346. – Batman

Ha visszábblapozunk, láthatjuk, hogy Superman már felbukkant itt a Milstoryn, én pedig most Batmanről mesélnék kicsit. Ez a fedőnév Fehérváron a logisztikai zászlóalj egyik (akkor még) századosát takarta, akinek jelenléte színesítette az egyhangú laktanyai hétköznapokat. Hogy személyisége erősítette vagy megcáfolta a hivatásosokról kialakult sztereotípiákat, azt ki-ki döntse el maga – írja Estván a bevezetőjében. És akkor lássuk a medvét, akarom mondani Batmant.

Az Alba Regiába érkezésünk után eleinte csak a hírét hallottam: alapkiképzős surranótársaim (akik a logisztika szintjére kerültek) emlegették őt. Először személyesen akkor volt szerencsénk egymáshoz, amikor a földszinten, az AEGÜ asztal környékén bandáztam “Hallgatag honvéd” Tibi barátommal. A százados úr belépett az épületbe, odasétált hozzánk, alaposan végigmért, majd nekem szegezte a kérdést:

– Téged még nem láttalak! Hová való vagy?

– Százados úr jelentem: a biztosító századba.

– Ahha. És milyen az élet a biztosítónál? Hogy tetszik Imredzsi? (ő volt akkor a századpékánk). Szerinted milyen ember?

– Jelentem, nem gáz.

– Nem gáz?! Höhh! De hát az egy állat! – ezzel fejcsóválva otthagyott minket.

– Na, ő Batman – jegyezte meg Tibi mosolyogva.

Olyan is előfordult, hogy éppen kifelé igyekeztem volna az épületből, amikor szembejött Batman. Mit jött? Kiterjesztett karokkal, szájával motordübörgést utánozva szinte bevágódott a nyitott kétszárnyú ajtón. Valószínűleg feltűntek neki elkerekedő szemeim, leeső állam, mert lassított mellettem, és megmagyarázta:

– Bombázó! – azzal tovadübörgött a folyosón.

Egy másik alkalommal a ház előtt ácsorogtunk néhányan, páran pedig a dohányzó padjain ücsörögtek. Jómagam valószínűleg valami díszelgés gyakorlásra készülhettem, mert az AK-63D a mellkasomon függött. Batman érkezik, a sapka nélküli bagósok kikapják a cigit a szájukból és felpattannak, a sapkás katonák szalutálnak, én pedig megragadom a csúzli tokfedelének hátulját meg az előagyat. Batman megáll, rámnéz, bólint, majd félig magának, félig a jelenlévő logisztikásoknak megjegyzi:

– Biztosítós katona. Ez legalább tudja, hogy kell fegyverrel tisztelegni…

Becenevét egyébként ő maga is ismerte, sőt használta is. Ha valakit elszalajtott ide-oda valamiért, mindig úgy mondta: kérjél ezt vagy azt, és mondd, hogy a Batmannek kell. Amikor ő volt az ÜTI, akkor telefonon így jelentkezett: Batman vagyok Gotham City-ből. Ha pedig valakit lehívatott az ÜTIszobára, annak azt mondta: jöjjön át Gotham Citybe!

Tibi cimboráék körletében volt valami zenemasina; ha jól rémlik ennyi idő után, valami régi autó-rádiósmagnóból meg egy fadobozos hangfalból eszkábálták össze, de céljának több, mint megfelelt. Olyannyira, hogy Batman bement megvizsgálni, majd kölcsön is kérte irodai használatra. Nem elkobozta, tényleg visszadta néhány nap múlva.

Persze senki nem maradhat örökké százados, bőregerünknek is jutott egy őrnagyi kinevezés. Azt mesélték, hogy a jeles nap estéjén (tán még a következő nap reggelén is) irodájának szűkebb környezetében masszív muslicacsordák döngicséltek, melyeket valószínűleg a szabadba jutott bioetanol kipárolgásai vonzottak oda, tehát megünnepelte rendesen a kettővel kevesebb (de fényesebb alapra tűzött) csillagot.

Egy dologgal vagyok még adós: hogy hősünk miért kapta meg az éjszaka őrzőjének nevét. A legenda azt tartja, hogy egyik éjjel ÜTI-ként ellenőrző körútra indult. Az útvonal a legénységi épület mögött vezet, neki pedig ekkor feltűnt az egyik földszinti (logisztika, az ő zászlóalja) körlet nyitott ablaka. Miután konstatálta, hogy odabenn mindenki mélyen alszik, szép csöndesen behatolt a helyiségbe. Az ajtóig settenkedett, óvatosan kinyitotta, és kikémlelt a folyosóra. Látta, hogy az AEGÜ a szóban forgó ajtónak háttal, a bejáratot pedig fél (vagy inkább negyed) szemmel figyelve békésen televíziózik. Több se kellett tisztünknek, ugyanolyan némán, mint eddig, a bútorhoz lopakodott, és a harcosra szívbajt hozva, vállát könnyedén megkopogtatva “bebuktatta a szolgálatot”.

Hogy a honvéd milyen retorzióban részesült, arról nem szóltak a hírek, viszont a maradandó becenév megszületett. Azóta is, ha egy kötelességből vagy álmatlanság miatt virrasztó katona úgy véli, hogy a szemközti objektum tetején megmoccan egy vízköpő (na jó, az talán nem) vagy egy kémény, esetleg egy árnyat lát átsuhanni a körlet sötétjében, nem képzelődik. Tudja, hogy Batman őrnagy (adott esetben mások helyett is) a szolgálatot éberen ellátva őrzi a laktanya éjszakai nyugalmát.

41 hozzászólás

 1. Rókakígyó — 2012-04-24 08:49 

A muslincás képen milyen állat látható a muslincán kívül?

 2. Estván — 2012-04-24 09:11 

Passz :) Illusztrációkat kerestem az íráshoz, beírtam a keresőbe, hogy muslica, és az eredmények közül ez tetszett a legjobban :)

 3. rdos — 2012-04-24 10:21 

Jó fej ez a Batman.

Nekem a bombázó tetszett a legjobban.

 4. zweitakt — 2012-04-24 10:37 

Hehh, nálunk Rózsaszín Párduc volt… Az is egy arc volt, nevét jellegzetes járásáról kapta…Ésha ÜTI volt, a telefonba dudorászott is, a jellegzetes dallamon… Nab@zz most hogy írjam le? Talán: …terem, terem, terem-terem-terem-terem, tereeeem, pápápápápáám….
No, így jó leszesz…

 5. Bigjoe(HUN) — 2012-04-24 13:42 

Arc ez a bőregér. Nem tipikus tiszti viselkedés.
Amikor a folyosón bombázóként közlekedett, a felettesei nem küldték a gyenguszra?
A Taxi X. részében elhangzik egy kérdés: “Ide a diliflepni felvételi követelmény?”
Nem akarom bántani, de az így közlekedő tiszt eléggé rombolja a saját tekintélyét.
Ha velem esik meg az ilyen,minden találkozáskor röhögtem volna rajta.
Bár üde színfolt lehetett a sok(ha volt ott olyan) alkesz között.

 6. Estván — 2012-04-24 21:05 

Nem emlékszem, hogy milyen beosztásban volt a zászlóaljánál, de őrnagyként pk. vagy töf lehetett, akkor meg már csak az ezredpk. volt fölötte. Ő meg jobbára a parancsnoki épületben csücsült.
Egyébként Batman “jó fej” tisztként volt számon tartva a legénység körében.
Azt hiszem, azt pedig említettem már hogy mire én odakerültem, a 8 általánosos, buta, alkoholista hivatásosok kikoptak a seregből, egy-két konzerválódott példánytól eltekintve. Persze lehet hogy csak nálunk volt jellemző a viszonylag normális gárda, a cégünk túlságosan szem előtt levése miatt, mivel a Szárazföldi Vk. volt a szomszéd :)

 7. szunditj — 2012-04-24 17:20 

Nálunk Tatán a hírzénél volt egy főhadnagy. Gyárilag kondás volt, aztán TSZ, gyorstalpaló, stb. Ő volt a zászlóalj-hadtápfőnök. Primitív alkoholista f.sz.
Minden hétfő zászlóalj eligazítással kezdődött, lehozták a KISZ klubból a pulpitust, erősítőt, hangfalakat, felsorakozott az egész állomány és nyomták az igét. Ez az ökör imádta a hangját, mindig szót kért. De egy összetett mondat már meghaladta a képességeit, a közepénél már elfelejtette hogy mit is akart mondani. Ebből olyan gyöngyszemek születtek, amiken jókat röhögtünk később is. És nem csak mi, a hangfalak jóvoltából hallották a többi egységnél is.
Körletrendről:
Nem szeretnék a folyosókon -szünet, töprengés- egyéni szekrényekkel szembetalálkozni!
Tavasszal:
Már meleg van, nem szeretném meglátni az állomány fején -szünet, tényleg mit is?- a télikesztyűket!
A konyhaszolgálatról:
Aki olyan hülye, hogy nem tudja megjegyezni a szolgálati beosztását, az írja fel magának! -szünet, miről is van szó?- Így csinálom én is!
A tiszteknek könnyű volt, mert ők a háta mögött be tudtak menekülni az ÜTI-szobába röhögni, de nekünk ott kellett állni és hallgatni.

 8. Bigjoe(HUN) — 2012-04-24 18:26 

Jót röhögtem, köszi.
Bár inkább szánalmas.

 9. kszabo — 2012-04-24 19:38 

Az emelvény nálunk is aratott. De inog ez a trüblü … trüblüblü, b..m emelvény. Mindez teljes hangosítás mellett, a legkedvesebb töf előadásában. Aki egyszer batbámult az őrpk ablakon éjszaka befelé, amikor a sarkon beforduló támlás gerincen csapta a csőszájfékkel. Fiam, én vagyok és kiadós káromkodás- jött ki belőle. De talpig úriember volt, egy hét jutalomszabit írt alá a srácnak éber szolgálatellátásért.

 10. szunditj — 2012-04-24 17:47 

A tekintélyről:
Volt egy őrnagyunk is, zászlóalj műszaki főnök, már a nyugdíj előtt. Egyszerűen nem lehetett érteni mit beszél, mindent -persze udvariasan- kétszer-háromszor el kellett ismételtetni vele. Még a hatvanas években egy gyakorlaton kipállott a töke, azóta folyton viszketett és mindig azt vakargatta. Bárhol volt, bármit csinált, mindig.
A mániája volt, hogy ha gyakorlatra mentünk, előtte le kellett kenni a kocsikat gázolajjal, hogy szépen ragyogjanak. Csillogtunk-villogtunk a Bakony közepén, éppen csak az “ide lőjetek” táblát nem tettük ki. Persze aztán beleragadt a környék összes arra járó bogara, Tatára visszatérve alig bírtuk a kocsikat lesikálni. Ennyit tudott az álcázásról.

 11. Bigjoe(HUN) — 2012-04-24 18:34 

Szerintem a csákó nem álcázni akarta magát, hanem csak villogni akart a csillogókasznikkal.

 12. pacika — 2012-04-24 18:19 

Ezt a kommandózásos buktatást a törzsőrmester is többször kipróbálta és előugorva a dzsindzsából buktatta az őröket míg egyszer az egyik leszerelő szemfüles őr hátbavágta az AK tusával “véletlenül” mondván objektumsértő is lehetne ,meg hát miért nem igazolta magát időben.Akkor egy hétig szívtunk mint a kisboci de eligazításkor a századpk megdícsért minket hogy igaz nem volt szabályos az eljárás de legalább az őrök éberek voltak!

 13. Estván — 2012-04-24 21:12 

Azért teljesen más megpróbálni bebuktatni egy karabélyos őrt, mint egy AEGÜ-t, akinek egyetlen fegyvere a karszalag és a csengőgomb! Nem! KÉT fegyvere a karszalag, a csengőgomb és az előjegyzés könyv! Nem! HÁROM fegyvere a karszalag, a csengőgomb, az előjegyzés könyv és tulajdon érces hangja! Nem…
Mindenesetre senki nem számít a spanyol kínvallatókra :)

 14. szunditj — 2012-04-26 17:34 

Én többször voltam gyakorlaton a Bakonyban és ezek alatt sokat őrködtem éjszaka. Mivel akkor még kopasz voltam, ritka kivételtől eltekintve a hozzám hasonlók adták az őrséget, pláne éjjel. Az volt a legrosszabb, amikor hajnal kettőtől négyig állt kint az ember. Előtte is és utána is csak keveset tudott aludni. Ezenkívül rettenetesen unalmas volt, egyszerűen nem akart menni az idő. Igaz, hogy páratlan látvány volt, ahogy a sötétből lassan kivilágosodott és felébredt az erdő (mondjuk ez a része tetszett).
Egyébként minden tévhittel ellentétben, a katonáknál (és az őröknél is) gyakorlatokon (sőt a laktanyán belüli őrségeknél is) nem volt lőszer, üres tár volt a fegyverben. DE! Mivel én R-142-es kocsin voltam, ami un. rezsim-technika volt, a telephelyen kívül, pláne gyakorlaton, mindig járt hozzá egy tár lőszer és úgy kellett őrizni.
A gyakorlaton mindig körbe kellett kerítenünk a mi kocsijainkat és az őrnek azon belül kellett mozognia. Namost éjjel, erdőben, ahol mindig van valami zaj, egy álmos ember járkál fel-alá egy olyan körzetben, amit egy helyről még nappal sem tud belátni, csak az nem kapja le a tíz körméről, aki nem akarja. Hiába van a vállán egy AMD, még ha van is lőszere az nincs csőretöltve és pláne kibiztosítva, ha meglepik, mire előkapja már vége is az egésznek. Szerencsére velünk ez nem fordult elő, de hallottuk hogy felderítők gyakorlatában az is benne volt, hogy néha elkapjanak egy-egy őrt. Ilyenkor csak akkor lehet esélye az őrnek, ha még időben észre tudja venni ha jön valaki, különösen ha az akarja is hogy lássák, pl. lámpa van nála. Mivel nálunk volt lőszer, gyakorlatokon mifelénk mindig így járkált akinek valami dolga volt. Minket a tisztjeink soha nem próbáltak bebuktatni, egyrészt lustábbak voltak annál, másrészt nem merték megkockáztatni, hogy egy idegesebb kopasz beléjük durrantson. Mert azt kihangsúlyozták -megemlítve hogy ez ugyan tilos és ők nem mondják és mi nem halljuk- de ha úgy adódik hogy valakire rá kell lőni, azt mindenképpen lőjük agyon. Mert csak akkor tudjuk kimagyarázni magunkat, egyébként ránk fog rohadni a műanyaglakat. Úgyhogy csak nappal ellenőriztek, ha egyáltalán.
Tatán pedig a laktanyán belüli telephelyek őrségeivel nem törődött senki, volt aki beült egy kocsiba és úgy aludt. Hogy ez hogyan ment az őrtornyoknál azt nem tudom, mi zászlóaljunk olyan őrséget soha nem adott.

 15. Bigjoe(HUN) — 2012-04-26 19:03 

Na látjátok civilek, nekik is azt mondták:
“Előbb bele aztán a levegőbe!”
Ne valljon ellened. Ha lősz úgy lőj, hogy csak egy tanú vallomás legyen.
Értem már, hogy most miért a “szecsuritis manusok” védik a honvédeket.
Így kevesebb a várható áldozat:)

 16. szunditj — 2012-04-26 20:16 

Azokat a “szecsuritis manusokat” tavaly kötelezően bevonultatták tartalékos katonáknak. Azért arra is kíváncsi lennék, hogy milyen valós szándék állhatott ez mögött. De ez már politika.

 17. Estván — 2012-04-26 21:30 

Hirtelen fel kellett mutatni egy rakás tartalékost. Ez volt a legegyszerűbb, hogy “átöltöztették” őket. Utánajártam amúgy, “kívülről” is be lehet kerülni, bár nem egyszerű. Ők egyébként a védelmi tartalékosok, és most van folyamatban a műveleti tartalékosok toborzása (ők lesznek azok, akik eddigi civil melóhelyükön maradnak, csak bizonyos időközönként, bizonyos időre vonulnak majd be gyakszikra, ki- és továbbképzésekre). Hát én kiváncsi vagyok…

 18. szunditj — 2012-04-26 22:18 

Jó esetben tényleg csak a statisztika. De miért ne gondoljak rosszra? Képzeljük el, hogy van egy nagyobb tüntetés, amiről a hatalom úgy dönt, hogy fegyverrel oszlatja fel. Ha odaszólnak egy fegyveres vagyonőrnek, hogy ugyan már légy szíves közéjük lőni, akkor az elhajtja a főnökét, legfeljebb kirúgják és hazamegy. De ha egy tartalékos katonának mondják, akire már haditörvényszék vonatkozik parancsmegtagadásért, súlyosabb esetben az elöljárója a helyszínen is intézkedhet………….
Vagy az ilyen gondolatok csak a fokozatosan eluralkodó paranoia jelei?

 19. szunditj — 2012-04-26 17:57 

Szakaszparancsnokunk mesélte, hogy az előttünk szolgált társasággal megtörtént, hogy gyakorlaton az őr belelőtt a susnyásba. Utána visszakövették hogy mi történhetett és rájöttek, hogy egy süni volt a bűnös. Csörtetett az avarban, valahányszor az őr rászólt megállt, aztán ment tovább. A katona pedig nem látott senkit, csak hallotta hogy valaki lopakodik valahol a közelben, hiába szólt többször is, végül bepánikolt és durr. A süni egyébként megúszta. Előttünk egy nyárral meg egy tsz büszkeségét, egy díjnyertes bikát lőtt le az őr. Éjjel elkóborolt valahogy a karámból, pechére a gyakorlaton kitelepült társaság felé bóklászott és hiába szólította fel az őr többször is, csak akkor bődült el, amikor már késő volt.

 20. Bigjoe(HUN) — 2012-04-26 19:00 

A süni egy aljas jószág a sötétben, de aljas a kutya és rendkívül aljas az elkóborló tehén.

A hajnali szoli volt mindig a legnehezebb, amikor jött fel a nap, na az szép volt. De előtte majd’ elaludt az ember.

Nekem az éjszakai Buda tetszett legjobban, a 33. objekt.-ról láttam a Kőrszállót(?), meg az éjjel közlekedők lámpáit. Szép volt.
Sötétedéskor előjöttek a denevérek, bekajálták a bogarakat. Néha áthúzott egy bagoly- én meg majdnem lefo…tam a sarkam, mert nem hallani ha repül, csak megjelenik a semmiből.
Figyeltem a 34-n a villamoson utazókat, beláttam a kocsikba. Éjjel a varjak, meg a macskák, stb. csinálták az infrahálón a riadókat.

 21. michaelk — 2012-04-26 18:39 

Ahogy elnézem, sokan írnak az őrségekről, azt kell, hogy mondjam, a FELÁLLÍTOTT ÁLLANDÓ örségeknél, midíg volt éles lőszer! Méghozzá 90 db, azaz 3 töltött tár. Igaz, volt egy olyan időszak, amikor sok idióta játszadozott, és ebből kifolyólag elég sok baleset történt, náluk idiótább arra illetékesek kitalálták, minden tárban az első lőszer legyen vaklőszer. De azért egy idő után rájöttek, adott esetben ez több kárt okozott, mint hasznot, úgyhogy visszatértek a régi módszerhez. Gyakorlaton természetesen nem volt kiadva lőszer.

Itt egy kolléga említette, hogy ő bizony éles lőszerrel vigyázott a R-142-re, és nem nyaggatták, mert féltették a seggüket. Egy kicsit pontosítanék ez ügyben is. Nem biztos, hogy azért nem járkáltak a környéken. Nálunktöbbszr elmondták, mindenkinek. Hivatásosnak sorkatonának egyaránt. Aki oda illetéktelenül bemegy, alaphangon számoljon ÖT év wellnesswl. Annyira pedig senki nem volt kíváncsi

 22. Bigjoe(HUN) — 2012-04-26 18:50 

Hát igen, az őr zizinélkül semmit sem ér.
Érdekes minden esetre, hogy csak dísznek lett volna ott a csúzli.

 23. szunditj — 2012-04-26 20:07 

Nálunk éppen a gyakorlatokon volt mindig lőszer, kocsinként egy tár. Voltak is belőle zűrök.
Tatán a hírzé nem adott laktanya-őrséget, az a harckocsi-ezred dolga volt. Mi csak a telephelynél topogtunk, ott üres csúzlival. De ha egy R-142-es kiállt a telephelyről (ami egy rádióskocsi típus volt), még laktanyán belül is egy tár lőszerrel kellett őrizni, nemhogy a Bakonyban. Mindez azért, mert volt benne egy elektro-mechanikus beszédtitkosító, ami nagyon-nagyon titkosnak számított. Egyébként az is érdekes volt, hogy csak a „doboz” első része volt titkos, ahol a rádiók és kezelőik voltak. A kocsi hátsó része parancsnoki munkahelynek volt kialakítva és oda bárki beülhetett.
Amíg Tatán voltam előfordult, hogy az őrtoronyban az unatkozó agyament más helyett a puskájával játszott és lábon lőtte magát. Olyan is volt, aki öngyilkos lett. Ha jól emlékszem, fél év alatt hárman, bár az egyik felakasztotta magát (nem sokkal a leszerelése előtt). A töltőfalba rendszeresen belelőttek.
Egyébként lőszer: a Bakony tele volt vele. Ahol előttünk az oroszok jártak, ott az avar alól mindenfélét össze lehetett szedni. Csak az ő AK lőszerük hüvelye sima réz volt, a mienk szürkére volt festve. Még ottfelejtett páncéltörő rakétát is találtunk állvánnyal együtt, Érdekes hogy náluk senkinek nem hiányzott. Nálunk egy (1) EGY db. skulóért is balhéztak.

 24. Estván — 2012-04-26 20:50 

Tudomásom szerint nálunk az őrségnek egy teli tár (legfelső vak nélkül) a fegyverben, a másik kettő a páncélban az őrszobán.
A II.-es kapun estétől reggelig csúzli mellen üres tárral, a kapuügyeletesnél (ht.) PA, gondolom két tárral. Az I.-es kapun legénységnél semmi, ügyeletesnél PA.
Aztán volt kopaszaimtól hallottam, hogy 0911 után terrorkészültség: az I.-es kapu szoliban is üres táras csúzli háton, éjjel-nappal :)
Lövészetkor a lőtérbiztosítóknál se volt lőszer.
A legjobb, hogy Petőfis soros rendész haveréknál, amikor a honvéd kupa előtti éjszaka őrizték a kitelepülést a futballstadionban, volt járőrpáronkét egy db. ELEMLÁMPA. Értitek, még fabot se.
“Haditengerész” haveréknál vonalhajózás után, kikötve, letáborozva őrségben szintén elemlámpa, a hajópékáknál elvileg volt PA, de hogy lőszer is, azt nem tudni.

 25. szunditj — 2012-04-26 22:54 

Amikor katona voltam hallottam olyanról (a HM-ből), hogy vonaton őrködő katonát megkéseltek és elvitték a fegyverét, mert nem tudta megvédeni magát, még oda sem járt lőszer. Azért ez szép, fő a bizalom. Manapság is fegyveres CIVIL vagyonőrök (jó, most már tartalékosok) őriznek olyan KATONÁKAT, akiknek nem adnak lőszert a fegyverükhöz. Most akkor civilekre lehet bízni éles lőszert, katonákra nem?

 26. pacika — 2012-04-26 19:50 

Csatlakozom Bigjoe -hoz a stukerben mindig ott volt a 30+1 skúló és rezzenéstelen arcal használtam volna én is .De eligezításkor a szdpk mindig elmondta ha valaki a felszólítás és a a vaktöltény elövése utánn nem áll meg nyugodtan eresszünk bele egy rövid sorozatot ,lehetőleg úgy hogy utánna már ne tudjon tanuskodni.
Különben kiemelt objektumok őrzésére amit általában a Határőrség végzett más szabályok vonatkoztak .A szolgálati rend szigorúbb volt ,és az őrök is komolyabban vették a munkájukat .

 27. szunditj — 2012-04-26 20:38 

Már Dobogókőn voltam, ’86 nyarán. Piszok meleg volt és egyszer csak elfogyott a víz a bázisról. Nyomoztunk egy kicsit, aztán rájöttünk hogy a Dobkőre menő úton volt egy főcsap, azt zárta el valaki. Hát kinyitottuk és lett vizünk. Fent Dobkőn volt egy határőr egység is, talán a BM üdülő, vagy Kádár nyaralója miatt, nem tudom. Hát náluk volt csőtörés és nem tudták máshol elzárni a vizet a javítás idejére. Mikor mi visszanyitottuk, őket jól eláztattuk, amivel nem erősítettük a fegyverbarátságot. Jöttek, pampogtak és újra elzárták. Mi meg, mondván hogy rohadjanak meg, újra kinyitottuk. Végül személyesen jött le hozzánk a parancsnokuk ordibálni és fegyveres őrt állított a vízcsap mellé.

 28. Bigjoe(HUN) — 2012-04-26 21:45 

Ez szép. Voltam csőtőré szenvedője, szerelője. (Egyszer rám szakadt egy 4-5m mély gödör, a vakond azóta nem a barátom.)Nem jó ha rányitnak, könnyeket csal az ember szemébe, és késeket a kezébe. Egy idegesebb ember még talán meg is haragszik.

 29. Bigjoe(HUN) — 2012-04-26 21:42 

Soha nem voltam komoly, ezt kikérem magamnak.
Én határőr voltam, és egy dolgot vettem komolyan, teljenek a napok.
Főleg a végén.:)

Nálunk a “menők” ha helyzet volt, egyből kétszer húztak rá.
A második az nem élvezetből volt, hanem így egyből éles volt a csőben, ez nyugtatólag hatott……az őrre.
Amikor gyakran volt szÓgállati eseményünk, akkor a tárazásnál össze szedtem egy tárra való jó lőszert, a tárat megjegyeztem és ha kimentem akkor ezt a tárat raktam be a csúzliba.
Erre azért volt szükség,mert a zizik egyrésze ki lett herélve. A lőpor ki a csempére, a magot meg visszanyomták. (1x én is, de ez titok)
Amikor táraztam akkor a mag és a hüvely találkozásánál a piros csíkot kellet keresni, ha volt akkor jó a zizi.
Egy párszor rohantam “éles” helyzetben,és tényleg nyugtat az AK.
(ha a csövénél fogva fejbe vágnak vele…)

 30. szunditj — 2012-04-26 22:41 

Hogy a búbánatba lehet úgy szétszedni egy skulót, hogy a műtét nyomai ne látszanak meg rajta? Egyszer én is szedtem szét AK lőszert, de fogó meg satu kellett hozzá és össze is karcoltam rendesen.

 31. Estván — 2012-04-26 22:55 

És gondolom még a kezed, ujjaid is megvannak :)

Tudjátok: “felnyitni, felszúrni, sugárzó hő hatásának kitenni még üres állapotban is…” -kategória

 32. Bigjoe(HUN) — 2012-04-27 13:24 

A magot bedugod a csőbe, a hüvelyt körbe forgatod a cső tengelyéhez képest kis szögben megdöntve. Ettől bővül annyit, hogy ki lehet húzni- kézzel- a magot. A lőpor kiönt, majd a mag kézzel visszanyom. Ennyi

 33. szunditj — 2012-04-27 16:29 

Lehettem vagy 12, de megmaradt mindenem.

 34. Bigjoe(HUN) — 2012-04-27 13:37 

Elvi kérdés:a páncélt, hogy lehet úgy kinyitni, hogy nem látszik rajta.
Hogy lehet felnyomni a lőszer raktárt, hogy hónapokig nem látszik rajta.
Hogy lehet egy országot kifosztani, hogy nem csinálnak forradalmat a választók.
Egyszerű: mindez csak kreativitás, és kézügyesség kérdése, ja és bátorságé/vagy csak pofa kérdése.

 35. Bigjoe(HUN) — 2012-04-27 13:39 

Jó fej szdpk-d volt, de úgy látom, hogy a szolgálatra való felkészítés az azonos direktíva szerint volt mint nálunk.

 36. szunditj — 2012-04-26 20:49 

Amúgy jól elkanyarodtunk Batman-tól.
Anno volt egy vicc, ami kb. így hangzott:
Egy pasi bemegy a henteshez.
Michelangelo (Mikel Ándzselo)
Michael Jackson (Májkel Dzsekszon)
Volt nálunk egy őrmester. Egy gyakszin este beült közénk és elkezdte:
Hallottam egy jó viccet. Krapek bemegy a henteshez. Mikel Ándzselo? Steve Wonder! Hihihihi!
És azt hitte hogy a viccén nevetünk, nagyon elégedett volt magával.

 37. Estván — 2012-04-26 20:55 

Megy a részeg haza, jön vele szembe egy apáca. A részeg ököllel orrba majd gyomorba vágja, kigáncsolja, majd a földön még belerúg párat. Ezután megvonja a vállát, és elindul haza, közben dünnyögi: – Batman bazmeg, tőled azért többet vártam…

 38. Bigjoe(HUN) — 2012-04-26 21:54 

Néztem én is a tarcsit, meg most a tűzszerészeket az éncsövemen, hogy ez tetszik, meg ilyenek.
De a nej nem enged.
Ja, szerintem baromi ciki, hogy a nyulakra (bocs a nyúlért) civil biztonságiak vigyáznak. Ha valamelyik nyúl dobantani akar (tegyük fel), akkor mi történik? Hívom apámat, addig te XY őrv. álljál a sarokba.
Olyan ez mint egy Hofi vicc: a partizán naplója.
És a szecsuritisokra ki fog vigyázni? Remélem nem a zsaruk…
Ja nem a TÖK, bocs TEK

 39. Estván — 2012-04-26 22:18 

Persze hogy ciki volt, ezért kellett bociba bújtatni őket. De attól még ugyanazok a pocakos, ősz, kopasz nyugger bácsik (bocs az esetleges érintettektől) :)
Arról nem beszélve, hogy érdekes módon nem is honvéd a titulusuk, de rendfokozatuk sincs (aki fegyveres szervtől ment nyugállományba vagy onnan leszerelt, annak le kellett mondani róla), hanem a gallérjukon vonalkákkal jelzik, hogy “őr”, “őrparancsnok”, “őrségparancsnok” (őrtörzs, vezérőr, parancsfőőrnök, dandárvezérmilliomos, vagy akármi).
Fura ez az egész.

 40. Bigjoe(HUN) — 2012-04-27 13:43 

Ez nagyon szánalmas,.
A dandárvezérmilliomos rangjelzése az milyen?
Talán aranymezőben gyémánt dollár jel és egy arany euró jel elválasztva egy ezüst lábszárcsonttal és egy járókerettel?

 41. szunditj — 2012-04-27 16:26 

Egyszer még a hírzénél az őrnagy rendesen lecseszte az egyik őrmestert valami miatt. Utána vígasztaltuk, mondtuk neki hogy “rá se ránts, ő csak nagy, de te mester vagy”.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.