344. – A Hörmann-forrás legendája

Blogunk olvasóinak biztosan ismerős a címben szereplő forrás; több szerzőnk tett már említést róla, amikor sorkatonai (bocsánat: sorhatárőri!) emlékeik felelevenítése közben a Kőszegi-hegység turistalátványosságairól is szót ejtettek.

Ma régi bajtársunk, Kelempájsz kolléga döntött úgy, hogy egy kis kultúrtörténeti érdekességgel, valamint spontán idegenforgalmi kedvcsinálóval helyezi képbe olvasóinkat a Hörmann-forrás vonatkozásában. Nem klasszikus katonasztori ugyan, de nagy örömmel biztosítok neki helyet a blogon. Biztos vagyok abban, hogy ti is értékelni fogjátok.

Sokszor emlegettem már az egykori katonaélmények színhelyét, Hörmannforrást (így, egybeírva az egykori határőr-őrs neve volt). Most azonban magáról a forrásról szeretnék szólni néhány szót: ismerkedjünk meg hazánk egyik legszebb tájának nevezetességével.

A Dunántúl legmagasabb pontjának, az Írottkőnek a közelében, 713 méter tengerszint feletti magasságban, ott, ahol a bükkösök övezete a fenyvesekkel érintkezik, egy nagy kőből tör elő a Hörmann-forrás. Ez a Kőszegi-hegység legmagasabban elhelyezkedő forrása, egyben az egész Dunántúli-középhegységben is csúcstartó. Az országos listán is előkelő helyet foglal el, talán csak a Börzsönyben, a Csóványos és a Magosfa között, 800 méter magasan fakadó Rózsa-forrás előzi meg. Vize bőségesen ömlik még a száraz időszakokban is, és mindig friss, hideg, kellemesen csillapítja a szomjúságot. Ittam belőle eleget „kétévi vakációm” során, sőt, még fürödtem is a vizében: be volt vezetve a közelében álló határőr-őrsre is.

Napjainkban legegyszerűbben Velemből érhető el. Gyalogosan a Kék L jelzésen felkapaszkodunk a Szent Vid kápolnához, majd onnan a Kék O jelzést követve egészen a forrásig mehetünk. Ez volt régen a Kimaradás Útja. A táv körülbelül 4 km, a szintemelkedés miatt egy bő órát kell rászánni.

A forrás autóval is megközelíthető. A kápolnához vezető utat elhagyva, a Velemi Delta nevű elágazásnál jobbra kell fordulni, majd 1 km után elérjük a forrástól mintegy 300 méterre levő parkolót. Innen gyalog csak 2 percnyire van. A forrás közelében padok és kiépített pihenőhely található. Fontos csomópont, itt találkoznak a szélrózsa minden irányából összefutó turistautak.

A forrást régen Csarmas-kútjának, a belőle eredő patakot pedig Csarmas-pataknak hívták. Mai nevét a 18. században kapta Hörmann Mihályról, aki várnagy volt Kőszegen.

Nekünk annak idején a tisztjeink azt mondták, hogy Jurisics Miklós őt küldte ki 1532-ben egy felderítő csapat élén, de a törökök elfogták, és a róla elnevezett forrásnál elevenen megnyúzták.

Más monda szerint a török támadás idején Hörmann javaslata volt, hogy aki árulóvá lesz, azt nyúzzák meg elevenen. Az ostrom alatt azonban ő maga paktált le a törökökkel, ezért a forrás mellett végrehajtották rajta saját ítéletét. Ma is látható a kőszegi várban egy tőr, amelynek bőrtokján a következő felirat olvasható: „Ez az a tőrkés, mellyel miután megtalálták, megkapta árulása bérét, mert e forrás előtt elevenen megnyúzatott. A forrás pedig azóta is a Hermann nevet viseli.” A XIX. században még állítólagos bőrét is mutogatták a várban.

A Kőszegről szóló történeti leírások azonban hangsúlyozzák, hogy Jurisics idejéből nem ismeretes Hörmann nevű katona említése.

A történelmi adatok szerint később élt. A kőszegi vár úrnője, Széchyné Forgách Margit 1620-ban Bethlen Gábor oldalára állt. Megparancsolta várnagyának, hogy nyissa ki a kaput Bethlen csapatai előtt. Hörmann Mihály végrehajtotta a parancsot és beengedte a felkelőket. 1621-ben Rainbolt Collalto, a császári seregek vezére hatalmas túlerővel megtámadta a várat. Hörmann Mihály a megmaradt 5 tonnányi lőport a császáriak szeme láttára robbantotta fel, majd elmenekült a várból. Az üldözők 1621 május 27-én Csarmas-kútjánál elfogták, és elevenen megnyúzták.

Nem tudni bizonyosan, hogy így történt-e a dolog, de Hörmann Mihály valóban létező történelmi személyiség volt. Az utókor a Habsburg-ellenes függetlenségi harcok hőseként tartja számon, emlékére állították 1972-ben a vár körüli parkban a Hörmann-követ (Kiss Nagy András alkotása).

A forráshoz a fentebb említett komor történetek mellett egy bájos legenda is fűződik. Így szól: Hörmann Mihály hadba vonult, és elbúcsúzott 7 éves lánykájától. Amikor három év távollét után visszatért, felesége sírva mondta neki, hogy a lánykát elrabolta egy gonosz boszorka. Mihály elindult, hogy megkeresse a gyermeket. Három napig vándorolt, amikor egy kunyhót talált az erdőben. Itt lakott egy öreg nénike. Mihály bekopogott hozzá, illedelmesen köszönt, és megkérdezte az anyókát, nem tudja-e, hol találja a boszorkát és a lányt.

– De tudom! – szólt a néni – Menj tovább hét mérföldet, ott találsz egy hatalmas fát, annak a tetején van a kulcs, amivel kinyithatod a boszorkány kunyhóját, ott majd megleled a lányodat.

Mihály követte a tanácsot, megtalálta a fát, a kulcsot, és a kunyhót is. A boszorka nem volt otthon. Mihály gyorsan kézen fogta a lányát, felgyújtotta a kunyhót, és menekülésre fogta a dolgot. Még hallotta, amint a hazatérő boszorka utána kiáltott:

– Átok sújtson, Mihály! Hetven nap múlva megfizetsz ezért!

Mihály szerencsésen hazatért a lányával, de ismét háborúba kellett mennie. Mikor már hetven napja nem hallottak róla, a lány utánament, és ételt vitt neki. De mire megtalálta az apját, az már akkor haldoklott. A lány ottmaradt vele, remélte, hogy apja jobban lesz. Elment vízért a közeli patakhoz, de amikor visszatért, Mihály már halott volt. A lány sírni kezdett, könnyeiből pedig édesvizű forrás fakadt: ez lett a Hörmann-forrás.

Így szólnak a legendák. Hogy mi az igazság, azt ma már aligha lehet kibogozni. Annyi azonban bizonyos, hogy a Hörmann-kő és a tőr megtekinthető Kőszegen, a forrás pedig ugyanott fakad, ahol annak idején.

Jómagam semmit sem hallottam róla, mindaddig, amíg egy szép napon a Határőrség szerető keblére nem ölelt, olyan szorosan, hogy két évig el sem engedett. Azóta sokszor eszembe jut a kérdés, hogy vajon jobb lett volna-e, ha nem ott kinn, a vadonban lettem volna katona, hanem valami városban. De akármennyit is törtem rajta a fejemet, mindig az lett a végeredmény, hogy nem bánom: azokban az élményekben csakis ott lehetett részem. Manapság is eljutok néha arrafelé. Ilyenkor megállok a forrásnál, és eszembe jutnak a nagy kalandok, meg a régi bajtársak, akikkel éjjel-nappal együtt őriztem a határt, és akikkel annyiszor voltam kinn a járőrcsapásokon. A mai fiatalok már el sem tudják képzelni mindezt. Kényelmesebb az életük, de úgy érzem, én vagyok a gazdagabb.

Maradok továbbra is bajtársi üdvözlettel:

Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

46 hozzászólás

 1. nedecz — 2012-04-17 07:29 

De mennyivel gazdagabb!

 2. Rókakígyó — 2012-04-17 09:12 

A kisokos rész: az ország legmagasabb foglalt forrása (betonozott, valamilyen módon keretbe helyezett, kiépített stb) a mátraházi szanatórium területén található, rendszeresen (évente) szerveznek oda túrákat.

Mostanában többet túrázom, csak onnan tudom.

Aranyosak ezek a legendák, esetleg tud valaki részleteket az elevenen megnyúzás eljárásáról? Ezért nem irigylem a névadót, akármikor élt is valszeg így végezte. Ilyen szempontból jó a névtelenség. :)

 3. Estván — 2012-04-17 10:33 

Én csak a “szíjat hasít a hátából” tevékenységről hallottam, de az is elég félelmetes. A háton egymás mellett két párhuzamos vonalban végig bevágták a bőrt, majd alányúltak (gondolom azt is vágással), és a két végét kiszakították a helyéről :(
Gyerekként meg sokszor nevettünk az óvónénik, nagymamák “hátrakötöm a sarkad” fenyegetésén, mivel gondoltuk, hogy a sarkunk amúgy is hátul van, így nem lehet olyan nehéz megtenni. Na ez viszont úgy nézett ki, hogy a pácienst karikába hajlították abba az irányba, amerre nehezebb, addig, amíg a sarkai el nem érték a hátát, és így kötözték meg.
Kíváncsi lennék annak a munkavállalónak a lelki világára, aki ezeknek a végrehajtására képes volt.

 4. ferry — 2012-04-17 11:53 

Ken Follett Katedrálisában (vagy a folytatásban – Az idők végezetéig) olvastam az elevenen megnyúzásról.

 5. Rókakígyó — 2012-04-17 09:28 

A nem foglalt források közül pedig a Disznó-kút van legmagasabban 960 m, szintén Mátra-Mátraháza viszonylat.

 6. tiboru — 2012-04-17 10:27 

Offtopik!

Bajtársak,

a Tiborublogon egy olyan vitaposztot írtam, amelynek témájával kapcsolatban szeretném megtudni a ti véleményeteket is – még akkor is, ha nagyjából sejtem, hogy mi lesz az :-)

http://tiboru.blogrepublik.eu/2012/04/17/vitaposzt-katonai-tantargy-az-iskolakban/

 7. Bigjoe(HUN) — 2012-04-17 10:51 

Már megtettem a lépéseket….

 8. Rókakígyó — 2012-04-17 11:26 

Én meg ajánlom ezt a cikket: erről is érdemes lenne bővebben írni, ha valakinek van élménye.

http://index.hu/belfold/2012/04/17/a_titkoszolgalat_megprobalta_beszervezni_az_index_munkatarsat/#comments

 9. sirdavegd — 2012-04-17 16:20 

Még régebben merült fel a kérdés, hogy van-e valakinek Lenti-helyrebillenti-s élménye. Szily estében sok mindent megmagyaráz :) :) :)

 10. kelempajszmadar1 — 2012-04-17 11:53 

Köszönöm a kiigazítást forrás ügyben! Nem voltam biztos benne, hogy melyik van a legmagasabban.
Megnyúzás ügyben javaslom az alábbi honlapot:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Hal%C3%A1lb%C3%BCntet%C3%A9s
Itt sok szép dolgot lehet látni.
Stílszerű, éppen most: pontosan 1 órája jöttem vissza a szájsebészetről. A fogászdoktor néni tiszta erőből próbálta kiszedni az agyaramat, a nővér a fejemet tépkedte ellenirányban, de nem jött. Már kezdett olyan lenni a helyzet, mint a “nagyapó-nagyanyó húzza répát” mesében. Röpke félórai küzdelem után (mire mindhárman kifáradtunk) átküldött a szájsebészetre, mondván, nem akarja, hogy beletörjön (speciel én sem akartam). Ott aztán ismét elkaptak, pajszerral és fogóval estek neki, de röpke két perc alatt kibányászták. Most itt ülök a gép előtt és nyalogatom a sebeimet. A megküldött címen találtok a megnyúzáson kívül sok egyéb csemegét, de sajnos a fogászat nincs köztük, ezért írtam le a részleteket.
Üdvözlettel: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 11. Rókakígyó — 2012-04-17 12:01 

az érzéstelenítés nélküli fogászati beavatkozások is elterjedtek a mai napig:) jobbulást!

 12. Bigjoe(HUN) — 2012-04-17 12:03 

Részvétem Bajtárs!
Ha kiment a fájdalom csillapító hatása ajánlok egy HP-s öblögetést, amit erős kortyokkal kell befejezni. (HP=házi pálinka)

A poszthoz gratula! Még ebben az évben megnézem a környéket, csak megvárom, hogy a lányaimnak beálljon a nyári szünet.
Útikönyvre/turista térképre nem lesz szükségem, kinyomtatom az írásaidat és elviszem magammal.
Klassz lesz!
Erőt, egészséget Kelempájsz 10.

 13. Estván — 2012-04-17 18:37 

Lehet hogy ilyesmi őrjárat engem is érdekelne a későbbiekben, mondjuk főleg egy ex-határőr sztorizgatós “felvezetésével”.

 14. nedecz — 2012-04-17 12:16 

Jobbulást bajtársam! Ez valami járvány lehet…Nekem ma két hete szedték szét a fejem a szájsebészeten.Volt is egy nyűgös hetem utána…

 15. sirdavegd — 2012-04-17 16:18 

Jobbulást!

 16. buksitizedes — 2012-04-17 20:02 

Gratulálok az íráshoz! Mintha az “Egymillió lépés Magyarországon” c. film vagy az “Ezeregyszáz év Európa közepén” könyvből lépett volna elém ez a leírás. Nagyon szép :-)

 17. kelempajszmadar1 — 2012-04-17 13:29 

Kedves Bajtársak! Köszönöm a jókívánságokat és HP-kezelésre vonatkozó tanácsot! Erről jut eszembe egy ideillő történet, ami velem esett meg Hörmannforráson, még őrvezető koromban.
A jobb alsó bölcsességfogam ott kezdett el nőni, az őrsön, 76 februárjában. Nőtt, de nem tudta kellően áttörni a burkolatot vagy mit, a fél pofám cipóra dagadt, a szemem szikrázott, úgyhogy leengedtek Kőszegre a fogorvoshoz. Szuri, aztán valami szikével kapirgált a tag ott hátul, nem is fájt. Amikor kész volt, tampont nyomott a pofámba, hogy na, harapjak rá, aztán minden OK, mehetek vissza a hazát védeni. Amikor a tamponra ráharaptam, azt hittem, kijön a szemem: olyan kib*szottul fájt, mintha nem is kaptam volna injekciót. Szóltam, de a doki csak a vállát vonogatta. Utána megittam legalább négy páleszt a spíben, de semmit sem használt, sőt, színjózan maradtam! A városban kóvályogtam fel és alá, de a műemlékek látványát sem tudtam élvezni. Aztán a Robur felvitt az őrsre. Éjfél után tudtam elaludni.
A fogászatról a fentebb hivatkozott honlapon nincs szó, ezúton pótolom most a hiányt. Ugyan nem nyúztak meg, de főpróba volt belőle, a qrva életbe.
BigJoe: Ha arra jársz, lélekben ott vagyok! Üdv: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 18. szkv — 2012-04-17 18:11 

Szevasz Kelempájsz Bajtárs.
Igyekezz rendbe jönni, és eszt parancsba adom, mint “rangidős”, NEHOGY A KIRÁNDULÁSRÓL LEMARADJ.

Szép helyen voltál HATÁRŐR az egy biztos. Mennyi szép emlékkel, élménnyel lennél “szegényebb” ha nem ölel keblére a HATÁRŐRSÉG.
Nem ismerhetted volna meg (Én sem) hőn “szeretett”, imádott Haynau “elvtársat”.
Nem mondogatnák, írnánk a jól begyakorolt mondókáját.
EGY ÉVTŐL ÖT ÉVIG, ÖT ÉVTŐL KÖTÉLIG.

 19. Bigjoe(HUN) — 2012-04-18 05:40 

Milyen kirándulás?

 20. kelempajszmadar1 — 2012-04-18 08:23 

Sajnos, ezúttal nem Hörmannforrás, sőt, nem is Vazs megye a cél. Szkv Bajtársam csapatához csatlakozom egy vonatos kirándulásra Salgótarján és Hollókő felé.
Üdv: Kelempájsz tizedes

 21. kelempajszmadar1 — 2012-04-18 07:11 

Értettem!
Kérek engedélyt meghunyászkodni! Szakaszvezető elvtárs, jelentem, rendben vagyok. A kirándulásra felkészültem!
Riadómentes éjszakám volt. Tudtam aludni, nem fájt azután sem, hogy kiment az injekció hatása. Azt mondták, hogy csak akkor fáj, ha begyullad. Biztonság kedvéért egy doboz Cataflamot odatettem az ágyam mellé, de szerencsére nem volt rá szükség. Haynau elvtárs ráolvasása használt: “egy évtől öt évig, öt évtől kötélig!” Ettől elmúlt a fogfájásom.
Üdv: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 22. Estván — 2012-04-17 18:35 

Innen is jobbulást, tizedes bajtárs!
A bölcsességfog kibányászása-feszegetése nekem tavaly volt meg, egy Koppány nevezetű doki követte el, biztos bosszút akart állni azért, hogy a druszáját felnégyeltette a druszám :D
Viccet félretéve jó orvos, kíméletes és gyors ellátásban részesített. Aznap és másnap némi Cataflam, és mintha mi sem történt volna ;)

 23. Estván — 2012-04-17 20:09 

Jut eszembe, a seregben fogfájás is megvolt, mikor jött volna rám, ha nem késő este? Szerencsére az alegységbútorban volt Algopyrin, reggelre meg elmúlt a fájdalom. Onnantól az a fogam soha többet nem is fájdult meg, valószínű akkor halt ki benne az ideg.

 25. buksitizedes — 2012-04-18 10:34 

Kedves Kelempájsz4

Hol szerettél jobban szolgálni? Hörmannon vagy a Hétforráson?

 26. kelempajszmadar1 — 2012-04-18 11:51 

Kedves Bajtársam és Kollégám!
Hörmannt jobban megszoktam, ott töltöttem a leghosszabb időt: 13 hónapot, 1976 január 25.-től 1977 február 28.-ig. Hétforráson már csak az utolsó 3 hónapomat töltöttem. Ott se volt rossz, sőt, talán kényelmesebb volt, mert ott csak 20 szektorunk volt, míg Hörmannon 40. A 20 szektornak köszönhetően volt mód riadócsoportok szervezésére, ha jelzett az SZ100, nem kellett mindenkinek ugrani. Hörmannon kevesen voltunk a 40 szektorra és az emiatti dupla hosszúságú szakaszra, ott minden riadó razzia volt, aki élt és mozgott, a belszolgálat kivételével, annak ugrania kellett. Emiatt tehát Hörmann kényelmetlenebb volt.
A terület is sokkal nagyobb volt Hörmannon, ennek viszont előnye a nagyobb távolság, így több időt töltöttünk menetvonalon. Hétforráson volt egy őrhely, mindössze 300 méterre az őrstől. Percek alatt kiértünk, aztán végtelen hosszú helybentopi következett. Azt utáltam! Hörmannon a legközelebbi őrhely is valami másfél-két kilométerre volt az őrstől.
Akkor, 1977 tavaszán, Hörmannon hatan voltunk tisztesek, ebből négyen szereltünk le májusban. Mivel csak kettő maradt volna Hörmannon, a négy májusiból kettőnket átadtak Hétforrásnak, és onnan Hörmannra helyeztek két fiatalabbat, így egyenlítették ki a fellépő tiszteshiányt. Elég nehéz volt búcsúzni a bajtársaktól, többen is itatták az egereket, de már alig volt hátra 3 hónapom, ez vigasztalt. Aztán Hétforráson is hamar szert tettem barátokra, igaz, szomszédos őrs lévén, sokukat ismertem, nem volt nehéz beilleszkedni (ámbár nekem sehol sem volt nehéz, Keszin se).
A Szikla-forrás fölött volt egy őrhely (ma Zeiger-nyeregnek hívják), onnan pont ráláttam Hörmannra. Ilyenkor némi honvágyat éreztem Hörmann iránt. Igaz, hogy volt a mondottakon túl még egy előnye is az áthelyezésemnek: jobban megismertem a Kőszegi-hegységet. De hörmanninak vallom magam. Üdv: Kelempájsz tizedes

 27. buksitizedes — 2012-04-18 13:13 

Hányan voltatok sorállományúak ill. hivatásosak?

 28. kelempajszmadar1 — 2012-04-18 14:05 

40 sorkatona és 4 hivatásos. Egy szds volt az őrspk, egy másik szds volt az általános helyettes, egy hdgy (később fhdgy) a pol tiszt, egy főtörzs az őrsellátó.
A sorkatonák között 6 tisztes volt: 5 lövész és egy kutyás (utóbbit szerénységem tiltja megnevezni).
A srácok között volt 4 géppuskás, 2 RPG-s, 3 (vagy 4?) jelzőműszerész, 2 szakács, 3 sofőr, 6 (vagy 8?) kutyavezető, a többi lövész. Más őrsökön (hétforráson is) volt 2 lovász is, de Hörmannon nem voltak lovak, így lovász sem. Üdv: Kelempájsz 0,1-es

 29. buksitizedes — 2012-04-18 16:23 

Mi kb 30-an voltunk 3 hivatásossal, viszont 2 megszűnt őrs (Muck, Fehér út) működési területét őriztük. A Sopron őrssel és a nagycenki őrssel volt közvetlen csatlakozásunk. Nagy területet kellett ellátnunk, de nem akarom a sztroriaim előtt lelőni a poénokat.
Jól olvastam, Te jártál ki lovas portyára is?

 30. tiboru — 2012-04-19 07:49 

Muckon én valamikor a kilencenes évek közepén voltam egy továbbképzésen; akkor már nem őrsként, hanem egyfajta pihenőházként funkcionált, de még mindig a BM kezelésében volt.

Azóta nem tudom, mi lett vele.

 31. Rókakígyó — 2012-04-18 19:15 

Elég élénk emlékeid vannak. Az őrtornyok számozására emlékszem, de a velem szolgálók közül csak néhány nevet tudok felsorolni és őszintén szólva az egyetemistatáposgenya társaságon kívül csak egy/kettő emberrel találkoztam azóta.

 32. szkv — 2012-04-18 18:39 

Kelempájsz bajtárs te meg szegted a katonai titoktartást és ráadásul még rossz hatást gyakoroltál reám.
Most én is felfedek néhány akkor még “titkos” adatot. Most már Haynau “elvtárs, se őt évre becsukatni, sőt még kötélig terjedő büntetést sem tud kiszabni. Ha netán még is utol érne a büntetése, hát akkor már ketten járuljunk a színe elé.
Mi 60-an voltunk sorozott HATÁRŐRÖK.
Hivatásos létszám 1 Pk, 1Pk.helyettes, 1 Pol.tiszt hadnagyi ranggal, 1 őrsellátó Zászlósi raggal.
7 voltunk tisztesek ebből egy kutyás a többi lövész.
2 szakács, 2 gk vezető, 2 lovász.1 raktáros. Páran voltak RPG, Géppuska, Golyószóró kezelők és kb 20-an kutyavezetők a többiek lövészek. A kutyavezetők kivételével az őrsön már nem foglalkoztak hogy ki milyen kiképzést kaptak, szolgálat volt a lényeg. RPG, Géppuska, és a golyószórót csak nagy ritkán vettük elő, de csak tisztogatás céljából, mivel a HATÁRŐRÖK nem harcoló alakulathoz tartoztak.
A mi létszámunk azért volt nagyobb a többi őrshöz viszonyítva, mert mi a FŐMOZGÁSI IRÁNYBAN voltunk. A Rohonci Tv adótorony nagyon jó tájékozódási pont volt, és ma is az. Szombathelyről kilehetett jutni a határ közelébe hogy a lakott területeken nem kellett áthaladni.
Volt olyan estünk amikor az egyik este kifelé, majd a következő este befelé (Idegen légiós) irányuló mozgás történt. Mindkettő elfogása megtörtént, amelyben az egyikben mint “csöves” a másikban mint Űcs pk vettem részt. Jutalmazások:Volt akinek jutalom szabadság, volt akinek fenyítés eltörlés, számomra előléptetés és juti szabadság semmi.
A szabadságot most élvezem igazán mivel nyugdíjas vagyok.

 33. kelempajszmadar1 — 2012-04-19 08:48 

Buksitizedes: Igen, voltam kinn lovasportyán többször is, Hétforráson. Mindig szép időben került rá sor, mert a lovakat kímélték.
A sorsnak van humora, nem is akármilyen! Hörmannforráson a parancsnokunk keresztneve Bandi, a politikai tisztünké pedig Tóni volt. Hétforráson a lovász mindig a Tóni nevű ló hátán ült, én pedig a Bandién. Aranyos!
Szkv Bajtárs: majd odaát elővesz minket Haynau a titkok kiszivárogtatásáért, de addig még van dolgunk itt a földön. Remélem, még sok. Tényleg: odaát hol van a futkosó? Lent, vagy fent? Üdv: Kelempájsz tizedes

 34. buksitizedes — 2012-04-19 09:37 

Az “Űcs” rövidítés üldöző csoportot takar?

 35. buksitizedes — 2012-04-19 16:29 

Kelempájsz barátom: azért kérdeztem a lovaglást,mert az én időmben már csak a képzett lovászok ülhettek lóra. Ezek szerint Nálatok még lazábban kezelték ezt a kérdést. :)

 36. Rókakígyó — 2012-04-18 19:20 

Mi ez a “A hozzászólás rendszer-moderációra várakozik.” szöveg? Moderálás van?

 37. tiboru — 2012-04-19 07:47 

Betettünk egy spamszűrőt, mert elárasztottak bennünket a kéretlen reklámok, s úgy tűnik, nagyon szigorú a lelkem… Biztos volt valami tiltott betűkombináció vagy más a kommentedben, amit gyanúsnak talált. Még teszteljük.

 38. buksitizedes — 2012-04-19 09:35 

Kedves Tiboru!
A mucki pihenőház működik, már több ízben is megszálltunk ott a feleségemmel és ez a kedvenc helyünk. :-)

 39. kelempajszmadar1 — 2012-04-20 07:01 

Kedves Buksitizedes!
Nálunk a lovasportyára mindig egy tisztes és egy lovász ment ki, tehát nem csak a lovászok. Amikor először ütöttek be lóportyára, mondtam az őrspk-nak, hogy én bizony nem lovagoltam még, azt se tudom, hogy kell. Leesek, kitöröm a nyakamat! Azt mondta erre az öreg, hogy “Na és? Majd a lovász megmondja, hogy mit kell csinálni. Na, tűnj el!” Ja, mondom, hát ha ez ilyen egyszerű, akkor nekem is fog menni! Ment is. Csuda jó volt, nagyon élveztem! Fegyvert a hátamra, aztán felültem a Bandi hátára, a lovász meg a Tóni nyergébe pattant, és indulás. Meghatározott menetvonalon baktattunk végig.
A lovak már ismerték a dörgést. A Szabó-hegyen, a Panoráma szálló előtt vízszintes az út, ott mindig vágtáztunk, a lovakat nem is kellett biztatni. Csak úgy csattogtak a patkók az aszfalton! A szállóvendégek nézték is, milyen délceg legények ezek a határőrök. Bevallom, egy kicsit produkáltuk is magunkat.
A Bandinak jó széles háta volt, amikor egy négykampós portya után leszálltam róla, olyan karika lábam volt, mint egy kivénhedt utcalánynak.
Szoli után abrakot adtunk a paciknak (megnedvesített zabot), miközben ropogtatták, mi lecsutakoltuk őket szalmával. A patájukat gyökérkefével kellett sikálni. Emlékszem, milyen nagy gonddal nézett a lába alá a ló, mikor letette a patáját a földre, nehogy rám taposson. Nagyon okos állat, semmivel sem marad el a kutyák mögött. No meg tiszta is.
Amikor Hétforrásra bejött egy kirándulóbusz, a lányokat meglovagoltattuk (no nem úgy…). A lányt a nyeregbe ültettük magunk elé, és a -ma romokban heverő- őrsépület előtt az úton egy kicsit vágtáztunk velük. Nagy élmény volt nekik. Voltak bajtársak, nem csak lovászok, akik -hogy úgy mondjam- erre szakosodtak. Egyikük, volt vagy két méter magas srác (mi Picurnak neveztük), egyébként kutyás, a leglelkesebb lovagoltatók közé tartozott. Ezek már alig várták, hogy jöjjenek a kirándulók.
A pacik nagyon hasznosak voltak a szolgálatban. Riadóban percek alatt kiértünk velük bárhová, elmentek ott is, ahol a terepjáró kipurcant. Hát így történt.
Bajtársi üdözlettel: Kelempájsz tizedes

 40. makmak — 2012-07-31 17:00 

A poszthoz még annyit, hogy a Hörmann-követ vagy háromszor helyezték át, mert mindig útban volt valakinek. Most már régóta ugyanazon a helyen van, ezek szerint most eltalálták a helyét.

 42. Bigjoe(HUN) — 2014-04-28 20:04 

Jelentkezek!
A soron következő hétvégén a közelben pihizünk, ha az idő engedi a családdal megnézzük a környéket.

 43. kelempajszmadar1 — 2014-04-29 13:09 

@Bigjoe(HUN): Irigyellek, Big Bajtárs! Egy kis jó Vazs megyei levegő testnek-léleknek egyaránt használ, különösen a Hörmann környéki a leghatásosabb. Örülnék, ha pár sort írnál, hogy merre jártál. Lélekben ott leszek magam is. Határőr üdvözlettel:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 44. Bigjoe(HUN) — 2014-04-29 21:20 

@kelempajszmadar1:
Lóerőt, egészséget!
Most “felderíteni” megyünk 4 nap csak ennyire elég, aztán majd meglátjuk mit hoz a nyár.
A leírásodat “átvettük” a családdal, megpróbáljuk a kék L jelzést követni. Ha az időjárás engedi, meg ha a kisebBig bírja, mert még nagy távokra nem alkalmas. Beszereztünk egy háti hordozót a gyerekhez remélem így már menni fog a dolog.
Az élményeket meg majd írom.

Üdvözlettel: BigJoe

 45. Bigjoe(HUN) — 2014-05-05 21:55 

Jelentkezem!
Jelentem az eltelt szolg. időben Bük-Kőszeg-Velem-Hőrmann forrás ……..útvonalon “bóklásztunk”, és megállapítottuk, hogy a Vasfüggöny idejében (és később sem) nem volt könnyű dolga a HATÁRŐRŐKNEK.
Barátságos lejtők és barátságtalan emelkedők, szép táj, jó levegő, csend/madár csicsergés.
Nagyon Tetszik!
Viszont ha itt ( ny-i határ) szolgálok, annyi és olyan hülyeségre nem érek rá, mint a 3.őrben.
Az ÖregBig szerint télen végig “sétálni” a Kelempájsz által leírt útvonalon cc 1m-s hóban (ellátni a feladatokat) a sorkatonaság legnagyobb szívása.
(szerintem van viszonyítási alapja)

Nyáron ismétlés, mert ez rövid volt, az ifjabBig korán elaludt, aztán csak tipegtünk.
Az erdő csodálatos,vad,fenséges,illatos,szép, “nincsrászó”; és van gazdája.

Hoztam bükk magot, hátha megfokad.

 46. kelempajszmadar1 — 2014-05-06 10:23 

@Bigjoe(HUN): Üdv az összes Big-nek, “korra és rendfozatra való tekintet nélkül, a legradikálisabban” (idézet a mi feledhetetlen Haynaunktól).
Remek lehetett az a kis kiruccanás, én időnként honvágyat érzek a Kőszegi-hegység (no meg Vazs megye) iránt.
A bükkfa magja ehető, sőt: finom, lehet nyersen és pirítva is enni. Mi annak idején sokat felfaltunk belőle, amolyan szotyolapótló gyanánt.
No igen, az is igaz, hogy a határszolgálat kőkemény volt, de az a táj sokat segített az elviselésében. No meg a társaság: a tisztek többsége normális volt, a bajársak szintén. Életre szóló barátságok kötődtek, fiatalok voltrunk, vidámak, és aki idegekkel bírta, az időnként még jól is érezhette magát. Sajnos, két bajtársam (egyik Szombathelyen, a másik Undon) önmaga ellen fordította a fegyverét, egyik jó barátomat pedig egy év után leszerelték idegkimerültség miatt. Hát igen: nem vagyunk egyformák: ki így, ki úgy viselte el, szerencsére a többségünk épségben úszta meg a kalandot.
Remélem, hogy nemsokára viszontlátom a “birtokot”. Határőr kézszorításomat küldöm a Bigeknek:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.