352. – A sárga lap

Szögyi írásai általában nem igényelnek különösebb bevezetőt. Most sem teszek mást, csak betördelem mai posztjának első bekezdését:

Éldegéltem jókedvvel-bőséggel-szívatással, mint hal a kőporban, mígnem egyszer a második évben egy tanulmányi kirándulás alkalmával az akkori tanár el nem árulta, hogy a tanszékvezető már kikészítette nekem a selyemzsinórt. Maga a kirándulás sem volt egy túl szokványos, nem nagyon illett bele sem a katonai, sem a „normál” főiskolai életbe.

Ehhez az is kellett, hogy ez a tanárunk egy sárgarigó legyen, ugyanis a srác a műegyetem előtt sikeresen bliccelte el a sorállományú szolgálatot, az ottani végzése után rántották csak be, hogy tanítson a sorkatonai szolgálata alatt. Röhögve mesélte, hogy az alapkiképzése végén egyből főtörzzsé léptették elő, anyagismeretet tartott nekünk, és mivel a repcsik nagy része alamíniumbúl vagyon, azt meg Székesfehérváron hengerelnek és egyéb, a félév kezdet után nem sokkal ki lettünk vezényelve oda egy tanulmányútra.

Addigra már tisztáztuk, hogy vagyunk vagy hárman a csapatban, akik reptérről jöttek a főiskolára, szóval mi már benyeltük a CFe-állapotdiagrammot és az alumíniumról se csak annyit tudunk, hogy abból készül az alufólia, így meg tudtunk állapodni egymással, hogy inkább a többieket zargassa, akiknek ez még újdonságnak számít. A fehérvári kiránduláson, mire odaértünk a tett helyszínére, már a tanárúr meg lett győzve, hogy nagyon nem lenne értelme végigbóklászni a kohón meg a hengerművön, sokkal inkább ínyünkre lenne egy olyan megoldás, hogy amint csak lehet lelépjünk, és visszafelé Pesten rendezni egy laza kocsmázást. Nem mondom, kellett hozzá az a szerencse is, hogy odafelé késsen egy jót a vonat, és ha már úgysincs annyi idő, hogy a teljesen végigmenjünk, akkor már miért ne?

Aztán már még azt is elrendeztük, hogy a társaság rendesebb része csak menjen vissza nyugodtan az eredetileg tervezett vonattal, mi majd valamelyik későbbivel megyünk Pestről Szolnokra. Ez végül azt eredményezte, hogy a kemény magban maradtunk ketten KPM-esek, ketten táncosok, ketten repülősök, plusz a tanár, szóval így voltunk öten, akik ha nem is teljesítettük a Vérnűsző Barom által emlegetett nagykörutat, de teljesítményben nem nagyon maradhattunk el tőle. Ha valakinek van arról az időszakról esetleg felmérése, hogy hány kocsmába lehet bemenni a Délitől a Nyugatiig, megoszthatná velünk, mert akkor legalább egy felső korlátot megtudnék az akkor délután véghezvitt teljesítményünkről (persze az útvonal az valahol a múlt ködében, de istenbizony eltaláltunk a célba).

A hosszú menetelés végén a Nyugatiban bóklászva valami késői vonathoz, összekapaszkodva, hogy egyáltalán tudjunk menni, t@kig kigombolkozva találkoztunk szembe az aktuális VÁP-al, pont akkor, mikor a tanárunk előzőleg egy oltári nagyot taknyolt (mi meg nem vettük észre, és véletlenül otthagytuk). Amúgy meg könyv sehol, nyíltparancsunk volt a tanárnál, na akkor kezdtük el keresni. A járőr szinte felragyogott, hogy mekkora kapást fogott, tartott is az öröme vagy három négy percig, amíg tanárúr össze nem kanalazta magát, és beért minket. Neki is tele volt már addigra a nemesebbik szerve a katonasággal, így aztán a helyzet tisztázása után/közben úgy elhajtotta őket sokkal messzebbre és sokkal melegebb éghajlatra, hogy utána lányos zavarukban még a vasutasoknak is előre szalutáltak.

Már fent a vonaton, Pesttől Szolnokig sikerült elmagyaráznia nekem, hogy idefigyelj… Én eddig itt kétféle emberrel találkoztam, itt vannak katonák, meg vannak repülősök, de te egyik sem vagy. Te, még több mint egy év elteltével is egy hülye civil állat vagy, de olyan, amilyet még normális főiskolán is lámpással kell keresni. Na, akkor ezt most vegyem dícséretnek? Egy volt műegyetemistától? Meg azt is elrebegte, hogy tanszéki kávézás közben ki lett adva az SHM (sárkány-hajtómű) tanszékvezető által, hogy ezt az ürgét most félévkor ki kell úgy vágni valamelyik vizsgán, hogy a lába se érje a földet. Nem mondom, szeretek repülni, de így nem; majd meglátjuk, most inkább próbáljunk arra koncentrálni, hogy le is szálljunk Szolnokon.

Többé-kevésbé keményen talajt fogtunk a peronon, valahogy bekoordinálódtunk a reptérre (hogy akkor útközben kocsmáztunk e még egyet, azt nem merem 100 %-os biztonsággal állítani, de nagyon valószínűnek tűnik, hogy igen), már csak annyi vágyunk volt hogy állítsa már meg valaki gyorsan a földet, hogy le is tudjunk feküdni. Mikor elérkeztünk odáig, akkor tűnik fel, hogy létszámfelesleg van, ugyanis valaki éktelen horkolásba kezd a szobánkban; megkérdem Ferit, hogy te vagy az? ő visszakérdez, hogy miért, nem te? akkor ki a franc fűrészel a szobánkba? Villany fel, ja, ott fekszik a harmadik ágyunkon (ami elvileg üres) a tanárunk, ezekszerint véletlenül elhoztuk őt is magunkkal a koliépületbe, remélem a saját századánál nem hiányolják.

Reggel belszolgálat mint fába szorult féreg, automatizmus beindul, félálomban fel, ki, reggeli torna, tanárúr csak hadd pihizze még ki magát. Arról viszont nem tudtunk, hogy a századpk aznap reggel már bejött, és amíg mi lekarcoltuk a három kilcsis körünket, addig bekukkolt egy két szobába, legalábbis a mienkbe biztosan. A két rendszeres renitens szobájában talál egy nyakig betakarózva alvó alakot. Bármelyik is az, jó fogás: úgy baxxta ki az ágyból, mint macskát… Ráadásul egy nagyongyűrött, nagyonmásnapos ábrázat kukkant fel rá a padlóról, akit nem ismer meg, sőt az is biztos, hogy nem ebbe a századba való. Plusz, amikor ránézett és felismerte, egy laza „Béla, mi a jó k…a anyádat szórakozol itt velem” szólamot intézett hozzá, őrnagy elvtárs úgy fagyott le, mint jópár évvel később a winfos egy dupla Ctrl-Alt-Del után. Aztán elég gyorsan bebootolt a tanár úr agya, megköszönte a kollégának, hogy felkeltette, mert simán elaludta volna hogy egy másik szakasszal is megejtse a fehérvári kirándulást, addigra már őrnagykám is rájött, hogy saját kollégáját rúgta ki az ágyból, de hát alsógatyán nincs rangjelzés.

Reggeli sorakozónál közlik, hogy jelentkeztünk délutáni kihallgatásra; órák alatt azért összerakjuk Ferivel a tegnapi este nagy részét, de nem minden legódarabka illik be a hézagokba, a másik két tettestárssal konzultálva azért legalább 90 %-os feltérképezést sikerült elérnünk, így délutánra már még a kamuzást is összeállítjuk, kimagyarázkodás megvolt.

Félévkor hogy–hogy nem, ennek a négyesnek vizsga nélkül, meg lett ajánlva a jeles; ha nem felel meg, akkor mehetünk vizsgázni. Szerintetek???

7 hozzászólás

 1. tiboru — 2012-05-15 09:19 

Szolgálati közlemény:

Köszönjük balcso olvasónknak az új fejlécképet!

 2. Rókakígyó — 2012-05-15 18:06 

Tetszik az új kép.

Tiboru!

Biztos eszedbe jutott már, hogy írj az OLAF-ról valamelyik egységben…:) Közrendvédelem blog itt nincs?

 3. tiboru — 2012-05-15 20:20 

OLAF..?

Mire akarsz célozni?

:-)

 4. Rókakígyó — 2012-05-16 06:14 

Hát az OLAF-ra, amiről sok mindent össze lehet szedni a netről, de Te olyan érdekesen el tudnád mesélni és azt szívesebben olvasnánk:) Hát ez az anti fraud izé az eu-ban.

 5. tiboru — 2012-05-16 18:09 

Hehe, tudom, mi az OLAF, csak arra próbáltam célozni, hogy biztosan aktuálpolitikai híreket olvasol, onnan ugrott be :-)

 6. Rókakígyó — 2012-05-16 20:34 

Azt is leírhatod, hogy mi a Közgép vizsgálatának valódi oka:) és mit akar vele az eu.

 7. nagyviky — 2012-06-27 11:31 

Jaj, az Fe3-C állapotábra és a hűlésgörbék….. A világból ki lehet kergetni vele….

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.