428. – Kultúrák találkozása

A hirtelen jött nyári hőség egy újabb friss húst hozott a Milstoryblog olvasói számára: Emil barátunk azon szerzők számát szaporítja, akik a legendás szombathelyi Hotel Garasin (és az MN 3715) krónikásaiként lépnek fel.

Ahogy az a legtöbbször lenni szokott, beugró posztja a sorkatonaság első benyomásait rögzíti, de a szerzőtől ígéret van arra, hogy folytatás következik!

1985 augusztusa. Érettségi után, táposként érkeztünk a már többek által megénekelt Hotel Garasinba. Középiskolai cimboráim, Hosszúkajla és Feri szintén velem tartottak. Nem a szolidaritás, hanem a hadkieg miatt: a közgázosok, a gödöllői agrárosok, valamint a Miskolci Egyetemre és csatolt részeire felvettek kerültek e messze földön hírhedt intézménybe. Lett is ebből néhány vidám sztori… Azt magamról illik elmondani, hogy az origót Veszprém (külváros, panel, hetedik emelet, lifttől balra) jelentette, majd a műszaki középiskola, tehát volt némi affinitásom a technikához. Középiskolában KISZ-tevékenység, tehát az is világos volt, hogy ezt a 11 és fél hónapot (és bárhogy terjedt a hír ’86 nyarán, a táposok nem szereltek le előbb…) az adott politikai helyzet nagyfokú, nyilvános gúnyolása nélkül illik végigcsinálni. Ez van; ha ilyen kalandok árán lehet megkezdeni a felsőoktatást, legyen. 18 évesek voltunk és ebben a korban az ember erősen kalandvágyó…

Természetesen előtte úgy a szülők korosztálya, mind a néhány évvel korábban leszereltek elláttak okos tanácsokkal.

Annó még lehetett kapni harmonikára hajtogatott slózipapírt, nem csak a ma szokásos gurigás kiszerelésűt. Elég sima, fényes felületű volt, tehát primér funkcióját tekert társánál kevésbé professzionálisan látta el, de atyai tanácsra – mert úgysem lesz nagy szekrényetek – ilyet vittem bevonuláskor magammal. Miután megérkezünk a századszintre, jöttek a gumik ismerkedni. Béla is megjelent, kereste a „tezsvíreket”. Nálunk speciel nem talált, a kiképzőraj fele része jól szituált pesti, közgázra felvett srác volt, a másik fele vidéki műszakis/agráros. Tehát: Béla jön, rácsodálkozik az éppen kezemben lévő papírharmonikára, majd hosszas gondolkodás után – látszott rajta, hogy próbálja azonosítani a cuccot – elbődül:

– Kopasz! Ammegmi?!  

Helyben vagyunk, mondom magamban, a társadalom közel teljes keresztmetszete megjelent a körletben… De a Magyar Néphadsereg katonája nullkilométeresen is feltalálja magát:

– Jelentem: vécépapír!

A reakció nem sokat váratott magára:

– Kár! Azt hittem, előre hajtogatott levélpapír. Azért adjon belőle egy kicsit!

Volt egy fogadásom, hogy Béláné a következő levelet erre a speciális fényes papírra írva kapta meg…

A papír a következő napokban is központi szerepet játszott. Ha nem alaki foglalkozáson voltunk vagy az állatvilággal – különösen a fókával és a szöcskével – ismerkedtünk, önéletrajzot írtunk. De minimum napi kettőt. Akkor se az Europass, se az amerikai típusú önéletrajz nem volt divatban, úgyhogy a történet ott kezdődött, hogy nagyapám MOM-gyári lakatos, másik a vasútnál kocsivizsgáló, majd a szülők, és a végén a két iskola felsorolása. (félreértések elkerülése végett: nem két osztály, hanem az általános és középiskola). Tényleg nem tudom, mire használták ezeket a műveket, hiszen a „csókosok” csókossága már korábban kiderült, a rendszer ellenségei meg hülyék lettek volna magukat a CV-ben leleplezni.

Eltelt újabb néhány nap, kioktattak a levéltitokról és a titkos címzésről, lehetett haza írni. Körmölt mindenki buzgón; ugye akkor telefon, net sehol.

Egyik este takarodó után kivágódik az ajtó – de tényleg tokostól jött be a szolgálat, valóban mérges volt –, üvöltés:

– Horgász honvéd! (nem így hívták a srácot, de nem ez a lényeg).

– Parancs! – néz fel álmosan a gyerek; igazi pesti „anyukakedvence-jótanuló”-típus.

– Hülye maga? Ennyire?

– Jelentem: nem!

– Ezért azonnal hadbíróság, börtön jár, maga marha! – és az alegügyeletes ott tépte szép előttünk a levelezőlapot.

Kiderült, hogy Horgász honvéd annyit fogott fel a levéltitkos oktatásból, hogy már lehet postát írni. Erre ő annak rendje módja szerint nyílt levelezőlapon (!!) számolt be svéd  rokonainak (1985-ben, a Varsói Szerződés katonájaként!!!) az első napok tapasztalatairól. Valahogy így: „Itt mindenki üvöltözik és nagy szar az egész. A vezetők bunkók, a kaja pocsék. Nektek volt igazatok, nyáron tényleg kinn kellett volna maradnom nálatok!

20 hozzászólás

 1. Rókakígyó — 2013-06-18 08:32 

hehehe…. ezt már szerencsére nem mindenki érti nálunk. Sarkítva az endéká polgárain lehet jól bemutatni a problémát: volt olyan év, hogy az amúgy sem túl népes keletnémetektől (a keleti részen kb 17 millióan laktak, a nyugati félen 63 millióan) 800 ezren emigráltak nyugatra. Ezután épült meg a fal.

 2. orvezeto — 2013-06-18 10:15 

A csókosság nem mindig derült ki. Ha a katona családneve nem volt szembetűnően ismerős ( Pl. Czinege, Mórocz, Pacsek, Stock stb.), a fater meg nem volt odaszólós ( pirostelefonálós) típus, volt esélye, hogy “illegalitásban” kibekellje, az alakulatnál viszont tartottak tőle, hogy valakiről már csak a fogdán derül ki, hogy potentát gyereke.

A Hotel Garasin időközben levetette álcáját és az lett belőle, aminek az ott szolgáló sorkatonák mindig is tartották: büntetés-végrehajtási intézet

 3. 68nyara — 2013-06-18 12:30 

Párbeszéd, 1989 tavasza, már éppen a vége felé tartottunk a rendszernek, de mégsem egészen (aki olvasta az írásomat anno, annak érthetőbb talán a hozzászólásom is). A frissen, a kiképzőszázadból elosztott újoncok első fejtágítója a titkosítósoknál (laktanyán belül külön kerítés, külön őrség, az eskütételkor álcahálóval letakarva (!) (ezt a hülyeséget érdemes lenne külön kivesézni, de most hagyjuk)). szzd pk, ezred elhárító tiszt, törzsfőnök ülnek az egyik oldalon, kopaszok a másikon. Kopasz honvéd jelentkezik:

– Kérek engedélyt kérdezni!
– Kérdezzen…
– Azt mondták a kiképzésen, hogy külföldi rendszámú autóba nem szállhatunk be eltávozáson.
-Igaz
-Akkor sem, ha az illető rokon?
– Milyen rokon?
-Jelentem a nagybátyám. Egy követségen dolgozik.
– Milyen követségen?
– Az amerikai követségen.

 4. tiboru — 2013-06-18 12:50 

@68nyara:

Képzeletbeli folytatás:

– És milyen beosztásban?
– Jelentem, hivatalosan sajtóattasé, de szerintem a helyi CIA-iroda munkatársa.

 5. daneel — 2013-06-18 13:50 

@tiboru: A folytatás folytatása….:
-Nagyon érdekli az itteni élet!
– Meg is kért, fotózzak le mindent amit csak látok. Már el is küldtem az ürgebőrbe varrott első tekercseket! :-)

 6. 68nyara — 2013-06-18 15:06 

@tiboru: Szerinted volt olyan dolog ott a titkosítósoknál, amiről nem tudott a NATO? Érdekes adalék ehhez az az eset, amikor az egyébként B üzemmódban lévő kommunikációhoz hozzászóltak – rádiófelderítők szerint nyugatról. Nesze neked titkosítás. Különben is, mekkora eséllyel szivárgott ki a teljes doboznyi kódtábla? Ok, volt állítólag ellenőrzés…nálunk nem emlékszem, hogy olyan gyakran megnézték volna, hogy nincs e teljesen felnyitva a doboz. Rendben, akkoriban még nem volt fényképezős mobil, meg a stencil gépek is szigorú ellenőrzés alatt voltak, node azért azt nem hiszem, hogy ez akkora problémát jelentett volna egy olyan cégnek, mint a katonai hírszerzése a NATO-nak.

 7. janicsar — 2013-06-18 15:29 

’85 augusztus, ez közel van, utánunk jöttetek. Melyik alakulat?

 8. szkv — 2013-06-19 10:00 

Emil: Olvasói dicséretben részesítelek.
Nagyon tetszik, de főleg a levelező lapról vett idézet.
Ha a HATÁRŐRSÉGNÉL történt volna ilyen eset, akkor nem csak magát a katonát, de még azt a hivatásost aki a “káderozást” végezte, is a Haynau karmai közé került volna és Győrig nincs megállás.

 9. Bigjoe(HUN) — 2013-06-19 10:34 

Horgász honvéd esélyes a Darwin-díjra, amennyiben a blogon osztanak olyat….
Én rá szavazok.

 10. emil — 2013-06-19 21:33 

@janicsar:
Első nyúl zászlóalj, második század…Nyuszibusz toronyszáma 723 :-)

 11. janicsar — 2013-06-20 08:12 

@emil:
Hát ez közel van. A miénk: 727. Ugyanaz a század, nyilván sok közös ismerősünk van. Igyekeztünk korrekt rajparancsnokokat magunk mögött hagyni, nem tudom, sikerült-e. Meg hagytunk talán egy levelet is nektek, ahogy mi is kaptunk egyet az előző tápos bandától.

 12. András — 2013-06-21 15:17 

FIRST: tiboru +amit osszehozott mindenütt ÖSZINTE CSODÁLATOM.
SECOND: A kommentelók java része is ócsenyf@sza! :)))))
THIRD: Én az egytem után (van olyan szak, akiket csak ezután visznek el) hiány van az ilyen képességű emberekből, kerültem kapcsolatba az MN-el.
1986-ot írtunk.
12 hónap, abból 3 Pécsett, ha jól emlékszem a tüzérezrednél. Frankó kis külön épulet amit pénteken négykor bezártak, vasárnap négytől nyitottak. Tehát őrség…..egyebek nem mertek ránk bízni, amin az állomány összetételét elnézve nem is csodálom.
Most csak annyit akarok leírni, hogy előtte a századunk Budapesten volt a Zách v. Ács utcában(vidéki vagyok nem tudom.
Lényeg ami lényeg, hogy az előző helyen elmagyarázták az állománynak, hogy tűzriadókor minden mozdítható értéket és felszerelést azonnal ki kell dobálni az ablakon. 1x hajnali 3-kor TŰZRIADÓ!!!!!!!
Egy nagy tudású kollégám ezt komolyan vette, a többiekről nem szól a fáma.
Irány az emeleti KISZ klub és a zsír új Color Star tévét ki az ablakon.
Tv gameover!!!
Emlekeim szerint akkor úgy 30EFt volt. (Én diplomásként havi 4ezerrel kezdtem.)
Lehet, hogy UL de ezután döntöttek úgy a felsőbb szervek, hogy ebből a “specnyoszt” bagázsból nem kérnek, irány Pécs.
Bocs, ha valakit untattam, ez az első kommentem.
Valszeg akatonaviseltek ráismertek a századra.

Ui: tiboru,ha lehetkérném helyezd már magad harckészültségbe, mert blogjaidról már majdnem mindent elolvastam és dependessé váltam!!

Ave mindenkinek!

 13. tiboru — 2013-06-22 20:47 

@András:

:-)

Köszi a roppant hízelgő kommentet, ha nem mástól, a májam ettől fog hízni :-)

Gyere még, a sztorid kiváló volt! A Zách utcában pedig három éve a TEK öregbíti a hely hírnevét :-)

 14. Estván — 2013-06-22 21:09 

“A Zách utcában pedig három éve a TEK öregbíti a hely hírnevét”

…meg egy kapuval arrébb a HM-Ei Zrt.honvédségi inkurrencia raktár kiárusító boltja :)

 15. András — 2013-06-22 22:30 

@tiboru:
Köszi az invitálást.Pár betűelírásért mindenkitől bocsánat,lányos zavarom).
Hát a TEK szerintem is öregbíti.:)))

 16. András — 2013-06-22 22:48 

@Estván:

Pizsamások előnyben!
Urbanlegend:?

Valahol talán Nógrádban, fenn északon állítólag egy kiskatona őrizte a vadászterületet, momentán tényleg erdőre gondolok, valami kis kalyibában.
Egyszer szunyókálás(manapság relax ismerjük ezt a kifejezést), kopogást hall az ajtón. Összekapja magát, az alsó gatya után még a zokniját is volt ideje felhúzni a folyamatos: ŐŐŐŐŐŐŐŐSZEM! sokszori elhangzás után, majd ajtót nyit és 8-10 tányérsapkás embert lát, némelyik hülyén hosszában pirosra festett nadrágban.
Maguk kik? kérdi
Lakatos honvéd nem ismer meg?
Mindenkit, most már csipátlan szemmel végig mérve:
Na jó! Maga bejöhet, de az ERDÉSZEK maradjanak kinn!
:)
csak úgy eszembe jutott

 17. Estván — 2013-06-26 01:49 

@András: Volt valami hasonló, amikor a kopter kapus, aki még sose látott tábornokot, beszólt a Zsiguliba, hogy a hadnagy elvtárs szolgálati igazolványát kérem, meg az erdész elvtárs személyijét :) Az a fránya tölgyfalomb a galléron bekavar…

Egyébként a mostani rendfokozati jelzések nagyon összekeverhetők, főleg messziről, illetve ha már nem egészen újak; kicsit kopottasak, mosottak… így eshetett, hogy egy cimborám (már civilként) az üzletükbe/műhelyükbe belépő főhadnagyot letizedesezte :)

Az én egy db. (őrvezetői) csillagomat meglátva pedig egy amerikai, alul-felül több csíkos valamiféle őrmester szalutált be feszesen, miután kikászálódott a kocsiból :)

 18. szkv — 2013-06-26 15:06 

“Hotel Garasin”: Egykoron az újonc kiképzés “szépségeivel” ismerkedő HATÁRŐR ifjak verítékei “áztatták”, (Pár csepp könnyel verítékkel és is áztattam 1974 nyarán) a szépnek nem igazán nevezhető területet, amelyen megépült a “Hotel Garasin”.
Akik ott voltak ismerik a söptei út és a kőszegi vasút (Laktanyához vezető út) közötti távolságot.
Harcászati foglalkozás keretében: Gázálarc+Vegyvédelmi ruha (Koton) ruhaként való felvétele + füst, köd bomba, amilyen színben létezett bevetve és közben rohamoztunk. (Hatszor oda vissza)
Másik élvezetes emlék: Gyalog vonultunk és kézben, vállon vittünk (cipeltünk) mindent, de a csepelek meg üresen jöttek utánunk.
Egy dolog “vigasztalt bennünket, hogy a szakasz Pk is gyalogolt velünk (L. József Zászlós.
Akkor sz@r volt de kibírtuk.
SZKV BUCSU

 19. outatime — 2013-07-12 06:28 

zsír új Color Star

FOGY. AR: – 24.600Ft, rajta volt a hatuljan egy piros matrican ;)

 20. András — 2013-07-18 13:37 

@outatime:
Bocsika!
Lehet, hogy nem nézte a matricát! A lényeg a szolgszabályzat!
:)))

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.