180. – Bemutató

A közelharc, a test test elleni küzdelem gyakorlása szerves részét képezi a korszerű katonai kiképzésnek. És amint azt látni fogjuk Dogoo sztorijából, egy hererúgás akkor is roppant kellemetlen tud lenni, ha a szenvedő alanynak történetesen nincs is ilyen testrésze.

Éppen szerződéses katona voltam, Szolnokon, amikor egy napon szóltak, hogy érkezik valami NATO-küldöttség és a fejesek meg akarják tekinteni az alakulatot.

Na, erre kitört a pánik a vezetésben: mit is mutassunk ezeknek..?!

Volt egy begyakorolt attrakció, ezt gyorsan elő is kapták a cilinderből. Ez egy rövid harcászati bemutató volt. Pár terepjáró és egy teherautó berobog a színre, katonák ugrálnak le róluk, majd harchoz vágják magukat, lövöldöznek egy kicsit vaklőszerrel, aknavetőt állítanak, sebesültet szállítanak, füstgránátot dobálnak, stb…, majd kocsira és balra el!

Körülbelül 15 perces a mutatvány.

Mindezt tisztjeink kevésnek gondolták és valamelyik főokos kitalálta, hogy közelharc-bemutató is kell. Na de mivel ezt ilyen formában nem gyakoroltuk, honnan vegyenek hozzá embert? Ráadásul már csak egy nap van hátra a bemutatóig…

Persze kapkodás lett belőle; megindult a toborzás a közelharc-bemutatóra.

Feltették a kérdést: ugyan kinek van valami köze vagy előképzettsége a fegyver nélküli harcban? Egyszerűbben mondva: ki foglalkozik valamiféle küzdősporttal?

Jelentkeztünk egy páran. Ezt minden századnál végigcsinálták és szép kis létszám gyűlt össze; igaz, még így is valamennyire tölteni kellett a sorokat, hogy kitöltsük a rendelkezésre álló teret (sportpályát). Mivel volt köztünk egy szem leányzó is, aki bevállalta a dolgot, neki partnert a bemutatóhoz a szanitécek közül verbuváltak.

Tehát lett a csapatban egy fekete és egy szőke csaj is.

Másnap levezényelték a társaságot a focipályára. Vagyis először mellé, mert éppen ott a harcászati bemutatót gyakorolták a fiúk, vagy tízszer egymás után.

Mi először őket nézegettük, majd megkezdődött a mi felkészítésünk is. Mivel volt töréstechnikai bemutató is, ezzel kezdtük a napot. Mármint összetörtünk vagy két-három raklap cserepet. Annyira belejöttünk a rombolásba, hogy alig maradt cserép másnapra. Törtük mindenhogy: ököllel, kézéllel, könyékkel, alkarral, fejjel. Csak úgy repkedtek a cserépdarabok. Nagyon jól szórakoztunk; mit ne mondjak: élveztük!

Én akkor élveztem a legjobban, amikor egy elcsúszott könyékütés után alig tudtam mozgatni a karom :(

Ennek akkor jött a bónusza, amikor délután felmentünk a századhoz és le akartam vetkőzni. Akkor tűnt fel, hogy van egy marha nagy dudor a könyökömön és a  zubbony ujja csupa vér, a molinó pedig nem jön le rólam, mert beleszáradt a sebbe. A zuhany alatt tudtam megszabadulni tőle.

Egész csinos seb volt a könyökömön (a mai napig megvan a helye). Amikor széthúztam a sebet, simán látszott a csont. Telenyomtam fertőtlenítővel meg sebhintőporral és kész.

Mikor már elfogytak a törni való cserepek meg deszkák, akkor jött a közelharc gyakorlása. Szépen felálltunk sorokba és mindenféle ütés- és rúgáskombinációt gyakorolgattunk. Ezután párba álltunk és így kellett gyakorolni. Mindenféle támadó és védekező technikát gyakoroltattak velünk. A levegő megtelt kalimpáló kezekkel, lábakkal és repülő bakákkal. Nekem is sikerült egyszer elbambulnom, és elfelejtettem tompítani a földre érkezésem. Nem is érkeztem, sokkal inkább becsapódtam. Taknyom-nyálam félméterre csapódott a fejemből; hatásos egy dobás volt.

Szorgalmasan gyakorolgattuk a kés- és a pisztoly-elvételt, az őr hátulról való megtámadását, meg minden olyan egyebet, amivel súlyos vagy maradandó sérülést tudunk okozni. Volt egy olyan fogás, amelynél az őrt hátulról kell harcképtelenné tenni. Ez úgy történik, hogy a gyanútlanul ácsorgó emberke derekának hátulról vállal nekimegyek, közben a két kezemmel elkapom a lábát és mikor ő szépen hasraesik, a két lábát még mindig tartva és magasba rántva, izomból belerúgok spiccel a heréibe. Láb elenged, a hátára térdelek és szabadon választva vagy leszúrom vagy kitöröm a nyakát. A rúgást persze imitáltuk: egyszerűen a földbe rúgtunk.

Na, itt lett baj.

Az egy sorral mellettünk ügyködő két lány volt a főszereplő. Pont a fentiekben leírt támadást gyakorolták. A fekete hajú tizedes volt a szenvedő alany, a szőke pedig a támadó. Ment is minden, mint a karikacsapás: tizedes felborít, lábakat felránt, rúgás.

Sikítás!

Igenám, csakhogy a rúgás nem a földet érte hanem az bizony célba talált!

Pont oda!!!

Az a kis 38-as bakancs szinte beleszaladt szegény tizedeslányba. Hallani véltük a cuppanást, amikor a szöszi ijedten kirántotta a lábát.

Szegény kislányt úgy kellett letámogatni a pályáról és gyorsan el is vitték onnan egy UAZ- zal.

Ezek után kicsit óvatosabbak lettünk.

Másnap simán lement a bemutató, semmi gikszer nem volt. Se hiba, se baleset.

A lányok nem szerepeltek.
 

31 hozzászólás

 1. Barny77 — 2010-07-23 09:00 

Ököl sexről már hallottam, de ez a surranó (bakancs) sex új. :))

 2. Barny77 — 2010-07-23 09:04 

Tisztelt férfi tagok! Felhívom a tisztelt állomány figyelmét, hogy aki gyerekkorában nem volt mumpszos az keresse fel háziorvosát vagy gyógyszerészét mer felnött korban nem egy leányállom, most gyógyultam ki belőle.

 3. Rókakígyó — 2010-07-23 09:06 

Én nem voltam mumpszos:)

Meglepődtem a régi rend visszaállásán:)

Lányoké a jövő.

 4. tiboru — 2010-07-23 09:46 

@Barny77:

Én voltam (asszem nyolc éves lehettem), de amennyire visszaemlékszem, az se volt egy fesztivál.

Annyi hozadéka volt, hogy az ágybafekvés alatt megtanultam a Kislexikonból a világ országainak zászlóit :-)

 5. proletair — 2010-07-23 10:00 

@Barny77:
Én szerencsésen túl vagyok kanyarón, rubeolán, bárányhimlőn, skarláton, de a mumpsz kimarad. Ez akkor nem jó hír…

a poszthoz: ezek után sem értem, miért kellett a honvédségben a lányokat erőltetni. Most nem hímsovinizmus miatt…

 6. Krux — 2010-07-23 11:14 

@Barny77: A mumpsz az én gyermekkoromból is kimaradt, de a nyolcvanas évek vége felé – már felnőtt fejjel – sikerült bepótoltam ezt a mulasztást. A fiamtól kaptam el. A felnőttkori megbetegedésnek az a nagy hátránya, hogy szövődményként megtámadhatja a posztban ismertetett szervet, meg a hasnyálmirigyet. Nálam mindkettő bejött. A falat kapartam kínomban.

 7. 68nyara — 2010-07-23 12:10 

A mumpsz szar dolog, felnőttként meg pláne…

 8. munci66 — 2010-07-23 14:52 

Möszjők!

Nekem is volt felnőtt korban mumpszom. Szövődményeként félodali heregyulladást kaptam :-( Nekem maga a gyulladás nem volt problémás, de úgy trónolni, hogy közben fél kézzel tartod a zacsit, hogy ne lógjon, mert akkor már piszokul fáj!!! Na, ez az érzés nem megfizethető MasterCarddal….
Rubeolát szintén felnőtt korban, sorállományúként kaptam.

Tisztelettel, Münci

 9. _Nyuszi — 2010-07-24 12:06 

Szegény csajok, tényleg fájhatott nekik… :(

nagy.viky, új nickkel.

 10. Rókakígyó — 2010-07-24 15:59 

@_Nyuszi: Akkor te tulképpen Nagy Viki vagy, tehát nő? Nekem ez a Nagy vezetéknév valahonnan ismerős.

 11. _Nyuszi — 2010-07-24 17:36 

@Rókakígyó:
Vagyunk egy páran ilyen vezetéknévvel ebben az országban. :)
A gondolatmeneted pedig jónak tűnik. :)

 12. Szekuriti Blogger — 2010-07-24 17:48 

Lol, komoly a poszt!

 13. Vérnűsző Barom (törölt) — 2010-07-24 19:21 

@Rókakígyó: Volt egy iskolatársam (stílszerűbb lenne katonatársként, de sajna nem az volt), akit ugyan Nagynak hívtak, de nem reagált rá, hiába hívták felelni, vagy akármi más miatt.
Amikor ismételten szóvátették (Nagy! A fülin ül?), és kénytelen-kelletlen rájött, hogy őt próbálják megszólítani, minden esetben komoly pofával kijavította a tanerőt, hogy ő biza nem Nagy, hanem Nagi (de genere Nag), azaz a méltán híres Nag községről kapta a nevét valamelyik tisztességtelenségben megőszült, bocskoros nemes őse, és őt biza ne nagyozza le akárki.
A térképen nem volt hajlandó megmutatni, mondván elcsatolták, kihalt valami törökdúlástól, elvitte az ár és egyébként is már rég nem így hívják, csak az ő családja őrzi emlékként a nevében az egykorvolt remek települést.

 14. _Nyuszi — 2010-07-24 19:36 

@Vérnűsző Barom:
Asszem az én nevem nem innen ered.. :)

 15. Vérnűsző Barom (törölt) — 2010-07-24 20:02 

@_Nyuszi: Egykori iskolatársam szerint páran babonából is felvették a nevet, hátha szerencsét hoz nekik is, ezért olyan elterjedt, csak a többségük hagyta magát a mulya hivatalnkok által lenagyozni. Oszt a sokadik generációra már így rögzült.

Nézz csak utána, hátha a te esetedben is így történt, és ha igen, ne add fel, legyél csak bátran büszke régi, még megalkuvást nem ismerő őseidre.

Persze vannak a „mezei” Nagyok is, származhatsz tőlük is. Ezt nagyon egyszerű kideríteni. Odaállsz az ajtófélfához majd egy könyv, egy plajbász és egy centi segítségével leméred magad. Ha az átlagnál magasabb vagy, és a mérleg is rendesen kileng alattad, akkor feltételezhető, hogy valóban igazi, rendes Nagy (colossalis vulgaris) vagy.

Rájuk is méltán lehetsz büszke, nélkülük például nem léteznének a Kissek…

 16. Vérnűsző Barom (törölt) — 2010-07-24 20:08 

@Vérnűsző Barom: Persze a Kiss családnévvel is van egy kis baj. A többségük nekik sem a kisnövésű, katonának sem alkalmas szerencsétlen csődtömegek leszármazottai, hanem több, különböző területről bevándorolt népek szintén tévedéből anyakönyvezett leszármazottai.
Egy részük rendes kereskedőként a belaső-anatóliai Kish városából származik, míg sokan az angliai egyházszakadásnál kerültek hazánkba, mint a puritánok egy különösen csókratermett irányzatának képviselői.

Persze akad pár olyan szerencsétlen, akiket egyszerűen meg akartak különböztetni a normális vagy nagyobb tömegű népességtől, de ezek zöme szerencsésen ki is halt az évszázadok során, illetve annyira összement a maradékuk, hogy ma már nem is látszanak.

 17. _Nyuszi — 2010-07-24 20:18 

@Vérnűsző Barom:
Igazából magas vagyok, de a tömegem nem túl nagy. Nem is bánom mondjuk. :)

 18. Vérnűsző Barom (törölt) — 2010-07-24 20:24 

@_Nyuszi: Akkor sanszos, hogy te is a Nag községből származó, büszke és nyakas katonanép leszármazottja vagy! Csak ez a fránya bürokrácia! Ez tesz tönkre mindent…

 19. sirdavegd — 2010-07-24 21:23 

uff, “széthúztam a sebet, simán látszott a csont”-ot én azért összevarrattam volna. Oké, jó katona magát varrja össze, szóval inkább kértem volna tűt és cérnát a matyó hímzéshez :D (varrtak már alig érzéstelenítve, annyira nem gáz)

Katonajány az fájt. Én egyszerű civilként csak a 2006-os szegedi árvizi védekezésnél találkoztam katonai női személlyel. Egyszerű kis egyetemista nyözügeként egyesével pakolásztuk a zsákokat fel a teherautóra a vidám szegedi éjszakában, mikor is odajött a néni és egy kéz egy zsák ütemmódban pirította föl a cuccost. Szóval azóta riszpekt minden nőnemű uniformishordónak :D

 20. sirdavegd — 2010-07-24 21:29 

off
@Vérnűsző Barom: igen, megerősíthetem, hogy a Kiss vezetéknév roppant népszerűségnek örvend külföldön :)

 21. Rókakígyó — 2010-07-25 07:56 

@sirdavegd: A múltkor találkoztam egy sorozósátorban egy asszonykatonával, asszem törzsőrmester volt. Szépen mosolygott, ami ellensúlyozta az emberkatona fancsali képét. Nem akartam belépni a seregbe, csak a gyereknek akartam megmutatni a fellelhető kézifegyvereketa, amit rögtön levettek és mivel a gyerek még nem sorozható méretű, ezért nem is foglalkoztak velünk. Az asszonykatona olyasmi, mint az asszonyrendőr: most menjek vagy maradjak, rendőrlány:) Ha ismeritek.

Viszont láttam egy amd-re hasonlító valamit, ami szerintem deszantos eszköz lehetett. Az volt a fő különbség, hogy nem volt első markolata és kb 15-20-as tár volt benne.

 23. Dogoo — 2010-07-25 10:18 

@sirdavegd:
A baleseti sebészeten simán össze varták érzéstelenítés nélkül a kezemen az üveg által vágott sebet.
A könyökönön nem volt azért ilyen egyszerű. Be forrt az szépen csak egy jó adag genny betokosodott, és a sebet fel kellet nyitni. Másodjára már szépen gyógyult.

 24. Nisoria — 2010-07-25 12:15 

@Rókakígyó: Létezik egy 20 darabos tár az AMD-hez. Valszeg ezt láthattad.

 25. Nisoria — 2010-07-25 12:16 

@sirdavegd: Nem b@szogatjuk a matyókat… :-)

 26. szögyi — 2010-07-25 17:18 

@Nisoria: Dehogynem, nekem volt egy esetem (igaz, éppen nem teljesen katonakoromban, de részben oda is belenyúlt) egy mezőkövesdi nővel…
Mit mondjak, megérte, szóval a matyókat csak naaaaagy tisztelettel!

 27. Rókakígyó — 2010-07-25 17:58 

@szögyi: ez csúnya csúsztatás volt:)

 28. eMM2 — 2010-07-26 00:44 

Én tudomásom szerint nem voltam mumpszos de nem is leszek az biztos.Ha ’89-ben nem kaptam el a mikor a gyenguszon döglöttem és naponta haltak ki mellőlem a kancsók(persze nem haltak meg mentek a kórházi fertőzőosztályra) mert épp mumpszárvány volt akkor már soha nem is fogom.Heregyulladást meg lehet mumpsz nélkül is kapni.

 29. whitebeard — 2010-07-26 21:51 

Sorozáson feltették a kérdést:
-Fertőző betegségek ??
Mondtam, hogy fix X !
-???
-Mind megvolt X-elheti végig! Vérhas… mumpsz.. rubeola stb.

Volt előnye is a 50-es évek bölcsödéinek, óvodáinak is.Később soha nem kellett félnem, hogy a gyermekeimtől bármit is elkaphatok.

 30. vén betyár — 2010-07-28 15:22 

Mindig mondtam, hogy csajoknak nem való, nem illik a tökönrugdosás.Vagy csak félszívvel végzik vagy beleadnak mindent, semmi kontroll.
48 éves voltam, amikor hazaküldött a doki, hogy semmi vész, csak ekkis mumpsz, pihenjek, ne menjek emberek közé, fertőző.
Végre vót ekkis időm, bevásároltam, kifestettem a lakást, utána nagytakarítás.Két hét múlva mesélem az orvosnak, hát ő is elmesélte, hogy komolyan gondolta a pihenést, ellenkező esetben az alábbi szövődmények lehetnek.Sorolta.
Onnantól kezdve minden bajom vót!
Csuda, hogy túléltem!

 31. Kitalátor - a legnagyobb mikroblogger — 2010-10-05 14:48 

@munci66: Nekem is egyetemistaként dagadt fel a fél pofám a mumpsztól, ráadásul vizsgaidőszak végén egyedül voltam odahaza, úgyhogy vizesruháztam. Nem a pofámat, nem is a mellkasomat, hanem a tökömet. Megérte, van is 5 (6?) gyerekem…

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.