361. – Ismét Hermes

Buksitizedestől a múltkor akkor búcsúztunk el (egészen pontosan: ő akkor búcsúzott el tőlünk), amikor – naplójában – befejezte a dunakeszi kutyás kiképzést, megkapta a második (tizedesi) krumplivirágot, majd egy dobozos UAZ-zal és egy zászlóssal visszadöcögtek Sopronba, azzal a céllal, hogy a gyakorlatban (magyarán: élesben a határon) kamatoztassa mindazt, amit belevertek megtanítottak neki és a kutyájának.

A 48-asba mentünk vissza és úgy, mint elődeink mi is egy pár órás gyorstalpaló kiképzést tartottunk a kopaszoknak. Egyik nap kint, a jól ismert D gyaktéren belázasodtam. Mentem a gyengélkedőre, ahol három napig nyomtam az ágyat, de a lázam nem nagyon akart csillapodni. A gyengélkedő nem igazán a gyógyulást szolgálta, mert állandóan takarítani kellett. Nekem, mint tisztesnek pedig ellenőrizni kellett a takarítást. Magas lázzal ez elég sz*r volt.

Három nap után kértem az orvost engedjen ki az őrsre, mert már kezdtem befordulni. Kaptam három nap szolgálatmentességet és pont a leszerelés váltás napján kerültem ki. Sajnos a leszerelőkkel már nem találkoztam. Talán ez alatt a három nap alatt jött ki rajtam az elmúlt fél évnyi (!) állandó kiképzés fáradtsága, mert ebben a szolgálatmentes időszakomban csak enni keltem fel… Még szerencse, hogy nem volt határzárás, bár később se volt jellemző (én egyben sem vettem részt).

Ezután elkezdődött a tényleges – végrehajtó – szolgálatom. Sokat jártam ellenőrző járőrbe, eleinte még járőrtársként, kb. 1 hónap múlva – miután kellő helyismeretre tettem szert és sikeres vizsgát tettem – már járőrparancsnokként is tevékenykedtem. A február kemény hideggel és sok hóval múlt el.  

Egy alkalommal nem volt kedvünk az előírt ellenőrző járőr útvonalat végigjárni, ezért úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a faluba a műúton oda és vissza is, közben meg csak eltelik az idő. Ahogy beértünk a faluba az első lámpa fényénél láttunk valami csomagot az út kellős közepén. Közelebb mentünk és egy szatyor volt az. Tudjátok mi volt benne? Nem fogjátok elhinni: 9, azaz kilenc üveg sör! Hát nagyon megörültünk neki. Körül se néztünk (mivel már késő éjszaka volt), hogy kié lehet, hanem hirtelenjében megittunk kettőt–kettőt. A többit meg felvittük az őrsre, ahol természetesen megosztottuk a többiekkel a hadizsákmányt: a határőrizeti ügyeletessel, az őrsügyeletessel és az induló félbe lévő őrsbakterral, magyarul a teljes belszolgálattal :-). Ez az esemény persze nem került be a HÖR-naplóba.

Máskor pedig – szintén EJ-be voltunk – az éppen bevonuló járőrt ellenőriztük. Két kopasz jött befelé; mi a járőrparancsnokkal elbújtunk egy farakás mögé, majd kivettük a tárat a fegyverből. Éppen lebukóban volt a nap, amikor odaértek. Erre kiugrottunk a farakás mögül és rájuk ordítottunk, hogy Állj!, majd töltőfogást vettünk a fegyveren. Szegények, szó szerint lefagytak, mint az op’rendszer és az egyikük csak annyit tudott kinyögni, hogy B*szd meg!  

Még a havas februárban jártunk, amikor egy szombat reggel arra ébredtem, hogy esik a hó, de valami gyönyörűen. Kicsit csodálkoztam is, hogy éjszaka, illetve hajnalban nem kellett szolgálatot adnom, de arra gondoltam, hogy napközben megyek majd EJ-be. De nem így történt: rendes portyára kellett kimennünk a mucki őrsre gyalog, a rendszerúton, majd onnan kocsival hoznak be. Az út – kb. 10 kilométer – végig az erdőn vezetett keresztül, több helyen elég komoly szintkülönbséget is le kellett győzni (például a hírhedt 54-es nyiladékot), mindezt térdig érő szűz hóban! Még a hólepel is vizes volt rajtunk, úgy megizzadtunk. Magammal vittem Kingát is. Szegénykém csak ugrálva tudta tartani velünk a lépést. A látvány még most is a szemem előtt lebeg, annyira lenyűgöző volt: a fehér táj, a 20–25 méter magas fák és a szinte kézzel fogható csend. Szerencsére Skiny, a járőrtársam is fogékony volt erre a látványra, így együtt élveztük a hóesés szépségét.

Nagyon szerettem Hermesen szolgálni. Kb. harmincan voltunk három hivatásossal; mint egy nagyobb család. Gépkocsi-parancsnokként sokat csavarogtunk autóval, így elég jól becserkésztük a környéket. Haza ugyan nem túl sűrűn jártam, de nem is különösen zavartattam magam emiatt, annyira jól éreztem magam.

A kocsmatemplomot rendszeresen látogattuk éjszaka, szolgálat alatt! A takarítónőnek az volt ugyanis a szokása,  hogy éjjel 2–3 körül ment takarítani (hogy miért pont akkor, máig sem sikerült kideríteni). Annyi volt a dolog pikantériája, hogy aprópénzt kellett vinni, mert nem volt váltópénz a kocsmában. De ezen az apró kis nüanszon nem problémáztunk.

Egyébként a kocsmában volt még rendszeresítve egy TBK (távbeszélő készülék, ami egy telefonkagylóból, rajta nyomógombbal, zsinórral és egy jackdugóból állt). Ha valaki visszatért eltávozásról vagy szolgálati útról és nem ment érte kocsi, akkor elkérte a kocsmárostól a telefont, kiment, bedugta a dugaljba és felszólt az őrsre.

Mi őriztük objektum-gondnoki rendszerben a már korábban megszűnt mucki őrsöt. Mellette volt a Határőrség egyik üdülője, ahová rendszeresen bejártunk néminemű szeszesitalért (ez az üdülő még most is megvan és üzemel, már több ízben megszálltam itt).

Egyébként a hermesi őrshöz tartozott az ország azon határszakasza, amit a trianoni békeszerződés és a soproni népszavazás meghagyott. Tehát én tényleg elmondhatom, hogy az ezeréves határt őriztem!

(A nyitóképen kincsi fotója Újhermesről, télen, innen).

41 hozzászólás

 1. nedecz — 2012-06-26 12:09 

Nincs is szebb az erdőnél,mikor szakad a hó…Imádom én is azt a tömény csendet.

 2. Bigjoe(HUN) — 2012-06-26 13:38 

Buksikám!
Te egy mázlista vagy!
Az erdőt minden évszakban nagyon szeretem, de főleg télen.
A magas (tehát a nagytól nagyobb:)) havat főleg.
A családot szoktam azzal háborítani, hogy elviszem őket a Mátrába – miután esett egy emberes adag.
A kisebbik lányom 4 éves volt, amikor a nagyszülőket (az ÖregeBig& Bigmama) fülön fogva elmentünk egy erdei “sétára”.
Az aszfalt már nem volt havas (takarították), de bent az erdőben az ösvények helyén rendesen comb felett ért.
A gyerek a hátunkon, nyakunkban, ahol leért a lába (és a feje kilógott a hó felé) ott jött a lábán. (nem szerencsés hóba fulladni)
Bigmama nem az öregBig nagyon bírta azt a röpke 14-15km amire elvittem Őket.
Az utolsó méteren anyám azt mondta (miközben levegő után kapkodott):
– Fiam, a boltig sem megyek el veled többet.
Végül is mindenki túl élte.

 3. buksitizedes — 2012-06-26 16:19 

Örülök, hogy tetszett, Barátom.

 4. buksitizedes — 2012-06-26 22:38 

Erről eszembe jut, hogy egyszer én is “megsétáltattam” egy kopaszt, amikor portyán voltunk. Előtte az ügyésszel megpakoltattam a rádió hord tokját pót akkumulátorokkal, hogy minél jobban belevágjon a járőrtársnak a vállába az összesodródott heveder.
A menetvonal utolsó egy órás menetidejét fél óra alatt zavartuk le, természetesen a menetvonal változatlan volt. Szegénykém majd kiköpte a tüdejét…

 5. Estván — 2012-06-26 19:48 

Ezek szerint télen (vagyis amikor esett a hó) hólepelben járőröztetek. Hushegyi ales könyvborítóján pedig láttam, hogy a fotókon szereplő srácok tölgyfalevél mintás álca kezeslábast viselnek.
Kérdezem a tisztelt “régi” és “újabb” határőröket, hogy ezt a kezeslábast határszolgálatban mindig használták, vagy csak külön utasításra?

 6. buksitizedes — 2012-06-26 22:31 

Nyári álcaruhánk nem volt, csak hólepel és fehér overallunk volt télen, de az őrsparancsnok ebben elég liberális volt, mert nem foglalkozott az öltözékünk ezzel a részével. Csak akkor nem volt szabad felvenni a hólepelt, ha a járőr okmányellenőrzést is ellátott a közúton.

 7. Bigjoe(HUN) — 2012-06-27 07:53 

Szerénytelen személyem akkor találkozott a HŐR álcaruhával – talán a tavaszi-nyári “dizánnyal” – (nem a bocival) amikor speciális lő kiképzésre mentünk.
A lőtér zárását a srácok ilyen kámzsás cuccban végezték. Két Hőr volt egy poszton, az egyik egy böhöm nagy rádióval a hátán. Megmosolyogtuk szegényeket a rádió miatt, mert az NBH-nál mi már kis kézi kütyüket használtunk.
Ez a srác meg egész nap cipelte azt a vackot.
Tényleg hány kg-s volt a rádió?
(És mi réz volt abban tetyvírem!?)

 8. buksitizedes — 2012-06-27 08:50 

Így utólag visszagondolva ~5 kg, de az elvékonyodott, összesodródott heveder elég rendesen belevágott az ember vállába és ezért jóval többnek érezte… :-)

 9. Bigjoe(HUN) — 2012-06-27 09:06 

Az fájhatott.

 10. nedecz — 2012-06-27 11:07 

Csatlakozom! Az orosz walkie talkie…Imádtam.
A kihúzott antenna rohangászások alkalmával jópárszor fejbecsapott.Egyszer szakadó esőben az esőgallér alatt volt a hátamon egy laza nyolcasban.Mikor beértünk,mindenhonnan folyt belőlem a víz,a rádióból is.De kibírta…Orosz technika,hiába.

 11. buksitizedes — 2012-06-27 11:26 

Azért kapta…. :-)

 12. nedecz — 2012-06-27 11:08 

És se hólepelt se álcaruhát nem használtam már… :(

 13. buksitizedes — 2012-06-27 11:23 

:(

 14. Estván — 2012-06-27 18:36 

Nektek 87M eje. gyakorló volt már, nem?

 15. buksitizedes — 2012-06-28 12:39 

Nem, nekünk is még a jó öreg 65 M. volt… :-)

 16. szunditj — 2012-06-27 19:21 

Ha az az R-107-es volt, akkor a súlya majdnem 17 kiló volt. Ehhez társult 1 (egy!) W-os teljesítménye. De az orosz (mert orosz konstrukció volt) katonai szabvány szerint kibírta, ha ernyő nélkül kidobták egy repülőből. Pl. anno a KÜM, a HM MEO-ja a legegyszerűbb híradó-technikákat is 100 G-s rázópadon (is) tesztelte, ami ezt nem bírta ki, azt át kellett tervezni. Volt egy Videoton által tervezett modernebb változata is, amin a frekvenciákat nem mechanikus skálán, hanem LED-es kijelzőn lehetett állítani, de az sem sikeredett könnyebbre. Nekem szerencsére csak keveset kellett cipelnem, nálunk a kocsikba volt beépítve. Mi főleg a nagyobb testvérét, az R-111-est használtuk (az R-142-ben két ilyen volt), az már 75 W-os volt, de kb. 50 kg. És ha 100%-on használtuk, behorpadtak az akkumulátorok.
Számomra az a legmeglepőbb, hogy nemrég a NET-en ismét láttam az R-142-es kocsit, még mindig ugyanazokkal a híradó-technikákkal van rendszerben. Pedig pl. az R-111-es és az R-130-as rádiókat egy régóta nyugdíjas kollégám már akkor is használta, amikor az ’50-es években volt távírász a Sziklában. Még mindig használ 50-60 éves konstrukciókat a Honvédség? Egyébként a feladatuknak végül is megfeleltek, de hogy ma hogyan tudnak velük a modern digitális és titkosító technikákkal forgalmazni, az számomra talány.

 17. szkv — 2012-06-27 19:46 

A nyári álcaruha ugyan létezett, de a terepviszonyaink véget nem nagyon használtuk.
Rajtam csak a kiképzésen volt, utána nem használtam.
Már pontosan nem emlékszem, de úgy tudom hogy a HŐR szabályzatban nem kötelezővé téve.
Őrsönként változhatott az előírás.
A mozgó járőrön (Nyomos, Löket) nem sok értelme lett volna, mivel a mozgás által nem tudott a környezetbe beolvadni.

 18. Estván — 2012-06-28 00:31 

Most a határrendész feladatokat ellátó rendőrök állítólag láthatósági mellényben járőröznek a zöldhatáron :)

 19. ikvapatak — 2012-06-26 21:15 

Amikor én szolgáltam,Hermes volt a soproni kerület egyik legnyugodtabb őrse.
Az akkori 16 őrsből ez az egyik,ahol egyszer sem voltam razzián.
A leírt ellenőrzés kissé veszélyes. Mi van ha a járőr is töltő fogást vesz?
neki bent volt a tár…

 20. buksitizedes — 2012-06-26 22:25 

Hát igen, ahogy a mondás mondja: “kockázat nélkül nincs rizikó” :-)
Tény és való, hogy veszélyes volt, de fiatalok voltunk és – utólag bevallva – kicsit felelőtlenek. De szerencsémre Szent László királyunk vigyázott rám.

 21. tiboru — 2012-06-27 13:25 

Ha már Szent László:

http://tiboru.blogrepublik.eu/2012/06/27/szent-laszlo-kiraly/

És boldog névnapot minden druszájának!

 22. nedecz — 2012-06-27 16:19 

Köszönöm! :)

 23. buksitizedes — 2012-06-26 22:28 

Ja, Te mikor szolgáltál Hermesen?
Nem írnád meg Te is a memoárjaidat egy (vagy több) posztban?
Egy kis soproni erősítés jól jönne a kőszegi túlsúllyal szemben? :-)

 24. ikvapatak — 2012-06-27 20:53 

Nem Hermesen szolgáltam,hanem Sopronban
a kerületnél mint rádiótávírász,de ha ember
miatt jelzett be a rendszer,vagy a nyomos járőr
emberi nyomot észlelt,nekünk is menni kellett.

 25. szkv — 2012-06-27 12:33 

Buksitizedes: Dicséretben részesítelek az írásért, de a menetvonalról való letérés és a szolgálatban való italozásért fenyítést érdemelsz. Nem elég hogy szolgálatban tiltott cselekményt követtetek el, de magát a belszolgálatot is a bűnre csábítottátok. Ez már derék jó Haynau elvtársnak is sok lett volna.
A fél soproni erdőt lekellet volna tarolni, ( Csak azért nem az egészet, mert az akasztásnak is maradjon) hogy elegendő papír álljon rendelkezésre az ítélet indoklására.

 26. buksitizedes — 2012-06-27 12:39 

Haynau ales is csak azért fenyített, amiről tudott… :-)
Amiről meg nem, az nem fáj.
Úgy csináltuk, hogy ne legyen bukta a dologból…

 27. szkv — 2012-06-27 20:05 

Egy esetben eltértünk a parancsba kapott menetvonaltól és lebuktunk a pol tiszt előtt.
Mire a szoliból bevonultunk már a BTK elő volt készítve és a pol tiszt részéről megtörtént a felolvasás. Ugyan kötél nem szerepelt a felsorolásban, “csak” a bal 2-es “lakosztály” lett kilátásba helyezve.
Ha még egyszer előfordul, akkor szigorúbb leszek hangzott a kemény figyelmeztetés.

A találkozón majd kielemezzük.

 28. nedecz — 2012-06-27 16:19 

Kicsit nézelődtem a Youtube-on…

http://www.youtube.com/watch?v=r6jkq1-ol3w

 29. Estván — 2012-06-27 18:38 

Húha. Meghatározom, hogy AZONNAL mondja meg valaki a 2:47-től hallható muzsika címét, szerzőjét! :)
Erősen rám tört tőle a nosztalgia…

 31. Estván — 2012-06-27 18:28 

Minden Tisztelt Bajtársnak, aki valaha zöld váll-lapot hordott (mezei HŐRcsögtől altábornagyig), boldog Határőrség Napját kívánok! A Dolgozó Nép nevében köszönet a sok-sok évi szolgálatotokért!

Illetve innen is a Jóisten éltesse a Szent és kevésbé Szent Lászlókat! :)

 32. nagyviky — 2012-06-27 19:57 

OFF
Izé. Lesz idén nyáron is valami tali, valahol? Vagy tán volt?

 33. muki — 2012-06-28 14:18 

1989-ben a kőszegi MJCS–nél még volt nyári és őszi álcaruha és hólepel is
amiket én is használtam sőt az úgynevezett – öfit- is.
Nedecz bajtárs: az öregnél vagyis Gazsi szds-nál cseréltem a ruhát .A hólepellel
mindig harc volt köztünk .A kissé sáros hólepelből ha megszáradt dörzsöljem ki a sarat mondta ő. “Szás ” elvtárs majd bajtárs- a hólepel az hófehér-dacoskodtam neki aztán végül minden ruhámat kicserélt így álcázhattam magam és a kék túrás iskolás csoportok 5-méterre elmentek mellettem,hogy nem vettek észre.
A Gazsit én ilyennek ismertem nem ,nem lehet aztán mindent megcsinált.

 34. nedecz — 2012-06-28 14:45 

Ó,igen. :) Ez Gazsi szás.
Jó fej volt ő is a maga módján.Nagyon alakias volt,nagyon kockásan értelmezte a HÖR 4.-est meg a SzolgSzab-ot,szívta a vérünket.
De nekem rossz szavam nem lehet rá.Csak akkor cseszegetett,ha volt oka.
Kíváncsi lennék,mi lehet mostanság velük…Juhos,Gazsi,Darabos,Fucin…

 35. nedecz — 2012-06-29 08:07 

Határozott előnye a bokaficamnak,hogy van időm túrni a netet…

http://felsoszolnokiors.gportal.hu/gindex.php?pg=24060451&gid=2218385

 36. buksitizedes — 2012-06-29 10:29 

Jobbulást kívánok, Barátom… :-)

 37. nedecz — 2012-06-29 10:35 

Köszönöm szépen! :)

 38. Bigjoe(HUN) — 2012-06-29 11:18 

Gyors felépülést.
A ficam az nem kellemes, nekem a bal kezemen volt nemrég, nem jó érzés.
Főleg amikor érzéstelenítés nélkül helyre rakta a doki.. (doki? hentes)
Ja, Isten éltesse a Lászlókat, Pétereket, Pálokat, meg engem is….

 39. grimes — 2013-11-01 23:19 

Újhermes és a Magas-bérc kilátó közti erdőben, a kilátó felé haladva jobbra, nem messze az út mellett van egy félkör alakú bunker, a bejáratánál mindjárt egy kb. 2,5 méter mély aknával, illetve a bunker mellett is található egy mélyebb akna, alján valamilyen vezetékkel és egy csappal. Az is a határőrök egy őrhelye volt, tudtok erről valamit? Vannak még hasonló létesítmények a hegyvidéken?

 40. buksitizedes — 2013-11-04 18:40 

@grimes: Biztos, hogy nem. Nem messze az őrstől volt a Szent-István akna ami a bányához tartozott.

 41. grimes — 2013-11-07 00:34 

@buksitizedes:
Igen, a Szent-István aknánál is jártam már, de ez a valami még a kilátó előtt van. Nagyjából az Újhermestől nyugatra található réttől délre. Talán tudok majd feltölteni róla képet.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.