304. – Haynau ales

Haynau.jpgJulius Jacob von Haynau táborszernagy Magyarország történelmének legsötétebb figurája, és ámbár katona volt, a Milstory hasábjain nem találkoztam még vele. Most sem róla írok, csak a nevét kölcsönzöm. Az alábbiakban szereplő Haynau tehát már egy másik korszak szülötte, akivel nekem is volt személyes kapcsolatom – írja Kelempájsz tizedes. Lássuk tehát, ki is volt ez a baljós nevű figura.

Miután már több érdeklődő jelezte, hogy szeretne tudni róla egyet-mást, elhatároztam, hogy ezúton bemutatom leghíresebb (vagy inkább leghírhedtebb) elöljárónkat, akit a határőrkerületnél nemcsak hogy nagyon jól ismertek, de sűrűn emlegettek is. A maga nemében páratlan „népszerűségre” tett szert, neve fogalommá vált, és az maradt a mai napig. De most már lépjen színre ő.

Amikor a sorozó bizottság (harmadszori nekifutásra is) katonai szolgálatra alkalmasnak nyilvánított, közölték, hogy szeretettel vár a Határőrség. Miután tudomásul vettem a tényeket, visszatértem mindennapi munkámhoz; gondoltam: lesz, ami lesz, majd jön a behívó.

De előbb Haynau jött. Pár héttel a sorozás után, egy napsütéses februári vasárnapon, már hajnali 9 órakor felébredtem. Megreggeliztem, és lassan indulni készültem a barátnőmhöz, amikor csengettek. Kinyitottam az ajtót, és ott állt Ő! Személyesen!

De akkor még nem tudtam, kivel van dolgom. Egy katonatisztet láttam magam előtt, egyenruhában. Kerek arca volt, orra kissé a krumplira emlékeztetett; remélem, odaát már nem sértődik meg ezért a hasonlatért. A szüleimmel akart beszélni. Hát jó – mondok –, jöjjön be, de csak a mamám van itthon.

Bejött. A mutter először megilletődött, aztán nagyon hivatalos lett, majd átmentek a másik szobába (kettő volt belőle), ahol sokáig susogtak valamit, nyilván rólam. Aztán a tag el. Anyám azt mondta, hogy a tiszt közölte vele a valót: május 20-án be kell vonulnom a Határőrséghez. Másnap délelőtt a munkahelyemen azt mondta a főnököm, hogy itt járt egy tiszt, aki irántam érdeklődött és mindenféle kérdéseket tett fel. Ők, mármint a főnököm meg a személyzetis (mai nevén Humán Erőforrás Manager) csupa szépet és jót mondtak rólam. Nagyon „örültem” és megköszöntem nekik.

Kitavaszodott, és eljött a május. A mondott napon bevonultam, amint arról már beszámoltam. Az újonckiképzés megkezdődött, s már vagy két hete egzecíroztattak, amikor a nagy laktanyában, a lépcsőházban ismerős arcot láttam: Ő volt az! Jellegzetes holdvilágképe és krumpliforma orra rögtön eszembe juttatta a napot, amikor először találkoztam vele, még otthon. Most már ismertem a rendfokozatokat, láttam, hogy alezredes, de még nem sejtettem, milyen ijesztő hírességgel volt dolgom pár hónappal előbb.

Ahogy telt az idő, a bajtársaktól és az elöljáróktól lassan megtudtam a valót: engem egy hadbíró alezredes, a határőrkerület leghíresebb – vagy inkább leghírhedtebb – alakja, a fegyelmi tiszt sorozott. Hatáskörébe tartozott az összes rendkívüli esemény, a fegyelemsértésektől a különféle kihágásokon keresztül az öngyilkosságig minden. Ha történt valami nagy dolog, akkor kiment az összes alegységhez, és ismertette a tényállást, úgyhogy közismert figura volt.

Még a tisztek is tartottak tőle. Előfordult, hogy egyikük éppen határőrizeti ügyeletes volt, de a szolgálatot átpasszolta egy szakaszvezetőnek, és a GAZ-kocsival kilógott a laktanyából, mert valami a barátnője volt a környéken. Otthon persze úgy tudták, hogy szoliban van. Pechjére balesetet okozott, amit nem lehetett elsikálni: Haynaunk intézkedett, és a bűnöst várta a tiszti futi.

Néhány bajtársam csúnyán kihúzta nála a lutrit, de be kell ismernem, hogy azért ők sem voltak ártatlanok. Legjobb példa erre a lövöldözős eset. Egyszer egy Kulhanek művésznevű bajtársam berúgott, eltévedt éjjel az erdőben, és nem talált vissza időben. Haynau páratlan szakértelemmel boncolta az esetet, a berúgásból mindenféle bűncselekmények ágaztak szét, a fa gyökereihez hasonlóan. Szolgálat alóli fondorlatos kibúvás, esküszegés, hazaárulás, és még mit tudom én, miféle borzalmak kerültek felszínre, külön-külön is a kötél volt a legenyhébb ítélet. Kulhanek a hadbíróság elé került, de azok visszaadták, intézze el a kerület saját hatáskörében. A részeg katona késik a kimaradásról, ez piti ügy, van nekik éppen elég komoly dolguk. Kulhanek így megúszta három hét fogdával, de utána még 11 hónapig helyben járt.

Haynaunk szeretett az igazság bátor bajnokának pózában tetszelegni: „Csakis a törvény szellemében járunk el, mert a BTK … paragrafusának … pontja előírja, hogy … esetben 10 év, 20 év meg kötél, meg stb. stb.”. Sűrűn mondogatta, hogy: „Korra és rendfokozatra való tekintet nélkül a legradikálisabban lépünk fel a rendbontók ellen, és tesszük mindezt a katona saját érdekében; részint hogy őt magát, részint pedig hogy társait visszatartsuk a hasonló cselekmények elkövetésétől. Nem nézünk el semmit, mert a kis baj nagy bajt szül: ma csak a gombja lóg, holnap már elalszik az őrhelyen, aztán már ki se megy szolgálatba. Egy évtől öt évig, öt évtől kötélig!

Ez utóbbi mondása szállóige lett, ma is minden korosztály emlékszik rá, aki valaha  ott szolgált. Hozzátette még a következőket: „Jöhetnek nekem az édesanyák, hogy ne ítéljük meg túl szigorúan a fiacskájukat, mi csakis a törvény szellemében járunk el!” Ennek a mondatának köszönheti, hogy itt Haynaunak nevezzük. De tovább is van: „Az, hogy részeg volt, nem enyhítő, hanem súlyosbító körülmény! Senki sem rúgott be véletlenül, a részegséget a szolgálat alóli fondorlatos kibúvási kísérletnek tekintjük! Gondolta volna meg akkor, hogy mit csinál!

És így tovább.

Mindig magánál hordott egy kis szürke könyvet, amiről kiderült, hogy a BTK (Büntető Törvénykönyv) volt. Kiült a klubhelyiség közepére, mi helyet foglaltunk előtte, ő pedig ismertette a rendkívüli eseményt, majd fejből kezdte idézni a paragrafusokat, miközben lapozott a könyvben, és amikor a szóban forgó oldalhoz ért, a könyvből olvasta tovább.

Több ízben is mondta nekünk, hogy amíg az őrskaputól az ügyeleti szobáig terjedő 15 méternyi utat megteszi, akár 100 év futkosót is kioszthatna annak a néhány katonának, akivel találkozik, de ő humánus és jószívű, ezért nem teszi. Mi mondogattuk egymás között: lehet, hogy a táskájában van egy kis összecsukható akasztófa, hirtelen jött esetekre.

Jómagam nem kerültem a karmai közé, elvegyültem a szürke tömegben; nem emlékezett már arra, hogy volt nálunk, én pedig nem törekedtem arra, hogy eszébe juttassam a dolgot. Hozzám barátságos volt, ha nagy ritkán közvetlenül engem szólított meg. Egyszer azt mondta nekem, szó szerint: „… a pöcsödre lépek és hanyatt löklek!”. Mire én így feleltem: „Alezredes elvtárs, jelentem: kibírja, csak egy kicsit megnyúlik!”. Elmosolyodott, és meglepő barátságosan hátba vert.

Mialatt ott szolgáltam, emlékszem, személyes tragédia is érte, amit példamutató tartással viselt. Másokkal ellentétben nem adta ivásra a fejét, nem züllött el, szóval voltak tiszteletet érdemlő tulajdonságai is.

Amikor kitelt az időm, leszereltem, és többé nem láttam. Állítólag nyugdíjasként valami fatelepen volt éjjeliőr. A közelmúltban aztán ismét hallottam róla, mégpedig igen meglepő dolgot: a katonai ügyészségről néha telefonon nagyon leb*szták, hogy ne falazzon a kihágást elkövető katonának.

Végül elérkezett az ő leszerelésének napja is: ütött az óra, amikor befejezte földi pályafutását, és azóta egy másik – az itteninél kétségkívül jobb – világban ítélkezik a rendbontó lelkek felett. Nekem semmi bajom sem volt vele; igaz, nem is törekedtem arra, hogy legyen. Ma már csak az emléke él. Jómagam és bajtársaim – már akik épségben megúszták a vele való találkozást – még mindig nevetve idézik híres mondását: „Egy évtől öt évig, öt évtől kötélig!”.

Nem felejtjük el: nyugodjék békében!

60 hozzászólás

 1. Bigjoe(HUN) — 2011-11-08 19:43 

@Lt Colonel:
Akkor várjuk a HŐR történeteket nagy örömmel.

 2. Kelempájsz — 2011-11-09 07:53 

@Lt Colonel: Nagyon szeretnék hallani az én szolgálatomat megelőző időkről. Várjuk a katonatörténeteket! A közeli személyes találkozás reményében bajtársi üdvözlettel: Kelempájsz tizedes

 3. Lt Colonel — 2011-11-15 19:37 

Tisztelt Bajtársak
A Haynau alez. a sulyosbitó kifejezést
a büntető jog, és a büntető eljárás jogban alkalmazott kifejezésként használta.Mind két törvény szövegében
igy van leirva.
Tisztelettel:Lt Colonel

 4. tiboru — 2011-11-15 23:09 

@Lt Colonel:

Nem mintha lényeges lenne, de:

83. § (1) A büntetést – céljának (37. §) szem előtt tartásával – a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb SÚLYOSÍTÓ és enyhítő körülményekhez.

(Btk., vagyis 1978. évi IV. törvény)

illetve:

28. § (1) Az ügyész a közvádló. Az ügyész kötelessége, hogy mind a terheltet terhelő és mentő, mind a büntetőjogi felelősséget SÚLYOSÍTÓ és enyhítő körülményeket az eljárás minden szakaszában figyelembe vegye.

(Be, vagyis 1998. évi XIX. törvény)

Vagyis NEM súlyosbító, hanem súlyosító :-)

Csak mert vagy ötször vizsgáztam belőlük mindenféle felállásban :-)

Tisztelettel:

tiboru

 5. Lt Colonel — 2011-11-16 09:27 

Tisztelt Tiboru
Köszönöm hogy pontosan közölted a tv.szövegét.
A lényegen tényleg nem változtat.
Tisztelettel:Lt Colonel

 Visszajelzés6. 324. – Spiller, Cserpák és a többiek | Katonatörténetek — 2012-02-07 08:03 

[…] barátom, akiről már tudjuk, hogy Haynauval milyen intim (na jó, legyen baráti) viszonyba keveredett, Körmenden kapott […]

 7. szkv — 2012-06-01 20:28 

Kelempájsz bajtárssal május 27 -én nosztalgia utazásra voltunk hivatva.
A meg hívásnak (Nem parancsnak) eleget téve, megterveztük a menetvonalat és elindultunk azon az úton, amelyet oly sokszor végig jártunk, mint “kopasz” katonák.
Megtekintettük Szombathelyen az egykori kiképzésünk helyét, vagyis a “Vörös bika szállót”. Menetvonalunkba esett az egykor tiltott hely a Dongó nevű borozó és mivel a “körletelhagyási engedélyünkben” nem szerepelt mint tiltott hely, ezért betértünk. Egy másik “kocsma” is a menetvonalba esett, de ott szomorúan vettük tudomásul hogy már nem üzemel, így bekellet érni az emlékekkel.
Megérkeztünk az első “pihenő” pontra, vagyis a meghívás helyszínére.
Helyszín egy Szombathely környéki halastó ahol horgász verseny zajlott.
Itt találkoztunk régi ismerősökkel, köztük Kelempájsz egykori Szd pk-val.
Nosztalgiáztunk. Sok sok név és esemény lett felelevenítve, mint pl Haynau neve is.
Dél után folytattuk a menetvonalunkat, megnéztük az egykori gyakorló terünket. Ma már békés célokra használják, mivel bevonták a mezőgazdasági földművelésbe.
El érkeztünk Felsőcsatárra a vasfüggöny múzeumba.
Itt megint a nosztalgia volt a “főszereplő”.
A múzeum tulajdonosa mesélt egy történetet amely az oly sokszor megemlegetett Haynau “elvtárs” másik oldalát mutatja be.
Kelempájsz bajtárssal nagyon meglepődtünk hogy ilyen is létezett.
Magát a történetet nem írom le, de a lénye az volt hogy egy HATÁRŐRT, akit egy leány és “bájos” anyukája alaptalanul megvádolt, Haynau védte és a pert megnyerte és így a HATÁRŐR minden vád alól fel lett mentve.

 8. Bigjoe(HUN) — 2012-06-01 22:15 

Tisztelt SZKV és Kelempájsz urak!

Le kellene írni azt a történetet!
Legalább egy olyan eset szerepeljen Haynauról a történetek között amiben erősen pozitív személy.
Kérem szépen.
Kérem szépen.
Kérem szépen.
Kérem szépen.
Kérem szépen.
Tovább is van mondjam még?

 9. kelempajszmadar1 — 2012-06-04 10:58 

O. K. Joe, meglesz! Bajtársi kézszorítással:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 10. Bigjoe(HUN) — 2012-06-04 19:50 

Köszönöm szépen, köszönöm szépen…de komolyan, köszi

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.