307. – A főtörzs és a tejeskávé

Bár a következő rövidke történet nem velem esett meg, de személyesen a főhőstől (elszenvedőtől?) hallottam, ezért merem leírni. Talán nem haragszik az illető, hogy továbbadom a sztorit, sőt ha egész véletlenül olvassa, remélem, újra derül rajta egy jót – írja Estván a mai sztori felvezetőjében.

Ez a főhős pedig az alapkiképző századunk akkori egyik oszlopos tagja: Fodor Elek főtörzsőrmester. Magas, szálkás felépítésű embert kell elképzelni, aki azelőtt felderítő volt (ha megnyúznak se tudnám felidézni, hol, de Proletair kolléga biztos megmondja), a menetgyakorlatokat röhögve trappolta le mellettünk, saját elmondása szerint lőtt víz alatt is AK-val, és jónéhány ejtőernyős ugrás volt a háta mögött. Azok közé a hivatásosok közé tartozott, akire emberként is fel tudtunk nézni; korrekten kezelte a sorkatonát, s a vele töltött időt nem kínszenvedésként éltük meg. Azt tapasztaltam egyébként, hogy abban az időben már valahogy kikoptak az iskolázatlan, vörös fejjel üvöltő alkoholista tisztek és a legénységi állományt kényük-kedvük szerint szivató tiszthelyettesek, akiket a nálam idősebbek elbeszéléseiből ismertem, legalábbis nem az ilyenek voltak többségben. Persze az is lehet, hogy csupán szerencsém volt végig, a katonai pályafutásom során…

Ha jól emlékszem, Fodor főtörzzsel fegyverosztáskor találkoztunk először, ő mondta meg mindenkinek a fegyverszámát, és azt, hogy ezt álmunkból felébresztve is fújni kell.

Tapolcán az AMD-ken a betűjelzések és a sorszámok is teljesen random módon váltakoztak, míg későbbi szolgálati helyemen az összes 63D ugyanazzal a betűvel és sorban emelkedő számokkal volt jelölve.

A későbbiekben napi szinten tartott mindenféle foglalkozásokat, amelyek közül inkább az elméletiekre emlékszem. Ezek a Csobánc laktanya poszt-apokaliptikus, Pripjaty-hangulatú tanteremépületében zajlottak. Ez egy nagyon csendes, félreeső helyen volt az ojjektumon belül, legalábbis nekem akkor úgy tűnt. Úgy éreztem, hogy csak mi tartózkodunk az egész laktanyában, s ha innen elvinnének az ufók, az se tűnne fel a kutyának se.

Első okításaink egyikén fontos témát boncolgattunk: hogyan szólítunk meg feljebbvalókat, hogyan jelentünk, hogyan kérünk engedélyt szabályosan, kimaradás, eltávozás fogalma. A főtörzs által megadott paraméterekből (pl. Önhonvéd, kérjen tőlem kimaradást holnapra, mégpedig úgy, hogy a százados úr is jelen van, stb.) példamondatokat kellett fabrikálnunk. Persze ez sem ment mindenkinek zökkenőmetesen; az egyik srácnál a “főtörzsőrmester úr” kifejezés elemeinek összes lehetséges variációja előfordult, csakúgy, mint a bizonyos önkormányzati dolgozó neve és munkahelye a polgárjenős videóban…

A tananyagot rendszerint hamar átvettük, az előadó ezután a hátralévő időben a fociszerető harcosokkal megszakértette az előző hétvégi, tévében közvetített meccset, majd a különböző mobiltelefonok előnyei és hátrányai kerültek elő, illetve hogy ki milyet venne, esetleg milyet adna el.

Előfordult egyik reggel, hogy áll a banda felsorakozva az épület előtt, valami hivatásosra (és az aznapi tevékenység meghatározására) várva. Főtörzs úr érkezik, meghallgatja az AEGÜ jelentését, majd megszólal:

– A százados úr szabadságon van. Bugyik? (így hívták a tzls.-unkat)

A tisztesek kórusban:

– Szooolgááálatban (ha jól emlékszem, elég gyakran ő adta a VÁP-, akarom mondani a KRJ-pékát).

– Hm, már azt hittem, elkeveredett a melltartók közt…
Hatásszünet jött, de nem tudtuk, hogy merjünk-e nevetni. Szerencsére folytatta:

-Na akkor én vagyok a főnök! A rajparancsnokok vezessék az állományt a tantermekhez, én meg addig elmegyek szarni!

Ekkor már kibuggyant némi kacaj.

Most hogy így megismertük a főszereplőt, jöjjön maga a szösszenet. Egy unalomba fulladt kiképzési napon valahogy szóba került, hogy a főtörzs annó ejtőernyőzött, aztán gondolom látta, hogy vevők vagyunk az ilyesmire, és mesélni kezdett:

– Úgy kezdődött, hogy tejeskávé volt reggelire. Arról tudni kell, hogy meg tudja gyorsítani az emésztésemet, de a kajálás befejeztével egyelőre nem mutatta semmi jelét. A felszerelés összepakolása közben már mintha valami megmozdult volna, de nem tűnt vészesnek; úgy nézett ki, kibírom, amíg újra talaj lesz a bakancs alatt. Következett a  “gépjárműre!”, és irány a repülőtér. Útközben zötykölődve viszont már éreztem, hogy elkezdődött a folyamat, de akkor már késő volt bármihez is. Nem sokkal később már csak reménykedtem, hogy ne a Minyó emelkedése közben történjen meg az, aminek nem kéne. A Minyó meg csak emelkedett és emelkedett, azt hittem, már sose érjük el a szükséges magasságot. Szerencsére azért csak elértük, repült a célszalag, aztán hajrá.

Természetesen utolsó ugrónak voltam kijelölve (mikor, ha nem ilyenkor…), közben minden létező izmommal visszatartottam mindent, amit tudtam, amíg a többiek szépen sorban elhagyták a gépet. Végül sorra kerültem, ekkor azonban már biztos voltam benne, hogy ha eddig nem is, de majd az ernyő rántásától elszabadul a pokol. Hát akkor lesz ami lesz, összeszorított farizmokkal ugrás, szabadesés, nyitás. Az ejtőernyő megrántott és… és nem történt semmi. Egy pillanatra fellélegeztem, de már a következő feladatra kellett koncentrálnom: a földetérés helyére, és az ahhoz legközelebbi helyszínre, ahol elvégezhetem a sürgőssé vált dolgomat. Hatalmas mázli volt, hogy egy kisebb cserjés terület szinte közvetlen szomszédságában fogtam talajt, de így is villámsebesen oldottam le a cuccot, aztán iszkiri a növényzet közé! Gatya le, és robbanás rázta meg a környéket. Mivel a magyar embernek szokása, hogy megnézi az eredményt, én sem tettem másként, viszont megdöbbenve tapasztaltam, hogy alattam a földön nem található semmiféle végtermék. Gyanakodva körbetekintettem, és ekkor láttam meg a produktumot: a mögöttem álló szerencsétlen bokrot borította tetőtől talpig…

64 hozzászólás

 1. Elektrolakatos — 2011-10-27 00:05 

@estván: ööö…izé….hát…mint tudjuk a Gugli, na meg a KATONAKÖNYV a barátunk! ;-)

 2. Elektrolakatos — 2011-10-27 00:07 

@tiboru: ja…és akkor a PA-63, és a PKM be se került a könyvbe, igaz azoknak nem is kellett tudnom a számát.

 3. estván — 2011-10-27 00:29 

@Elektrolakatos: Vagyis a katonakönyved ott van nálad? Szerintem nekünk beszedték.

A PKM-ét úgyis elfelejtetted volna, lásd Proletair :)

 4. Kelempájsz — 2011-10-27 07:53 

Még egy gondolat a fegyvertisztításhoz:
Tudjátok, amikor vaklőszerrel kellett pufogtatni, rá kellett tekerni a csőszűkítőt a torkolatra. Még a kopaszkiképzésen kérte el a rajpk-m a géppityut, és kieresztett vagy 20 vaktöltényt, ami után persze pucoválhattam rendesen. A későbbiekben aztán nem tekertem rá a szűkítőt, így csak egyes lövésekkel tudtam pufogtatni, persze sokkal tisztább maradt a dugattyú, mintha rajta lett volna a szűkítő. Mindössze 1-2 alkalommal szúrták ki a felüljáróim, hogy nincs rajta, én a kérdésre azt hazudtam, hogy elveszett. Károgtak egy kicsit, aztán békén hagytak. Lőttem eleget éleslőszerrel, mit szarozzak a vaktölténnyel? Ha lehetett, odaadtam annak, aki nagyon akart durrogtatni.
Bajtársi üdv: Kelempájsz

 5. papa — 2012-07-06 16:51 

Nekem elveszett /lábakelt/ a csőszűkítőm, megfizettették velem. 8 Ft volt 1966-ban

 6. estván — 2011-10-28 01:12 

@Kelempájsz: a csapatnál csőszűkítőnk se volt, csak kiképzésen használtam olyat. Lehet, hogy “takarékossági okokból” (nehogy megtartsuk emlékbe?) nem volt kiadva, mint a bajonett, amiről Fodor főtörzsnél érdeklődtünk, hogy miért nem kapunk :)
– Mér’, mér’… mert hazavinnétek, azért.

 7. nedecz — 2011-10-28 11:44 

@tiboru: Hát utánakérdeztem…A különbség technikailag gyakorlatilag nulla.
Megnyugodott a lelkem.Szerettem az AK-val lőni…Lőttem AMD-vel is,de a kettő nagyon más.Az AMD szerintem nem alkalmas célzott lövésre,legalábbis az AK-val szemben.A hangja sem tetszett…

 8. nedecz — 2011-10-28 11:47 

@Elektrolakatos: Megkérdezhetem,Kőszegen mennyit voltál? Lassan alakulunk itt,kőszegiek… :)

 9. Elektrolakatos — 2011-10-28 22:47 

@estván: leszereléskor nálunk hagyták, mellé kaptuk vissza a személyit, majd pár hónap múlva be kellett menni hadkiegre és akkor adták ki a SAS-t, ezt később többször lecserélték de az utolsó még mindig benne van a könyvben.

 10. Elektrolakatos — 2011-10-28 22:50 

@nedecz: Keresztkúton egy hónapot átmeneti időszakosként, végül sopron Muck-ra vezényeltek tovább

 11. nedecz — 2011-10-29 09:52 

@Elektrolakatos: Keresztkút? Hmmm…Szép hely nagyon…Mostanra szépen meg is csinálták.
Gondolom,Muck is szép volt…

 12. Elektrolakatos — 2011-10-30 23:42 

@nedecz: hm….megcsinálták, valóban egy részét…a volt tisztit…de a sorépület…van itt egy posztom róla, tavaly odakiránultunk… van időd keress rá, siralmas mi let vele.
Muck, a maga tiszta érintetlen környezetével valóban gyönyörű volt. Tervezem oda is ellátogatni.

 13. nedecz — 2011-10-31 10:43 

@Elektrolakatos: Emlékszem rá,olvastam.Mentségemre szóljon,hogy most az őrs épületére gondoltam.Valami panzió van benne.

 14. Elektrolakatos — 2011-11-01 22:03 

panzio vagy mifene lett…tervezem asszonnyal felmenni ismét egy hosszú hétvégére

http://szallas.hu/Keresztkút-Erdei-Pihenőhely-Kőszeg

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.