153. – A biofegyver


Vannak olyan vélemények, amelyek szerint egy katona bármit megeszik, ha éhes. Nedecz mai története (akinek itteni munkásságát ismerve bizton állíthatjuk, hogy a laktanyai konyhai témákhoz kevesen értenek olyan jól, mint ő) most megcáfolni igyekszik a fenti állítást.

Ha jól emlékszem, 1996-ban történt meg velem a következő eset. Akkoriban Szentendrén szolgáltam szerződéses katonaként a légvédelemnél, mint raktáros és főszakács. (Valószínűleg sokan foglalták volna néha a kezem – és a többi szakácsét is – aranyba. Már úgy értem: forróba…)

Egy szép napos márciusi hétfő reggelen éppen mentem az irodám irányába, a konyhán keresztül. Rögtön miután az étkezde felől beléptem, megütötte az orromat az a jellegzetes hússzag, amelyet az ember manapság leginkább a gazdaságos hiper húspultja környékén szokott érezni. Mentem a szag után… Az orrom a húselőkészítő helyiségbe vezetett, ahol két szakács (meglehetősen boldogtalan ábrázattal) darabolta egy néhai disznó földi maradványait.

Istentelen szaga volt. A gyomrom edzett – hja, sok „érdekes” szagot éreztem én a konyhán -, de ez még nekem is sok volt. Az illatmintavétel után öklendezve menekültem ki az előkészítőből. A szakácsok részvétet kérően néztek rám. Lecsaptam a konyhaügyeletesre, hogy mi történt a hússal?! Előtte péntek délután vételeztem a húsraktárból, a cucc a mérés után ment az előkészítő helyiségben található zárható hűtőbe. Nem lehetett volna baja.

Az ügyeletes elárulta,hogy pénteken a vételezés után a hétvégi húst kétfelé választották; ezt onnan tudta, hogy ő volt aznap is. A szombat-vasárnapi adag ment az egyik – a kisebbik – hűtőbe,a hétfői a nagyba. A nagyot lezárták és csak hétfő reggel nyitották ki. Szegény hűtő viszont valamikor a hétvége alatt kilehelte a lelkét…

Ment a motor, járt a ventilátor, de a hűtés az nem igazán… Senkinek nem tűnt fel semmi, amíg ki nem akarták szedni a néhai sertést a kampókról. Na akkor aztán…

A szakácsok – némi ecet és víz alkalmazása után – hősiesen elkezdték darabolni a húst. Ez a fluidum kissé szelídített a szagokon, de a végeredmény messze volt az elfogadhatótól. Szerintem úgy vártak engem, mint még soha.

Azonnal végetvetettem a húsvagdalásnak és kilátásba helyeztem az összes kidobását a rákba. Több, mint húsz kiló volt… Azonban én csak egy őrmester voltam, ennyi hús kidobásához ez meg kevés… Szóltam a főnökömnek (az ellátó parancsnoknak), egy öreg főtörzszászlósnak.

Jött is perceken belül, mint a szélvihar. Berontott az előkészítőbe és az ő megszokott, katonás orgánumával kijelentette, hogy ez a hús nem romlott,”csak” büdös. A megoldás az ecet-víz… A szakácsok közölték vele, hogy ez már megtörtént korábban. A válasz nem váratott sokáig magára: de akkor is, még egyszer, sok ecettel… Semmi baja annak a húsnak, stb…
A parancs az parancs. Elkezdtük a szagtalanítást. Számomra meglepő módon a dolog bevált; igaz, elhasználtunk vagy tíz liter ecetet. A hús szinte már ehetőnek tűnt. Folytatódott hát a darabolás.

Kicsivel később az öreg megint berontott a konyhára, ezúttal sapka nélkül (!!!!!). Idegesen közölte, hogy itt a „HM Köjál”, azonnal csináljak valamit a hússal, például dobjam ki. Némileg megkönnyebbültem, de azonnal felmerült egy komoly gond. Nevezetesen: hová tegyem a húst?

Nem tehettem ugye vissza egyik hűtőbe sem. Nem tehettem sem a moslékba, sem a szemétbe. Őrült probléma, aminek a megoldására csak pár percem van.

Nem tudom már, konkrétan kinek a fejéből pattant ki a korszakalkotó ötlet, mely szerint tegyük bele a húst egy tejeskannába, azt pedig rejtsük el valahol. Oké – mondom – tegyétek!

Megoldották. Elrejtették a gyakorlópálya egyik lövészárkában, álcaképpen még füvet is tettek rá. Jó hely, gondoltam. Majd a veszély elmúltával elintézzük a dolgot.

Valami csoda folytán nem jöttek le a konyhára. Pedig délig minden ember ezerrel takarított engem is beleértve. Mindegy; megúsztuk.

Valamikor augusztus végén állóeszköz-leltárt csináltam. Ebbe beletartozott – többek között – az evőeszközök, tányérok és tárolóedények leszámolása is. Mindent átnyálaztam, mindent megnéztem, de egy tejeskannám hiányzott… Ültem az asztalnál és agyaltam, hogy hol lehet.

Hirtelen fény gyúlt az agyamban, felváltva a szürke derengést. A GYAKORLÓPÁLYA!!! Arra gondoltam: otthagyom a francba, de ez nem volt járható út. Most mit tegyek?

Az egyik szakács – már új vonulás, az egészről semmit sem tudott – bent punnyadt az irodában. Megosztottam vele a gondom. Ő (szakmáját tekintve) hentes volt, s mint ilyen, a büdös hús terén már sokat látott ember. Azt mondta, segít megoldani a problémát.

A terv az volt, hogy előássuk a kannát, aztán kiszedjük a húst és a kannát leselejtezem. Szép gondolatok, de énnekem ehhez gázálarc kellett. A szakács azt mondta, hogy neki jó a gyomra és erre nincs szüksége. Azért – biztos, ami biztos – részemre elszalajtottam egy szimatszatyorért.

Felmentünk a gyakorlópályára. Elég hamar megtaláltuk a kannát. Úgy fénylett a napsütésben, mintha aznap tettük volna oda. Kiemeltük. Én felvettem a gázálarcot, aztán kinyitottuk…
Olyan hangja volt, mintha sört nyitottam volna ki. Abban a pillanatban a szakács azonnal hányni  kezdett; a jó hentesgyomor sem bír mindent… Kiborítottam a kanna tartalmát, amely fekete volt és az állaga erősen a szurokra emlékeztetett… A gázálarcban valami furcsa édes szagot éreztem csak, hál’ Isten.

A szakács összecsuklása és visszavonulása után levonszoltam a kannát a tűzcsaphoz, a konyha mögé. Kinyitottam a vizet és alátettem a kannát. Nem mertem levenni az álarcot, inkább abban mentem a konyhai zuhanyzó felé. A ruhámat zsákba tettem, becsomóztam és csak aztán mertem levenni a védőeszközömet. (Még ekkor sem volt az a kifejezett rózsaillat…). Egy fél óra fürdés után kezdtem magam jól érezni.

A kannát meg leselejteztem: megkértem egy sofőrt, hogy „véletlenül” tolasson rá a tűzcsapnál… Olyan szagot nem szeretnék érezni még egyszer… 

27 hozzászólás

 1. vén betyár — 2010-04-16 08:35 

HUUUUUUUUUUUUUUUUUU!
Hírtelen nem is tűnik olyan jó ötletnek, hogy már túl vagyok a reggelin….

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ….

Na, most már télleg túl vagyok rajta…
Muszáj ekkis házipájinkával öblögetni!

 2. molnibalage — 2010-04-16 08:47 

Aztahétszentségit. :)

 3. szögyi — 2010-04-16 09:00 

Baszki, itt ülök a gép előtt és folyik a könnyem (nem a szagtól, a röhögéstől)….
FBM ez jólesett

 4. Adani — 2010-04-16 09:04 

Ez igen, el tudom képzelni milyen orrfacsaró bűzt áraszthatott. Ha háború lett volna ezt kellett volna kilőni az ellenségre tuti megadják magukat.

Ehhez képest az semmi mikor kollégistaként a szekrényben megrohad némi kajaa műanyag dobozban, mert a hűtőbe nem fért el ezért betettük a szekrénybe mondván majd ha megeszünk pár dolgot meg megiszunk pár sört elfér és betesszük. De aztán el lett felejtve és hónapokkal később került elő mikor már majdnem a saját lábán mászott a hús volt rajta zöld penész meg fehér kis szöszök meg amit el lehet képzelni. Na azt is úgy nyitottuk ki ,h nagylevegő, orr befog és azonnal zacskóba borít amit jól lezárva dobtunk a kukába.

Egyik havernál meg egyszer szilveszterkor találtunk a TV mögött ( 72 centis képcsöves) egy dobozt vmi gyanús állagú valamivel. Erre közli ,h ja az, még szeptemberben hozta mikor felköltözött. Azóta ott rohadt a TV mögött, és hát a képcsöves tv-ből jó meleg is jön ki ugyebár. Azt ki sem mertük nyitni ment ki a szemétbe úgy, ahogy volt a dobozzal együtt.

 5. Nűnű — 2010-04-16 09:17 

A Mythbusterben volt egyszer hasonló, két disznó tetemét betették egy kocsiba, majd légmentesen lezárták, és betették az egészet egy konténerbe, és otthagyták 2 hónapra, hogy vajon ki tudják úgy takarítani, hogy úgy is eladhassák.

 6. Old Man — 2010-04-16 09:24 

Nálunk volt egy srác aki mindig éhes volt.Azzal szórakozott, hogy csak piszkálgatta a kaját és undorodva megszólalt: kukac… vagy giliszta…
Máskor hangosan kérte:Add csak ide a mustárt, egészen ződ ez a virsli
Az is kedvenc mutatványa volt, hogy egy méretes sasszeggel kipiszkálta a fülzsírt és elgondolkozva méregette…
Többször bejött neki és az így megszerzett, otthagyott kaját jóízűen befalta.
De ezt talán még ő is otthagyta volna.

 7. 68nyara — 2010-04-16 09:24 

Itt az üzemorvosunk, most mesélhetem neki el, hogy mitől öklendezek…:-)

Szerintem a “mit ettünk a seregben” vetélkedőn mindannyian elő tudnánk vezetni hasonló élményeket (már az ecetes vízben szagtalanított húséhoz hasonlót, nem az erjesztett…). Tényleg, kinek mi volt a legborzasztóbb kaja a seregben?

(Nálunk a tollascsirkeleves, és a patkányos gulyás volt a nyerő…)

 8. 68nyara — 2010-04-16 09:26 

@Nűnű: jaja, csak nem sikerült soha tökéletesen szagtalanítaniuk….

 9. Michael Collins — 2010-04-16 10:50 

@68nyara: De asszem sikerült eladniuk! A rossz szaglásnak is meg vannak az előnyei :).

 10. Szalacsi_Dezső — 2010-04-16 11:39 

Én már ma nem megyek ebédelni.

 11. Adani — 2010-04-16 11:42 

@68nyara:

Lehet, h jobb is néha ha nem tudod miből is volt amit megettél. A Tesco Titok könyvben is vannak ilyesmik leírva, pl. ecetes vízzel ott is mossák a húst. Megaztán ugye a megrohadt sajtról is levágják a penészt aztán újradátumozva akciózva megy vissza a polcra. A már menthetetlen szalámik,sajtok és egyéb dolgok meg mennek a pizzapultba a szarrá rohadt csirkehús meg grillcsirkeként folytatja pályafutását. Elgondolkodtatok már azon miért van kajálda egy Tecsó, Auchan meg hasonló nagy áruházakban? Na épp ezért, oda csak olyan dolgok mennek,amiket már nem lehet kitenni a polcra, ilyen helyen sosem szabad kajálni.

 12. falugazda — 2010-04-16 12:21 

Kedves Nedecz főszakács bajtárs!

Kérlek erősíts meg, hogy 96-ban, Szentendrén MEM a Kossuthon főztél, mert ha igen…
Egyébként egész ehető volt a kaja. Az abált szalonna viszont gyanúsan “pikáns” volt rendszeresen.

 13. 68nyara — 2010-04-16 13:11 

@Adani: ezt talán ne itt. Nem vagyok egy Tecso fan, de a hülyeséget sem kell mindíg bekajálni.

 14. 68nyara — 2010-04-16 13:12 

@falugazda: Mit gondolsz miért abálták? :-))))

 15. Szalacsi_Dezső — 2010-04-16 13:26 

@68nyara: A zabált szalonna? :-)

 16. 68nyara — 2010-04-16 13:42 

@Szalacsi_Dezső: már egyszer….:-)

 17. Baribál — 2010-04-16 17:23 

Köszönöm! Épp most terveztem a hétvégére, egy jó kis disznópörköltet… Azt hiszem inkább spenót lesz:)

 18. Vérnűsző Barom (törölt) — 2010-04-16 17:49 

Nem katonás, malacos, de halas, viszont legalább büdös…
Apám kedvenc szervizébe vitte a kocsiját, csinálják már meg az ezmegazt, amíg kinyaralja magát a familiával. Hosszabb ideje ígérte a szerelőnek, hogy visz neki valami helyes pontyocskákat a friss fogásból, egyúttal legalább ezt is letudta.
Az autót megcsinálták, szerelés után kitolták az udvarra, a kellemes nyári napra, apám meg csak két hét múlva, nyaralása végeztével ment érte.
Csak sajna a pontyocskák valahogy elfelejtődtek, elnyaralgattak ők is két hetet a lezárt kocsiban…

 19. nedecz — 2010-04-16 18:52 

@falugazda: Nyugi.:)Izbég volt.:))

 20. nedecz — 2010-04-16 19:01 

@68nyara: Nekem a disznótoros Síklóson.
Finom volt,csak azt furcsálltam,hogy nincs a “hurka” bélben,csak natúr töltelék.

Aztán egyszer láttam,miből és hogy készült:

a malac szeme,agyveleje,veséje,farka,az alig perzselt bőre és némi hús hozzáadásával.

Sokáig nem ettem disznótorost,most is csak 100% házit.

 21. fakir — 2010-04-16 20:54 

Bevonuláskor az egyik srácnak olyan büdös csajka jutott, hogy több napi áztatás és suvickolás után sem lehetett beleszagolni, nem hogy enni belőle. Valószínüleg valami beledöglött.
Sikerült neki kicserélni.

 22. Adani — 2010-04-17 12:07 

@Vérnűsző Barom:

A már hivatkozott könyvben volt hasonló. Áruházban bombariadó, miután vége lett az ott dolgozóknak kellett a szanaszét hagyott kocsikat visszatolni a helyükre és a benne lévő dolgokat visszapakolni a polcokra. Az egyik vásárló meg halat akart venni zacskóban ott volt a kocsiban 3 ponty. A melós meg lusta volt és fogta a szatyrot és betette a virágföldek mögé ( vagy vmi rejtett zugba). Pár hét után meg kezdett bűzleni a környék és akkor találták meg.

Ennél már csak az volt jobb mikor az egerek ellen kitalálták ,h ragasztóval bekenik a padlót aztán majd odaragad az egér. Működött a dolog ,de az eredményt senki sem figyelte és mikor hetek múlva belépett oda vki, mert ott volt az az áru, amire szükség volt a helyszínen megmutatta mit reggelizett és el is ájult ha jól emlékszem. Tele volt a padló egerekkel a még rángatózótól kezdve a már oszlásnak indultig, és gondolom milyen azonnal ölő szag lehetett.

 23. Vérnűsző Barom (törölt) — 2010-04-17 15:32 

@Adani: Ugyan nem a témához tartozik, de az ilyen nagyobb üzleteknél nekem a csivitelő madárvilág a kedvencem. Boldogan röpködnek, csivognak, és szarnak a vevők feje fölött a vas traverzeken, az állatbarátok nagy örömére.
időnként megy valami madárbefogó, lépvesszővel, hálóval, fene tudja mivel összefogdossa őket, majd valami erdős területen szabadon engedi az egész csapatot. A madárkák meg boldogan hazarepülnek, élvezve a kirándulást.
Magam sem értem, miért nem vásárolok ilyen helyen…

Ps.: a többnapos hal sajna nagyon büdös tud lenni.

 24. Adani — 2010-04-17 18:19 

@Vérnűsző Barom:

A TescoTitok könyv is ír a madarakról. A fecskéket és a verebeket pl. puskával irtották a szerző szerint. Hozzátéve, h tudtommal a veréb az védett állat a Tecsó szerint meg a náluk nem. Az egerek elleni harc meg egy pesti Tecsóban kudarcba fulladt ott ugyanis kóbor macskákat fogadtak be, h majd az megfogja az egeret miután az egérfogó sem működött, mert az egér nem volt hülye és nem ment bele. Na ja mikor több hektárnyi kaja van a raktárban majd pont a nyamvadt sajtot akarja kienni az egérfogóból. De a macska sem volt hülye és inkább a párizsit dészmálta mondván finomabb az egérnél és nem szalad el. :) Na igen, ami otthon a spájzban nem működik az itt se fog. Kutyát is kellett volna vinni és akkor előáll a Tom és Jerry live show, van kutya, macska és egér, de egymást csak mutatóba kergetik a hűtőt viszont közösen dézsmálják. :)

 25. Musaic (törölt) — 2010-04-18 15:03 

Ez télleg biofegyver. Kőkeményen. Már a hangja is meghányat :)

 26. Musaic (törölt) — 2010-04-18 15:11 

És végre láttuk a vegyvédelmi szakszerű haszná(latá)t.
Talán nem véletlen hívják szimatszatyornak. :)

 27. Selkath - Nightwish rulez! — 2010-04-19 09:56 

Basszus, kellett nekem reggeliznem… :DDD

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.