399. – Őrségben

Lala (aki a poszt legvégén kilép az inkognitóból és minden igényt kielégítően be is mutatkozik – üdv mégegyszer, ales bajtárs!) hosszú idő elteltével ismét jelentkezett egy olyan poszttal, ami az őrszolgálattal kapcsolatos élményeket gazdagítja.

Elöljáróban csak annyit mondanék, hogy egy katonai reptéren őrszolgálatot adni bizony az majdnem olyan komoly, mint az államhatáron vagy egy lőszerraktárnál – s ezzel szerintem még a határőr kollégák is kénytelenek lesznek egyetérteni :-)

Szervusztok cimborák!

Elég régen írtam ide, akkor is keveset. Ha valaki emlékszik rá, akkor egy sötétben, ködből jött, jól megérdemelt pofon volt a főszereplő, valahol, valamikor a pápai repülőtér 1-es zónájában, egy sűrű, sötét, ködös éjszakán, éjszakai repülésen.

Most nem lesz pofon, csak egy vicces sztori.

Műszaki üzembentartó katonák voltunk, ami azzal a „kiváltsággal” járt, hogy aki például éjszakai repülésen volt, az nappal is pihenhetett keveset, nem volt tiltva az ágyra való leülés, eldőlés.

Őrség-kiegészítést ritkán adtunk, akkor, amikor a Bobik (így hívtuk az őrkatonákat) hétvégén nem voltak meg, mert ugye haza kellett néha menniük, de mi soha nem kaptunk segítséget. Ez érthető is, mert a Bobi mit kezdett volna egy MiG 21 repülésre történő előkészítésével?

Ez így volt rendjén.

Egyszer (valamikor 1974-75 telén) estefelé (szombat vagy vasárnap volt) benyit a századügyeletes, az ajtón:

– Fiúk, az ÜTI kér három önkéntes fasza gyereket fegyverrel, tártáskával!

Volt közöttünk egy kalandvágyó, mindig indiánost játszó srác (Zakocs Gyuszi), aki mindjárt felpattant:

– Uff, én megyek, biztosan balhé van a városban és rendet kell tenni!

Engem meg jól hátbavágott:

– Uff, Unkasz testvérem, ezt te sem hagyhatod ki!

Unalmas volt az este, úgyhogy felálltam és készültem. Szóltam öcsémnek, Zolinak (akivel együtt voltuk katonák), hogy jön-e harmadiknak, de nem vállalta (több esze volt annál). Végül egy egy évvel fiatalabb srác, Vasali Robi tartott velünk. Aztán az őrszobán megtudtuk a frankót: érkezett a reptérre egy AN 24-es repcsi, amit nem tudtak olyan helyen leállítani, ahol az őrszázad vigyázni tudott volna rá. Nahát erre a gépre kellett vigyáznia valakiknek, mivel őrkatona nem volt elég.

Nem volt megterhelő; kétszer két órát kellett kiállnom, na de az első!

Már félálomban voltam, amikor kivittek. A nyílt betonon fújt a szél, hordta a havat, s nem maradt más védelem, mint az Ancsa főfutójának fedezéke. Azzal kezdtem, hogy körbejártam (ilyet még nem láttam közelről), aztán bekucorodtam a főfutó mellé. A közeli ÜZA telep fényei odavilágítottak, de közben leszállt a köd.

Nem tudom, mennyit szenderegtem, de egyszer csak felébredtem. A kerék mögül kinézve kb. 30 méterre egy emberi alakot láttam a ködös világításon keresztül, akinek valami botféle elállt az oldalától!

A k*rva anyját – mondom magamban –, ennél fegyver van!

Meg se mertem nyikkanni. Aztán még valami! Egy kis fekete alakot is észrevettem, ami az embernek látszó alak körül rohangászott!

Na – mondom magamban – , most vagy álmodom, vagy tényleg csinálni kellene valamit!

Szigorúan a főfutó fedezékéből (szerintem meglehetősen elvékonyodott hangon) „ráüvöltöttem” hogy: állj, ki vagy?!

Egyszerre ijedtünk meg, ő is, meg én is! Kiabált a szerencsétlen: ne, ne lőj, az őr vagyok az ÜZA telepről, csak a gépet jöttem megnézni, mert nem láttam még közelről ilyet!

Szó mi szó, bizony megkönnyebbültem. A valós történethez tartozik, hogy az AMD-t még csak ki se biztosítottam, s azt is bevallom, hogy nem is tudtam volna emberre lőni, hacsak nem én kapok előbb lövést. Ilyen tekintetben rossz katona voltam.

A srác odajött, körbenéztük a gépet, a kis fekete gombóc – amiről kiderült, hogy egy kóbor kutyus – elkísért minket. A srác aztán ránézett az órájára: mindjárt jön a váltás, úgyhogy elindult visszafelé. Csodák csodája, az ÜZA telepet nem lopta el senki, az Ancsának meg tripla őrsége volt (beszámítva a kiskutyát is).

Ezt az őrkatonát most sem ismerném fel, pedig jó barátok lehetnénk!

Na, most röhögjetek, vérbeli őrkatonák! Akiknek az „Állj! Ki voltál?!” volt a jelszavuk!

Sprinkler, vagyis Nagylala (Nagy Lajos nyugger tűzoltó alezredes, aki legbelül mindig egy kicsit repülős katona maradt)

7 hozzászólás

 1. Bigjoe(HUN) — 2013-01-31 09:03 

Őrségben aludni!? Főleg kint a hidegben?! Veszélyes.És pihentető.
Az AN gondolom le volt nyűgözve (vagy ez már túl nagy ahhoz és csak papucsokat kapott?), arra számítottam, hogy a sötétben összejött egy alaposabb zakó- azaz dupla leszúrt Radebergerrel sikerült talajt fogni.

kutya:
Az OPK-n egy kis fekete blökit majdnem lelőttem, mert a felszólításnak nem tett eleget. (takaraodjámán..)

Jut eszembe őriztünk mi is fegyver& lőszer raktárat.
A fegyvert még én is, még élek nem felejtem el.
(őrbundában majd meg fagytam)
De a lőszeresek sem.

Hajtómű próbás emlékek?

 2. komojtalan — 2013-01-31 10:02 

@Bigjoe(HUN): Ne hidd, hogy pihentető, illetve attól függ hogy alszol. Nagytarcsán volt a laktanyaőrség, 1 kiemelt objektum, meg 2 “nyaraló”. A nyaralók jó messzire voltak, egyik Isaszegnél, másik Pécelnél, napi egyszer kellett adni a rádiósoknak, hogy működik e minden, ezek voltak a kiemelt objektum tartalékai vagy mi. Főleg ez utóbbira a kutya se nézett rá, napi 2x mentek ki, 1x rádiós, 1x őrváltás. Kocsival vagy 20 perc volt, ÜTI is ritkázta a kimenetelt. Isaszeg kicsit rosszabb volt mivel a kiemelt objektum félúton volt és ide rendszeresen jártak ellenőrizni, de ha már fele utat megtették akkor kimentek ide is, de a kapust is mi adtuk, már amikor a kocsit kérték kiszóltak.

Szóval a 2 nyaralóba kopasz kimegy éjszakára pokróc, őrbunda, stb … őrtoronyban a földön alszik, gumi telefon mellett, öreg, ŐPK, kutyás a pihenőben. Itt tényleg ki lehetett pihenni magad.

Laktanyában ezt már nem lehetett megtenni, de azért elég jó volt. Itt a rekordom 17 óra alvás, mégis fáradt voltam. 2 óránként váltás kb. 15 perc, délután kártya, hülyéskedés, a nap többi részében alvás.

A kiemelt objektumban semmi őrtorony vagy ilyesmi, szigorúan járkálni kellett (volna). Azért 2 őrhely még itt is elment, ellenben a kapus szopott. Itt történt az is, hogy az utolsó szolgálatok egyikében bukott valaki, mert a minisztériumból jöttek és ezért kapott 30 nap fogdát amit le sem ült mert leszerelték. Nagy tárgyalás az ebédlőben, ijesztgették a srácot 1 év futkosó, de szerencséje volt megúszta.

Szóval azért nem olyan pihentető 1.5 óránként felkelni.

 3. kszabo — 2013-01-31 21:56 

Meglehetős régen a nagy sötét erdő mélyén, ahol még a Rumcájsz sem ismerte ki magát, őriztük magunkat szorgalmasan. Az éjszakai váltástúrán gondosan felidézték a megölt őrök erre kódorgó szellemeit. A nagy mese szerint egyszer egy egész váltást leszúrtak hátulról egyesével és a fegyvereik sosem lettek meg. Mivel ez az erdő már az 1920-as évektől katonai raktárbázis volt, akár meg is történhetett.
A ma felidézett támadó: éjszaka, nyitott őrtoronyban áll a cimbora, hátulról kis baltaszerű suhogás. halálfélelem, kétségbeesett megfordulás. Egy hatalmas fülesbagoly landolt a könyöklőn. És mit csináltál vele? -kérdeztük. Mit, mit, fogtam jól szembeköptem. Azóta a bagolygyerekek esti meséjében is van egy rész: tudjátok a sűrű erdőben nagyapa ………..

 4. csapos — 2013-02-03 17:40 

Mi van? Eltüntettétek az értékelő csillagokat? Ha nincs csillag nincs 5-s. :-)

 5. tiboru — 2013-02-04 16:51 

@csapos:

Nem tudom, mi történhetett, eltűntek a csillagok :-(

Utánanézek…

 6. sprinkler — 2013-02-15 18:15 

@Bigjoe(HUN):
Kedves Bigjoe!
Köszönöm érdeklődésedet! Közlöm Veled, hogy jó volt alukálni egy kicsit, már csak azért is, mert nem voltam “vérbeli” őrkatona, és soha nem tudtam volna senkit – még egy kutyust sem – lelőni.
Szerintem hallottál valamit a nyűgözésről, és azt itt most elsütötted. Nahát a nyűgözés nem a repülőgép fizikai rögzítését jelenti, de ezt itt most nem magyarázom el, mert hosszú, keresd meg a neten.
Nem volt Radeberger, sem más, akkoriban Soproni Ászok volt volt a nedűnk, de éppen aznap nem voltam ennek hatása alatt sem.
Hajtóművezés? Volt, és nagy élmény, amikor bekapcsolod akkumulátor, generátor, 2-3 kifogyasztó szivattyú, HVK alapba, indító gomb 10 másodperc… (csak meg ne kérdezd, mi az a HVK, na jó megmondom, hajtómű vezérlő kar, olyan, mint az autónál a gázpedál, csak ezt bal kézzel kezeled, jobb kezed a botkormányon).
Amikor fekpörög a hajtómű, olyan élmény, mint amikor a 25 éves Trabantod -25 fokban elkezd dadogni, majd magához tér, és 2000-el pörög. A youtube oldalon láthatsz hajtómű indításokat.
Bajtársi üdv, Nagylala

 7. Bigjoe(HUN) — 2013-02-17 12:48 

@sprinkler:
Kedves Nagylala!
Kicsit magyarázkodni fogok, mert valószínülge nem értetted a hozzászólásomat.

1;Én úgy tudom, hogy a repülésre képes masinákat a szél ellen nyűgözéssel rögzitik (hiszen a szárnyprofilon felhajtóerő keletkezésének nem feltétele a gép, tárgy, stb elmozdulása, elég ha a levegő elmozdul felette).
Ha kellően erős szél fúj akkor a keletekző felhajtó erő károsíthatja a technikát. Könnyű gépeket (pl.:vit) – nagyon durva esetben felemelhet a földről.
Persze lehet, hogy a kat.repülésben ez nem ezt jelenti…

2; A kutyát nem löttem le, csak jött a drágaság barátkozni a cserjéken keresztül a sötétben és a felszólitásra nem állt meg. Én meg kúpoltam…..

3; “Dupla leszúrt Radeberger”: arra céloztam, hogy a sötétben a gép mellett sikerült-e elesni (tréfának szántam).
A szóösszetétel a műkoriból átvett, javítva használom eredetiben:
Dupla leszúrt Rittberger. (de ilyen sőrrel még nem találkoztam:(

A hajtóműprobás emlékkel kapcsolatban: ez sajnos nekem kimaradt. Egyjkori tanárom szerint semmihez sem lehet hasonliítani amikor remeg a lábad alatt a föld, égett kerozni szag, és minden hang eltűnik, csak a sűvölt a hajtómű.

A HVK nekem, mint gázkar van meg, mindíg tanul az ember.
( a tanítóm forgószárnyas volt alapból, ott úgye más a neve)
Bajtársi üdvözlette:
Bigjoe

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.