358. – Az utolsó akadály

BigJoe a katonai szolgálata utolsó érdemleges történetét meséli el, méghozzá úgy, hogy itt-ott rejtett rímeket is belecsempész a szövegbe. Nektek bevallom, hogy szerkesztés közben alig vettem észre, ezért utólag is elnézést, ha egy-kettő megsemmisült volna a tördelési munkálatok közepette…

Kommentezés közben jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat. Ezért ragadtam tollamat, és elétek teszem ez újabb fonalat.

A leszerelés előtti utolsó napokban történt… Megvénültünk, s a százados nem küld újabb szolgálatba. Csak arra várunk, mikor jön az IFA. És hogy ne unatkozzunk, a hír- és az őrbarakk között futballoztunk. Egyenruhánk már nem volt, csak az a kék csoda. Persze ilyenkor már semmi sem számít; csak ez a két nap múljon el békében – gondoltuk – és irány haza.

Aztán egy kirúgásom jó lett, amitől a labda túlment. Egyből másztam fel a hírbarakkra, mert oda ment a labda. Megkerestem a labdát, leküldtem. Aztán a barakk tetején minden kéménybe benéztem, ahol találtam kábelt meg drótokat. Ezek dugi szajrék voltak, de most már az őrszázad tulajdonát képezték.

Sétáltam a tető szélén, amikor a közepén megláttam egy nyeles kézigránátot. Odaszaladtam és felvettem; láttam, hogy a nyelében nincs biztosító, s ami a nyelet illeti, az biza hosszában kettérepedt: látni benne a töltetet, talán már eldobott lehetett…

Leordítottam a tetőről: srácok, újabb móka!!!

A kékség gumijába dugtam és nekiindultam lefelé. Lent a földön a focizó srácok arcán a viszolygás látszott, amikor gránáttal előállok.

– Ezt most szétszedem, és ez lesz a leszerelő jelem!

A válaszuk prózai volt, de talán inkább erőszakos:

– Hülye vagy, Joe! Túléltük Parai gránátdobását, meg az egész határőrséget, AK-val, balhékkal együtt,  nem most akarunk meg dögleni, pont az utolsó napokban! Takarodj a gránáttal együtt Pallához! (Palla volt a századpéká.) Nem hallod, kotródj! – és jöttek felém minimum tízen, elég fenyegetően.

Ez nem volt jellemző, a porral oltós eset után sem akartak megverni, pedig az is komoly volt. Gyorsan beugrottam a körlet ablakán, és ahogy voltam – keretes atléta, kék maci alsó térdig felgyűrve, dedikált tornacsuka – bekopogtam a százados ajtaján.

– Kérek engedélyt belépni!
– Jöjjön! – mondja.
– Kérek engedélyt jelenteni! – nagyon katonás voltam; hiába na, a kor…  – Jelentem, ezt a szomszéd barakk tetején találtam, szerintem már egyszer eldobták, de nem csattant el –  és a gránátot a százados kezébe nyomtam, s miközben az arcára pillantottam, gyorsan leléptem.

Nem sipákolt, hogy nem kértem engedélyt távozni. Csak nézte a gránátot.

Az utolsó napon még egyszer meglátogattam az irodájában, mert némi pénzzel az adósom maradt. De hatalmával visszaélve kivágott… és leszereltem.

Utólag innen is üzenném: Palla Zoltán egykori határőr százados, lóg az eltáv pénzemmel!!!

27 hozzászólás

 1. Wendiii — 2012-06-15 10:18 

Erről eszembe jutott egy sztori, amit anno még Tomcat régi blogján olvastam. Volt egy vicces kedvű gyerek, aki valahonnan szerzett egy gyakorló kézigránátot. A kék csíkokat átfestette vörösre, majd ezzel bement a századpk irodájába, kirántotta a biztosítószeget, elcsattintotta, majd rákiáltott a századosra:
-Ha meg kell halni, haljunk meg együtt!!!
Százados úr pedig egy csukafejessel ugrott ki a csukott ablakon. :)

 2. adani — 2012-06-18 09:00 

Szép lehetett.

Hasonló szerintem ugyanonnan mikor egy nem túl okos tajparaszt legény miután eldobta a gránátot nem robbant fel a barom meg értement és és miközben a többiek felé sétált rángatta a nyelet meg ütögette, hogy há’ mé’ nem robbanik ez. Ott is volt ám a szélrózsa minden irányába futás, tuti megjavította ott mindenki a hivatalos olimpiai 100 méteres rekordot. Mákja volt a gyereknek, a gránát nem robbant így a Darwin díjról lecsúszott, de később nem értette miért küldik fogdára, aztán gyorsan le is szerelték.

 3. szogyi — 2012-06-15 11:17 

Pécsi áper urbanlegendje szerint a 80-as évek fordulóján egy ráérő honvéd azzal szórakozott, hogy egy gyakorló gránátfej (aminek a fején két kék csík van) csíkjait szépen átpingálta pirosra. Mikor végzett, honnan, honnan nem, de került hozzá nyél meg gyújtó is. Elkészült a nagy mű, elvtársam bekopog a századparancsnok szobájába, de amikor nyitja az ajtót, akkor nem lép be, csak az álcázott gránátutánzatot hajította be. Gyújtó jól hallhatóan elcsattan, főhadnagy elvtárs az íróasztala mögül egy oroszlános lendülettel ki a csukott ablakon. Még szerencse hogy csak magasföldszint volt, és az ablak alatt ott a virágágyás, de így is elég érdekes képet festett a főhangya a rózsatövek között az alakulótér szélén. Mit ad isten, a század ráérősebbik része éppen ott kolbászolt, akik ezen a délutánon gazdagabbak lettek egy felejthetetlen élménnyel, az elkövető meg jópárszor 30 nap fogdával ;)

 4. kelempajszmadar1 — 2012-06-15 11:18 

Mennyivel maradt sáros az ipse?
Nekem egy főtörmelék nyúlta le a járőrparancsnoki pótlékomat: 20 Ft/hó volt (akkoriban ez kb. 2,5 üveg sört jelentett). Amikor már harmadik hónapja nem kaptam meg, parancsnoki értekezleten szóltam miatta, attól kezdve érdekes módon, szerepelt az elszámolásban.
Mindenesetre sorkatonával iyesmit csinálni nem etikus dolog, sőt: ez bajtársi lopás.
Üdvözlettel: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 5. kelempajszmadar1 — 2012-06-15 11:40 

Ja, és még meg akartam kérdezni: hogy a pitschába kerülhet egy éles kézigránát a hírbarakk tetejére????!!! Ez nekem magas, mint a tehénnek a tyúklétra!!! Üdv: Kelempájsz

 6. Bigjoe(HUN) — 2012-06-15 12:02 

Az uccsó eltávom (http://milstory.blogrepublik.eu/2012/03/23/337-borkostolas/) nem volt rövid, viszont a szdpk szerint hosszú.
Olyasmit mondott, hogy maga többet van otthon, mint én…….
(hát minek lett hivatásos, tehetek én róla)
Az eltáv könyvvel együtt mindig adták a lét, ami meghatározta a tudatot.
Emlékeim szerint 200Ft/nap volt a lé, ez 30 napnál 95-ben………….

Ez a focizás a borkóstolás után jött, a gránát nyilván nem véletlenül volt ott.
Nekem olyan érzésem volt, hogy a barakkot valaki bontani akarta vele, de nem jött össze.
És honnan volt dobálónak- terroristának/gazfickónak gránátja?
Hát tippem az van rá, sőt talán tudom is.
Egy csokorba szedem a század maradék sittes ügyeit, abban benne lesz.
(ha az ügyvédem engedi leírni:)

 7. buksitizedes — 2012-06-15 21:58 

Üdv. Joe!
Nagyon jó az írásod. A hivatásossal történő kis szösszenetre nekem is van egy történetem: már csak 2 nap olt hátra a leszerelésig, amikor a hivatásos őrsellátó valamiért “lekopaszozott” minket, leszerelőket. Erre én a következőt találtam neki mondani: – Maga mondja nekünk, hogy kopaszok? Hát magának több olimpiája van még hátra, mint amennyi nap nekünk!

 8. Estván — 2012-06-15 23:01 

Az olimpiázás, mint a sok hátralévő idő mértékegysége, nálunk is ment.
Pl. őrmester úr! Öt olimpia és hali? :)))

 9. kszabo — 2012-06-18 08:21 

A vételezés lövészetre és gránátvetésre mindig állománytábla alapján történt. Legtöbbször az állomány egyharmada hiányzott. Az ügyeletes tűzszerész, meg csak az eldobott gránátokra ügyelt, hogy robbanjanak. Gránát minden éles dobásnál annyi menthető volt, amennyit akartál. Ugyan minket nem érdekelt, de mivel nem lehetett visszavételezni, így mi a rendező csapat volt köteles eldobálni őket. Ez kimerítő feladat volt, mivel minden dobást szabályosan kellet végrehajtani. A szerelés úgy belém ivódott, hogy azóta kavéfőzőt is Minden rendes laktanyában gránáttal indították a 150-ről induló centit.

 10. Bigjoe(HUN) — 2012-06-15 12:08 

És tegyem hozzá, a szd-s úr az én jobbomon (de nagy a pofám) került be a BM-be egy állófogadásra.
Bezony kísértetnek, ja nem ,kíséretnek kaptam egy kilóst.
Mert engem hívtak, őt meg mellém rakták.
Most asszem rendőr, de majd vigyázok a kivilágítatlan vadkanokkal.

 11. zweitakt — 2012-06-15 12:23 

Édesapámék hangjelzős gránáttal játszottak, mert kéményseprést írtak nekik elő…
Végigmentek minden szinten, egyeztették óráikat, és szóltak, hogy ekkortól a durranásig tartsák rá erősen a stokit a kéménylyukba tömött újságpapír gombócra.
Idő eljött, még vártak egy fél percet, és az alsó kaminba bedobták a puffancsot, kaminajtó visszarak, de szélsebesen, stoki támaszt…
DURR!
Az egyik felsőbb emeletről éktelen szidkozódás, üvöltözés… És egy marék kormos kiáramlik a folyosóra. A figyelmeztetést nem vették komolyan, s nem tartották a fojtást….

 12. chph — 2012-06-15 18:48 

:D

Nem semmi lehetett azért :D

De mintha Wendiii és Szőgyi is ugyanazt a sztorit mesélte volna el, vagy csak álmodok? :D

 13. szunditj — 2012-06-15 18:53 

Hát ez azért elég vagány, mert kívülről nem látszik rajta, hogy nem csattant el amikor eldobták.

 14. shark — 2012-06-15 22:44 

Én az első gránátdobáson-mivel surranótársam nagyon be volt rezelve a cucctól-a saját sisakomat püföltem az előírás szerint kezemben lévő-szétszerelve, ujjak között a darabok-gránátfejjel. A srácot akartam megnyugtatni, hogy amíg nincs összeszerelve, addig gyakorlatilag veszélytelen. Valamiért nem jött össze… :)

 15. Bigjoe(HUN) — 2012-06-16 12:33 

Már azt gondoltam megettek a cápák:)

 16. shark — 2012-06-16 14:18 

Fenéket…Amikor megláttak inkább elmenekültek :

 17. shark — 2012-06-16 14:19 

:)

 18. Bigjoe(HUN) — 2012-06-16 20:13 

Vigyázz velük, védett állatok!
Nehogy bajuk essen!

 19. shark — 2012-06-17 12:30 

Dehogy bántom!
Tudom, hogy védettek…
Csak észrevették, hogy erősebb cápa van a vízben, ezért csak köszöntek és távoztak…Nem akartak balhét :)

 20. shark — 2012-06-15 22:45 

U.i: Ígértem posztot, amint tudom meg is teszem, ez is benne lesz bővebben

 21. szkv — 2012-06-17 14:30 

Annó: 1974-1976-ban szabadságot, eltávot is ritkán kaptunk, eltávpénz meg n-nem is létezett.
Az “összetartás” idején meg kimaradás sem volt engedélyezve.

 22. szunditj — 2012-06-17 22:02 

’85-ben Tatán fél év alatt csak egy kimaradást az eskü napján és két eltávot kaptam. Örültem hogy kint lehetek. Eltávpénz? Olyanról nem is hallottunk, még ha esetleg létezett is. A havi „zsoldunk” –már nem emlékszem pontosan- 130-150 Ft. között volt (mikor bevonultam kerestem 4600-at). Igaz, a koszt és a kvártély ingyen volt. Sőt a ruházat is és még szórakozásra sem kellett költenem. Ettől függetlenül valahogy mindig kevés volt.

 23. Estván — 2012-06-17 23:31 

Nálunk kajapénz volt, mert az eltávos napok mindhárom étkezéséről, illetve kimaradás esetén vacsoráról ki voltunk jelentve, ezt kellett kp.-ban megkapnunk. Persze a következő hónap elején kaptuk, mert ugye utólag lehetett kiszámolni.
Sok ez se volt, de az illetménnyel együtt vész (szar kaja) esetén havi pár alkalommal kantinos hamburgerre, vagy a városban egy pizzára, pár sörre elég volt.

Minket Kiss Roland zls. sose nyúlt le lóvéval, sőt engem egy véletlenül benn maradt szabi miatt csütörtök du. haza is küldött leszerelés előtti hétvégére (az öregeltáv előző hétvégén volt). Innen is üdvözlöm, ha olvassa :)

 24. Bigjoe(HUN) — 2012-06-18 06:56 

Ilyen is volt, rendes ht.
Nekem a szabimat is úgy adta ki, mintha a fogát húzták volna.

 25. Estván — 2012-06-18 22:29 

Ja hát nálunk családias volt a létszám: egy szds., egy zls., és emiatt a hangulat is. Még szolg.vez.-ünk se volt, a velünk egy emeleten lakó szállítósok “anyja” cserélte nekünk is a szennyest :)
A haderőreform során azért feltöltődött a hivatásos létszám is valamennyire. Majd írok erről is mesét, és a leszerelés előtti pár nap eseményei is érdemelni fognak külön posztot, mozgalmas három nap volt. De nem akarok elpufogtatni előre semmit…

 26. talisen — 2012-06-18 20:51 

Jó történet, olyan Bigjoe-s…

Kicsit off-topik leszek, de kérni szeretnék egy kis segítséget: a nyár vége felé tervezek egy néhány napos túrát a nyugati határszélre. Kérem, hogy azok a határőr bajtársak, akiknek van ötletük és megosztanák velem, hogy milyen útvonalon érdemes menni, mit érdemes megnézni (esetleg van kedvük jönni és élőben, a helyszínen mesélni), keressenek meg privátban a talisen freemail hu e-mail címen.
Előre is köszönöm.

 27. szandokan — 2012-06-25 15:12 

Kedves Kelempájsz és más harcostársak!

A sors úgy hozta, hogy el kell készítenem a Magyar Televízió részére, Nyomsávon címmel a nagy határőr filmet. Itt Kőszegen, Körmenden stb. sok egykori parancsnokot megtaláltam, de a legjobb katonák, a legjobb vidám vagy akár tragikus történetek veletek együtt elmentek innen. Örülnék, ha jelentkeznétek, segítenétek abban, hogy igaz képet adjunk a mai fiataloknak a határőr mindennapokról. Várom jelentkezéseteket itt:

anyomsavon@gmail.com

Barátsággal,
Szandokán tizedes

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.