322. – Legénységi étkezde

Biztos vagyok benne, hogy sorkatonai szolgálatának ideje alatt mindegyikünk adott több-kevesebb konyhaszolgálatot, ami alatt megismerte a címben szereplő épületet kívül-belül. Estván most az ezzel kapcsolatos emlékeiből szedett össze egy csokorral. Tehát: első szakasz, első raj! Irány az étkezde, ne tarts lépést, in-dulj!

Ugye az ember rendszerint akkor látja a kajáldát először, amikor az első benti napján reggelizni viszik. Nekünk ez jó kis testmozgással járt, hiszen étkezés céljából a laktanyánk hátsó fertályában álló épületből át kellett ballagnunk a másik laktanyába minden reggel, délben és este. A ballagás az első alkalommal szó szerint volt értendő, mert az, hogy az első napos katonák lépéstartással közlekedjenek, még kiváló tiszteseinknek is kihívás lett volna.

Néha reggelente még a minimális mennyiségű felvágott és vaj szeletelésétől is megkimélték a (bizonyára naaagyon öreg) szakácsokat, de valószínűbb, hogy modernizálni akarták az étrendet: külső cégtől rendeltek hidegsalátákat vegyesen: mexikói, francia, svéd gomba (amikor azt írtam, hogy hideg, tessék szó szerint érteni; nem tudom, melyik sarkvidékről hozhatták, de amikor az ember a szájába vette, még a foga is belesajdult), illetve párszor celofánba csomagolt “bolti” szendvicset kaptunk, szalámival, némi zöldséggel.

Az elkövetkező napokban megtanultunk lépést tartani, sőt: nemsokára páran az “egykettőegy“-et is üvölthettük berekedt rajparancsnokaink helyett, ahogy táplálkozni meneteltünk. Az ebédlő előtt, amíg vártuk hogy beférjünk, ment a “sapkát le!” gyakoroltatása, ahol a sapka néha macskává változott, ilyenkor persze a vezénylést végző jót szórakozott rajtunk: “Mit kapkodnak a fejükhöz, basszák meg!? Ki mondta, hogy sapkát!?

A következő, már-már szertartássá vált mozzanat akkor következett, ha a jó kedélyű, mosolygós Pacsa őrvezető vezényelt. Ő soha nem ugyanabban a sorrendben engedte be a négy rajt, illetve eleinte az irány a legénységi éhezde” formulával operált, ezt később megváltoztatta gyorsétteremláncok nevére. Igaz, azokból általában három (meki, börger, pizza h.) jutott eszébe, a negyediknél már súgni kellett neki.

Napokon belül rájöttünk, hogy az ebédet a másodikkal kell kezdeni, mert mire az ember azzal végez, kb. fogyasztható hőmérsékletre hűl a tűzforró leves. Mivel én nem dohányzom, ráértem megenni mindent. Nem kellett kapkodnom, hogy még beleférjen egy szál cigi, mielőtt felharsan a hátsó placcon a “Harmadik zászlóalj, első század! Oszlopba, futásban (ökölbe szorított kezek felemelkednek, láb kipörög, enyhe gumiszag) sorakozó!“. A kiképzőközpontban egyébként a konyhamunkáról – mivel ott csak egyszer csináltam olyat – mindössze annyi maradt meg, hogy egy Ursula kaliberű konyhásnéni az amúgy legalább tíz éve nem takarított feketemosogató legapróbb zugait ganéztatta ki velem és két (hasonlóan szerencsés) társammal. Biztos nem akartak úgy járni, mint a másik laktanya konyhája (azt korábban a pletyka szerint az ÁNTSZ zárta be).

Aztán később mintha olvastam volna olyat, hogy mégis úgy jártak.

Fehérvárra átkerülve időszakunk – a számos remek szolgálat közül – leghamarabb a csellót kezdte el adni. Azért más időszakok képviselőivel is találkoztunk ott, pl. Sittes honvéd öreg volt, a csellópéká cím tulaja, a vastag szemüveges Rudi honvéd pedig gumi.

Igazából nem volt olyan rossz dolog a konyhabugi az Albában. Bár jó korán kellett kelni, de eleve jóval kisebb létszámra főztek itt, mint a kiképzőközpontban, így kevesebb hámozandó krumpli meg elmosandó tányér várt az emberre. Újdonság volt, hogy ebédre egy leves, de kétféle második készült. A csellósoknak meg kellett ebédelni még az állomány előtt, ilyenkor azt az ételt választottunk, amiről úgy gondoltunk, hamarabb el fog fogyni, ebédidő után meg a kevésbé népszerű fogás maradékát is betermelhettük. A másik változás Tapolcához képest, hogy a hétvégén benn hegesztő pár harcos csak melegített páncélost kapott vacsorára, tehát a kisegítőként olyankor alig volt dolgunk, a szakácsok fel-felengedtek a szintre héderezni kicsit.

Kiváncsian vártuk az első szombaton, hogy mit takar az étlapon feltüntetett “Legénység: KÉK”. Eleve sántított a dolog, mert a legénység itt nem kék, hanem zöld, mivel nem rendőrök vagyunk… Aztán szembesültünk vele, hogy ez az embert forró szafttal képenköpni hajlamos készételkonzerv fedőneve. Ezt a hőmérséklete miatt már az asztalhoz szállítani se volt egyszerű, de ha a sapkánkba löktük a tálalópultról, égési sebek nélkül megúsztuk. A szaft kifröccsenése ellen egyesek szerint úgy lehetett védekezni, hogy a konzervet néhányszor földhöz vágták. Én inkább maradtam az egy-két percre hideg folyóvíz alá helyezésnél. Egy ilyen bádogdobozba egyszer beletört a kanálgépem konzervnyitója (még a régebbi, nem a “tiszti” fajta); igaz, előzőleg már párszor elgörbült és a visszahajlítgatás elgyengítette.

A korábban már említett Béla cimborámmal gyakran bevállaltuk a feketemosogatót; ott szépen be lehetett osztani a munkát, nem úgy mint a fehérben, ahol egyszerre támadott a sok sárga műanyagtányér, ráadásul mosogatógép se volt, mint Tapolcán (Béla egyébként “A” kategóriával vonult, de egyszer Fehérvárról felkerült a Honvéd Kórházba valami szívprobléma miatti kivizsgálásra, onnan meg “C” betűvel jött vissza. Innentől megörökölte a leszerelő Ruditól a csellópéká rangot, tik-takban kezdett a konyhára járni).

Mint sok kaszárnyának, nekünk is volt a “kert végében” sertéstelep, oda kellett levinni a moslékot egy rozzant Multicarral. Az állatokat két-három ellátós baka gondozta, akiknek helyben volt kialakítva egy kis körlet. Hetente rendszeresen disznóvágás volt, egyik első konyhaszolgálatomkor a maradványok eltakarítása céljából oda vezényelt ki a szimpatikusnak nem mondható közalkalmazott konyhafőnök. Ha jól emlékszem, Gabi bácsinak hívták, szeretett kiabálni, és délutánonként teli szatyrokkal távozott. Egyébként egy jó ideje hallgattuk, hogy a Jurassic Park (azaz a sertéstelep) meg lesz szűntetve, de a röfik vagy nem akartak elfogyni, vagy fejenként legalább 10-12 lábuk lehetett, mert én annyi körömpörköltet, mint akkoriban az Albában, soha nem láttam. Más specialitása is volt kis konyhánknak: a robbantott csirke-leves: sárga, sós víz, amiben csontszilánkok, bőrcafatok, pár szem borsó, netán némi hús úszkál. Meggyőződésünk volt, hogy ennek alapanyagát a zámolyi határban bandázó varjak szolgáltatják, amelyek közé az ellátósok néha hajnalban behajítanak pár hatásnövelő burokkal ellátott 48M kézigránátot…

Az étkezde és vonzáskörzete másik emblematikus figurájának számított Barkas főtörzs. Neki (akárcsak Kacat zászlósnak) senki nem tudta az igazi nevét, a “nickjét” munkaeszközéről, a zöldséges furgonról kapta, amit egyszer állítólag saját pénzén fújatott újra. A főtörzs előszerettel hordott honvédségi tornacsukát, bokánál megkötött gyakorlógatyával (bokája olyan vastag volt, mint a csuklóm, ha nagynéha surranóban volt, annak szára még betűrt nadrággal is lötyögött rajta). Kb. ugyanolyan régi bútordarab lehetett, mint Gabi bácsi, és azt beszélték, hogy szervezetének állagát ő is rendszeres bioetanolos átöblítéssel igyekezett megóvni.

Nem említettem még a kopaszként csellóra járás legnagyobb pozitívumát, mégpedig azt, hogy a – szintén újonc – szakácsokkal jó kapcsolatot lehetett kialakítani. Ez nem elhanyagolható, tekintve, hogy néhány hónap múlva ők lettek az élet (vagyis étel) és halál urai. Egyszer volt olyan, hogy hétvégén öreg szakács nem volt benn. Aznap ebéd után az egyik fakanálhuszár kitalálta, hogy a hét közben megmaradt nyersanyagok felhasználásával összedob valami finomságot. Palacsintát kezdett gyártani, de aggódott, hogy a kakaópor (egy legénységi konyhán van kakaópor? sose láttuk azelőtt…) nem lesz elég mindbe. Én akkor bedobtam az ötletemet: Van pár szem alma? Esetleg egy kis fahéj? Persze került mind a kettő, némi cukorral remek palacsintatölteléket dobtam össze belőlük.

Ettől kezdve aztán megvolt a cimboraság. Később ebédkor, ha megláttak a tálalóablaknál, nem a kipakolt levesek közül vettem, hanem szedtek nekem egy jó sűrűt. Akármikor éhes voltam, bemehettem a konyhára a “művészbejárón”, mindig kaptam valami harapnivalót. Volt egy szekrényük az öltözőben, ahol a hétvégéről megmaradt konzerveket rejtegették (ugyebár sok emberhez látogatók jöttek hazai kajával, ők pedig ebben az esetben fel se vették az “ellátmányt”), legtöbbször ebből adtak, de a legrosszabb esetben is pár kanál sülthúszsírral, egy vöröshagymával meg egy jó darab friss kenyérrel baktattam fel a szintre, ahol amúgy egyaránt tilos volt enni és ennivalót tárolni is.

A laktanyában az átlag katona ritkán látott friss kenyeret. Gondolom valami biztonsági készültség miatt volt mindig raktáron egy napra való mennyiség, ezért mindig az előző napit kellett enni. Ez alól csak a szakácsok, csellósok meg a szakácsokkal jóban levők képeztek kivételt, mert ők hozzáfértek az adott nap reggelén érkezetthez is.

Egy alkalommal, amikor ismét némi plusz kalóriáért indultam, a konyhára belépve masszív csatornaszag ütötte meg az orromat. Kérdezem egyből a szembe jövő Krisztián szakácsot:

– Mi történt itt? Csőtörés? Dugulás?

A választól ledöbbentem:

– Ja neeem. Pacalt főzünk…

Na akkor gyorsan eldöntöttem, hogy nekem inkább kantinos hamburger lesz az ebéd, estig az étkezdét nagy ívben elkerülöm.

Szaglószervemet más eset is igénybe vette ám. Csináltak egyszer remek sóletet. Mi persze nem törődtünk azzal, hogy bejött-e már a sábbát, ettünk belőle, amennyi belénk fért, illetve amennyi volt. Ennek következményeképpen takarodóra felkészülés környékén a körletben mindent elsöprő biológiai háború robbant ki. Az üvegházhatást is erősítő gázok koncentrációja olyan mértékben meghaladta az egészségügyi határértéket, hogy ajtót, ablakot kellett nyitni, illetve néhányan öklendezve menekülőre fogták. Én megvontam a vállam, és előtúrtam a szekrényem felső polcáról a véletlenül  ép, működő és mérethelyes 70M gázálarcomat. Az eszközt felhúzva, az “életben maradottak” röhögése közepette békésen visszahelyezkedtem a fészkembe…

48 hozzászólás

 1. Rókakígyó — 2011-11-28 08:49 

Mi a negyedik gyorsétteremlánc???

Nálunk volt friss kenyér. Igaz egy szinten laktunk a szakácsokkal.

 2. Szkv — 2011-11-28 09:23 

Mi akik 1974 07 04-én vonultunk már az első nap meg ismertük a aszt a helyet ahol minden nap meg fordultunk étkezés (Kajálás, zababálás) céljából.
Beöltözés után irány valamelyik körlet, (Ekkor még rendezetlenül).
13 h-kor mehettünk ebédelni elfogyasztani a “Bevonulási menüt” vagyis a babgulyást.
Konyha szolgálat az egész kiképzés alatt kettő alkalommal ment a rajunk.
Első alkalommal meg kérdezte a raj pk hogy kijelentkezik önként Burgonya de vidékiesen szólva krumpli pucolásra. Katona viselt ismerőseim elmondása jutott eszembe, ha meg kérdik kijelentkezik krumplit pucolni, akkor bátran jelentkezz, mert akkor nem oda osztanak be.
Ketten bátorkodtunk jelentkezni, amelynek az lett a vége hogy irány mosogatni. Aki akkor volt öreg szakács “jutalom” falatokban (megmaradt rántott szeletek, nem mások által meg hagyott) részesített bennünket.
Maga az egész étkezési menet olyan volt mint egy futószalag.
Az étkezde jobb oldalán sorba állás a kajáért. Kiosztó ablaknál tálca, étkészlet felvételezése, kaja átvétele és irány az asztal, majd gyorsan igyekezni az evéssel, mert hamar kiáltották hogy elvtársak egészségükre és felállás az asztaltól és vissza vinni a tálcát és kivonulás az ebédlőből.
Őrsre kikerülve már más körülmények voltak a konyhán. Családias.

 3. sirdavegd — 2011-11-28 09:57 

A páncélos kajával már az első, 100km fölötti kerótúra kapcsán megismerkedtünk: az elkészítéshez előbb kis tüzet próbáltunk rakni az abádszalóki kempingben (volt persze konyha is de ott mindenki tud ugyebár…). A cucc azonban sehogy sem akart meggyulladni, ellenben az egyik fahasábból előkerült egy morcos dongó. Felbukkanását vidám futkorászás kísérte, majd a spay+öngyújtó kombinálásával végül is megoldottuk mind a két problémát. Két évvel később már szakács helyett fizikus barátommal tekertünk az országban. Az első nap olyan jó volt az idő, hogy két belső gumim is felmondta a szolgálatot (Barumot azóta soha semennyiért), ellenben a csomagokra kötözött páncélos kaja jó meleg lett délre. A kifröccsenés ellen mi úgy védekeztünk, hogy az átellenes oldalán kezdtük nyitni a kaját – szembeülő delikvensek esetén külön mókás tud lenni az a stratégia :D A májkrém+paprika+kenyér kombináció ellenben valódi flottaszabvánnyá vált, olyannyira, hogy a horvátoknál a “kislány” (az volt a címkén) külön fogalommá avanzsált a 30-40 fokos hőmérsékleten felvett cseppfolyóshoz közeli állaga miatt (30-40 fokon mondjuk kb a kenyér nem válik cseppfolyóssá egyedül, de ez más kérdés…).

 4. Adani — 2011-11-28 10:08 

A sólettzabálás valóban járhat olyan mellékhatással ,hogy harci gázok is ellenhatásnak mellette.

A koliban is volt már így, hogy a kannásbor meg a hagymásbab egészen spéci szobaillatosítót varázsolt a légtérbe, szobatársam a végén már ott tartott, hogy a pólóját az orráig húzta és a póló alól vette a levegőt, később pedig tárva nyitva az ablak és az ajtót ki-be csapkodva szellőztetett.

A gázálarc képes volt kiszűrni a szagokat?

 5. proletair — 2011-11-28 10:16 

Szolnokon az éhezdében egy időre felfüggesztették a műanyag sárga tányérban való kajaosztást, mert oly hitványul lettek elmosogatva, hogy valami bélfertőzéses járvány lett belőle. Ezek után mindenki vitte a csajkáját (oppárdon, evőcsésze fedővel).
Amúgy a 3-as metró Árpád hídi megállójában van mindig olyan szag, mint a laktanya konyháján volt. Már a Lehel tér és az Árpád híd között félúton lehet érezni azt a szagot…
A disznótelep nálunk még Dzsellinszton volt:)

@Rókakígyó: KFC. De nekem marad az egri Mr Hoba.

 6. Wendiii — 2011-11-28 10:33 

Kecskeméten viszont nem volt disznótelep (lehet, hogy nem bírták a repülők állandó dübörgését), viszont mi minden nap friss kenyeret ettünk. Emlékszem, az öregek mentek be a kenyeres részhez, mert ott egész nap csak annyi volt a dolog, hogy felvágta a kenyeret, aztán kajáláskor unott arccal adogatta ki. A szakácsok mindig nagyon jó fejek voltak, azok is, akik a mi öregjeinkként szerepeltek. Ha meg ebédkor a besegítettünk a főzésben, akkor általában a tiszti menüt ajánlották a figyelmünkbe. A kaja szinte mindig jónak volt mondható, egy konkrét esetre emlékszem, amikor az éhező hadfiak ellenérzését váltotta ki: a sült csirkeszárnyon, -combon némi toll is maradt. Ezek a madár alkatrészek ismét megtanultak repülni, aminek a segéd ÜTI nem örült.
Volt egy főtörzs, aki ha a csellósok jól dolgoztak, a nap végén kinyitotta a raktárakat, és csak annyit mondott, hogy “Válogassatok gyerekek, de azért ne túl feltűnően!” Mondanom sem kell, hogy csupa jóllakott katona volt aznap a laktanyában. :)

 7. Rókakígyó — 2011-11-28 11:10 

@proletair: A Mr Hoba terjeszkedik: Már az Agria Plázába is betette a lábát. Az árai viszont verik a mekit.

 8. tiboru — 2011-11-28 12:06 

ELég szar lehetett minden kajáláshoz átmenni egy másik laktanyába, pláne, ha az út beleszámított az étkezésre elkülönített időbe.

 9. tiboru — 2011-11-28 12:07 

@proletair:
@Rókakígyó:

Basszus, milyen műveletlen vagyok: nem is hallottam még erről a Mr. Hobáról…

 10. proletair — 2011-11-28 12:55 

@Rókakígyó:
Ez igen! Alig több mint 10 év alatt micsoda offenzíva:)

@tiboru:
Egy elég kellemes hely, egy nagyobb büfé Eger központjában, a falakon temérdek idézet Salinger Zabhegyezőjéből. Semmi sallang, a hamburger hamburger, a rosejbni hasábburgonya, a kóla pont olyan vizes automata, mint máshol. Viszont zéró internacionális hangulat. Jó hely, na.

 11. Combat Gear Admin — 2011-11-28 13:36 

Egyébként az ESBIT tabletta ismerős itt valaki számára? :)

 12. Őrültteknos — 2011-11-28 13:55 

Mi általában már kiszúrva szoktuk tűzbe tenni melegíteni a páncélost. Egyszer még így is rárobbant a haveromra egy tökfőzelék, ami apró fehér pöttyökkel és fröccsenetekkel terítette be. Elég egyértelműen nézet ki:-)

 13. Bigjoe(HUN) — 2011-11-28 17:08 

Az öregem felkészített a dologra, szóval:
Az égető levesbe bele kellett önteni egy pohár vizet, az lehűtötte. Már eheted is.
A másodikból-köretéből- érdemes volt minél többet belapátolni, a húst kézzel egy buci (kenyér helyett adott pékmóka) belsejébe tenni, és mire beraktad:
Egészségükre….
Aztán kint álltunk a konyha előtt, nem tudni mire várva….

más:Egy időben voltam katona a Sógorommal, de nem egy helyen.Ő valahol “nyúlkodott”.
Már civilben is olyan lassan evett, hogy nem álltam meg piszkálás nélkül:
-Mi van Laci, műtesz?
Ízekre szedte a kaját, aztán kipiszkálta ami nem kellet neki, majd nézegette, forgatta, aztán ha “sterilnek” találta megette.
Kopaszként olyan sokat fogyott, hogy egy értelmesebb orvos intravénásan táplálta volna.

 14. Bigjoe(HUN) — 2011-11-28 17:15 

@Adani:
A szőke húgom (tényleg az) a vízkőoldó hatását keveslendő, bekavart rá egy kis hipót.

Aztán összecsuklott a fürdőszobában, felkaptam a gázmaszkomat és abban hoztam ki.

Viszont a bab ellen nem próbáltam, bár az ATEV egyik telepén volt szerencsém maszkban megfordulni, az ottani szagok ellen az aktív szénnel ellátott álarcok jó hatásfokkal működnek. Így nem hánytam (nagyot):)

 15. Rókakígyó — 2011-11-28 18:07 

A Hoba szigorúan heves megyei képződmény. A multi jellegét kicsit csorbítja, hogy 2 db étterem alkotja a láncot:)

 16. sirdavegd — 2011-11-28 18:33 

@Bigjoe(HUN): ATEV: nyamiiiii. Orosháza és Szeged között ugyebár legalább egyszer el kell haladni a fent nevezett vásárhelyi telephelye előtt. No idén nyáron kifogtam egy rémes szembeszelet Szarvasról visszafelé, és jó tíz perc-negyed órán át kellett taposnom a fehérjefeldolgozó odurjában. Úgy 5 perc után kikacsázott elém egy kissé deprivált, ámde túlillatszerezett helyi egyén, szóval rögtön be is álltam a szélárnyékába, hogy elnyomja a dögszagot. Csórikám meg valamit nagyon félreérthetett, mert nekiállt jobbra-balra cikázni a 47-esre jellemző délutáni forgalomban, hogy elengedjen. Pedig elhihetitek, hogy nem siettem sehova (de a nálam lévő palacsintát is csak a laktanyánál jutott eszembe elfogyasztani :D :D ).

 17. Bigjoe(HUN) — 2011-11-28 20:18 

@sirdavegd:
Csak azért írom le, mert a szagtól van ami rémesebb.

Vagy 2 évvel ezelőtt, egy izzó nyári du.
47-s főút. Viszem haza az öregemet.
– Csukd be az ablakot, mert elment a dögös kocsi és büdös van.
– Már régen elment mitől lenne büdös?
Aztán észre vettük, hogy kerülgetnek vmit az autósok. Aztán mis is kerülgettük egy jó 10 km-n át az azonosítatlan fekvő tárgyakat.

Majd megláttuk a dögös kocsit az útszélén, amint a driver a konténer ponyváját igazítja, hogy több portékát ne veszítsen el.
Még jó, hogy nem közvetlenül előttünk ment……

 18. Adani — 2011-11-28 21:31 

@Bigjoe(HUN):

Ha már a 47-es főút szóba került. Hódmezővásárhely közelében van egy dögtelep, ahonnan jön az orrfacsaró bűz, na ott kb. öklendezni lehet a kocsiban és nem csak a gyenge gyomrúaknak kavarog a gyomra. A rutinos versenyzők már pontosan tudják hol kell az ablakokat felhúzni és belső keringtetésre kapcsolni a kocsiban. A rohadt hús meg fehérje orrfacsaró bűze ott leírhatatlan.

 19. estván — 2011-11-28 22:33 

@Rókakígyó: a már említett KFC, meg akkor még volt Wendy’s, illetve esetleg már volt Subway?

@Szkv: Az őrsön az önellátás tuti más lehetett, mint a futószalag. Gondolom ráértetek nyugodtan elfogyasztani az adagot, meg a szakács nem mert ehetetlent főzni, mert rosszul járt volna? :)
Maradéknál én se a moslékos hordóra gondoltam, hanem természetesen a ki nem osztott ennivalóra :)

@proletair: azt a műanyag sz@rt amúgy is nehéz rendesen elmosni.
Nálunk higiéniai okokból neomagnolos vízben kellett kezet mosni kaja előtt (aztán megtörölni egy csuromvizes, koszos törölközőben, amiben már min. 40 másik katona megtörölte).
Az Árpád hídnál a konyhaszag a Pizza Alfa (vagy mi most a neve) miatt lehet.

@tiboru: hát sejtheted. Mindig azon röhögtünk amúgy, hogy még azt a kevés bevitt kalóriát is ledolgozzuk az oda-vissza úttal :)
(Kacat zászlós nevéből pedig lehetne link, ami az ő sztorijára mutat, ezt elfelejtettem megírni.)

@Combat Gear Admin: mi az? Sürgősségi fogamzásgátló? :)
(Apropó, tudjátok hogy működik a FÉRFI esemény utáni tabletta? Megváltoztatja a VÉRCSOPORTOT.)

@Bigjoe(HUN): Egy középsulis tanárom felderítő volt. Ők a zubbony alá rejtettek egy nejlonzacsit, abba rámolták be, ami nem fért a pofazacskóba az “egészségükre, fel!” után.
Takarítás: surranótársamnak (aki később szerdzsó volt egy ideig) is sikerült egyszer a vizesblokkban klórgázt fejlesztenie, egybefolyó takonnyal-nyállal, vörös szemekkel menekült ki, és álarcban visszaküldték, hogy gáz ide vagy oda, azért a sikamikát igazán befejezhetné…

 20. tiboru — 2011-11-29 00:24 

@estván:

Jogos; Kacat zászlóst linkesítettem :-)

 21. Szkv — 2011-11-29 06:29 

@estván:

Az őrsökön több szempontból is nyugodtabban fogyaszthattuk el a kaját.
Létszámunk amely 60 sorozott HATÁRŐR és 4 hivatásosból állt, továbbá az étkeztetés ideje nyújtott volt, így nem kellet futószalag szerűen rohamba enni.
Természetesen ott ahol több száz katona élelmezését kell megoldani, ott nem lehetett olyan körülményt biztosítani mint egy kis létszám esetén.
Reggeli 05–09, ebéd 12–14, vacsora 16–20 óra között történt hogy a ki, bejövő járőrök, pihenő időt kezdő HATÁRŐRÖK is asztalnál tudjanak enni.
Élelmezési ellátmányunk napi egy főre megállapított, honvédséghez és a HŐR kerületnél szolgáló katonákhoz viszonyítva magasabb volt.
Azok a járőrök akik 22–06 h között legalább négy órát szolgáltak ( Egy szolgálat 8 óra volt, de ettől lehettek eltérések) azok külön élelmezési pótlékot kaptak, amely téliszalámi, gyulai kolbász stb formájában kaptak meg.
Szakácsok igyekeztek a lehető legjobban főzni.
Kaja időszakban felváltva mentünk enni, azért hogyha közben jelzés (Riadó) lett volna, akkor nem kellet abba hagyni az evést, kivétel volt a razzia riadó de ez szerencsére nagyon ritkán fordult elő. Valamennyi bajtárs (fegyver nemtől függetlenül) tudna mesélni a félbe hagyott ebédről.
Azok a HATÁRŐRÖK akik a szolgálat végett nem tudtak, a meghatározott időben részt venni az étkeztetésben, azok külön hideg élelmezést kaptak, amely hetente legfeljebb kettő esetben fordult elő egy HATÁRŐRNÉL.
Kivétel volt a razzia riadó, vagy a megerősített szolgálat.

 22. Kelempájsz — 2011-11-29 08:10 

@Adani: Meg kellett volna gyújtani a kibocsátás pillanatában. Kettős haszonnal járt volna: egyrészt nincs bűz, másrészt a fűtésre is rásegít (a múltkor már kitárgyaltuk az ilyen gyújtogatást). Persze ha a metán elér egy bizonyos koncentrációt, akkor sújtólégveszély alakul ki. Be mertetek menni a körletbe égő cigivel? Nagy bátorság, vagy inkább felelőtlenség!
Nálunk, Szombathelyen is jó kaja volt, csak az nem tetszett, hogy mindössze egy raj (9 fő) adta a konyhamalac szolit. Majd megszakadtunk reggel négytől éjfélig, mire végeztünk. Körmenden már egy egész szakaszt uszítottak rá a csellóra, de abból már kimaradtam.
Hörmannforráson is jó kaját kaptunk, de mi is igyekeztünk feljavítani az ellátmányt. Egyszer egy nyulat ütött el a GAZ-kocsi, egyszer meg egy őzet. No meg az erdőben sok gomba termett. Rántott őzlábgomba, vargánya, pörkölt is volt. Ezt titokban kellett tartani, de egyszer lebuktam, mikor a kutyakonyhán egy fazék vargányát főztem. Volt némi üvöltés, merthogy a járőr nem a határt őrzi, hanem gombászik. Ha meg mérgező is közé keveredik, harcképtelenné válik az őrs (de ez nem fordult elő).
Hörmannon volt néha palacsinta, vagy fánk (lehetett választani). Ilyenkor a szakácsnak besegítettünk. Kaptam három palacsintasütőt, és azokkal brillíroztam, mint a cirkuszi zsonglőr: dobáltam a tésztát a levegőbe, úgy fordítottam meg. A mamám se sütött annyi palacsintatésztát, mint én!
Emlékeztek a koptatógépre? Szombathelyen történt, hogy a koptatógép elromlott, ezért kézzel kellett krumplit pucolni. 20 főt vezényeltek krumplira, 4 főt (köztük engem) káposztára. Nagy csata alakult ki: mi káposztatorzsával, ők krumplival dobálóztak, fehér volt az udvar néhány perc múltán. Üdv: Kelempájsz

 23. Combat Gear Admin — 2011-11-29 09:53 

@estván: Nem-nem :) A páncélos melegítését lehet vele megoldani, tábori körülmények között.

Igazából csak azért kérdem, mert a mai napig nem rendszeresített hasonlót az MH, míg a például a német hadseregben már 1940-ben volt ilyen, és napjainkban is azért elég elterjedt mind a katonai mind a civil vonalon.

Német kenyérzsák és tartalma (jobb felül az a fémes kis doboz az ESBIT főző) :

http://www.grenadier352nd.com/digital_images/equipment/equipment9B.jpg

És működés közben:

http://www.bepreparedtosurvive.com/EsbitEmergencyStove.jpg

 24. sztupi — 2011-11-29 12:34 

Félig OFF.
Én egyszer a 47-es úton az Atev teleppel szemben 38 fokos kánikulában a tűző napon rohadtam le a Daciammal.

Ha akkor lett volna nalam egy doboz gyufa akkor felgyújtottam volna a román csodát.

Különösen a tűzőnap a motorból kiáradó hő és a bűz kombó volt ott a szeren….

 25. Adani — 2011-11-29 12:49 

@Kelempájsz:

Nekem sose sikerült meggyújtani a fingot, de elvileg meg lehet, viszont fürdőkádban sikerült begyűjteni, befőttesüveget a buborékok felé majd tető víz alatt rácsavarás módszerrel.

@sztupi:

Az durva lehetett, másodpercekig is nehéz kibírni a dögtelep szagát.

 26. Szkv — 2011-11-29 12:57 

@Kelempájsz:

Igaza volt a pk-nak.
Haynau elvtárs meg mondta hogy az ellenség alattomos módon igyekszik beférkőzni és olyan alattomos gaztettekre is képes, hogy ehető gombának álcázva mérgező gombákat termelnek az erdőben és így teszik a HATÁRŐRT szolgálat, valamint harc képtelenné. A szolgálat és harcképtelenség mértéke nagyban függhet az elfogyasztott “ellenséges” gomba mennyiségétől. Csak egy példa: A gonosz mostoha is ragyogó szép piros almával mérgezte meg Hófehérkét.
Most már értem, hogy amikor hozzátok látogatott Haynau elvtárs és a kaputól az ügyeleti szobáig több száz évet oszthatott volna ki.
Most már nem is jegyzem a bevallott “bűneidet” mivel fejben már meg jegyezni képtelenség és füzetet nem veszek, mivel Hőrmanon az egész erdőt le kellene tarolni, de én eszt nem akarom.

 27. Kelempájsz — 2011-11-29 13:19 

@Adani: Remek ötlet volt! És mit csináltál a gyűjteménnyel? Gombostűre tűzve üveg alá tetted, mint a lepkéket szokás? Vagy apránként belélegeztétek?
@Szkv: Jaj, ne is mondd! egy kupac vargányát pucoltam a kutyakonyhán, amit egyik bajtársam panírozott, egy másik meg sütögetett. Közben egy fazékban már rotyogott a pörkölt (a nagyját kirántottuk, az apraját pörköltbe dobáltuk). Erre toppant be a pol tisztünk. Durrogott egy kicsit, de aztán ránk hagyta, mondván, hogy ő is ismeri a vargányát, látja, hogy jó gombát szedtünk. Ha már van, ne dobjuk el, megehetjük, de a szolgálatot valagba rugdossa, ha nem a határt őrzik. Viszont közös ismerősünk, az elhárítós tiszt érdeklődött jóval később, de én mindent letagadtam, mondván, hogy tisztában vagyunk a dolog erkölcsi súlyával. Nem szakadt rám a plafon. Üdv: Kelempájsz tizedes

 28. Bigjoe(HUN) — 2011-11-29 14:51 

@Combat Gear Admin:
Az Öregem azt mondja, hogy ők egy olyan tablettát kaptak ellátmányban amivel ihatták a (70-es években) a felszíni vizeket.
Ez általában kinti gyakszikon történ.
pl.: a kulacsot megtöltötték a Tiszából bele a bogyót, aztán ihatták is.
Az izére már nem emlékezett, bár azt is hozzá tette, hogy nem sok vizet ivott a gyakorlatokon.

Amikor kiküldték őket felderíteni, akkor több napi ellátmányt bemálháztak. Persze ezek zöme páncélos volt.
A csapatuk megegyezett abban, hogy ezeket a sza…-t ne cipeljük inkább cseréljük el valami hasznosra.
Mesélte, hogy valami nem történelmi borvidéken kolbászoltak. Betértek egy portára, a gazda elcserélte velük az összes konzervünket (1 hetes turnusra készültek)egy röfi hátsó füstölt futójára, némi kolbászra.
Egy kisebb korsó HP-ra + egy demizson borra.

Az első nap estéjén a szakasz(?) pk, valami tőrmi annyira benyomott, hogy menetelés közben közölte a katonákkal, hogy elhalálozott.
Aztán kiderült, hogy az általa cipelt HP-t majd mind megitta.
Az erőben eldőlt, na innen tudták, hogy ez a táborhely. Sátrat nem állítottak, mert nem volt alkalmas ember a feladatra. Őr sem volt, mert az első váltás elborult.
Gyakorlatilag ez első este minden folyadék elfogyott. A csapat totálisan összeomlott.
Éjjel felriadt a tőrmi, hányingere volt.
Nem tudta hol van, de annyi ereje volt, hogy a rókát ne a nép közé engedje.
Felkapott valamit, aztán “tásdki és taccs”.
Apám elmondta, hogy a rókát az ő szimat tagyójába dobta bele.
Persze ez reggel derült ki, amikor szedelőzködtek.
Az Öregem kimosatta a tatyót a tőrmivel.

A feladatul kapott akna telepítést csak virtuálisan végezték el.

 29. Bigjoe(HUN) — 2011-11-29 14:54 

@Kelempájsz:
“Remek ötlet volt! És mit csináltál a gyűjteménnyel? Gombostűre tűzve üveg alá tetted, mint a lepkéket szokás? Vagy apránként belélegeztétek?”

Sírok a röhögéstől….

 30. Kelempájsz — 2011-11-29 15:23 

Ha már az elb@szott kajánál tartunk, elmesélem, hogy nálunk egyszer avas volt a mák, amit ebédre osztottak, Szombathelyen, a kiképzésen. Másnap hajnali 4-kor riadó, 15 km menetgyaksi, azután századtámadás. Megkerültük egész Szombathelyt, majd Újperint érintésével megtámadtuk az erdőt Jákon.
Csakhogy az avas máktól az egész szazad -mit a század, az egész kiképző zászlóalj, sőt, az egész kerület úgy fosott, mint a murányi kutya. Nekem mázlim volt, vagyis stílszerűbben fogalmazva, nagy mákom volt, hogy nem ettem belőle, mert utálom mai napig is.
Egyik srác a kapuból kéredzkedett vissza, a főtörzs rendes volt, felmentette aznapra gyereket, aki futott a századhoz, de mint utólag kiderült, a slozit már nem érte el.
Amerre mentünk, mindenfelé kiugráltak a sorból a katonák, mindenhol kuporgott valaki a bokrokban. Képzelhetitek, milyen sikeresen védtük meg Jákon a hazát a támadó bokroktól és a fáktól. A kajáldát felelősségre kellett volna vonni ezért (nem az én vargányáim tették harcképtelenné az alakulatot).
De nekem is kijutott a jóból: az a szar csizma négy helyen úgy feltörte a lábamat, hogy a zoknim tiszta vér volt, másnap lépni is alig tudtam. De rendesek voltak: a gyenguszon bekenték valami tintakék mutrával, beírták, hogy “ellátva”, de miután a főtörzs visszaküldött, felmentettek a csizmaviselés alól -EGY napra(!).

 31. Optika — 2011-11-29 16:01 

@Kelempájsz:

Na akkor nálatok nagyon rendesek voltak azokkal, akiknek feltörte a lábát a bakancs.

Zalaegerszegen – igaz még újonckiképzőben – ilyen esetben hozzávágtak némi kötszert a gyenguszon (ha egyáltalán ilyen piszlicsáré dologgal a kopaszt oda engedték a rajpk-k) és zavarták is vissza. Hogy mennyire vérhólyagos meg ilyesmi az nem számított. Egyszer egy srác a századtól ilyen lábbal (de más ürüggyel) eljutott az SZTK-ba, ahol bement a baleseti sebészeti ügyeletre és bent tartották.

Engem előtte még otthon felhomályosítottak, hogy ha lehet használt bakancsot kell szerezni, vagy be kell törni. Kopaszként használt surcit kaptam. Másodidőszakra sajnos kilyukadt és a másikat stokival törtem be. A lábam nem törte fel, de a leszereléskor vagy 20 tyúkszem volt a talpaimon. Ott követtem el balfékséget, hogy leszerelés után civilként intézettem el a bőrgyógyászaton. (Két adagban 10 – 10 darabot kapartattam ki – kegyetlen volt, de tényleg.) Azt mondta a doki, hogy jó nagy marha vagyok, a seregben 2 hónapot kibekkeltem volna, 2 hetente 2-t kikapartatok, közben meg surci viselés felmentés.

 32. Combat Gear Admin — 2011-11-29 16:20 

@Bigjoe(HUN): Hasonló tabletta lehetett mint ami ebben van :

combatgear.blog.hu/2011/01/02/erbvcs

Vannak amúgy különféle szűrési technikák, de ezek a klór tablettás dolgok…Szóval általában fél órát kell álljon 1 liter vízben, utána “iható”. Körülbelül olyan íze van mint a medencés víznek. Oltja a szomjat, vagy inkább elnyomja azt :)

 33. bagir — 2011-11-29 18:30 

Gáz, más módon

1976. májusában Szentesen KISZ munkán volt a dandártörzsszázad öreg halainak egy része, a szentesi Termál tsz fóliásában. Jó meló volt, palántázás, karalábészedés, viszonylag jól is fizettek, ami jól jött az új honvédelmi törvény be jöttével 20 hónapra leszerelő bandának.
A karalábéval viszont pityputty volt, mert a sunyi brigadéros délután olyan fóliába állított be bennünket karalébészüretelni, amiben méter magas sűrű acaterdő volt.
Ezt nem tudtuk vállalni, de a hazaindulás 4 órakor volt és addig primőrkaralábé zabálással múlatta a dolgot a nagyérdemű. A fene se gondolta hogy eme vitamindús zöldségnek gázállapotban olyan szörnyű hatása van, hogy ehhez képest a sóletgáz Chanel-5 parfüm.
Summa summárum, takarodó után minden ablak ajtó nyitva és még élek sose felejtem el a postásunknak -aki ugye a beosztása miatt nem jöhetett- végletekig elkínzott hangját a több réteg pokróc alól. hogy ” a qrva anyátokat”.
Még 2 nap után is a “hopp egy karalábé” beszólás hatása vetekedett a repülőgép jobbról, balról vezényszóéval.

 34. Bigjoe(HUN) — 2011-11-29 19:17 

@bagir:
Az őrszobára műszakpótlékba sokszor romlott, vagy még ehető kajákat kaptunk.
Viszont volt buci bőségesen.
A vil.rezsó platniján a félbe vágott bucit megpirítottuk, a konyháról újított fokhagymával gazdagon bedörzsölve ettük, meg még mellé is a fokhagymát.
Öblítésre a szolgálati teát ittuk.
A komoly mennyiségű fokhagymának, komoly gáztermelése is volt.
És amiben verhetetlen volt, hogy nem csak alul.

 35. Adani — 2011-11-29 19:39 

@Kelempájsz:

Elraktuk az üveget, de később kinyitottam a szag maradt. :) Fingmeggyújtással is próbálkoztam nem sok sikerrel.

 36. bagir — 2011-11-29 19:50 

@sztupi:

valamikor sűrűn jártam arra, megszívtad annyi szent, én tanúsíthatom.
A lányunk ott járt főiskolára, a koliban benn a városban sűrűn élvezhették ezt a csodát, mert alig hígult az odőr, amíg odaért

 37. bagir — 2011-11-29 19:54 

@Bigjoe(HUN):

Hát igen, a primőr az emésztési lánc elején, csak élénk hanghatásokat/broááááf/ produkált, ellentétben a jó öreg fokhagymával

 38. johnibyg — 2011-11-29 21:28 

Ezen a poszton egy teljes órája röhögök XD

Nálunk néhány hete volt, hogy hétfő bolognai, kedd halrúd kaja volt a menzán (gimiben).
Nekem éjféltől szerda 7-ig félóránként kellett mennem hányni. Fél 3-ra már csak azt hánytam, amit ittam az előző után, mert ha nincs semmi benned, akkor a legrosszabb. Végére úgy volt, hogy hányok, visszafekszek, alszom 25 percet, felébredek, felülök, oldalra fordulok, kukába bele a róka, kiöntöm WC-be, megyek vissza aludni.
Délelőtt kiderült, a suli negyede, a fél menzás társaság hiányzik… Volt, akiből epe is jött… De szerdán ettem egy Nógrádi ropogóst összesen.
Meg kva boldog voltam, mert szerdán volt az előbbi cucc, és csütörtökön meg Rammstein koncert… De elmentem :)

 39. NagyG81 — 2011-11-30 06:20 

Üdv!
Nekünk 99ben nem kellett átballagni a csobáncb, a kinizsiben volt az éhezde.
Mi fagyott párizsi és ihatatlanul forró teát kaptunk rendszeresen. És volt rá kb 5 percünk….

 40. Bigjoe(HUN) — 2011-11-30 07:56 

@NagyG81:
De így a párizsival a tea ihatóra hűthető, majd miután kiegyenlítődtek a hőmérsékletek, a párizsi is fogyasztható lett.
Az egyenletet megoldották a szakácsok fejben már jó előre.

 41. lamiki56 — 2011-11-30 09:14 

@Kelempájsz: Zalaegerszegen 79-80-ban egy mákostészta ebédre emlékszem. A szétfőtt tésztát a tányérba szedték (nálunk rozsdamentes acél volt kb. 100 Ft/db), a kanál cukros mákot nem rá, hanem mellé kértem. A mák darálási kapacitásuk véges lehetett, mert a harmada volt megdarálva, a többi egészben és pocukor helyett kristállyal volt keverve. Én aznap üres főttésztát ebédeltem, a mákot valamelyik vállalkozó társamnak adtam.

 42. sztupi — 2011-11-30 12:44 

@bagir:
A vicc az , hogy a régi 51-es úton Soltnál is van egy ilyen bűzgyár. A falu elején meg egy vendéglő magyaros ízekkel.

 43. bagir — 2011-12-10 19:57 

@proletair:

Szentesen is előfordult 1976 ban a sárgatányérkór, a telephelyőrt a telephelyszolgálat budijáról váltották le, pedig az nem tartozott a mozgási körletébe. 1 ember a mikádóját, 1 az AMD-t, vitte és csak háromszor kellett megállni, amikor rájött a szükség. Az ötös őr közelebb volt, ő két kiállással megúszta.

 44. fairman — 2011-12-26 16:41 

@Őrültteknos: hát én alegység ügyeletes voltam zalaegerszegen és felraktam az olajkályhára melegedni egy páncélos paradicsomos káposztát,de pa konzerv és az én pechemre az üti hivatott a konzerv meg a szérózsa minden irányába szétszóródva egy egészen különleges színt adott a frissen meszelt körletnek.meg persze azonnal megvolt a délután bevonuló koppereknek a hétvégi unaloműző meszelésük

 45. bagir — 2011-12-30 18:04 

@fairman: Lőtérbiztosításon voltunk a pusztában és a páncélos ebédünket rőzsetűzön melegítettük. Katonatársam nem szúrta ki a dobozát előtte, úgyhogy élénk hanghatás, valamint az égő rőzse szétrepülő részei által körítve terítődött a székelykáposzta. A fedezékbe vonulást rekordidő alatt prezentáltuk. Utána megosztoztunk a maradékon.

 46. fairman — 2011-12-31 14:26 

@bagir: Én hálistennek nem sokat csellóztam de a kajáért mindig lementem mert jó barátom volt a szakács .krehely józsinak hívták és soha nem zabáltam még annyi velős csontot mint ott.Gyakorlatilag úhy ettük mint a bulémiásk befaltuk hánytunk ettünk…a végét még megfejeltük rosszféle noha borral meg jó élesztős pálesszel hááát volt minden bajunk

 47. bagir — 2011-12-31 17:50 

@fairman: Nekünk is szerencsénk volt, mert a Görbe Zoli barátunk szakács volt, ott tanultam meg, hogy milyen egészséges étel a csirkepaprikás körtebefőtt körettel. Meg azóta útálom a krémest meg a gépsonkát. Érdekes a piát nem útáltuk meg, pedig attól jóval többet hánytunk, mint a krémestől.

 48. soldatm — 2012-09-05 14:31 

@Optika:

Székesfehérváron kistársam járta meg a bakéróval.
Kontó Ödön szds. úr azzal a felkiáltással, hogy a Nyomda katonái a legjobban ellátott harcosok, új bakancsot vetetett fel Bandi bácsi barátommal. Na persze feltörte a csülkeit.Mikor jelezte a főnöknek, az rögtön magyarázni kezdett, hogy hát azt még véletlenül se rakjuk háká lánctalp, vagy Ural kerék alá,”azt be kell kenni alaposan kézkrémmel aztán rá kell tenni a radiátorra egy éjszakára”.
Bandi bácsi állt az októberi harminc fokos kánikulában(hol van ilyenkor fűtés, nem adták még napiparancsba!), majd megszólalt.
-Na bassza mög (nagykőrösi volt a lelkem), ennyi erővel azt is mondhatta vó’na, hogy tögyem a szekrény tetöjére!

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.