280 – VÁP


Szögyi
mester – a tőle megszokott terjedelemben és stílusban – ma arról nosztalgiázik, hogy milyen is volt, amikor a rettegett (megvetett?) VÁP (azoknak, akik nem voltak katonák: katonai rendészeti járőr) ideiglenes tagjaként szolgálta a (Nép)köztársaság (Nép)hadseregét.

Még mindig az az időszak, amikor Nyíregyházára érkeztem. Őrség-ügyal-őrség-ügyal, egyszer jövünk fel őrségből, valaki hevesen gratulál, hogy nem vagyok beírva ügyalba, no akkor megíratom a könyvem, hátha egyszer már hivatalosan is kimehetek ebből a laktanyából. Mondja az írnok, hogy coki, különben is, nekem holnap reggel 05.00-kor jelentkeznem kell a kiegen, mert én is VÁP-os leszek a bevonuláson.

Eddig még csak kerültem a VÁP-ot, vagy legfeljebb futottam előle, most meg én leszek az? No, az érdekes lesz. Meg legalább megnézek már egy szabályos bevonulást is, mert amin mint résztvevő szerepeltem, az valahogy nem volt olyan tipikusnak mondható.

Anno mikor még civilként nyelt el a hadsereg gépezete,betébláboltunk egy iskolába vagy sokszázan, de elég hamar kirikkantották a nevemet, hogy akkor nyomás be abba a terembe. Ott valami tisztféle még egyszer leellenőrzött minket név szerint, hogy akkor mi vagyunk azok, akik a szolnoki főiskolára megyünk, mi leszünk a honvédség színe-virágának (azaz a légierőnek) a jövendő tisztjei/tiszthelyettesei, ehhez képest becsüljük meg magunkat. Ki az közülünk, akit pilótának vettek fel (mert azt tudták hogy egy fő van ilyen), a srác jelentkezett, no akkor maga a parancsnok (légierőnél így illik), kimennek a vasútállomásra, felszállnak a mittoménmikor induló személyvonatra, Szolnokon leszállnak, majd ott várják magukat. Ja, és mostantól magukra már a katonai rendszabályok vonatkoznak. Ki is mentünk, de valahogy nem nagyon vettük észre, hogy már katonák lennénk, éppen ezért bekolbászoltunk az állomási talpondülöngélőbe (magyarul resti), megkerestük azt a táblát, amire az volt kiírva hogy: „Ezen helyiségben a fegyveres erők és testületek tagjait kiszolgálni szigorúan tilos!”, és ezalatt a tábla alatt állva gyors tempóban úgy berúgtunk, mint az albán szamár. Nyíregyházától Debrecen ötven kilométer, no addig még emlékszem a vonatozásra, onnan még Szolnok százötven, az viszont már teljesen kiesett, a nap további történéseiről a későbbiekben is csak halvány benyomásaim maradtak. Szóval mostmár két évnyi egyenruhaviselés után már tényleg illene résztvenni egy rendes bevonuláson is.

Kerestem Ottót, akivel együtt elvileg másnap ketten leszünk, mondják hogy nem nagyon szokott, csak aludni bejárni, mert amúgy civilben a szakmája festő, és állandóan valamelyik hivatásos lakását festi. Estére befut, anyázik egy sort, hogy miért szívatják ilyennel (engem azért, mert akkor még csak vagy két hete voltam ott, és még nem volt hozzám túl nagy bizodalmuk), mostmár ez van, majd reggel indulunk be a városba. ÜTI-kocsi sehol, nyomás gyalog, kicsit csíp a hajnali hűvös, Ottó mondja hogy akkor most előtte beugrunk egy kocsmába. Akkoriban viszont még élt a lex 9-óra, néztem is rá, hogy akkoreztmostígyhogy? de mondta, hogy nyugiiiiii, lesz. Volt is, ugyanis az egyik még csak nem is annyira mellékutca egyik házának a kapujában akkora tömeg volt, mint amikor a román kenyérboltba áru érkezik, áááá, ez alig éppencsak egy kicsit feltűnő. Megfelelő ütemezésben mi is bejutottunk az udvarra, ahol egy demizsonból kétes higiéniájú pohárba olyat kaptunk, de olyat! Ittam már életemben sokféle szar löttyöt, de ha nem is biztos hogy ez volt a teljes mértékig numero one, de hogy a top3-ban benne volt, az 100%. A második pohár (azt nem merem mondani, hogy feles, mert annál biztosan több volt) elfogyasztása után mondtam, hogy menjünk innen, mert odabent a „fürgerókalábak…” már megindult, és ha megvárjuk a strófa végét, ott az van, hogy „…jön Vuk!”. Kicsit keresztbeakadt szemmel, és fortyogó gyomorral (legalábbis részemről) jelentkezünk be a kiegen, kapunk egy csőrmestert, hogy ennek a járőrnek ő lesz a parancsnoka, mi meg a létszáma. Szolgszab elő, átnézzük, hogy mit és hogy kell a váposnak, oké, akkor mehetünk.

Maga a szertartás a város legnagyobb mozijában volt, tömeg beözönlik, beterelik őket a nagyterembe, addig biztosítsuk a bejáratot, hol a gumibotot, hol mást lóbálok. Kb. óránként kieresztik őket cigiszünet, hozzátartozók kiabálnak a kapuból, friss katonajelöltek vissza, tisztára mintha egy focimeccsen lennék, akkora a hangzavar. Aztán: elvtársak, cigarettát elnyomni, na akkor rájöttem, hogyha rávágok a gumibottal az előtér oszlopának a fémborítására, az akkorát szól, hogy előszörre még én is besz@rtam tőle, innentől ez lesz a szünet végét jelző csengő;) Kérdezem a pékát meg Ottót, hogy mi folyik odabent egyáltalán a nagyteremben, mondják, hogy dumálnak a behívottaknak, szóval ettől sem nagyon leszek túl okos, tényleg, egyszer már elárulhatná nekem valaki, hogy hogy is folyik le egy szabályos bevonulás. Már-már kezdenék azon totózni, hogy elmarad e a moziban a délutáni filmvetítés, amikor az egyik kiözönlésnél mondják, hogy akkor vége a fejtágításnak, hálistennek mehetünk a fenébe. Hát egy nagy lófüttyöt, mert ezeket most ki kell terelni a vasútállomásra. Jóvanna, menjünk, onnan úgyis közelebb a laktanya, csak a hűvös moziból kijövet a tűző napra, egyből kiderült, hogy valahol még bennem motoszkál a reggeli lötty hatása, aminek az íze ráadásul egy nem túl szerencsés büffentéssel fel is kúszott egészen a torkomig, megindult velem a ringispil. A dzsungelben alapszabály: ha gyenge vagy, nem szabad, hogy mások észrevegyék rajtad, mert akkor egyből a fejedre nőnek, erre én is elkezdtem úgy ordítani, ahogy eddig még csak őrmestertől láttam, ezek a nyamvadt civil kriplik tanulják már meg, hogy hova is érkeztek.

Elvtársak, sorakozó volt! Nem keresgéli a helyét, gyorsan beáll, úgy, hogy takarják egymást a sorban, mert ha valaki kilóg azt én takarom be, mint Moszkvát a hó! Volt röhögni? Maga nyüzüge ott hátul, ha még egyszer megszólal, meghajtom, mint Zinger a varrógépet, békaügetésben fog a menet körül keringeni az állomásig! Maga vörös is, lehet, hogy azt hiszi most nagyra van a hajával, mert ezzel jó helyre nyalhatja be magát, de garantálom, hogy mire kiérünk a vonathoz, leizzadja a hajfestéket! Nem engedélyeztem, hogy szóljon! Különben is az én megszólításom vitéz úr, mert ahhoz, hogy maguknak elvtárs legyek, legalább annyit kell szívniuk a f@szt, mint én tettem. (hoppá, ez lehet hogy öngól volt)

Elöl azt mondták, hogy vigyázz! Ilyenkor boka összezár, láb egyenesen megfeszül…. Magának is. Ja, hogy karikalába van? Nem baj, majd a harckocsizókhoz osztják be, oszt a T-72-es kivasalja, ha kétszer átmegy rajta. Szóval focista és a Bivalybasznád KSE-hez fog bevonulni? Na, akkor jó lesz magának, ha mellérúgja a tizenegyest, akkor már az öltözőből mehet egyenest a fogdába.

Még mindig vigyázz van; nem forgolódik nem nézeget, arccal előre, fej büszkén fel, példaképünk a hős Szovjetunió, és annak dicsőséges Honvédő Hadserege! (ugyanis már akkor kedvencem volt Moldova) Vigyázzban nem dumál!!! Ha még egyszer meghallom a hangját, beleb@szom a klotyóba, hogy csak a jobb keze álljon ki a sz@rból, és az is csak azért, hogy tudjon nekem szalutálni!

Elöl elhangzik a Lépéééésindulj, katonazenekar meg rázendít (bakker, ez meg hogy került oda, észre se vettem idáig !)

Na, mehetünk már? vagy kérvényt nyújtsak be? szaros civil bagázs! Bal, bal, bal-jobb-bal, ember, a másik ballábával! Hiszen csak két lába van, és még azt is összekeveri? Még szerencse, hogy nem póknak született, akkor ott halna éhen, ahol világrajött. Váltson lépést! Húúú, ezzel a bakugrással benevezhet a lipicai lovasiskolába, biztos egyből másodidőszakosnak veszik fel, majd szólok mindjárt ott elöl a hadnagy úrnak, hogy helyeztesse át magát. És még így sem találja el az ütemet. Remélem, nem a tüzérekhez kerül, mert ilyen ügyességgel még véletlenül görcsöt köt az ágyúcsőre, mikor tisztítja. Többiek nemduma!!!!! Nem röhög!!!! Tudják mit, röhögjenek csak; lefogadom, hogy ezután fél évig úgyis csak sírni fognak az anyukájuk után.

Lehet, hogy nem szó szerinti, mindenesetre amit az előző két év alatt összeszedtem, azt most mind kiadtam szegény újoncokra; a teljes katonaidőm alatt ez a félóra volt az, amikor kimondottan g*ci voltam. Úgy kábé félúton már magamhoz tértem, akkor már csak azért folytattam az arénázást, mert a másik két laktanyából való járőrök addigra már felváltva jártak a menet mögé röhögni.

Zenekar elhallgat (gondolom, lapozott a kottában a tamburmajor), benyögöm, hogy nóta!, valamelyik marha komolyan is vette, elöl elkezdett kornyikálni, egyik-másik csatlakozik hozzá, na akkor most jön az, hogy: Lopni mennek, elvtársak? Nem?? Akkor miért suttognak? Ekkorra már kezdtem élvezni is a dolgot, hiába, amikor hatalom van az ember kezében, az mindig is jó dolog, amikor talán a vízügy (szóval valamelyik irodaház) ablakából egy jó erős hang kisüvölt: Szögyi, b..meg, g*ci VÁP-os lettél!? Felnézek, helló Dénes, igen, tudom, egy gimibe jártunk három évig, de ez azért még nem ok arra, hogy így beégess ekkora közönség előtt. Úgyhogy gumibot fenyegetően felemel: Civilnek kuss!!!

Bevagonírozás megtörténik, mondom az őrminek, csók a család, nekünk innen elég közel van a laktanya, hát ez se jött össze, caplassunk csak mi is vissza a kiegre. Na ott azért előkerült pár üveg sör, de azzal is megjártam, mert mire én a jól megérdemelt szolgálat végeztével kényelmesen elszopogattam az első üveg sörömet, Ottó betankolt vagy öttel, szóval a második söröcskémet már úgy kellett kicsavarni a kezéből. Azóta tudom, hogy a festő sörrel megy! Csőrmester is befut valahonnan, boltol Ottóval, mondják hogy ketten eltűnnek egy kis időre, várjam meg őket. Hát a kis időből sok idő lett, én el is szunyáltam ott (katona amit bárhol, bármikor, bármilyen testhelyzetben tud művelni, az az alszás, az iszás, meg a b*szás), már setét este volt, mikor visszaérkeztek, de olyan szinten beállítva, hogy még rágyújtani sem mertem, nehogy belobbanjon a szobában az alkoholgőz. Őrmi megdicsér, majd javasolni fog x nap jutalomszabadságot a járőrszolgálat korrekt ellátása miatt (úgyis elfelejti), aztán beült a Zsigulijába, hogy ő megy haza, de hogy minket elvinni, ááá, azt nem. Őszintén szólva nem is ültem volna be mellé nyugodt szívvel.

Azért amíg kisétáltunk a laktanyáig, mi is agyaltunk, hogy fel kellene még egy kis nedűvel töltenünk magunkat, mert még csak szalonspiccig jutottunk – átlagot számolva, azaz én gyakorlatilag józan, Ottó meg tökrészeg, mindkét állapot indokot adott a további ivásra. Az osztályon aluli vendéglátóipari egységek akkoriban még este 9-kor zártak, az a hajó már elment, így kénytelenek voltunk egy eléggé konszolidált eszpresszóba beülni, gyakorlóban, fegyverrel, valahogy nem csodálom, hogy szinte az egész társaság minket bámult, de ennek a megjelenésnek legalább megvolt az az előnye, hogy a pincér nem merte a végén a számlához hozzáadni a dátumot. Hogy ott-e, vagy már korábban, de addigra már lekerült rólunk a megkülönböztető fehér hacuka, valahol (valószínűleg egy szemetesből) szerváltunk egy  fekete nejlonzsákot, abba rejtettük el a sisakokat, derékszíjat, gumibotot – mondjuk a stukkert azt nem akartuk még mellé belestokizni. Isten (vagy a Párt) segedelmével aztán sikerült elindulnunk végre a hazai kurzuson, amikor a vasúti felüljáró előtt Ottó megmakacsolja magát, hogy ő oda fel nem megy, mert kitört rajta a tériszony. Bakker, festő, akkor ha tériszonyos, hogy festi a plafont???? No, meg reggel még miért nem volt baja, mikor befelé is erre jöttünk??? Márpedig az, hogy mi a sötétben a sínek között bukdácsoljunk át, az ki van zárva, hiszen ez a Bp-Záhony vonal erőteljes teherforgalommal, meg a Nyíregyháza-Szerencs, plusz még az ördögszekér (kisvonat) sínje is, Ottó ilyen állapotban biztosan eltaknyol valamelyikben, én meg ilyen állapotban nem tudom pillanatok alatt kiszedni, ha éppen arra jön a vonat (mert hogy ilyen kombináció fordul elő, az tuti fix). Nagy nehezen sikerül feltaszigálnom a felüljáróra, erre a tetején tényleg elkezd remegni, izzadni, ráadásul rájött a kerticsap-szindróma is. Megkapaszkodott a korlátban, szálfaegyenesen, a nyaka valahogy egy kicsit megnyúlt, ahogy derékszögben kinyújtotta a korlát fölött, és „megnyitotta” a dolgok folyását. Első elképedésemben még csak néztem, aztán rájöttem, hogy ez a hülye éppen a sínek felett adja ki magából a lényegét, eszembejutott a pár évvel ezelőtti szombathelyi eset, meg kellett próbálnom valahogy arrábbterelni, mert ha eltalálja a felsővezetéket, akkor esetleg a 25,000 voltot veszi mélytorokra, ami pedig nem túl egészséges.

A szombathelyi eset, hogy urban legend-e vagy nem, nem tudom, de több helyről hallottam. Az a lényege, hogy amikor az országnak annak a végére is bevezették a villanyt, akarom mondani a vasúton a villamos vontatást, az első napok egyikén egy cimbi az ottani repülőhídról könnyített magán hazafelé mentében. Ez még tőle megszokott dolog volt, de az már nem, hogy ezúttal elcsípte a vizeletsugár a felsővezetéket, és a delej a nem éppen desztillált víz minőségű folyadékon felkúszva ott helyben szénné égette.

A képlet tehát a következő. Egy katona áll – mit áll, görcsösen kapaszkodik – a felüljáró korlátjánál, és éppen sugárban hány kifelé, a másik pedig oldalról üti-veri kézzel-lábbal (mert azért ittasan is féltem attól, hogy ha vezetővé válik, amikor éppen ráncigálom, akkor nemigen fogom tudni elengedni), szóval annak az egy két autó utasainak, amelyik a késői órán a felüljárón ment át, felejthetetlen látványban volt részük. Az meg már szinte természetes, hogy naná hogy jött a tehervonat, a szili szélvédője meg a teteje igencsak be lett terítve bizonyos bizonytalan eredetű váladékkal.

Végre-valahára csak abbamaradt Ottó magánszáma, de ténylegesen eltartott vagy negyedórát. Azóta sem láttam még olyan folyamatos sugárban hányást. Mondtam neki, hogy most kellene őt megmérni, mert most meg lehetne tudni, hogy mennyit is nyom nettóban, és lassacskán sikerült leimádkozni a felüljáróról is. Onnan már csak egy laza kilométer volt a laktanya, el is sétáltunk vagy félóra alatt, szóval valamikor éjfél után a kapuban egy gumi létére szakaszvezető pedálgép fogadott bennünket szent borzadállyal, hogy atyaég, hogy jöttünk mi ki idáig, ilyen állapotban, hogyhogy nem kapott el minket a VÁP? Erre elővettem a szemeteszsákból a fekete-fehér gumibotot, és azzal kezdtem el gesztikulálni, szegény szakszinak már az fordult meg a fejében, hogy leütöttük a VÁP-ot és kiraboltuk, mire nagy nehezen harmadik vagy negyedik nekifutásra csak sikerült végre kimondani: Hát hülye vagy bammmeg, nem látod, hogy mi vagyunk a VÁP?!


 
Szolgálati közlemény: ha még nem szavaztál a Goldenblog idei versenyén a Szakértői blogok kategóriában, és a Tiborublog elnyerte a tetszésed, itt jobbra legfelül találsz egy widgetet hozzá; kicsit részletesebb útmutatást pedig ebben a posztban. Sajnos, csak Facebook-tagok voksolhatnak… 

26 hozzászólás

 1. alsegédlúzer — 2011-08-15 08:32 

Voks leadva,agy szétröhögve Szögyi blogtárs történetén:).
Jól indult az egyébként elég sz@rnak kinéző hetem.

 2. charlie — 2011-08-15 09:05 

A Szombathelyi eset nem UL, sőt, többször is megtörtént, voltak böszmék akik bottal piszkálták a delejt.

 3. charlie — 2011-08-15 09:05 

Mondjuk az, hogy Szombathelyen mikor villany lett a vasút felett, már bőven nem elvtársaztunk.

 4. Rókakígyó — 2011-08-15 09:39 

Épp azt akartam írni, hogy nem elsőztem olvasás nélkül, mert úgyis első leszek, de nem. Nem is tudtam még végigolvasni:)

 5. Wendiii — 2011-08-15 09:51 

A VÁP-ról nekem mindig egy kecskeméti (urban legend?) történet jut eszembe, mikor a felkészítő egyik legelső kérdése úgy szólt, hogy “Tudják-e honvédek, minek a rövidítése a VÁP?”. Valamelyik kincstári eszű pedig elkezdte dúdolni a Republic ismert slágeréből a refrént, hogyaszongya: “váp-váp-vápsuváp…” Nagyon gyorsan ki lett hajigálva a felkészítőről.

 6. Krux — 2011-08-15 10:08 

Ez a történet eszembe juttat egy hétfő reggeli ezredsorakozót, amikor az ezredpékánk, F. alezredes egyik mondata szállóigévé lett. Kissé megemelt hangon tájékoztatta az ezredet arról, hogy micsoda skandalum fordult elő az előző héten. Az történt, hogy a rendész zászlóalj néhány katonája “civilben”, tehát sima kimenős katonaként lazán berűgott. Kihívták rájuk a VÁP-ot, akik csodák csodájára nem kezdtek el keménykedni a haverjaikkal, hanem együtt ittak velük tovább. A vége az lett, hogy kiküldött különítmény – és most jön a szállóige – “aljas módon leittasodott”. Az egész ezred hangosan röhögött.

 7. Vajmaci — 2011-08-15 11:14 

“Civilnek kuss”
Ez nagy volt!:)
Adyligeten a laktanyán belül is volt VÁP…szerette is mindenki őket nagyon.
Szidni:
Esténként ment az ablakbólordibálás: “Keményvagyokmintazállat..énvagyokabelszolgálat!”
:)

 8. Adani — 2011-08-15 11:28 

A felsővezetékes UL Békéscsabán is ismert, h valamelyik hülye itt is lepisálta a felsővezetéket a repülőhídról, túlélteaz áramütést csak épp harmadfokú égési sérülés lett a vége meg bőrcsere meg maradandó rokkantság. Volt olyan hülye színes fémtolvaj is, aki vasúti felsővezetéket vagy épp 120 KV-os villanyvezetéket próbált lopni mondván a réz értékes, majd jól eladjuk, uccu neki fel az oszlopra és nekiállt vasfűrésszel vagdosni a kábelt, az áram meg egy idő után azt mondta,h menj az anyádba és meglett a drót végén széndarab találós kérdésre a válasz.

Volt egy másik aranyos UL, ha már a vonat szóba került, mozdonyvezérre még a gőzös korában rájön menetközben a szapora, megállni ezért nem lehet, hiszen akkor késnek borul a menetrend, a fűtő átveszi engedelmesen a vezértől a kontrollert a vezér meg leterített egy újságpapírt és ott a mozdonyon elintézte a dolgot, mikor elkészült akkor a széleit megfogva zacskót formálva izomból kivágta az mozdonyból (gőzösön ugye nyitott a vezetőállás). Csak épp azt nem nézte hol jár és bizony pont sikerült az állomásfőnököt vagy a baktert képen találnia vele, aki a vonatnak tisztelgett. :)

 9. Szkv — 2011-08-15 13:06 

Árammal működő készülékeknek van olyan tulajdonságuk, hogy akik a leírt szabályokat nem tartják be, annak végzetes lehet a kimenetele. Az áramot nem lehet megvesztegetni, ott nincs haver, meg mindenféle cimbora. Áram az ÚR.
Valamikor az 1970-es évek elején, Győrben a Személy pályaudvaron, egy Szovjet katona felment a vagon tetejére (Gub kocsi, amely a katonai szállítmányozáskor a legénység szállás helye volt), hogy letakarítsa a havat. Sajnos nem vette figyelembe a felső vezetéket, és az életébe került.

Most komolytalan dolgot írok:
Katasztrófa sújtotta területre berendelik szolgálatra a rendőr őrmestert. Meg kapja az eligazítást, hogy haladéktalanul kezdjék meg a mentést, és egy óra múlva adjon jelentést. Eltelik az egy óra.
Őrmester adja a jelentést. Százados úrnak jelentem hogy megkezdtük a mentést. Találtunk egy pince lejáratot, kinyitottuk, kihoztunk 10élő embert valamint 10 halottat, de még kettő százan bent vannak. Százados kérdezi, őrmester úr honnét tudja hogy még kettő százan bent vannak?. Százados úrnak jelentem, hogy amikor az ajtót kinyitottuk, a falra egy kis táblára fel volt írva, VIGYÁZZ 220 VOLT.

 10. Szalacsi_Dezső — 2011-08-15 13:35 

@Krux: teccik emlékezni Macsek Antal hadkieg honvédelmioktatás ezredesre?

 11. Adani — 2011-08-15 14:09 

@Szkv:

Na igen ha pedig a színes fémgyűjtőt agynbassza az áram mikor fűrészeli a vezetéket az áramot nem tudja rasszizmussal vádolni senki. :)

Honvédségi történet kettő jut most eszembe, amikben az áram is szerepet kap. Az egyik egy vidéki laktanya, ahová 1998 körül NATO küldöttség megy, terpszemlére, h mi mindenük van, fogják az összes mozgóképes technikát híradós kocsik, teherkocsik stb. és kipakolják az alakulótérre jó nagy üres placc, beüzemelve üzemkészen, mert kitalálják a fejesek ,h így kell próbáljuk ki, aztán ham ajd jönnek ott áll készen azonnal lehet mutogatni mi mire való. A híradós kocsinak meg ugye jó magas antennája is van, perszeaz is felálíltva. Este nagy vihar tombol, de az antenna maradjon úgy hozzányúlni tilos. És ugyebár milyen veszélyekkel jár ha egy betonplacc közepén tomboló viharban egy hosszú fém valami (antenna) mered az égnek? Aki arra tippelt, h villám az most egy nyert egy csokit. Az éjszaka pedig a gyakorlatban is sikerült demonstrálni. Jött a villám, látott és győzött, másnap a NATO küldöttség csak pár szénné égett amperszagú technikát láthatott.

Másik történet,h szállítják tréleren a híradós kocsit, persze antenna nincs leeresztve mondván minek az. Vasúti átjárón átmegy a trélel az antenna ívet húz a felsővezetékkel, a technika nem köszönte meg a 25 ezer voltot, szintén totálkár.

 12. Hőrsofőr — 2011-08-15 19:24 

Ady belső váp néha kijött a kapu elé a buszmegváróba, és ott dobatta el a kezdőkkel a beszállításra előkészített kumó piaanyagot. A kapusok meg nem győzték összeszedni.
Újoncként velem megitatták a 2 dk-st , mert a volt osztálytársam kapott el.

 13. Krux — 2011-08-15 21:20 

@Szalacsi_Dezső: Felejthetetlen alakítása volt a III. előadóban, amikor az ujjain egyenként számolva felsorolta – fejből – az összes NATO-tagállamot. A probléma az volt, hogy eggyel több jött ki a végén. Neki ugyanis nem tűnt fel, hogy úgy sorolta, hogyaszongya “… BeNeLux államok, Hollandia,… stb.”.

 14. Bigjoe(HUN) — 2011-08-16 06:28 

Az Ady belső VÁP-ját a Hatásvadász század adta (94-95), annyira kemények voltak ,mint a libafos eső után.
Mivel átjárta őket a “felsőbbrendű katona tudat” ezért nagyon gyakran mindenkibe belekötöttek, ez volt a FONODÁS.
Tőlünk némely szókimondó HŐR egyszerűen FONODÓ G..IK! megszólítással kezelte őket.
Az én időmben kijártak a laktanya közeli kocsmákba, a sötétben figyelték a visszatérő katonákat és akit tudtak/lehetett elő állították.
Nem kellett különösebb ok, elég volt ha nem “baráti” században szoliztál.
Nem is kedveltük őket.
A laktanyában szenvedő társaknak mindig kellett az után pótlás, a muníciót a kimarcsin/eltávon lévők hozták be (vagy a külső őrség). Ha a vadászok engedték….
Általában nem engedték.
Amikor dobizni akartak akkor meg mi (az őrők) viszonoztuk kedvességüket.

 15. Szkv — 2011-08-16 07:30 

Katonai rendészek nagyon szerettek a vasútállomásokon megjelenni.
Budapest-Keleti Pu-ra érkeznek a vonatok az ország majdnem minden tájáról. Váposok “árgus” szemekkel ( mint vadászok akik a felajzott nyílra várják a gyors vadat) figyelték a katonákat fegyvernemre tekintet nélkül. “Vadászatuk” gyakran végződött számukra “sikerrel”.
Sapka alapján HATÁRŐRNEK vélt katonára lecsaptak, csak a szabadságos papírból kiderült hogy nem HATÁRŐR a katona. Arra a kérdésre hogy miért visel HATÁRŐR sapkát, a válasz rövid volt.
Az enyémet ellopták hát én is szereztem egyet, de már csak ilyet sikerült.
A válasz nem hatotta meg a Váposokat és a derék katona besorakozhatott azok közé akik elnyerték aszt a “jutalmat” hogy nem kellett a tömegközlekedési eszközöket igénybe venni a laktanyához való eljutáshoz.

 16. Adani — 2011-08-16 08:00 

@Szkv:

Elég undorító szokás volt, aki pedig ebben örömét lelte,h másokat csesztessenek és értelem nélkül annak kijárna egy alapos verés. Mondjuk sok anekdota kering arról ,h akikkel nagyon elszaladt a ló azt bent a laktanyában vagy azon kívül általában elérte a bosszú, pl. álmában takarót dobtak rá és úgy megruházták takarón keresztül ,h egy életre megvolt a ruhatára.

 17. Kelempájsz — 2011-08-16 09:22 

Egyik bajtársam éjjel, Dunakeszinél stoppolt. Leintette az első reflektorfényt, ami éppen a VÁP járőrkocsija volt. Szegény barátomat egyből vitték a Petőfibe, ahol aztán ordítoztak vele egy kicsit, végül kidobták.

 18. Nisoria — 2011-08-16 10:21 

@Adani: A gőzösökön szabályozó volt a “gázpedál” neve, a kontroller(kerék) kifejezést inkább a villany- és a dízelmozdonyokon használták. Az M62 sorozaton pl. egy Moszkvics szeméygépkocsi kormányát tekertük.

 19. szögyi — 2011-08-16 10:40 

@Kelempájsz: Juszt sem írom be posztnak, hadd ütögesse meg a bloggazdát a guta. November 7, ünnep, cimbi kilép a szőnyeg szélére, a dolgozónőketszurkálom, utána rongyolás az állomásra hosszúeltáv. Vonat késik, akkor a plecsni örömére, a restiben ütemezve (magamnak vezénylek, magam hajtom végre) állati módon leittasodás. Vonat be, megrohamoz, úgy harmadszorra tudtunk rá felférni, olyan gólyabálos hangulatban, azaz féllábon állva. Szenvedünk Szolnoktól Debrecenig, ott leszáll a java, leültünk és egycsapásra elaludtunk. Cimbi felriadt Nyíregyen vonatról lepatt, velem meg tovadöcög a szerelvény. Én is felnézek, húbazze, túlmentem, csomagtartóba felnyúl, MN-tatyó le (ott volt a srácé is, akkor az is jön velem), állomáson átrongyol, oszt csak utána néztem vissza hogy hol is vagyok. Állomásokon a vasút felé szokik kiírni a falunevet, a falu felé csak annyit hogy Vasútállomás (igen, erre mostmár rájöttem), de én most itt vagyok péntek éjjel valahol a nagy alföldi éjszakába, és egy csomó busz túráztatja magát hogy indulna már. Gyors tájékozódás, először elég annyi, hogy mire kell felszállnom hogy kivigyen a 4-es főútra, valahogy megvan, kiérek, stopp indul a Bivalybasznád-alsói elkerülő szakaszon, ahol legfeljebb a madár jár, de az hiába is lenne kivilágítva, akkor sem lenne nyerő. Aztán belassít, megáll egy Zsiguli, örül-örül, Szögyi hallgató bevágódik hátulra, bemondja az úticélt, mondják hogy nagyon szívesen, hallaluja, megmenekültem. Egy szembejövő reflektor fényében valami nagyon nem kerek itt nekem elől, mintha a sofőrön sapka lenne, és TÁNYÉR! A másikon is! Mikor aztán beértünk Nyíregyre, a világításban már tudtam konstatálni, hogy hálistennek (?) rendőrök, de azért a kisördög nem alszik, pláne mikor a kapitányság elé fordulnak be, itt van telefon is, fogda is, no akkor mi lesz????? Aztán további jó utat kívántak….

 20. szögyi — 2011-08-16 10:43 

Ja, és revidiálnom kell a szombathelyi esetet, tényleg nem történhetett meg akkor és ott a drót “késése” miatt. Csak még eddig nem jutott eszembe utánaszámolni. Mentségemre leegyen szólva, hogy szombathelyi srácoktól hallottam, de azt meg azért, mert az ottani vasútgépészeti szakközépben végeztek, szóval tudtak az egész országban történt vasutas eseményekről.

 21. Adani — 2011-08-16 10:52 

@Nisoria:

Na ja Szergejekben én is láttam ,h bazinagy kerék van. Szilikben egy kisebb. Megvan az mikor egy hapsi meg szőke barátnője a mozdonyon utazott, mert haver volt a vezér a szőkeség meg nézte a kormánynak kinéző kereket és azt bírta kiokoskodni, h biza ez nehéz munka lehet, mert azon a keskeny síneken végigegyensúlyozni egy ekkora szerelvénnyel. Röhögőgörcs megvolt.

Viszont a Bzmotoknál meg egy joystick van előretolod akkor gyorsul ha hátra lassul és megáll. Ugyanez az M28-nál azt a vasúttörténeti parkban vezethettem is.

 22. Kelempájsz — 2011-08-16 11:45 

Egyszer engem is kipécéztek. Szombathelyen a vasútállomáson ott sündörgött a vápos járőr, valami főtörmelék és még két nyálasszájú gyerek. Keringtek körülöttünk, mint légy a tehénszar felett. Bajtársam mondta is, hogy nézd, ezek a buzeránsok nagyon méregetnek minket, biztosan ide fognak jönni.
Jöttek is. Éppen bemondta a bemondó (ahogy bemondóhoz illik), hogy a kőszegi vonat mindjárt indul. Erre fogtak körül, és a dokumentumokat kérték. Átadtam a főtörmeléknek, és mondtam neki, hogy hirtelen végezzünk, mert a mi vonatunkat most mondták be, és ha itt szívózik velünk, nem fogunk visszaérni éjfélig, és akkor majd ő felel érte. Erre visszaadták a katonakönyvet, és lekoptak, mi meg fel a vonatra. Jó, hogy megúsztam, mert a nyakkendőmet otthon felejtettem, és nem vették észre (tél lévén, rajtam volt a mikádó).
Egyszer leintettem Kőszegszerdahelyen egy farönk szállító teherautót (jobb híján), el is értem a vonatot Lukácsházán.
Egyszer meg véletlenül a Határőrség GAZ-kocsiját intettem le Velemben (a sötétben csak a reflektorfény látszott). Szerencsére egy tizedes volt a kocsiparancsnok, így úsztam meg a dolgot. Ha tiszt lett volna, biztosan ügyet csinált volna belőle.
Ja, vasútügyben Szkv. bajtársunk illetékes, ő szakmányban csinálta a dolgot 40 évig. Ő tudja, hogyan kormányozzák a vonatot, és hogyan fékezik ellengőzzel a villanymozdonyt.
Üdv: Kelempájsz

 23. leha — 2011-08-16 13:16 

főiskolásoknak könnyű volt, mert civilben voltunk. ámdeazonban! volt középiskolánkban bál olyan október körül. majdnem teljes létszámban felvonultunk. csakcsupán Hurvinyeknek este 10-ig írta Sulyok a könyvet. nade Sulyok nincs bent szombaton, tehát Hurvinyek leszarta. eddig tiszta sor, de pár VBK után lazul a hangulat. bejön pár bajszos legény a Sohoba és megkértek minket, hogy a sok összetolt asztalunk közül egyet engedjünk már át nekik. átengedtünk. erre hoztak nekünk egy üveg pezsgőt. nos, az elázott Hurvinyek ezen úgy meghatódott, hogy később – mintegy lazaságát fitogtatva – elpofázta, hogy neki (addigra már) tegnap 10-ig volt könyve és azt bőszen lobogtatta is. erre az egyik bajszos vitéz egy másik könyvet kezdett lobogtatni, amin középre rendezve talpas betűtípussal az állt, hogy “Helyőrségi kommendáns Tivadar” (vagy valami hasonló :)
a dolognak mindösszesen annyi következménye lett, hogy a hajnal hátralévő részében Hurvinyek nem fitogtatta a lazaságát

 24. Nisoria — 2011-08-16 14:30 

@Kelempájsz: A villanyoknál az ellengőzös fékezés már kis áramerősségnél is hamar körtüzet eredményezett. Soha nem csináltuk. Mármint szándékosan.

 25. safranek50 — 2011-08-16 16:41 

Ismétlés a tudás azannya:
71 nyara, Aszód.
Hosszú eltáv, szombat 14 – vasárnap 22.
Vonat indul Büdöspestre (sac/kb hisz régen volt) 14.25
Kapu, kilépés. Nyúl ftörzs a kapus, jómagam E.közv.hirkutya, ráadásul labés, és központos, szóval nemszeretem ember.
Szivattyú.
Vonat lekés.
Állomás előtt országút, stoppolás. (Akkortájt IGEN haraptak érte, előtte fél évvel kísértem Lillafüredről egy öreg szárcsát a pesti futira, megmérték 1 évvel, nyugati kocsi stoppolásért. OLP.)
Otomobil érkezik. Megáll.
Hova, hova?
Hát, Pöstre.
benézek a kocsiba(civiles vót) hát, ki ül benne?
Töf.
Bukta.
Papirja van?
(Volt)
Odaadom.
Na menjen vissza és jelentkezzen az Üti-nél. Értettem! (A fenét.)
Kocsi el, én húzok az állomásra, következő vonat, csak előtte egy “egyenkimarcsi” papír helyben kitölt.
Hazaérés, családnak puszi, sör bezúdit, melegvíz a kádba, befekvés, punnyadás, élvezkedés.
Anyám: Telefon!!
Telefonközpontos koma Aszódról.: Te még otthon vagy? Húzzá, mert megy VÁP!
Félig vizesen be a kimenőbe, puszi mindenkinek, NEM megijedni, ha keresnek, nem volta itthon.
El.
Lógó orral vissza, kapunál (akkor már más volt) : Jelentkezzen az Ütinél.
Jelentkezem, behív,(mellette a központ, volt bejárásom) leültet.
Te balf….! Mért nem jöttél vissza?
……
A TÖF visszaküldte a papírod, és a sofőrjével hazavitetett volna!!
Ehelyett 3 nap foxi!
????? Na, ez van, elQrtam, már jön is az őrpk, bedugnak. Menet közben beszóltam a komának a központ ablakán: Vonalszakadás!
Vasárnap reggel hivat az új Üti.
Mi lehet a központal, vagy a Pesti vonallal, senkit nem lehet kapcsolni.
(Hozzáteszem, akkoriban, HM vonalról polgárit csak igen nehezen vagy egyáltalán nem lehetett kapcsoltatni. Nekem még OLP-s koromból, Lilláról jó kapcsolatom volt a Sziklával, így Aszódról is azt használtam, néhány “jófej” tisztnek is kértem, ez az ÜTI is az volt.)
Jelentem foxis vagyok, nem tudok mit tenni.
Érdekes, volt még 1 órám a foxiba, közben az őrpk is tudott beszélni a kedvessel, majd rövid úton megjavultak a vonalak, én meg felhúztam a körletbe, és 2000 méter mélyen horpasztottam.
Rövid eltáv…………

 26. Optika — 2011-08-24 19:36 

VÁP
Tele volt velük az összes pesti pályaudvar. Árgus szemmel figyeltem mindig, mert ha nem tisztelegtem volna véletlenül, akkor nem indok az, hogy nem vettem észre. Nem is volt soha gondom a magyar VÁP-pal.
De akkoriban ideiglenesen hazánkban állomásoztak a szovjet katonák. Néha ők is utaztak magyar vonattal (nem tudom szabira, vagy csak másik helyőrségükbe). Miattuk volt szovjet VÁP is.
Úgy gondoltam egyszer a Déliben, hogy nekik nem kell tisztelegnem. A szovjet tavaris szólt és elmagyarázta, hogy tévedek. A magyarázat alatt kicsit be voltam szarva, mert a hangereje túlharsogta a hangosbemondót. Aztán elengedett.
Utána a szovjet VÁPnak is tisztelegtem.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.