345. – Dekoráció

Egy-egy katonai kollégiumi szobában a körletek, falak kidekorálása mindig is neuralgikus pontot jelentett, főleg az elöljárók szemében. Érzéssel, tapintattal és finom lélektani megközelítéssel azonban mindig van esély arra, hogy a megfelelő magyarázatot előadva a főnököknek eredményesen megmagyarázzuk az esztétikai hogyanokat és a miérteket. Szögyi barátunk pedig – ahogyan azt tudjuk – mindig is erős volt alkalmazott pszichológiában..

Második évfolyam kezdetén cuccolunk át a kollégiumi épületbe (ha elmondom, hogy innentől kezdve háromágyas szobákba voltunk elhelyezve – sőt, mi csak ketten jutottunk Ferivel egy szobába, mert épeszű ember nem vállalt be minket harmadiknak – akkor vélhetően ki fog itt törni a lázadás), mikor szembejön velünk az „új” századpékánk, a tanszékvezetővel megerősítve. Felmérik, hogy tényleg én vagyok az, aki éppen az SHM-koliba költözik befelé, kedvesen beérdeklődnek, hogy beadtam-e már az ánégyest, mert ha nem, akkor adjam csak befelé gyorsan, vagy legalább helyeztessem át magam másik szakra, mert nem jósolnak itt nekem hosszú életet. Ugyanis kis főiskola voltunk, összesen 3-400 fő közötti hallgatói létszámmal; ahogy mondani szokás: mindenki ismert mindenkit, engem meg különösen. Mit mondjak, jó egy fogadtatás…

Beköltözés után azért elkezdtük dekorálni is a szobát, ne legyen már olyan csupasz. Még civilkoromból volt rengeteg szakmába vágó képem, leveleztem egyik másik repülőgépgyárral, onnan sok promóciós anyagot szereztem, volt miből dekorálni. Persze a szakaszparancsnokom dobott egy hátast, amikor meglátta az F-14, F-15, F-16 falat; azért utasszállítóból is volt egy két típus: DC-10, Jumbo, Concorde, szóval az is mind nyugati típus. Amire azért pont a Néphadseregben kicsit zabosak voltak. Pampogott egy sort, de leoltottam, hogy tudja hol jártassa a csőrét, legfeljebb a PAO-vásznat vagyok hajlandó levenni, mert azt azért féltem, nehogy baja legyen.

Amikor belekezdtünk a ”régi”  reptéren a Podva (PO-2) felújításába, a levásznazásnál meg lett mentve a bal szárny alsó részéről a lajstromjel egy jó kétméterszer egyméteres vászondarabon, azóta is sajnálom hogy az eltelt évek alatt valahova elkerült tőlem, most kincset érhetne. Amúgy meg ez az a gép, amelyik mostanában repülget, és ez az, amelyikben Csaszi a levegőben kapott infarktust…

Szóval az lett a nóta vége, hogy elszaladt árulkodni a századpk-nak, az meg elrendelt egy kiterjesztett körletszemlét, elsősorban a dekorációra kihegyezve. A normál körletszemle mindig pénteken eltáv előtt volt (azzal a kockázattal, hogy a megírt könyv csendesen megpihen hétvégére a páncélban), most is akkor tartották, csak éppen a tanszékvez-ales is csatlakozott egy két szoba szemlézéséhez. Legalábbis a miénkhez előszeretettel. Belépnek, mivel én voltam a szobapéká (kettőnk közül), bevezénylem amit ilyenkor illik, de már látom, hogy az ales még meg se pillantja a amerikai repülőcsodákat, már megkövülve bámul az előtér és a hálóhelyiség közötti fal felső részére. Ugyanis oda volt felrakva egy szénrajz, aminek viszont története volt.

Az újoncok bevonulása után derült ki, hogy van a sárgarigók között egy jól rajzoló ürge (úgy rémlik, rajztanár volt), aki az első időszakban, amikor egy Kimittud-ot rendeztünk, kiállt egy darab szénnel, meg pár nagy rajzlappal, és mindenféle ábrákat skiccelgetett fel, közben meg marhaságokat beszélt. Egész odáig jó hangulatban telt a műsor, mígnem sikerült egy dinoszauruszt rajzolnia, mögé meg egy ősembert aki bunkóval hajszolja az állatot, és kijelentette, hogy ez egy sárkány-hajtóműves. Szakadt meg a társaság a röhögéstől, kivéve a sárkány-hajtómű szaktanszék vezetőjét, akinek én speciel a hallgatója voltam. No, hát ez volt az a rajz, amit égen földön megszereztünk (sok pálinkába került), és most ez vigyorgott rá az alesre, no meg mindenkire, aki belépett a szobánkba.

Mivel nem nagyon hitt a szemének, hogy az ő élete célját, az SHM-tanszéket így meggyalázó kép jön szembe vele egy SHM-es szobában, vészjósló hangon megkérdezte, hogy mi ez?

Nem tehettem róla, de elvigyorogtam magam, megadtam a már egyszer megismert magyarázatot, ales konstatálta, hogy ez tényleg az, aminek látszik, a szívbaj, amit eddig sikeresen elkerült, most egyre kisebb sugarú körökben köröz körülötte, gyorsan, még mielőtt a vérnyomása kritikus magasságokba nem érne, felnyúlt és meghúzta a rajzlap alsó szélét. Hajh, de viszont erre a felső részen történt rögzítés (ami eléggé esetleges volt, de hát ki a franc számított arra, hogy egy ilyen magasan elhelyezett rajzot valaha is rángatni fognak) megadta magát, és a szenes felével lefordulva beterítette az ales elvtársat. Akkor még nem tudtuk azt, hogy a szénrajz konzerválásának legjobb módja az, hogyha az ember hajlakkal lefújja (jó vastagon), így mire kikeveredett alóla, az addig a rajzlapon szolgáló szén nagy része az alezredes elvtárs arcára, no meg a félcentis ősz hajára költözött át. Kibukkan egy össze vissza maszatolt fej a nagy fehér (legalább A2-es volt, de az is lehet hogy A1-es méretű) rajzlap alól; szégyen – nem szégyen, elöljáró – nem elöljáró, olyan jót mulattunk rajta Ferivel, hogy alig bírtunk állva maradni.

Levezető testgyakorlásként azért miszlikbe szaggatta a becses művet, utána mint egy szélvihar letépte a szoba összes faláról az összes imprlialista szemetet (hu, de jó hogy már levettem a PAO vásznat), szóval kb. úgy néztünk ki, mint Florida hurrikán után. Feltette a költői kérdést, hogy ki merészelte ezt tenni? Mivel Ferinek (velem ellentétben) meg volt írva a könyve, mondtam hogy én voltam, a srác csak segített (ahogy az már lenni szokott), a tanszékvez fenyítési fenyegetését meg elhárítottam azzal, hogy az ízléses dekorálást nem zárja ki se a szolgszab, se a főiskolai rendtartás, ha meg neki a MIG-21-es a kedvenc repülőgéptípusa, arról szívesen fogadnék én magam is pár szép képet, sőt akár plakátot is. Kaján örömmel rendelkezett úgy, hogy akkor fenyítés helyett elég lesz nekem a kedvezménymegvonás is (köszi, abból már eddig is bőven volt), most először is ugrott a hétvégi eltávom (hogy ez miért is nem tudott meglepni?), én legalább olyan kajánul jelentettem neki, hogy nyugodtan álljon be a sorba, mert már annyian akarnak megszívatni. Bemutatott egy Zrínyi Szigetvár féle kirohanást, utána még tombolt egyet kettőt a többi szobában, mindezt olyan kormos képpel, hogy a társaság nagy részét kis híján tisztába kellett tenni a visszafojtott röhögéstől. Végül amikor visszarobogott a tanszék épületébe, az ottani tanszéki ügyeletesnek volt annyi bátorsága, hogy szóljon neki az arca meg a haja állapotáról, így sajnos a városba tartó buszon a többiek nem élvezhették a megjelenését.

24 hozzászólás

 1. Rókakígyó — 2012-04-20 07:51 

Nekem az volt a kedvenc tablóm, amikor azt mutatták be a kotonának, hogyan kell egy szál kézifegyverrel (gépkarabély, géppisztoly) felénk zuhanó vadászgépet semlegesíteni a földön fekve.

A Bajai Dózsa György laktanyában megvolt valamelyik KISZ klubban a Derkovits Dózsa György c. rézkarcsorozata (ezt meg kellett néznem a google-n). Ez több képből állt és a vége a Dózsa a trónon c kép, amelyen Dózsa látható a tüzes vastrónon, mellébe sütve, hogy “büdös paraszt”.

Telt múlt az idő és eljött a pillanat, amikor új század pk-át kaptunk, akinek neve Dózsa György volt. Hamarosan a kisz klubból eltűnt a Derkovits sorozat és felkerült a felderítő századhoz vezető lépcsősor mellé. Az 1514-es eseményeket felfelé lépcsőzve lehetett követni, az utolsó kép pedig a század pk iroda közvetlen közelében a Dózsa a trónon c munka volt. Mondanom sem kell a kisz klubban sosem keresték a képeket.

Aztán megint eltelt egy kis idő, mialatt nem érzékeltem feszültséget a kultúra körletszintre költözése miatt. Eljött a lövészet napja. A parancskihirdetés után a század pk fogta a szóbanforgó képet majd hóna alá csapta a lövészetre menet. A lövészet lezajlott, a sorakozó és az értékelés megtörtént, majd Dózsa et előszedte a képet, elhelyezte a lőtéren és a rendszeresített maroklőfegyverével több sorozatban megsemmisítette. Jó lövő volt.

 2. szkv — 2012-04-20 08:20 

Nagyon tetszik a név azonosság és a kép alatti szöveg.

 3. buksitizedes — 2012-04-20 08:49 

A dekorációnál tényleg van egy határ, ami nem tudjuk, hogy hol van (izlések és pofonok). Nálunk Hermesen amikor ez a téma felmerült, hogy ki lehet-e tenni akt- ill. szex képet a falra (a definciókat illetően megoszlottak a vélemények) akkor az egyik hivatásos a kerülettől a következőket mondta:
“Felölem kirakhattok az egyik falra egy nagy f.szt ábrázoló posztert, a másikra meg egy p.nát, csak NE ÉRJEN ÖSSZE, mert az már pornó!”
Viszont a kantinunk az tele volt (szó szerint: egy szabad négyzet centiméter hely nem volt) akt képekkel.

 4. tiboru — 2012-04-20 09:07 

A pornó ennél érzékletesebb meghatározását még nem hallottam, köszönet :-)

 5. buksitizedes — 2012-04-20 09:59 

Hát én is ezért jegyeztem meg… :-)
Szögyi Kolléga!

Nagyon jók az írásaid, köszönet érte. :-)

 6. jani22 — 2012-04-20 09:38 

Köszi a történetet, dögre röhögtem magamat, „sárkány-hajtóműves” nagyon ott van.

Gondolom, a főnök erős előítélettel veled szemben lépett be a szobátokba.

Csak annyit a dekorációhoz, hogy a miskolci légvédelmi rakétaezred (tehát a végrehajtásnál) egyik oktató termében gyárilag volt a falon a főbb nyugati és keleti harci repülőgépek jellegrajza és főbb adatai (pl. végsebesség). Az ellenséget ismerni kell és nem rejtegetni a nép elöl a cuccait.

A főiskolai koleszban nekem egy hatalmas méretű Hold térkép és ellentételezésként csupasz csajok voltak az ágyam melletti falon.

 7. safranek50 — 2012-04-22 11:00 

Ez és hasonlók azonban annyira “titkosak” voltak, hogy az egy emeleten, más szd-ban együtt szolgálók se mehettek át egymáshoz, mert kint lógtak a tablók, és nehogy már egy más szd. beli meglássa. :)

 8. stoppos — 2012-04-20 14:27 

Nekem az őscivilnek elmagyarázná valaki ezt a sárkányos dínós dolgot? Köszönöm. ;)

 9. Bigjoe(HUN) — 2012-04-20 20:26 

Ha megengeditek akkor amíg Szögyi nem pontosítja, nagy vonalakban elmondom:
SHM (tanszék)=sárkány-hajtómű (sárkány:repülőknél-szárny, helikoptereknél forgószárny, stb. vagyis azok a cuccok amin a felhajtóerő keletkezik. Hajtómű: az az izé ami a felhajtóerő ébredéséhez szüksége sebességet létrehozza)

dinó= sárkány; ősember a bunkóval=hajtómű, mert kergeti hogy kergeti a dinót, az meg fut- így lesz sebessége……..
És mint azt tudjuk, “egy féktuskóval is lehet repülni, ha keletkezik rajta aerodin. felhajtóerő”
Aztán, ha meg nem, akkor nem jól emlékszem:)

 10. buksitizedes — 2012-04-21 06:03 

Amikor egyetemre jártam, mi meg azzal poénkodtunk, hogy ha csigahajtást kellett rajzolni, akkor rajzoltunk egy csigát mögé pedig egy pálcikaembert ostorral a kezében (persze nem a vizsgán ábrázoltuk így) :-)

 11. stoppos — 2012-04-24 08:59 

Köszi, így már érthető. :)

 12. kszabo — 2012-04-20 15:24 

A Kinizsiben afféle Palota Szállóban laktunk. Eredetileg valami mintalaktanya lehetett és megmaradt a mi időnkre is. Az egyik fal ablak volt, a másik mennyezetig érő beépített szekrény, mindent ott kellett tartanunk kulcsra zárva, szekrényszemle nem volt:) Az ajtó melletti oldalon olvasóasztal, könyvespolc. A mi szobánkban a teljes méretű falon a Vasarely féle zebrák voltak megfestve. Az autószerelőknél ugyanezen a falon Forma1-kamion áradat. Egy egész emelet szolgálta a pihenést: két tvszoba, pingpongterem, biliárdszoba ~ 3 asztallal, könyvtár. Egy átalakítási munkára voltunk idevezényelve másfél hónapig, minden reggel egy csepel jött értünk, meg az üres sörösüvegekért. Ebből eredően minden alól fel voltunk mentve, de valami örült kiharcolt nekünk egy kiképzési napot. A fene nagy több ezer emberre méretezett alakulótéren masírozgattunk a dísztribün előtt, hol nótaszóval, hol vigyázzmenetben Titán ezredes úr büszke szemei előtt. Titán tudjátok használni valamire – jelszóval kaphatta az alakulat és a vezényeltek főnökének nevezték ki, ott sok kárt nem okozhat jelszóval :)

 13. szkv — 2012-04-20 17:40 

Nálunk az őrsön egy esetre emlékszek, hogy a körlet falán volt egy dekoráció, amely egy rothadó paradicsomtól származott és miért ne körlet szemle alkalmával derült ki.
Az őrs pk kemény nyomozásba kezdett, de koronázta siker. A “Művész” az ismeretlenség homályába merült.
Volt egy kutyásunk aki buzgón jelentkezett hogy ama “remekművet” semlegesíti, vagyis lemeszeli. Hogy miért jelentkezett önként nem árulta el.
Lehet hogy ő volt az alkotó és nem volt megelégedve az alkotással.

 14. ikvapatak — 2012-04-20 18:07 

Szögyi bajtárs! Akit gyakran emlegetsz Csaszi azonos azzal Császár (a kereszt nevét elfelejtettem)nevű egykori mezőgazdasági pilótával, akiről Moldova Égi szekér
című könyvében ír?

 15. Bigjoe(HUN) — 2012-04-20 20:28 

Dekoráció…
“csondír” néha még magam előtt látom a szekrényében a képeket

 16. Estván — 2012-04-20 22:53 

Haha! Tegnap épp jöttem ki egy parkból, és mi állt velem szemben az út szélén? Egy fűnyíró kistraktor. Zöld volt, sárga csíkkal. Egyből beugrott: csondír! :D

 17. Estván — 2012-04-20 22:56 

Na úgy tűnik, Tiborunak sikerült intézkedést foganatosítani a sárga szmájlik eltüntetésére irányulóan :)

 18. szogyi — 2012-04-21 13:11 

Na, előbányásztam az itteni jelszavamat is….
stoppos: a Bigjoe definíciója majdnem pontos, annyit mondanék még hozzá, hogy ami nem hajtómű, az a sárkány. Szóval a repülőgép karosszériája, a svanc csúcsától a kerék gumijáig. Szokták ezt úgy is definiálni, hogy a sárkány-hajtómű az az, amit a repülőgépszerelők berhelnek. Van még a másik nagy szakterület az EMO (Elektromos-Műszer-Oxigén), azokkal általában olyan kapcsolatban álltunk a Csaszi bácsi repterén (igen, ő az a Császár Károly aki a Moldovában is szerepel), hogy csak pingvineztek a Kamov helikopter mellett, hogy nem tudják a hol a francban tűnik el a delej. Mondtuk is nekik, hogy töltsenek bele amperfestéket az akkumulátorba, és akkor a piros csík megmutatja hogy hol csurog ki a drótból az áram. Lehet hogy ez durva volt, de amikor a villanyműhely seriffje szerint az aksiban három fázis volt, ahhoz képest ez még csak lófütty.

 19. Bigjoe(HUN) — 2012-04-22 10:50 

Amperfesték??? 3fázis az akkuban??
ez fájt

 20. kszabo — 2012-04-23 09:43 

Szerelés kérdése az egész :) Utána meg hiába van amperfesték :) http://m.blog.hu/sa/sajatkezuleg/image/2011/explosion1.jpg

 21. szunditj — 2012-04-23 18:41 

Ez az EMO-s történet tényleg igaz? A légierőnél voltak ilyen tudású szerelők és repülők közelébe engedték őket? Akkor még jobban csodálom a pilótákat, hogy fel mertek szállni. Vagy ezek a “kukacbombázókhoz” tartoztak (a KA-26 miatt gondolom, bár az a Honvédségnek is volt)?

 22. szogyi — 2012-04-24 09:40 

Azért volt az elektromos műhely vezetője mert:
1 – párttag volt
2 – így legalább nem nyúlt a gépekhez ;)

 23. Bigjoe(HUN) — 2012-04-24 13:31 

JAJAJAJAJAJJAJAJAJAJAJAJ, ezt megint talált

 24. szkv — 2012-04-26 05:49 

Nálunk egy esetben fordult elő hogy a “szabvány” fehér színre meszelt falon megjelent egy “művészi” alkotás, amelynek egy paradicsom szolgáltatta az alapanyagot és nem ecsettel történt a festés. Valaki (Nem derült ki) egy jól irányzott dobással juttatta a falra. Az alkotás “színvonalát” különösen kiemelte, hogy a magok mikor elindultak le a falon, csíkokat húztak maguk után.
Körletszemle alkalmával a hivatásos állomány is megtekintette, akiknek nem nyerte meg a tetszésüket és elrendelték az alkotás megszüntetését. Mivel az alkotó mester kiléte nem derült ki, így nem tudtuk meg hogy kinek a “művészi” alkotását kellet lemeszelni.
A Pk. helyettes szokta mondogatni hogy már megint üvegen keresztül nyalogatják a mézet.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.