391. – Leszerelés

Minden sorkatonának (és sorkatonai szolgálatnak) megvannak a maga sarokpontjai, amelyek akkor is emlékezetesek maradnak, ha a katonahétköznapok momentumaira már rárakódik a por és a felejtés. Ilyenek a bevonulás, az első őrszolgálat, az első éleslövészet, az első fogda, az első eltáv… no és természetesen a leszerelés.

Közhely ugyan, de igaz: minden leszerelés más és más. Csapos barátunk búcsúja az angyalbőrtől azonban tényleg rendkívüli volt, legalábbis ami a körülményeket illeti.  

A mi leszerelésünk kissé eltért attól, amit Optika kolléga saját élményei alapján korábbi posztjaiban szemléletesen leírt.

1968 augusztus közepére a Kilián előfelvételis „E” százada sikeresen túl volt a tarti vizsgákon. Már csak egy hét szabadság, s utána néhány nap választott el az augusztus végi leszereléstől. Augusztus 18-án estére kellett szabadságról visszaérnünk a körletbe úgy, hogy már hozzuk a várva várt civilt. Ezt követte volna egy pár napos felkészülés az ünnepélyes előléptetésre némi díszelgéssel, a szerelvények leadása, majd 30-án szevasz tavasz.

Amikor 18-án vasárnap délután visszaérkeztem, kvázi hadiállapotba csöppentem. A kapunál megerősített őrség gépkarabéllyal. Fokozott harckészültség a Kilián Repülő Műszaki Főiskolán! A MiG 21-esek már kitelepültek, a parkoló betonon helikopterek sorakoztak. Az „E” század körlete feletti emeleten idegen, valami távoli egységtől ide vezényelt (nem is a légierőhöz tartozó) alegység lett elszállásolva. A HK miatt még az emeletükre sem lehetett felmenni. Krázsik szdpk. és Hársvölgyi fhdgy. (szdpkh.) bent vannak, nagyon idegesek. Másnap leszerelés, azonnal kezdjük meg a szerelvények leadását. A fegyvereket már távollétünkben levették. A htk-t levonják az utolsó zsoldból, Boros törm. (szolgvez.) megsúgja, hogy a zsold feletti részt majd törlik. Aki leadta a gyakorlót és a kimenőt, civilben mehet a kantinba, az étkezdébe vacsorázni, s másnap reggelizni.

Ünnepélyes előléptetés sztornó, 19-én reggel a folyosón parancshirdetés, a század teljes állománya már civilben hallgatja. Mindnyájan tartalékos őrmesterek lettünk. Valamelyik magas beosztású parancsnok parancsa értelmében 10 nap rendkívüli szabadságot kaptunk, civil ruha viselési engedéllyel, amelynek letöltését követően elegendő jelentkeznünk a KIEG-en. Délelőtt kiosztják a gyíkhús-ellátmányt ebédre, majd gépkocsira, irány a vasútállomás. A buszok már kora reggel óta várnak a körlet előtt.

Nem értjük mi történt, mire ez a nagy sietség, miért akarnak augusztus 19-én vészes gyorsasággal megszabadulni tőlünk? Jó, jó, utáltuk a katonaságot, vágtuk a centit, de azért ne má’ ilyen gyorsan, hogy semmitől, senkitől el sem tudunk köszönni. Jó lett volna még egyszer lemenni a kantinba, meglátogatni egy-két havert más századoknál és a növendékeknél, bemenni a tanterembe, úgy ahogy illik, legalább annyit mondani a rendes tiszteknek, hogy kösz…

A hivatalos magyar közlemény szerint 1968. augusztus 21-én a Magyar Néphadsereg egységei, a szovjet, keletnémet, lengyel és bolgár csapatokkal közösen, csehszlovák párt- és állami vezetők kérésére, a szocialista rend megvédése érdekében, közép-európai időszámítás szerint nulla órakor átlépték a Csehszlovák Szocialista Köztársaság határát.

6 hozzászólás

 1. szkv — 2012-12-11 10:01 

Nem katonaként, de emlékezetes marad 1968 Augusztus 20-a. Nem az ünnep végett.
Nyári szüneten voltam oda haza.
Hajnalban, (még sötét volt) arra ébredtünk hogy valami nagy robaj van a kis falunktól nem messze. (Vas, Vazs megye) Kelempájsz barátom ismeri a helyet, mivel már járt ott. Amint kivilágosodott és már a hírek is terjedtek ( nem a rádióból), hogy a szovjet csapatok felvonultak Csorna irányába. Akkor még nem tudtuk hogy milyen célból, az csak a “hivatalos” hírekből derült ki. Ahol elvonultak ott nem kellet a terményt betakarítani. De engem jobban izgatott hogy a nyári szünetből már csak egy hét volt hátra. Elérkezett a szünet vége. Készülődés a vissza útra, mikor az iskolától jött a távirat a tanácshoz, (ma már polgármesteri hivatal) hogy ne induljon senki vissza az iskolába, mivel a kollégiumba nem tudunk bemenni. Így egy héttel hosszabb lett a nyári vakáció. Azt hogy miért nem lehetett “időben” vissza menni, már csak a kollégiumban tudtok meg. Ok: Mivel sok Csehszlovák turista nem tudott haza utazni, ezért a kollégium lett kijelölve ideglenes szálláshelynek.
A “pluszba” kapott szünetet keményen bepótoltuk. Két hónapig nem volt kimaradás, eltávozás. (Számomra ezért nem volt furcsa a katonai szolgálat.)
Volt “szerencsém” meg tapasztalni amikor vonultak vissza, de nem részletezem. Iskolában az utca felőli tantermekben nappal is elkellet húzni a sötétítő függönyt. Arra hivatkozott (kellet) az iskola vezetése hogy a tanulók többször néznek ki az utcára mint a tanárra vagy a táblára. Volt benne egy kis igazság, (máskor is nézegettünk ki) de a fő okot nem hangsúlyozták ki. (Nem is lehetett)
SZKV BUCSU

 2. Pista — 2012-12-11 17:55 

Szerintem bizonyos szempontból szerencsétek volt: megtehették volna, hogy benntartanak és ráhúztok egypár hónapocskát…

 3. kelempajszmadar1 — 2012-12-12 07:40 

Én még inas (azaz iparitanuó) voltam 1968-ban, amikor a “cseh buli” történt, így csak az újságokból értesültem arról, hogy valami van. A haverom viszont már katona volt, sőt: határőr. Adyligeten meg Dunakeszin, a kutyás iskolán szolgált.
Azt mesélte, hogy Adyn volt, amikor estefelé riadóztatták őket. A folyosón kirakták a géppuska hevedereit, és nekik kellett belenyomni a lőszert. Senki sem tudta, hogy mi van, azt még kevésbé, hogy mi lesz. Igen szar volt a hangulat. De aztán megúszták ennyivel.
Üdv: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 4. ltcolonel — 2012-12-12 15:53 

Az 1968-as eseményekről én is a hiradásokból értesültem. Már akkor bevonulás előtt voltam. Október 24-én be is vonultattak Kőszegre. A Kiképző rajparancsnokok egymásközött beszéltek a Csehszlovákiai részvételükről. Anyit sikerült megtudnom, hogy ők akkor tisztes iskolások voltak Kőszegen. őket riadóztatták és ki is vitték Cseszkóba.Nagyon egymás között sutyoroktak a témáról. Gondolom titoktartást irattak velül alá mikor haza érkeztek.Kérdezni tőlük nem lehetett a témáról. Na meg hát egy kopasz örüljön hogy nem nyulhajtó,vagy dombelháritó, hanem határőr lett. Mert ez a világ, legalább is az akkor MNK leg elitebb alakulatának számitott.Legyen rá büszke hogy békében is harc feledatot lát el, védi és őrzi a hazát.Azóta is büszke vagyok rá hogy abban a nehéz időkben tisztességel, becsülettel helytáltam több ezer bajtársammal együtt.Az akkori helyt állásom vitt továbbiakba egyre nehezebb feladatok felé. Jó alapnak bizonyult.

 5. Bigjoe(HUN) — 2012-12-15 00:07 

Mázli,hogy nem mentetek ti is. Leszerelés helyett háború, öreg létedre. Na az lett volna oral stori..

 6. cattani — 2012-12-16 14:06 

Nagyon jó írás volt, olvastam volna tovább is. Jó lenne már valami autentikus forrástól olvasni a ’68-as eseményekről.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.