429. – Őrségváltás

Hosszú (és természetesen igazolt) távollét után Optika kolléga ismét jelentkezik. Mai írásának apropója a zalaegerszegi laktanya belső őrségének élete, illetve időbeosztása. A posztot olvasva nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a boldogult emlékezetű Varsói Szerződés idején mit nem adott volna egy NATO-hírszerző, ha ezt elolvashatta volna.

Ha ugyan nem tudták már akkor legalább ilyen pontosan, hogy mik is folynak egy magyar (szovjet, endékás, csehszlovák, stb.) laktanyában…


Ebben az írásban kicsit áttekintem a zalaegerszegi belső őrség időbeosztását. Külön megfigyelem, hogy melyik váltás szívott nagyobbat. A felvezetéssel csak érintőlegesen foglalkozom.

A délelőtti őrségfelkészítés, cipőpucolás, málhazsák-pakolás után a szolgálatban lépő őrök ebédelnek. Ezután szinte azonnal a fegyvereket át kell venni, majd málhazsákkal együtt meghallgatják a századparancsnok utolsó intelmeit. Ezután kb. 3-kor irány a kapu melletti tárazó helyiség. 3 tárba, táranként 30 lőszer kerül. Elég nehéz. Nagyjából háromnegyed 4-kor a szolgálatba állók elkezdenek felsorakozni a gyakorlótéren. Szemből nézve: kapusok, ügyeletes alegység, őrség, csellósok (azaz konyhások), majd a tárolósok.

A 24 órás szolgálat eligazítása pontban 16 órakor kezdődik az alakulótéren. Attól függően, hogy mennyire kíváncsi az ÜTI és az ÜTI-H, a ceremónia negyedórás vagy kicsit hosszabb. Az őrséget szokták leginkább kifaggatni arról, hogy mi az őrkatona feladata és szükség esetén melyek a fegyverhasználat szabályai.

1. Kb. 16.30 – 19.30

Az alakulótéri szolgálatváltást követően a szolgálatot átadó és átvevő csapat felsorakozott a Piros Kilences udvarán. Ezt követően az első váltás a saját felvezetővel és az átadó felvezetőivel elindult az őrségváltásra. Induláskor esetleg sor kerülhet a katona ellenőrzésére, hogy visz-e magával tiltott tárgyat (rádió, kaja, könyv, vagy egyéb figyelemelterelő eszköz). Megjegyzem, hogy az esetek 99 %-ban visz (vagy vinne), viszont elég ritka a totális átkutatás, motozás, tehát a tiltott dolgok többnyire kijutnak.

Közben a második váltás a Piros 9-et vette át az összes helységet átnézve, a fogdásokat felsorakoztatva. Az átvevő őrséget adó század parancsnokától függően vagy kicsit szívatták a fogdásokat, vagy nagyon. Az átvevő őrparancsnok és a század parancsnoka vagy kekeckedett a Piros 9 helyiségeivel vagy nem. Majd megérkezett az előző őrség második váltása és a saját első váltásukkal együtt, őrparancsnokukkal, felvezetőikkel és az átvevő őrség parancsnokával elhagyták a Piros 9-et.

Ez az időszak talán az első váltásnak volt nyugalmasabb, mert kimaradtak a Piros 9 és a fogdások átadás-átvételének a procedúrájából. Viszont hátránya lehetett, hogy ha a második váltás vacsorája késett, akkor bizony az első váltás némiképp többet volt kint, de legközelebb a normál időpontban történt meg a váltás.

Úgy 19.15-kor kellene készülődni a váltáshoz (ha addigra megvolt a vacsora), kb. 19.30-kor indulás és kb. 19.50 – 20 órára ért volna be az első váltás.

2. Kb. 19.30 – 22.30

A második váltás – jóllakva – kint a toronyban és még nem igazán álmosan. Az első váltás kicsit késve megvacsorázott. Ha voltak nagyobb szelet húsok, finomabbnak tűnő falatok, azt a 2. váltás már megette előlük. Pihenni igazából nem volt érdemes, mert még nem voltak fáradtak. Na meg a fogdások takarodóját is felügyelniük kellett. Mire már elálmosodtak volna, már mehettek ki a toronyba.

1. Kb. 22.30 – 01.30

Az első váltás – bóbiskolva – figyelni kezd a toronyban. A második váltás pihenőre tér, bár egyvalakinek félórás váltásokban ébren kell lenni és az órát figyelni, majd ébreszteni. Igazából jó, ha egy órát tudott aludni a katona (ha nagyon szerencsés, akkor másfelet) és első álmából felverve irány a torony. Egyszer előfordult, hogy igazán jót aludtunk. Akinek az órát kellett volna figyelni elaludt, az őrparancsnok pedig nem csörgette az óráját és a zavartalan váltáshoz szükséges hajnal 1.00-1.15 helyett kb. 3-kor ébredt a nép. Vagyis akkor, amikorra már a váltásnak réges rég le kellett volna zajlania. A toronyban állók pedig magukban átkozódva vártak és egyiknek sem jutott eszébe az orifon. Nem baj, amennyivel többet voltak kint a toronyban, annyiban kevesebbet lehettek a pihenőben. Vagyis mire beértek, már szinte indulhattak is ki. A felelőst persze a második váltás áldotta, az első váltás átkozta. Az őrparancsnok szintén hunyó volt, úgyhogy lecsendesítette a hőbörgőket. A második váltásból volt aki bevallotta, hogy ő egyszer ránézett az órájára, de hát a lófaszt! Nem az ő dolga volt az ébresztés.

2. Kb. 01.30 – 04.30

Ugyanaz pepitában. A második váltás a toronyban bóbiskol figyel, az első váltás bent a pihenőben. Egy őr mindig ébren.

1. Kb. 04.30 – 07.30

Az 1. váltás tulajdonképpen a második éjszakai szolgálatát tölti a toronyban, igaz rövidesen hajnalodik. A 2. váltás max. egy órát, de inkább kevesebbet alhat, mert fél 6-kor ébresztő a laktanyának és a fogdásoknak is (szombat vasárnap fél 7-kor). Az őrség fél 8-ra nagy valószínűséggel nem tud megreggelizni, kicsit késik a váltás, de hát az 1. váltás úgyis fitten figyel.

2. Kb. 07.30 – 10.30

Semmi érdekes. A 2. váltás kicsit később megy ki a toronyba, az 1. váltás bent a Piros 9-ben. Megreggeliznek, már ami marad nekik. A fogolykísérő(k) lehet, hogy melóra kísérik a foglyokat.

1. Kb. 10.30 – 13.30

Az 1. váltás kint a toronyban. A 2. váltás tesz-vesz bent a Piros 9-ben. Az ebéd nagy valószínűséggel nem megy le fél 2-ig. Tehát az 1. váltás immár harmadik alkalommal kicsit ráhúz.

2. Kb. 13.30 – 16.30

A 2. váltás az utolsó körre kivonul. Közben az 1. váltás ebédel (ami maradt) és takarít. 16 óra után jön az új őrség, akiket megváltóként várunk. Ha kekeckednek és valamit nem vesznek át, akkor az 1. váltás kopasza(i) neki ugorhatnak, miközben a többiek biztatják őket. A 2. váltás megérkezik, és a szolgálatot leadó őrség elvonul a Piros 9-ből és elvonul a kapu mellett kitárazni.

Az őrséget leadó katonák kb. 5-kor érnek a századszintre és a fegyvereket leadják. Ezzel ér véget a 24 órás szolgálat, amiből a járulékos dolgok miatt legalább 30 óra lett. Elvileg következne az őrszolgálat 4 órás pihenője, de hát akkor ki takarítaná fel a századszintet? Na meg a vacsoráról is lemaradna.

Összegezve: ebben az írásban az 1. és 2. váltásnál azt vizsgáltam meg, nagyjából melyikük szívott többet. Nos a kaja mindig akkor érkezik meg, amikor az 1. váltás van a toronyban. A 2. váltás a kajával mindig meg is csúszik. Tehát az 1. váltás többet is tölt a toronyban, elvileg kevesebbet alhatnak a pihenőben, de hát a toronyban is meg-megszunnyad a vitéz. A nagyobb szívás, hogy tovább is éhezik az 1. váltás, ráadásul a javát a 2. váltás eszi mindig. A Piros 9. átvételének hercehurcáját a 2. váltás kapja, de az átadás az 1. váltásé és utóbbi a nagyobb szívás.

10 hozzászólás

 1. komojtalan — 2013-06-20 09:43 

Érdekes nálunk 2 órás váltások voltak és 3 emberesek, kivéve a 2. tornyot mert az 2 személyes volt, ellenben csak sötétben kellett kint lenniük. Tehát volt egy 2 órás őrség, 2 óra készenlét, 2 óra pihenés. Nálunk csak őrszázad adott őrséget, tehát átadás-átvételnél nem volt semmi. Fogdásunk 1.5 év alatt 2 darab volt az is pár napig, ezzel sem volt gond. Váltó időszakban (már le is szereltek a szerencsések, de még az újoncoknak kiképzés volt) a laktanyaőrséget minden nap másik század adta, de mivel kis laktanya volt (300 fő?), mindenki ismert mindenkit, átadás lásd mint fent. Kaja: Egészen jó volt, 2 féle menü(!), ha egyik durván jobb volt akkor az hamar elfogyott, de mivel a szolgálatban lévőknek hamarabb vitték, így mindig a jobb menü jutott nekik. Már ha tudott harcolni az ŐPK és nem volt mulya. Szakácsokat ismertük, kenyér, felvágott mindig volt ha más nem. Kutyák heti 30 tojást kaptak volna, melyet nagy részt az őrség evett meg, nehogy túl fényes legyen a szőrük és az ellenség sötétben észrevegye őket :-). A kinti őrségek sokkal lazábbak voltak, érdekes módon az alvás rekordom mégis az 1. számú őrhelyhez kapcsolódik a lőszerraktár mellett, az Üti is rálátott: 17 óra egy szolgálat alatt. Ha 8×15 percet számolunk a váltásra, akkor kemény 3 órát voltam fent ezen kívül :-).

 2. kelempajszmadar1 — 2013-06-20 10:38 

Az őrszolgálat mindig is nehéz volt. Dunakeszin is 3×30 db lőszerrel kellett szolgálatba menni, míg kinn a határon elég volt 3×20 db skuló. Sokszor mondtuk a századpk-nak, hogy itt, a kutyás iskolán is elég lenne a 60 db, minek cipeljünk 90-et, de nem volt foganatja. Igaz viszont, hogy az őrség is meg tudta enni rendesen a kajáját mindig.
A tiltott tárgyak között első helyen szerepelt a cigi, éjjel nagyon haraptak érte. Néha az ügyeletes kiforgatta a zsebeket, de sose találta meg a cigit: azok a ugyanis a géppisztoly csövébe voltak végig rakva, amennyi belefért. Nem estek ki belőle, szépen megfogta a huzagolás. A fegyvert már nem szedették szét a szolgálatba induláskor. A gyufásdoboz oldalát, és gyufaszálakat pedig a zokniba rejtették.
Bajtársi üdvözlettel: Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 3. orvezeto — 2013-06-20 14:54 

Én pár évvel Optika előtt “végeztem” Zalaegerszegen.
Minden úgy volt, ahogy írja. Illetve majdnem, mert speciel klasszikus őrszolgálatba nem voltam, csak egyszer osztottak be a kapura, de minden más – vonatozás, leszerelés, HTK, Hegyhátsál, lövészet stb. – úgy volt nálunk is. Sőt, ha nem is nosztalgiából, de 4 évvel ezelőtt én is visszajutottam a laktanyába, midőn is a cégünk zalaegerszegi “lerakata” az egykori laktanyában bérelt egy időben irodákat. Hihetelen időutazás volt.

Üdv: Őrvezető

 4. Bigjoe(HUN) — 2013-06-20 18:31 

Érdekes a du-i szoli kezdet, a Hv-t fáradtan küldték szoliba?!
Arra gondoltam, hogy egy kopsz egy egész napos sika-vaka útán elment szoliba (tutira aludt a bódéban), majd ha leadta sika-vaka tovább.

Nálunk a fegyver ladása előtt ildomos volt egy “fegyver anyagot” végrehajtani, talán. De szerintem ez el lett kummantva, vagy már az őrszobán megtörtént…

A vacsi után a reggeli előtt nem maradt ki egy kajálás?
Nálunk volt műszak/éjszakai pótlék.
(Az ÖregBig mesélt pótlékba kapott csokiról is)

A Hőr pótlékot sokszor nekünk kellett ehetővé tenni.
Volt olyan táp, amiről Atis a köv.mondta:
– Ezt a kolbászt ne együk meg, csak ha megtudjuk sütni, ezt már átmosták többször ecettel……

(Én csak pillogtam, aztán elmesélte egy ismert debreceni bolt hentespultja mögötti élményeit. Mit, hányszor és hogyan tettek újra eladhatóvá.)

Igazából nem emlékszek olyanra, hogy valakinek szorulása lett volna…..

 5. Rókakígyó — 2013-06-21 06:26 

A kis laktanyák mindig jobbak voltak egy picit, szerintem főleg a kevesebb elöljáró és a személyes ismeretség miatt. Mondjuk ezt nem sikerült kipróbálni:) Nálunk csak repülősök nem voltak… De az őrség így ment. Kivéve, hogy nem akkor kezdődött (asszem 3-kor) és én pl tényleg nem aludtam. Fogdán mindig volt valaki, de azokat ismertük.:) Annyira nem volt nagy a laktanya.

 6. komojtalan — 2013-06-21 08:52 

Mi kiemelt laktanya voltunk, tulajdonképp a légvédelmi irányítást szolgáltuk ki. Voltak elsődlegesek: rádiósok, meg ugye ami kell: őrség, törzs, ellátó század. A tisztek is ennek megfelelően elég kulturáltak voltak, tulajdonképp semmi gondunk nem volt velük. A rádiósok másik épületben voltak, azokat annyira nem ismertük azért, de a másik 3 század 2 emeleten volt. Közös kártyázás, buli, reggeli torna elől sunnyogás :-), stb … De kantin pl. csak egy volt és ha egy rádiós dobbantani szeretett volna, volt amikor biztonság kedvéért leszólt az őrszobára :-). Kiképzés is a saját laktanyában volt, ott pedig mindenki együtt volt egy fabarakkban bárhova is került. Tehát tényleg egy nagyobbacska család voltunk, nem volt érdekünk egymást szívatni. Az őrség nálunk is 15 órakor kezdődött, ezen lehet vitatkozni mi a jobb: Reggeltől szolgálatban vagy és azért vagy fáradt, vagy délelőtt dolgozol és azért.

 7. kszabo — 2013-06-21 10:12 

A nagy sötét erdő mélyén, ahol még a Rumcájsz sem ismerte ki magát, lakozott egy osztály 133 fővel. Ugyan volt egy őrszakaszunk, akik 24/24-ben jártak szolgálatba, de sokszor kisegítettük őket egy-egy emberrel. Sőt volt szabadváltás nevű akció, amikor az egyik váltás hazautazott, és akkor mi voltunk helyettük. Valamikor reggel 7 órai váltás volt, délelőtt kötelező pihenővel, de azt idővel megfúrták kiképzési okokra hivatkozva. Meg volt egy kis hajnali lövöldözés, ami biztosan közbejátszott benne: A támlás Beatlest játszott a gitárján és benyomott egy sorozatot a falba az ott ülő régi váltás feje felett. A délután 15 órás váltás előnye a kimaradás éjfélig volt, ez a helyben lakóknak kis szabadság. Főleg amikor másnap a kik tervben benne volt a 3 órás úszókiképzés a villanytelepi strandon. Felkészítés úgyis csak ebéd után volt az őrkert nevű intézményben.
Az ÜTI előtt volt egy rövid eligazítás, amit egyszer a rohampályán felénk száguldó helyi tehéncsorda zavart meg. A támadás a kapu gyors kinyitásával sikeren el lett hárítva. Az őrségváltás a két csapat belügye volt, ment is gyorsan és rugalmasan.

 8. 68nyara — 2013-06-21 13:22 

Szfváron (noha sokszor nem voltam őrségben) is hasonlóan ment a történet. Igaz nagy szívatásra a fogdásokkal nem emlékszem, pedig nagy laktanya volt nem ismertünk mindenkit. A váltás 3-kor ment le, de ez azt hiszem eléggé laktanya szintű dolog volt.

A legrosszabb forgatókönyvet az jelentette, amikor a belépő őrség megbukott az őr kötelmeiből az üti-nél. Akkor lehetett bent maradni bizonytalan ideig. A leghosszabb hosszabbítás amire emlékszem a 3 helyett este 8 órás váltás volt, de addigra már eléggé lázadás közeli volt a hangulat. Aztán persze elbeszélgetés is volt a másik őrséggel, de alapvetően ez nem az ő hunyásuk volt, igaz, mivel nagyrészt kopasz őrség volt, így mindenképpen megkapták a maguk fejmosását.

 9. bezdedi — 2013-06-22 14:56 

A nyáron lesz harminc esztendeje, hogy leszereltünk. A titkosítás miatt nem írom le, hogy melyik laktanyából. Csak utalok rá, hogy abból röppenek ki a mái napig a skandináv vadászmadarak. Kiváló hely volt, persze saját őrszázaddal. Mi csak azért őrködtünk, hogy ők is haza tudjanak menni. Bevallom, az ilyen silbakolásban nem volt sok köszönet. A mi időszakunkban a legnagyobb bukása az őrszázadnak a tárazásból eredt. Nem is értem az általatok említett lőszermennyiséget. Mi öt harmincas tárral mentünk őrségbe. Persze vittük a fegyverert VÁP szolgálatba is, akkor viszont bölcsen egyetlen töltényt sem adtak hozzá, nehogy valami gond legyen.
Szóval az őrök bizonyosan elunhatták a hosszú tárazást, s úgy segítettek rajta, hogy kivágtak egy darabot a lőszert a tárba feszítő rugóból. (Ennek biztosan van valami szép szakszava, ha tudja valaki, tegye közkinccsé!) Kitárazáskor volt ennek jelentősége, hiszen így jószerével ki lehetett önteni a töltényeket. Amikor megbuktak vele, nem kis kalamajka lett a dologból, hiszen a fegyverek ilyen állapotban csak a pszichikai hadviselés eszközei lehettek.

 10. lamiki1956 — 2013-06-26 18:34 

Zeg-en kopasz koromban voltam párszor őrségben. Első alkalommal a sportpályához voltam beosztva, az utolsó toronyba, ami csak éjszakai szolihely volt (kivéve hét végén). Két váltást összevonva, az ott lévő öregkatonával a víztározói toronyban töltöttük el. A hat óra alatt beszélgettünk és aludtunk. A saját őrtornyomat nem is láttam. Így éjszaka közepén megspóroltunk egy nagy sétát és aludni tudott mindkét váltás többet. Ezt azért lehetett megtenni, mert a két utolsó torony közti orifon vezetéket mindig elvagdosták.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.