330. – Majdnem elfogás

Az államhatáron szolgáló katonák munkájának csúcsát, mintegy a koronát a szolgálaton a határsértő elfogása jelenti. Túl azon, hogy automatikusan jutalomszabadság (és a bajtársak, valamint az elöljárók elismerése) jár érte, igen jót tesz az egyéni, továbbá a testületi önbecsülésnek is.

A határon (főként éjszaka) minden riadó éles harci helyzetet jelent békeidőben is, vagyis fokozottan észnél kell lenni. Kelempájsz tizedes újabb története következik a Kőszegi-hegységből.

A számtalan riadó közül kiemelkedik egy, amelynek során kis híján elfogtam egy határsértőt. A történet bennem mély nyomot hagyott, és nem felejtettem el. Ezt most elmesélem, lássák az olvasók, milyen fontos, hogy az ember megőrizze a hidegvérét és ne nyisson tüzet az első zörrenésre.

Elöljáróban pár szót szólnom kell a helyszínről. A határ itt érkezik fel a hegygerincre északi irányból (Keresztkút felől), és derékszögben megtörve nyugat felé folytatódik az Írottkőig. Ezt a zárási helyet Törésnek neveztük.

Valamivel feljebb, a következő zárási hely volt a Mérnöki pont: ez kővel volt megjelölve, a geodéták használták méréseikhez. Ma is megvan még. Itt volt egy telefoncsatlakozó is: mintegy 10 méternyit be kellett menni az erdőbe, aztán jobbra fordulni az Írottkő irányába, és újabb 10 méter után ott volt a póznán a dugalj. Innen be lehetett szólni az őrsre.

De most már kezdődik a történet.

Kemény tél volt, mint általában a hegyekben. A hó térden felül ért. Az Írottkő már napok óta sűrű felhőbe burkolózott, ami miatt még nappal is csak néhány méternyire láttunk. A vízpára kifagyott a ködből az ágakra, mindent vastagon belepett a zúzmara. A gyufaszál vékonyságú ágak hüvelykujjnyira híztak, és a jég súlya miatt a járőrcsapás fölött összehajlottak, szabályos boltívet képezve. Ezen a képen láthatjuk ezt, nappali viszonyok között. Ez a felvétel nem a Kőszegi hegységben készült a felvétel, de éppen így nézett ki ott is.

Egy ilyen ködös éjszakán az SZ-100 (elektromos jelzőrendszer) jelzett; razziariadó, meg minden, amint a szokásos volt. A zárócsoport szétbontakozott a határvonalon, én a Törésre kerültem. A következő őrhelyen, a Mérnöki pontnál állt fel Dózeros barátunk, akit az olvasó már ismer a három csapásról szóló történetből.

Hörmannforrás 700 méter magasságban helyezkedik el, a Törés mintegy 100 méterrel feljebb, a Mérnöki pont pedig 847 méteren, úgyhogy volt egy futásunk hegynek felfelé, a Szénégető gerincen. A ködben az orrunkig sem láttunk, ezért kénytelenek voltunk lámpát gyújtani. A téli éjszaka az erdőben fantasztikus látványt nyújtott. Mintha nem is a Földön jártunk volna, hanem Meseországban, vagy egy másik bolygón…

A zárt erdőben, sűrűn egymás mellett álló fenyők alsó ágai leszáradnak és lehullanak, a koronájuk a magasban van. A lámpák fénye azonban odáig már nem világított, csak a csupasz törzseket láttuk. Olyan volt, mintha valami oszlopcsarnokban járnánk. Színeket nem láttunk, minden a fekete és a szürke különböző árnyalataiban játszott. Gyerekkoromban még nem volt videó, sem DVD, csak amolyan tekerős diafilmek. Emlékszem egy képre: Jancsi és Juliska sírva bolyongott az éjszakai vadonban, homályba vesző, sudár fatörzsek között. Az a kép teljesen olyan volt, mint ez a fenyőerdő, itt, a téli éjszakában.

Aztán feljebb értünk, a határnyiladék közelébe. Itt az ágak összehajlottak a járőrcsapás felett, amint arról fentebb már szóltam. A lámpák fénykévéje 5-6 méter hosszú, kékesfehér-opálos színű kúpot rajzolt ki a ködben, ami úgy örvénylett, mint valami folyadék. A fénykévék szinte átmenet nélkül értek véget. Túl rajtuk, a sötétség mélyéről millió és millió apró csillagocska ragyogott fel: a jégkristályok visszaverték a lámpafényt. Mintha valami kincses barlangban jártunk volna, ahol a fal gyémántból áll.

Csodálatos látvány volt. Még mi is megálltunk egy percre gyönyörködni, no meg hogy egy kicsit kifújjuk magunkat. Egy ilyen zúzmarás képet is mutatok, ámbár ez is nappal készült, de a lényeg látható. Most azonban nem volt igazán alkalmas idő a gyönyörködésre: végül is riadó volt, vagy mifene. Tovább loholtunk felfelé, a kristálybarlang alacsony boltozata alatt, aztán én megálltam a Törésnél, ahogy a parancs szólt. Egy kis fenyőcsemete közelében tapostam magamnak helyet a hóban. Elnéztem a fácskát: éppen csak kilátszott a teteje a vastag takaró alól. Eloltottam a lámpát, nekitámaszkodtam egy nagyobb törzsnek, és bambultam csendben.

Már egy ideje ott ácsorogtam, amikor recsegést hallottam az erdőből. Odanéztem, és a ködben lassan közeledő lámpafény tűnt fel. A szívem rögtön a torkomba ugrott. Éppen abból az irányból jött, ahonnan a határsértőt vártuk! Az erdei vadak nem lámpáznak!  Ez elfogás! Sose hittem volna, éppen én!

Közben a fény egyre közelebb jött, én pedig igen izgatott lettem. Már látszott az ember árnyéka is. Felhúzódtam a határsértő vonalába, elhelyezkedtem egy fa mögött, hogy ha fegyver van nála, legyen valami fedezékem. Kibiztosítottam a géppisztolyt, hogy azonnal csőre tölthessek. Rátettem az ujjam a felhúzókarra, vettem egy nagy levegőt, hogy most pedig ordítok egy nagyot, hogy „Állj, ki az?!” aztán a nyomaték kedvéért lövök egy figyelmeztetőt.

Ebben a pillanatban megszólalt a határsértő:

– Te, Kelempájsz, hol van itt a telefoncsatlakozó?

Puff!

Hát a Dózeros volt! Nem jobbra fordult a kis ösvényen, hanem balra, énfelém. A dugaljat keresve lejött a Mérnöki pontról egészen a Törésig. Kifújtam a levegőt, visszahúztam a tűzváltókart, és cifraságokkal illettem szegény Dózerost. Elmagyaráztam neki, hogy hol találja a csatlakozót, de még jó ideig tartott, amíg teljesen megnyugodtam. Azt még elviseltem, hogy ugrott a jutalomszabadság, nem léptetnek elő tizedesből tábornokká, de az idegeskedés miatt durcás voltam. Hát így történt, hogy majdnem elfogtam a bajtársamat.

12 hozzászólás

 1. nedecz — 2012-02-28 08:57 

Csodás a Hegy ott télen…Nagyon tetszett,köszönöm!

 2. Bigjoe(HUN) — 2012-02-29 12:08 

Köszönjük Kelempájsz úr!
Annyira szép leírás, hogy elmegyek egyszer megnézem a környéket.
A képek is nagyon szépek.

 3. kelempajszmadar1 — 2012-03-02 11:07 

Hurrá!
Némi ütközetek megvívása után sikerült belépnem. BigJoe: ha teheted, okvetlenül nézz szét arrafelé! Manapság már nem lövünk.
Üdv: Kelempájsz

 4. tiboru — 2012-03-02 11:12 

Egy határőr sosem adja fel :-)

Üdv az új klubban!

 5. szkv — 2012-03-03 20:03 

Tiborunak.
Igazad van egy HATÁRŐR sosem adja fel.
Nyilvánosan is köszönöm a segítségedet.

1975 telén a szomszédos Őrs csatlakozásánál voltunk éjszakai szolgálatban. Az idő nagyon lassan telt, (nem úgy mint eltávon vagy szabadságon)
Erre a szolgálati helyre felváltva ment a járőr mindkét Őrsről.
Egyik hónapban éjszaka, másik hónapban nappal adtuk a szolgálatot.
Szokás volt (nem hivatalos) hogy megkérdeztük hogy mikor a váltás.
Telefon a szomszédos Őrre és érdeklődni akartunk a váltás felől, de a telefon központos helyett az Őrs Pk jelentkezett be. Hogy mentsük magunkat arra hivatkoztunk van-e járőr a szomszédból mert mozgásra utaló zörejeket hallunk.
Nyugodjanak meg a váltásuk tart arra felé.
A kíváncsiságunk mentett meg bennünket attól hogy a váltásunkat nem akartuk”elfogni”.
A hivatalos forma az volt hogy felkellet szólítani: Állj kivagy és a jelszó, jel hang tisztázása után megtörténhetett a váltás.
Jutalom szabadságra nem gondoltunk, meg elégedtünk a váltással.

 6. tiboru — 2012-03-03 22:12 

Nagyon szívesen! Az obsitosok számíthatnak egymásra :-)

 7. Hőrsofőr — 2012-03-03 12:55 

Már csak ezekért az apróbb csodák miatt is mindig irigyeltem a határon szolgáló bajtársakat.

 8. SzJoe — 2012-03-06 20:58 

Négy-öt éve sikerült a biztonsági oszt.vezt belefektetnem a jeges sárba. Éjszaka, járőrözésem közben, az őrbódét rejtve, egy kukoricásban kúszva közelítette meg, azt hitte, durmolok. Pont nem. Mivel a sötétben fegyvernek láttam a lámpáját és a jegyzettömbjét, ráhúztam a P9RC-t. Még megszólalnom sem kellett, pánikszerűen dobta le magát a pocsolyába, s kicsit összehugyozta magát a szagból ítélve. Később megállapodtunk, hogy ez nem történt meg, ő a közelben sem járt, legfőképp akkor nem! Ht-ként ez volt a legröhejesebb dolog, ami történt velem. Történtek egyebek is, de azok kissé csúnyábbak voltak. Egyszer tán még le is írhatom őket (nem csak jelentésben).

 9. Bigjoe(HUN) — 2012-03-07 06:46 

Kedves majdnem druszám!
Ez szép volt, írjad a a többit is, Tiboru biztosan örülne neki.

Üdv: BigJoe

 10. szkv — 2012-03-07 09:24 

Szomszédos Őrssel együttműködési gyakorlat volt, amit előre sosem tudtunk, mert nem kötötték az orrunkra.
Riadóztatták a záró és az üldözőcsoportot. Kivonulás az érintett helyre. Üldözőcsoport Pk. voltam és amikor a helyszínre érve láttuk hogy a szomszédék már egy másik szektorban vizsgálódnak már közösen mondtuk a “miatyánkot” hogy mi a büdös fenének kellet ide ugrasztani az üldözőcsoportot ide elég lett volna az oldalzárásunk is. Hamarosan kiderült hogy a jelzés a csatlakozás után az első szektorból ment be.
Neki álltunk a kivizsgálásnak és megtaláltuk a nyomokat amelyek igen hivatásos surranóra utaltak. De ha már nyom akkor ki kell vizsgálni és a nyomok gazdáját, gazdáit meg kell keresni még ha hivatásos állomány hagyta hátra.
Hamar gyorsan elosztottuk a feladatokat.
Szomszédos Őrs üldözőcsoport Pk és a mi kutyánk (Teve névre hallgatott, ő segítette le a csúnya bácsi eső gallérját) a vezetőjével valamint egy kísérő elindultak a nyomon. A mi gk vezetőnk meg az oldallámpát a csoport haladási irányába fordította. Egy bokorsor előtt hirtelen mozgás és kegyetlen káromkodás kezdődött és ez még csak fokozódott amikor a mozgást észlelve a kísérő csőre töltött. A szomszédos Őrs pk nagy káromkodások közepette fejtette ki véleményét a kísérő személyét illetően.
Riadó lefújva és egy ideig nem volt együttműködési gyakorlat.
Jutalmazás : A gyakorlat és foglakozás elérte a célját.
Volt rá példa hogy a kerület felé már úgy adtuk a jelentést hogy a nyomnak a kinézete igen surranó formája van és nagyon hivatásos “szaga” van.
A mi időnkben a sorállománynak bőrcsizma volt rendszeresítve.

 11. kelempajszmadar1 — 2012-03-13 09:24 

A szabályzat szerint az ellenőrző járőr nem utánozhatja a határsértő mozgását. Az én időmben történt, ha jól emlékszem, Nardán, a következő eset.
Volt egy hülyegyerek, akit mi Cucunak neveztünk, szakasztársam volt a kopaszkiképzésen. Őrvezetőként járőrparancsnok volt, kinn szakaszon szolgálatban, amikor kitalálta, hogy átmegy a szomszéd járőrhöz, és ellenőrzi annak éberségét. Odalopta magát, és elhúzta a H63-as készüléket (ez egy kis 15 mm-es rakétát lőtt ki, ha a botlódrótba belerúgott valaki).
Képzelhetitek! Már majdnem rálőttek, meg a kutyát is rá akarták engedni, amikor vagy felismerték, vagy ő kiabált, hogy ne tegyék, már nem tudom. Elég az hozzá, hogy csúnya balhé lett belőle. Volt ilyen barom is közöttünk. Üdv: Kelempájsz tizedes

 12. szkv — 2012-03-13 14:30 

Kelempájsz: Teljes mértékben igazad van az ellenőrző járőr (Löket) határsértőre utaló mozgást és tevékenységet nem végezhetett. Ha még is ilyent cselekedett akkor az a saját és járőrtársa életével játszott. Sajnos volt rá példa Pl Bozsokon a löket életébe került. Nevét már nem tudom, de ha tudnám sem írnám le itt. Hivatásos volt.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.