259. – Kreativitás


Papírzsepi
barátunk (aki amúgy a Lemilblog legfrissebb szerkesztője) itt, a Milstoryn is bemutatkozik. Mindjárt egy olyan történettel szolgál, amely egyfelől családi vonatkozással is bír, másfelől a nemzetközi fegyverbarátság új dimenzióját villantja fel, harmadrészt pedig a pálinka (mint egyetemes értékmérő) mindent megoldó képességére világít rá.

Apám 1965-67 között, tábori tüzérként Várpalotán, szokásos nyári lövészeti gyakorlaton vett részt. Vele esett meg az alábbi eset.
Gyakorlat közben tüzelőállás-váltást kellett végrehajtani. Ilyenkor az egész üteg  felkerekedik és az A pontól a B pontba telepíti át magát, és persze a haditechnikát. Ez egy fontos manőver, de közben az alegység nem bevethető, ezért a tüzelőállás-váltást a lehető leggyorsabban, normaidőn belül kellett végrehajtani. Ezt akkortájt komolyan vették, ellenőrizték is, tehát igyekezni kellett.
Talán a sietség lehetett az oka, talán a figyelmetlenség, de a dimbes-dombos vidéken az egyik vontató megcsúszott. A vontatmány, egy 122 mm-as tarack lement az útról, majd rövid repülés és pörgés után a két és fél tonnás szerkezet az árokban kötött ki, nem teljesen rendelkezésszerű pozícióban. A vontatóval együtt.

Persze az üteg azonnal megállt felmérni a helyzetet. A tarack alapvetően egyben volt, nem nagyon sérült meg, a jelentős sebesség és a komoly pörgés dacára sem. Viszont a pajzs, ami a kezelőket volt hivatott védeni a különféle repülő tárgyaktól, erősen deformálódott. Bármely kortárs kiállításon első díjat nyerhetett volna, de a Magyar Néphadsereg esetében egészen más díjazásra számíthattak az érintettek. Ez az eset kiemelt ügynek minősült, amit rendesen ki kellett vizsgálni. Tehát a katonai ügyészségnek kellett átvennie az ügyet, formálisan vizsgálni a felelősségeket, és megállapítani a jogsértést. Ez az egész ezredre is elég negatív következményekkel járt volna, így az ezredparancsnok úgy döntött, hogy a saját ismeretségeinek felhasználásával, csendben, sutyiban fogják a problémát megoldani.

Első feladatként ki kellet emelni a tarackot és a vontatót az árokból. Ez még eléggé jól sikerült, az igazi problémának viszont az összegyűrődött pajzs kiegyenesítése ígérkezett. Ezért a feladattal profikat bíztak meg.

A parancsnok ismert pár embert a székesfehérvári vasműben, oda vitték be a „hullámlemezt” néhány üveg pálinka kíséretében.
– Nem probléma – mondta a helyi szaki – Hozom a Nagy Samut, és egykettőre megleszünk.

Hamarosan elő is került egy jókora kalapáccsal. Meglendítette, és hatalmasat csapott a páncéllemezre. Ám a várt hatás helyett a szaki új értelmet adott a „kalapácsvetés” nevű sportnak. Az ütéskor a kalapács simán visszapattant a lemezről, majd kitépte magát a meglepett szaki kezéből, és látványos ívet megtéve elrepült.

Egyesek még egy halk kuncogást is hallani véltek a páncéllemez felől.

– Ejha, ezt alábecsültem – mondta a szaki. – Akkor váltsunk módszert, jöjjön a présgép!

Nem akartak megint lyukra futni. A görbe páncéllemezt gondosan felizzították, és úgy tették be a gyár hatalmas présgépébe. A műveletet figyelő katonák lelkesen nézték, ahogy a hatalmas gép szép laposra egyenesíti ki a tarack pajzsát, lehetővé téve ezzel a komolyabb felelősségrevonások elkerülését.

Amikor a pajzs lehűlt, a présgépet óvatosan kinyitották. És hamar alábbhagyott a lelkesedésük: ahogy a prés engedett, a páncéllemez úgy kezdett visszarugózni az árok által formatervezett alakra.

Mindenki lelombozódott.

– Azt hiszem, most már csak egyetlen dolog segíthet rajtunk – mondta a parancsnok –, mégpedig a Vörös Hadsereg. Irány Hajmáskér!

A hajmáskéri kastély abban az időben az átmenetileg hazánkban állomásozó szovjet hadsereg laktanyájául szolgált. Itt volt ismerőse az ezredparancsnoknak.
Az oroszoknál nem volt annyira szigorú a hadieszközök nyilvántartása, mint az MN-ben. Korábban is sikerült már náluk sutyiban újra cserélni egy leégett harckocsi-motort (elkerülve a balhét), és ezúttal sem kellett csalódniuk. Simán ment a megoldás: a laktanya kapuján még egy sérült tarack-pajzs és pár liter pálinka ment be, de kifelé már csak egy hibátlan pajzs jött (persze a pálinka nélkül).

Hogy mi lett a görbe vasdarab további sorsa, az nem ismert, de a továbbiakban nem is volt fontos. Ugyan a tüzelőállás-váltás nem sikerült normaidőn belül, de ettől eltekintve az esetnek nem lett komolyabb következménye.

27 hozzászólás

 1. ZöPö_ — 2011-04-18 08:49 

Hajmáskér, Várpalota… Duna 85!!! :-)))

 2. ZöPö_ — 2011-04-18 08:59 

Amúgy a történet tipikusan jellemző az oroszokra (és most tudatosan nem szovjeteket írtam), kezdve a ’45-től, ’56-on át egészen a kivonulásukig. Alapvetően megszálló hatalomként viselkedtek (amit Magyarország abszolút kiérdemelt magának), bármit letapostak, ami az útjukban volt vagy az érdekeiket sértette, de ugyanakkor barátsággal bármit el lehetett náluk érni. Az alkohol pedig mindig emelte a barátkozási hajlamukat. :-)

 3. Valandil — 2011-04-18 09:07 

Pálinka és konzervek: ez volt a keményvaluta magyar-szovjet katonai viszonylatban.

 4. Krux — 2011-04-18 10:35 

Isten hozott a milsztorin Pézsé kolléga! Érdeklődve várjuk itt is, mi is, a lemilen már megszokott színvonalú írásaidat. A leányod születésnapján megjelentekért pedig fogadd külön elismerésemet. Biztos lehetsz benne, hogy jól fogod érezni magadat köztünk, mert itt is sok a hülye… :-)))

 5. 68nyara — 2011-04-18 11:37 

@Krux: Kikérem a társaság nevében, méghogy sok a hülye!

Mindenki az :-)

 6. szögyi — 2011-04-18 11:55 

Oroszokkal pálinkáért… Záhonyban, illetve Csapon történt meg, hogy egy Szergejre szembeeresztettek egy ottani Szergejt (mármint M62-es mozdonyokról lévén szó), csatt és mind a kettő kifeküdt a pálya mellé. Bizonyos és elég nagy mennyiségű alkoholtermék gazdát cserélése után megszületett a jegyzőkönyv, hogy baleset történt ugyan, de a két jármű javításra nem szorult (ugyanis mehettek egyenesen a kohóba), “rendszám” áttéve egy valahonnan előkolbászoló másik mozdonyra, és katolikus módon (mintha mise történt volna) visszakocogott a régi-új mozdony a magyar oldalra.

 7. vizsla_barat — 2011-04-18 12:43 

tehat az oroszok 50 evvel megelozve a high-tech femkohaszatot,feltalaltak az emlekezo femet. Ugyes…

 8. 68nyara — 2011-04-18 13:13 

@vizsla_barat: Jóvanna, vlsz. összezárni sem tudott a prés, na. …:-)

 9. limbekcs — 2011-04-18 13:47 

@szögyi: nem volt porbléma a nyomtávval?

 10. Öngerjesztő Erg — 2011-04-18 14:03 

Ha az izzítás+présgép nem volt képes maradandó alakváltozást okozni, akkor hogy sikerülhetett ez a jóval szerényebb eszközökkel rendelkező ároknak? ;))
Szóval a sztori vasműben játszódó része urban legend, de jól hangzik..:)

 11. Öngerjesztő Erg — 2011-04-18 14:06 

@limbekcs:
A Szergejek egy része széles nyomtávval került a MÁVhoz, pont a záhonyi inkompatibilitás kezelésére.

 12. ZöPö_ — 2011-04-18 14:14 

@Öngerjesztő Erg: ha jól emlékszem, volt/van olyan rövid szakasz, amely mindkét nyomtávot tudja.

 13. Nisoria — 2011-04-18 14:16 

@szögyi: Az M62 sorozat valóban a Varsói Szerződés kompatibilis mozdonya volt, de azonos nyomtáv esetén is volt még bőven mit átszerelni a pályaszámot tartalmazó táblán kívül is! Erősen UL szaga van, de egyes alkatrészek cseréje nem kizárt.

 14. BGYCS — 2011-04-18 15:03 

Én Debrecenben az Apafai lőtér melletti orosz laktanyában több fordulóban pálinkáért a következőket cseréltem: egy tucat gázálarctáska, fekete-fehér kistévé, UAZ alkatrészek, és egy kutya.

 15. szögyi — 2011-04-18 17:25 

@Nisoria: Nem elképzelhetetlen, hogy a határon átjáró mozdonyok kapcsoló és biztosítószerkezeti duplikálva vannak, mindkét norma szerinti működésre, szóval erősen súrolja a hihetőség határát. Ha nem vesszük figyelembe a teljesen eltérő festést ;)
Tudom hogy népművészeti cserépedény voltam, de ugye hogy egyből ugrottál rá…

 16. Nisoria — 2011-04-18 18:19 

@szögyi: Persze, hogy ugrok rá:-))) Neked a repülőgép volt a jeled az oviban, nekem meg a mozdony. Téged a rotor csapott meg, engem meg a 25 kV…

 17. pallee — 2011-04-19 08:34 

Kicsit OFF
@Nisoria: A sztori Moldova: Akit a mozdony füstje megcsapott riportkönyvében is szerepel.
Az idézet választ ad a kompatibilis alkatrészek és a baleset kérdésére is:

“Egy időben az M62-es mozdonyokhoz alig-alig kaptunk alkatrészeket; az utánpótlást úgy szoktuk megoldani, hogy valamelyik fűtőházi vezetőnk átlátogatott Csapra egy nagy táskával, az ottani főnök levitte a pinceraktárba, és mindenféle apró alkatrésszel telerakta a táskáját.

Ez persze szabálytalanság, de már nagyobb szabálytalanságot is elkövettek a szovjet vasutasok a mi érdekünkben; erről talán nem is volna szabad beszélni.

Átment egy magyar dízelmozdony Csapra, a vezér leakasztotta a szerelvényt és körbejárt; mozgás közben öt vagy tíz másodpercre elaludt, és a mozdonnyal belerohant egy szovjet vonatba, melyet két dízel vontatott. A két szovjet mozdony felborult, a magyar is akkorát zuhant, hogy a földbe fúródott az orra, a kocsik egymásra torlódtak, és három-négy emeletnyi magasságban összetornyosultak.

Áthívtak ténymegállapításra, megnéztem mindent: nem volt mese, egyedül mi feleltünk a balesetért. A kárt fel sem tudtam becsülni: a két szovjet dízelt és három vagont ki kellett selejtezni, a felépítmény egy hosszú szakasza tönkrement, és egész Csap állomás több mint huszonnégy óráig nem tudott vonatokat fogadni.”

A magyar mozdonyok ma is átjárnak Csapra, onnantól viszik az ukránok a vonatokat. A normál nyomtáv kb. 40 km-re a határtól végződik.

 18. pallee — 2011-04-19 08:36 

@pallee: a vodkás rész lemaradt…

“A szovjet vasutat a lvovi igazgatóság főnökhelyettese képviselte. Mondom neki: elismerem, hogy mi voltunk a hibásak; közben forgott az agyam, mint a pénztárgép: próbáltam kiszámítani, mekkora kártérítést fizet majd a MÁV; végigfutott a hátamon a hideg. A szovjet főnökhelyettes végighallgatott, aztán mondja, hogy várjak egy kicsit; felhívta a felettesét, majd annak is a felettesét, hosszan tárgyalt velük.

A végén megszövegezett egy olyan nyilatkozatot, hogy a baleset előre nem látható és elháríthatatlan okokból következett be, személyi sérülés nem történt, a mozdonyok és a kocsik nem szorulnak főműhelyi javításra – ez igaz is volt, mert egyenesen a roncstelepre vitték őket –, és kölcsönösen lemondunk a kártérítésről. Egy fél órát ha tartott a hivatalos rész, utána öt-hat órát beszélgettünk a termeskocsiban, terített asztal mellett.”

 19. Jani2 — 2011-04-19 09:04 

@68nyara:
Most mivan? Jelentkezem.

A duaújvárosi főiskolán (nem röhög, az is van ott), a koleszba a keleties hangzású nevú társunk rendszeresen hozott eladásra, Nem PÁLINKÁT, hanem tej és kakaókonzervet.

Ha szopatni akaram magamat, akkor csak 1 kis lyukat üttem a konzervbe.

Ha meg nem, akkor a fedelén átellenben kettő nagyot, hogy ne alakuljon ki a vákum. Utánna felbontottam és az ujjammal kicsócsáltam a maradékot.

 20. Jani2 — 2011-04-19 09:06 

@Jani2:
Lemardt, Veszprémi lakos volt.

 21. Jani2 — 2011-04-19 09:25 

@Öngerjesztő Erg:
“a jóval szerényebb eszközökkel rendelkező ároknak” :-D

Stanislaw Lem Kiberiada. Ugye innen a nicked?
Halajos, Atomáté, Vizidor, negatív sárkány.
De rég olvastam, és nincs meg a könyv. :-(((

 22. szögyi — 2011-04-19 10:08 

@Nisoria: Rotor???? Majd harminc éve nem ülök olyan szemétládába, amióta egyszer Ernő bácsi bestószolt belülről homorítva a Kamov plexijébe.
Különben is, a természet, vagy a teremtő (kinek-kinek ízlése szerint) minden tökéletes után létrehozza annak torz elkorcsosult változatát is, így jött létre a repülőgépből a helikopter, a pilótából a helikoptervezető, és a férfiból a nő.

 23. Öngerjesztő Erg — 2011-04-19 10:50 

@Jani2:
A vaterán több is van. És a boltokban a Lem-összes, a II. kötetben van a Kiberiáda. szukits.hu/index.php?menu=520&idx=243

 24. Jani2 — 2011-04-19 12:49 

 25. ZöPö_ — 2011-04-19 14:09 

@szögyi: ha így gondolod, akkor ne érd be az ágyban se a torz, elkorcsosult változatú hálótárssal! De, hogy mögém nem állhatsz semmilyen sorban, az innetől 100%. :-))))))

 26. Krux — 2011-04-19 18:17 

@szögyi: Szíves engedelmeddel folytatnám az elkorcsosult változatok felsorolását: ügyvédből ügyész… :-)))

 27. nomad — 2011-05-04 18:58 

A melvéd pálcél alapvetően lágy korában kerül kialakításra. Utána hőkezelik, próbalövik, mindegyiken van egy horpadás gyárilag :)
Lehet, hogy önedző és kilapítva kellett volna a présgépben kihűteni.
Az oroszok annyian voltak mint az oroszok :) Ráadásul titok volt maguk előtt is, hogy hol állomásoznak.
Kapuügyeltünk, és egyszerre csak egy nagy zil állt meg a kapuban. Az őr beszólt, hogy itt vannak az oroszok.
Volt velük egy civil tolmács, így hamar kiderült, hogy a főparancsnokságra visznek öntvény radiátorokat és a zil motor kiette a tankot és az orosz bejáratot keresi, mivel a benzinkúton azt mondták, hogy itt van egy orosz alakulat. Mondtuk nekik, hogy 10 éve ez már nem igaz. A szomjúságutalványuk mellett megtankoltak és mentek tovább.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.