359. – Az I.-es kapu

Estván kolléga – akinek mai írása kicsit enyhíti azt a hatalmas határőr-túlsúlyt, ami a Milstoryra nehezedik :-) – a kapurendész-szolgálat finomságairól, előnyeiről és hátulütőiről értekezik. Mondjuk átlag-katona nem sűrűn látott naponta akár több tábornokot is (ami engem illet, teljes katonaidőm alatt konkrétan kétszer láttam generálist, ráadásul ugyanazt), már csak ezért is érdekes nézőpont egy olyan harcosé, aki a Szárazföldi Vezérkar közvetlen szomszédságában (is) szolgált.

Miután leszereltek a novemberiek, onnantól századunk létszáma nem engedte meg, hogy mi, kopaszok csak a csellóval és a belső meg külső takarítanivalókkal foglalkozzunk. Meg kellett ismerkednünk a többi ránk háruló feladat szépségeivel is. Ezek egyike volt a kapurendész-szolgálat.

Alegységünk, a Biztosító század abban a megtiszteltetésben részesült, hogy az ojjektum két kapuja közül a római egyes jelzésűt őrizhette, ugyanis ez a Szárazföldi Vezérkar gyalogos- és személygépjármű-bejárata volt. A buszok, teherautók, valamint a laktanyában elhelyezett csapatok személygépkocsijai és személyi állománya a II. kaput használta. Ott a szolgálatot “vegyesfelvágott” adta, azaz különböző századok delegáltak egy-egy embert.

Már akkor, amikor először léptünk be új körletünkbe, feltűnt, hogy néhány ágy végén 90M (azaz “boci”) gyakorlók lógnak vállfán.

Ez akkoriban nagy újdonságnak számított, mert még a hivatásosok és szerződésesek is 65M zöldet hordtak. Tapolcán az alapkiképzés alatt mindössze kétszer láttam ilyen újfajta terepmintás ruhát: egyszer egy harckocsizón, egyszer meg egy egészségügyis hölgyön. Végignézve saját viseltes göncömön arra gondoltam, hogy ilyen uniformisban valahogy szívesebben lennék katona. Akkor még nem gondoltam, hogy megadatik…

Kíváncsian nézegettük, tapogattuk a tarka öltözéket, egyből kérdeztük az öregeket meg a gumikat, hogy miért vannak ezek itt. Felvilágosítottak, hogy holnap az egyes kapura mennek, és oda ez a viselet dukál. Azzal folytatták, hogy egyébként a században mindenkinek van, és csak nekünk az egész laktanyában (a szemközti Nagysanyiról nem is beszélve). A novemberiek távozása után valóban mi is megkaptuk a hivatalosan négyszínnyomásúnak hívott gyakorlót, de ez a sorkatonáknak túl hosszú megnevezésnek bizonyult, inkább “négynyomásos”-nak emlegették, vagy még rövidebben “boci”-nak.

Az egyik öreg érdekesen magyarázta a név eredetét: szerinte a “négynyomásos” azt jelentette, hogy a festék négy rétegben kerül rá az anyagra. Biztos fényező volt az eredeti szakmája…

Most hogy már volt megfelelő ruhánk, elkezdhettük a kapuszolgálat ellátását, egyelőre egyszerre csak egy újonc, általában az egyik tisztes (mint ügyeletes helyettes) meg két tapasztalt öreg honvéd felügyelete mellett. Persze volt ügyeletes is; őket a vezérkar tiszthelyettesi állományából vezényelték, és legalább annyi nő volt köztük, mint férfi, ha nem több!

Aki a T. Olvasók közül nem csinált ilyet, azok kedvéért írom, hogy a szolgálatot az előző nap délutánján megelőzte a felkészülés. Ott kopaszként eleinte rengetegnek tűnt megjegyezni a többféle belépési engedélyt meg a jócsomó kötelességet, tennivalót. Később kisujjból kiráztuk nem csak a különböző belépők típusait, de a vezérkari autók rendszámát, melyik melyik főnökséghez tartozik, melyiket melyik sofőr vezeti, stb., úgyhogy a felkészülési időt nemsokára (az öregekhez hasonlóan) mi is bónusz alváslehetőségként keztük alkalmazni. A szolgálatba lépés reggelén kaja és századsorakozó után az új szolgálat szépen leballagott a kapuszobára. A leadó szolgálat addigra végzett a takarítással, és 9 órakor az új szolgálat két embere elindult, hogy leváltsa a kinn állókat. Miért kettő? Mert a laktanyán belül a vezérkar épületei körül volt még egy kerítés, ennek a kapujánál is állnia kellett egy rendésznek, ezt hívtuk belső EÁP-nak.

Szóval napközben egy darabig az utcai kapu előtt álltunk, egy darabig a belső kapu előtt, aztán jött a pihenőidő. Éjjel hivatalosan két embernek kellett fenn lennie, akik közül az egyik vagy az ügyeletes, vagy a helyettes. Mi általában inkább már 8 körül “elküldtük” a ht.-ügyeletest aludni, aztán egyesével maradtunk ébren. Szerencsére velem olyan nem fordult elő, hogy az öregek sztenderre vágtak volna estétől reggelig.

És hogy miért volt jó az olykor tűző napon, a hidegben vagy az esőben való ácsorgás ellenére is az I.-es kapun lenni? Először is nem volt közünk az ÜTI-hez (neki se hozzánk). Ez a szolgálat a hadműveleti ügyelet alá tartozott, azt pedig őrnagy és ezredes közötti, joviális idősödő bácsik adták, eszük ágában nem volt éjjel zaklatni minket. Néha azért letelefonáltak jelentést kérni, illetve kérték, hogy az éjszaka közepén a váltás megtörténtét jelezzük. Mivel itt csak irodákhoz volt bejárás, nagyrészt csak munkaidőben volt mozgás, tehát este és hétvégén  nem. A kapuszobán a legénységi épülethez hasonlóan központi fűtés és színes televízió volt (Duna tv-vel, HBO-val, és Z+ zenecsatornával!) A pihenőidős rendész nyugodtan elmehetett az étkezdébe, kantinba, századszintre, vagy kimehetett a kapu elé, hogy a (nyilván teljesen véletlenül arra járó) szüleivel vagy barátnőjével beszélgessen. A KaÜ-k is rugalmasak voltak, nem határozták meg és nem kérték számon az időbeosztást, csak menjen rendben minden.

Pozitívum volt még az is, hogy engedélyt kaptunk nyáron póló viselésére, mivel a rendész-kiegészítők nem voltak kiosztva (másrészt a nyári zubbony akkor még nem létezett). Hogy mégis látszódjon, hogy szolgálatban vagyunk, kaptunk pluszba KaÜH karszalagokat, azt pedig remekül tartotta lecsúszás ellen a rendfokozati jelzés tépőzárának csücske a póló ujján.

Budapesten kapurendészkedő cimboráméknál kreatívabbak voltak az előljárók: meghatározták, hogy a bocinadrághoz és bocskaihoz a zöld inget kell felvenni, mert arra fel lehetett rakosgatni a rendész cuccokat. Ezzel még mindig jobban jártak, mintha a hosszú ujjú, jó sötét tónusú terepszínű zubbonyban kaptak volna hőgutát.

Volt egy olyan szabály a kapun, hogy reggel az elsőként beérkező tábornoknak (nem volt olyan sok, mint Budapesten: egyszerre négy volt a rekord, de inkább a kettő volt a jellemző) jelentkeztünk és jelentettünk. Mivel ők szinte mindig autóval hajtottak be a laktanyába, ez a belső kapu EÁP-jánál álló figura feladata volt. Itt a pizsamanadrágos kiszállt és jelentés után besétált az épületbe, a sofőr a kocsival pedig tovább suhant a kistelephely felé.

Amikor nekem először jelentenem kellett, pont a szárazföldi vezérkari főnök, Preininger Ambrus altábornagy jött a legkorábban. Nadrágja csíkjaitól és a gallérján fénylő tölgyfalomboktól ugyan kissé megilletődötten, de baki nélkül elhadartam neki a szokásos formulát.

Egy másik rendszer is létezett a tábornokok mozgásával kapcsolatban. Amikor a külső kapunál álló katona tábornokot engedett be, ezt azonnal jelezte a KaÜ-nek, az pedig megnyomott egy csengőgombot. A csengő a hadműveleti ügyeleten szólt, így a HDMÜ-nek volt annyi ideje, hogy megkeresse a sapkáját és a karszalagját, mielőtt az előljáró belép az ajtón. Egy esetben leszóltak, hogy elmulasztottuk a csengetést, de végülis csak szóbeli seggberúgást kaptunk. Az történt, hogy az illető ddtbk. nem a saját Passat-jával érkezett, hanem egy Transporterrel (ebből több is jött reggelente), és rajta meg a sofőrön kívül mások is ültek benn, a kapus katona simán őrnagynak nézte a “tömegben”.

Délután, mikor valamelyik generális kifelé ment, akkor meg az EÁP-os baka csengetett a kapunak, ekkor a KaÜ-nek kellett a helyiség elé kiállni, és tisztelegni a távozó hadvezérnek. Egy ilyen alkalommal történt, hogy a KaÜ (az alakiasság szöges ellentéte, egy bő negyvenes irodista főtörzs néni) kirohant az ajtón, és lányos zavarában bal kézzel szalutált! De legalább a sapka rajta volt.

Persze én is követtem el hülyeséget. Egyik reggel kilenc óra körül (nagyon vártam a váltást, gondolatban már a zuhanyzóban meg az ágyacskámban jártam) az EÁP-on ácsorogva mozgásra lettem figyelmes a perifériás látómezőmben. Ehhez tudni kell, hogy Fehérváron a kapuk pont kelet felé néznek, ezért a reggeli órákban az ember inkább oldalvást áll, hogy ne tűzzön a szemébe a nap. Nosza, előrefordultam, a napfény persze elvakított, de a szemem előtt táncoló vörös meg zöld pöttyökön keresztül egy közeledő boci gatyás, zöld pólós alakot véltem kivenni. Vidáman odarikkantottam neki:

– Helló! Mi a helyzet, báttya? (a “báttya” a korábbi időszakos katona elterjedt megszólítása volt).

Az alak hasonlóan harsányan válaszolt:

– Helló! X. főhadnagy vagyok Y. helyőrségből és Z. alezredeshez jöttem! Azt mondták, hogy te megmutatod, merre találom!

Na, itt egy pillanatra megállt bennem az ütő. Akkor mégsem a váltás, ráadásul letegeztem egy tisztet… Egy fiatalabb figura volt, nyilván azt hihette, hogy felénk ez a lazaság dívik. Gyorsan elmagyaráztam a fennforgást, erre mosolyogva megvonta a vállát:

– Végülis nagyjából egy korosztály vagyunk.

Szóval nem öt évtől kötélig lett a végeredmény, csak egy jó nagy röhögés, amikor ezt délután a haveroknak elmeséltem.

32 hozzászólás

 1. Bigjoe(HUN) — 2012-06-19 08:25 

Milyen színű határőr túlsúly?
Hát Zöld!
A pizsamás egy érdekes sejt halmaz.
Párat talán én is láttam, rendőrben meg HŐRben.
De élő nyúl tábornokot még nem.
Az OPK-n ha reggel beérkezett a HŐRség orsz.parancsnoka (Talán Nováky… pizsamában,a nevét már nem tom, és ez ciki)
a kapus kiadta a következő okosságot:
– Határőrség vigyázz!
Elméletileg vigyázzba kellet volna dermednünk, még az őr szolgálat alatt is.
Volt egy őrhely amire a kapuból rá lehetett látni, ott illet a “ledermedés”.
Ha a felvezető útvonalunk egy “főméltóság” közelében vezettet el, akkor meg vigyázz menetben kellet volna mennünk.
Volt olyan, hogy inkább megálltunk a fák takarásában, de nem trappoltunk.

Ja, Estván a pizsisek miatt nem kellett Honvédség vigyázz!-t vezényelni.
Vagy egy Laktanya vigyázz!-t, vagy Székesfehérvár vigyázz!
Persze tudom, SzFehérvának akkor kellet vigyázni, ha kimaradást kaptatok..:)

 2. kelempajszmadar1 — 2012-06-19 14:15 

Nálunk benn Szombathelyen minden reggel, amikor az ezredes elvtárs (a kerületparancsnok) megérkezett, az ügyeletes tiszt “Kerület, vigyázz!”-t vezényelt. Elméletileg mindenkienek kővé kellett merevednie, amíg a jelentés elhangzott. Sajnos, a vezényszó nem hallatszott ki hozzánk a Kőszegi-hegységbe, így nem állt módunkban megadni az elöljárónak a kötelező tiszteletet.
De egyik reggelen törtélnt egy szomorú eset. Álltak a tisztek és a kapuőrség glédában, ahogy kell, tisztelegve. Miközben az ügyeletes tiszt jelentett, az egyik fiatal sofőr gyerek a rajgazzal elsüvített közöttük, mint a szélvész. Lett is rögtön “állj, melyik az, nem látja, hogy az ezredes elvtársnak jelentünk, sszameg, maga őrült, meg minden!!!” Persze a srácot elkapták, másnap már nálunk, Hörmannforráson jelentkezett szolgálattételre.
Mi aztán gyorsan el is neveztük Fittipaldinak. De ő nem nagyon bánta, azt mondta, közöttünk is jól érzi magát. Fittipaldi rendes csóka volt, éjjel úgy itta a bort vezetés közben, hogy le sem vette a lábát a gázpedálról, aztán továbbadta az üveget, és amikor ismét rá került a sor, meghúzta megint. Alacsony termetű, vékony srác volt, egyedül őt nem ütöttük, amikor seggrepacsit játszottunk.
Üdv: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 3. Bigjoe(HUN) — 2012-06-19 16:26 

Azért őszintén, nem egy nagy marhaság ez az egész. Ha a Közt. Elnök belép a laktanyába akkor mit adnak parancsba.
Nem is,, ha haza jön külföldről: Ország vigyázz!
Most látom, hogy néhány kérdőjelet az első kommentálnál lehagytam, sajnálom. Majd máskor jobban…..most irány a fogda.

 4. szunditj — 2012-06-19 21:27 

Ez az “Ország vigyázz!” nagyon találó és sajnos egyre inkább félelmetesen aktuális.

 5. nedecz — 2012-06-22 09:52 

Aktuális,sajna,bár egészen más hangsújjal…

 6. Estván — 2012-06-20 00:19 

Nem kellett semmiféle vigyázzt vezényelni a vezérkar területén, csak a fent említett jelentésbeadás volt reggelente.
A laktanya részen természetesen ment az alegységhez elsőként beérkező hivatásosnak, majd a parancsnoknak a század vagy zászlóalj vigyázz.

Viszont úgy rémlik, már kommentben írtam valahol a reggeli zászlófelvonás-délutáni zászlólevonást, és az ahhoz kapcsolódó burleszk jeleneteket :)

Meg tuti említettem a nyá. Zrínyis tanárt, aki a vendég beengedésekor az előszobában család vigyázz-t vezényelt :)

Na én viszont hőr tbk.-t nem láttam soha élőben. Klassz volt, hogy nem piros, hanem zöld színű csíkot (lampaszt) viseltek a nadrágon. A Kisvárosban Kozák Andrást lehetett olyan cuccban látni.
Egye fene, még valahogy a megszűnés előtti sötétkék öltönyeiken is jól mutattak a zöld kiegészítők.

 7. Bigjoe(HUN) — 2012-06-20 08:10 

Emlékeim szerint a pizsamájukon piros csík volt. Csak a váll lap alapszíne különbözött a honvéd/rendőr/tűzoltó/stb. váll lap színétől.

A Lekvárosban (Kisváros magyarul) Kozák csak ezres volt, vagy nem?
Annyira nem néztem.

 8. tiboru — 2012-06-20 10:50 

Ja, én is úgy emlékszem, ezredes. Annó minden epizódot megnéztem, noha már akkor is csak röhögni lehetett egyik-másik történeten (amikor pl. a kisvárosi zsaru nyomoz a nagyhatalmú szervezett bűnözés ellen, meg amikor emberölések felderítésében nyomul :-)

 9. Bigjoe(HUN) — 2012-06-20 10:54 

És a pizsama csíkja?
Jól emlékszem, hogy piros volt a HŐR-ségben is?

 10. tiboru — 2012-06-20 22:51 

Nekem inkább zöld rémlik…

 11. buksitizedes — 2012-06-20 16:22 

Már leszerelő katona voltam, amikor az első részek mentek a Kisvárosból. Nem tudom, hogy emlékeztek-e rá, de rögtön az első részben olyan kapitális baromságok voltak, hogy a HATÁRŐRÖKET vaklőszerrel (!!!) küldték ki egy fegyveres határsértő elfogására és csak az illető elfogása után jöttek rá a szerencsétlenek, hogy ezért nem találták el…

 12. Estván — 2012-06-20 22:59 

Utánaturkáltam, a 104. résztől ddtbk., és onnantól zöld lampaszos gatyát hordott.
Egyébként tbk.-knál nincs a váll-lapnak fegyvernemi alapszíne, mivel full arany az egész :)

Azért is tartanám furának határőr tbk.-n a piros nadrágsávot, mert az egyenruha sok-sok kis zöld eleméhez furán nézett volna ki.
Persze lehetséges, hogy a kilencvenes évek káoszában azt hordták, amihez hozzájutottak, vagy egyesek menőbbnek gondolták a pirosat.

Találtam képet Béndek József altbgy.-ról, a Határőrség utolsó orsz. pk.-járól, ő a már említett kék ruhán, de még zöld díszítéseket viselt. Most egyébként a VPOP-t vezeti.

 13. ikvapatak — 2012-06-21 19:31 

Az én időmben (83-84) a HÖR tábornokok semmilyen “megkülönböztető jelzést” nem
hordtak ugyanolyan ruhájuk volt,mint a honvéd
tábornokoknak. Mondtuk is mikor Ábel vezérőrnagyot először láttuk, hogy “hát ez meg nyúl!”

 14. Estván — 2012-06-21 21:21 

Mindenre fény derült! Egy másik fórumon olvastam, hogy a 80-as években MINDEN tábornok barna ruhát hordott piros cafrangokkal. Függetlenül attól, hogy nyúl, határőr, repülős, vagy akár sün. Gondolom a pénzügyőrökkel, tűzoltókkal, bv.-vel ugyanez lehetett. Hadihajós tábornokunk meg szerintem Őfőméltósága után nem is nagyon volt :)

 15. Bigjoe(HUN) — 2012-06-22 17:14 

Beugrott:
Egy alkalommal (HŐR-ség napja) a BM-ben “vendégeskedtem” Kuncze úr idejében. Ott volt az összes HŐR főméltóság (sima Hőr-ből csak én), az Orsz. para is, meg sok pilótának kinéző rendőr tábornok, meg más pizsamások. (az elején józanul, utána kitudja)
Meg a Lekvárosból Usztics.
Ekkor figyeltem ki a csíkjukat, igen-igen egyforma volt.
Ja:A Matyi vaskosabb borítékot kapott ,mint a HŐR-ők, azóta nem csipem.

 16. Estván — 2012-06-22 18:30 

Figyu, Uszíts Gárdás volt akkoriban a HŐR első számú PR arca. Meg micsoda karriert futott be Végváron: kiképző fatörzsből egyből valami irodista hangya lett :)
Sőt utána még asszem Ciprusra is ment békét fenntartani sün jelmezben + világoskék barettben :)

 17. vadlab — 2012-06-19 10:10 

Jó volt köszi. Én anno Szabadszálláson kezdtem, ott nem voltak csak 3/4 parkettások. Tatán már azért ott volt a Dandártibi is, de egyszer jöttek több csillagos teli parkettások is…
Boci ruhám nekem is volt egyszer, amikor HKSZ-t játszottunk, írnokként ott kellett lennem a zpk mellet és hát tök hülyén néztem volna ki a zöld ruhában. Persze a HKSZ után visszacserélték a zöldre…
Akkor fordult elő az is, hogy tisztelgett nekem a másik sorkatona, egy vonulás voltunk, de nem ismert és abban az időben leginkább a HT-k voltak csak bociban, nem figyelte hogy nincs rajtam semmiféle rendfokozat jelzés.

 18. Estván — 2012-06-20 00:31 

A HKSZ körüli dolgok külön iromány témája lesz, arról is van mit mesélnem. Dandártibi is fel fog tűnni nálam a későbbiekben :)

Esténként a kapuszobáról vacsorázni menet, illetve visszajövet az őrszoba melletti kiskapun át tudtunk a vezérkari és a laktanyai terület között közlekedni. Csengetni kellett, és kijött a fogolykísérő a kaput kinyitni.
Itt nekem (meg gondolom a többi I. kapusnak is) rendszeresen tisztelgett az egyik Fejérjavítós csávó, aki gyakran adta ezt a “kulcsfigura” szolgálatot, pedig többször megkértem, hogy ne tegye :)

 19. Estván — 2012-06-20 00:51 

mármint nem a szolgálatot ne tegye, hanem a szalutálást :D

 20. szunditj — 2012-06-19 21:16 

Amikor én voltam Tatán, a hadosztály parancsnoka még Annus Antal ezredes et. volt, neki kürtszó és „hadosztály vigyázz” dukált. (a rendszerváltás után altábornagy lett, aztán kinevezték valahová Afrikába nagykövetnek és egy repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztette) Gondolom a harckocsizóknál „ezred vigyázz” volt, nálunk amikor reggel megjött az őrnagy zlpk., akkor „zászlóalj vigyázz”. Később Dobkőn volt két zászlósunk, egy hülye öreg (ráadásul még rosszindulatú is) és egy még hülyébb még öregebb. Nekik csak annyi volt, hogy amikor reggel feljöttek Esztergomból, akkor az ügyeletes körbeszólt orifonon: na a két marhát már megint fel ette a rosseb.

 21. szunditj — 2012-06-19 21:53 

Én úgy hallottam, hogy ez a 90 m. gyakorlót nem volt népszerű, mert nem szellőzött az anyaga és így gyorsan befülledt. Állítólag a legújabb (egyenlőre kísérleti) már azt is tudja, hogy infrában is álcázza viselőjét. UL? Nekem még 65 m. volt, az nagyon strapabíró anyagból készült, semmi műszál nem volt benne és megfelelő méretben –én mindig egy-két számmal nagyobbat hordtam- még kényelmes is volt.

 22. Estván — 2012-06-19 23:32 

Amikor jobban megismertük a cuccot, mi is tapasztaltuk, hogy az elől combközéptől lábszárközépig, ill. hátul az ülepen megduplázott anyag, meg az összességében túl sötét tónus nyáron növeli a hőterhelést, ezért is örültünk a pólós lazáskodásnak, meg hogy nem kellett bakancsba tűrni, az aljába gumiszalag van varrva.
A 2000M nyári gyakorló jenki mintára egy vékony ripstop, azaz hasadásgátló szövésű anyagból készült. Sajnos a magyar ipar ezt csak “rip” kivitelben tudta prezentálni :) ezért hamarosan meg is szűnt a harctéri viselése, már csak laktanyán belüli nyári gúnyának használható. A 90M későbbi szériáiban markáns alapanyag- és festékszínváltás volt, ezek a darabok valahogy “gagyibbnak” is tűnnek.

Az infrával kapcsolatban pont az ellenkezőjét olvastam (tán a combatgear-en): katonák házitesztjén a 87M -ez volt anno az ejtőernyősök, majd a határőrök viselete- jobban teljesített a boci variánsoknál.

 23. Estván — 2012-06-20 00:46 

Ja, még valami. A boci ruhás képen a legalsó zubbony, amin a Klics név olvasható. A volt gazdija az én katonaidőmben az Alba Regia-ban szolgált, akkor őrmesterként. 2004-ben rohamlövész minősítést szerzett, látható a nemzeti színű pajzs fölött a rohamlövész felvarró számára elhelyezett tépőzár is.
A fotó forrása Bencsik Pisti military shopos honlapja (remélem ez így nem reklám).

 24. tiboru — 2012-06-21 19:18 

Estván írja:

“Találtam képet Béndek József altbgy.-ról, a Határőrség utolsó orsz. pk.-járól, ő a már említett kék ruhán, de még zöld díszítéseket viselt. Most egyébként a VPOP-t vezeti.”

Erre mondják, hogy a káder nem vész el, csak átalakul :-)

 25. nedecz — 2012-06-22 10:04 

Egy laktanyában a HM-nél-hadd ne nevesítsem most…-történt,hogy a kopasz kapus előtt megállt a kapun túl egy H-s rendszámú kocka Lada.Kapu nyit,a zsilipbe beenged.Odalép a sofőrhöz,benéz.Téli időszak lévén kabát volt a két bent ülőn.( Ez volt az:http://www.google.hu/imgres?hl=hu&client=firefox-a&hs=5eK&rls=org.mozilla:hu:official&biw=1073&bih=554&tbm=isch&tbnid=G6-vIGiEgrpfsM:&imgrefurl=http://www.szabosag.com/pages/category.php%3Fid%3D14&docid=tSO7JX9YCIF43M&imgurl=http://www.szabosag.com/images/large/248k.jpg&w=428&h=600&ei=JCbkT-HpE4-WswbW5qiDCQ&zoom=1&iact=hc&vpx=557&vpy=111&dur=167&hovh=266&hovw=190&tx=111&ty=117&sig=117770093097576413358&page=3&tbnh=171&tbnw=122&start=31&ndsp=16&ved=1t:429,r:13,s:31,i:211 Bevallom,a kabáton lévő “jelzések” nekem sem voltak mindig egyértelműek,ezért egy kissé együttérzek a kapussal.)
Azt mondja:
-A Hadnagy úrtól kérném a szolgálati igazolványt,az erdésztől pedig a személyit.
Az “erdész” talán elgondolkodott azon,hogy a tölgylevél több jelentéssel is bírhat,nem tudom.De nagyon ordítva szállt ki a kocsiból.

 26. Estván — 2012-06-22 18:47 

Az erdészen hisztérikusan felsikoltottam (gondolom, mint akkor az így nevezett…)
:)))
Egyik öregünk próbált segíteni, amikor a tábornoki rendfokozatokat ismételtük át. A teljes arany mező megvolt, csillagok 1-től 4-ig megvoltak, a csávó meg felteszi a keresztkérdést: És a tbk.-k gallérján mi van még? Hát “aggancs”!

Mondjuk erdésznek inkább a női posztóköpenyt nézném, a férfiakétól eltérő fenyőzöld színével. Volt nálunk egy zls. asszony, aki következetesen tőrm.-i csíkozással hordta. Mondjuk amúgy is elég paraszt volt, pl. b@szott köszönni az egyszerű sorosnak, de még csak biccenteni is. A lapátolásról nem is szólva. Egyszer reggel amikor ballagtunk le szolgálatba, ugyanígy viselkedett, nekem még tartott a hajnali morcosság, ezért megjegyeztem magam elé dörmögve: én meg majd visszatisztelgek bzmg. Gondolom, meghallotta, mert szúrósan utánunk nézett, de szólni nem szólt.
A másik megrögzött nemköszönő egy húszas évei hajnalán járó, Barbie baba jellegű jogász hdgy. volt.

Ruházattechnikai apróság: az említett női téli kabáttal egyező anyagból vannak azok a csíkok, amikre a Hungary meg a név feliratokat hímzik :)

 27. szunditj — 2012-06-22 21:31 

Az erdészről. Talán nem teljesen alaptalan legenda szerint a 65M kimenő-kabát Cinege min.et. ruhatárára vezethető vissza. Anno amikor az arra illetékesek a ’60-as években az egyenruha-csere lebonyolításán tanakodtak és már a kimenőn kívül minden megvolt, a min.et. már unva az egészet és nagyon nem szomjas állapotban a vadászkabátjára mutatott és kijelentette, hogy ilyen legyen és kuss. Állítólag.

 28. szunditj — 2012-06-22 22:18 

Én mindössze egyszer láttam élőben tábornokot. Ukrajnában voltunk gyakorlaton a szombathelyi lövészekkel. Már vége volt a gyakszinak, mi egy Lvov környéki vasútállomás mellett voltunk „kitelepülve” –pontosabban inkább csak ott álltunk. A lövészek vagonírozták be a BMP-ket hazafelé és a gondos hadtáposok az állomás mellett felállítottak egy kantin-sátrat, ahol mindenféle csokit meg üdítőket vehettek a megfáradt harcosok. Mi egy százados mellé voltunk beosztva, aki amolyan összekötőtiszt féle volt (ő tudott oroszul). Ott unatkoztunk, amikor őt keresték rádión, zárt csatornán, így nyílván fontos vagy bizalmas lehetett amit akartak tőle. Kinéztem a kocsiból hogy hol lehet és láttam egy kisebb csoport mindenféle tisztet, ott volt köztük ő is. Hát odamentem, megveregettem a vállát és mondtam neki, hogy jöjjön a kocsihoz, mert zárton keresik. Mondta hogy jó, mindjárt jön. Akkor néztem körbe alaposabban és egy vezérőrnagy magyarázott éppen valamit, őt hallgatták nagy áhítattal. Később mondta a százados, hogy ő volt az 5. hadsereg egyik valamilyen parancsnoka, egyben a honvédség legfiatalabb tábornoka (sajnos a nevére már nem emlékszem). Visszamentem a kocsihoz, jött a kilós is, mindenki intézte tovább a dolgát. Aztán valaki kopogott az ajtón. Kinyitottam és ott állt egy nagyon csúnyaarcú öregebb civil, úgy nézett ki mint egy erdélyi favágó, csak fejsze nem volt nála. Rögtön nekem esett (köszönés, bemutatkozás óne) hogy mit képzelek én, micsoda dolog ez, hogy vetemedhettem ilyenre, hát milyen trehány kiképzést kaptam, stb., hogy merészelek én csak úgy odasétálni valakihez egy tábornok mellett, meg díszlépés, tisztelgés, engedélykérés, és csak mondta és mondta. Néztem nagyot, hogy ki ez? Ő meg elmondta a magáét és feldúltan elviharzott. Utána mégegyszer láttuk a tbk.-t, megnézte a vagonírozást. Ott sétált az állomáson, amikor arra jött két sorkatona. Azok tisztelegtek, de ő kezet fogott velük, beszélgettek pár szót, aztán ment mindenki tovább. Főtiszteknél, magasabb beosztású parancsnokoknál (pláne gyakorlaton) az volt az érdekes, hogy a dolgukkal foglalkozva nem törődtek –észre sem vették- az ilyen apróbb szabálytalanságokat. De a sleppjükben mindig akadt olyan túlbuzgó valaki –leginkább tiszthelyettes-, aki ordibálva próbálta kioktatni a katonákat a helyes viselkedés szabályairól.

 29. szandokan — 2012-06-25 15:11 

Kedves Kelempájsz és más harcostársak!

A sors úgy hozta, hogy el kell készítenem a Magyar Televízió részére, Nyomsávon címmel a nagy határőr filmet. Itt Kőszegen, Körmenden stb. sok egykori parancsnokot megtaláltam, de a legjobb katonák, a legjobb vidám vagy akár tragikus történetek veletek együtt elmentek innen. Örülnék, ha jelentkeznétek, segítenétek abban, hogy igaz képet adjunk a mai fiataloknak a határőr mindennapokról. Várom jelentkezéseteket itt:

anyomsavon@gmail.com

Barátsággal,
Szandokán tizedes

 30. cattani — 2012-12-07 21:03 

Az nagy volt mikor a Kisvárosban Usztics ftörm.ből hadnagy lett. Biztos levelezőn végezte el a rendőr tisztit. :D

 31. Estván — 2012-12-07 23:21 

Én ismertem olyat, aki pénteken hazament mint őrmester, hétfőn bejött mint hadnagy :) mondjuk ő tényleg nyomta a fősulit levelezőn. Kiváncsi vagyok, hogy a sorosok közül hányan őrmesterezték le továbbra is, megszokásból…

Visszatérve a filmsorozathoz: Balogh Máté “fiam” is jól nyomta: őrm., zls., hdgy. A többiek azért sokkal realisztikusabban járták a szamárlétrát. Ha jól emlékszem, Járai őrnagyként kezdte, a végére ezredes lett. Illetve a pénzügyőr szereplő alhadnagyként kezdett, és talán kilósig jutott. Viszont kb. minden ezredesből tábornok lett előbb-utóbb :) Ez már csak azért is mókás, mert hát ezredes se lesz mindenki, az alezredes egy elég gyakori nyugállományba menős rf.: itt a blogon mondok kapásból vagy hármat :)

Sorkatonaként mi a továbbszolgáló bő 40-es szakszikon mosolyogtunk a legjobban… érted, lenyom 25 évet a seregben, és ennyi idő alatt három alu csillagot tud összehozni, nem egy viharos karrier.

 32. krux — 2012-12-08 15:31 

@Estván: Vannak köztünk alezredesek? Én azt hittem, hogy csak hozzám hasonló tisztességes közlegények vannak. Az általad említett, későn érő típusú hivatásosokra nekünk két dumánk volt. Az egyik a negyvenes hadnagyokra: “Milyen fiatal, és már hadnagy!” A másik az örökös őrnagyokra: “Hajam kevés, az is deres, sosem leszek alezredes.”

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.