216. – Külső őrség


Abban szerintem nincs vita a katonaviseltek között, hogy az őrszolgálat orbitális szopás is lehetett, de egy kis szerencsével az ember megcsíphetett olyan helyszínt, ahol a fizikai-idegi-szellemi megterhelés tartósan negatív tartományban leledzett. Szögyi ez utóbbit is kipróbálta, s ahogyan azt látni fogjuk, még szerencséje is volt.

Helyszín: Nyíregyháza, Vorosilov vagy Vay Ádám laktanya (faxom se tudja, hogy mikor nevezték át). Itt gyűrtem a sorkatonai szolgálatom utolsó kb. fél évét, mint minősített őrkatona. Létszámról annyit, hogy őrségváltáskor az ÜTI általában eligazított minket, hogyha valaki mászik át a kerítésen, akkor ne nagyon lőjük le, mert akkor valószínűleg nem lesz, aki felváltson minket. A hozzáállás ehhez képest alakult….

Augusztusban, a leszerelések meg a szabadságolások miatt, ránk bízták a városi lőszerraktár őrzését is. Na, az volt aztán a szanatórium. Kint a város szélén, két toronyban összesen 4 őr, őrparancsnok, felvezető. Ha ellenőrzés jön, akkor az ÜTI-kocsi kihajtásáról a kapu úgyis távrecseg; szolgálatban megfáradt öreg gyíkok számára szinte kötelező pihenőhely volt. Annyi gubanc azért akadt, hogy az ottani kút vizét a KÖJÁL emberi fogyasztásra alkalmatlannak ítélte, így aztán mikor kiért a váltás, akkor a váltás lebonyolítása alatt az ÜTI-kocsi elslattyogott az egyik közeli közkútra egy tejeskannával vízért, ennyi általában elég volt a 24 órás szolgálat számára.

Különösen, hogy a váltás átvétele után első dolgunk volt összedobni néminemű anyagi fedezetet, és egyikünk átballagott az 1-es őrtoronnyal szembeni kocsmába… Nem volt illendő sörnél magasabb oktánszámú alkoholt vételezni, elvégre azért mégiscsak őrségben vagyunk, na de abból aztán néha rengeteget. Nyár, meleg, a sörök jól elvoltak a tejeskannában, a vízhűtés hűvösen tartotta őket. Egyedül az volt a probléma, hogy néha mégiscsak ki kellett mennünk a toronyba, őrizzük is egy kicsit már ezt a szart, amit ránkbíztak. Mindenesetre akkor rendszeresítettem az alternatív betárazást, mikor a három teletár töltény helyett három tele sörösüveget vittem ki a toronyba.

Egyik ilyen csendes szolgálat végén megjön a váltás, ÜTI-nek a hátulja (azaz ÜTIh) felügyelete alatt. A Csepel sofőrje megemelinti a kannát, aha, van még benne egy kis víz, meglötyögteti, kicsapja az őrszoba melletti fűre, mikor a víz tetején szépen kilibeg négy Borsodi Világos feliratú címke….

Egy pillanatra azért csak megakadt bennünk a tiktak, na, ezt vajon hogyan oldjuk fel, de mire sor kerülne rá, a hátulja már bekommenteli: „Látom, jó hideg volt a sör, fiúk…” Szóval spongyát rá.

Valamelyik kánikulai hétvégén úgy dél felé csengetnek a pléhkapunál. Személyes szerencsétlenségemre pont én riadtam fel a csengetésre (pedig elvileg az 1-es őr rálát a kapura, és köteles berecsegni, ha valaki a kapu előtt áll), kiballagtam már megnézni, ki lehet az. Mivel az állomány döntő többsége környékbeli, ilyen hétvégi külső szolgálatoknál megszokott dolog volt, hogy egy-egy feleség hozott a férjének egy kis kaját-pi*át (azért az őrszobára nem engedtük be, kint rendezték le egymást egy bokorban).

Kulcs leakaszt, kinyitom a kisajtót, hát feleség helyett egy ales áll kint a kapuban, és igencsak légszomjjal küszködik. Beérdeklődtem hogy miben segíthetek neki, ha már úgyis találkoztunk, de ha azt mondja hogy most megy vadászni, és kellene neki néhány töltény, akkor nem tudok rajta segíteni, mert még a saját skulóimat sem nagyon tudom hogy hova tettem. Nagyjából eddigre múlt el neki az, amit én asztmás rohamnak véltem, és amikor újból  levegőt kapott, akkor megkezdte a fába szorult féreg című előadását.

Először is, hogy mit csinálok én itt?! Mondtam, hogy jó kérdés, mert gyakorlatilag én magam sem nagyon tudom. Figyelembevéve hogy tegnap délután óta vagyunk itt, és még egyik őrtoronynál sem jártam, akkor kizárásos alapon őr nem lehetek, őrparancsnok az úgyis csak tisztes szokik lenni, nekem meg nincs csillagocskám, tehát akkor én most felvezető vagyok. Nem pontosan ezt kérdezte, hanem hogy mit csinálok én egyszál alsógatyában a nyitott lőszerraktárkapuban. Felhívtam a figyelmét, hogy azért a surranóba beleléptem, meg sapka is van rajtam, tehát én most igenis tetőtől-talpig katona vagyok, a megjelenésem ellen így tehát semmi különösebb kifogása nem lehet. Na de hát tudom-e én egyáltalán, hogy hogy kell kinyitni ezt a raktárkaput?

Az automatizmus persze működésbe lépett; ilyen kaliberű dumákat én még félmátyós állapotban is fel tudok mondani: naná, először is azonosítom a belépni szándékozót, utána a két pihenő őrt felkeltem, szabályosan betáraztatom, aztán felállnak a kapu két oldalára biztosításként, és akkor lehet csak kinyitni a kaput, de nehogy azt mondja, hogy emiatt kelt fel a szombati vagy vasárnapi ebédje mellől, hogy ezt megkérdezze tőlem!

Közben azért a szokatlan zajokra a többiek is előkerültek valahonnan az őrszoba árnyas oldaláról, az őrpéká is odasúgta nekem, hogy b*szdmeg, ez a törzsfőnök! Visszasúgtam neki, hogy honnan a francból tudtam volna, hiszen nincs madártoll a füle mögött, meg hát nekem egyik ales olyan, mint a másik (ott különösebben nem szakítottam meg magam, hogy megismerjem az összes tisztet). Hiába, így jár az, akinél a felkelés és a felébredés nem mindig egymásnak szinonimái…

Lehet hogy már ennyi év után nem túl pontos a leírásom, de az biztos, hogy olyasmi nem szerepel benne, hogy egy szál alsógatyában, tökvakarás és ásítozás közepette félkómásan kell kitárni a kaput.

– Na, ugye hát tudja maga, akkor miért nem így csinálta?!

– Hát, ha tudtam volna, hogy az alezredes elvtárs csenget, akkor végigcsináltuk volna ezt az egész f@sságot!

Ráadásul ez az egész párbeszéd megtetézve a kipihent állapotban előadott önvédelmi bociszemmel (ezt a kifejezést akkoriban ugyan nem ismertem, de amikor itt előfordult, egyből felismertem) olyan szinten akasztotta ki a seriffet, hogy a végén csak legyintett, és kihúzott a kocsijához. Azért még visszaszólt, hogy vegyük úgy, hogy nem volt itt, de azért majd nemhivatalosan szól a századpékánknak, máskor ne ilyen f@szokat küldjön külső őrségbe.

Ettől függetlenül két nap múlva ugyanott söröztünk a külső őrszobán…

30 hozzászólás

 1. Adani — 2010-11-22 08:52 

Ez igen! :)

Néha valóban tud vicces dolgokat produkálni ha az ember felönt a garatra és legszebb álmából keltik fel. Ha mind a kettő teljesül súlyosbító körülmény. Ameddig nem sikerül teljesen bebootolni addig megeshet ilyen. A test másodpercek alatt felkel és képes mozogni, de az agyi központ még alszik.

Ilyenkor megesik, h az ember pl. a hűtőben keresi a baseball sapit meg a faliszekrénybe megy a bejárati ajtó helyett esetleg a TV távirányítójával próbál telefonálni netán azt is vágja reggel zsebre.

 2. AZso.hu — 2010-11-22 10:15 

Na, ilyen külső őrségeket nyomtam én is sokat, a szimplaüveges őrtoronyban -12 fokban majd oda fagytunk.

Csak ez a délszláv válság kellős közepén volt, mindenki vigyázban aludt az őrtoronyban. Mondjuk olyan előfordult, hogy valaki rátette a pihenőben a bakancsát az oaljkályhára, és 3 óra múlva csak egy összeolvadt vacak volt a kályhán…

Voltak ott jó sztorik…

 3. passaran — 2010-11-22 10:24 

Anno ’85 körül Szabadszálláson volt egy időszak amikor kb. két hónapig minden másnap külső őrséget adtunk a lőszer raktárnál. A kapusok (áldott legyen a nevük utólag is…) persze mindig riasztottak minket, ha indult ki az üti ellenőrzésre. DE: néha volt ellenőrzés orifonon keresztül :( Csak azzal nem számolt az üti, hogy már álmunkban is el tudtuk mondani a “2/2-es felállított őr jelentkezem. Jelentem szolgálati időm alatt esemény nem történt.” mantrát :)

 4. Adani — 2010-11-22 10:53 

@exonka:

Egy történet rögtön beugrik, de nem tudom melyik irományban olvastam vagy Tomcat vagy Rutin írta le, most nem ugrik be. Szintén őrök ellenőrzése ÜTI megy ki, előtte azért kiszólnak minden őrnek a telefonon, h ellenőrzés lesz illegális dolgokat mint pl. rádió, walkman, sör szexújság eltenni és előírásszerűen figyelni. Az egyik okos őr ennek ellenére sem reagált semmire, ugye állj, ki vagy kellett volna már régen, de mát ott álltak a toronynál és látták, h fején a füles és a walkmantól semmit se hall, a végén már kórusban kiabáltak neki ahányan csak voltak, akkor vette észre, h vmi van füles le majd kiszól, h “MIVAN Bazzeg?” Mi lenne? Itt az ÜTI. Jól van bazze. Füles vissza és zenehallgatás. Kurva nagy mázlija volt ,h egy lazább üti volt kint, aki hanyattvágta magát a földön és röhögőgörcsöt kapott nem egy szigorúbb, aki a helyszínen kivégezte volna.

 5. Adani — 2010-11-22 12:34 

A tejeskannából kijövő Borsodi címkénél azért járt volna ki egy lebaszás, h az álcázást nem tanulták meg, meg a bizonyítékok eltűntetését. Le kell áztatni a címkét és megsemmisíteni.

Régen a gőzösön a mozdonyvezetők csinálták azt ahogy Moldova is megírta, h két kecskeméti kanna volt a mozdonyon egyikben volt a híg fröccs a másikban meg sima víz. Az előbbi volt a jó víz a másik a rossz víz.

 6. sirdavegd — 2010-11-22 14:22 

Ezek után nem csodálom, hogy áttértek a laktanyák feketenindzsás őrzésére :)

 7. Adani — 2010-11-22 15:13 

@sirdavegd:

Az őrség sztem mindig jól végezte a dolgát, hiszen a logikának nem sikerült bemennie. :)

 8. sirdavegd — 2010-11-22 16:23 

@Adani: EPIC :D

 9. lamiki56 — 2010-11-22 20:22 

79-ben a zeg-i külsőőrségben az egyik (18 évesen a rendőrök által bevonultatott borsodi) kopasz katonatársam, a másik, gumi őrrel az egymással szemben lévő őrtornyuknak a beton lábára lövöldöztek célba AMD-vel. Ezt simán megúszták! Csak mikor a szomszéd falu búcsúbáljába mentek ki gyakorlóban, az egyik falusi tiszthelyettes rájuk hívta a vápot. Ezért már helyi fogdát kaptak, ami még nagy szerencse volt.

 10. szipó — 2010-11-22 22:29 

2001-ben én is adtam vagy 3 honap őrséget Nyiregyen 1 külső lőszerraktárhalmaznál. Ott is volt pár érdekes eset.

 11. sziba — 2010-11-22 22:39 

Félig OFF az automata üzemmódra:
Három műszakos munkarendben melóztam egy időben, kocsival jártam.
Többször előfordult, hogy mikor hajnalban beértem a melóhelyre, egyszerűen nem tudtam megmondani, milyen útvonalon közlekedtem.
Ugyanez éjszakás műszak után hazafelé:félúton az útpadkáról rántottam vissza a kormányt, mert bealudtam.(15 percre laktam a melóhelytől)

 12. szögyi — 2010-11-23 08:45 

@lamiki56: A szolnoki főiskolán valamikor hajdanában egy gurulóút két végére sorállományú/hallgatói őrséget állítottak fel. A két állomány zsigerből utálta egymást, és ez éles lőszerrel felszerelve kényelmetlen következményekkel járt, állítólag emberhalál lett a vége. Onnantól csak vagy sorállományú, vagy hallgatói őrszolgálatot alkalmaztak.
@szipó: Szerintem a három térbeli koordinátánk megegyezett, csak az időbeli tért el. Megcsinálták már addigra a vizet? No meg megírhatnád te is az érdekes eseteket, hátha kiderül hogy a hely szelleme volt a ludas, nem az én hülyeségem.
@sziba: jobb helyeken az ilyet teleportnak, vagy robotpilótának hívják ;)

 13. Adani — 2010-11-23 09:15 

@szögyi:

Én olyat hallottam, h egy helyen gyakorlatozott két szakasz egyik gépkocsizó lövészekből a másik harckocsizókból állt, és szintén elég jól összevesztek. A tankosoknál meg valaki észrevette,h az ebédre kapott főtt káposzta konzerv mérete pont akkora,h belefér a tank csövébe. Betöltötte a lövegcsőbe vaktöltény elé és célbavett egy páncélozott katonai gépkocsit és durr. Túl jól sikerült, mert átment a páncélon a cucc és bent az utastérben robbant fel, főtt káposztás lett a jövő hét is odabent. Viszont kurva nagy mázlija volt, senkit sem talált el odabent a lövedék.

 14. szögyi — 2010-11-23 09:37 

@Adani: Az a páncél is jó lehetett, hogy egy konzervvel át lehetett ütni. Vagy a konzerv is páncélozott volt;)

 15. ZöPö_ — 2010-11-23 09:50 

Óh, a külső őrség… De szerettem! A világ legnyugisabb szolgálata volt. De már megírtam itt is:
milstory.blog.hu/2009/07/15/045_szegedi_szex_drajv
(Ez itt az önreklám helye. :-))

 16. 68nyara — 2010-11-23 13:58 

Óh, őrség..az igen jó dolog vala így külsőben. Mint már írtam volt, sikerült egy komplett telet a füredi csapatpihenő őrzésével töltenem. Hát igen, ott is voltak ilyen érdekes esetek, de már ezt is nagyrészt megírtam. Talán folytatom is majd.

 17. iknebli — 2010-11-23 16:30 

@Adani: ezt a sztorit én is olvastam már valahol, de kicsit bővebben (egy idegszanatóriumot is lőttek véletlenül, amiből botrány lett). Sajna már nincs meg a link, de örülnék ha valaki beírná, mert jót lehet röhögni rajta (még ha városi legenda is).

 18. Adani — 2010-11-23 16:49 

@iknebli:

Bakker, tényleg a vicclap.hu-n tuti fent volt még a város is meg volt említve, aminek a szélén volt a lőtér és nem messze tőle egy diliház. A diliházban meg hiába szóltak, h ne itt lövöldözzenek már , mert a betegeink, hiszen bolondok azt hiszik, kint háború van és pl. lövészárkot próbálnak ásni a szobában. És igen első körben sikerült egy tankkal szétlőni a portásfülkét meg a kaput, mert egy fakezű katona meglökte a célzókát. Az volt a mázlijuk,h nem volt ott se a portás se más. Később meg mivel se kerítés se portás nem volt egy beteg egy ellopott bicajjal kiszökött és pont a lőtér felé ment, ahol szinté gyakorlat volt egyenese be a közepébe, és persze a tankban ülők is ledöbbentek,h jéé egy pizsamás ember biciklivel, tekergették utána a kukkolót és persze a csövet is. Szegény bolond meg mit lát? Minden ágyúcső felé fordul, mindjárt olyan ütemben indult meg amerre látott, simán bemérte volna egy traffipax. Még pár hasonló akció után már az ápolók is alig hitték el, h nincs háború.

 19. Adani — 2010-11-23 16:53 

UI:

Megtaláltam. És igen vicclap.hu harckocsizók bolond kersésre kiadta:
vicclap.hu/vicc/15749/Igaz_tortenet_Tomcat_nyoman.html

 20. iknebli — 2010-11-23 18:31 

@Adani: Ez az, köszi!
Még most is fetrengek a röhögéstől :))

 21. sirdavegd — 2010-11-24 01:22 

Lényegében a történet a tökéletes illusztráció arra, miért nem leszünk mi olyan militánsak, mint Svájc (lásd: lemil.blog.hu/2008/09/30/kantonok_katonai)
Az egy dolog, hogy Kelet-közép Európa egy nyamvadt ütközőzóna és a középkor óta nyilvánvaló, hogy ezt a helyet önálló entitásként nem lehet “megvédeni”, de egyébként is: a társadalmi fejlődésnek van egy olyan szintje, amikor a jónépnek már nem akaródzik háborúzni. Lásd Svejk a minta katona.
Most gondoljatok bele, hogyan is nézne ki egy magyar-szlovák/román/cseh háború harmadik napja: két összeszigszallagozott nyuszibusz kergetőzik a pusztában (eltévedtek a kocsmába menet), míg a nyulak azon vegyesen söröznek az árnyékban (mert ők megtalálták). A 200km-re a nagyobb létszámú tisztikar persze vadul agyal a stratégián, miközben az ország túlnyomó hányadának fel se tűnik, hogy háború van (az utak minőségén legalább is nem hagyna nyomot a napi 3 millió kamion mellett az az 5 nyuszibusz, ami ki is jutna a laktanya kapuján) :P
A magam részéről szerencsésen kimaradtam a jóból, tehát csak puszta kalandvágyból gyakornokoskodtam három évet kedvenc nyugalmazott ezredesemnél, meg láttam laktanyát is belülről. De mínusz X fokban tavaszi hálózsákos sátorozásom pl a saját külön bejáratú ötletem volt, mindkétszer (midnight-rider.blog.hu/2009/03/17/marcius_17_nem_raketa_szeged_csongrad_kunszentmarton_86_3_km , midnight-rider.blog.hu/2009/03/21/marcius_20_21_33_tiszafured_hortobagy_latkep_debrecen_76_7km), egyszer meg eltévedtünk pöttyet (midnight-rider.blog.hu/2010/10/24/papriskascsirke_hadmuvelet_szeged_kecel_hajos_kalocsa_night), a legdurvábbat 2004-ből meg most írom. Bocs az offért, csak így alvás közben eszembe jutott a dolog :)
És juhhú, ma már szerda van, lesz új poszt :)

 22. Michael Collins — 2010-11-24 06:57 

Én csak külső őrséget adtam :)! A Tünde utca őrsége ugyanis hivatalosan a Bólyai (amit földig romboltak már) külső őrsége volt.
Az utolsó hallgatói őrség alatt “véletlenül” a szpk-nk volt az ÜTI, és kint italozott az őrszobán :)!

 23. lamiki56 — 2010-11-24 17:54 

Bocs! most jutott eszembe egy szintén 79-es külső őrségi sztori, ami a legnagyobb félelmemet okozta a seregben. Az órtorony beton lábon állt és fémlépcsőn lehetett felmenni a fülkébe. Még olyan nyári , villámlásos záport nem láttam előtte, mint őrségváltáskor volt. Körben erdő, ami húzta le a villámokat kb 10-15 másodpercenként. A félelmem oka az volt, hogy a torony villámhárítója a fémlépcsőbe volt vezetve! A korlátot nem mertem megfogni felmenetkor, bízva abban, hogy a szétázott surcin nem húz át a villám.

 24. Kelempájsz — 2010-11-25 11:08 

@lamiki56: A villámot egyszer én is kikaptam. Atamán nevű bajtársammal voltam szoliban a Vörös-keresztnél (ma is megvan, a Kőszegi-hegység turistatérképén jól láthatóan feltüntetve). Február volt, és olyan pompás idő, hogy a mikádót levettük, és zubbonyban kiültünk a napra. A Somló is látszott, olyan tiszta volt a levegő. Aztán besötétedett, és megjött a vihar, leszakadt az ég, mi egy kefesűrű fiatal fenyvesbe húzódtunk. Ilyenkor kikapcsolták a jelzőrendszert, és az ügyeletes kiszólt minden járőrnek emiatt. Alig tettem le a telefont, pár másodperc múlva nappali világosság támadt, de lilás színe volt és hunyorgott. A telefonból hatalmas durranás hallatszott, azt hittem, szétrobbant, de nem. Aztán ismét sötétség lett, és ekkor ért oda a hang, olyat szólt, hogy remegett a föld a lábam alatt, azt hittem, arrébb ment a hegy. Atamánnal a géppisztolyt tártáskával együtt felakasztottuk egy fára, és arrébb mentünk vagy 30 méterre, mert a csöve olyan, mint a villámhárító, nem akartuk, hogy a vállunkon legyen.
Később a vihar elvonult, de nekem nem volt kapcsolatom Hörmannal. Viszont érdekes módon be tudtam lépni Hétforrásra, de ők se tudták (Szombathelyen és Bozsokon keresztül sem) kapcsolni az őrsöt. A szoli letelt, bevonultam Atamánnal. Hát az őrsön villany nem volt, töksötétben csak elemlámpákkal világítottak.
Az ügyeletes elmesélte, hogy éppen velem beszélt, még a fülén volt a telefon, amikor szóltak neki az ajtóból. Ez volt a szerencséje: odafordult, “hogy mi van?” így elvette a kagylót a füléről. Ekkor egy hatalmas durranás, a telefonból egy fél méteres láng csapott ki, sötétbe borult minden, neki meg a fejére esett a kapucsengő harangja. Ha még a fülén lett volna a telefon, a láng beteríti a fejét, de így megúszta, az ijedtségen kívül semmi baja se lett. Viszont az SZ-100 szétégett, három napig javították a műszerészek, de ebből se lett baj, mert be volt írva a naplóba, hogy mikor kapcsolta ki. Azóta jobban tisztelem a zivatarokat.

 25. Adani — 2010-11-25 12:07 

@Kelempájsz:

A viharok tényleg tudnak ilyen dolgokat művelni, nálunk egyszer csapott bele otthon a TV antennába a telefonvezeték meg mellette volt hát azon ment tovább. Rostonsült egy majdnem új faxos üzenetrögzítős telefon, két kisebb kézi telefon meg egy külső modem. Az antennakábelen pedig egy videó. A Tv-t megvédte önfeláldozással a videó, a másik Tv meg nem volt bekötve, így az is megúszta.

Van egy történet, h egy laktanyában NATO küldöttséget vártak, akik majd jönnek megnézni mi mindenük van főleg a híradástechnika érdekelte őket. Ezért, ami volt szépen kihozták egy kupacba a sportpályára aztán be is üzemelték persze a sokszor 10m éteres antennákat is felnyitották. estére végeztek is és mikor eleredt az eső kitört a vihar bevonultak az épületbe. Aztán egyszer csak egy nagy BUMM majd amperszag. Igen, ha ön azt gondolta,h villám akkor nyert egy hangszórót. Nem okos dolog egy antennaerdőt egy sík terepen felállítani vihar közepén.

Mire a NATO küldöttség megjött már csak egy kupac roston sült ócskavasat csodálhatott meg.

A másik EPIC FAIL eset az antennával az volt mikor vmi híradóskocsit vittek teherautón asszem (vagy a saját lábán/kerekén?) szintén felnyitott antennával és egy vasúti átkelőnél az antenna és a felsővezeték találkozott és bizony a 25 KV-ot nem köszönte meg a technika.

 26. Kelempájsz — 2010-11-25 14:39 

A törzsfőnökről jut eszembe a haverom. Nem voltam jelen a történéskor, csak az ő elmondása alapján tudom a lényeget. Amikor jött az ellenőrzés, és az elöljáró azt válaszolta a kérdésre, hogy “én vagyok a törzsfőnök!” szegény barátom azt mondta erre, hogy “én pedig a Csingacsguk!!!” -mire süketnek vélték, mert úgy üvöltöttek vele, mint a sakál, aztán bezárták hanyag szolgálatellátásért.

 27. Kelempájsz — 2010-11-25 15:19 

És még egy törzsfőnökös sztori, ami velem esett meg. Kopasz voltam még, és a Szombathely közelében levő lőtéren (Szünöse-major, biztosan van, akinek lelkében szép emlékeket ébreszt) éleslövészet és kézigránátdobás volt. Engem biztonsági őrnek helyeztek ki Perenye falu mellé, hogy senki ne menjen be a veszélyeztetett területre. Gyurci barátom volt a járőrpk, de ő nem tudott jelenteni. Bebújt az erdőbe és aludt egy órát, amíg én vigyáztam. Aztán váltottunk, én dobtam be a szundit. Mint később kiderült, az a barom Gyurci otthagyott az erdő szélén, elment a szomszéd őrhöz.
Arra ébredtem, hogy csattan a géppisztoly zárja, a szomszéd őr átjött hozzánk, és lőni akartak a levegőbe, hogy engem felriasszanak. Elmondták még, hogy egy biciklis emberrel találkoztak, aki mondta nekik, hogy igyekezzenek, mert a társuk ott alszik az út szélén, úgy, hogy mindenét el lehetne vinni, csak a fegyver szíja van a karjára tekerve. Igaz: arra azért vigyáztam.
Alighogy ezt elmondták, felbukkant a dombtetőn a törzsfőnök GAZ-kocsija. Tiszta mázli, hogy Gyurciék nem lőttek, mert biztos, hogy meghallotta volna. No meg hogy nem egy perccel előbb ér oda, mikor én horpasztok, Gyurci meg sehol…
Gyorsan feltápászkodtam a földről, a szomszéd őr soványmalac-vágátában indult vissza, és mivel Gyurci nem tudott jelenteni, én jelentettem az alesnek. Akkorát ordított, hogy a verebek felrebbentek a közeli fákról, hogy “mit keres itt a másik őr?!!!” Én mondtam neki, hogy megbeszéltük, miszerint minden órában egyikünk átmegy a szomszéd őrhöz, nem történt-e valami, így tartjuk a kapcsolatot. Az öreg gondolkodóba esett egy pillanatra, aztán azt mondta, hogy “Bézáratom!!! Úgy, hogy magára rozsdásodik a lakat!!!”
Meg hogy hadbíróság, meg minden. Én besz@rtam, a kajámat se tudtam megenni, de az öreg katonák megnyugtattak, hogy “ne foss, kopasz, amíg kiabál, addig nincs baj”. És így is volt. Később jobban megismertem az öreget, néha kijött hozzánk is Hörmannforrásra löketbe, de rendes volt. Igaz, ha valakinek kedves, barátságos hangon azt mondta, hogy “nézze, fiam, sajnos magát lecsukatom” akkor az írnok már készítette a fogdajegyet, a delikvens pedig levette magáról a derékszíjat és a sapkarózsát. Előbbit azért, hogy ne tudja megelőzni önmagán a törvényes ítélet végrehajtását, utóbbit pedig azért, mert méltatlanná vált a Magyar Népköztársaság állami címerének viselésére…

 28. Kentaur67 — 2010-12-14 05:42 

Nos, igen, amennyire utálta az ember az egészet annak idején, évek múltával annyira jól esik sztorizni róla.

1989 hideg és havas januárja, Miskolc, Bocskai híradós laktanya, bent, a város közepén. Ahol mi egyébként saját laktanya hijján csak vendégek voltunk. Alakulatunk, az MN 2319-es „Szákis” zászlóalj, speciális vasúti szállítmánykísérő őrség volt, melyet a szomszédos Petőfi laktanyában, ahol a fogda és a VÁP-osok voltak, nem minden ok nélkül egyszerűen csak „huszonhárom, sitten kilenc”-ként emlegettek.

Érdekesen volt a társaság összeválogatva: mindannyian helyiek, azaz B-A-Z-megyeiek voltunk, ergo csókos alakulatnak számítottunk. Mivel többnyire 1+3-as őrségeket állítottunk ki, így jellemzően egy írástudóra (az őrnaplót is ki kellett valakinek tölteni) jutott három borsodi „egyszerű” roma srác. vagy kazincbarcikai bányász, ózdi kohász kollégák.

A zászlóalj két százada váltásban biztosította az országon belül és kívül mozgó katonai szállítmányok védelmét, illetve a laktanyaőrséget, 2 poszttal. Az 1-es rögtön a laktanya épülete (és az ÜTI szeme) előtt, de a kerítésen belül, a másik a laktanya hátsó részén, de az is éppen szemben a nőtlen-tiszti szállóval, valamint jobbkézre egy elgettósodott romateleppel, ahonnan a 14-16 éves csitrik időnként megmutatták, hogy mi az, amihez a katona nem fog hozzájutni a laktanyán belül.
A nőtlen tiszti szálló mellett volt egy kis rácsos kapu, amit ebéd idején a váltás egyik tagja kapusként a nőtlen-tiszti szálló lakói számára nyitogatott. (Az őrszolgálat komolyságát mutatja, hogy eleve délután öttől reggel nyolcig tartott. A szerencsétlen kopasz háromszor három órát állt kint, az öreg csak kétszer hármat.)

Éppen őrparancsnokként szoptam, és sajnos kaptunk egy túlbuzgó ÜTI-t, aki hajnalban kitalálta, hogy menjünk ki a szakadó hóban ellenőrizni az őröket. Különösebben nem aggódtam, tudtam, ahogy becsukódik mögöttünk az őrszoba ajtaja, a többiek orifonon azonnal szólnak a két posztnak. Ráadásul két gumi-korú surranótársam volt kint, reméltem, hogy képesek lesznek egy normális felszólításra és egy jelentésre, mert látszott az ÜTI-n, hogy minden szarba bele fog kötni, ha esélye lesz.
Az 1-es poszt ellenőrzése lement bajok nélkül, ám ahogy hátrasétáltunk, sehol nem találtuk az én ózdi M. barátomat. A csillagokat már untam nagyon, igazából mind a kettő akaratomon kívül hullott a válamra, így csak reménykedtem, hogy őrparancsnokként fogda helyett megúszom lefokozással.
Látszott az ÜTI-n, hogy felettébb élvezi a heyzetet, közölte, hogy hadbíróság lesz a vége a dolognak (anyáddal szórakozz!), várva, hatha összecsinálom magam. Viszont idővel az ÜTI alsónadrágja is kezdett szineződni, mert azért nem olyan vices, amikor egy katona AMD-éstől, tárastól eltűnik az őrhelyről, egy kétszázezres város közepén. Láttam, hezitál, hogy most riadóztassa a főnökeit, vagy reménykedjünk, hogy M. honvéd előbukkan a hóesésből és mindenki megússza rendkívüli esemény nélkül. Így a korábbi karcos hangmen is megszelidült egy kicsit, látszott, ő jobban be volt szarva, mint mi.
– Tizedes elvtárs, hova szoktak elbújni ilyen ronda időben?
– Őrnagy elvtárs, jelentem, a fakabátba.
– Baszd meg, de ott nincs az embered! Ezért szopni fogunk mind a ketten… Milyen katona M. honvéd? Lehetséges, hogy elszökött?
– Nem hinném, mert a szolgálat után könyve van, 36 órás ráadásul.

Közben próbáltam nézegetni a nyomokat a hóban, hátha találok valamit, amit még nem tapostunk össze. Egyszer csak látom, hogy valaki nem olyan régen ballagott a kiskapu felé. Elindultunk, és odaérve az elénk táruló bájos életképet látva nem tudtam eldönteni, hogy röhögjek vagy sírjak.
A rácsos kapu belső oldalán falnak támasztott AMD-vel, bokáig letűrt gatyában a szakadó hóban csak M. honvéd vadul mozgó csupasz segge világított, ahogy a kemény mínuszokban is elszántam döfködte a rácsok közét, amelyekhez a napközben heccből a kiéhezett őröknek pinát mutogató egyik 15-16 éves roma csaj tapadt kívülről. Ráadásul annyira beleélték magukat a mutatványba, hogy annak elenére nem vettek észre az ellenörző előljárót és társaságát, hogy 5-6 méterre álttunk meg. Mielőtt bármit is szólhattam volna, a nem kicsit megkönnyebbült őrnagy csendesen csak ennyit szólt:
– Na, menjünk vissza, hideg van.
– ???
– Hagyja csak őket! Biztos ismeri a mondást: „Alvó, evő, szaró, baszó embert nem zavarunk.” Ugye B. alhadnagy a századparancsnokuk?
– Jelentem, igen.
– Ha leváltotta ezt a falubikáját, küldje át hozzám az ÜTI szobára.

Nos, gumiság ide vagy oda, M. honvéd ragyogóan felnyalta az ÜTI-szobát és a pihenőjüket, valamint másnap szolgálat után nem ment haza. Meg a rá következő hónapban sem, ahogy ezt az őrnagy a századparancsnokunkkal fű alatt lerendezte.

 29. Adani — 2010-12-14 08:33 

@Kentaur67:

De legalább nem dobizott. :)

Már hallottam ilyen kerítésszex-es történetet, de ott a szíve egyetlen királynőjével csinálták, eleinte csak kerítésrandinak indult, aztán megtalálták a megoldás,t h drótkerítéshez szorosan odatapad a csaj és akkor mehet a szex. De pont egy olyan részt választottak, ami ugyan onnan védett helynek látszott, de a körletekből a3. emelet magasságából kb. mindenki jól látta.

 30. Műsüsü — 2010-12-27 15:20 

@Adani: Taszáron annak idején az un. “repkóla” miatt találtam egyszer a bicskámat a szomszéd körlet hűtőjének jégkockatartójában, precízen befagyasztva. Senki sem szolgált érdemi információval ez ügyben… Ronda egy hatású cefre volt…
(Aki repülős vala az időkben, az tudja miről beszélek, aki meg nem, annak egyszer majd elmesélem…)

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.