécsi életképek 3.0

Stüszi Vadász újabb emlékkoszorúja következik abból az ominózus harminc katonanapból, amit „népgazdaságilag fontos munkaköre” miatt a Magyar Néphadseregben eltölteni volt kénytelen.

Már csak néhány szösszenetnyi emlék pécsi katonai vendégszereplésem idejéből – mivel közben összefutottam egy ugyanott, ugyanakkor vendégszerepelt, helikopteres katonatársammal, s jókat derültünk egynémely epizódon.

Előző irományomban említettem, hogy az A/1-ben ott szolgáló egyéb kopasz, gumi és öreg katona sehogy sem akarta elhinni, hogy mindössze 1 hónapra jöttünk… A vödörbe kapaszkodós, első vasárnap késő délelőttjére a laktanya péká (igen, ő, aki elzavarta Sulyok szkv.-t vödröstől-fókástól) az ezredgyűlésen "üdvözölte az egy hónapos katonai szolgálatukra bevonult elvtársakat"… No, ezen az ezredgyűlésen elszabadultak az indulatok! A mellettünk álló kb. 7-800 öreg katona a rajzfilmekben látható, felénk hajló/ fölénk magasodó, hörgő kórussá alakult, magából kikelve adta tudtunkra, hogy milyen szemetek vagyunk – még csak nem is hazudtunk nekik az előző  három napban :-). Percekig tartott, míg a laktanyaparancsnok, meg egyéb sokcsillagosok le tudták csillapítani az állományt. A laktanyaparancsnok zengte el végül a mikrofonon át a "népgazdaságilag fontos munkájuk", stb. rizsát.

Érdekes, hogy az öregek nem gyűlölködtek ránk igazán ezután. Érdekesek voltunk nekik, a repülés világa vonzó, ugye… Összetartottunk mi is, kb. 150-160-an, megegyeztünk még odafelé a vonaton, hogy  a szívatásokat karácsonyi arccal  tűrjük, somolygunk rajtuk; mégis, mit tudnak tenni, ha a hónap végén leszerelnek minket??

Bejött a módszer, tán csak egy fő (bizonyos Puskás nevű, kiképzőnek odahozott, talán tsz. tizedes) próbálkozott velünk, de őt még a többi öreg katona is rühellte, ki is babráltak vele rendesen… Ezt talán máskor, annyira nem érdekes, meg a nálam többet szolgáltak nyilván sokkal több szívatásról, kib….ról tudnak mesélni, nyilván én nem láttam minden ilyet.

Kaja-vonatkozás: egy alkalommal az újoncok is adtak konyhaszolgálatot, én is. Érdekes eredménnyel: akkor volt feltűnően tiszta a műanyag tálca, meg az eszcájg… Elhasználtuk ugyanis egy étkezés előtt/után a 24 órás szolgálatra adott 1 zacskó (250g) ULTRA mosogatóport. Igaz, ez csak az esti étkezésnél tűnt fel – reggelre csak a melegvíz maradt -, visszaállott a megszokott zsírréteg a cájgon, az állomány visszazökkent a rendes kerékvágásba. Valamelyik nagyképességű repülős bajtársam a krumplipucoló gépbe slagon meleg vizet nyomott, mondván, az jól öblít… na ja, meg a keményítőhabot is féllábszárig érővé emelte a konyhán. Ahol a higiénés állapotok láttán az akkori köjálosok is sikítófrászt kaptak volna, nem hogy egy mai, HACCP-n nevelkedett irodai közhuszár.

Érdekes volt ott a konyha: ötféle (sic!) kajából, egy héttel előre leadott, különféle színű kajajegyekkel lehetett "előrendelni". No persze a jobb abrakot sose a kopasz kapta, még ha azt a megfelelő színnel meg is rendelte volt. Pelikánt idézve: panírozd be ezeket! lett a sorsa a jegyek zömének. A tea, az azonban igen szar volt (hogy volt-e bróm benne? nem tom’, a beépített fegyverem rögtön leszerelés után is kiválóan működött. Tán kevés volt neki a 30 nap "brómozás"??). Bár mostanában már okkal (???) gyanakodhatok a brómra, pedig kotona sem vagyok azóta :-)…

Lőni csak 6-ot (hatot) sikerült…háromszor kispuska-lőszerrel, háromszor AMD-vel. Ott kezdődött a siketségem, frankón. Spórolás volt (már akkor is!), no meg egy hónaposok, ugyan már!

No, egy kiképzési hóban-sárban rohamozás, fekvetölts!, repülő jobbról, atomvillanás balról! után, az ebédosztás vége felé betóduló kopaszok összeverekedtek valaki "gumival" vagy "öreggel", az előrejutás sorrendjén vagy min. Kis termetű, 65 kilós szúnyogcsődörként hátul zrünnyögve nem láttam jól a kezdetét a hepajnak, de kiharsant a sűrűjéből egy ferihegyi, kappanhangú kollégának a mieinket biztató kiáltása: "Zúzd szét a heréjét, ne szaporítson az ilyen!"

Mint kiderült, aznap a konyhafőnök, talán Zentai (?) nevű, széle-hossza-egy tiszt személyesen főzött, s mivel  jó keze és szája íze volt hozzá (s ezt az öreg katonák is tudván), a B-menü általa elkövetett fogásán veszekedtek elöl a sorban a fijugg. Később nevezett, hirtelenszőke kolléga ismert életvédelmis nyomozó lett a BRFK-nál… iskolák végzése után, persze, mivel amúgy navigációs műszerész volt a reptéren.

Ez a hadtápos manus (talán őrnagy???; ha megfeszülök sem emlékszem, de sokcsillagos)  amúgy jó fej volt, többnyire jókedvvel, bőséggel, jókat főzött/főzetett, s nem sajnálta a "fiaitól" az abrakot soha, legyen az kopasz, vagy öreg.

Leszerelésünk előtti héten, még amikor leengedtek az étkezdébe, előfordult, hogy a közülünk való a tálcáján benyújtotta az üres pitlit a levesért/főzelékért, benne egy kb. 3-4 centis darab szabócenti megfelelő darabjával, rajta a fém kapszlival… mire a konyhás gumi a merőkanál csuszpájzot nemes egyszerűséggel a tálcájára öntötte, itt nem idézhető nyelvi fordulatok, nőnemű felmenők testi-lelki eltévelyedéseinek emlegetése mellett.

Írtam már, hogy a leszerelés előtti este már nem mehettünk a kajáldába, civilben karanténoztak minket a század szinten. Életemben nem ettem olyan jóízűen (rég lejárt szavatosságú) ételkonzervet, hidegen, mint akkor a zöldborsófőzelék marhahúsfeltéttel képében. Emlékbe megvettem a hozzá használt  kanálgépet, ma is itt lappang a konyhában. Érthető okokból, asszem.

19 hozzászólás

 1. proletair — 2010-03-12 09:33 

Történet: 5-ös. Stílus: 5-ös. Képek: 5-ös.
Jól kezdődik a péntek:)

 2. Ibigoo — 2010-03-12 09:54 

Mindenki bolond, akinek köze van a repüléshez? (mondom én, aki egy ideig Ferihegyen dolgozott meg aki már megint ott fog tevékenykedni :D)

 3. Baribál — 2010-03-12 10:33 

Kellemes, jól összerakott post. Gratula!
Anno a kanálgépet én is haza mentettem. Szerintem a hadsereg egyetlen hasznos, és működő(!) találmánya.

 4. vén betyár — 2010-03-12 10:52 

Öregem!Nekünk meg még egy nyomorult aluminium kanalunk sem volt.Sem pizsama, tornacipő, papucs, mittudoménmégmi.Kapca volt meg posztóköpeny, utászcsizma, szalmazsák.A két év vége meg még egy hónap után se, látszott, épp hogy letettük az esküt.Azt mondták, ha jók leszünk karácsonyra hazamehetünk 3 napra /vagy újévre/.
Irigylem a Stüszi Vadászt!A posztért is, úgy igaz, ahoogy ejtőernyős barátunk írja:
csillagos ötös!
Köszi!

 5. szögyi — 2010-03-12 11:32 

@Ibigoo: Ferihegyen voltál és nem ismered az aranyszabályt ?????
Zöld szamár és normális repülős nem létezik !

 6. Old Man — 2010-03-12 11:46 

Még hogy kaján összeverekedni!Nálunk pia miatt szoktak.Erről jut eszembe:
Kérdezi a nyugati újságíró a moszkvai rendőrt:Tényleg jól megverik a részegeket?
Dehogyis!Megvárjuk mig kijózanodnak!Úgy jobban emlékeznek rá!
Jó kis poszt volt, köszi!

 7. Krux — 2010-03-12 11:47 

@szögyi: Mi van b+? Eltévedtél:-)? Tudom (három napja), hogy Pécsből Te csak a lezüllött komlói bányászkocsmára emlékszel, de “sztorizgatós” stílusban elkövetett bakasztorit ezen a blogon -szvsz – más is szívesen olvasna, nem csak én. Remélem nem levelezőn végezted a sereget!

 8. Old Man — 2010-03-12 11:50 

@tiboru: JUUUUUUUUUUUUUUUUUJJJJJJJJJJJJJJ De ütős!!!:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

 9. vén betyár — 2010-03-12 11:58 

Én meg most jövök az Index-ről ,
Off egy nagyon jó ajánlat:
http//szexcsatakanno.blog.hu/
On

 11. szögyi — 2010-03-12 12:00 

@Krux: Akkor olvass vissza a nyugdíjasklubban, mert volt ott még más is Pécsett, érintőlegesen ide is tartozik. Lehet hogy azt a posztot beajánlom ide is, nem rossz ötlet…

 12. Krux — 2010-03-12 15:38 

@szögyi: Balatonlelle, 67-es út, autostop,stb. Erre gondolsz? Valamikor tavaly volt, Karácsony előtt. Ha jól tévedek. Ha nem, bocs.

 13. Baribál — 2010-03-12 16:47 

@tiboru: ahem… ez elég meredek:)

 14. Styxx — 2010-03-12 22:17 

Klassz poszt, gr. ezekről a matuzsálemi, lejárt szavatosságú konzervekről jut eszembe, hogy egy baka állítólag őrjöngve vágta a földhöz az agyontartósítózott konzervet, miután elolvasta a gyártási idejét é kiderült, hogy az tőle is idősebb.

 15. Rosszindulatú Vászka — 2010-03-13 07:25 

Nem akarnám senki f@szát senem szopni, senem ismételni magamat, de jó kis poszt. Patent. Kezdem sajnálni, hogy nem voltam méltó a Magyar Néphadsereg bizalmára. Pedig akár embert is öltem volna :)))

És némejik konzerv ma is jó, szokok venni időnként nosztalgiábúl. Gyíkhúst, vagy májkrémet, vagy babgujásot. Nem rosszak azok.

 16. 68nyara — 2010-03-16 09:52 

@Rosszindulatú Vászka: Nem is voltak rosszak amikor gyártották azokat. Mondjuk a lejárat után 20 évvel egy kicsit már változott a minőség…:-) (Nálunk találtunk 1974-ben lejárt konzervet (1989 Szfvár) :-))

 17. Cascabel — 2010-03-18 05:31 

@68nyara: nem tudom, en lehet, hogy rossz helyen voltam katona, de nalunk 1 evesnel
regebbi konzervet nem adtak (1974-76, Csongrad) Es ha a legenysegi etkezdeben hianyzott az asztalrol a szensavas asvanyviz, a konyhaugyeletest kemenyen megfenyitettek.
Mas: mint radiotavirasz, minden nap szolgalatban voltam (du 2-tol hajnal 2-ig
igy sok idom volt a radioallomason, es oreg katona koromban elhataroztam, hogy leszereles utan novenyvedo pilota leszek – Az meg ugy sem voltam – jelszoval. Hozza is kezdtem a matek es fizika feladatok megoldasanak, igy 10 pontot kaptam az irasbelin. Orvosin is megfeleltem, a gyali uton. A szobelire Nyiregyhazan kerult sor, leszereles utan 3 hetre. Sajnos, meg akkor sem jozanodtam ki a leszerelest koveto ittasodasbol, igy nem vettek fel. Meg hozzatennem, hogy erettsegi utan a Kilianra jelentkeztem, I/B orvosi minositesem volt a kecskemeti ROVKI-tol
es 30 repult oram az MHSZ-nel Trenerrel
Sokaig bantott, hogy nem lehettem pilota
de azota sokat repultem helikopterrel,
mint utas Mexikoban, Kanadaban es rajottem, hogy nem gyerekjatek egy helikopatert vezetgetni.
Elnezest a hosszura sikeredett hsz-ert.
Peace! Cascabel

 18. Cascabel — 2010-03-18 06:09 

@Cascabel: ha megengeditek, elmondok ket rovid tortenetet helikopteres kalandjaim kozul:
Egyszer, jo 20 eve egy geologiai taborra vigyaztam Eszak British Columbia hegyei kozott. A legkozelebbi lakott hely – egy fakitermelo tabor – 100 km-re volt tolem. Feladatom koze tartozott tobbek kozott hetente 2 alkalommal helikopterrel vizmintak begyujtese a kornyezo folyokbol, patakokbol. Egyszer a pilota, mivel sietett mondta hogy ugorjak, mikor meg a gep 2 m-re volt a foldtol. Es en ugrottam, rohantam a folyohoz a vizmintaert. Kb 5 perc mulva futok vissza a helikopterhez, es latom, hogy a pilota remeg, falfeher es mikor meglatott, orditva szidta a hun
oseimtol kezdve minden hozzatartozomat. Mint kesobb kiderult, nem szamitott, hogy kiugrok a gepbol, es ezert elvesztette a balanszot, es a rotor majdnem egy kozeli fenyofahoz ert.
Masik: elfogyott a cigim, es nem tudtam bemenni a kozeli faluba – MacKenzie, 140
km -mert a ronkszallito ut be volt havazva. Beszoltam a repuloterre, hogy a helikopter 1 nappal korabban jojjon, mert a menetrend szerinti napra rossz idot josolt a meteorologia. Es ha jon,
hozzon mar 2 karton cigit is. Sokaig feltem, hogy a cegem eszreveszi a helikopter nem rendeltetesszeru hasznalatat, de szerencsem volt, csak miutan kileptem a cegtol vettek eszre a
dolgot. Ez volt eletem legdragabb cigije, ugyanis 1 ora helikopter idot igazoltam, ami akkoriban 1200 dollarjaba
kerult a banyatarsasagnak.
Most mar tenyleg befejezem. Es bocs az
off topikert.
Peace! Cascabel

 19. Musaic (törölt) — 2010-10-02 23:19 

Megjegyezném, hogy mikor bogárdon voltunk a “harcászaton” (a kemény 6 lövés), elég hidegek voltak (júniusban!) arrafelé, és a felmelegített zöldborsófőzelék marhahúsfeltéttel, hihetetlenül jól esett(azóta már vegás lettem, de ez letagadhatatlan). Úgy látszik valaki kiváló munkát végzett, ha neked is ízlett.
Nem mellékesen, ameddig hűlt, a kezünket is frankón melegítette.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.