284. – Leszerelés előtt

Búcsúzóként minden katonaembörnek a legszebb emléke a leszerelés. Ismerhetjük az itt előfordult beírásokból a centi különböző rituáléit, tiszteletét és egyéb szertartásokat. Nohát nekem egy darab centim nem volt, mégis sikerült leszerelnem. Mit gondoltok: nálam ez esetleg normálisan ment? Na, akkor elárulom hogy nagyon nem – írja Szögyi abban a posztjában, amelyet búcsúnak szán, de ezt nem vesszük ám komolyan, mert tudjuk (legalábbis a bloggazda tudja), hogy legalább még egy szögyisztori itt lapul a vincseszterünkön.

Mivel engem március végén helyeztek át hallgatói állományból sorállományba, a 18 hónap Petőfi-időszakban (azaz szeptember végén) járt volna le. Attól függetlenül havonta-kéthavonta rendszeresen adtam be a leszerelési kérelmeimet, hol ezért, hol azért, ha nem lett volna annyira kiélezett a helyzet (mert rettenetesen szabadulni akartam a katonaságtól) még élveztem volna is. Időnként szólt a századparancsnok, hogy elutasították, sebaj, addigra már megírtam a következőt, és adtam is befelé.

Nyíregyházán, szilveszter után néhány nappal éppen Violácskának (a főnök titkárnőjének) osztottam a fejét – valahova el kellett bújni reggel, nehogy megtaláljanak és beosszanak valami technika karbantartására, a sportpálya meg akkor már túl hideg volt –, amikor a csaj rákérdez, hogy mikor megyek már szabadságra. Mondtam neki, hogy eszembe se jutott, most mi a fenét csináljak itt a szilveszter utáni döglött városban, a farsangi szezon meg még odébb van. Rebesgeti, hogy jó lenne ha nagyon sietősen kivenném, mert ez nem olyan, mint a munkahely, hogyha kilép valaki, akkor az addig ki nem vett szabikat kifizetik, no-no, ez vajon mit jelenthetett? De azért most még eszem ágában sincs szabira menni, mert éppen éjjel indult el a hóesés, és reggel mondták hogy lehet jelentkezni síversenyre, azt meg a világ minden kincséért ki nem hagynám. Igaz, még életemben nem volt síléc a lábamon, na és? mindent ki kell próbálni egyszer.

Violácska felsóhajt, hogy akkor már megint írhatja a Szögyi-Berki-Ács triót, aha, jó a megérzésed drágám, nemhiába tanultad meg már ezt a három nevet vakon leírni, hol a dicséret, hol a fenyítés címszó alatt. Én az én voltam, Béla egy környékbeli cigánykölyök, akit magamhoz vettem, de Ács Jani az egy külön kategória volt. Civilként eleinte a helyi színháznál volt ilyen szaladj ide-amoda, aztán egy váratlanul jött prémium hatására Pestre utazott egy bulizós hétvégére. Ott aztán amikor egyszer szembejött vele a Fészek klub, olyan megfontolásból, hogy elvégre ő is ebbe brancsba tartozik, beült, és olyan jó estét sikerült csapnia, hogy mire kijózanodott, addigra már hazánk egyik neves filmrendezőjének volt a rendezőasszisztense.

Felmerült vele kapcsolatban, hogy egyáltalán mit is csinál egy rendezőasszisztens. Jani elmondta, hogy például amikor egy filmforgatásnál reggel (10-re) összeverődött a társaság valahol Kartal környékén, a gyártásvezető belepislantott a gyártásmenetbe, és feltette a nagy kérdést, hogy no, és hol az elefánt? Ugyanis az aznapra forgatni akart jelenetben egy elefánt is szerepelt. Erre mindenki a rendezőasszisztensre nézett, hogy: elefánt? Jani egyből pattant, berongyolt a Fővárosi Állatkertbe kölcsönkérni egy elefántot egy órácskára, nagy szükség volt a rábeszélőkéjére hogy adjanak egyet, aztán teherautót szerezni, ami azonnal kiviszi az istenhátamögé, mikor kiértek, akkor sajnálattal megállapították, hogy valahogy nagyobbra számítottak. Kiderült hogy ez egy indiai elefánt, a nagyobbik az az afrikai, de olyan nincs az állatkertben, most vagy leforgatják ezzel, vagy átírják a forgatókönyvet, vagy…. Jani megint kocsiba, valahol Biatorbágy környékén talált egy cirkuszban afrikai elefántot, cirkuszigazgató jó vastag megkenve, teherautó az indiai elefánttal vissza a helyére, afrikaival ki a forgatásra. Hisztiző színészek leoltva, beállás, próba, oké, ez talán jó lesz, hadd szóljon, felvétel indul, erre az operatőr veri ki a rikácsot, hogy állj, nem jó, mert mostmár délután van, és nem szépek a fények, ezt már csak holnap lehet leforgatni. Aztán másnap kezdődött elölről az egész, csak nem elefánttal, hanem valami mással.

Jani katonatársunknak esze ágában sem volt ugyan bevonulni; kapott is rá ígéretet, hogy nélkülözhetetlen tudására tekintettel mentesítik a szolgálatteljesítés alól, csak aztán egy forgatászáró bulin pozíciójához képest túl magasrendű színésznőt sikerült neki meg…, és a hölgy SZERETŐJE(!) megmozgatta a kapcsolatait, aminek az lett a vége, hogy Jani nagyon hamar ott találta magát a bevonulók névsorában. Annyit sikerült még azért kibuliznia, hogy ő lett az ezred hangtechnikai felelőse, tekergette reggelenként meg esténként a kapunál a magnóról szóló trombitaszót, meg az eskünél a himnusz erősítőjét. Na de semmi mást.

Mivel a síversenyt csak két nappal későbbre írták ki, addig akkor megpróbáltam elrendezni a szabit. Felmegyek Attilához (a századparancsnokhoz), aki elküld először a …-ba, hogy akkor miként állítsa össze a szolgálatot, ha én télakolok egy teljes hónapra (volt bőven szabim, mindenféle vetélkedőkben meg egyéb sportversenyekben mindig benne voltam). Mondtam, hogy ha most nem veszem ki, akkor már nem is nagyon tudom kivenni, mert nagy eséllyel leszerelek, erre Attila előkapott egy kézigránátot, amit elővigyázatosságból vodkásüvegnek álcáztak, és nagyon hamar az írnokkal hármasban hatástalanítottuk. Közben előkaparta a dicsfeny lapomat, mert a kérelem elbíráláshoz tőle is fognak majd véleményt kérni, és ne írjon már hülyeségeket. Látom ám, hogy úgy meg van szórva a fenyítés rész mindenféle laktanyafogsággal, meg feddések tömkelegével, lebarmoltam már a srácot, hogy mi a fészkes fene volt vele. Mondja, hogy vele semmi, csak akkoriban akart engem előléptetni, ja akkor már tudom, tényleg alig tudtam elkerülni a csillagot, kellett csinálnom egy pár látványos balhét, hogy vezérkari alhonvédként szerelhessek le, inkább igyunk akkor tovább. De azért nem olyan egyszerű ez, mert ha meglátják ezt a lapot, akkor nemámhogy februárban szerelek le, hanem varjú az ágon. No, akkor elkezdtünk beleirkálni mindenféle dicséreteket, szolgálat példamutató ellátásáért meg ilyen marhaságok, a végére már lassan nekem égett a pofám, de így is éppen csak egyensúlyba tudtuk hozni a +/- arányt.

Két nap múlva, ahogy a parancsban is megvolt, elindult a Szögyi-Berki-Ács csapat a síversenyen. Az, hogy addigra elolvadt a hó, nem különösebben jelentett zavart az erőben; elvtársak, a síverseny nem akkor van megrendezve, amikor hó van, hanem akkor, amikor arra ki van adva a parancs! A csúszást meg úgy oldották meg, hogy a lőteret kellett körbesíelni, mert a körülvezető földút két nyomvályújában megmaradt – na nem ám a hó , hanem az elolvadt hó utáni jégpáncél. Kellett is kotorni ezerrel, mert mire az utolsó csapat is körbeért, a jég már olyan kásásra olvadt, hogy lassacskán a sár már jobban csúszott. Valahol féltávnál megkérdeztem, hogy most miért is hajtunk, mert ha itt is vagy öt nap jutalomszabi a tét, akkor én már most leállok, de mondták hogy aki ezt a versenyt megnyeri, az a csapat valami egyhetes edzőtáborba megy, na hát hiányzik az nekünk fiúk? Nem baj, de legalább kiderült rólam, hogy a sífutás az nagyon nem az én világom… És Violácska is megmenekült attól, hogy megint le kelljen gépelnie a nevünket. Kérdezte is, hogy mi volt ez, mondtam neki, hogy kegyes napunk volt, hagytuk a kopaszokat nyerni.

Verseny után télak, otthon pocolás ezerrel, nagyon hamar visszaszoktam civil életbe. Egyik délután, mikor éppen átballagtam Debrecenbe (naná, hogy p*naügyben), fateréknál csenget egy egyenruhás. Öreg kibaktat, meglátja az egyenruhát, már szinte rutinosan sóhajt fel, hogy már megint mi a f@szt csinált a fiam? Aztán leesik neki, hogy ez most nem a VÁP, mert egyedül van, no meg nincs rajta a fehér derékszíj sem (volt hozzájuk egy párszor szerencséje katonaságom alatt); kiderül, hogy Attila (a századparancsnokom) az, hogy legyek már szíves holnap reggel befáradni a laktanyába. Fater egyből elkezd kombinálni, hogy ez most ilyen rendes századpéká, hogy csak simán szól a szabiról elfejtett visszamenni stílusú katonájának, de aztán folytatja, hogy vigyek magammal civilruhát is, ha nem akarok egyszál f@szban hazasétálni két nap múlva.

Mikor este hazaértem, én sem nagyon értettem a dolgot; itt most valamit nagyon elszámoltam, még lenne több mint egy hét szabim, ezekszerint akkor a leszerelés nem február végén van, hanem február közepén, mostmár mindegy, az az egy hét, az úgy ahogy van, odaveszett, de hát ilyenkor kinemsz@rjale? Ugye így jár az, akinek csak valami halvány saccperkábé tudomása van a leszerelés idejéről;)

Reggel taxi elő, ahogy megyünk kifelé vagy egy kilométerrel a laktanya előtt ott megy egy csapat, mondom a taxisnak, hogy rakjon ki gyorsan, inkább a bandával együtt megyek be. Örül-örül, ők is a civilért voltak otthon, de olyan erőteljesen feltöltve, hogy a legtöbb leheletet szinte meg is lehetett volna gyújtani. Valami olyan oltári mennyiséget tudtak elhozni otthonról, hogy még ekkor is volt náluk majd egy fél üveg pálinka, mivel én lógtam ki legjobban a társaságból, kénytelen voltam ezzel szintre hozni magam. Aminek az lett az eredménye, hogy mikor végre elértünk a laktanyakapuhoz, a kopasz kapust addig b@sztattuk, cikiztük, amíg fedezékként bevonult a ceruzába, azt meg egy jól sikerült közös akcióval elborítottuk, úgy hogy a kilépő lyuk legyen a betonon. A ricsajra persze kirongyolt először a kapuügyeletes, ő legalább röhögött egy jót, de utána megjelent az ÜTIh, naná hogy már megint M. főtörzs személyében. Villámgyorsan kiosztott közöttük fejenként legalább öt-tíz nap fogdát, attól függően, hogy ki mennyire hangosan kántálta az „Én elmegyek, te ittmaradsz, csíkoshátú kismalac” mondókát. Az meg már tényleg csak a hab volt a tortán, amikor kollektíve jelentettük ki, hogy elmehet a p.csába, le van ejtve, sőt valamelyikünk még a tányérsapkát is belehúzta a fejébe, hogy még a füleire is rászorult. Utána meg bementünk a körletbe, és olyan heverést rendeztünk, hogy a századpéká ebéd után külön-külön minden körletbe be kellett hogy menjen elmondani, hogy most utoljára még elnézte a balhézást, de az isten szerelmére holnap reggelig bírjuk már még ki valahogy.

Attila amúgy rendes csóka volt, megegyeztünk vele, hogy két ember kimegy  este még piáért civilben, felajánlotta hogy nem este, hanem most, és kocsival hozza-viszi őket meg a terhüket, így aztán reggelig csendes alkoholizálással eltöltöttük még a katonaságból hátralévő pár óránkat…


Szolgálati közlemény:

Kedves barátaim! Az ősz közeledtével sajnos az időm is egyre kevesebb, ezért mostantól – mindaddig, amíg új parancs nem érkezik – a nyitóképek kivételével a posztokhoz nem tudok illusztrációkat keresni. Ha ti viszont küldtök képeket, azokat továbbra is be fogom tördelni a szövegbe.

Megértéseteket köszönöm!

tiboru

27 hozzászólás

 1. Bigjoe(HUN) — 2011-08-24 10:46 

Leszerelés előtt nekem az volt a legfontosabb, nehogy valami okot adjak a “ráhúzásra”.
Sajnos a ráhúzás “divat” volt a századon.
A csúcstartó (94-95 magasságában)
egy roma srác, aki az 1 éves szoliból 3 éves (az aprót lehagytam) elfoglaltságot csinált.
Igaz, hogy ezt nem kérte, az ügyész adta.
Valami “apróságért”. Talán nem hétköznapi eset, ezért ezt is írom egy rövid posztban.

 2. Optika — 2011-08-24 12:35 

Volt egy katonatársam. Bár a társ szót nem szívesen írom le. Először is rinyagép volt. OK hogy senki nem volt feldobva bevonulás után, de amit az a fickó rendezett rinyálás terén, az túl tett minden határon. Néha mellém ült a CSMO-ban tartott rendkívül fontos előadáson és panaszkodott, hogy így meg úgy nem bírja ki.
Soha semmilyen táborban nem volt távol, anyuapu szemefénye,kedvencfiacskája volt. Az ilyenek miatt utálták a táposokat.
Némi összeköttetés révén jó két hónap múlva a szülők elintézték, hogy a gyereket leszerelték. De a parancs úgy jött le, hogy a leszerelés x nap múlva.
Erre a srácot, mivel nagyon szerette a századpk is, bevágták x-1 napnál, 5 nap fogdára küldte.
Azért valamilyen szinten ráhúzott pár napot.
Gyakorlatilag fogdáról szerelt.
Itt találkoztunk vele, amikor örszolit adtuk. A fogdán viszont már nagy arcú volt a srác. Igy meg úgy öregezte magát, meg ugratott minket, hogy egy hét múlva már az anyja főztjét eszi. Majd gondol ránk az egyetemi beiratkozásig. Öreg ám a kurva anyád, gondoltuk és betettük egy kétszemélyes zárkába két szabolcsi cigánygyerek mellé harmadiknak – telt ház volt a fogdán- , akik az átlagosnál is jobban utálták a tápos genyókat. Nagyon szerény lett az utolsó katonaként eltöltött napjaira.

 3. Szkv — 2011-08-24 13:41 

@Bigjoe(HUN):

Valóban igyekeztünk azon lenni, hogy amúgy is “hosszúnak” tűnő katonaidőt a saját hibánkból ne hosszabbítsuk meg, és ez az őrsökön szolgáló HATÁRŐRÖKRE még inkább vonatkozott.
Volt egy olyan esemény még 1975 szeptemberében amikor az “öreg” katonák az utolsó szolgálatot adták, történt egy határsértő elfogása. (Határsértők oldalon van leírva).
A HATÁRŐRNEK a szolgálat utolsó percéig feje felett “lebegett” az hogy bármikor történhet olyan dolog amiért meg hosszabbodik a katonaidő.

 4. Szkv — 2011-08-24 13:53 

@Optika:
Nálunk is volt olyan eset, hogy a “kedvenc” fiacskát meglátogatták a “befolyásos szülök” és amikor meglátták hogy az Őrs egy faluban van. Beindították a “szocialista összeköttetést” és a kedvenc csemetét “felsőbb parancsra” az Adyligeti HŐR ezredhez áthelyezték.

 5. Kelempájsz — 2011-08-24 14:21 

@Szkv: Nálunk volt egy érdekes ellenpélda. Egy srácnak, aki egyébként igen jó csóka és jó haverom volt, a papája ezredes volt, aki azt mondta, hogy őt nem érdekli, hol szolgál a fia, ha többi srác kibírja, akkor az ő fia is kibírja. Sima határőrként szolgált a fiú, a papa a kisujját se mozdította érte. Tisztességes dolog, talán nem is volt gyakori, később még kevésbé.

 6. szögyi — 2011-08-24 14:25 

Nem velem, hanem a velem érettségizett társasággal történt hogy a Hmvhelyi táposkülönítmény (ELTE TTK) egy éppen augusztusban megtartott rendkívül fontos árvíz miatt sz.pott két hetet pluszban, még csak nem is a laktanyában, hanem kint a gátakon. Szegények alig tudtak kijózanodni az évnyitóig ;)

 7. Bigjoe(HUN) — 2011-08-24 15:30 

@Szkv:
Bocs, de a Határsértők oldalt nem találom.
Persze lehet, hogy felületesen keresetem.

 8. Bigjoe(HUN) — 2011-08-24 15:33 

@Bigjoe(HUN):
Meg van.
A Címkék között nem volt kint.

 9. Szkv — 2011-08-24 17:33 

@Kelempájsz:
Szevasz bajtárs.
te tudsz olyan esetről amely a szakaszparancsnokuk testvérével történt. Az egy olyan eset amely nem tudható be egyik oldalra sem. Én nem akarom részletezni, mert te jobban ismered a storit.

Bajtársi tisztelettel:Szkv.

 10. Optika — 2011-08-24 19:23 

Másik rászolgálós történet.

Volt egy szakaszvezető, aki gyakran AEGÜ volt, amikor a keltetőben szívtam. Nem zártam a szívembe.
Közeledett a februári leszerelése, fennállt a veszély számára, hogy őrmester lesz, amit nem akart nehogy gyakran visszarángassák. Csinált egy balhét (nem emlékszem mit), az akciója olyan jól sikerült, hogy nemhogy őrmester nem lett, de honvéd rendfokozatba fokozták le. (azt hiszem ezt így hívják) Ez még nem lett volna baj számára, de kapott egy 30 napos beutalót a piros 9-be, leszerelés előtt 1 nappal meg is kezdhette a büntetést.
29 napot ráhúztunk, amiből a századunk 3szor adott őrséget.
Először szívattam, pontosabban fogolykísérő voltam és ha volt gennyes meló, akkor őt vittem. Bevallom kárörvendő voltam, nem szép dolog.
Másodszor megsajnáltam, vagyis a káröröm elmúlt.
Harmadszor vittem neki pálinkát.
———
Negyedszer már civil volt, amikor találkoztunk, én még nem. Kimaradáson voltam, ő pedig a katonaság alatti barátnőt látogatta meg egykori helyőrségében – állítólag el is vette később. A srác viszonozta a pálinkát. Jókat röhögtünk hogy szívattuk egymást pro és kontra.

Azóta is gondolkodom, hogy jó bajtárs voltam-e. :)

 11. Optika — 2011-08-24 19:24 

@Optika:

Pontosabban a srác húzott rá 29 napot.

 12. csaszi55 — 2011-08-24 21:43 

Tüzérek voltunk, és amikor mindenkit beosztottak, akkor derült ki, hogy a mi rajunkba csupa apró embert sikerült beosztani. Rajparancsnokaink mindjárt lebonyolítottak egy cserét, egy apróért kaptunk egy magas, jó darab katonát. Örültünk is, hogy lesz egy jó cipekedős a csapatban, de csalódnunk kellett.Kiderült, hogy ő is egy olyan “mamakedvence” volt, tesiből mindig fel volt mentve, emelni semmit sem bírt, igen gyenge volt. hát nem örültünk a cserének. Még jobban csalódtunk, amikor csomagot kapott. A jó kis füstölt kolbász, szalonna, stb. helyett ennek kakaós csigát, mézes puszedlit, meg ilyesmiket küldtek.

 13. Kelempájsz — 2011-08-25 08:01 

@Szkv: Való igaz! A szóban forgó katona elhagyta az őrhelyét, átment a másik járőr szakaszára, és elhúzta annak a készülékét. Ez egy olyan botlódrótos szerkezet volt, amit ha megrúgtak, kilőtt egy kis 15 mm-es rakétét. H-63 jelzőkészülék volt a hivatalos neve. Na, szóval ez a nagyokos elhúzta, persze a járőr “ráténykedett”, csőre is töltöttek, és kis híján ráengedték a kutyát.
Aztán persze a tisztek is adtak neki, amit tudtak, mert a szabályzatban benne van, hogy az ellenőrző járőr nem utánozhatja a határsértő mozgását, ráadásul ez a durung nem is volt ellenőrző, még ráadásulabb, hogy a saját őrhelyét hagyta el. Szép kis kavalkád lett belőle, mégsem fokozták le a csókát (őrvezetőségig vitte a ranglétrán, volt neki is egy csillagja, mint a vezérőrnagynak). Mást ennél kevesebbért is minimum lecsuktak.

 14. franta — 2011-08-25 10:51 

A Zách utcában volt egy figura, egy józsefvárosi csávó – végül is a lakhelyétől mindössze pár megálló a 9-es busz -, nos ez a jóember a másfél éve helyett már legalább két éve ott volt, de lehet, hogy több. (Félreértések elkerülése végett: a fickó ugyan nyóckeri volt, de nem volt etnikum.) De igencsak ösztönlény volt. A f@szinak tényleg már így is csak pár napja volt hátra, erre egy bölcs gondolattal berakták a fogdába, hogy ott úgysem tud csinálni semmi – meggondolatlan – balhét, aztán végre simán vagy nagy nehezen szerelhet. (Menjen már innen a pi…ba.)
De mint tudjuk, Isten tervez, ember végez (vagy fordítva? Mindegy).
Ücsörgött a fogdán, és éppen akkor, éppen ott, valamiféle ellenörzés volt, amilyen soha de soha nem volt előtte. A magas grémium éppen abba a helységbe nyitott be, ahol ez a vadbarom / szerencsétlen / lúzer éppen az utolsó óráit töltögette.
Nos, emberünket ez a váratlan szituáció annyira zavarba hozta, hogy a stokival leütötte a törzsfőnököt…
Kilátás ezek után? Jó kérdés: Fő utca, Lenti, Szibéria, bármi.
Aztán a tisztek elmagyarázták a sértettnek, hogy ez milyen egy véglény barom egy kolibrinyi aggyal, nos, a törzsfőnök – mert éppen olyanja volt, vagy megértette a magasabb szempontokat – nem csinált balhét.
A fószer másnap tényleg szerelt. Ha úgy tetszik, kirúgták.

 15. franta — 2011-08-25 11:01 

@franta: Bocs, javítom az első mondatot, nem figyeltem. Szóval a fickónak a Zách utcától a 9-es busszal csak pár megállónyira volt a lakhelye, valahol a Mátyás tér környékén.

 16. Bigjoe(HUN) — 2011-08-25 11:43 

@franta:
Stoki a fogdában???
Tv, légkondi, minibár, maláj táncosnők, pincér, hideg sör….
Szanatórium????
A mi fogdánkban deszka priccs volt, de azt csak este lehetett lehajtani, addig a falra volt lakatolva. A fogoly meg ácsorgott, ha rendes volt a fogdás-őr (a 3.őrben ilyen????) akkor a földre leülhetett.
Ja, és fűtés sem volt a cellákban, télen szó szerint ráfázott aki fogdába került.

 17. franta — 2011-08-25 12:08 

@Bigjoe(HUN): Ez a Zách utcában valamilyen “előfogda” volt. Tehát általában a delikvensek ott vártak a sorukra, hogy elvigyék őket egy “igazi” fogdába. (Szerintem az igazi a Dobóban volt.) Lényeg az, hogy ebben az adott esetben ezt a fickót valahogy el akarták különíteni arra a pár napra, amíg leszerel, de mint a kommentemből kiderült, ez nem igazán jött össze. (Szerintem ha If szigetére rakják el, ott is csinált volna valamit; egyszerűen az ösztönei erre kondicionálták.)

 18. Kelempájsz — 2011-08-25 12:31 

Nálunk, Szombathelyen a fogda a pincében volt, nagy légoltalmi páncélajtóval lezárva. Mi úgy hívtuk, hogy Szombathely Bal 2. Ott nem volt más, csak egy deszkapriccs, igaz, az nem volt a falra lakatolva.
A lecsukottakat 05:00-kor ébresztették, 21:00-kor volt a takarodójuk, addig salakot lapátoltak a kazánházban, meg disznóólat takarítottak, sittet hordtak, meg ilyesmit. Mindenhova fegyverrel kísérték őket.
A derékszíjat és a bokaszíjat (utóbbit a surcisok nem ismerik, de mi igen, mert nekünk csizmánk volt) le kellett venniük, nehogy öngyilkossággal előzzék meg magukon a törvényes ítélet végrehajtását. Le kellett venniük a sapkarózsát is, mert méltatlanná váltak a Magyar Népköztársaság állami címerének viselésére. Tiszta bohózat volt, leginkább a lecsukottak röhögtek az egész cirkuszon.
De a határszolgálatot ritkán küldték be a Bal 2-be, (az őrsökön nem volt fogda), mert akkor kevesebb volt a szolgálatba vezényelhető létszám. Ezért a határszolgálatban kihágást elkövetőkkel másként b@sztak ki.

 19. franta — 2011-08-25 13:05 

@Kelempájsz: Egyszer a Dobóban voltam gyenguszon, és a TV-ben valamilyen meccs volt. Jött egy fogdára ítélt katona, vele az őr, csúzlival. Hogy miért éppen a gyenguszon kötöttek ki, azt nem tudom. (A fogdára váró katona arcáról sem sugárzott sok értelem, de nem ez a lényeg.) Az őrnek nagyon kellett mennie a klotyóra, erre jobb híján a foglyának a kezébe nyomta a csúzlit. A fogdás csávó becsületesen vigyázott a csúzlira, közben nézte a meccset. Majd mikor az őre kijött a WC-ről, azt visszaadta, hogy “fogd má’, nehéz”. Majd távoztak, nyilván a fogdára. A jelenetet, ami kb. 4-5 percig tartott, látta az összes gyenguszos katona, az összes eü-katona, orvosnők, egy-két arra kószáló tiszt, de senkit sem érdekelt különösebben a dolog.

 20. Kelempájsz — 2011-08-25 13:54 

@franta: Nálunk is hasonló volt a helyzet, sokszor a lecsukott és az őre váltotta egymást, erről már egyszer írtam is. Nem ritkán a legjobb cimborák voltak fogoly-őr viszonyban. A baj csak azzal volt, aki túl komolyan vette a kalandot, és idegileg kikészült. Nem sok ilyet ismertem, de egy jó barátomat depi miatt leszerelték egy év után.
De a legtöbb katona röhögött az egészen. A jerglivel csak leszerelés közelében kellett vigyázni, nehogy prolongálják a katonaságot. Üdv: Kelempájsz tizedes

 21. Rókakígyó — 2011-08-25 16:18 

Micsoda történetcunami…. Biztos a meleg miatt.

Tiboru szeptembertől dolgozik?:) rossz vicc tudom:)

 22. Szkv — 2011-08-25 19:38 

@Kelempájsz:
Bajtárs te asztán rendelkező kellő helyismerettel. Én nagyon “elmaradott” vagyok, mert csak hallottam a B2-ről, de soha nem jártam ott. A fogva tartottnak nem volt előírva helyismeret.
Balhé esetén a fogda őrök csukott szemmel is oda tudták kísérni a “klienset”.
Üdv, Szkv.

 23. Szkv — 2011-08-25 19:44 

@Bigjoe(HUN):
Akkor a fogvatartott tényleg a “hüvösre” került.
Valamikor a vár börtönök is a vár leghüvössebb részét alkották.

 24. szögyi — 2011-08-26 02:22 

@Kelempájsz: Mikor a fogdás reggel 8-kor kijött nálunk és délután 4-kor belépett őrségbe meg fogdaőrbe????
Na, asse volt semmi.

 25. Kelempájsz — 2011-08-26 07:41 

@szögyi: Nálunk Haynau lecsukatta a Hecsa nevű srácot. Az utolsó fogdás napján a legjobb haverja, a Lecsó volt a fogdaőr, kísérgették is egymást, ahogy illik. Másnap váltás: Hecsának letelt, viszont Lecsó került be a jerglibe, és Hecsa lett a fogdaőr. Ma is úgy érzem, Haynau direkt intézte így.
@Szkv: Ha Szombathelyen adtál őrséget, akkor járnod kellett a Bal 2-ben, ha másként nem, akkor a felvezetővel, mert váltáskor végigjártak minden őrhelyet, így a fogdát is. Üdv: Kelempájsz tiz.

 26. Szkv — 2011-08-26 14:36 

@Kelempájsz:
Most már lemerem írni mivel a “két lábon járó törvénykönyv” már nem tud a B2-be küldeni. Igaz amit az őrségben elkövettünk, ott már a B2 már csak egy enyhe, de talán még a kötél büntetés is kevés lett volna.
Laktanya őrségben egyetlen egyszer voltam, és olyan lazán vette az őr pk és a felvezető. Az őrség váltása úgy történt hogy a váltó bement, a leváltott őr meg kijött, addig mi a “répa” földön várakoztunk.
Hát ezért nem volt szerencsém megismerni, (de nem is hiányzott) ama bizonyos B2 helységet.

 27. szögyi — 2011-08-27 11:31 

@Szkv: Minálunk Nyíregyen ez az ú.n. “csillagváltás” megszokott, és majdhogynem alapértelmezett volt. Az is gyakran előfordult, hogy négyóráztunk, azaz összevontuk a 2-2 órákat, hogy háborítatlanul tudjunk szunyálni. Az ÜTI általában “nem vette észre” ezeket, még kedvenc M. főtörzsünk se, pedig ő a baxtatásban világbajnok volt. Igaz, nagyon is tisztában volt vele hogy mi történne ha egyedül sötétben elindulna a felvezetővel őrséget ellenőrizni. Még ha el is jutna ép bőrrel az első őrhelyig, tovább már nemigen…

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.