365. – Egy szegény tizedes panaszai

Ez a történet nem igazán vidám, bár még az is lehet, hogy vicces – írja Zweitakt tizedes a mai posztjának bevezetőjében, amely – bizonyos szempontból – akár rendhagyónak is nevezhető. Hogy miért? Nos, az alapkiképzésről szóló posztok jelentős része a kopaszok szemszögéből íródik, s azt taglalja, hogy milyen volt a hímvessző rosszabik felén állni. Zweitakt barátunk ma elmeséli, hogy hogy látta mindezt a másik (öreg, illetve kiképző) tábor…

Történt, hogy megjöttek a kopaszok. Aztán beilleszkedtek a zászlóalj életébe. Vagy nem. Mi öregek meg kiakadtunk.

Az úgy volt, hogy anno mi szépen, mint a kisegerek, rágtuk az éleket az ingbe, nadrágba, zubbonyba, hogy a stoki előírásszerűen sarkos legyen. Megtettük, amit parancsoltak, pofánkat befogtuk, rend, tisztaság, pedantéria, élénkebben, élénkebben, stb… Nem is volt semmi gond.

A kopaszok meg mint a fürdőskurvák, rinyáltak mindenért, s – tisztelet a ritka kivételnek – szaladgáltak a párttitkárhoz humán tiszthez, a főhadnagyúrasszonyhoz, pedig igazán nem lehetett okuk panaszra: csak azt kellett megtenniük, amit előírt a százas parancs. Napirendet tartani, takarítani, kiképzést végrehajtani, szolgálatokat adni, kérelem-füzetet illendően tölteni. Szívatás tényleg nem volt. Minket meg cseszegettek, hogy embertelenül bánunk velük. Ja, mert nem hagytuk, hogy leszarják a takarítást, hanem rendesen fel kellett mosni, seperni, rendet kellett tartani a szekrényekben, ágyakon, de csak amennyire illik. Mert ha olyanok, mint Szögyi kolléga, aki legalább alibizik, de nem rinyál, egy szavunk se lett volna. Mit érdekelt minket, hogy deszka van az ágyban, meg dugikolbász az épp szolgálatos baka zárt szekrényében. Az illatát meg igazoltuk, hogy a kimarcsis hozta, reggelire elfogyott.

És még parancsba kaptuk azt is, hogy a gömbstoki a jó stoki. Mit?! Hogy nem kell élt hajtani a naciba? Mi lesz a következő? A begyűrömaszekrénybeaztjóvan?! És a század előtt cseszett le minket a TÖF, hogy ne bántsuk az újoncállományt. Azok meg vigyorogtak, mint akit b@szni visznek…

Mondanom sem kell, hogy ezek a sikeres rinyálások rendkívül bomlasztották a fegyelmet. A normálisabb kopaszok is kezdtek állandóan kummantani, elpofátlanodni. A kopaszok de facto megtagadták a parancsot, elküldtek minket a picsába, mert meg akartuk csináltatni velük a körletrendet. Nem voltak hajlandók elmenni ZPK-t takarítani, amiért minket vontak felelősségre, mi viszont nem tudtuk őket rákényszeríteni, hogy a kapott parancsot hajtsák végre. Ismétlem: nem szívatásból, csak amennyire kell.

Mindemellett kivettük nekik a videomagnót, és nézhettek filmet doszt, ha kész volt minden. A melókban mi is részt vállaltunk, öregek, tisztesek is. Ezek meg egyre szemtelenebbek lettek. Már odáig fajult a dolog, hogy minket, tiszteseket húztak le kimarcsiról, eltávról, a körlet/szekrényrend miatt. És még le is b@sztak, ha a kopaszt lehúztuk ezek után a kimarcsiról, vagy üvöltöztünk velük, hogy mit is képzelnek. És már az öreg bakák is üvöltöztek velük, hogy mivanmá! Mondanom sem kell, hogy a kopaszokat nem a közvetlen feletteseink, a tiszthelyettesek, tisztek csókolták, hanem – ki tudja miért –  a zászlóaljparancsnok védte őket (innen is tiszteltetem Láng László alez. elvsat!) végtelenül lejáratva az addig nagyon is létező tekintélyét az igazi jó tisztjeinknek, és a tiszthelyettes-tisztes állománynak.

Mi, tisztesek, igazán elkeseredtünk. Nem tudtunk fegyelmet tartani, de minket csesztettek a fegyelem miatt. És ezekkel a kopaszokkal kellett fegyveres őrséget adni, éles II. vilhábos robbanószereket szállítani, hatástalanítani, robbantani. Nem voltunk boldogok.

És egyszer testületileg kiállt a kihallgatásra az összes tisztes és kértük magánkihallgatáson való részvételünk engedélyezését. Előző este beszéltük meg, miután néhány köcsögnek valahogy – egy év alatt először és utoljára – véletlenül felborult a stokija. A kopaszok érezték, hogy ez nekik nem lesz jó, borul a bili, és már nem vigyorogtak annyira a pofánkba.

Bementünk az szpk-irodába és előadtuk a gondjainkat, meg azt, hogy akkor inkább levesszük a gallérról a csillagot…

Századparancsnokunk, Ináncsi József főhadnagy úr, igazi, kemény katona volt, a mai napig tisztelettel emlegetem és emlékszem rá, valamint a szakaszparancsnokomra, Cziráky Tamás főhadnagyra, rajparancsnokomra, Király Álmos törm-re szintúgy. No, a szpk. is elmondta, hogy a fene tudja miért, őket is izélgetik, mert állítólag szívatások mennek a századszinten, és tessék emberségesen bánni a kopaszokkal. Fiúk, mi mellétek állunk, nyugodtan zorrózzátok le a kérelmét annak, aki nem engedelmeskedik, tele van a tökünk nekünk is a kopaszok nagypofájával, de a kötelező eltávokat ki kell adnunk. Hivatalosan nem mondhatom, de mögöttetek érezhettek minket, tiszteket, ha nem csináltok túlkapásokat. Értelek titeket. Bárki visszapofázik nektek, a rajparancsnoknak, vagy következő feljebbvalónak jelentitek, vagy a legközelebbi tiszthelyettesnek, tisztnek, ill. kihallgatásra rendelitek. Értem? Oszolj!

Ezek után nem fájt a torkunk, leüvöltöttük a kopaszt, ha beugatott. Ők is érezték, hogy ez most komolyodik, álltak sorban hamar kihallgatásra, nem is mentek haza, lett is rend. Persze, mi voltunk a köcsög tisztesek. Azt, hogy a kötelező munkát el kéne végezni, sértésnek vették, ismét tisztelet a kivételnek.

Aztán, egy-két nap után, mint derült égből a villámcsapás, beüvöltik a “Zászlóaljvigyázz!”-t. Kisvártatva a megafonba mondja a belgép: Tisztesállomány sorakozzon a második század századparancsnoki iroda előtt!

Sssz! ez nem ígér sok jót…

Odaállunk, beterelnek, ott áll vörös fejjel az alez, a két századpók a szőnyeg szélén, mi a másik szélén. És az alezredes üvölt, hogy milyen egy ilyen-olyan alakok vagyunk mi, és hogy szívatjuk a kopaszt, meg beultrázunk, meg ügyészség, meg Haynau, meg minden. És tudok a 18 vödör vízről, amit beöntött a körletébe, Kertaitizedes! Nem ússza meg, az ügyészségre kerül, garantálom!

Kertai meg egy belevaló cigánygyerek volt, állt ő már a szőnyeg szélén (ha minden igaz, a rendőrségen, valami bicikliügye volt… ;-))) és már nem akarta tartani a száját:

– Mivan bazmeg? Milyen víz?! Milyenügyésség?! Nehogymáénlegyekahasfelmeccő!

A zászlóaljpóknak a hangja is elakadt ekkora pofa láttán, századpókok elsápadtak, mi meg se mertünk rezdülni, bár igencsak röhöghetnékünk volt, a két századpékának úgy gúvadt a szeme, mintha basedow-kórt kaptak volna hirtelen.

Pár másodperc csend, alez magához tér, épp levegőt venne, hogy arca szederjes színezetén üvöltés segedelmével enyhítsen, amikor megcsörrent a piros telefon. Abóczki főhadnagy kért és kapott engedélyt felvenni:

-Alezredes úr jelentem, önt keresi a konyhaügyeletes!

A telefonban mi is tisztán hallottuk:

-Alezredes úr jelentem, Ales honvédet nem tudom munkára fogni, mert megtagadja a parancsot, felsőbb rokonaira hivatkozva! (Ales honvéd pincérként dolgozott a tiszti étkezdében, ez volt az össz melója!)

Pár másodperc csend, nekünk meg leesik a tantusz, és egy halk sóhaj hagyta el mindannyiunk keblét: uhhhhh…

-FOGJA MUNKÁRA! MINDENKINEK DOLGOZNIA KELL, MINGYÁR’ MEGYEK! – és elviharzott…

– Fiúk, ezt asszem ezennel megúsztuk…- mondta Abó – Ez a rohadék tehet az egészről. Van valami főfő csókja, és azt hiszi, ő szarta a spanyolviaszt. De a csókja is egy gyökér lehet, mert elnézi, hogy az unokaöccse, vagy ki ez a tag, a főnököt is megkerüli, és telefonon rinyál neki. A csókja meg cseszegeti a Főnököt, az meg minket. Asszem most valami változni fog. De, Kertai, az a vízügy még nincs lezárva…

-Milyen víz!? Milyenügyésség!? Nehogymá… és elkezdte az altípusra oly jellemző szófosást, abban a jól ismert méltatlankodó dialektusban. Mi meg röhögőgörcsöt kaptunk, de már a tisztek is röhögtek, mint akik nagy veszedelemből menekültek meg. Csak úgy kiözönlöttünk a folyosóra.

– Te Kerta! Mi volt az a 18 vödör? – kérdeztem, mert dunsztom sem volt róla, mi volt ez az ügy.

– Nem volt semmiféle 18 vödör!

– Mér, mi volt?

– 21! Mert egyet, az utolsó fordulóból a folyosón elejtettem…. 7 forduló, á 3 veder.

– De mér’, bazmeg?

– Hát mert a kopaszok kérték, hogy mutassam meg, mi az a beultrázás! Ott röhögött a századból mindenki, ez a köcsög Ales meg felnyom! Egy szál f@szban verték maguknak a félméteres habot, tiszta péderbál volt! Ügyésségbazmegmi? Nanemá!

Az ügy folyománya lett, hogy Ales honvéd pár nap alatt átkerült a flottillához, onnét meg egy-két hét alatt leszerelt. De, úgy hírlik, amennyit azalatt ott szaladgált… Az ügynek lett még rám nézve cidris folyománya, de azt majd később…

14 hozzászólás

 1. tiboru — 2012-08-28 08:15 

A poszt címe alatti csillagos értékelésről ne feledkezzetek meg!

 2. fazeolus — 2012-08-28 08:55 

“És még le is b@sztak, ha a kopaszt lehúztuk ezek után a kimarcsiról” milyen gyönyörű édes anyanyelvünk!!elég gyengécske iromány :(

 3. kelempajszmadar1 — 2012-08-28 09:37 

Fazeolus hozzászólása még gyengébb iromány. A kettős felkiáltójel után szóköz illenék, és az új mondatot nagy betűvel kezdjük. Érthetetlen, hogy a nyelvész ezt nem tudja…
Más: az idézett mondat hibátlan. Igaz, katonai szleng kifejezések is vannak benne, de ettől életszerű és ezen a blogon tökéletesen elfogadott.
Haseket is kikezdték, hogy a Svejkben elhangzanak olyan kifejezések, mint pl. hogy a Ferenc Jóska képét leszarták a legyek, Palivec úr azt mondja, hogy megcsókolhatják a seggét, Jenom úr meg akkorát fingott, hogy a falon megállt az ingaóra. Hasek ennek kapcsán egy kicsit kibeszél a Svejkből, és azt mondja, hogy a szereplők ugyanúgy beszélnek, mint az emberek szoktak a valóságban is. Némi kifakadásra is ragadtatja magát, és szóvá teszi “…a szalonok kifinomult erkölcsét, amelynek leple alatt éppen a szalonok arszlánjai űzik a legfeslettebb és legkicsapongóbb életet.” De itt a link, átadom a szót magának Haseknek: http://dydudu.hu/konyv/regeny/hasek/svejk/01.htm#18
Ajánlom Fazeolus figyelmébe!
Maradok továbbra is határőr üdvözlettel:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 4. Bigjoe(HUN) — 2012-08-28 09:40 

Csókosság, na igen. A protekció intézménye a fegyveres erőknél.
Nálunk is volt ilyen ember, a legundorítóbb az a típus amelyik még hangoztatja csókosságát és a társai kárára vissza is él vele.
Nekem nem kell menni szoliba, mert nekem a ……… apám/anyám/rokonom.
Volt persze olyan csókos a 3.őrben aki megdolgozott a csókért, nem beleszületett.
Egy nagyrábéi srác erőemelő volt civilben – szép sikereket ért el- a szdpk. nem rakta szoliba, hanem edzeni küldte. Többen szóvá tették, hogy mi ez a kivételezés…… De nagyon nem hangoskodtak, mert a srác komoly kg-t pakolászott minden nap, és ez kiváltott némi tiszteletet.
Ja, és én is csókos lettem a végére -most elárultam magamat :(
Rőzse komám szerint Pallánál (szdpk), meg a se……emnél, de ez egy másik történet.

 5. csapos — 2012-08-28 16:23 

Tarti (tartalékos tiszt) növendékként és tartiként jó pár hónapot eltöltöttem a seregben, igaz vagy harminc évvel ezelőtt. Amit nem tudtam elviselni a kopaszok szívatása volt. Szívatást írok, nem a rend megkövetelését. Sajnos az öreg katonák, kiképzők egy része saját korábbi megaláztatásait a kopaszokon igyekezett „megbosszulni”. A szpk és a szdpk pedig örült, hogy nincs baja a frissem bevonult állománnyal, a piszkos munkát az öregkatonákra hagyta, pontosabban elnézte az öregek túlkapásait. Minden közösségban, állományban vannak olyanok, akik nem képesek elviselni a rendet, a fegyelmet. De ez nem lehet indoka a többségében nevelhet állomány szívatásának. Tapasztalatom szerint az is gyakorlat volt, hogy a kiképzők a leggyengébbet, a legügyetlenebbet szívatták, és nem a nagypofájú „faszagyerekeket”. Ennek az lett a következménye, hogy a raj később még tovább szívatta a szerencsétlent. Vannak antikatonák, akikből szinte képtelenség jó katonát faragni, és nem biztos, hogy érdemes.

Zweitakt, nem lehet, hogy kopasz korodban te is igyekeztél kummantani, ahol csak lehetett? Te könnyen elviselted, ha aznap ötödször borul fel „véletlenül” a stokid? Szerettél sakkozni a folyósón? Attól lesz hadra foghatóbb a katona, ha kartonlappal teszi sarkossá a stokiját? Szerintem nem. Értelmes feladatot kell adni úgy az újoncnak, mint az öregkatonának. Ez az MN keretein belül nem sikerült. Ezért volt helyes a kötelező sorkatonai szolgálat megszüntetése. Egy hivatásosokból álló hadseregben mindenki tudja, hogy mit vállalt és mit várnak tőle. Ha meg nem, akkor elválnak egymástól.

Végül a csókosokról. Ebben teljesen egyet értek veled és minden kommentezővel. Egyszerűen a legalja népség.

 6. szkv — 2012-08-28 19:30 

csapos:
Teljes mértékben egyet értek veled. A jó katona nem attól lesz jó, ha a “szívatást magas fokon” igyekszik “művelni”.
Mi HATÁRŐRÖK akik a határon szolgátuk le a katona időnket, nem voltunk igazán alakias katonák, de mégsem estünk a másik végletbe, vagyis nem lettünk trehányak. A tisztelet az elöljárók és egymás iránt meg volt. Egy ma már nyugállományú ales (Kelempájsz tudja hogy kiről van szó) mondta, igaz hogy nem voltatok igazán alakias katonák, de megbízható, megfontolt katonák voltatok.
Szívatás az újonc kiképzésen nagy ritkán fordult elő, de aszt Haynau elvtárs a helyzetnek megfelelően “jutalmazta”, egy bal 2-es “beutalóval (fogda).
A “szívatások” mértéke nagyban függött attól, hogy az elöljárók mi minden felett hunytak szemet, vagy “aljas” módon másoktól (Tisztesektől) várták el aszt amit egyébbként nekik kellett volna elvégezni. Pl a fegyelem megtartását és az estleges túlkapások időbeni leállítását.
Sajnos a “szívatás és a csókosok intézménye” a polgári életben a munkahelyeken is jelen van.
Hofinak egy mondásával zárom soraimat: Aki tehetne valami az nem minden esetben teszi meg. Aki meg nem tehet semmit az hiába ugrándozik.

 7. zweitakt — 2012-08-29 13:04 

Szia kedves Csapos!
Valamit félreértettél… Talán olvasd át még egyszer a posztot.
A mi alakulatunknál soha nem volt szívatás, és soha nem volt visszaélés a hatalommal. Én ilyet nem tapasztaltam, kivétel a fentebb említett egyetlen esetet, (hallomásból tudom, hogy 3 db stoki borult fel…) és nem is tettem. Ennek az esetnek is lett visszhangja, erre utal az utolsó sor is…
Kopasz koromban sem kummantottam, egyrészt, mert önként vonultam be, http://milstory.blog.hu/2011/05/18/269_kopaszsagom_tortenete , másrészt mert nem volt divat. Nálunk nem az volt a faszagyerek, aki visszapofázott, hanem az, aki állta a sarat, és kiválót teljesített. Ha valaki kiváló katona kitüntetést vagy rendkívüli előléptetést kapott, azt nem cikizték, hanem elismerték. Nekem mindkettőben részem volt.
A gyengébbtől nem vártunk el annyit, mint az erőstől, de mindenkitől a maximális igyekezetet követelte mindenki.
Spéci alakulat volt, no.
Sakk sosem volt, se ultra, se gokart, se levágjukasárkányhétfejét, se kanalazás, se sípoló beültetés, se gólya, stb.
A Honvéd Kórházban feküdtem egy jól sikerült téli szolgálat miatt, és elhűlve hallgattam, mik mennek máshol…
No, mindegy is, nincs harag.

 8. nadi — 2012-08-28 16:55 

szevasztock!
Pont itt voltam sorkatona annak idején és van szerencsém ismerni az említett teljes tiszti állományt.ez nem sokkal a leszerelésem után történhetett,tekintve az említett hivatásos állomány rendfokozatait!tapasztalataim szerint könnyen megtörténhetett az ami itt le van írva,már az én bevonulásom idején elkezdtek pedzegetni ilyesmit csak mi még valahogy tudtuk hol a helyünk “kopaszként”!
egyáltalán nem volt olyan eszelős szivatás meg felesleges b.szakodás amennyire én emlékszem.A feltétlen engedelmességet talán jobban elvárták mint más alakulatoknál de ez érthető olyan feladatok mellett amit el kellet látni és annyi!
Se beultrázás se éjszakai szivatás se “majd a nyugdíjasbálodramehetszcsakhaza” hozzáállás.Nem is tudom mit nem lehetet kibírni :-)? Oké,hogy állandóan tanulni kellett meg szétalakiztuk az arcunkat,rengeteget mozgattak minket de végül is nem üdülni vittek,hanem katonafélének.

 9. zweitakt — 2012-08-29 12:27 

Üdvözlet, kedves Bajtárs!
Végre egy hasonszőrű! Nem is tudom elmondani, mennyire örülök, hogy egy tűzszerészre leltem itt!
Én 1994 aug-1995 aug között voltam bent.
Nem neked volt surcitársad a Berente Péter? Hozzánk mint szerződéses jött vissza! Jó arc volt!
És biztos emlékszel még Szabó László törm vegyvédelmi kiképzésére szerda délutánonként….

 10. nadi — 2012-08-28 16:55 

Bocs a nagybetűkért! :_)

 11. kelempajszmadar1 — 2012-08-29 07:36 

Üdv a Bajtársaknak!
Szkv Bajtársamnak igaza van. Az őrsökön nem volt helye a szívatásoknak, több okból. Először is a kis létszám miatt családias légkörben éltünk, másrészt a szolgálatban levők, aztán a pihenősök, meg az eltávosok miatt csak annyi ember maradt, hogy éppen meg tudtuk csinálni a körletszemlét.
Nálunk az újonckiképzésen sem fordult elő említésre méltó eset. Talán csak annyi, hogy egy tizedes a reggeli tornánál a fekvőtámaszokat úgy csináltatta velünk, hogy egy ideig lent kellett maradnunk. Ennek a seggfejnek visszaadtuk később. Kitették hozzánk (Hörmannforrásra) pár napra, és amikor szoliba ment, a járőrtársának szóltunk, hogy tanítsa meg egy kicsit kesztyűbe dudálni. Ő aztán kivizsgáltatott vele minden fát, bokrot, sziklát. Végül remegő lábakkal, rogyadozva jött be, nyögött, hogy “hogy bírjátok ti ezt?” Mondtuk neki, hogy megszoktuk, de ő a reggeli tornákért kapott tőlünk egy kis pluszt. Csak hápogott erre.
Papa (akiről a Lövészverseny kapcsán írtam) mondta nekünk a múlt nyáron a személyes találkozás alkalmával, hogy az őrsökön szolgáló katonák nem voltak alakiasak, de megbízhatók és higgadtabbak voltak.
De van a csókosoknak ellenpéldája is. Szolgáltam egy sráccal, akinek az apja ezredes volt (nem határőr), és a fater azt mondta, hogy a fiát is ugyanúgy sorozzák be, mint a többi srácot, ő nem fog neki elintézni semmilyen sumák helyet. Így aztán a fiú velünk szolgált kinn az őrsön, sima határőrként, és igen jó barátok voltunk, még leveleztünk is a leszerelésem után. Ilyen is akadt.
Üdvözlettel: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 12. pacika — 2012-08-29 19:56 

Nálunk annak volt becsülete aki első szóra megcsinált mindent aki nem annak a következő takarításkor volt szivatás alegységügyelethelyettesként én is megtettem ,sosem szégyeltem,de passzióból sosem .
De a munkát valakinek meg kellett csinálni és az általában a kopasz volt ,ezen mindenki túlesett aki kihúzta magát és megutálták az előbb utóbb megkapta az észheztérítő pokrócozást a társaitól .

 13. Estván — 2012-08-31 19:58 

Hát igen, a “kevésbé népszerű” feladatok nyertese mindig is a kopasz volt. A kopasznak két dolgot kellett belátni: egyrészt a mostani öregeknek is meg kellett csinálnia ezeket a melókat, másrészt amikor ő öreg lesz, akkor is lesz kopasz aki elvégzi. Ha ezeket belátta, akkor egyből más hozzáállása lett a dologhoz, pl. a takarítást nem szívatásnak tekintette.

Arra azért kíváncsi vagyok, hogy mi volt 2004-ben az utolsó sorállománnyal. Ők takarítottak végig, illetve “szívatni” se tudtak senkit :)

A poszt eredeti témájához: érdekes módon nekem a saját időszakomban volt 1-2 olyan katona, akivel “nem bírtam”. A kopaszaink döntő többsége elfogadta, hogyan működik a rendszer. Jóban voltunk, remélem ők is így emlékeznek rám :)

 14. szkv — 2012-08-30 06:52 

Néhány gondolat a “szívatásról”.
Elsősorban talán tisztázni kellene hogy vajon mit nevezhetünk “szívatásnak”.
Szerintem embere válogatja hogy kinek milyen eset jelent “szívatást”.
Sajnos volt, van és lesz olyan ember akinek a reá bízott feladat ami a tevékenységéhez tartozik és el kell végezni már “szívatásnak” tekinti.
Ez nem csak a katonai szolgálatra vonatkozik, hanem a polgári élet bármely területére.
Az olyan események amelyek régebben nem számítottak szívatásnak,(Pl a 60-as években ) azokat ma már hatáskör túllépésnek minősítenék.
De vajon kiket és miért “szívattak” azon is el lehet gondolkodni. Mivel “szívatásnak” is két oldala van, ahol az egyik oldalon a “szívató” a másik oldalon a “szívatott” áll és mindkét fél másképp látja a helyzetet ezért nem fog kialakulni a közös szimpátia.
A “szívatás” elsősorban olyan helyen fordulhatott elő, ahol a katona éles lőszert nagyon ritka esetben kapott a fegyveréhez. Ahol minden nap “élesben” történt a szolgálat ellátás ott nem volt gyakori. Ez talán annak tudható be hogy, az ilyen helyekre sok szempont alapján válogatták meg a leendő katonákat. Pl HATÁRŐRSÉG,TŰZSZERÉSZEK,KORMÁNYŐRSÉG STB.
Minden olyan személy aki volt katona az megtapasztalhatta hogy még a “legszívatosabb” helyen is enyhültek, illetve elmaradtak a “szívatások” amikor éles lövészetre került sor.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.