362. – Köszönés


Elöljáróban azoknak, akik még túl fiatalok ahhoz, hogy saját emlékeik legyenek az átkosból, gyorsan elmondom, hogy a szabályszerű katonaköszönés-válasz az elöljáró „Jónapot, elvtársak!”-jára annó (is) az „Erőt, egészséget!” volt. Minden további releváns információ a kiliános eskütétel előkészítéséről Szögyi mai posztjában olvasható.

Alapkiképzés vége felé elérkezett az a naaagy nap, amikor kivezényeltek minket a lőtérre, ahol mindenki megkapta a maga három golyóját, és életünkben először géppisztollyal lelőttük, amit le kellett. Vagy nem. Mindenesetre a célalakok mindenkinél eldőltek :-) Nem tudom, mi a való, mi nem, mindenesetre köztünk az a szóbeszéd terjedt, hogy aki nem lő legalább megfelelőt, az nem esküdhet fel. Mivel mi katonai főiskolán voltunk, ez valós fenyegetésnek tűnt számunkra, hál’istennek mindenki megkapta a minősítést, akkor már csak az az egy-két nap az esküig, aztán mehetünk is az alig várt első eltávunkra.

Ebéd után a kiképzők vezetésével kiballagtunk az alakulótérre, jééé, csak nem esküpróba??? Talált, süllyedt. Kicsit arrébb ott lófrált a tanszékvezető (illetve most éppen zászlóaljparancsnok) ales, éppen azt méregette be törzsosztály katonáival, hogy hova kell majd az eskün beállítani a két-három MIG 21-est (azért a légierőnél volnánk, vagy mi a szösz?), mi vagy kétszer eljátszottuk azt, amit kellett, az eső is elkezdett cseperegni, nyomás be a körletbe, fegyverkarbantartás.

Ahogy ott a folyosón csinálunk úgy, mint aki csinál valamit, nyílik a tanterem ajtaja, kijön rajta az ales, arcán olyan mosollyal, mint egy jóllakott óvodás, utána meg kiképzőink, a másodévesek. Mit mondjak, a gyak. századpéká Kálmán arca olyan volt, mint aki éppen ecetes csokit majszolgatott, és közben Marx Tőkéjét olvasták fel neki. Csehül. Összenéztünk, és abban mélységesen egyetértettünk, hogy itt és most ez a helyzet olybá mutat, mintha valakik oltári lebaxxásban részesültek volna az elmúlt percekben. Olyan szempontból igazunk volt, hogy alig tűnt el az ales az irodájában, Kálmán elkezdte előadni a fába szorult féreg című magánszámát: fegyverkarbantartást abbafejezni, öt perc múlva sorakozó az épület előtt. Kémeink jelentették, hogy ezalatt az öt perc alatt a szolgálattól felhívta a többi újoncszázadot, és mint első század századpk-ja, mindenhol újabb esküpróbára rendelte ki az egész bagázst. Amíg összeszedelőzködtünk, a rajpékák leadták a drótot, hogy az előző próbán a közelben kolbászoló ales figyelt is erősssen, és nagyon nem volt megelégedve a látottakkal, de még inkább a hallottakkal. Az elöljáró köszöntése (leírása szerint) egy suttogókórusra emlékeztette, az utolsó „Hajrááááá” meg egy szorulás utáni megkönnyebbülés sóhajának tűnt számára. És akkor most ezért kell nekünk az egyre inkább csöpögő esőben megint kimenni az alakulótérre, mert az ales felesége nem adta meg neki azt, amit kívánt, és emiatt minket kellett b@szogatnia.

Bevonulunk, mivel első század, első szakaszban voltunk, lassan lyukat lépdelünk magunk alá helybenjáráskor, míg a teljes kompánia bevonul, eközben indult ám a szervezkedés. Hogy honnan indult ki, nem tudom, de az tény, hogy mire az utolsó század utolsó szakasza is a helyére került, már legalább 80 %-os lefedettségünk volt. Lépés állj, Kálmán mint elöljáró bevonszolja a seggét jobbról, megáll a zászló (helye) előtt, három perc valamennyi másodperc a himnusz, utána begörcsölt jobbkézzel végigballag az arcvonal előtt, túlsó végén visszafordul, be középre, és ahogy azt kell, elhangzik a „Jónapot, elvtársak!”. Erre az előbb megbeszélteknek megfelelően, teli torokból, akkora hangerővel, hogy egy Fradi-meccs ahhoz képest délutáni csendespihenő: ISTEN HOZTA!

Embert úgy összezuhanni még életemben nem láttam; kicsi híja, hogy azonnal el nem sírta magát. Mint a villámcsapás végigszaladt a srácban, hogy ez most tényleg akkora üvöltés volt, hogy szerintem még bent a városban is hallották, de az ales az irodájában biztos, ha ebből ügyet csinál, akkor varjú az ágon, meg megrohadó műanyaglakat, de hogy az addigi kiváló minősítése, meg az ezzel járóak, az mind csak úgy hussss… De valahogy ez nem nagyon tudta meghatni a vele szemben álló, és egyemberként bazárimajom-kategóriában röhögő zászlóaljat. Valami katartikus élmény volt nekünk, az egész eddigi alapkiképzési szívás feszültségét adtuk ki magunkból, f@szom sem bánta Kálmán jókisfiúságának elvesztését. Még a szakaszpékák, akik pedig szintén a legkatonásabb emberek közül kerültek ki, még ők is csatlakoztak a mosolygókórushoz.

Kálmán lassacskán magához tér, szemében gonosz light ON, no, akkor irány balra fordulva, lépés indulj, kivezet minket az alakulótér hátsó kijáratán a reptér irányába. Mivel ez számunkra új figura, eddig nem volt ilyenről szó az esküpróbákon, elkezdünk hát találgatni mi következik. A szakaszpékának az a véleménye, hogy ha most tényleg lelökte az agyáról a gőz a fedőt, akkor most lehet, hogy a reptérkörbefutás zászlóaljszinten című előadás fog következni. Ezzel folyamatosan fenyegettek mindenkit az eltelt idő alatt; azért ha csak azt vesszük, hogy a futópálya az maga több, mint két kilcsi, no meg a reptér keresztbe is van egy, akkor 1+2+1+2=6 kilométer, ráadásul esőben, a szebbik gyakorlónkban, amit aztán majd valahogy rendbe kell tenni, plusz a csúzli is hogy fog kinézni… szép kilátások.

A csapat eleje már kiér a szervízútra, a vége még csak az alakulóról jön kifelé, mikor Kálmán kettes fokozatba kapcsolja a szívatót: Nóta! Arra viszont nem számított, hogy Feri barátom, mint aki csak erre várt, ütemkésedelem nélkül belekezd, hogy „Hát a tied Kálmán, mért nem áll már…” a csapat meg beszámolás nélkül azonnal csatlakozik hozzá imigyen: ”Így a feleséged mással hál, más öleli, más b@ssza…”.

Saccperkábé eddig értünk el, amikor hátulról (mert Feri a sor végén volt termetéből kifolyólag) egy durr-puff, no ezt már kezd érdekes lenni, nem kellene megnézni, hogy mi is történt ott hátul? Lestoppoltunk, persze a hátulja közben jött, aztán mikor végül egy kupacban vergődött és veszekedett az egész zászlóalj, akkor megbeszéltük a dolgot. A mögöttünk jövő szakasz mint aki páholyban nézte végig a történteket, arra esküdött, hogy Kálmán akkorát rúgott Feribe, hogy a srác elemelkedett a földtől, aztán persze egy ekkora impulzusbevitel után nem bírta tartani a lépést, és úgy elterült a földön, mint a gyalogbéka.

Ekkor már Kálmán is megszeppent egy kicsit, Feri összevakarja magát, csakazértsem engedi magát eltaposni, rávigyorog a seriffre, és lazán közli, hogy mehetünk tovább, de ezt a ténykedést majd megfelelő helyen jelezni fogja. Erre aztán Kálmiból kiszaladt az összes lélek, sűrű bocsánatot kezdett el kérni a sráctól, Feri meg hajthatatlanul, csak a szabályok szerint hallgató elvtárs, egészen addig-meddig, amíg már majdhogynem könyörgött Kálmán Ferinek, hogy felejtsék már el ezt az egész incidenst, és mindezt ott a komplett újonczászlóalj előtt. Feri nem ígér és nem kér semmit (pláne nem kegyelmet), Kálmánból is kiment már az ideg, legyint, hagyjuk a fenébe, nyomás vissza a körletbe, megint fegyverkarbantartás.

Feri a hátralévő két napban egy szót nem szólt Kálmán felé, igaz, Kálmán is kerülte úgy, mintha leprás lenne. Aztán amikor eskü előtti napon délután felhangzott a „Század, vigyázz!”, mivelhogy eltávozott a tanszékvezető, Kálmán rá két percre megjelent egy kétdekással…

60 hozzászólás

 1. buksitizedes — 2012-06-29 09:25 

Ez nagyon ütős volt.
A katonai elhárítás nem tette tiszteletét a rendhagyó köszöntés után? :-)

 2. Bigjoe(HUN) — 2012-06-29 11:29 

Az Isten hozta! után gondolom, csak azért nem volt egy kis fogda, mert nem volt elég a fogda kapacitása, és végső soron elmaradt volna az eskü.

Gondolom a 21-sel nem kellet díszlépésben elvonulni.:)
Felteszem az áthúzásra meg nem volt “keret”, ezért maradtak lenyűgözve.
Megmászni nem lehetett őket?
Azért szép, hogy oda raktak néhány vasat.
Tényleg a többi alakulatnál pl.: harckocsizó, rakétás, légvédelmi..; flottillás, tűzszerész, stb. nem volt valami hasonló?

Nekem bejött volna, ha az eskü alatt ott parkol egy T-72 hk, vagy egy Scud, Tunguzka, 125mm akna-IED , a Nyulaknak egy boko r-vagy RÓKA (Aradi T.után szabadon)…….

Ja, a HŐR-nek meg egy MAFI, vagy egy afgán határsértő…….
Akikről meg tudni lehetett, hogy a 3.őrbe kerülnek, nekik egy előzetes fogda…
Feldobta volna a hangulatot!

 3. buksitizedes — 2012-06-29 12:23 

Vagy egy kutya…
Arra esküdtünk volna fel… :-)

 4. szogyi — 2012-06-29 13:40 

Gubanc nem lett a beköszönésből, a jó poént élvezték a felüljárók is.
A MIG-eket meg ott és akkor nem lehetett ugyan megmászni (még a vendégeknek sem), de mivel akkor még belül volt a repülőmúzeum, egyszer-kétszer oda is elvezényeltek minket.
Ez az áthúzás tényleg klassz dolog lett volna, de akkoriban Szolnokon csak egy felderítőszázad volt Delfinekkel, azokkal meg már csak nem égetjük magunkat… Amúgy is szervezetileg különálló volt a főiskolától.

Miniposztként:
Mikor ellátogattunk oda, a törzsfőnök, vagy az ezredpk, valamelyik a kettő közül elmondta, hogy legfőbb feladatuk a többi vadászezred idegesítése. Ez úgy néz ki, hogy felszáll egy L-29-es, nem nyilvános parancs alapján, és elsunnyog valamelyik reptér fölé, aztán mérik a fejesek, hogy mennyi idő alatt “kapják el” a készültségiek. Akkor esett le, amit azelőtt két évvel láttam Kaposvár felett, amikor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy 21-es hancúrozik a város mellett egy Delfinnel (ugyebár Taszár). Ment a dogfight vagy jó húsz percig, aztán amikor egyszer csak sikerült flottul beülnie a “hazai” pilcsinek az “agresszor” mögé, gondolom be is szólt neki rádión, hogy na most megvagy a fotogéppuskán, egy szép szétválás, és a 21-es bemutatott egy oltári klassz győzelmi orsót. Úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva teljes gáz + utánégető, emelkedő ívben. A végén még az is lehet hogy egy kicsit megkarcolgatta a hangsebességet, mindenesetre a város keleti felének utána egy ideig csengett a füle….

 5. Bigjoe(HUN) — 2012-06-29 15:16 

Akkor a 21-nek igen lassan kellet mennie,. persze jó pilótával….
uff
A (szolnoki) tanműhely falából már akkor is kiállt egy gép orra?
Mivel csak “Hőr” voltam ezért elsőre nem eset le, hogy miért lóg ki a falból a nózija, aztán Poko felhomályosított, hogy a falon át nem jön ki a radar/rádió/fény/ET jele, ezért a gépet be a nóziját meg kifalazták.

Hangrobbanás

Kiscsirke koromban a “tetyvéri” MIG/SZU/mitomén gépek mindig a debreceni Homok kert felett lépték át az 1M-t, az ablakok rendesen mozogtak, sok helyen ki is mászott a keretből, hol egy be-hol apróban.
Sokszor fültanúja voltam…..mit mondtok, tessék? He….?

Ja, az IAF egyik kedvenc a gépesített rendezési terve a következő volt:
azaz a fegyver nélküli megtorlás (csak a terror akciók megtorlásából) az úgy volt, hogy olyan magasságban mentek az arab területek (főleg lakott) felett, hogy a Mach kúp alsó része leért.:) (nem a 21-s szívó csatornájában lévő mert az nem nagyon nekik, hanem a hanghullámok)

Akinek nincs meg: ha a Mach kúp leér, akkor mindent összekócol, házat, ablakot, falakat, embereket, mindet összetör.

 6. Bigjoe(HUN) — 2012-06-29 15:19 

A kutyás alakulatnál egyértelmű.
Ha a Sasok madarat kaptak, a nyulak bokrot, akkor a KAF-ok……

 7. szunditj — 2012-06-29 19:29 

Nálunk Tatán volt minden, T55-ös, T72-es, mindenféle puskák gúlákban, stb. Az alakulótér hátsó részén pedig felállítottak egy lokátoros és egy rádiós kocsit is. (Tatán mindenféle alakulat volt, annyian voltunk mint az oroszok) Aztán eskü után, amikor az alakulótér kiürítése ment a díszmenethez, ott vonultunk el ezek mögött. A hátsó ajtajuk nyitva volt, tele friss öregekkel, akik vadul rázták a centijüket az elvonuló századoknak.

 8. szunditj — 2012-06-29 19:35 

Az áthúzás úgy lett volna klassz dolog, hogy miután elvonul a frissen felesküdöttek díszmenete, néhány repülőgépet katonák kötelekkel (mint anno az egyiptomiak a piramisok köveit) elvontatnak a dísztribün előtt. Biztosan nagy sikere lett volna az elöljárók és a látogatók körében.

 9. szunditj — 2012-06-29 19:44 

Lehet hogy rosszul tudom, de én úgy emlékszem, hogy a hangsebességet csak nyolc vagy tízezer méter fölött volt szabad átlépni. Azalatt nagyon belerúghattak a pilótába, mert komoly károkat lehet vele okozni. Eleve 200 méter alatt nem repülhettek sehol. Igaz a szolnoki Tisza-híd alatt sem volt szabad átrepülni, mégis időről-időre megcsinálták.

 10. SzJoe — 2012-06-29 19:46 

Szögyi: Ilyen hancúrt egy MI-8 körül keringőző két (talán) MIG-29-es géppel láttam egyszer. Nagyon elámultam a pilóták és a gépek képességei láttán, hiszen épp csak nem esett le a két vadász a levegőből, ahogy szinte egy helyben pörögtek a lassú szitakötő körül!
Az eredeti témához: -Az eskütétel gyakorlásakor annyit alakiztunk, hogy a Honvédségnél nem volt annyi szívatás, mint ott. Bosszúból mi is beköszöntünk az ünnepélyes alkalomból a kedves felüljáróinknak… A válaszunk az akkor (is) éppen adásban lévő Abigélből vett Isten Áldásával volt… A hatás leírhatatlan, néhány fej erőteljesen rezgett a parketták fölött. Viszont egy egész évfolyamot nem akartak/tudtak egyszerre megfenyíteni. Botrány nem lett belőle, mert a nézők azt hitték, szabályos volt minden. Na, utána volt egy kis futás fekvőtámasszal kombinálva, viszont egyéb megtorló intézkedés nem történt. Mindenesetre a személyi lapomon nem szerepel a kis meglepink említése.

 11. szunditj — 2012-06-29 19:55 

A Delfin/MIG21-es fordulóharc eredménye korántsem egyértelmű, mivel a két típust eltérő sebességekre és azon belüli manőverezésre tervezték. Anno Vietnám fölött az akkor már nem fiatal MIG17-esek sok légi győzelmet arattak a szuperszonikus gépcsodák ellen, ha sikerült őket „dog-fight” fordulóharcba kényszeríteni. Persze jó pilóta kellett hozzá, de az minden fegyverre igaz, hogy annyit ér, mint a kezelője.

 12. szunditj — 2012-06-29 20:04 

Volt egy NATO hadgyakorlat Magyarországon, ahol a vendég F15-ök többek közt a helikopterek elleni légi harcot is gyakorolták. Akkor még nem csak egy bevethető MI24-ünk volt, mint manapság. Az ami pilóták meglepődtek, hogy milyen kemény ellenfél tud lenni egy ilyen „szitakötő”, az utólagos kiértékelés szerint le is lőttek volna néhány vadászgépet. Igaz, éles harci helyzetekben ilyen eredményt soha nem sikerült elérni.

 13. Bigjoe(HUN) — 2012-06-29 20:15 

Igen valóban volt/van hasonló szabály, pontosan a lökéshullám miatt.

 14. Estván — 2012-06-29 22:53 

Kántor gazdájának/vezetőjének (az igazinak) a temetésén a rendőr díszszakasz (már ha pár AMD-s, bőrdzsekis rendőrt lehet díszszakasznak mondani) mellett volt kint néhány blöki vezetőstől.

Nekünk ugye már csak gyorstalpaló eskü jutott, de azért kik. közp. sorakozókon ki volt mindig rakva két AMD gúla :)

 15. Estván — 2012-06-29 23:47 

A poszt eredeti témájához: Fehérváron az “erőt, egészséget!” helyett gyakran ment az “erős egérmérget!”. A baj csak akkor volt, amikor a banda felénél többen harsogták az alternatív verziót, ilyenkor rendesen ki lehetett hallani, és az ezredpk. morcosan nézett :)
Egyszer járt nálunk a görög vezérkari főnök. Miután meghallgattuk a görög himnuszt ( http://www.youtube.com/watch?v=XaUJHkEKTVk&feature=related ), amit én jobban el tudtam volna képzelni valami cirkuszban vagy egy Zorro-filmben, -bocs a görögöktől- az öreg megpróbált magyarul köszönni:
- Jorreget, kotonok!

Egyébként most nem tudom, hogy van, de nekünk általános meg középsuliban a testnevelés óra is “erőt, egészséget!”-tel kezdődött.

Talán a KMZ-nél van most az a rendszer, hogy a felüljáró köszönésére a válasz “bevetésre kész!” A viccesebb bakáknál ez “nevetésre kész!”

Egykori doktor álamfőnket hallottam, talán a tisztavatáson amint nem érces hangon, katonásan, elnökösen köszönt, hanem mint egy tv-műsorvezető: “Hölgyeim és uraim! Jó reggelt kívánok!”

 16. Wendiii — 2012-06-30 09:36 

Ehhez képest 1997-ben Kcsekeméten a nyakunkba robban a legénységi éhezde homlokzatának az üvege, mert egy önfeledt amcsi pilóta a reptér felett gyorsult hangsebesség fölé. Az mindenesetre érdekes volt, hogy nyomon tudtuk követni a lökéshullámot az ablakok törési iránya alapján. :)

 17. szunditj — 2012-06-30 11:21 

Április 4.-ét mint mindenhol, nálunk is megünnepeltették. A laktanyában központi esemény nem volt, de minden egység „saját hatáskörben” megtartotta a maga kis ünnepét. Amúgy –ünnepnap lévén- nekünk is szabadnap volt, ünnepi ebéddel, szabadfoglalkozással, de nem lett volna katonaság a katonaság, ha nem adták volna meg ennek is a módját. Reggel felsorakozott a zászlóalj, ünneplő szolgálati gyakorlóban, pulpitus, hangszórók, miegymás és az arra illetékesek előadták az alkalomhoz illő mondandóikat. Meghívtak néhány tisztet a velünk „testvéri” (nem is tudtuk hogy nekünk ilyen is van) szovjet alakulattól is, valamint valami fejest attól a nagyvállalattól, ami az MN9260-nak a csapatzászlót adományozta. Mikor az illetőre került a sor, ő is elmondta a magáét, aztán mikor befejezte –valahogy nem vette észre hogy egy laktanyában van- várta a reakciókat. Állt a mikrofonnál, a zászlóalj vele szemben és némán néztük egymást. A pk.-nak esett le leghamarabb, hogy ez így nem jó, odahajolt a mikrofonhoz és beleszólt: tapsolják meg! Így hát megtapsoltuk, a krapek elégedetten odébbállt. Mi meg jókat röhögtünk egymás közt, új vezényszó született: „zászlóalj, taps!” Azután a tisztek az orosz tisztekkel bevonultak egy átrendezett tanterembe enni és főleg inni egy kicsit. Ez délelőtt volt, de még este is tartott a buli. Ismertük már őket, ezért nem voltak illúzióink, de olyan rettenetesen részeg embereket én még azóta sem láttam. És ahogy a tanterem kinézett utánuk…..

 18. nagyviky — 2012-06-30 15:24 

Szögyi!
Köszi, jó volt… :)
Érdekes, nálunk tanfolyamon egyszer, az első nap volt “Erőt, egészséget!”, és megfenyegettek minket, hogy ez mindig így lesz, és aki nem mondja egyszerre, annak két kör futás B tömlővel a hóna alatt… Aztán még egyszer volt, valamikor hetekkel később, és soha többet… Mondjuk nem hiányzik, csak furi, hogy akkor mégsem kell komolyan venni, vagy mi?! :)
Hiába, ez nem fegyveres testület…

 19. vanek — 2012-06-30 18:38 

Tiszteletem!
Lazán kapcsolódik egy saját, köszönéssel kapcsolatos történet.
’87-ben, kb középidőmben kerültem fel Keszthelyről a budaörsi úti Petőfi laktanyába. Annyira körülményes módon sikerült a felvezénylést elintéznem (muszáj volt elmenekülnöm Keszthelyről), hogy a Petőfiben nem tudták, miért is kerültem én oda, mekkora is a hátszelem, tehát, hogy mihez kezdjenek/kezdhetnek velem. Néha jöttek tisztek, -helyettesek, akik tájékoztattak, hogy már majdnem tudni, mi lesz velem, néha pedig nekem kellett a főépületben valakiknél jelentkeznem. Egyik ilyen alkalommal, igazi antikatonaként nem csak azt felejtettem el, mint általában, hogy pontosan hová de azt is, hogy kihez megyek és mindenféle ajtókon nyitogattam be ismerős arcokat kutatva, mígnem az egyik ajtó mögött történt a következő:
- Jónapot kívánok, izé, erőt egészséget, meg tudná mondani… – ekkor észrevettem, hogy az asztalnál ülő kis emberkének kezd eltorzulni az arca, ráadásul valami olyan csíkos nadrágban volt, amilyet én addig még nem is láttam, úgyhogy éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel és gyorsan menekülőre fogtam: “őőő, viszontlátásra, kérekengedélyt” – majd becsaptam az ajtót és futásnak eredtem. Napokig keresték, ki volt az a bátor és/vagy szemtelen és/vagy alulképzett sorállományú, aki ezt meg merte tenni Elkán Károly vezérőrnaggyal, Budapest városparancsnokával.

 20. szkv — 2012-06-30 20:06 

Anno még a 60-as években kollégista koromban már ez a köszönés volt: ERŐT EGÉSZSÉGET, (Elvtárs nélkül) de a tanárikar is így köszöntötte a diákokat. Kezdetben nem nagyon ment a kórusbani köszönés, de a kimenő terhére gyakoroltuk. Amikor a HATÁRŐRSÉG a keblére ölelt, már nem furcsa ez a köszönési mód.
Az osztályfőnökünk gyakran szokta mondani, eszitek a kincstári zabot, de tanulni nem akartok.

Akik úgy köszöntek hogy, ISTEN HOZTA, azok a látnoki képességgel rendelkeznek, mert nem sok idő kell és ez lesz a köszönés.

 21. Estván — 2012-06-30 20:56 

Nekem az furcsa, hogy a tiszti eskü szövege úgy végződik: “Isten engem úgy segéljen!”
Nem vagyok biztos benne, hogy az összes tisztjelölt hallgató vallásos, ezen belül keresztény lenne, és ez nem is felvételi követelmény a katonai felsőoktatásban. Ebben a helyzetben pedig nem tartom helyesnek egy “világi” eskü szövegébe Isten nevét belevenni.
Egy jól felkészült katonatiszt el tudja látni a seregen belüli feladatát, attól függetlenül hogy milyen hitű/milyen vallást gyakorol vagy épp ateista.
Röviden szerintem a honvédelem közügy, a vallás magánügy.

 22. nagyviky — 2012-06-30 23:45 

Most tán már két fajta szöveg van, attól függően, hogy az esküt/fogadalmat tevő melyiket tartja illendőbbnek az előélete alapján. Vagy én olvastam félre? :S

 23. nagyviky — 2012-06-30 23:47 

Meg… Van az a szólás, hogy süllyedő hajón nincs ateista. Ez alapján lehet, hogy ha már ott tart a dolog, hogy isteni segedelem kell, akkor mindegy, hogy a felekezethez milyen a kapcsolat? (Gondolok itt az “életem árán is” fordulatra pl., ha van még ilyen egyáltalán benne.)

 24. kszabo — 2012-07-01 07:36 

A válaszköszönést anno 1974, a próbákon mi eu! eu! ra rövidítettük. Kicsit néztek a tisztek, de belefért a vicckeretükbe.

 25. szunditj — 2012-07-01 11:13 

Ez az eskü szövegének a végén van és aki nem akarja az nem mondja. De az az idióta kardlengetés kötelező. Csak nehogy összeszabdalják egymást.
Anno a ’80-as években, amikor minden évben még több száz tisztet avattak a Kossuth-téren, még látványos (és ünnepélyes) volt a parádé. Ma már a végzős baktert is összeszedik csak hogy legyen valami létszám, szegények elvesznek a Hősök-terén a tömegben.

 26. szunditj — 2012-07-01 11:17 

Én –bár ateista vagyok- inkább arra gondolok, hogy manapság tényleg a Jóistenke segítsége kell annak, aki a katonatiszti életpályát választja.

 27. Estván — 2012-07-01 13:28 

Tavaly ha jól emlékszem 61 főt avattak. Az alakzatban az esküt tevők mellett ott áll az 1.-3. évfolyam, sőt a befogadó alakulatok egy-egy tisztjéből álló csoport is, és így is elég szellősen fedik le a Hősök terét.

Arra kíváncsi vagyok, hogy mivel idén már Nemzeti Közszolgálati Egyetem van, együtt avatják-e a katona, rendőr és pénzügyőr tiszteket? Korábban mintha már lett volna olyan, hogy a rendőrökkel együtt volt szervezve, de egymás után mondtak különböző szövegű esküt.

 28. nagyviky — 2012-07-01 18:17 

És kiderült, hogy ki volt az? :)

 29. szunditj — 2012-07-01 20:42 

Abban a létszámban már benne volt az is, aki csak irodista (lényegében civil alkalmazott) lesz nem csapattiszt, meg az is, aki katonai ösztöndíjjal végzett polgári egyetemet. Olyan kevés valódi katonatiszt végez minden évben, hogy már a portást is odaállítják közéjük, csak legyen valami látszat. Az is jópofa, amikor a felavatott hölgyek körömcipőben verik a díszlépést.
A rendőrtisztek avatása nemrég volt, ott jelentette ki Fénylő Csillagunk a legnagyobb maffiafőnökkel az oldalán, hogy már nem akar a szervezett bűnözés a politikai életbe beépülni. De ez már politika.

 30. buksitizedes — 2012-07-01 21:03 

…és ezt az “elhúzósdit” mind lépéstartással… :-)

 31. vanek — 2012-07-02 03:05 

Köszönöm kérdésed, megúsztam, mert aki rajtam kívül tudhatta, az sem mondta el :)
(ez amúgy nagy szerencse volt, mert Elkán vörgy. még jókedvében is jellemzően sorállományt reggelizett, hivatásos vagy polgári desszerttel)

 32. kettleb — 2012-07-02 09:22 

Tiszteletem!
Rendszerváltás hajnala, Hódmezővásárhely, teológus század. /Erről lehet, hogy megérné egy teljes cikk./ Na, bakancspucolás közben,, hogy múljék az idő, meg mert különböző felekezetekhezis tartoztunk, taize-i dalokkal siettettük a szárnyas időt. Történt pedig, hogy ráakdtunk egyre, amelynek jó, pattogós ritmusa volt. Pár nappal később, egy jó lábvértes akkháj “Nótát” vezényelt, büntetésből,szegényke. Százhúsz, templombelsőhöz igazított hang döbörőgte: “Feltámadt Krisztus, erő, hatalom ővé!” szegény, szaladgált, cincogott, hogy fogjuk be, de annyira vertük a vigyázmenetet, hogy senki nem hallotta.
Ps. Csak annak kell mmondania “isten engem…” akinek arre belső indítatása van.

 33. tiboru — 2012-07-02 09:47 

Üdv – és/vagy Isten hozott :-)

Várjuk a teológus-sztorikat!

 34. Bigjoe(HUN) — 2012-07-02 10:32 

HI!
Van olyan, hogy teológus század?
Most sok “okosat” fogok kérdezni, és nem akarlak megsérteni velük, és nem cinizmusból kérdezem:
Hogy lettél teo.katona?
Nálatok “ömlesztve” vannak a tábori lelkészek, tehát r.kat; ref; rabbi; buddhista; sámán; mohamedán;Tom Cruise egy században?
Egyben az egész? Vagy van olyan, hogy ref. század, r.kat század, stb?

Ha mi gyakorlaton pl: gránátot dobáltunk akkor itt: közös Isten tisztelet; imakommandó, esketés, temetés?

pl vezényszó:
Imához térdre! (A fegyvert vállra! után szabadon)
A Harchoz! vezényszóra nektek is hasra kell vágódni, vagy elég előkapni a Bibliát/koránt/dobot/stb-t?
(Tényleg ne sértődj meg, de nem bírom elképzelni ez hogy megy)
Szerintem írjál egy pár posztot, mert nagyon érdekel a dolog.

Ha az ABV katona ABV hadviselést folytat akkor:
a teológus század szellemi hadviselést folytat.
Imádkoztok, hogy hulljon az ellen?
Efézus 6; 11-13.

 35. buksitizedes — 2012-07-02 11:14 

Azt nem kívánhatják, hogy hulljon az ellenség, de azt igen, hogy barátkozzanak velük… :-)

 36. kelempajszmadar1 — 2012-07-02 11:44 

A másik oldalon is ugyanahhoz az Istenhez imádkoznak, ugyanannak a vallásnak a hívei, hogy minket aprítson fasírttá. Szerencsétlen Úristen kire hallgasson?

 37. nedecz — 2012-07-02 12:03 

Patton tábornok íratott egyszer egy tábori lelkésszel egy érdekes “imát”. A pap nem is volt hajlandó előadni,erre Patton azt mondta,hogy írja csak meg,majd ő imádkozik.

 38. Bigjoe(HUN) — 2012-07-02 16:54 

Ja, II.vh német övcsat felírat: Isten velünk van!
Közben az USA&GB templomokban/ teokatonák/ táb.lelkészek azt mondták: Isten velünk van.
Na akkor most kivel volt?
Hát persze, hogy a győztesekkel….

 39. Bigjoe(HUN) — 2012-07-02 17:04 

Na, mért nem?
Ha mohamedán akkor szinte csak ezt kérheti, a szent háború-dzsihád- nem nagyon ismer kegyelmet. Főleg ha az ellen zsidó, vagy keresztes- mert mi (eu-sok) azok vagyunk.
Szóval csak óvatosan a muszlimokkal…

 40. kszabo — 2012-07-02 17:25 

Hadastyánok irány a sör :)
Az 1800-as évek végén így hívták a leszerelt, mesélő elődeinket:)

 41. szunditj — 2012-07-02 17:51 

Szerintem ők inkább különböző teológiai főiskolákra felvett „tápos” katonák lehettek.
Más. Ahogy fejlődünk, előbb-utóbb lesz a Honvédségnek Fősámánja is. Szívesen benéznék majd egy olyan gyakorlatra, ahol majd az a tankok előtt dobálva magát sikerrel megátkozza az ellenfél fegyvereit és katonáit. Végülis akár száz tábori pap és táltos is olcsóbb, mint pl. néhány korszerű páncéltörő. Arról nem is beszélve, hogy egy papot többször is fel lehet használni, míg egy rakétát ha kilőnek, az már nem jön vissza.

 42. szunditj — 2012-07-02 17:55 

Szinte látom magam előtt, ahogy ágyúkkal kenyereket lőnek egymás felé. Bár ha olyan soknaposakat, mint amilyeneket mi kaptunk Tatán……

 43. szunditj — 2012-07-02 17:59 

Érdekes, hogy aztán mégis azok az oroszok/szovjetek nyertek nagyon, akik nem is hittek benne. Akkor valójában kikkel is volt?

 44. Estván — 2012-07-02 20:15 

A teológus század kifejezésről nekem is csak annyi jutna eszembe, hogy talán hittudományi felsőoktatásba felvett emberek, meg mondjuk fegyver nélküli szolgálat?
Az én időmben már bőven létezett a tábori lelkészi szolgálat, ellenben a laktanyában nem emlékszem, hogy lett volna bármilyen papunk. Annál inkább odaát a vezérkarnál, az emlékezetes “trió”: Szennyei, Szaradits, Szemethy nevű főtisztek.
Illetve annyit tudok még, hogy aki az én időmben vegyvédelmis tőrm. volt, most r.k. pap fhdgy. :)

Tényleg, ha már köszönés: tábori lelkész tisztnek, főtisztnek “erőt, egészséget”-tel kell köszönni, vagy “dicsértessék”-kel? Tábori müezzinnek “allah akbar”-al? Tábori krisnásnak meg “gouranga”-val? :)

 45. Bigjoe(HUN) — 2012-07-02 21:05 

Ha belegondolok akkor a “Magyarok nyílaitól ments meg…” működött, csak ki kellett várni.

 46. zweitakt — 2012-07-02 23:28 

Gyermekeim!
Teológus század az amióta néphadsereg lett a honvédség, és addig volt.
Jellemzően osztályidegennek, belső ellenségnek tartottak mindenkit, aki bármi féle papnak, lelkésznek ment. Tehát irány: Lenti, Nagyatád, HMVSH-jobb esetben. És meg voltak kergetve, de Istenesen, hogy stílszerűek legyünk. És amikor a kötelező szolgálat 2 év volt (pontosabban 730 nap), de mindenki már csak másfél, vagy egy évet szolgált, ezek akkor is két évet nyertek. (A sorkatonai szolgálat megszűnéséig hivatalosan egy embert élete során összesen 730 nap szolgálatra vezényelhettek békeidőben. Pl tarcsisok, ugye) Egy atyai barátom pontosan 733 napot szolgált, mert nem engedték őket 729 nappal leszereltetni, és a következő hétvége utáni hétfő ünnepnap volt. Mondta is az egyik rendesebb HT, hogy jogtalan fogva tartásért perelhetnek, és nyerni is fognak, az tuti. (1973)
Rendszerváltás hajnalán mi volt, arról nincs infóm, de túl rózsás akkor sem lehetett…

 47. zweitakt — 2012-07-02 23:40 

Más. Amikor én voltam katonáskodni, (1994-1995) nekünk voltak tábori lelkészeink, és igen katonásak voltak mindaddig, amíg kettesbe nem kerültek valakivel. Tiszteletet parancsoló, peckes századosok voltak. Amúgy kettő volt, egy református, meg egy katolikus. És hivatalosan a Zászlóaljtörzshöz tartoztak, senki nem csesztethette őket, csak a Zpk, meg a TÖF max.
A KK-ban meg találkoztam a Tábori püspökkel, Ladocsi Vezérőrnagy Úrral, egyenruhában, püspöki kereszttel a nyakában, püspöki gyűrűvel az ujján. E kettőből tudtuk, neki nem kell lapátolni, amúgy is a kezét nyújtotta parolára…

http://www.ktp.hu/index.php/volt-tabori-puespoekoek/282-dr-ladocsi-gaspar-

Amúgy kedves ember volt….

khm. Ő is Lentiben volt, két évet…

 48. Estván — 2012-07-03 01:05 

“khm. Ő is Lentiben volt, két évet…”

Azt’ mégis visszament a sereghez ÖNKÉNT :)

 49. stoppos — 2012-07-03 09:48 

Az elhárítósoknál mi lett volna a háttérbe kiállítva? Sötétben bujkáló ellenforradalmár?

 50. nagyviky — 2012-07-03 10:03 

OFF
“Nyulaitól”… :))))))))

 51. Bigjoe(HUN) — 2012-07-03 12:59 

Ja, statikus bemutatón egy rendes kivégzés, ami egyben- a takarékosság jegyében- a díszsortűz is.

 52. Bigjoe(HUN) — 2012-07-03 12:59 

ez fájt

 53. szunditj — 2012-07-03 17:10 

Vagy egy rabruhás egység némi vassal nehezítve és az indulók ütemére korbácsos foglárok ütik őket.

 54. szunditj — 2012-07-03 17:13 

Hitet, Feltámadást! ?:-)

 55. szunditj — 2012-07-03 17:19 

A tábori müezzinekkel az a baj, hogy akor rendszeresíteni kéne nekik a tábori hordozható/felfújható minaretet. Esetleg lehetne a rádiós/lokátoros/műhely kocsik mellett minaretes kocsi. Vagy a törzsbuszok mintájára mobil tábori (ökomenikus) imaház.

 56. nagyviky — 2012-07-04 13:56 

Pedig – valljuk be – milyen szép is lett volna, ha feláll, odamegy hozzád az ajtóba, kezet fog veled, mosolyogva megkérdi a neved stb., hogy ki küldött, aztán együtt elindultok megkeresni, hogy hol az illető, majd azt, akihez menned kell, mint egy elkóborolt gyereket egy általános iskolában.
Hátszélnek neked nem lett volna egy utolsó, hogy Elkán úr kisérget a folyosókon, ő kiszakadt volna a táblázatok és kimutatások közül, és látott volna “rendes” katonákat is egy fél órára, és jót mosolyoghatott volna magában, ahogy minden hadnagy/tizedes stb. küzd a kérekengedélyt, jelentem, jelentkezem, igenis szavak tetszőleges permutációjával, egyszerre minimum három kézzel tisztelegve. :-)

 57. nagyviky — 2012-07-04 13:58 

“Az is jópofa, amikor a felavatott hölgyek körömcipőben verik a díszlépést.”
Ha ezt adnak, akkor ez van…

 58. nagyviky — 2012-07-04 14:02 

Bocsi.
Odaát _Nyuszi volt a nickem (hála az Indának), és a Rádiókabaréban is megénekelték már. :)

 59. szunditj — 2012-07-04 17:19 

Az idén javasolnám a tűsarkút és akkor kimegyek személyesen is megnézni.
Nem emlékszem, a hölgyeknek is volt kardjuk? Vagy ők a hüvelyekkel hadonásztak? (bocsánat)

 60. Estván — 2012-07-04 22:48 

A lányoknak is volt kardjuk (ami igazából szablya), épp ezért nadrágot kellett nekik is húzni. Emiatt csak a kardhoz tartozó hüvely látszott. Állítólag szoknyához nem menő kardot viselni, bár erről megkérdezhetnénk William Wallace skót szabadságharcost :)

RSS hírcsatorna a bejegyzéshez kapcsolódó hozzászólásokról.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.