375. – A tégla

Szögyi – aki egész nyáron lustálkodott ugyan, de most igyekszik behozni a lemaradást – a következő mondatokkal nyitja új posztját:

Nos, igen: a tégla meg a szocialista rendszer úgy tartozott egymáshoz, mint a bolhához a kutya. Civilként csak annyit kaptam belőle, hogy egy-két egyetemi koli folyosóján láttam kiplakátolva „Te büdös geci tégla…” kezdetű közleményeket, amiket senki nem mert levenni, viszont a katonai főiskolán – noha nem számítottam rá –  felbukkant egy ilyen is.

Éppen csak megtörtént a bemutatkozásom a főiskolaparancsnoknak (Hétvégi katona), hétfőn a „normál” katonai le(nem)tolás után nem sokkal elkap az akkori osztályfőnökünk, hogy beszéde van velem.

Maga az akkori ofő egy ales volt, aki egyébként hadtápos, azzal a különleges tulajdonsággal, hogy valahogy sikerült neki nagyon beleolvadni a környezetébe. Előfordult, hogy – amikor még alapkiképzés alatt – egyszer-kétszer (barátkozás címszóval) bent héderelt a körletben, amikor bejött egy másodéves szakaszparancsnok, simán vigyázzba állítottuk.

Ajjaj, akkor most a századszintű letolás után kapok egy tanulmányi figyelmeztetést is? Hiszen még semmit nem tanultunk, de mindegy, meglássuk. Nos, egyáltalán nem erről volt szó. Közölte velem, hogy innentől minden hétfőn ebéd után köteles vagyok neki leadni a századról egy hangulatjelentést. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy ez most parancs volt-e vagy kérés, esetleg kitolás a hétvégi műveletemért, visszapofázni még nem nagyon mertem, szóval csak úgy reagáltam, mint ama béka a miskolci kocsonyában: pislogtam. Azért megkérdeztem, hogy mégis mijafranc az a hangulatjelentés, és amikor megkaptam a felvilágosítást, hogy az, hogy miről beszélnek a század tagjai, na akkor már biztos voltam abban, hogy ezt azért már nem. De hát aki már az első alkalommal feketeseggűként kezdi, annak pofa súlyba, engedélyt kértem a távozásra. Az a tíz-tizenöt méter a körletig eléggé meghatározó távolság volt számomra, így amikor beléptem, nagyon rikkantottam, hogy srácok, most szólok mindenkinek, hogy mostantól a században én vagyok a spicli! Ha valakinek valami kínja van a felettesekkel, ki akar velük tolni, akkor nekem szóljon és beleírom a hangulatjelentésbe.

Azért belül éreztem, hogy nem nekem való ez, most mi a fenét írjak, hogy legyen is, meg ne legyen benne semmi, ezért aztán ragaszkodva ahhoz, hogy miről is beszélgetünk mi egymás között, szépen orientálódtam a kajára. Dicsekvés nélkül elmondhatom, hogy alig egy fél év alatt sikerült elsősorban a reggeli műfajában jelentős javulást előidéznem az élelmezésünk terén (ugyanis az ebéd a tisztikonyháról jött, vacsorázni meg nem nagyon jártunk). A tojásrántotta egyre kevesebbet volt zöld, szép lassan kisárgult, viszont a nutriahúsra (valami oltári csontszáraz konzervhúst kaptunk, benne öklömnyi zsírcafatokkal) azt a választ kaptam, hogy ez így van gyártva, legfeljebb annyit tehetnek, hogy többet adnak a sorállománynak, és akkor kevesebb jut a tisztihallgatóknak. Ezt csak helyeselni tudtam, elvégre mégiscsak mi vagyunk a Néphadsereg krémje :-). Amire viszont ugrottunk, az a „frissen” sütött tepertő volt, akkora szőrökkel, hogyha valamelyikünknek ekkora lett volna, akkor azonnal megfenyíti valamelyik elöljáró, így csak szépen felballagtam a tányérral az aleshez, és szépen megkértem, hogy ha nekünk minden reggel borotválkozni kell, akkor ezt mondják már meg a disznónak is lécci. Ekkorra már az ales is egyre többet játszotta a miskolcibéka konfigurációt; lehet rájött, hogy velem törököt fogott.

Ami aztán később be is bizonyosodott. MIG-21-es hajtóművezés alkalmával Púpos stikában csinált jópár fényképet a kabinról, műszerfalról, egy kis szappantartó méretű fényképezőgéppel. Ez azért volt nagy szám, mert akkoriban még leginkább a Pajtás meg a Zenit ment, a srác viszont eredetileg az osztrák határszélről származott (HÖR-ök számára Bucsuból), ahol azért akkoriban már nagyon mentek a kisebb-nagyobb üzletelések.

Keményen le volt konspirálva az egész: úgy lett körülállva a kabin, hogy ne lehessen látni, mit ügyködik a srác, a felügyelő tiszt mellé is „ki volt rendelve” két – minden gyanú felett álló – egyén, a tény viszont nagyon hamar kibukott. Púpos (aki nem elég, hogy KPM-es, tehát civil ösztöndíjas volt) megjelent a fő-fő elhárító előtt, fotógép elkobozva, film államköltségen előhíva (de a végén még oda se adták neki az elkészült képeket). Hiába magyarázta, hogy ezt az egészet (műszerek, kapcsolók, alapállások, stb.) olyan szinten kell ismerje az ember, hogy akár vakon le is rajzolja, akkor meg miért nem szabad lefényképezni, de hát éberség elvtársak, éberség…  Nagy nehézségek árán tudott a srác megmaradni a főiskolán. Na, innentől mindenki előtt világos volt, hogy a csapatra még valaki rá van állítva.

Saját magam is tapasztaltam. Amikor már civilként szembesültem a rólam szóló akta két oldalával (Utánlövés), akkor abban olyan részletek is dokumentálva voltak, amelyekről a tisztek nem is tudhattak (volna), de ezek szerint mégis tudtak.

Foglalkozni nem foglalkoztam vele, tudjuk jól, döglött oroszlánba nem rúgunk, mégis előjött a téma, nem sokkal a 21 éves találkozó után. Pisti haverom rendszeresen minden évben a környékünkre jön nyaralni, egyik alkalommal (mikor még úton volt) felcsörgött, hogy képzeljem el, felhívta Púpos és Gödöllőtől majd Mezőkövesdig (M3) dumáltak, míg rájöttek, hogy mégis ki volt a tégla ezelőtt húsz évvel a Kiliánon. Ja, mondom neki, ezért hívtál fel, és megneveztem az illetőt.

A telefon másik végén csend. No mi az, belefordultál az árokba? Nem, hanem honnan a fenéből tudom, meg miért nem mondtam neki. Tudni nem tudtam, csak most hogy mondtad, akkor ugrott be, hogy ez volt az a srác. Fel is tűnt nekem, hogy a találkozón milyen alaposan, szinte dokumentációs jelleggel fotózott végig mindenkit, aki megjelent.Plusz még azt is bejelentette, hogy a jelenlegi munkahelyén biztonsági főnök, de arról nem volt szó, hogy műszaki biztonsági főnök lenne. Úgy tűnik, ha nem is ugyanannak a rendszernek a szolgálatában, de még mindig aktív.

Attól függetlenül tartom a sráccal a kapcsolatot, és még az is előfordult, hogy a segítségét kértem. Segített szívesen.

2 hozzászólás

 1. makmak — 2012-10-03 13:26 

Hát 1 tégla nem tégla! Falhoz is legalább 2 kell :)

 2. szkv — 2012-10-03 13:52 

Minden kornak meg van a maga téglája, mint ahogy a határ menti üzletelés is zajlott, kivéve az aknazár valamint az Sz100 idejében.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.