419. – Sose ugrok egyedül!

Noha pilotax barátunknak nem ez a székfoglaló posztja (azt itt olvashatjátok újra), mégis csak most, a másodiknál használja ki a lehetőséget, hogy pár mondatban bemutatkozzon a Milstoryblog úri katonai közönségének, majd beszámoljon egy olyan történetről, aminek komoly pedagógiai vonzatai voltak, ráadásul olyan finom módszertannal, ami kizárólag az ejtőernyősöknek adatik meg.

Magamról röviden, hogy a hetvenes évek elején szolgáltam Szolnokon az MN 3100-nál (34. Önálló Mélységi Felderítő Zászlóalj; akkor még nem hívták Bercsényinek, pedig lehet, jót tett volna az egyébként nem rossz morálnak), majd az MN 3458-nál. Ugyebár ebből kiderül, hogy nem vagyok már mai gyerek (Úristen, most veszem észre elmúltam 60 éves). A mai napig büszke vagyok arra, hogy olyanokkal szolgálhattam együtt – én mint sorállományú – mint Gy. B. őrgy. (pk), H. K. (MN 3458 eje-helyettes), Furkó Kálmán újonc hadnagy, testnevelő tiszt, N. F. akkor tsz. őrm. eje szolgálatos, M. J. zls. szolgálatvezető (ha elfogadható vagyok ezzel a sztorimmal, akkor vele majd egy másik sztori) és még sokan mások. Bocsánatáért esdeklem, de az elmúlt negyven évben elfelejtettem a nevét, csak a becenevére, meg a 150 cm-t nem biztos, hogy elérő „magasságára” emlékszem, QG, még az arca is előttem van, sajna a neve az nincs (ha valaki tudja, juttassa már eszembe a nevét; nagyon szégyellem, hogy elfelejtettem). Elnézést a felsorolás hiányosságaiért, hála istennek még jó a memóriám, de szerintem itt senki nem a névsorra kíváncsi pedig az sem érdektelen: M. törm, P. S. törm, A. szds. meg a többiek.

Ápdét: QG polgári neve V. L. volt!

Előrebocsájtom, hogy a bevonulás előtt az MHSZ-ben én már ejtőernyőztem és a bevonuláskor – pontosan erre nem emlékszem – kb. 75-80 ugrásom volt; talán meg kellene néznem az ugrókönyvemet? Még megvan!

Szóval eje-ként már nem voltam kezdő. Ezzel nem voltam egyedül, mert a bevonultatottak mintegy 10%-a hasonló (vagy még több ugrásos) előélettel rendelkezett. Persze, hogy ez aztán jó nagy mellényt eredményezett ezeknek a srácoknak. Hadd tegyem hozzá, hogy inkább pozitív értelemben, vagyis ezek a srácok segítették az ugrás nélkülieket, meg a kevés ugrással rendelkezőket. Persze az ugratások sem maradtak el. A hivatásos állomány tagjai között volt jó néhány olyan, aki az előmenetele miatt jelentkezett ide, de sosem ugrott egyedül – mindig vele volt a majré is.

Nem akarom bántani T. hadnagyot, de hát a sztori hozzá kötődik. Tipikusan az a típusú hivatásos volt, aki a várhatóan gyorsabb előmenetele miatt akart itt szolgálni, viszont annyira majrézott, hogy nem volt ember, aki ne látta volna rajta ennek a nyomait. Becsületére legyen mondva, minden ellenérzése dacára azért ugrott; igaz, csak annyit, amennyit feltétlenül kötelező volt, egyet se többet, nehogy kirakják a kettes normából. Mi – mint jólnevelt hiénák – ezt igen nehezen viseltük

Hiéna az, aki mindenkor, minden körülmények között mindennel ugrani, repülni akar. Ha a WC-deszka repült, akkor máris ültünk rá.

Viszont a hadnagy úr ebbéli állapotát „katonássággal”, állandó alaki baromságokkal, a hülye „mindent jobban tudok, mert én vagyok a hadnagy” okoskodásával próbálta álcázni. Az ejések eléggé nehezen viselték a feltétlenül szükségesnél több alakiságot. Szerintem ez abból adódott, hogy a kis létszámú mfcs-k tagjai a szokásosnál sokkal inkább voltak egymásra utalva, így aztán szorosabb, barátibb, az átlagnál sokkal jobb bajtársiasság alakult ki közöttünk, és ez igaz volt a sorállományú és hivatásos kapcsolatára is.

1974 májusa, eje. tábor az MN 3458 állományának Balatonkilitin. Az alakulat tokkal-vonóval bevagonírozott, majd kb. 40 órás bocipullmannozás következett Szolnoktól Siófokig. Lehet, gyalog gyorsabb lett volna, de május volt, mi meg ugye 20 évesek, innivaló beszerezve, úgyhogy csak a szépre emlékezem. Campingezés a reptér közelében lévő nyárfásban, sátorban, annak minden katonai örömével, úgymint kavicsos sétány, léniával húzott közlekedő, őrség (aki be volt osztva, az nem ugrott, na ettől nagyobb kib*szás nem is volt a hiénáknak), utak, stb… A sokat emlegetett Furkó Kálmán ekkor és itt ugrotta az első ugrásait. Szegény srác úgy tele volt véraláfutásokkal, hogy az utolsónak szerzett véraláfutása még ma sem érte utól az elsőnek szerzettet. Kálmán igen termetes legény volt, az RS 4/3-as ernyő hevederei meg igen szűkek, így egyszerűen nem tudta magán kényelmesre szabályozni. De tűrte. Megbosszulta a véraláfutásait a tábor nyárfáin, mert reggelente felfigyeltünk rá, hogy valami eltüntette néhány fáról a kérgét. Az éjszakai őrség világosított fel minket, hogy Kálmán hajnalonta, ébresztő előtt, kézéllel karate gyakorlatokat folytatott az azt békésen tűrő nyárfák ellenében. Mindig ő győzött.

Ennyi kitérő, illetve bevezető után jöjjön a sztori maga.

Már nagyon untuk T. hadnagy úr hülyeségeit, meg állandó alakiztatását, a nagy mellényét, a mindentudásbeli okoskodását, ezért néhány „öreg csóka” úgy döntöttünk, hogy „megbüntetjük” a hadnagy urat. Nyilván úgy kellett megtennünk, hogy a közöttünk lévő rangkülönbség ne adhasson neki jogcímet a retorzióra. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a majrézásán keresztül szívassuk meg. H. K. (akkor fhdgy., és ekkor – ha negyvenéves emlékeim nem csalnak meg – kb. közel 10000 ugrása volt!!!) rettentően harapott a majrés hapsikra, nagyon nem szerette azokat, akik csak az előmenetelért meg a kettes normáért ugrottak, és ugyebár, mint a pk. eje-helyettese a szakkiképzést, vagyis az ugrásokat nyilván ő vezényelte. Megszabott eje-feladatokat kellett végrehajtani. Az egyik ilyen feladat volt, hogy a mfcs (mélységi felderítő csoport) stabilizátoros ugrást végrehajtva a kijelölt lehető legkisebb területen érjen földet, aminek ugyebár az ellenség hátában nem kis előnyei vannak. Ennek csak akkor lehetett jól eleget tenni, ha szorosan egymás után ugrottunk, egyenlő ideig zuhantunk, együtt nyitottunk és igyekeztünk a mfcs-péká köré tömörülve földet érni.

Mivel stabilizátorost ugrottunk, szükség volt az automata nyitókészülékre (KAP).

Az olyan tejfölösszájú újoncoknak, mint proletair  :-) :-), hogy értse, a KAP a PPKU elődje volt. Proletairnak még egy kis fricska (remélem, nem sértődik meg): volt szerencsém még a sereg utolsó Li-2-éből ugrani (lehet, ezért vonták ki ezután a rendszerből?). Igaz, én meg irigylem tőle a Black Hawk-ot.

Tudtuk, hogy T. hadnagy elvtárs (miért neveztem én eddig úrnak? akkor úrról még szó sem volt) úgy fog zuhanni, hogy az előírt 10 sec. zuhanási időt inkább 9 sec.-re veszi mintsem 11-re. Megbeszéltük a srácokkal, hogy mindenki KAP-ig jön, vagyis megvárjuk, amíg az automata nyit; tökös banda volt, lehetett rájuk számítani. H. ugrat, gyönyörűen egymás után 3 másodperc alatt elhagyjuk a Mi-8-at mind a heten (ennyi volt az mfcs létszáma parancsnokostul, mindenestül). Lentről is meg fentről is csak azt nézték, hogy mennyire van együtt a csapat, senkinek nem jutott eszébe, hogy mérje a zuhanási időket. Zuhanunk, eltelik 10 másodperc, nyílik az első ernyő T. hadnagyé. A többiek meg mint a jól nevelt nyeletlen fejszék zuhanunk tovább és kb. a 15. másodpercben egyszerre nyílik 6 ernyő. Ráadásul a csapat igyekszik minél messzebb földet érni a hadnagytól, de a hat ember együtt néhány méterre egymástól, olyan közel hogy belegabalyodunk egymás leomló ernyőjébe; a hadnagy meg tőlünk kb. 300 méterre.

A feladat teljesítése elégtelen. A hibás teljesítésért nyilván az az ember a felelős, aki hamarabb nyitott, elvégre hat egyformán tevékenykedő ember nem hibázhat. A kiliti reptér kb. 4 kilométer hosszú, szerintem a másik végén is lehetett hallani, ahogyan H. lilába játszó fejjel, a jellegzetes torokreszelős hangján ordított a hadnagy úrral, aki ekkor minden volt, csak épelméjű nem. Csodálattal adóztunk K. ki nem fogyó és igen változatos szókincsének, (proletairtól kölcsönvéve: moderálva), mi meg lapítottunk, mint sz*r a fűben. K. nem sokat adott arra, hogy ki hallja, pedig ugye nem lehetett volna a hadnagy elvtársat így letolni az alacsonyabb rendfokozatúak jelenlétében. Egyébként a hadnagy úr nem volt tanulékony, úgyhogy néhány hónap múlva eltanácsolták az alakulattól.

Eszembe jutott, hogy ebben a táborban H. K. milyen lazán viselkedett. Vietnami strandpapucsban, fürdőgatyában, félvállra vetett PC–vel (Nem Personal Computer, mint ma ez mindenkinek az eszébe jutna, hanem Para Commander) szállt be a Mi-8-ba. Akkor még ez volt a legmenőbb ernyő, ekkor még csak hallottunk az azóta elterjedt légcellás „paplan” ernyőkről. Lehet, hogy ez a lazasága okozta a későbbi eje. balesetben bekövetkezett halálát?

Ha megengeditek, zárásként a figyelmetekbe ajánlom ezt a kiadványt a magyar katonai ejtőernyőzés történetéről (figyelemreméltó adatokkal, fotókkal, rajzokkal, névsorral; olvasható pl. az összes pk. neve, szolgálati ideje, akkori és később elért legmagasabb rendfokozata a 3100-nál, stb.), illetve ezt a videófelvételt, amelyen stabilizátorost ugró magyar katonákat láthattok. Érdekessége a felvételnek – ha jól láttam -, hogy a felvétel elején kb. 3-4 másodpercig látható Farkas Bertalan a cockpit ablakában, mint a gép pilótája.

48 hozzászólás

 1. krux — 2013-04-18 09:11 

Ha már a katonai ejtőernyőzés története szóba került… Valamikor – vagy 30 éve – a Tények és tanúk sorozatban jelent meg Bárczy János: Zuhanóugrás c. könyve. Azt olvastátok?

 2. orvezeto — 2013-04-18 09:32 

Jó történet, írjál még!
Magam – köszönhetően annak, hogy felmenőim és oldalágiaim között több volt a katona, mint a civil – a 80-as évek közepén eljutottam Szolnokra és még az is megtörént, hogy az augusztus 20-i légiparádéra készülő ejtöernyősök magukkal vittek a MI-8-asra, megnézni, hogyan gyakorolnak.
Biztos, ami biztos alapon, felszereltek a hasamra egy ernyőt ( dög nehéznek tűnt, de az is igaz, hogy egyébként fel voltam mentve testnevelésből) és – nyilván tréfából – arra biztattak, hogy ha gondolom, bátran ugorjak, csak idővel húzzam meg a piros fogantyút.Pilotaxnak ez nyilván természetes, de számomra szinte hihetetlen volt, hogy az egyik pillanatban még ott ültek mellettem meg velem szemben a helikpoterben, majd a parancsnokuk egyetlen intésére, kb. 3 másodperc alatt eltűntek a mélyben én meg ott maradtam egyedül. Ráadásul, miután kiugrottak, a pilóták “bedöntötték” a MI-8-ast, meg le-fel, jobbra-balra “kunsztoztak”, én meg – kis túlzással – gumilabdaként pattogtam az üres utastérben, és már-már az is kinézett, hogy a nyitott ajtón kiesek és aztán húzkodhatom a piros fogantyút a hasamon.
Súlyosan laikus történet ez, belátom, de ványadt civilként is tisztelettel vegyes irigységgel gondolok azokra, akiknek ez része lehetett az életüknek.
Üdv.: Őrvezető

 3. szogyi — 2013-04-18 09:57 

Jómagam is megfordultam pár reptéren, igaz én abból a fajtából való vagyok aki szerint ép ember ép gépből ép ésszel…
Reptéren előfordult hülye, normális, alkoholista, baptista, de gyáva, na az legfeljebb rövid ideig…. Aki akár odafent, akár odalent a majréval van elfoglalva, az a megfelelő pillanatban nem tudja megtenni amit megkövetel a .. helyzet. Emiatt maximálisan egyetértek majréhadnagy szívatásával.
A hosszú felvezetés után csak annyit akartam hozzáfűzni, hogy lássátok így kell ezt…
@orvezeto:
Te pedig megkaptad a pilótáktól az egyik legalapvetőbb repülőshagyományt, hogy mit kell tenni, ha földönfutó kakukkgyalog van az utastérben;) Jobbfajta pilóták általában Fradi-drukkerek, azaz a mellőlük/mögülük kiszálló emberkék arca vagy zöld, vagy falfehér.

 4. pilotax — 2013-04-18 10:25 

Meg kell még nekem tanulni ezt az irodalmárkodást! Főleg figyelnem kell arra, hogyha már adatot mondok akkor az legalább megközelítőleg pontos legyen. Kénytelen vagyok helyesbíteni a H.K. általam adott ugrásszámát. A neten talált adatok alapján a 6262. ugrásánál bekövetkezett balesetben halt meg, úgyhogy nem lehetett néhány évvel hamarabb 10000 ugrása. Mentségemre szolgáljon, hogy H.K. már az én időmben is akkora ejtőernyős legenda volt, hogy eszünkbe nem jutott volna megkérdőjelezni, egy akkor ilyen közöttünk terjengő számot.

 5. orvezeto — 2013-04-18 10:45 

szogyi: megkaptam, bizony, és igen, voltam zöld is meg fehér is :-), ráadásul a kiszálláskor még orra is estem, lévén rendes lépcső nem nagyon volt, a hasernyő meg lehúzott.
Később, már a 90-es években, amikor megjelentek a magánhelikopterek, ismerőseim elvittek egy Sikorskyval, amit egy hajdanán katonai, majd MÉM-es pilóta vezetett ( utóbbiakat méltatlanul csak trágyaszórónak titulálták). Na, az durva volt. A katonák még hagyján ( ők is tudtak persze, de a fegyelem és a légiirányítás azért bejátszott), de a MÉM-esek a kukoricaszár felett pár centivel repkedtek naphosszat, és a Sikorsky pilótája megmutatta, hogy volt ez annak idején a KAMOV-val.
Nem hogy zöld, meg fehér voltam, de a szivárvány minden színében pompáztam, mire leszálltunk.
Őrvezető

 6. pilotax — 2013-04-18 10:48 

@krux: Igen én olvastam és meg is van a könyv, az egyébként viszonylag terjedelmes repülési és hadtörténeti házi könyvtáramban. Bár pont a napokban olvastam, hogy a könyv egyik főszereplője Tassonyi Edömér szds. a Kanadában megjelent Magyar Szárnyakban eléggé negatív véleményt mondott a könyvről. Elsősorban a történeti hűséget, az ejtőernyős hadosztály (akkor már ekkora méretű volt) hadműveleti tevékenységére vonatkozó részek eseménytörténeti hűségét erősen kétségbe vonta.

 7. kelempajszmadar1 — 2013-04-18 11:04 

Kedves Bajtársak! Nagyon érdekes, életszagú és jó a sztori, én, mint földhözragadt határőr, nagy örömmel olvastam. Az is biztos, hogy ha nekem kellene kiugrani, akkor mindjárt szennyescserére is kellene mennem (és nem életszagú lenne a gatyám). Mindig csodáltam az ejtőernyősök bátorságát. Köszönet a pompás történetért!
Határőr üdvözlettel:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 8. krux — 2013-04-18 11:25 

@pilotax: Csak azért kérdezem, mert kissé meglepődtem, amikor megtudtam, hogy az egyik karunk dékánhelyettese a lánya. És még van egy érdekes jelenség: ha vissza tudtok emlékezni arra az űrkemencére, amit az oroszok használtak fenn az űrállomáson, na azt meg B. Pál fejlesztette ki, aki szintén rokona. Megnéztem a videót is, de az elején látható pilóta szerintem nem Farkas Berci. Ezt arra alapozom, hogy a pilóta őrnagy, én pedig “ott voltam”, amikor Farkas Berci nem volt őrnagy. Nevezetesen amikor fogadtuk, akkor századosként jelentett Kádárnak, este a HM-ben meg egyből alezredessé lökték elő. Magyariból lett őrnagy.

 9. orvezeto — 2013-04-18 11:39 

Csatlakozom krux-hoz: Farkas Bertalan nem volt őrnagy és tán MIG-gel repült, de itt már bizonytalanabb vagyok.
Őrvezető

 10. szogyi — 2013-04-18 12:25 

@orvezeto:
KAMOV-val kapcsolatosan, abban fordult elő, hogy még engem is cumira vettek kt év hiénázás után úgy kellett kiszedni a plexiből ;( A tettes beceneve “kamikaze” volt, mivel nála rendszeresen előfordult hogy a térvilágítás öt és fél méter magas lámpái alatt közlekedett a négy és fél méter magas helikopterrel. De amikor a konkrét típus főtervezője tiszteletére bemutatta hogy miként is lehet végigmenni a reptér széli árokban – tisztességes nevén kóbli – úgy hogy a helikoptertest az árokban és csak a rotorok csapkodnak a föld felett vagy jó félméterrel, Szerjózsát hevesen kitörte a frász, hogy ő ezt a helikopter nem ilyenekre tervezte! Utána nem mert beülni mellé egy körre ;)
Farkas Berci valóban kettőt ugrott a ranglétrán, őrnagy csak a helyettese Magyar Béla lett. Bercink pápai vadász volt, 21-esen, a zűrrepülése után meg már nem hagyták azon repüli, díszpinty lett belőle. Egyszer el is sírta ezt nekünk a “Netovább” nevezetű művelődési intézményben, a hangulat következményeiről pedig úriember nem beszél….

 11. pilotax — 2013-04-18 13:02 

@krux: Szerintem meg igenis Berci. Részint elég régóta személyesen ismerem, részint meg a váll lapon nem láttam csillagokat, mert a kabinkeret takarja, így aztán bármilyen főtiszti rangot takarhat őrnagytól ezredesig.

 12. krux — 2013-04-18 13:22 

@pilotax: 0:00:30-nál jól látszik, hogy csak egy csillagja van. Ha más ruhájában van, akkor előfordulhat, hogy mégis ő az. Kérdezd meg tőle, az a legbiztosabb.

 13. pilotax — 2013-04-18 13:25 

@orvezeto: Igen az űrrepülése előtt MIG-21-el repült. Az űrrepülés után nagy bánatára de erről letiltották. Mivel Ő is repülésszerető, típusvizsgát csinált az AN-26-ra és azt engedték neki vezetni. Bár már van annak két éve, hogy utoljára találkoztam vele, akkor még aktívan repülte az AN-26-ot. Újra megnéztem a videót – bár ezen a gépen rohadt lassú a net – de nem látom egyértelműnek azt, hogy őrnagy -e a pilóta mert elmosódott a kép. Berci valóban nem volt őrnagy ez egyértelmű. Tőlem bármilyen főtiszti rendfokozatú lehet az illető, de az biztos, hogy pokolian hasonlít Farkas Bercire és tudom, hogy Berci repüli az AN-26-ot.

 14. cattani — 2013-04-18 14:19 

Nagyon, jó volt ez a poszt, várjuk a többit. Mindig is imádtam a repülést és érdekel az ejtőernyőzés is, de sajnos nem volt még hozzá szerencsém. Repülni már többször is volt módom, minden esetben a Határőrség/ Rendőrségnek köszönhetően. Kétszer vittek el a Készenléti Rendőrség MI-2-esével, illetve a mezőgazdasági pilóta is felvett egy-két körre a határterületünk felett.

 15. padi — 2013-04-18 15:25 

@szogyi:

A mezőgazdasági pilóták jók voltak “lent”, de nem mindig voltak jók “fent”:

Egyik kollégám régebbi munkahelyén kellet légifotókat csinálni, és egy permetező helikoptert sikerült keríteni e célra. Fölmentek párszáz méterre, készült pár fotó, de még nagyobb területet kellett volna belátni a kamerával. Kolléga szól a pilótának: “Feljebb mehetnénk?” Pilóta kicsit húzódozva, de emelkedik. Még mindig nem elég nagy a látószög – “Mehetnénk még feljebb?” Húzódozás, emelkedés. “Lehetne még egy kicsit feljebb?” Mire a pilóta: “No de hogy fogunk mi innen LEMENNI???”

 16. szogyi — 2013-04-18 15:51 

@padi:
Klasszikus nyíregyházi legenda, amikor a nagyi eljött a kisunokája diplomaosztójára, és ott szembesült vele, hogy mezőgazdasági pilóta lett az unokájából. Az első frász elmúltával (hiába a nagyanyai szív), felágaskodott, megsimogatta a buksiját és azt mondta:
Jól van kisunokám, akkor repülj csak ha az a szíved vágya. De hallgass rám, csak lassan és alacsonyan ;)
A helikopter lemenetelnek meg mondhatni gyakorlati okai vannak, ugyanis a Kamov KA-26-os teljes terhelésnél a teljesítménye 98%-ával tud elemelkedni a földről, és ahogy mennek felfelé, az a teljesítmény bizony csökken!

 17. pilotax — 2013-04-18 15:52 

@padi:
Az A-10 Thunderbolt II (Varacskos Disznó) pilótáiról olvastam, hogy 300 méter fölött már magassági betegséget kapnak. A mezőgazdasági pilóták is hasonlóan vannak vele.

 18. pilotax — 2013-04-18 15:59 

@szogyi: Moldova György: Égi szekér című könyvében ami a mezőgazdasági repülőkről szól, a Kamovról (Ka-26) elég sok szó esik. Beszél róla Pokaraczki Bandi meg más is, nem igazán elismerően nyilatkoznak róla. Persze a Kamovot haditengerészeti célra tervezték és nem kukacbombázónak. Igaz onnan is a teljesítményhiány miatt szuperálták ki rövid pályafutás után. Ennek ellenére a mai napig repülnek és dolgoznak vele.

 19. Estván — 2013-04-18 20:45 

@szogyi: Ez a Netovább a Hungária-Salgótarjáni kereszteződésnél, a HM lakótelep csücskén áll?

 20. richman — 2013-04-18 21:00 

@szogyi:
Az info megerősítve. Börgöndön saját szememmel is láttam, hogy a nyári melegben, amikor “hígabb” a levegő, repülőként, “nekifutva” tudtak csak elemelkedni, mert nem volt elég még a 100% teljesítmény sem, hogy függőlegesen felszálljanak vele.

 21. dafko54 — 2013-04-18 22:25 

Szervusztok. Szárazföldi emberke voltam 45 éves koromig. A repülés az életembe “véletlenül” került. Békésen áztattam magamat a hévizi tóban , amikor távoli berregést hallottam. Megláttam a magasban egy motoros sárkányt. Gondoltam , tiszta hülye , még leesik. Kis idő elteltével ismételten megjelent . Ezek után a Balaton – parton , Dunabogdányban megálltam motorozás közben és nézegettem a le és felszállásokat. Tetszett a dolog. Vácon műszaki vizsgára vittem az autómat és előttem volt a sorban egy vitorlázó gépet szállító “utánfutó”. Volt idő bőven , így beszélgettem a repülős emberrel . Szó, szót követett és a kérdést feltették : nem akarod kipróbálni, hogy milyen a nézőpont odafentről? Igen volt a válaszom / akkor még nem tudtam , hogy egy nagy szerelem veszi kezdetét /. Három nap múlva hívnak telefonon : ráérsz ? Gyere Dunakaszire, elvisznek motoros sárkánnyal ( HA-YRAK ) egy körre. A repülőtér mellett jöttem rá, hogy mire vállalkoztam. A pilóta megkérdezte : sétarepülés lesz, vagy csinálni is akarod ? Estlegesen nem lesz barna a nadrágom belülről , akkor még a megtanulásról is lehet beszélni. 400 méteren tíz perc után hátrakiabál a “sofőr” : tetszik ? Igen , mondtam vigyorogva . Na ezt nem kellett volna . Átejtette a gépet ,ami jelentős magasságvesztésel jár. Gondoltam, most délután elég sz@r látvány lesz a reggelimet viszontlátni az előttem ülő hátán . Ez azonban nem történt meg. Még háromszor volt részem ebben az élményben. Még most is tetszik , kiabáltak hátra ? Most már csinálhatod , jópofa dolog . Így kezdődött . Reporvosi , motoros sárkány , ZLIN-142 ( szegény a Dunában végezte ) , AN-2 ( erre nem volt pappírom , de nagyon szerettem és ma is így vagyok ezzel ) , amit megvettek és “lábon” vittek Dél-Afrikába, ahol lezuhant AVOKI néven. A mezőgazdasági pilóta AN-2-vel. Természetesen hiénázás alkalmával , megyünk a nyárfasor felé . Én már szorongatom a karfát és kezdek rosszra gondolni, amikor megszólal a trágyaszóró kapitánya : mi van ba…..meg, fosol ? Nem szórom meg a tábla sarkát, jövőre nem hívnak ! Akkor már 7000 óra felett járt ezzel a típussal. Ejtőejnyősök. ( Jó gépből kiugrani, a fene tudja. ) Gödöllő 2500 m. Kiürül a gép belseje / AN-2 /. Mondom az elől tevékenykedő két embernek, mindenki kiugrott és nem akadt fel senki a dúcon. Jó, akkor csukd be az ajtót. Ki, én ? Odamentem az ajtóhoz – megkapaszkodva a beakasztó kötélbe – lenéztem. Akkor és ott tudatosult bennem , hogy csak ha muszály ( bár közeledik vészesen a 60. , talán valamivel még is emlékezetessé kellene tenni ezt a kerek évfordulót . Leszállás után , mondják : szólj nyugodtan az utolsó embernek aki ugrik, hogy csukja be maga után az ajtót . ????????? Szóltam . Becsukta !!!!!! A mellékelt kép ( köszönöm a beillesztést TIBORU-nak ) Farkas Bertalanról készült Dunakeszin , tavaly a repülőnapon . Itt egy gépen tevékenykedtünk ( én az ajtót nyitottam , zártam , meg az utasokra “felügyeltem” ), a képet én készítettem. Egy biztos : a repülés nem csodálatos, maga a csoda. Nagy dolgot hagytam volna ki az életemből , ha nem tévedek erre az “útra”. Bal 1-es üdvözlettel – volt Határőr, tart. Honv. örm. és “botcsinálta” repülős.

 22. szogyi — 2013-04-19 10:21 

pilotax:
Repülős életem egyik időszaka pont akkorra esett, amikor Gyuri bácsi gyűjtötte az anyagot a könyvéhez, emiatt az ott szereplők ha mindegyikét nem is ismertem, de döntő többségét igen. Mikor megjelent a könyv, a reptér egyenesen a terjesztőtől rendelt meg egy teherautóval… aztán megállapítottuk, hogy csak megkarcolgatta a felszínt, hiába, aki nem repülős… Amúgy Pokaraczki Bandi tisztességes neve nagyracki volt, ugyanis ott volt az öccse kisracki, az apjuk meg póka bácsi. Itt az Utánlövés c. posztban emlegettem őket, nagyracki volt kénytelen közölni velem a repüléstől való fű alatti eltiltásomat, de nem haragszom rá, nem volt teljesen a maga ura. Mikor bejött a gengszterváltás meg az mg. repülés szétesése, akkor már csak kisracki volt aktív, de annyira hogy végül meg sem állt Ausztráliáig. Na, ott tényleg előfordult hogy majd elaludt míg végigment egy-egy soron…
A Kamov súlyos kétoldali teljesítményhiányát pedig az okozta, hogy eredetileg SNECMA (francia) gázturbinákat terveztek rá, jóval nagyobb teljesítménnyel, de amikor ez kiderült, akkor azok roppant gyorsan landoltak a COCOM-listán – amit nem volt szabad eladni a szocialista tábor részére -, emiatt kerültek fel rá ezek a fostalicska dugósmotorok. Ráadásul a papíron 2X260 pacierő legalább 15%-a arra megy el, hogy a saját ventilátoraikat forgassák, nehogy megfőjön a motor függeszkedés közben. Kár érte, mert lehetett volna belőle egy világszínvonalú kopi, az a rotorvezérlés felér a MIG-23 futóművével. Állítólag előfordult olyan helikoptermérnök, aki még a hadnaggyá avatásakor sem értette…
Az már csak személyes “vélemény”, hogy amikor Ernő bácsi a házi kamikazénk megszopatott vele, akkor leszállás után kicsomagoltak belőle, lepisiltem, és többet nem ülök helikopterbe.
Estván:
A Netovább nevű alkohológiai műintézmény és napköziotthon Szandán a jelenlegi Karinthy Frigyes úton volt, ahogy kijöttünk a repülőtéri úton balra, és a saroktól talán ha ötven méterre. Most akkor minek menjünk tovább? Jelenleg ott a repülőmúzeum van, sőt ahogy megkukkoltam a helyét most az emlékmű foglalja el, a funkcióját pedig azóta a „kanyar” vette át.
dafko54:
Ugye, ugye, akit egyszer a légcsavar megcsapott? Abból már sose lesz normális ember;)

 23. szogyi — 2013-04-19 10:41 

@dafko54:
Ja, még azt felejtettem el… fiunk hozta be a családba a párját, aki olyan tériszonnyal rendelkezik, hogy a busz lépcsőjén is szédül. Mikor kitántorogtak Angliába, rettentően tört a frász hogy mit fog szólni a kislány a repülőúthoz, leszállás után fel is hívtuk, hogy mi volt, semmi különös, jól bírta, sőt tetszett neki. Na, akkor amikor egyszer hazajöttek, kivittük őket a reptérre, egy kis Gavron-repülésre, meg fűrésszel is (vitorlázó). Szegény csaj először falfehér volt, amikor bemutattam neki a vászonborítású gépet, hogy egy ilyen kóc és drót masina lesz a segge alatt, ráadásul Ottó (akivel egy időben szobatársak voltunk) úgy engedte el a pilcsit, hogy „Jól rázd meg őket”. Naná, hogy a lányom meg én, a két nagyf@sz repülős ott hátul izélt bekötni magát, emiatt amikor elkezdődött a rakenroll egy sima de kemény átnyomással, kénytelenek voltuk megtámaszkodni a plafonon. Aztán megkapaszkodni, még szerencse hogy a vendégünk be volt kötve. Leszállás után úgy vigyorgott, hogy ha nem lett volna füle, körbeért volna a szája. Amikor meg tavaly voltak idehaza, pont akkor volt a híres 2. nyíregyházi repülőnap (azzal a Gripen-áthúzással), akkor már műrepülésre fizette be a párja, az az arc… nem volt se zöld, se fehér, sőt!. De a busz lépcsőjén azóta is szédül!
Szóval akkor miből is lesz a cserebogár?

 24. pilotax — 2013-04-19 11:41 

@szogyi: Az a sokakat bosszantó Gripen áthúzás velem is kibabrált. A barátom szereti az ilyen látványos repülős dolgokat. Mikor megtudtam Mardel-től , hogy jönnek a Gripenek, akkor bíztam abban, hogy azokban tökös pilóták lesznek és hajlandóak lesznek alacsonyan áthúzni, meg reméltem némi kis műrepülést is, egy kis orsót, loopingot. Mardel is bíztatott, hogy biztosan fognak valamit csinálni. Lelkesen ecseteltem a barátomnak a látványosnak várható rep. eseményeket, hogy kicsábítsam az unokáival. Meg addig közelről még én sem láttam a Griffmadarat. Háááát akkora csalódást már régen éltem át amikor olyan 300 m méter magasan oda meg vissza sétáltak a repülőtér légterében és k…a gyorsan eltűntek. Nem egyedül voltam azzal a csalódással úgy vettem észre, hogy még a leglaikusabb néző is felhördülve vette tudomásul, hogy “csak ennyi?”. Azóta is hallgatom a barátomtól erről a rám egyáltalán nem hízelgő mondókáját.

 25. szogyi — 2013-04-19 13:09 

@pilotax:
Húúú, mekkora égés volt a szervezőknek….. A közönség jó fele egyemberként indult el a kijárat irányába. Sok ember drága jó édesanyukája csuklott akkor. Addig is szégyelltem a városomat, már az első nyíregyi repnapon megfogadtam hogy ide többet soha… most mégis házhoz mentem a lófaxért. Maga az egész úgy volt megszervezve, mint ahogy. A Tréner-kötelék is előző nap gyakorolta be kétszer a programot (először és utoljára), a VB-résztvevők közül aki még véletlenül ottmaradt azoknak a legtöbbjére azért kellett várni, hogy elfogadhatóra csökkenjen a véralkoholszintjük (de az előző esti záróparty – na az aztán…), az egésznek a tudjuk már le valahogy volt a jelszava.
Igaz, tavaly még nem volt hivatalos Gripen-demó program, az útvonaltervben meg nem volt rácsapásról szó, de hát ugyanúgy nem volt Fehérgyarmatnál sem, igaz ott ott is maradtak.
Nem baj, majd talán augusztus 3-4-én keméten!!!

 26. Estván — 2013-04-19 13:44 

@szogyi: Ja hogy ja… Amelyikre én gondoltam, az is nyá. tisztek és tiszthelyettesek (vagyis már altisztnek kell hívni őket) gyakori előfordulási helye. Vagy legalábbis az volt a közelmúltban.

Egyébként engem a repülésnek a gondolatától is kirázott a hideg, amíg egyszercsak bejött egy kihagyhatatlan nyaralási lehetőség, de az életemet is eluntam volna odafelé vonattal, szóval maradt a repülő. A szép emlékű Malévval, adminisztrációs okok miatt business class-on. Később egészen rászoktam (külföldi munka és egyebek), most meg már ott tartok, hogy az “uncsi” Boeing 737 és Airbus 319 után valami kisebbet is kipróbálnék. Forgószárnyast is mindenképp, és talán egy meggondolatlan pillanatomban a tandem ejtőernyős ugrásra is igent mondanék :)

 27. pilotax — 2013-04-19 14:19 

@szogyi: Úgy tudod lesz valami az idén Kecskeméten? Nem tudok róla, pedig határozott ígéretem van 2 db VIP jegyre. A lányom akinek beígértem Kecskemétet ha lesz, kivégez ha nem tudunk elmenni. Sürgősen megkeresem a VIP jegyeket nekem felelőtlenül ígérő kapcsolatomat!
A műrepülő VB-t egyenesben élveztem végig mert szinte a fejem felett csinálták.

 28. szogyi — 2013-04-19 15:37 

@pilotax: Na ne mondd már, hogy te is nyíregyi vagy? Igaz, az ejézés miatt gondolhattam volna.
Az én lányom meg vonalbíró volt a VB-n, Kapissal párban. Mikor egyik nap jött a drót hogy a 27-es versenyző az a Nádas Tamás, az összes vonalbíró végig néma kussba volt a gyakorlat alatt. Annyira, hogy a központ egyszer ki is szólt, hogy nem volt out? Nem,nem, végig belül volt a ketrecen, nem is kapott pontlevonást, meg is nyerte a VB-t…
Kemétre meg megvan a nyilvános parancsban az az alezredes, aki felelős a szervezésért, és a scramble.nl-en jött ki ez az időpont, ők pedig nem olyanok mint a levelibékák, ami ott megjelenik, az 99 %-ban be szokik jönni. No meg nézz körül a http://airshowinfo.hu/2013kecskemet.html címen;)

 29. pilotax — 2013-04-19 18:17 

@szogyi: De mondom:) Légvonalban kb. 500 méterre lakom a reptértől. A Keleti oldalán nőttem fel a Hímesben.

 30. madarfokker — 2013-04-19 18:46 

@pilotax: ezen a linken találod a Kecskeméti Repülőnap infóit: http://repulonap2013.hu/

Egyszer repültem Farkas Bercivel (én vittem őt!) 2005, vagy 2006-ban. A nyíregyházi repülőtér 75. évfordulója alkalmából volt valami összejövetel, ahol megjelent ő is, mert egykor ott kezdett repülni. Elmentünk szülőfaluja (Gyulaháza) fölé, meg benéztünk a Leveleki-tóhoz is.

A néhai Top Gun újságban volt egy cikk róla, hogy repült An-26-ossal valamikor a 90-es évek elején. De szerintem csak másodpilótaként, nem volt parancsnok a típuson, így a bal ülésben sem ülhetett.

 31. madarfokker — 2013-04-19 20:09 

A témánál maradva, ha tiboru nem haragszik, csinálnék egy kis reklámot egy hétvégi eseménynek. Az öreg autók és repülők szerelmeseinek:

http://goldtimer.hu/

 32. proletair — 2013-04-19 22:12 

@pilotax: Erőt, egészséget, kolléga úr!

Remek sztori volt, és bizony remélem lesz még bőven, mert igazából én már kifogytam a saját ejés sztoriaimból. Bár május elsején Szolnokon lesz egy kisebb veterán összeröfögés, hátha felelevenedik ott is pár történet, talán meg tudom majd írni…

Amúgy Hüse Károly nem az ernyő csatjának hibája (anyagfáradás vagy mi) miatt halt meg?

 33. pilotax — 2013-04-20 07:01 

@proletair: Üdv proletair!
Tiborunál van tartalékban még 3 sztorim. Nálam megírás alatt illetve csiszolgatás alatt további négy. Megírásra váró emlék meg még egynéhány. A Karcsi halálának a pontos okát tudtommal nem sikerült kideríteni, a megjelölt okot a legvalószínűbbnek tartják. Akire Te gondolsz az Gál István hadnagy volt (amikor én Szolnokon voltam akkor ht. törzsőrmester). Bár azt szokás mondani, hogy halottról jót vagy semmit, de Gál Pista nem örvendett osztatlan népszerűségnek a sorállomány soraiban. Új ernyők beugrása közben a combheveder csatjának konstrukciós hibája -nem anyaghiba volt – miatt kiesett a hevederből, ha jól emlékszem 1983-ban, de az időpontért nem vállalok felelősséget. Gál akkor eje. főnök volt Taszáron ha jól emlékszem. Nekem -abból az időből származó- van egy ilyen csatom(dugózár), egy hevederből készült derékszíj csatjaként funkcionál. A pocakom feszítése néha ha olyan helyzetbe kerül valóban kinyílik a csat.

 34. pilotax — 2013-04-20 08:26 

@madarfokker: Nagyon szépen köszönöm a linket!!! Bár a rendezvényről már volt tudomásom. Az igazi örömöt az oldtimer Li-2 története jelentette. Tudniillik számomra ez azt jelentette, hogy ez volt az a gép amiről a posztban említést teszek, hogy ugrottam belőle, 1973 májusában, pl Gyuricza Béla őrnagy zászlóaljparancsnokkal egyszerre, csak ő T-4-essel én meg D-1-essel, és nem mertem neki ernyőcserét javasolni :). Mivel a seregnek ekkor ez volt az egyetlen üzemben lévő Li-2-ese nem lehet tévedés, csak arról a gépről lehet szó. Ráadásul egy kis baleseti emlék is fűz hozzá.

 35. proletair — 2013-04-20 11:18 

@pilotax: Hát igen, rosszul emlékeztem. A a zár nem olyan, hogy két oldalt van egy-egy rugós gomb, és ezek egyidejű benyomása oldja a csat zárását? Mert bizony ilyennel szerelt ernyővel én is ugrottam párszor, de ezekből már nagyon kevés volt
Amúgy nekem is van egy komplett RS4/4 leoldózáram, hogy majd abból csinálok derékszíjat, de még nem jutottam el a megvalósításig:)

Ja, és igen: lehet engem irigyelni az UH-60-as ugrásért, de mind a kettőt elcserélnem egy Li-2-es és egy An-26-os ugrásra…

 36. furizoli — 2013-04-20 19:28 

@Estván:
Nem hiszem, hogy lenne másik Netovább, ahova a ZMKA ill. ZMNE megfáradt emberei jártak volna. És járnak időnként most is nosztalgiából. Talán a Harmadik félidő, de az ellenkező irányban van.

 37. orvezeto — 2013-04-20 20:01 

Itt mindenki repülős (szerű)? Nincs valahol egy gyalogsági blog? :-)
@pilotax:
Igen, később nekem is előjött az az emlékem, hogy Farkas Bertalan később – ha nem is MIG-gel – mégis repülhetett.
Hüse Károly – örülök, hogy @proletair leírta a nevét, helye van ennek ebben a blogban – balesetéről az én militáns családomban ( OLP-s is volt köztük) azt mondták, amit Te is felvetettél, hogy a balesethez hozzájárult a lazasága is

@madarfokker: én viszont nem tudtam a holnapi budaörsi rendezvényről, külön köszönet a linkért.

 38. madarfokker — 2013-04-20 22:40 

@orvezeto: “Itt mindenki repülős (szerű)? Nincs valahol egy gyalogsági blog? :-)”

Ez így nem igaz, mert aki nem repülős, az határőr (volt)! :D

 39. pilotax — 2013-04-21 07:52 

@orvezeto: Szerintem tiboru hozott anyagból dolgozik, úgyhogy rajta nem ildomos számon kérni a dolgot Ha az egyéb fegyvernembeliek is írnának jó történeteket, szerintem tiboru boldogan berakná, és hidd el mi “repülősök” meg “határőrök” is szívesen olvasnánk a gyalogosok, tüzérek, páncélosok, híradósok meg a többiek történeteit. Ez az egész szerintem a férfiemberek meghatározó életszakaszáról szól, ami ugyebár nekünk még megadatott – ha nem is mindig örömteli volt – de azért emlékezünk rá mert fiatalok voltunk és tele életörömmel. A mai kötelező katonai szolgálat nélküli fiatalok már soha nem fogják átélni ami nekünk megadatott.

 40. daneel — 2013-04-21 08:50 

@madarfokker:
Egyik sem pontos! Én pl. kantinos (is) voltam! :D

 41. orvezeto — 2013-04-21 09:03 

@pilotax: az a baj, hogy az írott szöveg nem adja vissza az élőbeszéd diamikáját, ezért néha nem sikerül kifejezni írásban a mondanivalót. Nagy élvezettel olvastam a repülős történeteket, mindössze az lepett meg, hogy milyen sokan “érintettek” a kommentelők között is. Szó sincs arról, hogy tiborutól számonkérném a tematikát. Bocsánat, ha félreérthető voltam, mentségem, hogy “kopasz” kommentelő vagyok, rám fér egy kis alapkiképzés. Bizony, a katonaság meghatározó élmény volt, ha összejövünk pl. egy osztály. vagy évfolyamtalálkozón, a fiúk előbb-utóbb eljutnak a katonaélmények felidézéséhez, s minthogy nem vagyunk már fiatalok, lassan – a sok ismétlés okán – már a lányok is kívűlről tudnak néhányat. ( Egyszer, valami bulin ünnepélyes keretek között elfogyasztottunk egy gyíkhúst, pontosabban annak polgári változatát, amit valaki a házigazda hútőjében talált.)

@madarfokker: szervezeti és személyes okokból magamról csak annyit árulhatok el, hogy a rendvédelem környékén dolgozom. Ennek során az szokott történni, hogy ha egy rendőr, aki határőr volt, említést tesz egy másik rendőrről, aki szintén határőr volt, akkor legleőször, arra utal, hogy akiről szó van, az korábban határőr és csak később lett rendőr. Hú, lehet ezt érteni? Az a lényeg, hogy a volt határőrök, akik most rendőrök, a mai napig példaértékűen őrzik az egykori határőr identitást.A volt határőr rendőrök – őrmestertől ezredesig – sokat panaszkodnak, hogy a rendőr rendőrök folyton fikázzák őket, pedig sokmindent lehetne tanulni tőlük.
Idő kell, amíg a két szevezeti kultúra egymásra talál, de annak idején a vámosok és a pénzügyörők is ütőképes ‘csapatot” alkottak az összevonás után.
No, de most irány Budaörs!
Orvezeto

 42. madarfokker — 2013-04-21 11:04 

Én ugyan repülős vagyok, de soha nem voltam katona, még is élvezettel olvasgatom a bejegyzéseket. Gondolkodtam már, hogy megírom tiboru-nak az egyetlen katonás élményemet, de az annyira rövid, hogy még hozzászólásnak is kevés. :D

 43. krux — 2013-04-21 13:05 

@madarfokker: Ezek szerint neked az az élményed, hogy nem voltál katona.:-)))

 44. csbig — 2013-04-22 09:23 

Üdv mindenkinek!

Ismerős név Jepura Gábor, amikor ugrálni kezdtem Gödöllőn 99-ben, ő volt a segédoktató :-)

Hüse Károly haláláról azt hallottam, hogy abba halt bele, hogy sose volt előtte vészhelyzete… Mint rutinos oktató és ejtőernyőzseni nem gyakorolta a vészhelyzeti eljárásokat – ez is a lazaságra utal. A 6262. ugrásán volt egy nyílási rendellenessége, eltökölt a megoldással és belenyitotta a tartalékernyőt a hibás főernyőbe… Valamennyire fékezett a két rongy, ezért nem halt meg rögtön, csak a kórházba szállítás közben. Nyugodjék békében.

 45. cattani — 2013-04-22 17:44 

Bár én csak egy mezei határrendész vagyok, de imádom a repülést és mindent ami körülveszi. Nagyon irigy vagyok az eje-s kollégákra a sok sok élmény miatt :) Szerencsére így is sokat találkozok repüléssel, munkám során is.Gyakran meg kell fordulnom a szegedi repülőtéren pl. egy nemzetközi járat átléptetése miatt, vagy ha a Készenléti Rendőrség helikoptereit kell őrizni (bizony ilyen szoli is van nálunk). Ilyenkor órákon keresztül bandázok a pilótákkal és körbe nézek minden gépet, ha szerencsém van még egy körre is elvisznek a KR pilótái :)

 46. scaevola — 2013-05-30 22:47 

@csbig:

hú vazz… ez nagyon gáz!

Egy ismerôsöm is hasonlóképpen járt… 45 kilós hölgyrôl beszélek és élete elsô ugrásáról.
Vele együtt kezdett srác belerepült a kinyitott ernyôjébe, tartalékernyôvel jött le. Miután földet ért, csak annyit mondott, hogy többet nem ugrana azzal a sráccal.

Én már attól hányingert kaptam, hogy elmesélte és a szônyeget is megkerülöm a nappaliban, nem megyek rá fel. – mindazonáltal fél életem odaadnám, ha repülhetnék egy AH64-essel.

Azóta ugrott még párat, de mára felhagyott vele… inkább lôtérre jár.
Tökös kis csajszi… már ha elfér itt, e képzavar. :-]

 47. scaevola — 2013-05-30 22:57 

@pilotax:

Én tüzér felderítô voltam Baján, a Mészáros Lázár gépesített lövészdandár 1. zászlóalj, 120 mm-es aknavetô ütegében… és volt, ill. van egy történetem az éleslövészetrôl, de max. egy kommentet érne meg… de nincs Isten, hogy mobilról bekarmoljam.

Remélem, holnap lesz egy kis idôm…

 48. ferencke — 2015-03-26 15:52 

Érdekes, hogy a posztoló valamiért csak kezdőbetűket ír. Gyuricza Béla, Hüse Károly mindannyiunk személyes ismerősei voltak. Mind a ketten meghaltak, Hüse ugyebár lezuhant. Bélával akkor találkoztam, amikor pokolian sovány lett szegény, aztán gyorsan elvitte a rák. A múlt pénteken – egy hete – volt az idei Ejtőernyősök Napja, Szolnokon. Személyesen, hosszabban is beszélgettem Végh Lacival, Furkó Kálmánnal, Kereszturi Lászlóval. Utóbbi ugyanabban a században volt tsz-es őrmester, ahol én szolgáltam. Ma már hosszabb ideje nyugállományú ezredes. — Az éleslövészetről nekem is van egy igaz történetem: egy kissé lassú beszédű társunkat a hadnagy épp fegyelmezte, hogy fogja a fegyvert, stb. Mire Lajos hátrafordult a töltött, kibiztosított gépkarabéllyal a kezében: “Mit tetszik mondani, hadnagy elvtárs?” Mire a hadnagy: “Mindenki! Feküdj!”

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.