250. – A tizedes és a Horthyak

Szerencsére vannak jó memóriával rendelkező olvasóink/szerzőink is; Szalacsi Dezső kolléga nem feledkezett meg egykori felhívásunkról, s egy  (pontosabban három!) személyes, valódi családi történettel (és két exkluzív, korabeli fotóval) örvendezteti meg az olvasótábort, a Milstoryblog 250. posztja alkalmából.
 

A történet 1920-ban kezdődik. Nagyapám ekkor 7 éves. Horthy Miklós ellentengernagy, országos roadshow keretében, az ország összes nagyobb városába belovagol fehér lován. (Nem kételkedik! Nagyapám így mesélte.) Így jut el Miskolcra is, ahol fehér ruhába öltözött szűzlányok várják kenyérrel és sóval a későbbi főméltóságú urat. A lányok között álldogál nagyapám 17 éves nővére, Margit néni. Margit néni „állítólag” bitang szép lány volt akkoriban, amit persze én sose hittem el, hiszen én már csak ronda, szőrös öregasszonyként ismertem meg. Később megváltozott ezen véleményem, amikor először láttam Törőcsik Marit a Körhintában. Azóta elhiszem, hogy lehet csúnyán is öregedni.

No, de ugorjunk vissza 1920-ba. Szóval ott feszengenek a szüzek, jön a „szőke herceg” a fehér lovon, majd egyszer csak megáll, leszáll a lóról, odamegy Margit nénihez (aki, mint tudjuk bitang jó bőr volt akkoriban) és kezet csókol neki. Tör egyet a kenyérből, falatozik, akár egy giccses „halivúdi” filmben. Aztán ölbe kapja Margit nénit, felpattannak a paripára és elvágtatnak a naplementébe. Na, de nagyapám tudta, hogy ezt már tényleg úgyse hinné el senki, meg aztán akkor most vitéz Lóbányai Szalacsy Dezsőként jegyezném ezt az írást. A kemény rögvalóság az volt, hogy őfőméltósága visszaült a lóra, az összegyűlt tömegre való tekintettel kitette a lovat egykerékre (mint mi a Jawa Mustangot), majd elkocogott.


A történet 1933-ban folytatódik. Nagypapi éppen sorkatonai szolgálatát tölti a budaörsi, akkor még katonai, repülőtéren a Magyar Királyi Légierő kötelékében tizedesként. Polgári szakmája lakatos, esztergályos, így feladata (mint műszaki kiszolgáló személyzet) a repülőgépek karbantartása, felkészítése repülésre, repülés előtt, után és helyetti átvizsgálása, lezsírozása, „M zárolása”. (A képen itt alul a jobb oldali maga Szalacsi tizedes 1933-ban). Történt akkoriban, hogy a fiatal Horthy István mérnök-százados is ott szolgált. Egy verőfényes napon a reptéren felállított ponyvák alatt épp a déli piknik zajlott. A katonák sorakoztak a gulyáságyú előtt a csajkával. Szalacsi tizedes is áll a sorban, mindkét kezében egy-egy csajka. Szakács telemeri az egyiket, ám nagyapám nyújtja másikat is.

– Egy ember, egy adag! – mordul rá a főtörzs, de ő kivágja magát.

– Az egyik az enyém, a másikat meg a Szalacsi tizedesnek viszem.

– Ja, az más!

Csajka telemer.

Szalacsi tizedes kifordul a sorból és beleütközik a fölébe tornyosuló Horthy századosba (itt jobbra).

– Álljon csak meg, Szalacsi! Mi volt ez?

– Százados úr, jelentem, ez a kedvencem, paradicsomos káposzta (fura ízlése volt a nagypapinak…), ezért bátorkodtam…

Horthy Pista szemöldökráncol, majd elneveti magát.

– Nagy kópé maga, Szalacsi!

(Nem röhög, vagyis igen, nagyfater így mesélte, akkor „biztos” így is volt.)


Már 1938-at írunk. Szalacsi tizedes immáron tartalékosként katonai szolgálatát tölti A budaörsi repülő bázison, hasonló beosztásban. A képen látható kollégájával éppen a hangárajtóban heherésztek heverésztek, amikor a távolban feltűnt egy nagy sebességgel közeledő oldalkocsis motor, nyergében Horthy István később kormányzó helyettessel. A sálja meg a pilótasapkájának a füle csak úgy lobogott a menetszélben. Gumicsíkot húzva bedriftelt a hangárba, majd lekászálódott a motorról. Azért kászálódott, mert a jobb lába combtól bokáig be volt gipszelve, így azt vezetés közben vízszintes helyzetben az oldalkocsin tartotta. (Ismét nem röhög, így volt, na!)

Odabicegett nagyfaterhoz, és mivel megismerte (hát hogyne ismerte volna meg), ráköszönt az öregre. (A képen a légcsavart támasztó katona maga Szalacsi tizedes).
– Maga az, Szalacsi? No, jöjjön, készítse fel nekem ezt a gépet! Megyek vele egy iskolakört.

– Százados úr, tisztelettel, teccik ismerni ezt a gépet? Mer’ ez egy új típusú német madár.

– Ne okoskodjék, Szalacsi, a morva életbe, hát pilóta vagyok, csak elboldogulok vele.

Szalacsi tizedes hamiskás mosollyal a bajsza alatt, egy csendes „én szóltam"-ot mormolva a fogai között, nekilát a gép felkészítésének. Kormányzóhelyettes felszökell a cockpit-ba, propeller (bocsánat: légcsavar) berántva, ékek kiszedve, nyom egy kövér gázt, oszt’ hajrá.
Igen ám, de hát ahogy azt a tizedes mondta, ez egy új típusú német madár volt, sok-sok innovációval. (A kollégák majd megírják kommentben, vajon melyik típus is lehetett az 1938-ban. Talán a Héja?). Az egyik ilyen újdonság volt, hogy a két kerékhez futóműhöz külön-külön kézifék volt. A vitéz úr meg csak az egyiket engedte ki, mire a gép az egyik szárnyát levágva a földre, a saját tengelye körül kezdett el forogni körbe-körbe, szép szikrákat szórva a betonon. (A szakértőket kérdezem, valóban ez történt volna, figyelemmel a newtoni fizika törvényeire?)

Szalacsi tizedes az egyezményes jelet használva (két alkar keresztben a test előtt) ordítja: Motor állj! Motor állj! Persze a Horthy Pista mindezt nem érzékeli a centrifugában, hiszen épp első űrrepülésére tesztel. Nagy nehezen csak rájön magától is, hogy mit kéne tenni. Motor leáll, enyhe erős égett gumiszag.

Halálsápadt zöld kormányzóhelyettes kikászálódik, odamegy a tizedeshez és a vállára támaszkodva, elcsukló hangon hebegi: Igaza volt, Szalacsi, igaza volt…

Hát persze :-)

Nagyapám 1939 elején leszerelt és a DIGÉP hadiüzemében dolgozva éli át a nagy háborút. A többi már történelem.

Ha Szalacsi tizedes tovább szolgált volna, az én mesém is tovább tartott volna. Aki nem hiszi, az jön egy sörrel, és rendben is vagyunk.

22 hozzászólás

 1. proletair — 2011-03-28 09:00 

Szalacsi kolléga, ön ezekért a sztorikért külön dicséretben részesül!

Az új típusú német gép nem lehetett a Héja, mert az lényegében olasz volt. (még szigorúbban amerikai, by Seversky, későbbi Republic, de ez nem ide tartozik) Úgy gondolom, ha a gép körbe-körbe forgott, (ami elképzelhető) és közben szikrázott, akkor nem farokfutója volt, hanem csak farkcsúszója. Én a Focke-Wulf 56 Stösserre gondolok, de ez csak okoskodás.

 2. Krux — 2011-03-28 09:15 

Szalacsi Dezső: A régebbi időkben, a veled átellenes oldalon találkozhattál a már akkor is öregnek számító Kovács Karcsival. Ismerős?

 3. KATZE — 2011-03-28 09:56 

Egyetértek Proletairral, valószínűleg FW-56, de Héja biztos nem.
Avval más baja lett volna a Kormányzóhelyettesnek, ha teljesen ismeretlenül beleül. Fordítva volt benne a gázkar-idióta olaszok:)-, ha maga felé húzta, azzal növelte a teljesítményt, ha feltolta, akkor csökkent. Minden más gépben “normálisan” van.

Még annyit, hogy a káposztás történetnél a mk.százados nem tuti, mivel szegény Horthy főhadnagyként esett el a fronton.

 4. Adani — 2011-03-28 12:37 

Ez a dupla kajás történet megesett már sok helyen, iskolai menzán is volt, aki megcsinálta. 10 esetből 9x simán bejön, a maradék egy, h ismernek és nincs humoros kedvében a konyhás néni/bácsi esete.

 5. 68nyara — 2011-03-28 12:46 

Az még hagyján, hogy 38-ban vajh mielyik német gyártású gép lehetett volna, node gipszelt lábbal gépet vezetni? (Nem 1938 decemberében alakult meg a mhkl?)

 6. Krux — 2011-03-28 12:47 

@KATZE: A történtek idején százados volt, csak Dezső elintézte, hogy rendfokozatban visszavessék a káposztás ügy miatt… Már akkor is nagy kavarógép volt! Mármint Dezső.

 7. KATZE — 2011-03-28 13:41 

@68nyara: De! és 1939.01.01-el lett önálló haderőnem( vagy fegyvernem, ezeket sosem tudom).

@Krux:
LOL:)
egy tál káposzta-egy csillag mínusz:)

 8. ZöPö_ — 2011-03-28 14:31 

@68nyara: Chuck Yeager törött karral repült először 1 Mach felett. (Ő persze titkolta, nem volt gipszben, mert akkor nem engedik elindulni.)

 9. ZöPö_ — 2011-03-28 14:52 

Bocsánat, nem a karját, hanem két bordáját törte. Sorry!

 10. 68nyara — 2011-03-28 15:10 

@ZöPö (inda): a bordatörés ok, de ha valakinek be van gipszelve a lába, akkor hogyan tudja irányítani a gépet?

 11. Szalacsi_Dezső — 2011-03-28 15:27 

@Krux: Hogyne lenne ismerős Kovács Karcsi, miért kérded vajon?

@68nyara: végülis “nota bene” nem is vezette a gépet. Hát lehet, hogy a
nagyfater eltúlozta… :-) A családi legendáriumba már így került bele.

@KATZE: nyilván a kincstári vagyon ilyetén megkurtítását nem nézték el, még a kormányzó fiának sem. :-) Igazából 1933-ban már nem is nagyon volt aktív állományú Horthy István, mert akkor már talán a Ganz-Mávag vmilyen igazgatója vagy mifene volt, már ha a “guglinak” lehet hinni.

 12. Zig Zag — 2011-03-28 15:51 

Gratula a posztért, Dezsőkém!

Bizony kértem a típusvizsga nem véletlenül van ám kitalálva a repülésben, mert mindegyik röpülő másként repül kissé és aki azt nem tudja jó előre, az legalább úgy jár, mint a történetbeli kormányozó-helyettes, vagy éppenséggel az volt az utolsó felszállása – többet nem is kell gépbe ülni.

 13. vén betyár — 2011-03-28 16:22 

Gratulálok a 25o. poszthoz!
Irigylem a szerzőt, mert kedves, vidám történeteket örökölt, valamint kiváló képességeket a továbbadásukhoz.
Köszönet!

 14. Krux — 2011-03-28 17:29 

@Szalacsi_Dezső: Kevesen tudják, de Karcsi édesapja volt a kormányzó testőrségének a parancsnoka. Nekem mutatott gyermekkori képeket, együtt voltak lefényképezve. Karcsi – a H. M. iránti tisztelete okán – azért ment el az egyetem elvégzése után tengerésznek, mert annyira felnézett a “Főméltóságú Úrra”. Mindig csak így emlegette, úgy, hogy per Horthy, soha. Érdekes élmény volt beszélni vele.

 15. Szalacsi_Dezső — 2011-03-28 17:58 

@Krux: Hoppá! Ezt nem is tudtam az öregről.

 16. Nisoria — 2011-03-28 19:20 

@Szalacsi_Dezső: A MÁV Rt. vezérigazgatója, vagy annak helyettese volt, már nem emlékszem pontosan. Én még láttam olyan szabályzatot (azt hiszem, fegyelmi ügyekre vonatkozott), amit ő adott ki.

 17. RolloJuve — 2011-03-30 21:14 

Így mókásabb lett volna:
“A sálja meg […] a füle csak úgy lobogott a menetszélben.”

 18. Csigafattyú — 2011-03-30 23:57 

Már nem azért a húsz fillérért, de a nagypapa enyhén szólva egy kicsit furcsán emlékezik a dolgokra. A budaörsi repülőtér sosem volt katonai használatban. Horthy István nem volt százados, csak főhadnagy volt, és az is csak a háborúban lett, 1933-ban még javában a Ford gyárban dolgozott Amerikában. “Új típusú német madárral” biztosan nem repült, mert ez a leírás csak a Bf-109-re illene abból a korból, de azok még igencsak bejáratósak voltak még 1942-ben is, amikor a kormányzóhelyettes a (magyar gyártmányú) Héjával leesett. Egyébként azon is meglepődnék, ha a kormányzóhelyettes így “vigéckedett” volna egy általa ismeretlen géppel, mert nagyon megfontolt ember volt, biztosan nem is ült volna bele olyan gépbe, amit még sosem vezetett. A repülőgép meg nem produkált volna ilyen “hibajelenséget”. Ha mégis megtörtént volna mindez, a kormányzóhelyettes urat, szégyen ide vagy oda, páros lábbal úgy rúgták volna ki a légierőből, hogy a lába nem éri a földet. Szóval Szalacsi tizedes, köszönjük, hogy befáradt, majd értesítjük. :)

 19. Csigafattyú — 2011-03-30 23:59 

Amúgy azt is hadd kérdezzem meg, hogy a fényképen egy kb. a húszas évek közepéig használt Fokker vadászgép légcsavarjának támaszkodó “Szalacsi tizedes” miért visel repülőhaubét, ha nem pilóta.

 20. Csigafattyú — 2011-03-31 00:01 

Ja, és még egy: a “budaörsi repülőbázison” sosem volt betonos kifutó, ma sincs.

 21. Szalacsi_Dezső — 2011-03-31 08:18 

@Csigafattyú: Na, de kérdem én. Írtam valahol, hogy ez tuti igaz? Többször jeleztem, hogy így mesélte. Utalva arra, hogy azért számomra, laikusként is inkább városi legendának tűnik.

Tudod Paul McCartney írta a John Lennon könyvének előszavában. Nem kell, hogy mindennek értelme legyen, ha vicces, az éppen elég. :-)

 22. hallari — 2011-04-05 09:18 

@Szalacsi_Dezső: Meg ki tudja, lehet, hogy az eset tényleg megtörtént, csak egy kis “színezés” áldozata lett. Nem Horthy István volt, hanem egy egy szimpla repülőtiszt, kicsit beszívva, nem a budaörsi, hanem egy vidéki reptér, nem egy új német gép, hanem egy használt, de a berepülő előtt ismeretlen típus.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.