235. – Melegítő

Csak a nagyon pesszimisták gondolhatták, hogy Vérnűsző Barom végleg kiírta magát a Milstoryblog szerzőinek névsorából. Legújabb, itt olvasható írása hozott anyag ugyan (mástól hallotta), de ennek ellenére magán viseli az eddigi legtermékenyebb szerzőnk stílusának minden jegyét; talán csak a megszokott 30 év és 300 kilométer hiányzik…

Még nem voltam katona, de már fenyegető rémként tornyosult a lehetőség kis világom fölé. Egyéb kulturált szórakozóhelyek mellett a Móri borozót is gyakorta látogattuk; ott mesélt katonakoráról egy látásból, kocsmákból ismert figura, olyan igazi „valaki ismerőse”, de igazán senki se tudta pontosan, ki a fene is lehet? Valami köze lehetett a vitorlázó repcsikhez, mert volt, aki látta már pilótákkal inni. Jó arc volt, nem itta kólával a bort, inkább a jobbikra hívatta meg magát…

Na, saját bevallása szerint ő aztán állandóan otthon volt (otthon a fenét, nem hazamegy a katona a laktanyából…), akár volt hozzá papírja, akár nem. Ezirányú törekvéseit valahogy a laktanya tisztikara nem különösebben tolerálta, ma sem értem, miért..?

A beosztására már nem emlékszem, de valami tisztekhez közeli darab lehetett: írnok, térképész, ilyesmi, és igen vidám, lelkes pusztítója mindenféle alkoholtartalmú italnak. Ez – megfelelő körülmények között – komoly segítséget jelenthetett a katonai pályafutás során, illetve sokban kényelmessé tehette a laktanyai életet.

Állítólag a pápai reptéren volt sorkatona (volt ott egyáltalán reptér?), és ott keserítette meg felettesei életét a gyakori távozásaival, de leginkább a puszta létével.

Történt egyszer, hogy valami remek ünnepségre (talán április 4-re) készült a laktanya, és nem a megszokott lazasággal kezelték a kimaradásokat: napokra bent kellett maradnia a teljes állománynak, ami önmagában nem feltétlenül baj, de ilyenkor unatkozik a katona, és vagy hülyeségeket csinál, vagy iszik, de leginkább vegyíti a kettőt.

Valami halovány életösztön a parancsnokukban is volt, aki egy-egy hetet ajánlott meg mindenkinek, aki kapcsolatba kerül a laktanyába csempészett piával. Azaz a kapus egy hét jutalomszabit, a delikvens egy hét fogdát kapott lebukás esetére, ami kellőképp megosztotta a népeket. Akik szolgálatban voltak, mindenfélét kitalálva tették pokollá a többiek életét, lelkesen keresve mindenhol az egy hét jutiszabit, a többiek mindenféle trükköt bevetve próbáltak mégis valami kis alkoholféléhez jutni.

De nem ment.

Ami kevés valahogy mégis bejutott, semmire se volt elég, több meg nem volt, közben emberünk meg különalkut kötött a tisztjével, hogy mégis hazamenne, de csak azt érte el, hogy a borvadászat mellett rá is gondja legyen a szolgálatban levőknek; hiába dobta fel legvégső érvként szombat estére a Májasba való meghívást.

Az ezredese kiröhögte, megnyugtatta, hogy mindenképp benéz a Májasba, hátha ott találja, majd távozott, viszonylag biztonságban tudva szökékeny, sörissza katonáját.

Emberünk nem süllyedt túl mély letargiába, hanem nekilátott valami kis bor után nézni, legalább az legyen meg, ha már sör nem akad a laktanyában.

De az sem volt, hiába keresgélt. Akadt viszont UAZ!

Állítólag kis, hatszáz literes tartályt szereltek az UAZ-ra, amivel ízibe lehetett feltölteni a leszálló és azonnal továbbmenő repcsiket (majd valaki elmeséli erről a frankót, én eddig csak emberünktől hallottam erről), és az egyik ott árválkodott magányosan, szerető gazdira várva.

No, a gazdi meg is lett emberünk személyében, hamar került hozzá másik mókus is, majd még néhány, hamarjában kipucolták azt a tartályt olyan tisztára, hogy újkorában se tudott hasonlót, a papírozást és az aprógyűjtést is lerendezték igen gyorsan, és már lóghattak is ki vele a világba, azaz kedvenc kocsmahivatalukba.

Sajna a kedvenc kocsma nem tudott hatszáz litert csapolni a kiskocsiba, tovább kellett kocogni valami közeli sörgyári kirendeltségre, vagy hova a rákba, ahol némi készpénz és pálinka gazdát cserélt, a tartály rendeltésszerűen fel lett töltve, a kapusok meg csak egy régen kiürült, csontszáraz, bepókhálósodott kétdekás üveget találtak a baromi alapos átvizsgáláskor. Az meg kevés az egyhetes szabijukhoz…

Eleinte rejtegették a kisautót, később persze már nem annyira. Szóltak ismerősöknek, haveroknak, akikkel kulturáltan eliszogattak, de aztán valahogy csak híre ment a söröskocsinak, már sorba álltak a katonák, kulaccsal, pohárral, vödörrel, vagy épp sisakkal, kinek mi jutott.

Az ezredest valamiért visszaette a fene. A kapuban csend, fegyelem, nyugalom, beljebb sehol egy lélek, de mégarrébb egy ájultrészeg katona valami padon, meg egy másik, a sisakjából kortyolgató legény, aki boldogan üdvözölte a górét, „Iparkodjon főnök, mert elfogy!” kiáltással, és bánatos ezredesünk szomorúan szemlélhette meg az alakulótér sarkában csapravert söröskocsi mellett dáridózó katonáit.
Hamarjában véget vetett a mulatságnak, gondoskodóan begyűjtette emberünk kimenőruháját, gyakorlóját, otthagyta melegítőben, majd a rendrakás után előásott egy józannak tűnő sofőrt, és csak elhúzott a dolgára Budapestre.

Emberünk már iszogatott egy kicsit, unalmassá is vált a laktanya, a Májasba is oda kellett érnie, elbóklászott hát nézelődni valami csudát a reptér felé, és nida!, az a helikopter meg épp Budaörsre megy, pár baráti szó, kisebb füllentés egy régi ismerősnél meg csodákra képes, hamarjában levegőben találta magát. Budaörsről meg már busz is jár, ha nincs más, de csak akadt, aki elvitte a Móriig, ahol érdemes megpihenni egy borocska erejéig; a Moszkva téren keresztülmenve pedig kedélyesen meg lehet veregetni a véletlenül pont ott baktató ezredese vállát:

– Akkor most tényleg jön a Májasba, főnök?

Melegítőben…

23 hozzászólás

 1. Rókakígyó — 2011-01-14 08:09 

hát ez jó bolt reggel. Mintha Rejtő lenne egy picit. 600 liter sör, uazban, amiben különben szénhidrogént tárolnak. Ezigen:)

 2. Rókakígyó — 2011-01-14 08:10 

nem bolt, hanem volt. De tényleg boltba kell mennem.

 3. vén betyár — 2011-01-14 08:17 

Azt aaaaaaaaa! Nagyon jó kis poszt, a szokásos színvonalon, így ébredés után. Gratula, és köszönjük a szerzőnek!

 4. proletair — 2011-01-14 08:30 

Legyen a fele igaz, de akkor is király:) Az igazság az, hogy igazán jó sztorikat az ilyen ezredes félék tudnának mesélni, hogy a katonáik miket ki nem találtak. De az ilyen ezredesféléknek nem jó a humorérzékük. Meg amúgy is elitták már a májukat. A Májasban pölö…

 5. rozsdafarku — 2011-01-14 09:09 

Nagyon örülök, hogy Bérnősző Bajtársuk újra jelentkezett, mindjárt ilyen nagyszerű írással.:)
Természetesen volt Pápán reptér, meg sem kellett nézni a térképen, Pesttől 30 év és 300 km-re található.
Gyermekkorom nyarait Iszkázon /Nagy László és Hofi Géza szülőfaluja/ töltvén sokszor láttam az onnan felszálló gépeket maguk után célzsákot húzva, a pápai légelhárítók lőtték őket nagy pamacsokkal.
Ott volt az első magyar katonai ejé-s bázis is./Bárczi János – Zuhanóugrásban Magvető – 1981/
Csak azt tudnám, hogy a Móri Borozó hol van?Volt?

 6. Münci66 — 2011-01-14 09:21 

@rozsdafarku:
Möszjő Rozsdafarku!

Tatabányán, a Hétvezérrel srégen szemben is volt Móri borozó. De szerintem ilyen több helyen (akár Pápán is) lehetett. A Móri borvidék történelmi borvidék, a borai SzVSz egész jók, ráadásul Pápától sincs túl messze…

Tisztelettel, Münci

 7. GrG — 2011-01-14 09:34 

@Münci66: @rozsdafarku:
Még weboldala is van: http://www.moriborozo.hu/
Ott van Budán a Moszkva tér mellett rögtön (a Shell kút felett). MEgvan a történet igaz fele:-)
G

 8. Rókakígyó — 2011-01-14 09:34 

@Münci66: A móri borvidék az egyik (a másik a tokaji), ahol nem állítanak elő vörösbort. Azért fogalmazok óvatosan, mert azt hiszem, hogy rose sincs, de ebben nem vagyok teljesen biztos. Tokajban már van rose.

 9. rozsdafarku — 2011-01-14 10:24 

@Münci66: KÖSZÖNÖM!Csak nem ez a Májas is?

 10. szögyi — 2011-01-14 10:53 

Pápai sorkatonák egyéb komoly (?) témájú visszaemlékezései:
http://www.kerozingozos.hu/2010/06/01/a-delta-szarny-buvoleteben-1-resz-a-bevonulas-es-a-kilian/
http://www.kerozingozos.hu/2010/04/12/elet-a-papai-mig-21-esek-mellett-1-resz-minden-kezdet-nehez/
Mindkettő több részes, felhívom a jelenlévők figyelmét, hogy félnapos program elolvasni!

 11. Bigjoe(HUN) — 2011-01-14 11:34 

Az UAZ a sörrel nem gyenge!

Nálunk a cég tulajdonos hozatott- asszem- stájerből egy őreg tűzoltó kocsit (teljesen felszerelve,mindene müködik, és a saját lábán/kerekein közlekedik ), kis átalakítás után.
A céges bulikon abból isszuk a csapolt sört.

 12. szögyi — 2011-01-14 11:36 

Ja, és remélem elnézitek nekem, ha szakmai szemmel nem kapom darabokra a sztorit ;)

 13. Nyugalmazott Főtápász — 2011-01-14 16:09 

Nagyon jó az anyag, saját honvédségi tapasztalataim alapján teljesen hihető. Egy dologban akadtam meg mindössze, és ez már többször előjött a blogot olvasva. Szerénységemnek kétszer, vagy háromszor volt alkalma kapus üh. szolgálatot adnia, de nekem sosem jutott eszembe, hogy alkoholt keressek bárkinél is. A szabályzatot ezek szerint nem nagyon ismer(t)em.

 14. Optika — 2011-01-14 17:43 

@Nyugalmazott Főtápász:

Szerintem Zeg-en attól függött, hogy ki a kapus és ki a laktanyába visszatérő baka.
Nekem úgy rémlik, hogy ha nyúl volt a kapuügyeletes, akkor csak intettek menjek be, ha már annyira akarok. Ha hk-s, vagy gyík volt a kapuügyeletes, akkor egy párszor jól szétszedték a csomagot.

Kopaszként jó pár alkalommal odarendeltek éjnek évadján a kerítés meghatározott helyére a visszatérő öreg katonák, hogy a szomj oltása érdekében náluk lévő alkohol tartamú italokat átvegyem. Pedig ez szegény öregembereknek elég nagy kerülő volt. Nyilván utánajártak ki lesz a kapun és előre gondoskodtak, hogy ne legyen elkobzás a vége.
Aztán nekem kellett belül lopakodnom, nehogy elkapjon egy tiszt vagy tiszthelyettes (neadjisten ZNTI), mert lett volna nemulass. Duplán is. A néphadsereg is és az öreg is rám mérte volna a büntetést. Egy párszor lopakodtam íly módon, de egyszer sem buktam le.

 15. Optika — 2011-01-14 17:45 

Hát nem tudom, hogy milyen ízű volt a nedü egy kiürített UAZ tartályból.
Mindenesetre nekem volt egyszer gyakorlaton (a téli kemping a bakonyban című sztoriból kimaradt) kettő kulacsom. Az egyik vízzel, a másik harci rummal teli.

 16. Nyugalmazott Főtápász — 2011-01-14 19:39 

@Optika: Zeget nem tudom, abban a laktanyában nem fordultam elő. Meg én pár évvel később voltam. Szombathelyen mi utaltak voltunk, de én úgy láttam, a sajátjaikkal is éppolyan “szeretettel” bántak ki is, be is. Félegyháza ehhez képest szanatórium volt. Mikor odakerültünk honvédek voltak a kapusok, az is nehezükre esett, hogy a könyvre ránézzenek. Szinte ki kellett erőszakolni, hogy belenézzenek, jogosan akarunk kimenni. Befelé fel sem szoktak nézni a könyvükből. Én ezt a hozzáállást próbáltam átvenni, azt hiszem sikerült is megvalósítanom. Engem sem bántott senki, én sem bántottam senkit.

 17. Nyugalmazott Főtápász — 2011-01-14 19:47 

@Optika: Az még kimaradt, hogy Félegyháza egyszerűbb hely volt, ott csak a mi ezredünk volt nem volt más alakulat. Nem volt a fegyvernemek közt rivalizálás. Mindenki felderítő volt. Azt hiszem. :-) Nem sokat törődtem ilyesmivel. A javítónál voltam, ott sem ismertem mindenkit.

 18. Krux — 2011-01-14 21:33 

@vén betyár: :-)))))
Figyelek ám…

 19. sirdavegd — 2011-01-14 21:38 

@proletair: :) hallottam én is pár vidámat a sajátomtól, de sajna nem tehetem publikussá :( :(

 20. Higany — 2011-01-15 11:31 

Az nem “300 év és 30 kilométer”? ;)

 21. Joe.UK — 2011-01-18 14:21 

47. Harcaszati Rep. Ezred, Papa

Bizony-bizony volt ott repter…
Kozel egy evet huztam le ott

 22. vén betyár — 2011-01-20 10:43 

@Joe.UK: Ma is. most is:
http://www.jetfly.hu

 23. vén betyár — 2011-01-20 10:45 

@vén betyár:„Exercise, exercise, exercise”
http://www.jetfly.hu
Úgynevezett szimulált kényszerhelyzeti beavatkozást hajtottak végre a napokban az MH Pápa Bázisrepülőtér tűzoltó és ABV szakaszának tűzoltói, a helyi egészségügyi központ munkatársai, az Üzemeltetői Baleseti Ügyeleti Szolgálat, valamint a bázison települő nemzetközi Nehéz Légiszállító Ezred (HAW) sz

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.