273. – Kalandok eskü előtt 1.0

BigJoe barátunk egyre csak olvasgatta és olvasgatta és olvasgatta a Milstoryblogot, mígnem egyszer csak úgy érezte, felhorgad benne a közlési kényszer: ő sem tartja magában a katonaideje alatt megélt történeteket. Ma a székfoglalóját olvashatjátok.
 

Nos, hát kezdjük a legelején. Őseim megházasodtak, majd – mielőtt megszülettem – apámat berántották 27 hónapra Szentesre, majd a flottillához, meg küldték minden hova; volt műszaki felderítő, búvár, őrkatona, őrizetes :) stb.

Miután leszerelt, még folyamatosan berángatták, mert a „rendkívül” fontos személy volt. Én meg kisgyerekként mindig hallgattam, mit tett abban a „szép” egyenruhájában a katonabácsikkal. A málhazsákjába akartam bújni, hogy engem is elvigyen. De nem vitt, helyette mesélt. Én meg – mint a szivacs – szívtam magamba a történeteit.

Közben persze telt-múlt az idő, mígnem végleg leszereltél, bevonták a ruháit. Én közben már középiskolás voltam, és nagyon érdekelt a hadsereg, a haditechnika. Alig vártam, hogy behívjanak. Nem azon törtem a fejem, hogy miként lehetne kihagyni, hanem hogy mikor mehetek (állítólag agyilag teljesen ép vagyok. Hangsúlyozom: állítólag).

Mivel a középsuliban jó eredményeim voltak, a tanárok is szerették volna, ha tovább tanulok valami felsőbb iskolában. Főként magyarból voltam jó; ez később jól jött, mert az egyik tanár mindenféle versekkel bővítette a fejem, aztán sűrűbb tömegek előtt előadatta velem. Néha nem volt tömeg, csak néhány „okos” (asszem ők voltak a  zsűri).

Sorozás: ha jól emlékszem IQ-teszt + orvosi. Mivel a teszt nagyon gyenge volt, így mire mindenkinek kiosztották, én közel be is fejeztem a tesztet. Valami hadnagy volt a spíler; mire leült, én szóltam is, hogy végeztem.

Persze azt hitte, hogy hülyítem. Megnézte, aztán jött a kérdés: akar tisztes lenni? Mert ez olyan jó lett, hogy egyből a HATÁRŐRSÉGHEZ rakjuk és ha gondolja, még akár valaki is lehet.

Kérdeztem, hogy miért? Azt mondta, hogy a teszten elért pontszám alapján rangsorolják az embereket. Visszakérdeztem, hogy milyen kasztokba? Elmondta, hogy X% felett határőr, vagy tisztes, alatta honvéd.

Mindenkitől elnézést kérek, de ezt mondta.

Na mondom, engem ne utáljon senki, én nem akarok tisztes lenni, egyszerű baka leszek és kész.

Közölte, hogy a budapesti Adyliget laktanyát fogom erősíteni, mint telefonközpontos.

Egy világ omlott össze bennem: egy vacak szobában dugdosni a gépekbe a csatlakozókat…

Szép jövő!

Apám felajánlotta, hogy „itt van Pali bátyád, majd elintézi, hogy itt legyél a …. laktanyában, minden este itthon leszel”.
Na mondom: öregem, ha beleszólsz, nem tárgyalunk többet! Megyek, ahová visznek.

Így az öregem leállt.

Aztán eljött a nagy nap: ’94 augusztusa. Szakáll, bajusz levág, irány Budapest, vékonyan és szemüvegesen. Tipikus gumirambó.

A laktanyában valami tótumfaktum közölte, hogy nem elvtársak, hanem bajtársak. És hogy jobbra, meg balra, de leginkább előre a málházáshoz.

Új felszerelést nem láttam. Használt bakancs, rongyos ruhák, barna alsó, ismerős utcabeli srácok.

Kiképző század. A telcsiközpont helyett egy nagyon baráti őrszázadot ajánlottak, mert az jobb.

Alakultak a dolgok, az esküig cirka 2 hét alatt leadtam egy szűk 10 kilót. Alapkiképzés, lótás- futás, egyebek.
Egy nap betipeg az oktatási négyszögbe valami „rangos”csóka és kérdez a szájával:

– Ki beszél külföldiül?

Ó, én csak németül vartyogok, de biztos nem erre gondolt, ezért nem szólok, lapítok.

– Kinek van jogosítványa és ki vezetett már 10.000 km-t?

Na, ebben sem egyeztünk, mert én nem akartam sofőr lenni, inkább befogtam a számat.

– Kinek van érettségije? (gondolom, neki nem volt és szeretett volna)

De most sem szóltam.

Így jó helyre kerültem; nem lettem csókos.

Már az eskü előtt megjártam az ügyészséget; nem egyszerű szakaszba kerültem.

1. balhé:

Az egyik srácot nem engedte a magasan kvalifikált tisztes ET-zni (hazatelefonálni). A tisztesről csak annyit, hogy akkora paraszt volt, hogy a szekrényében a szokásos aktképek helyén egy „csondír” képe volt kiragasztva.

Azért csondír, mert mindig így mondta. Akkoriban ment a Dallas és állítólag az elején volt valami lánctalpas munkagép, a tisztesünk mindig nézte, persze a csondír miatt. Azt mondták, hogy amikor következett a munkagép, közelebb ment a TV-hez, majd lihegett és ezt mondta: Húúúú, micsoda munkagép ez, fijjúk!!!

Voltam szerencsétlen élőben hallani tőle egy lövészet alatt, mert látott egy rozsdás matuzsálemet és nyelvét lógatva körbejárta.

Nos, hazánk eme nemes tisztese nem engedte az állományt telcsizni. Nem volt mobil, csak a kártyás köztéri. A kiképzési épületénél volt egy telcsi, persze mindig hatalmas sorral. A kedves tisztes meg: adok magának 5 percet, aztán nálam jelentkezik.
 
Még csak sorra sem kerültünk, már mehettünk vissza jelentkezni.

Egyik nap egy Gál nevű pesti srác nehezményezte, hogy nem tud telcsizni, és szólt a szakszinak. Egy Visegrád környéki öreg katona volt, igazából csak az érdekelte, hogy a hasa tele legyen. Jó fej volt, meglepő módon emberként kezelt bennünket.

Csondír szóbeli ejnye-bejnyében részesült.

Hálából a „csondír” takarodó előtt a Gál emeletes ágyat felborította, egy formás telefonfülkét csinált belőle, majd közölte: no Gál, most híhassa az anyát.

És röhögött…

De a közmondást azt mondja : az nevet igazán, aki…

Néhány nappal később:

Egy éjjel arra ébredtem, hogy suttognak a srácok; csoszogás, dübrögés, jajkiáltások. A „csondírt” utolérte a sors keze, na meg a pokróc. „Tisztelői” összefogtak, éjjel rádobták a pokrócot az őrvezetőre és elkenték a száját, amúgy emberesen.

Volt belőle akkora balhé, hogy csak… A többi tisztes vért akart, védték a surranótársat. Az AEGÜH (vagy valami hasonló) mérgezett egér módjára rohangált és ő is vért akart. Itt volt néhány pillanat, amikor tényleg megijedtem.

Aztán győzőtt a józan ész (mert tévedésből ilyet is soroztak a tisztesek közé): majd holnap jelentjük a szpk-nak – szólt a közös döntés.

Megtették.
 
Jött az szpk.: Kivoltmerthanemmindenki……… és ezt egy levegővel, cirka 120 dB-lel.

A Gál gerinces volt és jelentkezett.

– Ez nem elég, még kell a többi mocsok, mert itt nem lesz lázadás! – tajtékzott a csávó. De nem volt tettestárs, illetve lapultak; később persze mindenki bevallotta, aki tettleg inzultálta a Csondírt, de mivel tartok a következményektől, ezért a nevek maradjanak a ködben… (erre többször fogok hivatkozni).

A Gált eltüntették, gondolom fogda, mert többet nem találkoztunk.

Önkéntest kértek tanúnak: maga ott (ez voltam én), kilépni!

– Mit látott? – kérdezte egy hivatásos őrmi.

– Semmit.

– Ne hazudjon!

– Tényleg nem láttam semmit, mert szemüveges vagyok és sötét volt. És aludni nem szemüvegben szoktam, mire megtaláltam, már a tisztesek balhéztak – válaszoltam.

– Na mindegy, maga lesz a tanú.

Tanú lettem, de teljesen értelmetlenül és fölöslegesen, mert a kutyát nem érdekelte, hogy mi történt valójában. Minden hivatásos a balhé résztvevőit akarta. Bejött ez az őrmi, amaz a zászlós. Hízelgés, keménykedés, de a szakasz állta a sarat. Nem dicsérni akarom a teamet, de komoly csapat volt: volt köztünk gépészmérnök, voltak 8 általánossal sokan, hullamosó, sírásó. Aranyos társaság voltunk.
 
Az szpk. házon belül megoldotta; senki sehova, mindenkinek kuss, és hamégegyszer…

A tisztest áthelyezték egy másik századhoz, miután kijött a gyenguszról. Gál HÖR eltűnt; lehet hogy a koraőszt a hűvösön töltötte. A szakaszunk meg elkezdett összekovácsolódni, összetartani.

A balhénak még voltak utóhangjai, de ezek mond pozitívak voltak. A legkedvesebb a hivatásos őrmi (szolgvez.) volt: az a hülye megérdemelte! – mondta.

Volt még egy apróbb malőr kicsit később; nos, akkor kerültem az ügyészségre, de erről később, egy következő posztban.
 

24 hozzászólás

 1. vén betyár — 2011-05-27 08:11 

Üdv a klubban!Jó inditás, csak igy tovább, várjuk a folytatást!:)

 2. Libero — 2011-05-27 08:42 

Így kell ezt…Egy ~180 magas 100 kilós haverom mondta kopasz korában egy öregnek (négyszemközt és halkan a fülébe súgva), aki szívatni akarta: “A fürdőben elég csúszós a metlachi, vigyázz, el ne ess, mert betörhet az arcod!” Békén hagyták…

 3. Adani — 2011-05-27 10:32 

Csondír :) Ezen jót röhögtem.

Hasonló történet volt még mikor egy szintén agrárszemélyiség Tv nézés közben mikor egy traktor megjelent a képernyőn jó hangosan. Ezt én esmerem, Dzsondére. Persze utána az eső se mosta le róla ,h akkora paraszt,h az ágyat is vetőgéppel veti be.

A takarós kezelések meg biztos jól működő dolgok, koleszokban is így kezelik a spicliket. Tanú nincs, senki se látott semmit az áldozat se tudhatja, h ki volt, nyomozhatnak ahogy akarnak úgyse jutnak semmire.

Egy régi sorozási IQ tesztet igazán feldobhatna valaki ide, kíváncsi lennék rá. Csak hallomásból tudom, h milyen bugyuta volt egyes helyeken. A klasszikus az, h egy fehér négyzetből egy darab hiányzik majd melyik illik a hiányzó részre. lehetőség. Három fekete és egy fehér.

Mint a viccben, teszt szőkéknek:
Melyik a kakukktojás?
a. kakukktojás
b. kakukktojás
c. szaxofon
d. kakukktojás

 4. VanessaBlue — 2011-05-27 11:53 

b.

 5. RolloJuve — 2011-05-27 12:39 

Jóvót, jóvót!
Aha, csondír, én is ismertem ilyen embert. :)
Echte csondír:
users2.ml.mindenkilapja.hu/users/jdmania/uploads/john-deere-9620.JPG

 6. zweitakt — 2011-05-27 12:42 

Oh, mily remek induló poszt!
Ilyen traktoros tisztes nálunk is volt. Szabolcsi volt a gyerek, meg is mondtuk neki, hogy indul arrafelé a traktor:
Tííír-pák-pák-pák-pák-pák-pák;-))

kb. 10 perccel később esett le neki a tantusz, akkor kezdett üvöltözni, hogy mit képzelünk, pimasz kopaszok, majd ő megmutatja stb.stb.stb.

 7. szögyi — 2011-05-27 12:43 

Katonadolog: sunnyogás ezerrel, meg szívatás ugyanannyival. De a csondír után rámszámoltak nyolcat…
Hasonló agykaliberű katonatársam kérdezte meg eccer: Te szögyi, hogy kell mondani az ácévillámdécét?
– Tudod mit, neked legyen csak EKEDEKE

 8. lérakos — 2011-05-27 14:47 

@szögyi:

Sorban állunk a századszint kantinjában , előttem az alacsony zalaszentgróti surcitárs a 193 centis komájának a zubbonyát hátulról meghuzogatja , mire az hátrafordul , lehajol hozzá és kérdezi : -Mi kéne Attila ?
Mire a kisember : -Vegyél nekem fehér mammutot , Imre !……
Ez lett volna a fehércsokis Magnum jégkrém az ő nyelvén.

 9. Bigjoe(HUN) — 2011-05-27 15:24 

@zweitakt:
Nagyon komoly, vannak ismerőseim Szabolcsban, majd előadom.Tir pak-pak-pak
Aztán futás…..

Hát igen, a sereg nem mindenkit az eszért hívott be.
És ha valaki kellően sötét volt még sokra vihette.
Tisztelet a kevés elhivatott kivételnek.

 10. (h)öreg — 2011-05-27 18:53 

Jó volt látni az Adys képeket!83 februártól májusig ott voltam kiképzésen.
A szakasz pkh-nk emberileg=Csondír,pedig
ő főiskolát végzett

 11. csaszi55 — 2011-05-28 18:18 

Én is (sötét) szabolcsi vagyok. Olyan lennék? Olyan voltam?

 12. Tanácstalan — 2011-05-28 18:58 

@csaszi55: Kérdés, tudod- e, hogyan indul a traktor? :)

 13. Adani — 2011-05-28 22:53 

@lérakos:

Ez kész!
Erről eszembejutott:

Showder klubos poén volt, h egy cigánycsalád a plázában és az egyik gyerek feszt rosszalkodik erre rászólnak,h Álehándró viselkedjél és akkor anyád majd vesz neked forgóstyúkot. (grillcsirke).

Egyik szolnoki ismerős meg fültanúja volt mikor egy ordító cigánygyereket így fegyelmezett az anyja:
-Ne ríjjá má’ Kármenka, há’ veszek neked Fornettát a mutatványos péknél.

 14. csaszi55 — 2011-05-29 18:04 

Hát, a traktor majdnem olyan, mint a furgon, csak teljesen más. Eddig van meg.

 15. RolloJuve — 2011-05-30 12:49 

@Adani: Jobbat mondok, Jászberényben a plázában: Ányú vegyél mán nekem NITTIFOR-t!!! :D XD

 16. Adani — 2011-05-30 12:57 

@RolloJuve:

Békéscsabán két csaj között elhangzott beszélgetés, ahogy akkor osztálytársam leírta:
-Dikk mennyünk mán be a Csábá Csenterbe.

Szinten kisebbségi család vonaton utaznak apa, anya meg két gyerek egy idősebb fiú meg egy kb. ötévesforma lány. A csajszi szotyizik és a magokat a földre köpködi, egyszer csak apuka fegyelmezési céllal rászól:
-Dikk Láurá ne töpködjed szíjjel a magokat, mert idejön a kalauz bácsi és a faszát a szájadba veri.

Másik hasonló történet mikor az úton bandukolnak szintén kisebbségiek apuka elöl mögötte anyuka meg egy fiatal gyerek, a gyerek úgy dönt,h tartókodási helyet vált és nekiindul át az úton átlósan a túloldalra, fékcsikorgás dudálás, de baj nélkül átér erre fater dühösen ordít teli torokból a túloldalra:
-Renátó fijqam há baszomazanydáat mér’nem a zsiráfon mégy át?

Itt is kitört a röhögés. A netre egy közelben dolgozó telefonszerelő tette fel, elmondása szerint úgy röhögött, h majdnem leesett az oszlopról.

 17. ZöPö_ — 2011-06-06 17:18 

Csondír, vazze… Elég gyorsan levettem, mi az, én a főiskolán a kapatanszéken (vagy trágyatanszék, ki hogy ismerte) úgy hallottam, hogy DZSÓNDÉNER, úgy is hívtuk a tanár urat, hogy “a Dzsóndéner”. “Jössz Dzsóndénerre?” – a kérdés magyarra fordítva így hangzik: “részt veszel X. tanár úr előadásán a Technika Tanszék Mezőgazdási Részlegén?” :-)))

 18. ZöPö_ — 2011-06-06 17:24 

@ZöPö (inda): besz*rás, a Gugli ad találatot a “dzsondéner” kifejezésre… :-DDDDDD

 19. Vajmaci — 2011-08-03 14:15 

Még akár találkozhattunk is…
Én voltam a mosós ’94 októberéig.:)
Szép sztori…Adyliget akkoriban egy szanatóriumhoz volt hasonló.
Kivéve a határvadászokat..na ők folyamatosan szoptak.Mondjuk rájuk is fért..nagy volt az arcuk.
Az akkori szdpk-uk a későbbiekben a mostani helyemen volt kiképző.
Össze is röhögtünk..”ismerős vagy valahonnan” alapon..:D

 20. Bigjoe(HUN) — 2011-08-06 07:13 

@Vajmaci:
Nekem nem tűnt szanatóriumnak, a 3. őrsz.-ban rengeteg olyan ember volt, akiket más századokból kivágtak.
Általában valamilyen bűncselekmény miatt, letöltötték a bűnit, aztán mehettek a 3. őrbe. A kik. utáni első időszakomban rendes kopasz verések voltak, ha nem voltál elég gyors, vagy nem voltál rokonszenves akkor 2-3 öreg összefogott, és elpáholtak.
Egyszer-kétszer nagyon közel álltam hozzá én is.
A szokásuk szerint a kimaradás után benyomva visszajöttek a körletekbe HŐST játszani. Akibe lehetett belekötöttek.
Engem az rigófészekből akart lerángatni egy részeg öreg, de elmagyarázták neki, hogy Joe jó srác, nem kell bántani.
(Az állandó konyha ügyész megvédett)
A témából lesz egy poszt kicsit később, egyenlőre nehezemre esik leírni, mert nem szép emlék,lövés lett a vége.

Az eset után a szpk. rendet csinált, illetve mi is összezártunk.
A századon belül vigyáztunk egymásra, a szívatásokat “ésszel” kezeltük, személyes módszerem: “teszek rá még egy lapáttal”.
Ha kaptam v.mi utasítást azt a maximális felett teljesítettem.
Pl: wc/mosdó takarítás, addig és úgy csináltam, hogy nekem többet ne merjenek ilyen feladatot adni.

Miután nem kaptam feladatba, akkor az ebbéli állapot fenntartása végett önként jelentkeztem takarítani.
Ez kivágta a biztosítékot, nem tudták feldolgozni.
A végén sok esetben elzavartak a körletbe az öregek.

 21. Vajmaci — 2011-08-08 21:12 

@Bigjoe(HUN): Uppsz..őrszázad…naigen..ez ki is ment a fejemből..:S
Hááát őszinte részvétem!

 22. Bigjoe(HUN) — 2011-08-09 18:20 

@Vajmaci:
Ne sajnálj, én kerestem a “bajt”.

Elkerülhettem volna Bp-t, de a nehezebb utat választottam.

Viszont nagyon jól szórakoztam, kivéve amikor velem szórakoztak.

 23. lucky — 2014-02-09 17:14 

@Bigjoe(HUN):
Na igen a 3őr az “legendás” volt. Én meg a szomszéd barakkban voltam a Terasz felé..

 24. Bigjoe(HUN) — 2014-02-09 21:09 

5.őr?

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.