364. – Határőr alapkiképzés

A nyári szünet után – melynek során remélhetőleg kipihentétek magatokat – újult erővel dübörög a Milstory. Egy új kollégát köszöntünk, aki (talán nem túl meglepő módon) blogunk eddig is roppant karakteres határőr-vonulatát erősíti. Pacika az alapkiképzés – mindenki számára felejthetetlen – időszakáról mesél nekünk.

A történet még 1995 szeptemberében kezdődött, amikor – anyagi és más okok miatt – otthagytam a technikusképzést, mivel az iskolában (ahová jártam) nem volt ötödik évfolyam. Így azt gondoltam: ha már eddig is tanultam, egy év még belefér, miért ne legyek elektrotechnikus? Az a másik iskola egy más világ volt; két hét után otthagytam, főleg anyagi okok miatt: kicsit húzós tandíjat nyögtek be. Na, ekkor kezdődött a kálváriám, munkahelyről munkahelyre: Volt katona? Nem?! Akkor sajnos majd utána nézzen vissza…

A hadkiegen úgy néztek rám mint egy ufóra, amikor kimondtam a bűvös mondatot: be akarok vonulni! Egy idősebb hölgy volt ott, aki adott két űrlapot: töltsem ki, s jelöljem be azt is, hogy mikor akarok vonulni.

Sorozás nélkül?! – csodálkoztam. Csak töltsem ki az űrlapokat és ne foglalkozzak semmivel – mondta aranyosan .Ez volt szeptember végén, rá két hétre sorozás, majd novemberben bevonultam Adyligetre a Határőrséghez.

Az első századra kerültem, határvadászkiképzésre, rádiósnak. Fura egy kiképzés volt ez, az biztos. A szakaszparancsnok egy vadállat volt, itt és most nevezzük csak Zs-nek. Valószínűleg frusztrálta, hogy a fele szakasz iskolázottabb, mint ő. Adj hatalmat egy gyökérnek és visszaél vele. A többi tisztes jó fej volt, mondjuk egyikőjük sem tudta pontosan, mire is kell kiképeznie bennünket (határvadász, rádiós, objektumőr), ezért mindegyikből kaptunk egy kis ízelítőt. Zs. miatt a fizikai kiképzésünk vetekedett a határvadász szakaszéval. Kiképzőink nagy örömére az eskü után 3 héttel elkezdett szakadni a hó, így kiváló alkalom nyílt a téli kiképzésre.

A hólapátolás is a kiképzés része; általában este 7-től 10-ig került rá a sor, amikor más normális ember ki sem teszi a lábát a lakásból. Persze azt sem értettem, hogy tarthat valaki téli kiképzést, amikor májusban vagy augusztusban vonult, amikor nálunk a legnagyobb meleg van. Gyorsan megtanultam, milyen jó térdig érő hóban teljes menetfelszerelésben futni. Atomvillanás, hasra, fel – persze ez tízszer egy kilométeren belül és ezt néha egy R-107-es rádióval, ami persze nem működött, de nehezéknek kiválóan megfelelt.

Mondjuk az esküre való felkészítés és az eskü száraz, de hideg időben zajlott; sose álltam még annyit egyhelyben, mint akkor. Csak úgy dőltek ki az emberek egymás után, s aki nem dőlt ki, az jól járt: nyomhatott még egy díszmenetet levezetésképpen.

Esküre – az addigi szakadt, zöld gyakorlónk helyett – kaptunk szép új tereprucit. Jó érzés volt normális ruhában menetelni, na meg aztán hazamenni. Olyan éhes voltam, hogy a hazavezető út alatt a kocsiban megettem egy tálca süteményt, otthon egy fél csirkét, majd aztán még megkérdeztem anyámtól: Mi van még..?!

A kajálás egy külön történet, de én megettem mindent, akármennyire is zsíros volt, sótlan vagy bármilyen. Az első század – a többivel ellentétben – az őrkonyhára járt kajálni, a többiek a nagy ebédlőbe. Igaz, a kaja majdnem mindig hideg volt, de itt kicsit lazábban vették a fegyelmet és – nem utolsó szempont! – hivatásos tiszt sosem tévedt errefelé.

Sokan nem nevezték kajának: reggelire egy fél buci egy fél (vagy negyed) fej vöröshagymával, esetleg fehér szalonna és kávé vagy tea (cukor nélkül), stb. Az ebéd valami leves ha volt és valami zsíros pöri (vagy főzelék), illetve ezek kombinációja. A vacsora hasonló, de általában hideg kaja. Aki éhes volt, persze ezt is megette, aki meg nem evett, az másnap nem bírta a tempót. Ahogy már említettem, én megtanultam, hogy nem kell finyázni, hanem meg kell enni mindent, amit elém raknak . Még a háromnapos kemény bucit is megettem, pedig azzal még az asztallapot is el lehetett törni. Volt nálunk egy okoska srác (sajnos a nevét már nem tudom), három nap után ketten vitték le a gyenguszra, mert összeesett a sorakozónál; okoska ugyanis nem evett semmit. Mondjuk jobban járt a gyengusszal, mert hatalmas verés volt neki kilátásba helyezve. A visszapofázásai miatt amúgy is állandóan szívtunk, eskü előtt le is szerelték.
 
Mivel a rádiós raj jobbára tanult, értelmes fickókból állt, ezért minden tisztes hozzáállása az volt. hogy ezeknek a finnyás, értelmiségi kopaszoknak meg kell mutatni, mi a magyarok istene. Persze mi, vidékiek csak nevettünk ezen. Igaz ugyan, hogy rohadtul lefáradtam minden nap, de lelkileg soha nem tudtak megtörni. Az eltávkérés is így működött: csoki, üccsi, cigi kérdezzfelelek a mindenható őrvezető vagy tizedes úrral. Egyszer Simonka tizedes megkérdezte, hogy én miért nem jelentkezem magamtól eltávra. A válasz hallatán talán még ő is nagyon meglepődött: Tizedes úrnak jelentem, most nemrég jöttünk, majd ha eljön az ideje, hazaengednek maguktól is! Rámnézett és ez megpecsételte a sorsom: ezután ahányszor alegységügyeletes volt, mindig én voltam az egyik helyettese, és mivel a szóbanforgó tizedes elég sokszor volt eltávmegvonáson, a hétvégéim jól teltek szolgálatban. De végül is rendes srác volt, mert ami vámot leszedett a visszajövőktől, az mindig megosztotta velünk; az éjszakai cigi is mindig megvolt mindhármunknak.

Aztán, ahogy teltek-múltak a hetek, kábé két hónap után a tiszteseink is egyre lazábbra vették a figurát: elmaradoztak a reggeli felkelés utáni futások, érezték már ők is, hogy lassan itt a kiképzés vége.

A tiszteseink alapelve a rend és a fegyelem volt, így nagyon gyorsan megtanultam stokizni. A mai napig összehajtva teszem le a ruháimat. Volt olyan éjszaka, hogy háromszor stokiztam. Az első lefekvéskor ezt persze általában egyből felrúgta valamelyik tisztes, pusztán úri passzióból, aztán ha Zs. őrmi valamikor éjfél után piásan visszajött, üvöltve felrugdosta mind a harmincat. Egyszer még a laktanyás is feljött, ő állította le.

Alapjába véve jól teltek a kiképzés hónapjai. Volt aki félt, hogy mi következik utána, én már vártam, hogy vége legyen. Várható volt, hogy nem kell egy szakasznyi új rádiós. Ezt a kiképzőink is tudták, ezért elég sok fizikai felmérést tartottak.

Január közepén elvittek a szakaszból 10 embert őrségkiegészítésnek. Január végén az esti sorakozókor kiszólítottak engem is a sorból még négy további társammal együtt, hogy másnap reggel teljes felszerelésünkkel jelentkezzünk az alegységen. Simonka azt mondta, nem vagyunk csókosok, úgyhogy őrszázadokhoz kerülünk. Persze az ő kezük is benne volt – mondta sajnálkozva –, a jellemzések ők írták. Én egy kicsit örültem az egésznek, untam már az üvöltözést, no meg a totál elavult rádiós technika tanulását, amit sosem fogok tudni használni.
 
Másnap reggel vagy tízen felsorakoztunk a századról az alegységügyeletesi asztalnál. A kiképzőn kapott fegyvereinket leadtunk, felszerelés-ellenőrzés után elsétáltunk az őrszázadok parancsnoki épületébe, ahol már elég sokan voltak. Megkaptuk az új fegyvereinket, stb, majd elkezdték szétosztani az embereket: őr3, őr5, Fót, Csévharaszt, Ócsa.

Én Ócsára kerültem. Voltunk vagy öten, mind más-más kiképzőszázadról.

Mire az egész hercehurcának vége lett, volt már vagy délután  négy óra és még el sem indultunk Ócsa felé. Emlékszem, egész nap rohadt hideg volt, kimenőruhában voltunk és vékony cipőben, s mindehhez igazi kopogós, fagyos januári idő.

Nagynehezen elindultunk egy szakadt ponyvás teherautóval. Mint megtudtuk, Csévharaszt felé, mert oda jönnek majd értünk Ócsáról. Alig vártam, hogy megérkezzünk már valahová (bárhova!), mert lefagyott mindenem.

Mint közben megtudtuk, Ócsa egy kihelyezett kis laktanya, kevés létszámmal és állandó őrszolgálattal, de ez már egy másik történet…

39 hozzászólás

 1. Rókakígyó — 2012-08-23 09:54 

Örömteli a nyárvége, mégha goromba meleg idő is lett hirtelen. Ez egy jó szöveg lett, ha tudnék írni, akkor nekem is így sikerülhetne. 2 személyes dolog: a múltkor épp böngésztem a googleearth-t:) és váratlanul megvilágosodott előttem, hogy tudom hol van Adyliget. A másik kínzó kérdés: ha én is sokat pofáztam volna vissza, akkor engem is leszerelnek eskü előtt?

Volt leszerelt srác nálunk is, de őt be sem kellett volna hívni. A közvetlen ok szívroham volt. Senki nem irigyelte.

 2. tiboru — 2012-08-23 10:05 

A cím alatti vörös, izé, piros csillagokkal jelezhetitek, mennyire tetszett a sztori. Év végén majd rangsorolunk :-)

 3. Rókakígyó — 2012-08-23 11:21 

tolongás nincs a kommentelőknél

 4. tiboru — 2012-08-23 11:26 

Szerintem még nem mindenki kapcsolt, hogy újrakezdtük.

 5. depapa — 2012-08-23 16:15 

lehet hogy sikerült?

 6. depapa — 2012-08-23 16:42 

Itt vagyok kedvesTiboru.Köszönöm a segítségedet.

 7. tiboru — 2012-08-23 16:56 

Szívesen! És örülök :-)

 8. depapa — 2012-08-25 10:18 

Vannak fényképeim a 2012. aug. 4.-ei Felsőcsatári hőr. találkozóról. Akit érdekel,szívesen küldök. Elérhetőséget kérek!

 9. dafko54 — 2012-08-26 21:51 

Szervusz “depapa”. Légyszíves küldjél az emailomra az augusztusi találkozóról képeket – természetesen, ha nem terhellek vele – . /76-78 Narda-Bucsu FEP / . Köszönettel : dafkok@t-email.hu

 10. Bigjoe(HUN) — 2012-08-23 13:23 

Hihi, megint Adyliget, megint őr…….megint HŐR……

Isten hozott Pacika, sajnos az Adyn nem találkoztunk, de látom kik-en nem változott semmi.
Az eltáv peremfeltétele az üccsi-süti kombó. Mint a kik2-n, ismerős esetek.
Haza menni? Minek? Még csak most jöttünk……
Volt még negatív híre a 3.őrszd-nak?
Vagy megjavultak a srácok…nem lehetetlen.

Őrkonyha.
Az nagyon szép hely volt, a szakácsok (szakácsok? inkább csak kiszolgáltak) minden jó kaját lenyúltak maguknak, nekünk meg alig maradt.

Repülő stoki, milyen szép emlék…….
Az első stokim – hiába volt majd’ tökéletes- nekem is repült.
Az vigasztalt, hogy a kedves tisztes lába bele sajdult, mert sípcsonttal rúgta fel.

Havazás.
Örülj neki, hogy havazott és nem a falevelekre vadásztatok. Nekem az jutott, és volt gazdagon fa a laktanyában.

Mivel HÍR-s voltál, így -gondolom- voltál a hegyoldalban ott ahol az oszlopokat állították fel a srácok, aztán megmászták, majd kiborították.
Persze lehet, hogy ezek a TBK-s képzést kapott HŐR-ők voltak.
Mindegy, onnan a hegyoldalból mentünk a szügyészségre parancsmegtagadás miatt.
Itt kellet lövészgödröt ásni a sziklák között, szennyezett terepszakaszt leküzdeni, kúszni a hegynek felfelé, majd rohamozni lefelé.
Aztán – akinek rossz napja volt- feltápászkodni a földről, mivel elesett a saját lövészgödrében.

“Kasztro-anyag” lent az alakulótér és a kik. előtt?
Csak az mehetett fel a századra akinek rendben a kasztrója..
Vagy nem volt több idő a feladatra, elsőre általában vissza küldték a Hőr-t.

Még egyszer üdv!

 11. pacika — 2012-08-23 21:32 

Szia BIG JOE sajnos nem mindenre emlékszem főleg a kiképzőről ,híába voltam híres minket inkább akciósként vagy őrként képeztek.Úgylátszik Adyligeten évek során nem sok minden változott a jól bevált szokások megmaradtak.
Üdv:Pacika

 12. buksitizedes — 2012-08-23 20:16 

Szia Pacika!

Gratulálok az írásodhoz. Nagyon jó volt végig olvasni. Én is átéltem újra az alapkiképzés élményeit.
Várom a folytatást… :-)

 13. pacika — 2012-08-23 21:38 

Köszönöm ! Lassan készül de majd a romló idő visszakényszerít a gép mellé és befejezem a folytatást .

 14. buksitizedes — 2012-08-24 07:38 

Csévharaszton kit vagy mit őriztetek?

 15. Estván — 2012-08-23 21:05 

Köszönet az írásért az új szerző bajtársnak! Aztán jöjjön a többi is!

Ócsa (bár nem jártam ott) az én emlékeimben a katonai felsőoktatás és a 32. BÖDE kiképző- ill. gyakorlótereként él.
Most is a Nemzeti Közszolgálati Egyetem katonatiszt-palántái járnak oda kommandózni?

 16. pacika — 2012-08-23 21:35 

Sajnos most nem tudom mi van ott akkor mi vigyáztunk az NBH-sokra ,de alig találkoztunk velük .
Nekem sok jó élményem maradt meg életem e szakaszáról.

 17. zweitakt — 2012-08-24 00:46 

Óhe!
Hogyezhogyhiányzottmár!
He nem lenne napirajz, nem is tom mi lett volna velem szeptemberig katonasztori nélkül!

Amúgy ilyen visszapofázós, rinyálós, menetgyakszin rokibuszozó senki nálunk is volt. Szívtunk is miattuk… Le is szerelték. Úgy látzsik, minden vonulásba kerül egy egy selejtes is… Nálunk a Bocz hv volt, a koptereknél a Vas hv. Meg volt még egy a gumiknál, de annak a nevére nem emlékszem, az 2. szd volt…

ÉS IGEN! TALÁLTAM MÉG EGY BALEKOT, AKI HOZZÁM HASONLÓAN http://milstory.blog.hu/2011/05/18/269_kopaszsagom_tortenete ÖNKÉNT VONULT BE BAKÁNAK!
SOKÁIG ÉLJEN AZ ÖRÖK ÉS MEGBONTHATATLAN BARÁTSÁG AZ AGYALÁGYULT ÖNKÉNTESEK KÖZÖTT! :-D
PACSI!!!!

 18. kelempajszmadar1 — 2012-08-24 07:37 

Végre újra együtt a csapat! Pacikának, mint új húsnak külön is egy határőr kézszorítást küldök (már csak azért is, mert jómagam is voltam kinn lovasportyán)!
Megjegyzem, nálunk Szombathelyen nem volt ilyen béna a kaja, pedig ott is elég nagy létszámra főztek. Dunakeszin, a kutyás iskolán is jó volt, Hörmannforráson se volt ok panaszra (ámbár itt mi magunk is feldobtuk néha a kosztot, erről majd küldök egy kis posztot -no, még rímel is).
Ilyen gólyás szívatások nálunk nem voltak újonc koromban sem. Nem tudom, Adyligeten mi volt, de úgy látom, lezüllött ott is a végére.
Továbbra is maradok határőr üdvözlettel:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 19. buksitizedes — 2012-08-24 07:41 

Jelentkezem, Barátom!
Az őrsökön már csak azért is jól kellett főznie a szakácsnak, mert ha rossz volt a kaja, hamar megtatálta volna a kritika és annak elég súlyos következményei lettek volna… :-)

 20. kelempajszmadar1 — 2012-08-24 08:49 

Üdv, Buksitizedes! Az őrsökön a szolgálat meg a pihenő miatt nem volt elég kopirnyó ahhoz, hogy csak ők takarítsanak, így aztán körletszemle előtt mindenki beszállt. De nem is volt ez olyan rossz, telt vele az idő. Lassan, ha vége lesz a nagy hőségnek, ismét mehetnénk sörni egyet.
Bajtársi kézszorítással:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 21. Bigjoe(HUN) — 2012-08-24 11:41 

Szerintem az adyligeti jólét – a határon szolgálók felelősségétől mentes, unalmas minden napok- hozták ki az alantas dolgokat a Hőr-ből.
“A kutya is jó dolgában vész meg!” mondta nagyapám, talán igaza volt.

 22. szkv — 2012-08-24 15:38 

Szombathelyen az ellátás jó szinten, a kiképzők aránylag emberségesen bántak velünk és az egészségi állapotunk is jó volt, ez annak köszönhető hogy nekünk volt egy Haynaunk aki árgus szemekkel vigyázott ránk.

 23. depapa — 2012-08-25 10:28 

Az elsőéves szakács civilben asztalos volt….Felemelte a tolóablakot, majd kidugta a fejét: aki kitalálja mit főztem, értékes könyvjutalmat kap.

 24. dafko54 — 2012-08-26 22:28 

Első este Körmenden a “szokásos ” babgulyás ( bár addig udvariaskodtam, hogy …..szedjél magagadnak nyugodttan….. , a végén nem sok jutott nekem a legénységi tálból ) , utána civilben mostam a folyósót egy nagy zsákdarabbal , amit , ha belenyomtam a bádogvödörbe, szinte az egész vizet felszívta ( a folyósó hossza emlékezetem szerint 96 m hosszú volt ). Ez volt a kezdet. Két nap után irány Csorna, de már beöltözve . A kiképzők normálisak voltak – azért volt ágyazás, stokizás , gólya, ultrázás, de szerintem az sem volt vészes- egy kivételével, aki tipikus esete volt az “adj hatalmat egy kisebbségi érzésben szenvedő ( ő erről nem tudott – gondolom ) , flusztrált emberkének és ezek után ne csodálkozz a cselekedetein , megnyilvánulásain”. A kaja viszonylag itt tűrhető volt. Kiképzés után a nardai ( itt voltunk “elszállásolva” ) konyhára nem lehetett panasz. Éjjel , nappal volt mit enni – a gyulai kolbász és a téliszalámi leszerelés után nem tartozott a kedvenceim közé , mivel sűrűn előfordult az étrendi palettán. Pótlás volt mindíg. ” Döglött” az őz, meg a vaddisznó. A sima disznóból is mindig több volt az ólakban, mint ami a nyilvántartásban szerepelt. A TSZ is “önként” támogatta az örsöt ( tej, burgonya, meg ami termett ) , mivel a rendszeren belül, csak akkor folyhatott mezőgazdasági munka , ha az örs PK-ja engedélyt adott. Tavaly 33 év után találkoztunk közel 30-an Szombathelyen és meglátogattuk az örsöt is – már ami megmaradt belőle. Érdekes volt a találkozó, több szempontból is . Üdvözlettel.

 25. Hőrsofőr — 2012-08-31 20:13 

Erőt Egészséget Bajtársak !!
95 November megjött a sok jó ember !
Üdv néked Kik 3 -ról Külön köszöntelek Pacika
Annó én is önként mentem, bár én előtte befejeztem a technikumot. Kisebb kitérő után azért én visszakerültem Ady-ra
Az alap ua. volt mint neked, hisz csak egy vasrács választott el minket az egyik folyosó végén, de Ady “szelleme” mindenütt ott volt.
Érdekes módon a “gladiátoroknál” / Nyírbátor / már nyoma sem volt az ilyen piti szívatásoknak. Talán csak egyszer volt “gólyatámadás” lövészet után. Viszont a kaja sokkal jobb volt.

Kérek engedélyt….

 26. nedecz — 2012-09-01 08:21 

És egy újabb Határőr! :) Légy üdvözölve Te is!

 27. ltcolonel — 2012-11-07 15:26 

Üdvözöllek Pacika Bajtárs. Olastam az alapkiképzésről irt élményeidet.
Számomra furcsa az hogy a Határőrség kiképzése ilyen alacsony szintre sülyedt, mint ahogyan irtad.Én 1968 okt.24-1971 febr.15-ig a Nyugati szakaszon Köszeg, Narda, Kőszeg, Szombathely, Kőszeg voltak a szolgálati helyeim.A Kerület kiképző központja Kőszegen volt.Ott voltam a Kiképző Ezred rajparancsnoka, majd szakaszparancsnok-helyettes.Négy kiképzési ciklust vittem végig. A kaja nagyon jó volt, a szivatások nagyon minimálisak voltak.Fő cél a kiképzés volt nem a baromságok. Nagyon szoros napirend, kiképzési rendszerbe müködött a kiképzés. Pont kitöltötte a mindennapokat. Idő sem volt hülye dolgokramint hólapátolás, meg egyébb külső-körlet takaritásra.A parancsnoki gárda minden tagja a rajparancsnokok, szpk-h elyettesek , szpk-ák, századpk-ák rendelkeztek végrehajtó szolgálati tapasztalatokkal, tudták mit kell megkövetelni, mit nem.Mire van szükség az Őrsökön a szolgálat ellátása során.Köszegen csak az elhelyezés volt kifogásolható, mivel nagyon Öreg laktanya volt, talán Mária Terézia Császárnő idejében épült.De tul lehetett élni, kiképzési célokra megfelelt.

 28. cattani — 2012-12-13 18:41 

Egy alkalommal nekem is volt szerencsém 5 napot eltölteni Adyligeten. Soha nem ettem annyit mint ott. Más volt az étrendünk mint a tiszthelyettes hallgatóknak, mert egy uniós támogatásból fizetett szakmai továbbképzésen voltunk. Jobbnál jobb ételekből kaptuk a nagyobbnál nagyobb adagokat.. :-) Amúgy tetszett a környék is, éppen szakadt a hó és minden nagyon szép volt. A rendőr hallgatók építettek hóból egy Ford Focus rendőrautót ami hihetetlenül élethű lett, le is fényképeztem talán egyszer beküldöm egy poszt mellé illusztrációként.

 29. dekadens — 2013-08-23 07:50 

Sziasztok Bajtársak!

Én ’95 május18.-án kerültem Adyligetre (előtte 2 napot dekkoltunk Szombathelyen). Kik 1-en voltam rádiósképzésen, és sok emlék bevillant a poszt alapján. Minket nagyon komolyan kiképeztek a rádiós életre. Eskü után szinte csak szakmai képzés volt. Negyedmagammal kaptunk őrkiképzést is. Voltam őrségben III-as őrhely, 3-as váltás (röviden: III/3-as voltam ). Mi is az őrkonyhán kajáltunk, bennem a cikória “kávé” hagyott mély nyomot, a többivel nem volt gondom. A gólya nálunk is gyakori vendég volt, kék villám, álompor is fogyott rendesen. Megpróbálom összeszedni az emlékeimet, és írni egy posztot. Ezek inkább a Szombathelyi, illetve a két déli határzárás (Drávaszabolcs, Siklós) emlékeit fogja tartalmazni.

Bajtársi üdvözlettel: Kánai HÖR

 30. Bigjoe(HUN) — 2013-08-27 17:07 

@dekadens:
Szevasz!
Elméletileg még találkozhattunk is, én 95.08-ban szereltem le.
Akár az őrkonyhán is.
Pizza?Buci?

Mikor adtál III/3-at?
Melyik hely volt ez mert már nem emlékszem pontosan…ennyi van meg: fegyver raktár, 3.őrszd barak vége a tiszti tivornyázónál, lőszer raktár a kennelek közelében, denáj, gk.telephely(????), aztán a többire nem emlékszek, pedig sokan voltunk az őrszobában.
Végig az Ady-n voltál, melyik szd?

 31. dekadens — 2013-08-28 10:43 

@Bigjoe(HUN):

Szia!

Én csak alap-, illetve szakmai-kiképzésen voltam Adyn, utána Szombathelyen voltam a Rába határvadász század rádiósa. Nevek sajnos nem maradtak meg. A III/3-as őrhely a lőszerraktár alsó töltése volt. Ha a felvezetőútról nézed, akkor ez volt a bal oldalon. ( A kispuska lőtér, illetve a kutyakörlet tartózott még az átadás-átvétel ” leltárjába “.)

Bajtársi üdvözlettel: Kánai HÖR

 32. Bigjoe(HUN) — 2013-08-29 09:15 

@dekadens:
A lőszer nem dombok között volt? Dombok? Inkább töltés vette körül, több apróbb épület volt cc2x2m, köztük kellett sétálgatni.Téglaépületek rémlenek 1 ajtóval, fehér(?) vakolattal.
De mintha ez nem állandó őrhely lett volna , talán a napszaknak megfelelően változott a poszt helye.
És nekem a felvez. útról jobbra rémlik……..régen volt.
Kispuskalőtér az nem a pisztoly lőtér volt?
Ott voltak a “közelben” a föld alatti járatok, a “bunkerek”.

Fa oszlopok, előttük gumi lapok. Egy csomó 9mm-s acélmagot bányásztunk ki a fából.

 33. dekadens — 2013-08-29 12:39 

@Bigjoe(HUN):

Szia!

Egyről beszélünk. :) Szerintem az állandó őrhely volt, bár én csak 3 vagy 4 őrséget adtam a kiképzés végén. Eltávok miatt kevés volt a létszám. 4×2 órát voltunk kint. Az biztos, hogy dupla őrhely volt (a II-es, illetve a III-as). Két párhuzamos töltésen kellett mászkálni, és köztük voltak az épületek. Csak bubogáskor, váltáskor, és raktárnyitáskor lehetett lejönni a töltésről. Mivel utolsó váltás voltam mindig ráhúztam 15-20 percet, mire megjött az új szolgálat. Hiányosak az emlékeim, és gugli maps-on se lehet kivenni normálisan a tereptárgyakat, illetve lehet, hogy már nincs is meg a raktár.
Sajnos a névmemóriám nagyon rossz, és nem emlékszem sem a kik-tiszteseim (hárman voltak két szkv és egy őrbódé), sem azok nevére, akikkel együtt cérnáztuk este a surcikat a folyóson, hogy szép egyenesen vonalban legyen az orruk.Jó lenne megtalálni a ’95-ös májusi állomány tagjait mind a kikes bandát (kik1 rádiós kiképzés), mind a szombathelyi bagázst (ellátó-biztósító szd).
Kár lett volna kihagyni azt az 351 napot, amit a HÖR-ség berkein belül töltöttem.

Bajtársi üdvözlettel: Kánai HÖR

 34. Bigjoe(HUN) — 2013-08-29 13:35 

@dekadens:
HI!
A lőszeresnek a házikók közzé nem kellet lemenni?
Mintha én is sétáltam volna ott.
Vagy akkor is tilosban jártam….
A guglin már nem látni a lőszer helyét, most a leendő sünöké a terep.
Itt a lőszeren csinált egy srác egy komolyabb balhét.
(majd egyszer leírom teljesen a történetet, de tényleg)
Amikor kibukott a dolog laktanyazár, majd kicsit később- talán másnap-laktanya rovancs volt. (emlékeim szerint a barakkok előtt kellett mindenestől megjelenni, amíg bent is szétnéztek)
Nem voltál ott véletlenül az Ady-n amikor ez történt?
Denájos őrbódé? Az egy király hely:)

Belső Váp?
Titeket nem zaklattak?

A rádiós képzés az nem azonos a TBK-s képzéssel?
Persze biztosan nem.
A TBK-s srácokat nagyon csíptem, amíg mi (h)arcoskodtunk addig azok nagy gödröket ástak a kátrányos oszlopoknak, majd bele állították. Kanyarvassal megmászták, majd kiásták és elsétáltak vele, aztán máshol újra kezdték.
Persze ott ástak ahol a legrosszabb volt a talaj, tiszta köves.
Majd sokukat bevágták őrkatonának, mint a Dögész barátomat.
Ja, a gödröket nem temették be, persze mi arra is rohamoztunk – mindegy csak hegynek felfelé legyen- aztán esett a szd. jobbra- balra.
Ez a rohamozásnál általános volt (mármint a dupla leszúrt Radeberger), mert néha a lövészgödrök felé rohamoztunk amibe szintén beleléptünk és megint csak borultunk…
Ha nem a surci-castro van a lábunkon igen sérülnek a bokák.

 35. dekadens — 2013-08-29 14:17 

@Bigjoe(HUN):

Szia!

Nekünk nem lehetett lemenni a töltésről. A gyurma-pecséteket az őrpk ellenőrizte váltáskor. (Ha jól rémlik.)

Mi R-142-es rádióskocsira kaptunk kiképzést. A rádiósdoboz egy GAZ-66-os alvázára volt felszerelve. (R-111-es, R-123-as, illetve R-130-as készülékek voltak rendszeresítve.)
Írok majd bővebben is a rádiókocsis élet rejtelmeiről. Lőtérzárás, éjszakai lövészet, stb…

Bajtársi üdvözlettel: Kánai HÖR

 36. Bigjoe(HUN) — 2013-08-29 15:58 

@dekadens:
Akkor ez a Mi sarunk volt….már mint, hogy nem lehetett lemenni.
Emlékeim szerint nappal a töltésen kellett császkálni, éjjel meg a raktárak között.
Aztán az egyik srác nagy-nagy bajt/balhét csinált.
“gyurma pecsét” minden váltáskor ellenőrizni kellett.
Volna, a korral jött a fáradság+a trehányság, senki nem nézte, csak arra figyeltünk, hogy a váltás gyorsan lemenjen.
Főleg télen:)
Ja, éjjel nem mentél be a kutyásokhoz? Tőlünk sokan ott húzták le a 2 órájukat, főleg ha az őr egyébként KAF-s volt, de bedobta a kilós bódézni. Ekkor borítékolható volt, hogy hol lesz éjjel.

 37. biga156 — 2013-09-23 15:11 

Ott a hegyoldalon én is ástam (vagy inkább próbáltam) egyéni lövészárkot ásni, a fagyott, sziklás talajba.(novemberi voltam én is, 96-ban, ha jól emlékszem). Ráment a fél napunk, és bár vagy -10 fok hideg volt, sáros lett a környék, annyiszor kellett az eldobott fegyvereink után kúszni (mert hát ugye fel nem állhattunk, hisz lelő az ellen :P ). És persze ezek után csak akkor eltáv, ha a fegyver tiszta. Hát hogyne. Minden, de valóban mindenből folyt a sár. Őszintén, kedvem sem volt aznap kimenni (még ha esetleg akár csak halvány esélyem lett volna is :) ).
Bár fenyegettek eleget engem is őrszázaddal, meg Lenti-be helyezéssel (ezt az után, mikor egyszer Nyírbátorba helyezéssel akartak valamiért fenyegetni, de jeleztem, hogy ezt ha lehet, külön kérném inkább, lévén nyíregyházi gyerekként voltam ott :D ), de végül szállítóra kerültem, 24-es könyvvel, civilben dolgoztam a hátralévő időmet a főparancsnokságon, gyk aludni jártam a körletbe, meg a hétvégékre néha. Meg a ritka szállítós rovancsokra, karbantartásokra. Mai napig nem értem, miért lettem nyíregyháziként Bp-en pk-sofőr, bár eredetileg a német nyelvtudásom miatt helyeztek a posztra, azt csak értelmetlen, idióta feladatokra használtam, viszont éktelen mennyiséget autóztam gyk az ország teljes területén.

 38. lucky — 2014-02-09 16:00 

@Bigjoe(HUN):
A lőszer valóban töltések között volt, pont olyan épületekben. Az egyiken némi friss vakolat volt az időmben.
Ha jól emlékszem Nagykovácsi felől először a denáj majd egy út azután a raktár majd még egy út (?) és az őr szd barakkjai a sorrend.
Annyi rémlik még, h egy lámpa pont az őr szemébe világított a lőszerraktár környékén.

 39. lucky — 2014-02-09 16:06 

@biga156:
Nyugi, a műút túlfelén a tarackos járművek által letaposott keményre száradt agyagban se volt jobb áskálódni.. Érdekes azonban, h velünk a Teraszon nem ásattak. Sőt talán 2-3 alkalom az ami rémlik, hogy jártunk ott.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.