170. – Rés a tűzön

Ezeken az oldalakon már többször olvashattunk arról, hogy a seregben kevés pihentetőbb beosztást lehet elképzelni egy isten háta mögötti harcállásponton teljesített szolgálatnál. P. Tarator kolléga hasonló helyen töltött el egy kis időt úgy hat évvel ezelőtt, s mai posztjában egy olyan rendkívüli eseményről számol be, ami végül meg sem történt, viszont a dolgok tényleg olajozottan mentek.

2003-2004 telén történt, nem sokkal az után, hogy a szombathelyi kiképzőközpontban – szép szál fák, lágyan hulló levelek és igen nagy gyökerek között – átestem az alapkiképzésen. Egerbe vezényeltek a 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóaljhoz, amit Szombathelytől csupán 14 órányi honvédségi buszút, továbbá az ebből fakadó kétoldali akut seggfájás választ el. Ott, a sötét laktanyaudvaron rögvest bejelentették, hogy 12 szerencsétlen balfaszt még aznap éjjel továbbküldenek a Bükk közepén rejtőző rádió-átjátszóállomásra, ahol ugyan rókák és kismókusok vannak, de kimenő meg sör, na az például nincs.

Mikor hajnali kettőkor lekászálódtunk a Ural platójáról a csűdig érő sárba, és mind a tizenketten bevonultunk a házba, egészen más arckifejezést viseltünk, mint az akkoriban indult Big Brother széria szereplői. Itt a műsorvezető egy mogorva zászlós volt, kamera helyett felmosóvödör volt minden sarokban, és harminc kilométeres körzetben az egyetlen nő egy bizonyos Tina volt.

Az is német, és juhász.

Egy másik őrkutya a Czigány nevet viselte, feltehetőleg sűrű, fekete bundája miatt. Ugyan az éppen ott lévő szerződéses szerint azért, mert buta, lusta és koszos, de én nem értettem az összefüggést. (Mellesleg a csapatunkban lévő egyetlen cigány srác mindenben ellentéte volt a fenti jelzőknek. Később volt szerencsém négy napot összezárva tölteni vele az egyik szolgálati helyen, és igencsak megbízható, rendes skac volt.)

Hamar beletanultunk a szolgálatba, mivel ez abból állt, hogy tizenkét órát kellett ülni egy kellemesen fűtött szobában egy bekapcsolt, de soha nem használt rádióberendezést nézve, és három óránként letelefonálva Egerbe, hogy még élünk. Amolyan „majmokat etetem, gombokhoz nem nyúlok!” típusú szolgálat. Állítólag 2001. szeptember 11. után rádiócsendet rendeltek el, amit azóta sem vontak vissza. Bármi volt is az ok, a rádió soha nem szólalt meg, én pedig mindig férfiasan tűrtem, ha végre egy fél napra békénhagytak. Megvolt továbbá az a helyzeti előnyöm a többiekkel szemben, hogy én tudtam olvasni a szolgálatban. Már nem csak azért, mert vittem magammal könyveket, hanem mert ismertem a betűket.

Éppen akkor is a hazát védtem egy 65 mintájú kalandregénnyel, amikor rámcsöngettek a többiek, vagy négyen: hoztak fel olajat, hogy feltöltsék a fűtőrendszert üzemanyaggal. Nem lehetett könnyű az akkor már térdig érő hóban felcipelni az olajoskannákat, dehát mindanyiunknak megvolt a maga keresztje. Lerúgtam hát magamról a takarót, letettem a könyvet, belebújtam a bakancsomba, és beengedtem őket. Odavezettem őket a szivattyúhoz, ami az épület külső falán volt, rögtön mellette a túlfolyó, alatta pedig egy fém tálca, ami a túltöltött olaj felfogására szolgált. Ezek után visszamentem, hogy én is szolgáljak tovább, hiszen a rádiót mindig figyelni kellett, no és a könyvek sem olvassák el saját magukat.

Olyan tíz perc múlva, mikor egy fejezet végére értem, kisétáltam megnézni, hogyan állnak az olajtartály feltöltésével. Derék katonák, jó harcosok voltak mind, és a feladatot 110%-osan teljesítették; a plusz 10% a túlfolyó alá tett fémtálcában úszott. Éppen azon tanakodtak, hogy mitévők legyenek a fölös olajjal, már persze kevésbé választékosan kifejezve magukat. Az, hogy esetleg visszatöltsék a kannába, és levigyék magukkal, egy pillanatra sem merült fel, de ezért igazán nem tudtam kárhoztatni őket.

Nagy nehezen sikerült megvétóznom, hogy egyszerűen kiöntsék az épület mellé, bár az önmagában nem volt meggyőző érv, hogy a Bükki Nemzeti Park közepén vagyunk. Inkább az hatott, hogy belátták, ha kiöntik az olajat, az úgy kipusztítja ott a növényzetet, hogy Mordor ahhoz képest egy virágzó holland pipacsmezőnek tűnik majd, és ez még a botanikában kevéssé jártas parancsnoknak is szemet fog szúrni. Ezek után megállapodtak, hogy a legjobb lesz, ha suttyomban elégetik, és akkor nincs több probléma ezzel a fölösleges négy-öt liter olajjal. Én csupán annyit kértem, hogy húzzák el a tálcát a fa alól, mert soha nem lehet tudni, és visszamentem a köny… rádióhoz.

Pár perc múlva egy halálravált, falfehér arcú honvéd jött be, és mivel hang nem jött ki a torkán, inkább csak metakommunikációval jelezte, hogy menjek ki vele. Mikor kiléptem, egyből megrohantak a háborús emlékek, még ’91-ből. Nehéz, mocskos háború volt, én pedig a tévében néztem. Ott mutatták, hogy a Kuvaitból visszavonuló iraki hadsereg felgyújtotta maga után az olajkutakat. Tele voltak a híradások a hatalmas, vöröslő lángoszlopokkal és a sűrű, koromfekete füsttel. Pontosan ugyanaz a kép tárult elém ott a Bükkben is, annyi különbséggel, hogy itt négyszínnyomásos kétségbeesett katonák ugráltak a tűz körül, valamint hogy havas volt a táj, bár ez utóbbi rohamos sebességgel változott.

Falfehér honvéd a homlokára csapott, mert bizonyára kitűnő ötlete támadt, és visszarohant az épületbe. Egy perc múlva felbukkant egy vödör vízzel, és hatalmas elszántsággal, de hála az égnek sikerült időben eléje vetődnöm. Akkor és ott nem tudtam szabatosan megfogalmazni, hogy a rendelkezésünkre álló limitált lehetőségek közül talán a legrosszabb, ha egy vödör vizet öntünk az erdő közepén lángoló olajba, így csak annyi szakadt ki belőlem, hogy „ránk hátékázzák a Bükki Nemzeti Parkot, baszki!”.

Bolondos idők voltak ugyan, de Falfehér honvéd meg egyszerűen csak bolond.

Tudtam, hogy a nagy idők nagy áldozatokat kívánnak, és én kész voltam áldozatot hozni a hazáért. Erre esküdtem fel, ez volt az alkotmányos kötelezettségem. Nem azt néztem, hogy én mit veszítek, hanem azt, hogy az ország mit nyer. Falfehér honvédhoz fordultam, és megkértem, hogy hozza ki a pokrócomat, de előtte nedvesítse be. Mindenki megértette e tett nemességét, és a pillanat magasztossága ott lebegett közöttünk, csakúgy, mint a sűrű olajfüst és a lassan szenesedő faágakból szálló pernye.

Mikor a víztől nehéz honvédségi takaró megérkezett, közülünk a legbátrabb odaállt a lángok elé, karjait szélesre tárta, és a feje fölé emelte, hogy a takaró teljes felületét rá tudja borítani a gyilkos olajmáglyára. Egy pillanatra megállt, hogy bátorságot gyűjtsön ahhoz, amit meg kellett tennie. A tűz ezt a pillanatot használta ki, és elaludt. Egyik pillanatról a másikra. Amint elégett az összes olaj, a máglya minden átmenet nélkül kialudt, mi pedig ott álltunk bambán a kiolvadt erdő közepén, közülünk a legbátrabb még mindig szélesre tárt takaróval, törzsi sámán pózban, enyhén szellemi fogyatékos arckifejezéssel.

Kiszedtem a kezéből a takarót, és bementem az épületbe, hogy leadjam a szokásos háromóránkénti jelentkezést Egerbe, mely szerint, a bázis teljes létszámmal üzemel, rendkívüli esemény nem történt.

Kicsit formabontó módon hívom fel a figyelmet arra, hogy mai katonatörténetünk szerzője, P. Tarator nem sima posztoló; ide kattintva megismerkedhettek személyes honlapjával, s nem utolsó sorban a pár hónapja megjelent első könyvével, amit honlapján mától folytatásokban is olvashattok.

42 hozzászólás

 1. Rókakígyó — 2010-05-31 08:00 

első:)

 2. Rókakígyó — 2010-05-31 08:09 

Szuper történet. Azok az átkozott olajkályhák. 2003-ban még mindig azt használták? Biztos megérte. Nalunk volt egy beosztott olajkályha felügyelő a századpéká és egyéb irodák fűtésére. Ő többször is öntött vizet a kályhába, sőt olyan is volt, hogy az ismételt kísérletkor is vizet öntött bele. Na, ott a történetben leírtak nem fordulhattak elő.

 3. Rókakígyó — 2010-05-31 08:11 

A Szombathely-Eger távolság busszal kb 7 óra. Most néztem.

 4. Adani — 2010-05-31 08:27 

Nem rossz történet jó ,h tényleg nem öntötte rá a vizet égő olajnál nem okos dolog.

 5. vén betyár — 2010-05-31 08:32 

Azt A!Szemem szám tátva maradt az álmélkodástól és a gyönyörködéstől!Igy írni…Már a legutóbbinál is azt hittem, hogy ezt nem lehet túlszárnyalni és ime.Vannak még csodák!Hogy hová fejlődik, hová fajul ez a blog!Nagyon nagy gratuláció, ováció és KÖSZÖNET!
Az alaphang megadása után- “szép szál fák, lágyan hulló levelek…” egyre gyorsuló iramban fergeteges humorral bontakozik ki az esemény.Mondjuk a vizesvödörben lehetett volna benzín is , de belátom, hogy mi keresnivalója lett volna ott és nem felelt volna meg a történeti hűségnek sem
@Rókakígyó: kollégának meg felhívom a figyelmét, hogy HONVÉDSÉGI busszal tették meg az említett távolságot és a busz egyszer sem rohadt le!Azért ez teljesítmény!
Mint maga a poszt is a képekkel!

 6. hazitroll — 2010-05-31 08:53 

Remek, remek!

 7. proletair — 2010-05-31 09:30 

Ezt a sztorit végigkacarásztam:) Nagyon király volt. Még most is vigyorgok:)

 8. Rókakígyó — 2010-05-31 10:06 

@vén betyár: a honvédségi buszút ezt jelenti? Jó, akkor ok. Gondolom abban volt egypár eü megállás is itt-ott.

 9. rozsdafarku — 2010-05-31 10:28 

@Rókakígyó: Ja!Meg tankolás…:)
Ez KIRÁLY!

 10. P. Tarator — 2010-05-31 11:34 

@Rókakígyó: Ahogy vén betyár jelezte, ez sajnos tényleg kincstári buszozás volt. Egyszer gyorsultunk 70 fölé, de akkor még a sofőr is megijedt a saját merészségén…

 11. Nakedape — 2010-05-31 11:54 

nem tulipán az a pipacs?:)

 12. csurtus — 2010-05-31 12:22 

@Nakedape:

Nekem is feltűnt, de ki tud belelátni egy szerző lelkébe?!

:-)

 13. P. Tarator — 2010-05-31 12:30 

@Nakedape: hupsz, nem csak a parancsnok lehet botanikában járatlan. Annyit tudtam, hogy pirosat akarok írni…
.
(a pipacs piros?)

 14. tiboru — 2010-05-31 12:47 

@P. Tarator:

Igen, a pipacs piros (és szerény véleményem szerint szebb, mint a tulipán).

Javítsam, vagy maradhat?

 16. P. Tarator — 2010-05-31 13:32 

@tiboru: Szép a pipacs, maradhat. Vállalom gyarlóságaim.

 17. Szalacsi_Dezső — 2010-05-31 15:03 

@vén betyár: “Az alaphang megadása után- “szép szál fák, lágyan hulló levelek…” a “gyökerekről” nem is beszélve.
Én mindig irigykedem ilyenkor, hogy nekem mér’ kellett Zalaegerszegen szívnom? :-((

 18. vén betyár — 2010-05-31 15:37 

@Szalacsi_Dezső: A szelid, szolid lágy lírai alaphanghoz az igen nagy gyökerek is hozzátartoznak, de csak szigorúan vájtfülű műértőknek és nem faragatlan tuskóknak.Köszi, hogy felhívtad rá a figyelmemet!:)Harmadszor olvasva is új meg új ízeket találok.Meg itt is:
csurtus.blog.hu/2010/05/31/vendegoldal_enni_indiaban

 19. P. Tarator — 2010-05-31 16:22 

@Szalacsi_Dezső: Illetve a klasszikus: “én itt szopok a seregben a barátnőm meg a Balatonon.”

 20. Szalacsi_Dezső — 2010-05-31 17:51 

@P. Tarator: Nálunk a távirati stílus volt.
Szopatnak anyám. stop.
Engem is, de én élvezem. stop.
:-))

 21. Szalacsi_Dezső — 2010-05-31 17:55 

@P. Tarator: mamuttampon. ezen beszartam. a nyelvész józsi második kiadásában komoly összeget fizetne a jogdíjakért. :-)

 22. P. Tarator — 2010-05-31 18:01 

@Szalacsi_Dezső: Megkerestem, hogy kitenné-e (már akár pénzért is, hiszen reklám lenne), de nem válaszolt (amit megértek). Azért is szeretném beinjektálni a nyelvbe, mert amikor be akartam jegyeztetni a mamuttampon.hu-t olyan ügyvédi felszólítást kaptam a bevásárlóközponttól, hogy attól koldultam.

Még nem adtam fel, de muníciónak jó lett volna, ha egy ilyen neves szakmai blogon is megvan a definíció. :)

 23. tiboru — 2010-05-31 18:47 

@P. Tarator:

Nem vagyok jártas a szerzői jogi kérdésekben, de enyhén szólva aggályosnak tartom, hogy egy állat nevét levédhetné valaki.

Megmutattad az ügyvédi felszólítást egy szakjogásznak? Poénos lenne egy próbaper, reklámnak meg egyenesen királyos.

 24. hungaryhonvéd — 2010-05-31 21:09 

Köszönet!

Újabb szívdobbanás… Szhely, feledhetetlen, parkos K.K., ’03-’04 …
(bocs a szentimentalizmusomért!)

Külső őrség – Lukácsháza:
A fűtés már gázról (?) ment, de a folyóvizünk olajos volt. Így mindig kannákban vittük magunkkal váltásonként az őrség 1 napi fogyasztási-víz javadalmazását…

Szal olaj volt, van, és lesz a Honvédségnél!

(nekem még az öltözőszekrényem aljába is jutott, valszeg előző harcos ténykedése nyomán, de az is lehet, h célzott volt a kezelés: így a forgácslap nem veszi föl a vizes bakancsról aláereszkedő nedvességet…)

 25. fakir — 2010-05-31 21:15 

@hungaryhonvéd:
Az a gáz inkább villany lehetett.
A volt raktár környékén nincs gázvezeték.

 26. hungaryhonvéd — 2010-05-31 22:14 

@fakir:

Meglehet. Ezt sosem kutattam. Akkor meleg volt az őrszobán, radiátoros fűtéssel. =)

 27. Valerijov — 2010-06-03 18:27 

@P. Tarator:
ezt a domain dolgot én megkérdem egy médiajogásztól

 28. Valerijov — 2010-06-03 18:29 

@Rókakígyó:
“Ő többször is öntött vizet a kályhába, sőt olyan is volt, hogy az ismételt kísérletkor is vizet öntött bele”

nálunk kollégiumban volt olyan elsős, akit elküldtünk a boltba egy kiló cukorért, erre hozott egy liter tejet.

 29. tiboru — 2010-06-03 19:49 

@Valerijov:

Feltétlenül számolj be nekünk is az eredményről!!!

 30. tiboru — 2010-06-03 19:49 

@Valerijov:

Nem kérdem meg, milyen szakra jelentkezett :-)

 31. Valerijov — 2010-06-04 09:03 

@tiboru:
ez még középiskola volt, szakmunkások, szakközepesek és gimisek vegyesen, szóban forgó pacák péknek tanult.

volt ott témához kapcsolódó sztori is: egyik srác valahogy összebitumenezte a világos farmernadrágját. ennek eltávolítására kiváló módszer a sebbenzines beavatkozás, így vett a gyógyszertárban vagy 2 decit. persze egy löttyintés kihozta az összes cuccot a gatyából, a maradékkal meg adta magát egy pirotechnikai kísérlet a vizesblokkban, korábban is volt már zippos flaskából padlóra írás, meggyújtás, örülés. (akkortájt ment a Holló a mozikban, onnan az ötlet)
szóval sebbenzin szétlocsol, meggyújt, döbbent arcok a nem várt intenzitású lobogástól, sűrű fekete füst ripsz-ropsz betölti a helyiséget. sikerült gyorsan eloltani, tanárok se tudták meg.

ennek ellenpontja volt szó szerint a folyosó másik végén történt eset, mikor az egyik fickó unalmában beélesítette a fali poroltót, aztán rácsapott a tetejére. ez kb. egy 20 méter hosszú, 2 méter széles folyosó volt, én a közepe táján jöttem épp ki a szobánkból, tisztára olyan volt, mint valami mini lavina, ami zúdul az ember felé. abból lett nagy balhé meg nagytakarítás.

 32. P. Tarator — 2010-06-04 10:33 

@Valerijov: Ezt igen megköszönném. Egyébként én azt feltételezem, hogy csak csípőből tüzeltek, csak hát a domain tanács elé kerülés ára kb. 45000Ft, és akkor még nem volt kint a könyv, amire mutogathattam volna.

Azt megértem, hogy nem akarják, hogy XXL-es női higiéniai termékeket áruljak ezen a néven.

Mindenképp fogok velük még futni egy kört, már csak azért is, mert ha tényleg keménykednek, az jó reklám lehet (ahogy tiboru is említette).

Csak nehogy a Mammut és a Tampon harcaként vonuljon be a szakkönyvekbe. :)

 33. Adani — 2010-06-04 10:53 

@Valerijov:

A poroltós ötrténetről jut eszembe még apám mesélte ,h náluk a főiskolai koleszban is volt egy arc, aki részegen szétfújt egy poroltót a folyosón. Sikerült elsimítani az ügyet így ki nem rúgták, csak feltakarította és közölték vele, h elviszi a poroltót megtöltetni. De az sokba került és annyi pénze meg nem volt így elment egy irodaházba, keresett egy ugyanolyan poroltót és mikor senki sem figyelt kicserélte.

 34. Valerijov — 2010-06-04 11:46 

@P. Tarator:
fontos! utánanéztek a dolognak, írok neked privát üzenetet, sürgős teendőid lesznek, ha jól értettem.

 35. tiboru — 2010-06-04 12:25 

@Valerijov:

Hurrá!

 36. Valerijov — 2010-06-04 12:36 

@tiboru:
jaja. nem érzem magam felhatalmazva szólni a részletekről, majd Tarator közli, ha akarja.

 37. Valerijov — 2010-06-04 13:09 

@tiboru:
mindenesetre az a web 2.0 vagy nem is tom mi diadala lenne, ha ez a véletlenszerűen létrejött, gyorsan összekapcsolódó eseménysor Tarantorra nézve kedvezően zárulna, s mindenki eltöltene a jó érzés, hogy volt egy kis része benne.

 38. Valerijov — 2010-06-04 13:11 

@Adani:
élelmes figura, ehhe

 39. P. Tarator — 2010-06-04 13:29 

@Valerijov: Igen, teljesen meg is vagyok döbbenve, hogy mit tud internet. Ugyanez még tíz éve is több hetes utánajárás, könyvtárazás, telefonálás, miegymás lett volna.

Közben Valerijovtól kaptam privátban levelet, amire válaszoltam is, de az esetleges érdeklődők kedvéért röviden összefoglalom.

Egy jogász barátja utánanézett a dolognak, és látta, hogy a domain tanácsadó testület elé került az egy, és azt javasolta, hogy gyorsan keressem meg.

Én azt sejtem, hogy még a régi (február-márciusi) esetet látja, aminél már visszaléptem. Júliusig nem fogok tudni ezzel foglalkozni, de utána megint elindítom a bejegyzést, megint két hét várólista, megint tanácsadó testület, de akkor már én is kiállok majd prezentálni az érveimet.

Szóval sajnos eléggé hosszú lesz az átfutása a dolognak.

 40. tiboru — 2010-06-04 14:01 

@P. Tarator:

Mi azért szurkolunk neked.

 41. tiboru — 2010-06-04 14:09 

@Adani:

Valakinek egyszer letrört valami biszbasz a fűnyírójáról. Nem nagy durranás, egy pár száz forintos csavar, de anélkül nem működött, ráadásul valami speckó szar volt, hiába próbálta helyettesíteni.

Visszament az üzletbe, ahol a fűnyírót vette és kért egy ilyen csavart. Mondták neki, hogy nincs. Megpróbált “beszélni” az egyik faszival, mondván: ad egy ezrest és nem kérdezi, hogy honnan van a csavar (a boltban halomban álltak a hasonló fűnyírók).

Mondja neki a fazon, hogy nem lehet, vegyen egy új fűnyírót (!!!).

A haverom még izmozott egy kicsit (emlegetett garanciát, jótállást, fogyasztóvédelmet meg minden szart), de nem sikerült megoldania a problémát.

Másnap visszament vásárlóként és a kiállított fűnyírókról lopott egy csavart, oszt jónapot.

Tipikus bűnözőalkat ez a haver :-)

 42. Adani — 2010-06-04 20:06 

@tiboru:

Olyasmiről én is hallottam, h egy manusznak elromlott a kocsijában vmi alkatrész, a céges autó hasonló volt kivette abból átette a rosszat. Persze a rossz alkatrésszel egy idő után ledöglött a céges szekér is akkor pedig kicserélték benne a drága alkatrészt.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.