387. – Buktunk

Többször is említettük már ebben a blogban (s aki volt katona, az enélkül is nagyon jól tudja), hogy az őrszolgálat mindig is különleges helyet foglalt el az egyenruhások életében. Ökörködés és poénkodás ide vagy oda, mégiscsak éles feladat, valódi lőszerekkel, felelősséggel, s – nem utolsósorban – komoly mulasztás esetén a katonai ügyészség virtuális rémképével a lehetséges végkifejletek között. Zweitakt kolléga most egy ilyen történetet mesél, amely – remélem – sokakban ébreszt majd fel őrszolgálatos emlékeket.

Egy szokványos, meleg tavaszi napon történt, hogy szépen beleléptem az őrparancsnoki szolgálatba. Ezen az emlékezetes napon az ÜTI-t egy flottillás adta (már nem emlékszem, ki volt), az ÜTIH-t pedig egy tűzszerész (Bucsák Mihály főhadnagy, a zászlóalj hadműveleti tisztje). Az ÜTI-t mindig a flottilla adta, lévén ez az ő laktanyájuk volt, mégiscsak, ugye… Általában két nap volt, hogy az ÜTIH flottillás volt, egy nap tűzszerész. A vegyespáros esetén mindenki foglalkozott a sajátjaival, elosztották, kész.

Bucsák főhangyára visszatérve, ő egy feszes, sarkos, de rendes ember volt, nem szerette a fegyelemsértést, s elvárta, hogy minden pontosan, szabályszerűen haladjon a maga útján. Az utasításait mindig feszes vigyázzállásból adta, szintén szabályszerűen, meggyőződve arról, hogy a parancsot mindenki, akit érint, megértette, vissza is kérdezte. Ha hiányosságot talált, hirtelen leb@ßta az illetőt, röviden, tömören, három szóban, de nem indulattal, hanem nyugodt határozottsággal utasított rendre mindenkit. Esetleg utána szépen lehúzta a kimaradásról az illetőt… De nem volt harag, üvöltés, lila fej, meg ilyesmi.

Nos, a történet idején a szolgálat úgy adódott össze, hogy “öreg” őrség volt; mindenkivel együtt húztunk surranót, jó is volt a hangulat. Az eligazítást, cuccolást, váltást gyorsan lezavartuk és megkezdtük a szokásos punnyadást. Megcsináltuk a riasztó ellenőrzést, a 3 óránkénti váltást “biztonsági gyorsváltásban“. Ez azt jelentette, hogy kívülről minden szabályosnak látszott/hallatszott, de igencsak meg volt gyorsítva, bukás kizárva. Kicsi a laktanya, ha a fene odaeszi az ütit ezen a langyos tavaszi éjjelen, ki lehessen magyarázni…

Éjjel kettő körül ledőltem a pihenőben aludni; akkor már régóta ment az „egyik éjjel őrség, másik éjjel kimaradás a kisasszonnyal” tandem, így jelentős deficitem volt alvásból… Utli haveromnak (mint felvezetőnek) átadtam a parancsnokságot, no meg az ezzel együtt járó kulcscsomót. Egyszer csak arra eszmélek, hogy halkan, ujjbeggyel kopogtatnak az őrszoba rácsos üvegajtaján. Még fel sem ébredtem igazán, amikor odaértem az ajtóhoz, és látom ám, hogy szembe néz rám a piros ÜTIH karszalag, kissé feljebb pedig maga Bucsák fhdgy. Mintha a készenléti helyiségen áthaladva láttam volna, hogy Utli barátom a széken hátrabukott fejjel hortyog békésen. Mellőle, az asztalról felkaptam a kulcsokat, de ez a kialvatlanság ködén át csak halványan derengett…

Béeresztettem hát a főhadnagy bajtársat, s szólék imigyen (bár csak halkan, nehogy bárki is felébredjen): Őrség! Vigyázz! (mint Micimackó a Segítség!-gel, amikor leesett a fáról, csak halkan, nehogy valakit megzavarjon…)

– Ne ébressze fel őket!

Masszíroztam a fejem, próbáltam felébredni, s helyretenni, hogy most ki bukott, én vagy a felvezetőm, de Bucsák Misi nem hagyta szépen bebútolni az agyamat, már halkan kérdezte is:

– Miért maga az éberebb, mint a felvezetője?

– Parancs? (miafészkes, ki éberebb a minél?) – [boot error…]

– Vagy maga volt a készenlétis?

Gondolkodom: kulcs a kezemben, akkor én voltam…

– Jelentem, én! De nem is! A felvezető, vagy mi is…

– Maga fektéből kelt fel! A felvezető bukott, de most már ne keltse fel! Jelentkeztesse be az őröket! – mondta halkan, és leült az őrnaplót ellenőrizni. Ekkorra már sikerült a kis szürke agysejteket munkára bírni, és örültem, hogy az őrnaplót lefekvés előtt kitöltöttem, az átadást is lejegyezve…

Odaléptem az orifon kezelőlapjához. Az ÜTIH ekkor az asztalnál ült, nekem háttal, kábé két méterre tőlem. Felnyomtam az orifon karját, és egyet dudáltam, jelezve, hogy kérem az egyes őr bejelentkezését.

Meg is jött a recsegős, éppen még érthető válasz az öreg technikán:

– Egyes számú felállított őr jelentkezem, kérem a helyes megszólítást!

Itt még éber volt; gondolta, akárki is dudálhat… Az orifonok persze úgy voltak rendszeresítve, hogy minden toronyban mindenki hallott mindent, ha valaki lenyomta a beszélőgombot.

– Őrparancsnok!

– Ja, te vagy, nem volt semmi (itt már nem gondolta, hogy más is van velem…), de figyelj, itt van a totószelvényem, elfelejtettem kihozni a kisrádiót, hallgassátok már meg az eredményeket, és diktáljad már be, lécci!

Próbáltam menteni a menthetőt, hátha nem figyelt a főhadnagy, mit is recsegett az őröm…

– Rendben, figyelést folytasd tovább!

És gyorsan próbáltam bedudálni kettőt, hogy lépjünk tovább, rutinosan, még megúszható…

– Neizéljmár! Nem érted?

És lassan, hangosan, tagoltan, hogy mindenki megértse:

Hall-gasd meg a to-tót, és dik-táld már be, nincs itt a kis-rááád-jóóóm!

Én próbálom menteni a menthetőt:

– Éértettem! RENDBEN, FIGYELÉST FOLYTASD TOVÁBB!

És hátrapillantva tekintetem a főhadnagyéval kereszteződött. Az enyém meglehetősen bizonytalan lehetett, az övé határozottan érdeklődő volt. Majd a következő mozdulattal odalépett, és az orifonba mondta, a maga szűkszavú módján:

– Egységügyeletes-helyettes!

– Ne szórakozzatok má’! A totóeredmény kéne!

Utli haverom ekkor pillantott fel, és kissé riadt tekintettel, de éberséget mutatva dugta be a fejét az őrparancsnoki szoba ajtaján:

-Mivanb@ßdmeg? Hoppárdonittazüti! Ööö…Jelentkezem…

Ez kész, ez Kufstejn…

Az ÜTIH csak egy lesújtó pillantást vetett rá, de ettől Utli tizedes próbált belesimulni a környezetbe, és elpárolgott. Mint utóbb kiderült, a WC-ben próbálta átvészelni a szitut… Eközben Bucsák felnyomta az orifon karját:

– Bucsák Mihály főhadnagy vagyok, az egység ügyeletes-helyettese, de ha így nem érti: ütihááá!

Kis szünet a túloldalon…

– Főhadnagy úr, egyes számú felállított őr jelentem, szolgálatom alatt esemény nem történt!

Felém fordult:

– Erről majd még szót ejtünk… kisrádiós. Folytassa!

Odaléptem, gondterhelten bedudáltam kettőt, most már úgyis minden mindegy alapon…

Túloldalról a recsegőn:

– Kettesszámú felá-háá-hááá-hááá-háá-háá-há….bebukotb@z+hehe-háhá….

A ketteske úgy röhögött, hogy nem bírt bejelentkezni, ekkor már én is röhögtem, és bedudáltam négyet (3. torony csak hksz idején volt).

Onnét is már csak a röhögőgörcs hallatszott be:

– Heheh-szörcs-háhá-há-hihi-néhéhgyehesszáháhá….

Ekkor már a főhadnagy csak bosszúsan legyintett, és az ajtóhoz lépett.

– Most megyek a telephelyre, de nehogy oda telefonáljon, mert….!

– Értettem!

Természetesen, amint kilépett, ugrottam a telefonhoz, és a tűzszerész telephelyet tárcsáztam:

– Simpson vagyok, megy a löket! – és letettem (ez lett a vulgóm, nem tudom miért, csak rám ragadt).

Egyszer csak csörren a telefon:

– Nem megmondtam, hogy ne telefonáljon a flottilla-telephelyre?!

– Jelentem, nem telefonáltam.

– Akkor hova telefonált?

– A tűzszerész telephelyre.

– És miért, ha megtiltottam?

– Hááát… bajtársiasságból.

– Akkor őket cseszem le, mert lassúak voltak…

Közben megjelent Utli tizedes is, a maga örök optimizmusával:

– Most megúsztuk, vagy buktunk?

– Szerinted???

És este szépen együtt ettük a konzervet a kantinban, mert a páncélszekrény billegett “erösssen”, és több könyv kellett, hogy fixebben álljon…

13 hozzászólás

 1. Bigjoe(HUN) — 2012-11-27 10:21 

Ez valami nagyon jó!!!!!!!
Nekünk nem volt orifonunk, mi TBK-t használtunk. Abban nem hallottuk a többiek beszélgetését.
Én azért bemondtam volna, hogy itt van velem az Ütih, vagykitudja…….

Mennyi időre veszett el a könyv?

TBK-n keresztül egyszer kaptam egy löketet(?) kint a bódéban, 10-20cm friss hó, szél+hideg, lábnyom alig-alig, őrbunda+botos, a rendes 2 órámra már több mint 1 órát húztam rá.
Mivel drága a ftzs. kijött a szoli váltását szállító Ifával, a mi bódénkat (NBH) addig nem engedte leváltani, amíg az őrszobán nem volt rend (nézőpontja szerint). A többiek bent takarítottak, én meg kint gyártottam a lábnyomokat (éjjel nem sikerült:), hogy ezzel ne bukjunk.

Aztán egyszer csörgött a TBK. Spisák ftzs. hívott (a Löket), nem az őrpók.
Utasított, hogy menjek közelebb az őrszobához, mert ellenőrizni akar.
Sejtettem, hogy trükközik a csávó. Arra volt kíváncsi, hogy elhagyom-e az útvonalamat, én szépen lesétáltam, és megálltam az útvonal szélén.
Kidugta a buksiját az őrszoba ajtaján, látta hogy nem mentem le az útvonalról és nem szólt semmit, visszament.
Később – amikor leváltottak- durrogott bent a szobában, hogy az Ő utasítására mentem le az őrszobához, és nem az őrpk. utasítására (ez igaz is, de kidumáltam), de mondtam neki, hogy nem hagytam el a felállítási helyemet, az útvonalon maradtam.
Csak azért sétáltam el az útvonalam végéig, hogy ránézek az őrszobára, hogy minden rendben van-e, mert gyanúsnak találtam a TBK-s utasítást.
Szerintem Ő nem volt szabályos, nem is csinált balhét.
Annyiban tartott be, hogy késleltette az eltáv/kimarcsi kijutását a laktanyából.

Elvitte/elküldte az AEGU-t valahova, így nem volt aki levihette volna a könyveseket a Kapura. (a könyveket már korábban a kilós megíratta, az írnokkal lezsíroztam előre)
Persze ezt is megoldottuk, Szipu volt az AEGUH, egy csokiért befordította a szalagot a hóna alá, nem látszott a felírat vége. Irány a kapu.

 2. szogyi — 2012-11-27 10:52 

Vannak ilyen napok, az előfordulásukat megjósolni lehetetlen, amikor az ember benéz a csirkeólba, és kitör a baromfivész…

 3. kelempajszmadar1 — 2012-11-27 12:24 

Bravó, sőt, bravissimo, Zweitakt kolléga! Pompás bukta lehetett. Jerglit nem osztottak ki? Csak a kimarcsit vették el?
Az ébertelen szolgálatellátás miatt nálunk is voltak remek jelenetek. Ősszel érett a fekete áfonya, amit a vasi srácok bariszőlőnek hívnak. A banda szedte is, egyszer az egyik járőr a Hosszú-háton (lásd: Kőszegi-hegység turistatérképe) elbóklászott emiatt egy kicsit az erdőbe. Éppen engem váltottak le. Elindultam befelé, nagyjából a Stájer-házak vonalában találkoztam a parancsnokunkkal. Megálltunk, jelentettem is neki szabályosan, hogy a váltás megtörtént.
Alig érek fel Hörmannra, szól a telefon, parancsnokunk hívott, hogy itt áll a Hosszú-háton, mit tudok a járőrről, mert nem találja őket. Mondtam neki, hogy a váltás megvolt, amint az jelentettem is, többet nem tudok róluk. Lett is akora balhé, mint innen (Pestről) Hörmannforrás! Razziariadó, zárás ki, elkezdték keresni a srácokat. Én éppen a Hosszú-hátra kerültem vissza a határzárásba. Hallottam, amint századosunk időnként kiáltozott, és néhány lövést is leadott a levegőbe. Félóra múltán került elő a két csóka. Szerintem még Velembe is lehallatszott az üvöltés. Le se tagadhatták, hogy bariszőlőt szedtek, mert fekete volt tőle a szájuk, meg az ujjaik. Ezek után mindig cirkusz lett, ha a katonának a kezén és a száján meglátszott az áfonya nyoma. Üdvözlettel: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 4. szkv — 2012-11-27 19:11 

Mivel a következő esemény nem velem történt, így csak vázlatosan írom le.
Bömbi barátom te így is felismered a helyszínt. Nyomos járőrt kivitték a csatlakozáshoz, hogy kezdje meg a nyomos szolit. Az egyik hivatásos aki löketben volt kint, (kivonuláskor a járőr látta) belehallgatott a telefonba és nem kis meglepetésre, fültanúja volt annak hogy a nyomos járőr leadja az infót a löketről, mely így hangzott, az 1-es, megy a 3-as kapu irányába. Válaszon a járőr még jobban meglepődött, NEM MEGY AZ 1-ES A HÁRMAS KAPU FELÉ, DE MAGA MEGY A BAL 2-BE. Szolgálat végére már kiállított fogda jegy várta a bevonuló járőr pk-át.

 5. kszabo — 2012-11-28 12:28 

Sajnos azokat a perceket nem lelem amikor a divernyákokkal lepaktál az őrség, de itt is látszik a kőkemény őrszolgálat – http://www.youtube.com/watch?v=CXj8qt9S60U Üdv

 6. zweitakt — 2012-11-28 13:50 

@kelempajszmadar1:
Nem volt Kufstein, csak az aznapra volt helyben járás. Végül is:
-harmadfokú őrség
-őrök figyeltek, éberek voltak
-a felvezető bukott, meg az őr egy kissé. (hogy mi volt még nála, azt csak ő tudja…), de apró zajra már fegyverben lehettünk volna, ugye…
Én meg nem találhatok meg minden dugi tiltott szelvényt/dolgot a szúrópróbaszerű ellenőrzéskor.
Ugyan ezen a szolgálaton volt, hogy még a délutáni váltás indításakor betoppant a főhangya, és ellenőriznem kellett a kimenő váltást. Nagy komolyan (Hogy nem röhögtük el?): Angyal hv! Vegye le a téli sapkáját vizsgára! -üres.
Janxxx hv (Ő most főtörzs tűzszerész…) Mutassa a gázálarctáskát! -rendben. És így tovább.
Amikor visszajöttek, mondták, hogy ciki volt, mert Janónak a sapi alatt volt a kisrádió (az, amit a másik elfelejtett később kivinni), Angyalnak meg a szimatszatyorban a könyve…;-))

 7. hajdu — 2012-11-28 17:37 

Dicsőséges kilenc hónapnyi sorkatonai szolgálatom alatt adtam vagy 90 őrszolgálatot. Ebből a három hónapos alapkiképzés során 2 lőtérbiztosítást.(Bár ott lőszert se kaptunk) Szóval az alapkiképzés után jött a tik-tak. De így vissza gondolva, ha a katonai ügyészség megtudta volna miket műveltünk az őrség alatt,(pláne külső őrségben) azt hiszem még ma is a Csontbrigáddal törnénk a követ. :D

 8. Bigjoe(HUN) — 2012-11-28 18:35 

@zweitakt:
Engem soha nem ellenőriztek így, megdöbbentő lett volna a találati lista.

Ha az emlékezetem nem csal a “felviagrázott” őr a szoliba semmit nem vihetett, csak a Párttagsági könyvet, esetleg a Szolg. Szabályzatot. Ennek mi értelme? Csak nem a tűzgyújtás….

Amikor kint ellenőriztek akkor nem kerestek nálunk semmit.
Pedig az egyik komám takarót, fejéket (párna helyett kaptuk, olyan széles volt mint az ágy)+ amit csak elbírt kicipelt magával.
Nézte is a felvez….
Váltáskor alig találtuk meg, ja ez az OPK-n volt.

Az öregem Szentesen meg “csak” egy légpuskát vitt pluszban.

Volt akkoriban valami foci esemény (72-74), az ÖregBig pont kifogta, mehetett “húzni a fegyverszíjat” a kantin környékére.
De nagyon érdekelte a meccs, addig-addig lépkedett a kantin felé – közben bámulta a TV-, hogy bement. Leült és nézte a meccset, csúzli az ölében. A szünetben észrevette az ÜTI-t és magát, hogy hol is van és mit is csinál, na akkor kicsúszott.

 9. Bigjoe(HUN) — 2012-11-28 18:38 

@hajdu:
Merre voltál?
6 hónap alatt cc90 bódé!!!!!, nekem az 1 évre (igazából 9hó számít az őrségbe) nem volt jelentősen több.

 10. hajdu — 2012-11-29 12:51 

@Bigjoe(HUN): Szabadszállás-Debrecen-Nyíregyháza. Debrecenben az volt a program, hogy 24 óra őrszolgálat utána pihenő amit nálunk külső körlet takarításnak álcáztak.Innen is csókoltatom Nyeste századost(fedőnevén Menyust). Másnap megint őrszolgálat. Tik-tak.:) Nyíregyen ugyanez volt a program, de ott már hagytak másnap pihenni. No nem mintha az őrségben nem aludtunk volna eleget.:)

 11. Bömbi — 2012-11-29 20:41 

Lehet, hogy vicc, de minden viccnek van valóságalapja!
Század ügyeleten este megszólal a telefon. Mivel az ügyeletes éppen a klub helyiségben ádáz kártya csatát vív, ezért egy arra kóborló katona felveszi a kagylót.
– Tessék, század ügyelet.
– Itt Kovács ezredes.
– Ja! Itt meg a római Pápa.
– Mondom, Kovács ezredes vagyok.
– Szórakozz ám a nagynénikéddel!
– Idefigyeljen! Tudja maga, hogy ki vagyok én?
– Nem. És Ön tudja, hogy én ki vagyok?
– Nem.
– Na ez a szerencsém! – mondta a katona és szép csendben letette a kagylót.

 12. cattani — 2012-11-30 22:29 

A mi HÖK-ünkön (határőrizeti kirendeltség) is volt pár ízes bukta! A helyszín maradjon titok, ha nem haragszotok, a jövőben sok sztorit szeretnék írni olyanokról akik még aktívak és könnyen magukra/másokra ismernének. Hideg tél, a járőrök beülnek a Nívába ->hideg van a járőr elindítja a motort a fűtéshez-> meleg van, a derék járőr megszunnyad-> a járőr megszunnyad, a löket persze rajtakapja és bekopog az ablakon.. A járőr (villámgyorsan felmérve a helyzetet) a kopogásra azonnal kiugrik az autóból és mentegetőzésbe kezd: “bo-bo-bo- bocsánatot kérek, sajnálom, sohatöbbetnemfordulelő” na ez a mondat nálunk azóta is közkincs. Szállóigévé vált, persze a srác szekrényére is ráírták alkoholos filccel. :D

 13. zajec — 2013-03-11 11:14 

Egyszer megszunnyadtam én is. Éjszakás voltam a záhonyi közúti FEP-en.
Az átkelő éjszaka zárva volt, csak annyi lett volna a dolgom, hogy a kilépő vonathoz Gazzal érkező ruszkikat átengedjem. Ványa jön, dudál, semmi. Ványa átugrik a sorompón, átengedi magát. Állomásügyeleten azér’ csak elmondta, hogy a vengerszki pagranyisnyik szpít. No, a belépő vonathoz Csapra tartó magyarokkal már jött a főnök is, de ő is a saját kis kacsójával volt kénytelen a sorompó gombját nyomni, ugyanis a vengerszki pagranyisnyik még mindig alszik. Kaviccsal dobálták lentről az ablakot, mire nagy nehezen előkászálódtam. Nem dicsértek meg érte, de fenyítést se kaptam. A tisztek is tudták, hogy szét vagyunk hajtva. Csodáltam is, hogy az ország belsejében halomra unják magukat a katonák, nekünk meg kilóg a belünk. Sebaj, gyorsabban telik az idő, ha tevékeny az ember.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.