166. – A kummantás művészete


Szerintetek melyik az a tevékenység, amit az egyszeri katona bevonulás után 48 órával már készségszinten elsajátított? Merthogy az esszenciája benne van a mindenkori alakulótér betonjában, a laktanyai falakban, a lőtér levegőjében és tán még az ezredzászló anyagában is, Oslótól Buenos Airesig.

Bizonyám: a kummantás. Proletair tudományos meghatározással kezdi, majd (mintaszerű pedagógusként) példákat is említ. Reméljük, tucatjával olvashatunk továbbiakat a kommentekben. És tőletek várom annak a kínzó kérdésnek az eldöntését, ami katonakorom óta foglalkoztat: tudomány-e a kummantás, avagy művészet?

Egy katona, ha bevonult, sok olyan dolgot tanult meg, ami csak a seregre volt jellemző: lőtt fegyverrel, ásott lövészteknőt, hajigált gránátot, stb. De volt egy nagyon fontos dolog, amit meg kellett tanulnia, ha túl akarta élni a katonáskodás rá kirótt hosszú hónapjait. Ez a dolog a kummantás volt. Ha definiálni kellene, valahogy így hangozna:

Minden olyan nyílt lógás, látszattevékenység, vagy imitált munkavégzés, ami egy komolyabb munka elkerülésére irányul, és a belé fektetett energia csak töredéke az elkerülendő munkába fektetendő energiának.

A kummantásnak ezer és egyféle formája lehet, ami függ az alakulattól, az előljáróktól, továbbá a kummantásban részt vevők kreatív leleményességétől. Alább olvashattok egy párat, saját forrásból.

Én már 1995-ben az alapkiképzés alatt megtapasztalhattam, milyen is kummantani. Az egyik falumbéli, sőt, utcámbéli cimborám másodidőszakos kiképző őrvezető volt az egyik századnál. Az egyik délután a saját századom épp készülődött az irányított szabadidő nevű kollektív szíváshoz, mikor cimborám belépett a körletbe, és rám, meg egy másik legényre mutatott, és azt mondta, menjünk vele. Előtte persze elkért minket a rajparancsnoktól. A kikérés oka: külső körlet takarítás. Kezünkbe nyomott a folyosón egy gereblyét, meg egy cirokseprűt. A többiek sajnálkozva néztek minket, én meg nem tudtam mire vélni a dolgot.

Szóval így hármasban alakzatban (libasor) eljutottunk a debreceni laktanya egyik legeldugottabb sarkába. Szerintem a ’44-es Nagy Debreceni Tankcsata óta itt katona nem járt. Ott a földim kiadta a vezényszót: szerszámokat le, dohányzást ütemezve kezdd meg! Aztán elmagyarázta, hogy azért kért ki a századtól, mert már rég dumáltunk, így mi nyugodtan beszélgethetünk, legalább két órát. A másik srác csak azért kellett, mert azért egy kopasz honvéd meg egy tisztes feltűnően kicsi brigád lett volna. A század addig egyébként a díszmenetet gyakorolta.

Szolnokon már jóval nehezebb volt a kummantás, mert itt kevesebb katona volt, és nem nagyon volt mód észrevétlenül lazítani. Most a konyhaszolgálatnál történő energiatakarékos krumplipucolás jut eszembe, amit már korábbi kommentek és posztok is megemlítettek. Bár szigorúan véve ez a tevékenység nem illik a kummantás  szigorúan tudományos definíciójába.

A reggeli torna viszont nyújtott némi alkalmat. Amikor a századok elkezdtek körbe-körbe szaladgálni a laktanyában, a második kör után elég jól el lehetett keveredni a többi század katonájával. Aztán egy dinamikus jobbra-bedöntéssel és egy apró sprinttel két helyre lehetett elbújni: vagy a legénységi épületbe, vagy az eje. kiképzőpálya végén árválkodó kibelezett Mi-8-as helikopterbe. Az épületben tartózkodni különösen veszélyes volt, mert Furkó őrnagy úr (mint egy bal lábbal ébredt morcos gólem) rendszeresen járőrözött az épületben, és akit rajtakapott, az elátkozta a pillanatot, amikor a helikopter helyett a századszintet választotta. A helikopter viszont korlátozott befogadóképességgel bírt, így észnél kellett lenni, ha ezt az ojjektumot választotta kummantásra a katona. A gépben egy ember mindig sasolt kifelé, hogy az adott század épp befejezi-e a futást, mert amint ezt tapasztalta, azonnal megörtént a gép villámgyors és harcszerű kiürítése. Ehhez még a minyó hátsó teherajtója is igénybe lett véve olykor.

A délutáni egzecéroztatás elől a gyakorlópálya föld alatti része nyújtott menedéket. Ez egy egyszerű, tíz méter hosszú és kábé egy méter átmérőjű betoncső volt a föld alatt egy méterrel, egy-egy végén egy csatornafedéllel. A megközelítés roppant harcszerűen kellett hogy történjen, mert viszonylag nyílt terepen volt. Tehát sprint az aknafedélig, fedél felcsap, beugrás, fedél le. Cigi meggyújt, kummantás megkezd. Ennek a szintideje 3 fő esetén 30 másodperc volt.

Szerződéses katonaként szintén lehetett alkalmazni a kummantás intézményét. Erre akkor volt szükség, ha valami oknál fogva a századnál beállt az interregnum, vagyis a törzs összes tisztje valami okból távol volt, és csak a hivatásos tiszthelyettesek próbáltak elfoglaltságot találni az állománynak. Na ilyenkor elővettünk pár fizetési papírt, azt a hónunk alá csaptuk, és elindultunk a laktanya túloldalán lévő pénzügy épületéhez. Ha valami előljáró érdeklődött, hogy mi meg mit és miért meg különben is, mi rávágtuk, hogy az előző havi ejtőernyős pótlékunkat, meg a szolgálati pénzünket elszámolták, és megyünk reklamálni. A pénz meg ugye nagy úr, ezt minden fejes tudta, így mehettünk.

Persze semmi baj nem volt a kifizetéssel. A pénzügy épületében működött az egyik kantin. Na ott leparkoltunk, ettünk, ittunk, cigiztünk, aztán irány vissza. Félúton útba ejtettük a másik kantint is; itt az előző foglalkozási helyhez hasonló tevékenységet folytattunk. Aztán vissza a pénzügy kantinjához. Mindezt addig, míg meg nem untuk, vagy el nem jött az ebédidő.

Már egy korábbi posztban is megénekeltem, hogy a megerőltető menetelés alól hogyan is lehet kibújni. Természetesen ez is a kummantás minősített esete.

Az ejtőernyős tábor különleges eljárásokat követelt. Mivel ilyenkor a honvédség összes ejtőernyős beosztású katonája a szandaszőlősi reptéren gyűlt össze, elég nagy volt a kavarodás. Volt azonban egy (nagyjából két-három órás) luk a napi folyamban, mikor is a helikopterek elmentek tankolni és pilótát váltottak. Ekkor hirtelen csend lett, s néhány fejesnek feltűnt, mennyi semmittevő katona heverészik a gyepen. A kummantás fő csapásiránya az eje-Csepel volt.

Ennek a matuzsálemnek jókora, ablakokkal ellátott doboza volt, amibe a nem használt, össze nem hajtott ernyőket tárolták. Ezen mobil eje-raktárba történő behatolás gyorsaságát és precíz végrehajtását szintén oktatni lehetett volna. Az egyik pillanatban még négy-öt katona volt látható a jármű mellett, aztán meg egy se. Odabenn meleg volt, csend, és mindenütt puha műselyem ernyők. Kiválókat lehetett aludni. Az ébresztő a visszatérő helikopterek hangja volt.

Azért volt példa arra, hogy a fagyi visszanyalt. Történt, hogy a század a szokásos reggeli testsanyargatásra készült. Fél óra futás (hármas oszlopban, lépéstartva, énekelve, bal lábra taps), fél óra gimnasztyorka. Még öltözködés közben beállított az egyik eje. szolgálatos százados, hogy két emberre lenne szüksége, be kellene hajtan pár ernyőt. Nosza pattantam is fel, és az egyik kollégával már nagy vigyorogva mentünk az eje-raktárba. A hajtogatás unalmas meló, de nem nehéz, max a végén az ernyő lezárása, de majd segítjük egymást. Azért mégiscsak jobb, mint kint rohangálni.

Szépen ki is húztuk az ernyőket, leültünk hajtogatni, rádióból szólt a zene, havaj, szánsájn; ha ügyesen gazdálkodunk az idővel és jól elhúzzuk, két óra is lehet ez a tevékenység. Aztán kinyitottam az ernyő törzskönyvét, hogy beírjam a kötelező adatokat, és itt derült ki, hogy a törzskönyv üres: vagyis az ernyő zsír új. Egy jól bejáratott, sokat használt ernyőt egy ember szintidő alatt be tudott hajtogatni, de ezeket az újakat a végén hárman alig bírtuk lezárni; nem véletlenül kért két embert a százados. A két órás időtartam végül is bejött, de jobban elfáradtunk, mintha a többiekkel szaladgáltunk volna.

57 hozzászólás

 1. sebcsaba — 2010-05-19 08:43 

A válasz a kínzó kérdésedre: minden tudomány egyben művészet, csupán a művészeti ágaknak vannak gondolkozósabb és kevésbé gondolkozósabb típusai. Ilyen módon a kummantás természetesen mindkettő egyben ;]

 2. rozsdafarku — 2010-05-19 08:45 

Ez igen!Tudományos értekezés művészi megfogalmazásban.Köszönet a szerzőnek és főhajtás!

 3. Optika — 2010-05-19 08:57 

Így is van.
Azok az ellógott reggeli tornák! A keltető után a reggeli torna csak 20 perc sétálgatást jelentett, miközben üvöltött a reggeli tornás kazetta, hogy éppen milyen gyakorlatot végzünk.
A pofátlanabbja bent maradt az ágyban, de jaj volt annak, aki lebukott!!! Ezt a törzsfőnök által celebrált pótreggelitorna követhette, vagy akár több hét helybe topi.
Egyszer én is majdnem lebuktam, de egy szekrénybe bújva megúsztam. huh…………. most is beleremegek és eszembe jut mennyire féltem.

 4. Optika — 2010-05-19 09:10 

Más ! Egyszer a benzinkutas polgári alkalmazott pár embert hívott egésznapos takarításra. Baromira nem örültem, mert egy pökhendi nagyképű barom volt, de csak látszólag. A rusnya külső rendes lelket takart. Ahogy a többiek elmondták a programjukat rájöttem én szívtam kisebbet. Mert jobb volt takarítgatni. Szerencsére a polgári barátunk is nagy kummantós volt.
Aztán megbeszéltem a polgári alkalmazottal, hogy legközelebb is engem hív és egész napra egy olyan melóra, ami max egy órát vesz igénybe. A tarifa egy nap lógás – egy doboz Munkás cigi volt. Megbeszéltünk egy jelszót.
Ahogy láttam aznap össznépi szívás van, telefon egy óvatlan pillanatban (nem mindig jött össze) a laktanya benzinkútra, jelszó bemond. 10 perc múlva jelentkeznem is kellett a benzinkúton. Egy doboz munkás a zsebben.
A többiek nem értették, hogy én aki nem dohányzom minek veszem a kantinban a Munkást.

Már csaknem állandó vezénylést harcolt ki nekem, amikor sajnos vakbél miatt megműtötték. És amikor visszament dolgozni, a nőtlen tisztire vezényelték és oda már nem tudott berendelni.

 5. Lyanko — 2010-05-19 09:51 

Szabadszálláson az ágynemü raktárban kellett pakolnunk reggel 8-tól, olyat aludtunk hogy majdnem lekéstük az ebédet :-)

 6. Optika — 2010-05-19 10:02 

A keltetőben nehezebb volt még lógni, de azért nem lehetetlen. Egyszer valami eü probléma miatt (amiből a keltető végére kigyógyultam) nem kellett kimenni az egyesre. Bent maradtam a három ügyeletessel, három pihenő szolgálatossal, de a többségük valahová eltűnt. Ott maradtam egy vazsmegyei cigány gyerek aegüh-val. Mondta nekem mossak fel és ha végeztem szóljak neki. Én szóltam is volna, de elaludt. Nem akartam felébreszteni. :) Aludtam én is. Amikor felébredtem, kinéztem az ablakon és láttam a századot közeledni. Az ügyeletes a szolgálati helyén üldögélve még mindig aludt. Szerencsére fel tudtam ébreszteni, kezembe felmosó rongyot vettem és az alig egy perc múlva századszintre érő század egy serényen takarító katonát látott, aki mellett ott állt a noszogató aegüh. “Ott is mosson fel katona! Há mit képzel?” És éppen befutott a többi ügyeletes is.

A srác később nem győzött hálálkodni, hogy én ébresztettem fel és nem a századpk. :) Attól kezdve a genyósági foka jelentősen lecsökkent.

 7. vén betyár — 2010-05-19 10:16 

Nagy volt, Öregem!További apró finomítás:A SUMMANTÁS minden olyan tevékenység, ami a rendes kiképzés alóli azonnali és hatékony kibúvást jelent.Te is hoztál rá példákat, továbbiak: balkanyar a gk telephely felé, csendes pihenő a K Csepel D 3oo-as platóján vagy a földszintes épület vaslétráján indiánmódra felkúszva a lapostetőn./Júniustól egész nyáron ellenjavallt, volt aki úgy került elő délidőben, mint a főtt rák/.
Kummantás: a rádiósunk rendszeresen bevette magát a telephelyen a raj-GAZ-ba, forgalmazás-gyakorlat címén egész nap olyanokat morgott, hogy “Keveréktörmelék . jelentkezz!”-stb-Egyszer szólt neki az ÜTI, hogy máskor ne felejtse betenni a kocsiba az akkut is…
Egy hetes kopaszok voltunk.A focisták, zenészek és egyéb sportolók már “elkeltek”, amikor az ezredkórusba kerestek énekeseket.Földvári barátommal megragadtuk az alkalmat.Mindig szerettem énekelni, csak a hangom és a hallásom hiányzott hozzá.Na, gondoltam, most jött el az én időn!A zenei képzettségemről meg annyit, hogy a mai napig sem érte, ha a széphangú unokám a kezeivel kiséri a dallamot és közben olyanok jönnek elő belőle, hogy :fisz, cisz, dé – meg ilyesmi.Mondja is nekem sokszor, hogy:Papa, te most ne, jó!
Kimenőbe öltöztünk /előszőr és sokáig utoljára/, irány a FEK Pécs belvárosában, voltunk vagy 100-an.A nagyteremben kellő alakzatba rendeztek minket, mint egy igazi kórust és a karmester beintett.Én még olyat nem láttam, nem hallottam.Igyekeztem a lépést, hangot tartani a többiekkel, gondoltamn, csak elmegy annyi ember között.Hát a harmadi vagy negyedik beintésnél /azt sem vettem észre, hogy időnként csa a kórus egyrésze adott hangot/, megszólalt:Jobbról a negyedik sorban a harmadik.Igen, igen, az a brummogo medve!Igen, maga szemüveges!Na menjen csak át a versmondókhoz a folyosó végén jobbra.Sose hittem volna, hogy ilyen hamar lebukok.A mai napig nem értem, hogy történt?
Szomorúan lődörögtem a folyosón, hát két perc nem tellett bele, jött ám az én Földvári barátom is.Hamar felkerestük a büfét, 2 sör után visszaszerzett válallkozókedvvel jelentkeztünk a szavazókörben.Igy történt, hogy jó kiállású, 190 cm-es, jótorkú barátom szavalhatta Nov.=-én a Viharmadár dalát /Maxim Gorkíjtól/, én meg tartalékosként szintén betanulhattam.
Régi szép idők.Lenne még sztori, de lassan hosszab a komment, mint az alapmű.Bocs mindenkitől, mégegyszer köszönet a szerzőnek.

 8. tépegető szexkavátor — 2010-05-19 11:57 

@vén betyár: a sztori (a poszt) tényleg jó. Komolyan derültem a todományos előadásmódon :-)
De rólad VB bajtárs a hsz.-odat olvasva kiderült, “egész jó írói vénád van…Miért nem írsz?”( a TANÚ-ból való id.) Nem kéne már szerzőként itt villantanod vmit, he?:-))Én kórista leányzóval kavartam anno, ő is mesélt ilyen denevérfülű karnagyokról, miegymásról. VB elvtárs! Posztoljon! Mivel al-alhonvéd-helyettes voltam, ez csak kérés, nem parancs, na.

 9. vén betyár — 2010-05-19 12:46 

@tépegető szexkavátor: Köszönöm kedves, bátorító soraidat.Csak neked, csak itt, csak most elárulom, hogy a sarki
kocsmában Obsitosként ismernek a cimborák.
milstory.blog.hu/2010/03/24/144_a_lathatatlan_katona#more185730

 10. tépegető szexkavátor — 2010-05-19 13:17 

@vén betyár: ezt persze olvastam anno. Grat, teccett, főleg a bikinis kivégzőosztag, ugye… DE: mivel én 11 éve nem iszom (nagy fehér belgyógyász igen nyomós okkal eltiltott), nem vagyok naprakész sarki kocsma ügyben (SAJNA). Másfelől sarki becsületsüllyesztő akad egy pár kis hazánkban, ha nem is azonos a sarkok számával. Nekem ez így rébusz….Néhány őskori törzshelyem megvan még, egybevág valamelyik a te köreiddel? Csak kiváncsiságból.Hátha ittunk vhol együtt anno…Kicsi a világ, ugye. Én dél-pesti vagyok nagyjából.
Üdv: S.V.

 11. tépegető szexkavátor — 2010-05-19 13:26 

@vén betyár: a summantás, kummantás kérdéskörhöz: ferihegyi berkekben speciális szavak járták/járják.
Csempészés, seftelés: Ciházás, Kummantás: árnyékolás
sőt, a mindenki másnak csak csillag csavarhúzó pl ANKER-csavarhúzó (anker=horgony németül, asszem). Ha kiejtem a szót műszaki buzik, repülőbuzik közt, már repül is a “te is ferihegyi f…sz vagy/voltál, neeem??”
Most el. Szép napot a továbbiakra …mintha javulna.
S.V.

 12. vén betyár — 2010-05-19 13:31 

milstory.blog.hu/2010/01/29/122_a_vereseg#comments
Melyből időpont és helyszín is kiderül.Örülök az alkalomnak, hogy népszerűsíthetem magamat.Köszi, jó vagy nálam pár sörre!

 13. vén betyár — 2010-05-19 13:32 

@vén betyár: Ha már így alakult, ez nem csak@tépegető szexkavátor: -a vonatkozik.

 14. tiboru — 2010-05-19 13:40 

@vén betyár:

Nagy ravasz vagy; miután elmondta, hogy 11 éve nem iszik :-)

 15. vén betyár — 2010-05-19 13:46 

@tiboru: Félreérthető voltam?Úgy gondoltam, hogy fizethet nekem pár sört!:P

 16. Syolos — 2010-05-19 16:55 

“a kummantás minősített esete”

Végig nevettem az egészet, nagyon jó post! :))

 17. Rókakígyó — 2010-05-19 17:22 

A kummantás sokszor télleg relatív volt. Én pl kifejezetten szerettem sok olyan dolgot, amit a többiek nem, így tudtunk osztozni. Én pl szerettem az őrséget. Az őrség, ha az ember tudta a dolgát, nagyon klassz dolog volt, mert senki nem csesztetett közben.

De volt aki másképp fogta fel a lógást: az egyik felsőágyas kolléga megunta, h mindig kiszúrják, ha letelepszik a felsőágyra és napközben sem tud ejtőzni. Fogta magát és megágyazott az ágy alatt. Onnantól kezdve gyakorlatilag láthatatlanná vált, a helye viszont nagyon lett:)

 18. Baribál — 2010-05-19 18:25 

Ez mgint igen jó volt!
Anno ha kummantani volt kedvem, felhívtam a kedvenc alkoholista alezredesemet. Az alkoholon kívül, az “olyanfilmek” voltak a mániái. Csak szólni kellett neki, hogy van új oktató anyag (mindig volt nálam néhány), és azonnal parancsba adta, hogy archiváljam számára:) Kényelmesen bezárkóztam a stúdióba, ahol volt két fotel. Másolás elindít, szuszókálást tervszerűen megkezd. Majd másolt kazetta elindít, archiválás sikerességének ellenörzése céljából, és a tervszerű programot folytat.

 19. tépegető szexkavátor — 2010-05-19 19:35 

@vén betyár: keine félreértés…a sereket állom! Azért utalj a kapacitásodra lécci….lécci…Csak azt kérem, ne a Kempinsky színvonalú helyeket/árakat preferáld :-)Most nem úgy áll a szénám. Én majd heréltet/ólommenteset nyakalok, ha már ezt rendelte a sors. De nyugalom: még nem gondoltam a guminőre (állítólag az alkoholferi ser az első lépés afelé). Akkor inkább katonásan főbe lövöm magam, punk um. Szép estét! S.V.

 20. ern0 — 2010-05-19 22:15 

A kummantás olyan, mint az Erő, mindent áthat, és hatalmas. Igazán tökélyre akkor vitted, ha közben lopsz is.

Én kb. 1 hétig vezényeltem reggeli tornát, mint legnagyobb rendfokozatú. Nagy népszerűségnek örvendett az a kombinált gyakorlatom, ami kopaszoknak törzskörzés, középidősöknek nyakkörzés, öregeknek óvatos körültekintésből állt. Mondom, egy hét után meguntam, aztán már nem mentem le tornászni.

 21. serwer — 2010-05-19 22:30 

Ki volt a laktanya második legfontosabb embere?
Ha kitalálja valaki, akkor mesélek.

Az első a laktanya parancsnok volt. Ennyit segítek.

 22. Hőrsofőr — 2010-05-19 22:56 

Tudományos,hiteles és igen szemléletes iromány volt . Adyligeten a fosőrök a telephelyet részesítették előnyben kummantási célzattal. Buszos révén jókat és főleg hosszúakat alukáltam ” busztakarítás ” álcából, hisz nagy ám egy busz, így sok idő kipuceválni.No meg régi nagy igazság,hogy a hosszú munkához idő kell, és pláne sok!
Köszi a kellemes storyért!
Jóéjt!

 23. tiboru — 2010-05-19 22:58 

@serwer:

A kantinosnéni :-)

 24. Chingford Attack — 2010-05-19 22:59 

Én a Díszzászlóaljban voltam katona! Én a délutáni hadtáp elől a budiba bújtam el “gittelni”! Amikor a gumi és az öreg korszak között voltam tisztesképzőn az volt a legjobb időszak! Se a bevonulószázadunkhoz, se az újhoz nem tartoztunk 9-en még két hétig, a kopaszok még kanyarban se voltak! Akkor volt aranyélet! Amikor leadószolgálat után pihenhettünk volna, ha épp idióta Fiki ki nem talál valami alakizást, gyorsan elbújtunk, de nagyobb díszelgések elől is az őrök kantinjában kummantottunk a legjobb cimborákkal! Még zászlóalj körletszemlét is elkummantottam a budiban vagy valahol máshol arra emlékszem, mert sokan baszogtattak utólag, hogy mekkorát kummantottam, ők meg szétrámolhatták minden cuccukat, utána meg mindent vissza derékszögbe és párhuzamosan! Én akkor már valószínűleg a kantinban kummantottam, amíg ők pakoltak! :D

 25. Cs — 2010-05-20 04:38 

@tiboru: Jaja, a kantnos :) A legjobb és legáltalánosabb időtöltés a kommuntás alatt a csocsó :) Az über kummantás pedig, ha elküldenek a többiekért a kantintba, hogy kerüljenek már elő, s ott ragadni csocsózni, mert hát sokáig tart mindenkit megtalálni.

 26. BKV reszelő — 2010-05-20 06:24 

@serwer: A második én voltam.

 29. vén betyár — 2010-05-20 07:24 

@tépegető szexkavátor: Na jó!Közismert szerénységem ellenére engedek kedvad bajtársam, Stüszi Vadász kérésének.Íme egy hajmeresztő, de rövid történet:Katonaidőnk második évében már kiismertük annyira a körülményeket és megismertük annyira egymást /megbíztunk egymásban/, hogy amikor a hadosztálytól leszóltak, hogy egy hetes KISZ-táborba küldhetünk 3 főt, akkor megtettem javaslatomat.Az alakulatunknál jóváhagyták, így hát két hét múlva egy szép szombat reggel 3-an elindultunk Kaposvárra.A pécsi vasútállomáson elváltak útjaink.Bajtársaim /kellően felszerelve hamis iratokkal/ Budapestre utaztak, jómagam a Ho-nál jelentkeztem és elmondtam, hogy csak én tudtam jönni.
Sebaj.Teherautóval vittek minket Fonyódligetre.Jó volt.Nappal mindenféle pol-i oktatás, előadás, jókat szunyáltam.Azért fürödni is lehetett, esténként tábortűz, kultúrműsor, stb.Meghívták az ott táborozó pesti középiskolás lányokat is, akik vmi almaszedő társ-i munkán voltak.Móka, kacagás, úgy elszaladt a hét, mint a szél.Szombat délben:”Teherautóra!”Sikerült elsunnyogbom és pár perc múlva már a 7-esen stoppoltam.Jó időt futottam /pedig közben egy angol rendszámú autőban ülve elcsaptunk egy nőt, aki át akart futni a sztrádán Budaőrsnél – máig előttem van az eset, meg a másnapi rövidhír az újságban/.Ennek ellenére otthon vacsora, randi Kedvesemmel, semmi alvás, vasárnap egész nap együtt, este haza, vacsora, rohanás a Keletibe a megszokott éjféli vonatunkhoz.Már húzott kifelé amikor rohanva utolértem.Bajtársaim ijedten fogadtak, halálra izgulták magukat, hogy mi lehet velem és ezt hogy magyarázzák meg a zászlóaljnál.Végül nem volt semmi vész, reggel ártatlan képpel jelentkeztünk:”KISZ-továbbképzésről bevonultunk.”

 30. msadmin — 2010-05-20 07:36 

én is rengeteget kummantottam.
művészeti célra fejlesztettem
92-93 határőrség, adyliget és ferihegy
némi Lenti és ZEG.
kopaszként kivittek lővészetre Balassagyarmatra. lement a dolog, rámmutatnak “EGY EMBER!” meg a haverra.
összeszedni a sok cuccot.
de otthagytak. majdnem végleg:-)
“véletlenül” sokáig tartott, egész du napoztunk a lőtéren.

másik vmi fejes fiát mütötték a Honvéd kórházban. jóban voltam a sráccal, az apja elintézte hogy 2 hétig volt könyvem minden nap 10től este 8ig
hát az fullos volt. :-)
kimentem asráchoz Ő úgy tudta h délre vissza kell mennem, mentem lófrálni a városba stb.

 31. msadmin — 2010-05-20 07:38 

@msadmin: “véletlenül” 10 perce laktam a laktanyától már annyit jártam haza h muterom mondta h ezt így hagyjam abba.
de azért szptam is eleget

 32. Szalacsi_Dezső — 2010-05-20 07:41 

Hát ehhez én már nem tudok mit hozzátenni, csak annyit, hogy a Furkónak megint szomorú a “hangja” a képen. :-) Biztos azér’ mer’ nem hagyták kummantani. Pedig valszeg szeretett volna ő is, de aztán másképp alakultak a dolgai.

 33. proletair — 2010-05-20 07:44 

@Szalacsi_Dezső:
Azon a képen Furkó Kálmán jókedvű, és MOSOLYOG!!
:)

 34. tépegető szexkavátor — 2010-05-20 08:04 

@vén betyár: na ugye, csak kapacitálni kell, megy ez. Kérdéseim vannak: a haj helyett ugye más meredezésre utaltál, különösen az almaszedő KISZlány-különítmény tagjaival való konspiráció kapcsán?:))
Értem én,ha nős lévén nem bontod ki az igazság minden szeletét ennek kapcsán.Az ellenségnek bármikor nekimégy, de az Asszonypajtás az túlerő, ugye…:-) Lényeg, hogy katonásan helytálltál.Arra az angol-autós stoppolásra elütéssel kombinálva viszont nagyon rábaltázhattál volna akkoriban!Piszok szerencséd volt, de az is kell az élethez. Így tovább! Na és a serek ügye ? Mi legyen?Bár nehéz olyan kricsmit találni ahol van alkoholferi is…de majd hozok magammal, de védj meg az úri közönség reakcióitól, jó?

 35. serwer — 2010-05-20 08:29 

@tiboru:

Nagyon közel jársz!
A tisztibüfés, ez voltam én.
Sorkatonaként tiszteket küldtem el a picsába, ha megint egy doboz cigit szeretett volna hitelbe.

Egyébként minden laktanyában volt egy matrac becenevű polgári alkalmazott lány? Vagy máshol mi volt a neve? :)

 36. pollypudlipötty2 — 2010-05-20 08:57 

Ami a posztban a reggeli tornán a Csepel volt, az volt annakidején a kalocsai (páncélos) sportpályán az őr fakabátja. A reggeli torna idején az őr persze nem állt benne, hanem a többieken szórakozva le-föl sétálgatott. Három-négy ember is elfért benne.

Egyszer viszont egy tornázó társaság összebeszélt, és a kummantó katonákkal teli fakabátot lopva megközelítve nagyon gyorsan leborították a földre, emberestül. A bejáratával a föld felé fordítva…

 37. 68nyara — 2010-05-20 09:02 

@proletair: Furkó Kálmán mindig mosolygott!!

Azt hiszem nálam nagyobb kummantást nehezen lehetett volna véghezvinni, igaz nem teljesen önszántamból. De ezt már kitárgyaltuk.

@serwer: A mi időnkben még nem igazán voltak nők a laktanya kerítésén belül, így nálunk inkább a városban volt pár ilyen rendeltetésű női alkalmazott.:-)

 38. Coffeyville (törölt) — 2010-05-20 09:09 

sosem értettem a kummantósokat. Sokszor nagyobb energiát fektettek a lógásba mint amennyit nyertek vele, a kockáztról nem is beszélve. Meg kell csinálni a melót és kész. Ugyanígy a folyamatos sírás hogy haza akar menni. Mér otthon jobb?

 39. rozsdafarku — 2010-05-20 09:27 

@Coffeyville: “Fegyvert s vitézt éneklek,
Férfiúról szólj nékem múzsa!”
Kihívás volt, férfias próbatétel, túljárás az egész “rendszer” eszén.Igen, veszélyes volt, annál izgalmasabb, minél nehezebb.Elszántság, bátorság, próbatétel, furfang, ravaszság! És mindenekfölött szerencse.Bátraké a szerencse!Ha csak azt összeszámolom, hogy a katonaságnál hány évet összeszedhettem volna!Mégis megérte!És igenis, otthon jobb volt.Máshol jobb volt.Mindenütt jobb volt.

 40. proletair — 2010-05-20 09:51 

@serwer:
Nálunk is volt ilyen lány, de a neve Samsonite volt. (utalva a seggére) Beceneve Szemibébi volt:) Volt még egy csaj, nagyon hasonló testtömeg-arányokkal, ő Gumimaci névre hallgatott:)
@68nyara:
Furkót egyszer láttuk mosolyogni, egy állománygyűlésen. A hideg kivert mindenkit:)

 41. Krux — 2010-05-20 10:37 

@Chingford Attack: Na végre egy kolléga!
Mikor szolgáltál? Az én időmben már/még nem volt az a Fiki…

 42. Chingford Attack — 2010-05-20 10:39 

Bocs rosszul írtam, még éjszaka eszembe jutott, nem zászlóalj körletszemle volt az, hanem rovancs! Azt kummantottam el! :-)

 43. Chingford Attack — 2010-05-20 10:42 

@Krux: 2000-ben voltam, a Fiki meg Földi Miklós őrnagy zászlóaljparancsnok nickneve volt, egy igazi őstulok kommunista! :-)

 44. Szalacsi_Dezső — 2010-05-20 11:04 

@serwer: Nálunk “műhelyes Ági” volt. :))

 45. Szalacsi_Dezső — 2010-05-20 11:07 

@Chingford Attack: Kommunista 2000-ben?
Hát azok megszüntek 1989-ben. vagy tévedek? :-D

 46. szögyi — 2010-05-20 11:16 

@tépegető szexkavátor:
A mi repterünkön az ilyen jellegű hölgy inkább szívótorok lajstromjelre hallgatott (frászt hallgatott, azét kis híján ütött).

 47. Krux — 2010-05-20 11:23 

@Chingford Attack: Nekünk 79-ben Tóth Lajos volt a zászlóaljparannok, őt váltotta 81-ben Sudár. Ez a Fiki akkor még őrvezető lehetett…

 48. vén betyár — 2010-05-20 14:34 

@tépegető szexkavátor: Kérdéseidre válaszolva:
1,Igen, égnek meredt a hajunk ha csak távolról is megpillantottunk vmi nőnemű lényt, soxor elég volt csak rágondolni.
2,Igen, Őrmester asszony a legjobb bajtársam, vitéz társam, megóv minden ellenségtől, bajtól. /hátha olvassa/.
3,Szerencséből sosem elég, pláne ha vki olyan szerencsétlen, mint én.
4,Serezést megbeszéljük, csak előbb az Őrmestertől kell engedélyt kérni…

 49. Chingford Attack — 2010-05-20 14:49 

@Szalacsi_Dezső: Hát amikor avattuk be Mádlt 2000. augusztusában és előtte készültünk a díszelgésre, ez a birka Fiki kitalálta, hogy karabély vállra meg nyújtottlépéses menetelés legyen, amolyan jó komcsis, mint a Vörös Hadseregnek vagy mint nálunk ’90 előtt! Erre lejött a vezérkartól valami csillagharcos, hogy megnézze hogy készülünk és elkezdett örjöngeni, hogy ki találta ki ezt?! Fiki meg le lett baszva, mint a pengős malac, mi meg csak kuncogtunk magunkban! :-) Maradt az újszerű daru díszlépés, meg a karabélyt szíjra verzió!

 50. Reles76-78 — 2010-05-20 16:11 

@pollypudlipötty2: Végre egy kalocsai páncélos! Mikor voltál ott?

 51. Krux — 2010-05-21 10:34 

@Chingford Attack: Ízlések és pofonok… Sztem a szuronyt szegező díszmenet látványosabb, mint az SZKSZ-t szíjon cipelő darulépéses díszelgés…

 52. Selkath - Nightwish rulez! — 2010-05-21 11:14 

Nem katonai, de idevág: vasutas/PFT-s koromban kummantottam annyit, amennyit csak lehetett. Kikértem magam a főnöktől állomási kaszálásra és bár Pusztaszabolcs korántsem volt kis területű állomás, szép kényelmesen el lehetett kaszálgatni fél 8-tól fél 2-ig. Fél nyolc – na, az is egy félig-meddig kummantás vége időpont, ugyanis sosem értettem, hogyha 6-ra megyünk be a szakaszra, miért fél 8-kor kezdünk el dolgozni? :D
Kaszálásról még: volt, hogy egyszerűen (nyáron) fogtam magam és lefeküdtem a víztorony tövébe aludni. Voltak ott jó kis bokrok, szépen takartak. De kummantani/dögleni számtalan helyen lehetett a vasútnál: mellékvágányon álló személykocsik, váltókezelő torony (órákig pofázva a kezelővel), műhely, blokkmesteri szakasz (ez kölcsönös volt :D ),sőt, még én a vonalbejárást is ide sorolnám, mert nem kellett mást csinálni, mint elgyalogolni egy állomásközt és figyelni a pálya állapotát. Főnök engem mindig az Iváncsa-Ercsi távra küldött, gondolta, jól kibaszik velem, 11-12 km hosszú, mire visszaérek hulla leszek. Nos, az addigra 8 éves vándortáboros múltam miatt kifejezetten nyugis gyaloglás volt. A többiek meg addig valahol nyomták az iszonyatos betonalj-cserét (senkinek sem kívánom!).

 53. (h)öreg — 2010-05-22 21:56 

@serwer: Nálunk a POV (Politikai Osztály
Vezető

 54. Chingford Attack — 2010-05-23 11:35 

@Krux: amúgy a YouTube-on tudsz nézni frankó meneteléseket a szovjet/orosz hadseregtől, írd be a keresőbe hogy “day of victory”, a 2010-est már másnap végignéztem! Igazi militarista nép, nemzetiszocialisták! :-)

 55. azIstenostora — 2010-05-29 23:32 

Szandán azt tanultuk,hogy “oly módon kell csoprtosítani a tétlenséget,hogy messziről lázas tevékenységnek látszék”.
(1964)Ez lett volna a “kummantás” elődje? :-)

 56. azIstenostora — 2010-05-29 23:33 

Chingford!
Üsd be a youtube-on,hogy “hellmarch”.

 57. komas — 2010-12-23 19:08 

szabadszállás 1969. Mi a kopaszokat számtanórára vittük.
A falavaleket kelett megszámolni, és ha kb 2 óra, vagy tőbb, jelenteni. Addig pihi.
A un szennyesraktár is isteni volt. Nállunk, ez a kantin melett helyezkedett el, és könnyü volt a sört átcsempészni / akkor még lehetett kapni/
Este feltöltés, másnap fogyasztás.

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.