369. – Leszerelés és utózöngék

Optika honvéd tartalékos szolgálatra jelentkezik, engedélyt kérek megszólalni. Több oka van annak, hogy a blogból történt véglegesnek tűnő leszerelésem után ismételt szolgálatba jelentkezem. Ugyebár a tartalékos szolgálatnak a régi szép időkben hagyománya volt, vagyis a már esetleg régesrég leszerelt elvtársak hosszabb-rövidebb időre ismét a Magyar Néphadsereg vendégszeretetét élvezték. Most teljesen saját elhatározásból ismét szeretnék a köreitekben eltölteni egy kis időt. Másrészt – bár érintőlegesen volt szó róla -, de még nem fejtettem ki az utolsó éjszaka során, vagyis a leszerelő vonaton történteket. Valamint arról sem ejtettem szót, hogy hogyan, milyen hivatalos kapcsolatom volt a katonasággal a leszerelést követően. Végül, de nem utolsósorban azért kérek szót, mert a BlogRepublikon is szeretnék új írással megjelenni. Na meg hát akit a mozdony füstje megcsapott…  – írja régi barátunk, Optika, s rögtön folytatja is.

Ezek után menjünk vissza egy kicsit az időben. A dátum 1987. augusztus 13. Erről egy korábbi bejegyzésben így írtam:

„Éjjel kb 01.30-kor indultunk a buszhoz, ami az alakuló téren várt ránk. Mi vilmáztunk, eteleztünk is. De kiabáltunk mást is: “Szervusztok! Gyertek haza! Csíkos hátú kismalac, én elmegyek, te itt maradsz!”. Egyeseknél kisebb izgalmat a leszerelő zászló kicsempészése okozott. Akinél megtalálták, megfenyegették 30 nap kiegészítéssel, de csak elkobzás lett a vége. A buszsofőr az ajtók bezárása előtt – ahogy illik – csengetett. Harsány örömüvöltés volt válasz, ami csak fokozódott, ahogy a Petőfi Sándor laktanya kapuján kihajtott a busz. A leszerelő vonat hajnal 2-kor indult.

Vége lett hát. Az utánunk bevonulók számára az ég bedeszkázása már meg is kezdődött, de nekünk újra kisütött a Nap.”

Amikor csak megemlítettem Vilmát és Etelt, mindig érkezett kérdés, hogy kik ezek a hölgyemények. Mindkettő egy-egy betűszó. VILMA = Végre Időm Lejárt, Megyek Anyám és ETEL = Ebből Táposnak Elég, Lelép. Zalaegerszegen széles körben használatosak voltak; a leszereléshez közeledve sűrűn kiabáltuk az éjszakába.

Tehát a vonaton ültünk hajnal 2-kor. Különvonat volt, tehát csakis leszerelő katonák ültek rajta és néhány kísérő. Előtte szentül megfogadtuk, hogy végigénekeljük majd a leszerelő nóták teljes repertoárját.

Hát az éneklésből nem sok lett. Az első próbálkozás után a kísérő tisztjeink lebeszéltek a továbbiakról. Azért magunkban, suttogva elénekeltünk egyet kettőt. Legalábbis eldúdoltuk. Aztán kicsit elszenderedtünk. Aztán ahogy már közeledett a reggel, a vonat a Kelenföldi pályaudvarhoz ért. Ekkor kezdtünk felélénkülni, mivel budapesti társaink kezdtek búcsút venni tőlünk. Mosolyogtak rajtunk, hogy ők már egy órán belül szabadulnak, ránk pedig még várt pár óra vonatozás.

Egyszer csak Kelenföldön mellettünk húzott el egy vonat és kit láttam meg rajta? Hát a Tónit!!! Őt valamikor áthelyezték máshova, ennek feltételezhető okát már leírtam, de a leszerelés neki is eljött. Üvöltött, mint sakál: „Mi a fasz van, Optika??? Hát letelt, baszd meg!!!”  A kísérő tiszt szigorú tekintetével kísérve csak egyet mertem inteni. És a vonat robogott tovább.

A vonat rövidesen a végállomáshoz ért. A Kiegen az iratainkat visszaadták. Ott jól lecsesztek, mivel nem jelentettem be, hogy már egy éve leérettségiztem. Gondoltam ez logikus, ha már táposként vonultam be. Felhívták a figyelmemet, hogy vannak olyan dolgok, amiket a Kiegnek sürgősen be kell jelenteni és örüljek, hogy – most utoljára – nem büntetnek meg. A későbbiekben nem volt ilyen mulasztásom.

Pár nappal ezután volt az újabb bevonulás. Ekkor már szerencsére nem érintettként, hanem mint kívülálló megnéztem, hogy hogy is megy az ilyen. És persze elbúcsúztam az akkor bevonuló barátaimtól. Egyébként amit láttam az egészből, az ugyanúgy ment, mint egy évvel korábban. Találkoztam egykori szakaszparancsnokommal és egy velem egyszerre bevonult sráccal, akinek még hátra volt egy időszak (lévén ő egyben töltötte le a 18 hónapot). Ők kísérték a lakóhelyemről Zalaegerszegre bevonultakat.

Szintén a leszerelésem után egy két héttel pénz állt a házhoz!!! A zalaegerszegi laktanya leszerelési segélyt küldött. Ezen meglepődtem, majd végig kérdeztem a társaimat. Teljesen random módon volt, akinek küldtek, s volt akinek nem. Nem tudtuk kideríteni, hogy mi volt a rendező elv.

A felsőoktatásba történt beiratkozás után többször iskolalátogatási papírt és formanyomtatványon szolgálathalasztási kérelmet kellett beadnom a Kiegre, nehogy a tanulmányok alatt újra behívjanak katonának. Ugyanis emlékeztetnem kell az olvasókat, hogy akkoriban 18 hónap volt a katonaság, amiből mi táposok csak 12 hónapot tudtunk le. Nem is beszélve a tartalékos szolgálatról. Ha jól emlékszem, ezekre papírokra a Magyar Néphadsereg, majd Magyar Honvédség mindig válaszolt is és tényleg nem abajgattak a tanulmányaim alatt.

Mindettől függetlenül a 6 hónap, amivel még „tartoztam a hazának” Damoklész kardjaként lebegett felettem. Emlékeim szerint 1989-ben Kárpáti Ferenc vezérezredes (1989 végétől tartalékos) honvédelmi miniszter elvtárs -> bajtárs -> úr bejelentette, hogy az egyetemet, főiskolát végzetteknek a katonaidő 11 hónapra csökken. Azt hiszem, ennek a bejelentésnek köszönhetően az akkori táposoknak a centijéről hirtelen leesett 14 nap, vagyis az augusztus közepe helyett augusztus elején leszereltek. Ilyet a mi időnkben is rebesgettek, de sajnos minket még nem ért ez a szerencse. Pedig megnéztem volna egyesek arcát! De nem bánkódtam, hiszen ekkor lett teljesen végleges, hogy 1987-ben ténylegesen LESZERELTEM. A többieknek akkor még maradt 18 hónap, ami később szép lassan csökkent: 18 -> 12 -> 9 -> 6 ->0 hónap.

Már diplomásként pár év múlva másik városba költöztem, de az állandó lakóhelyem még nem változott. Az új lakóhelyemen először csak ideiglenes címmel rendelkeztem. Egyszer a régi címemre kaptam egy behívószerű papírt, amit a szüleim utánam küldtek. Szerencsére nem tartalékosnak hívtak be legalábbis egyelőre, csupán otthon őrzendő tartalékos egyenruhával akartak volna ellátni; talán terveik voltak velem. Ekkor írtam egy kérelmet, hogy hagyjanak békén, mert már máshol lakom, de még egyelőre nincs ott állandó lakcímem. Meglepő módon szinte postafordultával válaszoltak, hogy rendben van. Hogy hasznom azért legyen a dologból, ezen a behívószerű papíron volt egy ingyenes retúr vasúti utazási igazolvány, amit persze kihasználtam. A kalauz nem győzött csodálkozni, hogy miféle bevonulás van. Megjegyezte, hogy bajom lesz abból, hogy elég borostás vagyok és a hajam is hosszabb a kelleténél. Hagytam érvényesülni. Főleg mivel a büfékocsiba invitált és meghívott egy sörre.

Nagyjából egy évvel ezután lett máshol végleges állandó lakcímem, de ilyen honvédségi papírt még legalább kétszer kaptam, amivel ugyanazt tettem, mint korábban. Az ingyenes vasúti utalványt pedig mindig igénybe vettem. A legutolsó ilyen papírommal azért be is mentem a Kiegre és bemutattam a személyimet, ami már más állandó lakóhelyet jelzett. Tudomásul vették és sok sikert kívántak és mondták, hogy szerintük az új lakóhelyem területileg illetékes Kieg Parancsnoksága jelentkezni fog nálam rövidesen. Nem tették, nyilván nem volt rám szükségük. Nem bánkódtam miatta.

Volt még egy apró adalék. Egy darabig levelezett velem a zalaegerszegi laktanya, ugyanis magam után hagytam némi HTK-t (Honvédelmi Tartozási Kötelezettség, avagy Hová Tette Katona?). Időnként nem tudtam minden honvédségi cuccal elszámolni. A leszerelésem után pár hónappal küldtek egy felszólítást, meg egy csekket. Hogy ezt miért nem vonták már le az általuk folyósított leszerelési segélyükből, amit az előbb említettem, máig sem tudom. Válaszoltam a laktanyának, hogy tanulok, nincs önálló keresetem. Írták, hogy OK, de küldjek iskolalátogatási igazolást. Küldtem. Ez is megismétlődött még egyszer-kétszer. Emlékeim szerint az összeg az váltakozott, hol többet, hol kevesebbet kértek. Míg végül egyszer csak ezek a levelek elmaradtak, pedig már volt keresetem és Isten bizony befizettem volna a csekket, ha kérik. Az is lehet, hogy addigra a követelés elévült.

Látható tehát, hogy a Magyar Néphadsereg, majd Magyar Honvédség azután sem engedett el egykönnyen ölelő karjaiból, miután leszereltem.

Ezek után ismételten engedélyt kérek immáron a tartalékos szolgálatból leszerelni!

26 hozzászólás

 1. Bigjoe(HUN) — 2012-09-11 14:52 

Ha mar htk:en a kanalgepet, meg a derek szijat vettem meg.
(nincsenek meg az ekezeteim :(
Az OregeBig meg a vastagot tartotta meg-amikor leadta a ruhait.
Nagyon durva volt,hogy ht kisert titeket. Tisztatar mintha bortonr vigyazott volna ratok:(

 2. szkv — 2012-09-11 17:32 

Optika: Amikor utólag küldték a H:T:K. fizetésről a csekket, válaszként. A KATONASÁGTÓL VALÓ TÁVOZÁS UTÁN, 8 NAP TÜRELMI IDŐ LETELTÉVEL REKLAMÁCIÓT NEM FOGADOK EL.
Nálunk az őrsellátó árgus szemekkel vigyázott arra hogy a HATÁRŐRNEK semmilyen tartozása ne legyen, és főleg ne utólagos.
Egyszerűen megoldotta. Leszerelés előtt rovancsot tartott és ha hiányzott valami, ami nagyon ritkán fordult elő, akkor aszt mindjárt, vagy zsold osztáskor rendezte.
Nálunk csak nagy ritkán fordult elő, hogy valakinek a kapcája hiányzott.

 3. krux — 2012-09-11 17:41 

Sziasztok! Hónapok óta csak olvasni tudtam az írásokat, de Tiboru segítségével ma végre sikerült kicselezni bilgéccet, ergo mostantól már kommentelni is tudok. A tartalékos sorból nekem is kijutott. Nem sokkal a leszerelés után én is megkaptam a ruhát Miskolcon. Az egészben az volt a legszebb, hogy Cserépfaluba, a rakétásokhoz lettem beosztva. Amikor megkérdeztem a hivatásost, hogy a kádárhuszári múltammal mi a ló veres farkát fogok csinálni egy rakétás alakulatnál, akkor egy röhögés meg egy vállrándítás között azt felelte, hogy majd vigyázzmenetben fogok közlekedni a rakéták között.

 4. kszabo — 2012-09-11 18:30 

Éppen ma került a kezembe egy szabó centi :) http://szkaresz.blog.hu/2012/09/11/centi_es_a_kisherceg

 5. Rókakígyó — 2012-09-11 18:48 

megtaláltam véletlen a katona igazolványomat. Hasznos jószág, mert benne van pl, hogy mikor tettem esküt, mi a fegyverszámom, vércsoportom, beosztásom és annak kódja. Rendfokozat (ez csak egy bejegyzést tartalmaz), illetve hogyan áll a kimarcsik ügye, azaz mehetek-e egyáltalán. Tényleg: volt benne egy plusz rész, amin vezették a konkrét eltávokat, de azt elvették.

 6. zolcsi67 — 2012-09-11 19:29 

Márpedig az ingyen gyakorló jól jött volna kocsiszereléshez, telken kapálgatáshoz, kár, hogy nem fogadtad el a cuccost. Nekem nem küldtek, csak állandó mozgósítási behívót.

 7. optika2 — 2012-09-11 20:36 

Köszönöm a hozzászólásokat. Valamit a történetből kifelejtettem. Most kiegészítem:

…….Ha jól emlékszem, ezekre papírokra a Magyar Néphadsereg, majd Magyar Honvédség mindig válaszolt is és tényleg nem abajgattak a tanulmányaim alatt.

Mindettől függetlenül a 6 hónap, amivel még „tartoztam a hazának” Damoklesz kardjaként lebegett felettem. Emlékeim szerint 1989-ben Kárpáti Ferenc vezérezredes (1989. végétől tartalékos) honvédelmi miniszter elvtárs -> bajtárs -> úr bejelentette, hogy az egyetemet, főis-kolát végzetteknek a katonaidő 11 hónapra csökken. Azt hiszem ennek a bejelentésnek kö-szönhetően az akkori táposoknak a centijéről hirtelen leesett 14 nap, vagyis az augusztus kö-zepe helyett augusztus elején leszereltek. Ilyet a mi időnkben is rebesgettek, de sajnos minket még nem ért ez a szerencse. Pedig megnéztem volna egyesek arcát! De nem bánkódtam, hi-szen ekkor lett teljesen végleges, hogy 1987-ben ténylegesen LESZERELTEM. A többieknek akkor még maradt 18 hónap, ami később szép lassan csökkent: 18 -> 12 -> 9 -> 6 ->0 hónap.

Már diplomásként 1994-ben másik városba költöztem, de az állandó lakóhelyem akkor még nem változott. ….
—————-

Tiboru!
Ha erre jársz, beillesztenéd a bekezdést a megfelelő helyre? Esetleg egy képpel Kárpáti Ferencről?

 8. optika2 — 2012-09-11 20:38 

@Rókakígyó:

Tényleg hasznos. Egyszer műtét előtt kiderült, hogy kellene a vércsoportom, mert elfelejtette a doki meghatároztatni a vérképnél. Nem akartam csak ezért megszúratni magam és megmutattam a katonakönyvem.
A körletelhagyási engedély füzetecskét bevonták.
Ja és van még dögcédula is a katonakönyvben.
Na meg egy csodálatos kép, amin a gyerekeim nem győznek röhögni.

 9. Estván — 2012-09-11 21:09 

Üdv újra “itthon”, Optika bajtárs!
Ezek szerint a maradék fél évre nem kellett bemenned tartalékos tiszti hallgatónak? Véletlen, vagy addigra már megszűnt ez a rendszer?

 10. optika2 — 2012-09-11 21:32 

@Estván:

Erre utal egy bekezdés, amit kifelejtettem. Kértem Tiborut, hogy egészítse ki.

 11. Bigjoe(HUN) — 2012-09-11 22:00 

Nem èrtem én ezt, nekünk nem maradhatott a könyvünk?
Dögcédulánk sem volt- hivatalosan- pénzért lehetett venni. Persze vettünk.
Ezek még be id férnek a búrámba, de a vonaton az a bébicsősz….
Nem kiabálhatott akinek olyan kedve volt,mert ott volt ht.

 12. tiboru — 2012-09-11 22:26 

@optika2:

A kiegészítést megtettem, olvasható a posztban.

 13. optika2 — 2012-09-11 22:56 

Köszi Tiboru!

Hát igen a vonaton ott volt a bébicsősz. Minket riogattak azzal, hogy leszerelünk, de még X napig a katonai szabályok vonatkoznak ránk. Azt hiszem ezt a milstory-n megvitattuk, nincs és nem volt ilyen szabály, de ezzel jól lehetett riogatni. Úgy tudom, hogy Zalaegerszegen az indulóban lévő vonatról is szedtek le civil ruhás leszerelő katonát, de ebben nem vagyok biztos. Lehet, hogy csak mende-monda volt a mi rémisztgetésünkre. Amúgy ez nem rontotta el a jó kedvünket.

A katonakönyvünk kint hagyását nem tudom mire vélni én sem. Talán a hadkieg-ek utódjának kisebb gondja is nagyobb annál, hogy most ezer számra levelet küldjön egykori sorköteleseknek, begyűjtse a katonakönyveket, esetleg megsemmisítse azokat. Ez nem kevés idő, pénz lenne. Így aztán kint vannak a könyvek dögcédulával együtt.

 14. Estván — 2012-09-11 23:35 

@Bigjoe(HUN): Az igazi dögcédulája is mindenkinek megvolt az egyéb papiruszai mellett, azt hiszem az “M-iroda” nevezetű helyiségben. Szerepelt rajta a HUNGARIA felirat, és a harcos személyi száma (1-születési dátum-négyjegyű szám). Balhé esetén kiosztották volna.

 15. lewis — 2012-09-12 02:26 

Nagyon jó a blog, régóta olvaslak benneteket. Az elején is volt, hogy hozzászóltam, de már nem tudom, hogy hogyan milyen néven szóltam hozzá.
Amióta ilyen öreg trotty lettem, többet gondolok a seregre. Most, hogy megint folyamatosan külföldön dolgozom egyedül, magyar kollégák nélkül, szabad időmben mindig a neten lógok.
Egyetem előtt Rétságon voltam híradós, egy páncélos ezredben (tőtők ahogy laktanyában hívtuk őket, haragudtak is érte). Kár, hogy senki sem írt onnan még önálló cikket. Majd küldök később sztorit onnan is.
Egyetem után Kerepestarcsa BM TTI. Erről lenne egy történetem:
Hihetetlenül laza hely volt, a parancsok nagy része úgy hangzott: az a kérésünk Önökhöz, hogy … Öcsém ott nyomta a teljes 18 hónapot, na, nem is tudja mi a katonaság. Bevonulásunk után megkértek bennünket, hogy had ne osszák már ki a kimenőt, mert utána tisztíttatni kéne, ami sok kerül. Járjunk már inkább civilbe ki. Adnak civil ruha viselésit is, állandó kimarcsija is volt mindenkinek. Kérték ne jelentsük felfelé mert akkor lecseszik a parancsnokot. Kérdezték még is lenne-e valaki, aki szeretné felvenni a kimenőt, mert akkor persze kiadják neki. Csak én jelentkeztem, jó nagy röhögés volt, ugyanis májusban államvizsgázni akartam és arra gondoltam, hogy az egyenruha együtt érzőbbé teszi vizsgáztatókat, mint az öltöny.
Államvizsga előtt két nappal felvettem a raktárból az új kimenő ruhámat, új kimenő cipővel együtt, hogy a fene ette volna meg. Vizsga előtt egy nappal bementem az egyetemre megkérdezni a dékániban minden rendben van é e. Az új ruhámban persze. Az a rohadalom új kimenő cipő tönkretörte a lábamat alig bírtam visszamenni a laktanyába. Leszerelésig nem is tudtam mást hordani csak a civil, világos színű, már enyhén használtas, kényelmes edző cipőmet, az nem bántotta a sarkamat, mert máshol nyomott, meg jó puha volt (a leszerelés egyébként nagyon hamar eljött, mert akkor hozták a törvényt, hogy felsőfokú végzettséggel csak egy év a sereg). Azt azért nem vehettem fel a kimenőhöz, iszonyat hülyén néztem ki vele. A többieknek is csak edző cipője volt csak, ráadásul nagy patájú mind én nem nagyon volt. Kínomban, másnap farmerban, edzőcipőben mentem be az egyetemre a kimenőt meg vittem magammal egy kisebb utazótáskában. Bementem a régi koleszomba (lánykori nevén Münnich Ferenc, majd Kármán Tódor most meg gondolom PPP kollégium) és hálaistennek találkoztam egy volt évfolyam társammal, aki a biztos tudás érdekében többször járt féléveket (én is, de én csak egyszer). Akkor éppen kollégiumi önkormányzó volt, ő is hasonló méretű volt, kölcsön adott egy viszonylag elviselhető fájdalommal hordható, de kék színű cipőt. Olyan nagyon nem volt feltűnő, legalábbis azért senki sem szólt meg az egyetemen.
Várakozok a folyosón a vizsgára, jön Csom professzor úr (remélem él még, nagyon rendes prof volt) azt mondja: Kolléga nem is tudtuk magáról hogy hivatásos. Mondtam: Nem professzor úr, dehogy, tessék megnézni, hogy kicsesztek velem, hát nem behívtak egyetem után. Magamban meg azt gondoltam, na, ennyit az együttérzésről ezek azt gondolják hivatásos vagyok.
Valahogy átengedtek, vissza koleszba, cipő visszaad, megköszön, civil ruha visszavéve.
Eredeti terv szerint egyenruhában berúgtam volna, majd parasztkodni akartam a Váppal valahol, na, nem minden áron, de ha láttam volna egy járőrt valószínű összeafféroztunk volna. Akkor hallgató főtörzsőrmester voltam, legfeljebb lecsuktak volna egy kicsit, úgy sem voltam soha sitten még Rétságon sem.
De így, civilben nem volt nagy kedvem berúgni, nem is sikerült, visszamentem a laktanyába, másnap meg leadtam a kimenőt azzal az átok cipővel együtt.
Na, isten áldjon mindenkit.

 16. Rókakígyó — 2012-09-12 07:05 

A dögcédulám már elveszett, pedig a könyvecske hátsó borítóján csinos kis zseb van neki kiképezve. Asszem a gyerekem játszotta el, ami az egyik legjobb felhasználási mód.

A leszerelés abban a bizonyos kedvezményes évben pont 1989. július 31-re esett, akkor vonták be a körletelhagyásit.

 17. kelempajszmadar1 — 2012-09-12 07:14 

A katonakönyvet mindenkinél kint hagyták, nálam is, sőt, még a fateromnál is. A katonakönyvre ugyanis szükség van a nyugdíj megállapításánál, mert a katonaidő beszámít a munkával töltött időbe, tehát célszerű megőrizni, hogy igazolni tudja az ember.
Bébicsősz nálunk is volt. Akik nem helyben (a laktanyában) kapták meg a személyit, azokat tiszt kísérte a hazai kieg-ig. Szombathelyen a laktanyában csak a vasi srácok kapták meg a személyit, ők már délután fél 3-kor kiszabadultak. Minket benn tartottak este fél 10-ig, akkor vittek ki a vonathoz, majd egész éjjel utaztunk (Celldömölk-Pápa-Győr-Budapest útvonalon) és reggel negyed 8-kor kaptuk meg a kiegen a személyit. Utána lettünk szabadok. Megjegyzem, a bébicsősz is úgy berúgott, mint a bébik.
Maradok bajtársi üdvözlettel:
Kelempájsz tizedes, Hörmannnforrás

 18. szkv — 2012-09-12 10:02 

@kelempajszmadar1:

A Vasiaknak (Vazs) nemcsak a leszereléskor volt “előnyük”, hanem a bevonuláskor, mert mindjárt az első nap délelőtt már magukra vehették az “angyalbőrt”.
Szkv Bucsu

 20. Bigjoe(HUN) — 2012-09-12 16:10 

Amikor minket kivágtak a laktanyából, szerencsére csak a Moszkva térig vittek.
Mint korábban írtam a laktanya legrosszabb Tgk-in.
A kat.könyvet azt elszedték, legalábbis nekem így rémlik.
Az ÖregBignek olyan zöldes kemény fedelű volt, szerinte túl sokáig.
Nekünk fehér volt, de nem emlékszem pontosan. A hivatásosoknak olyasmi volt mit a zsaruknak, a tokján címerrel.
Az egyik sorőrmi komám szerzett magának egy tokot és azzal vagánykodott a BKV-n.

 21. zweitakt — 2012-09-12 16:58 

Nekem a leszerelés napján a “zünnepcség” után leadtuk a ruhát, csúzlit, és akinek HTK-ja lett volna, attól elvették azt, amit haza akart vinni, és jól leb**ták. Én vinni akartam volna a surcit, kanálgépet, gázálarcot, de átkutatták a körletet, meg az egész cókmókunkat, és elvették…:-(
A katonakönyvet elcseréltük a flekóra, és mehettünk ki a kapun, passz. Csak kérték, hogy érkezzünk is haza, a vonatról leszünk szívesek nem a kerekek alá esni…
A katonakönyvben a vércsoportunkat “Forduljon profilba! … -jó lesz A RHpozitívnak!” módon írták be…..
Nekem lejárt idő közben a flekó, gondoltam, ráérek, egyenesen mentem a kerületi kapitányságra, leszerelő pólóban, zászlósan, úgy is vagyok megörökítve a személyiben. A rendőrségen volt feltűnés, hátbaveregetés, még pálinkával is megkínáltak…;-))

 22. depapa — 2012-09-12 18:33 

1968. aug. 20.-án délelőtt eltávozásra jöttem fatornyos kis falumba. Alig értem haza, kiabált a postás: Távirat érkezett: “Azonnal vonuljon be állomáshelyére! Parancsnoka.” Hohó, nem lehet az olyan sürgős! A három szabadnap már úgyis ugrott. Felkerestem a velem együtt otthonlévő sorstársaimat és megbeszéltük, hogy ebéd után indulunk. Késő délután érkeztünk meg az őrsre.Az állomány zsongott, mint a méhkas. Minden tiszt odabent. A rádiót lepecsételték, csak a Kossuthot lehetett fogni. Hamarosan kötelékrendezés, ahol elrendelték a laktanyavédelmi riadót. Az öreg (őrs pk.) elővett egy kis zsákot, és mindenkinek adott egy II. világháborús mintájú alumínium dögcédulát. Darab darab gondolta… Azt is mondta, hogy akasszuk a nyakunkba és nem szabad felbontani. Oszolj után irány a körlet. Első dolgunk volt a kis álámíniumfül kihajtása,de nem lettünk okosabbak . 44 év után fejtettem meg a titkát. Éjfélkor a magyar csapatok, köztük mi tisztesiskolásaink Balassagyarmatnál átlépték a magyar -csehszlovák határt.

 23. Bigjoe(HUN) — 2012-09-13 06:23 

@depapa:
Kedves Dédpapa!

Ha kifejtenéd bővebben élményeidet nagyon megköszönném, a témáról személyes beszámoló alig van.
Üdv: Bigjoe

 24. kelempajszmadar1 — 2012-09-13 07:24 

Kedves Depapa!
Én is szeretnék olvasni arról, hogyan éltétek meg a cseh bulit. Egyik haverom akkor éppen Dunakeszin, a kutyás iskolán szolgált, ő mesélte, hogy a folyosóra kitették a géppuskák hevedereit, és nyomták beléjük a skulókat. Igen szar volt a hangulat, senki se tudta, mi lesz belőle.
Írd meg a visszaemlékezéseidet!
Határőr kézszorítással üdvözöl:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 25. depapa — 2012-09-13 17:09 

Kedves ismert és ismeretlen bajtársaim! Sajnos csalódást kell okoznom,mert többet nem tudok elmondani. Az elsőéves tisztesiskolásokat vitték ki. Én másodéves öregként itthon őriztem a susmán határt. Üdv. depapa

 26. zajec — 2013-03-09 20:17 

A nyírbátori vasútállomáson leszereléskor kitört a harmadik világháború. Ugyanis a FEP-eken könnyen hozzá lehetett jutni petárdákhoz. Jugó kamionosoktól kaptuk. Szerintem tudták maguktól, mert tukmálták ránk, ha kértük, ha nem. Minden valamire való leszerelőnek volt egy-két maréknyi. Bár előtte erősen tiltották, de szerintem a tisztek se gondolták komolyan, hogy úgy sunnyogunk el Nyírbátorból, mintha dinnyét lopni mennénk. Volt hangzavar rendesen. Vigyázat, 1977-et írtunk. Akkor még nem volt ismert Magyarországon ez az idióta szórakozás. Az akkori kutyák szerencséjére.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.