210. – Hadtápbevetés 2.0


A Szögyi-féle hadtápkalandos történet második részével folytatjuk, amely (én garantálom!) legalább olyan, khm, cselekményes lesz, mint az első rész: alkohol ebben is van, az idiotizmus különböző lépcsőfokain található tisztek is akadnak, na és a jó öreg konyhaszolgálat is hallat magáról.
 

Másik hadtápos esetem Csobánkán történt. Az elsőéveseket minden évben oda vezényelték egyhetes kiképzésre (jó, tudom, nem egy Rezi vagy Táborfalva, de nekünk, repülősöknek még ez is sok volt). Oda is jelentkeztem inkább; mondtam, hogy ha másmiatt nem is, de egy kicsit világot látni az mindig jól jön, így összehoztunk egy elég jónak ígérkező hatfős alakulatot, mint törzset.

Az már az első napon kiderült, hogy nem lesz jó, ha én is benne vagyok abban a két emberben, aki bemegy Szentendrére a kajáért, mert a főiskola kapujának láttán kitört rajtam a röhögőgörcs, ami beljebb kerülve már csak fokozódott. Akkor ez inkább kilőve.

Mikor megkezdődött az elsőévesek számára a szívás, a tisztek egy-egy emberkét vettek segítségnek maguk közül. Először jött Olaszrizling őrnagy (a tényleges nevére nem emlékszem, csak erre), csak hát másfél évvel ezelőtt őt égettem be az első tereptan óránkon, amikor nagy általánosságban a Földről, mint bolygóról volt szó. Nem szóltam ugyanis neki, hogy még középiskolás koromban amatőr csillagász, sőt hivatalos TIT-előadó is voltam; megértettem, amikor nagyon gyorsan másik embert választott.

Utána jött Toxigyuszi, mint tömegpusztítós; neki is kellett valaki napalmot gyújtogatni, amikor egy szakasz jön arra. Nohát, régebben őt is leugattam, konkrétan a hirdogénbomba fúziós folyamatánál, mert ennek igencsak sok köze volt a Napban lejátszódó reakciókhoz; ő is inkább valaki más mellett döntött.

Aztán jött a volt századpékám, aki egyszer értem jött, mikor lejelentette az a f@sz szolgálat, hogy hazadobbantottam; valószínűleg visszamenőleg is felmerült benne, hogy milyen istenesen bebaxxtunk ennek alkalmából.

Arra járt a tanszékvezető is, aki csak egyszerűen összeborzongott, amikor meglátott (soha nem voltam mintakatona), egészen addig, hogy végül maradtam konyhamalacnak.

Rálőcsöltem a kajaosztást a másik maradék srácra, hogy akkor meg enyém lesz a mosogatás. Meg voltak hajtva a madárfiókák tisztességgel, nemigen volt maradék a tányérokon (no meg azért is, mert fővesztés terhe mellett úgy kellett adagolni nekik a kaját, hogy nehogymá’ a törzs éhen maradjon). Rájuküvöltöttem az első étkezéskor, hogy nem étteremben vannak, tányérokat szépen összestócolni minden asztalnál, esetleges maradékot zsebrerakni, vagy ha tényleg nem kérik, akkor az asztalparancsnok egy tányérban kiviheti az étkezősátor melletti hordóba. Én mondom: csodálatos eredményt lehetett elérni velük egy kis határozottsággal.

Mondjuk azt még főiskolás koromban felmértük, hogy a közvetlenül utánunk lévő évfolyam igencsak hamvábahótt fiókákból áll; ezt elpanaszolta egyszer Józsifőhadnagy is nekünk, hogy ezek mellett szinte unatkozik.

Tavasz volt, a természet legszebb időszaka: virágoznak a fák, rügyezik a pénisz, a csobánkai kiképzőtáborban találtam egy megfelelően szélvédett helyet, ahova sokáig odatűzött a nap, kihordtam a sárga műanyagtányérokat, vizet is vételeztem egy slaggal, és egész jól elvoltam. Úgy osztottam be a mosogatást, hogy a reggelivel pont végeztem délre, az ebéddel vacsorára, a vacsora után meg a sötétben úgysem nagyon lát az ember, na akkor már inkább csak olyan kertlocsolós stílusban.

Saccperkábé két napig tartott az idill, amikor véletlenül – ellenőrzés céljából – a tanszékvezető látogatott meg. Az addigi szolid hidegrázását akkor váltotta fel a totál idegbaj, amikor elétárult a pőre valóság, azaz az, hogy ott ülök egy nagy halom honvédségi tányér között, mellettem folyamatosan folyik a víz a slagból, ötperc/egytányér sebességgel mosogatgatok, ja, és mindezt egyszálp..csben. Mikor kicsit normalizálódott a vérnyomása, akkor az éseztmosthogyra nyugodtan válaszoltam neki, hogy a nap szépen süt, én meg nem nagyon szeretem, ha itt ott fehér foltok vannak rajtam, meg különben is: kiafaxot zavarok, ő is csak direkt azért jött ide, mert engem keresett.

Megfenyegetett, hogy azonnal fogdába vág; kérdeztem: itt hova? Na, akkor majd ha visszamentünk Szolnokra!

De azt meg már én tudtam, hogy megjött a Csobira való indulásunk előtt a parancs, hogy a következő hét szerdáján át lettünk testületileg helyezve (mármint a teljes létszámfölötti állomány) Pécsre, szóval ha szeretné magát abban az illúzióban ringatni, hogy nem pisilek bele a tányérba, amiből ő a kaját kapja, akkor inkább a fiókákat b.szogassa.

Egyébként is emlékeztettem rá, hogy egy évvel azelőtt, a nevenapja alkalmából tartott ünnepség után én is tagja voltam annak az előtte eddig titokban tartott csapatnak, aki először feltörölte vele a városi tisztiklub első emeleti folyosóját, aztán behajtogatta egy taxi hátsó ülésére úgy, hogy a feje kilógjon az esőben az ablakon, és jó vastag borravalót adott a taxisnak, hogy ezt az eszméletlen katonatisztet úgy vigye haza, hogy előtte kétszer kerülje meg vele a várost. Utána meg telefonáltunk a feleségének, hogy a férje éppen most indult el, bármelyik pillanatban megérkezhet, és innen a tisztikubból jókedvűen, de egyáltalán nem italosan indult el.

Szegény alesnek több mint egy évvel a történtek után lebbent fel a fátyol a történtek egy részéről, mert annak eléggé híre ment, hogy egy óra múlva (mikor hazaért) a felesége olyan háziápolásban részesítette, ami még a honvédségnél is kimerítette a kegyetlen bánásmód kategóriát. Ezt valószínűleg elpanaszolhatta a tisztikarnak is, mert onnantól kezdve egyik-másik igencsak vigyorogva nézett rám, amikor néha olyan helyre vetődtem, hogy összefuthattam velük. Ők is nagggyon szerették a tanszékvezetőt.

18 hozzászólás

 1. Libero — 2010-10-08 08:43 

“Olaszrizling őrnagy”: Hát igen, ez jellemző a tisztikarra…

 2. vén betyár — 2010-10-08 11:44 

Ahogy olvasgatom, Szögyi kolléga sohasem volt elveszett ember…:)Gratula!

 3. Michael Collins — 2010-10-08 20:45 

Szaiasztok! egy kis segítségeget szeretnék kérni. Meg tudná adni valaki milyen kaliber tartományok között neveznek egy fegyver karabélynak vagy puskának!
Egy másik oldalon javítottam hogy Henry féle karabély és nem puska, erre azt a választ kaptam “a karabély is puska” :(!

 4. Vérnűsző Barom (törölt) — 2010-10-08 21:43 

Sírok és zokogok, hogy nem akadtunk össze Szögyi elvtárssal a katonság alatt! Nem unatkoztunk volna…

 5. Rókakígyó — 2010-10-08 23:06 

@Michael Collins:

http://www.kislexikon.hu/karabely.html

A karabély a lovasság által használt rövid puska. Hadseregünkben az altiszteket, trombitásokat, stb. kivéve, minden lovas katona K.-lyal van felfegyverkezve s az ezzel való gyalogharcra tanítva. L. Carabine.

Azért rövid a csöve, h kis helyen is elférjen. Az AMD pl automata módosított desszant gépkarabély.

 6. limbekcs — 2010-10-09 02:49 

@Michael Collins:

ahogy a fenti évszázados Pallas-idézetből is sejtehető, nem AZ a méret számít… :)

azaz nem az űrméret, miszerint kaliber, hanem a puska(cső) hossza…

persze tartsuk szem előtt az időfaktort: a legelső, dióverő hosszúságú, állványos muskétákhoz képest még bizonyára Hosszú Puska fegyvere is karabélynak tűnhetett volna… :)

mek.niif.hu/00300/00352/00352.htm

 7. limbekcs — 2010-10-09 03:41 

uasztakú

váratlan bónuszként az iménti Hosszú Puska linkről befigyel: AZ IDEGEN NEVEK KIEJTÉSE:

La Longue Carabine – lá long kárábin

 8. limbekcs — 2010-10-09 03:46 

 9. vén betyár — 2010-10-09 04:32 

@Michael Collins: Egy kis hajnali tudálékosság:
Az emberi találékonyság nemcsak a puska megkurtításával, hanem pisztolyok/revolverek csövének meghosszabbításával IS alkotott karabélyokat.
Az eddig említettek természetesen az eredeti puska/pisztoly/revolver lőszert használták.
A németek a II.vh. alatt fejlesztették ki
a speciálisan karabélylőszernek tervezett un. “köztes-lőszert”, mely űrméretében megegyezett az eredeti puskalőszer űrméretével, de egyéb méretei kisebbek voltak.
A lőszerre alapozva terveztek, fejlesztettek ki új fegyvert: a gépkarabélyt.

 10. _Nyuszi — 2010-10-09 09:31 

Köszönöm szépen, remek napindító poszt! :)

 11. fakir — 2010-10-09 15:15 

@limbekcs:
Biztos így kényelmesebb hordani, nem nyomja a hátát a behajtott válltámasz.
Habár behajtható válltámaszú fegyverrel nincsenek tapasztalataim, mi fatusás AK-t használtunk.

 12. Krux — 2010-10-09 16:02 

@fakir: A visszahajtott válltámasz az AMD jobb oldalán van, vállon történő hordásnál pedig a bal oldal fekszik fel a lapockára.

 13. szögyi — 2010-10-09 16:58 

@Krux: Csak az volt az érdekes ebben az AMD-ben, amikor a kihajtogatós rész megakadt. Az első éleslövészetünkhoz “harchoz” után mi már majdnem felfáztunk a földön fekve, míg Pisti barátom még mindig a válltámasz kihajtogatásával szerencsétlenkedett ;)

 14. szögyi — 2010-10-09 18:35 

@Krux: A kihajtós válltámasz jó játék bír lenni. AZ első éleslövészetünkön mikor megvolt a “harchoz”, mi már majdnem felfáztunk a földön fekve, Pisti comboránk még mindig a válltámasz kihajtogatásával küzdött.

 15. szögyi — 2010-10-09 18:35 

A blogmotor meg monnyon le !!

 16. lamiki — 2010-10-09 20:03 

Kihajtós váltámaszhoz annyit: első időszakban, nyolc hónapig olyan AMD-m volt, aminek a kihajtó gombja nem volt a helyzet magaslatán. Pajzs 79-en, “támadás” közben kellett volna kinyitni a megfelelő gombbal. Az újjam eléggé megerősödött a sok szerencsétlenkedéssel. Szerencsére, mikor másod időszakra pénzügyi írnok lettem, egy pöccenésre nyíló váltámaszú gp-t kaptam. Akkor viszont már nem kellett 16 hónapig használni, csak néha tisztogatni (amit a fiatal bajtársaink csináltak helyettünk).

 17. Krux — 2010-10-09 20:53 

@lamiki: A fegyverek tisztogatását én egy életre megutáltam. Volt ugye a díszelgő SZKSZ karabély, aztán az AMD, meg még nekem egy PKM géppuska is. Ennek az averziónak a jelenlegi fegyvereim isszák meg a levét, nem igazán tisztítom őket – az első lövést kinevezem csőtisztításnak -, de mivel oroszok, bírják a kiképzést.

 18. bagir — 2011-11-12 20:03 

@Michael Collins:
A puska csöve hosszabb mint a karabély csöve, ugyanakkora kaliber mellett.
Ezt olyan helyeken rendszeresítették, mint például a lovasság, akik közelebbről vívták a harcot, mint a gyalogság és a fegyver nem akadályozta a viselőjét ugya a lovon

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.