440. – Bumeráng

Nyíregyházán már betagozódtam abba, hogy amikor pl. úszóverseny volt, akkor szólt az Ácsjani, hogy szögyi, beírattalak. Oké, speciel úszni azt még tudtam, nem úgy, mint Béla, aki szintén be volt írva, csak azt felejtettük el tőle megkérdezni, hogy egyáltalán tud-e. Hát éppen azt nem tudott – írja szögyi barátunk, aki ismét aktivizálta magát.

Maga az úszóverseny inkább csak ürügy volt egy délelőttös lógásra, no meg akkor kiestünk az aznapi őrségvezénylésből is, amúgy meg nem is nagyon volt verseny, mert olyan kevesen jöttünk össze a város három laktanyájából, hogy az már majdnem röhejes volt. A sporttiszt úgy döntött, hogy akkor csak úszikáljunk egy kicsit, mert amúgy is ez most egy válogató lenne, hogy milyen csapattal megy a nyíregyházi különítmény a dandár (vagy valami ilyen magasabbegység, szóval a ceglédi parancsnokság alá tartozók) bajnokságára. Még csak egy hosszt tudtam le, már akkor szólt, hogy én benne vagyok a csapatban, na de főnök, ez még csak a bemelegítés (se) volt… ;) Nem baj, majd akkor megyünk valamikor…

Közben egy másik szálon meg volt valami ökörség irodalmi vetélkedő, amire a könyvtáros csaj nyomott be, el kellett olvasni valami öt-hat könyvet és abból voltak furmányos kérdések. Mivel őrségben kellett valamit csinálni, elolvasgattam őket (memóriagyakorlat beindul), aztán a szögyi-berki-ács trió megkapta érte a győzteseknek járó x nap jutalomszabadságot. A könyvtáros azonban úgy döntött, hogy inkább összeválogat egy laktanyacsapatot, hogy – hogy nem, az irodalmi színpad jött össze itt is. Ezekkel is megütöttük a városi fordulót, készülhettünk a ceglédi körre.

Naná, hogy beesett a nyolcadik nap törvénye (amikor Isten megteremtette hét nap alatt a világot, a nyolcadik nap így szólt: OK Murphy, te jössz…): a következő úszó és irodalmi forduló időpontja egybeesett. Annyi szerencse volt, hogy az úszóverseny az csütörtök-péntek, míg az irodalmi csak péntek, tehát ha nagyon akarok, akkor még az úszóverseny első napján ott tudok lenni. Nagyon akarok? Ahhoz képest, hogy Szolnokon lesz, hát naná, ki az a hülye, aki nem? Az irodalmi meg Cegléden, szóval péntek reggel kimegyek a szolnoki vasútállomásra, és ott csatlakozok a másik csapathoz, le lehet ezt szervezni.

Annyi variáció volt az egészben, hogy akkor se nem az úszókkal, se nem az irodalmárokkal nem megyek, hanem én, saját magam, külön kapok egy körletelhagyásit. Elég sokat kellett összeszaladgálni, míg ezt kitalálták. Szolnokon akkor még két laktanya volt, a reptér/főiskola, meg a másik (a Furkófészek), naná, hogy ott kaptunk elszállásolást. Nagyon nem zavart, ahogy lecuccoltunk, megnéztük a verseny programját, kiböktem, hogy akkor holnap miken indulok, aztán odaszóltam a főnöknek, hogy akkor majd valamikor jövök. Há-há-há-há!!! Főnök ne hápogjon nekem itt, nem kacsa maga, ismerem a várost, nem fogok elveszni, meg különben is, nekem külön kivezénylésem van, szóval pá-pá. Azt azért még utánamüvöltötte, hogy ha megszakadok és világcsúcsot úszok másnap, tőle akkor se számítsak jutalomszabadságra az úszóverseny után. Azzal eddig is rendelkeztem, jókedvvel﷓bőséggel, nagyon nem tudott ezzel a fenyegetéssel meghatni.

Na, akkor merre induljunk? Naná, hogy egyenesen a főiskolára. Busszal ki, kapunál egy laza szevasztok, el balra a hallgatói kollégium felé, egy pillanatra fedezék egy bokor mögött, mert éppen most jön ki B. őrnagy, a volt századparancsnokom, aki miatt kirúgtak, csak nem fogok már lapátolni neki, aztán lépcsőházba fel, az első emeleten egy akkori másodéves bambul az ügyeleti asztal mögött, hellóka, elfordulok, poroltó kikerül, mint a régi szép időkben (amikor józan az ember, akkor milyen könnyű), végig a folyosón, az utolsó szobáig (ami a legközelebb van a századparancsnoki irodához), aztán ott is berongyolok.

Teljes a létszám, Dzsó ül az asztalnál, mint aki tanul (amúgy tanulós fajta volt), felnéz, aztán úgy marad, Laci táncoscimbi is megmerevedik, és csak annyi szakad ki belőle hogy öööö, Feri barátom, meg akivel kettesben voltunk eleinte ebben a szobában, nemes egyszerűséggel leesik az ágyról. De aztán ő volt az első, aki magához tért a sokkból és rájött hogy nem kísértetet lát. Összeölelkezünk, aztán kikurjant a folyosóra, hogy hé, srácok itt van a szögyi, hitetlenkedő arcok bukkannak fel, aztán egyre-másra jönnek át, végül abban a háromágyas koliszobában majd az egész szakasz bezsúfolódik, de legalább húsz ember összecsődült. Na, mesélj, inkább meséljetek ti, az lett az egészből, hogy végül már éjfélre járt az idő, mire mindent megdumáltunk. Na, menjek én is a másik laktanyába, majd holnap folytatjuk. A századszinten az ügyelet éppen csak nem bóbiskol, egyedül a kapunál kakukkoltak egy sort, hogy akkor most mi? Ilyenkor befelé szoktak jönni az emberek, nem kifelé menni, előhajtogatom a papírkámat, hogy én most Nyíregyházáról vagyok kivezényelve Szolnok-Cegléd viszonylatba, a kapus srácok is rájöttek, hogy jobb lenne ha nem nagyon firtatnák a kimenetelemet, mert akkor a bejövetelemmel is el kellene számolni… Egy nem ide tartozó (igaz, egyenruhás) egyén úgy jött át a kapun, mint kés a vajon, mondjuk szép dolog a bizalom, meg a lazaság, de vannak hátulütői. Ekkor jutott eszembe a legendás Opel-eset, alig bírtam ki, hogy el ne röhögjem magam.

Történt ugyanis több mint egy évvel azelőtt egy olyan esemény, amiről a főiskola vezetősége nagyon szívesen hallgatott. Csendes vasárnap délelőtt, elkezd csörögni az ÜTI-nél a piros telefon, belső hívásban. X.Y. törzsőrmester jelentkezik be a kapuról, hogy, jelentem itt van egy nyugatnémet rendszámú Opel, mit csináljak vele? ÜTI bezabosodik, hogy maga ökör, hát még ezt se tudja, természetesen ne engedje be, hanem fordítsa vissza. De jelentem őrnagy elvtárs, ez KIFELÉ akar menni!!! Aztán nagyon hamar megcsinálták a kerítést a lőtéren túl, a Holt-Tisza mellett is…

Kisétáltam a másik laktanyába, már miért ne a város másik végén legyen, az ottani kapunál is kiakadtak rajtam, úgy látszik ez a nap már csak erről szól, hunytam egy picit, aztán reggel nyomás verseny. Tudtam előre, hogy a városban csak az az egy fedett uszoda van, amibe mi is jártunk két évvel ezelőtt. Lelapátoltam a százmellet, fogtam egy második helyet, a 4X100 vegyesváltóban felhoztam az ötödikről a harmadikra a csapatot, és úgy is maradtunk, na, részemről ennyit tehettem a hazáért. Ahogy kolbászolok ott a medence végénél, felröhögök az öltöző bejáratára, ahol viszont valami táblatöbbletet észlelek az emlékeimben szereplővel szemben. Felballagok a lépcsőn, no né már, az „új” táblán olyan szerepel, hogy „A korlátról a vízbe ugrálni szigorúan tilos!” ;)

Ajjaj, mondom, Laci barátom hülyesége, meg az, hogy talált egy olyan állatot, aki bele is ment az ötletébe, most mivé fajult? Azért elkapok egy fehérköpenyest (aki nem orvos), hogy ez a kiírás mit is jelent pontosan? Felvilágosít, hogy hülye vízilabdások ugráltak innen a medencébe, de amikor már a harmadik törte össze magát…

Napi versenyprogram vége után megint lépek le, a főnök már rezignáltan vette tudomásul. Kapun megint csak úgy, mint ahogy illik, ahogy megyek a koli felé, szemembeötlik, hogy az egész század ott áll parancskihirdetésre várva, naná, hogy odasétálok alakiasan, szembe a csapattal, tisztelegve, hogy „Jónapot elvtásak!”. A másodévesek nem értik, a harmadévfolyam szakad meg a röhögéstől, a negyedikes zászlósok meg hát olyan vegyes, ki így, ki úgy, de aztán rámpisszegnek, hogy sicc, mert most tényleg jön B. őrnagy. Na jó, elpucoltam a kantinba, aztán amikor vége lett a pojácáskodásnak, akkor megint indult az ökörködés. Eljön a négy óra, tisztek lelépnek, nem sokkal utána megy ki a főiskolabusz, viszi a táncegyüttest próbára a tisztiklubba, azon is ott a helyem (és így legalább nem hozom lányos zavarba a kapuszolgálatot, ámbár ilyen napszakban nincs olyan hülye kapus, aki ellenőrizné a kimenő emberkéket). Mondjuk abból a próbából sem maradt meg túl sok hasznos a csapatnak, legfeljebb az, hogy utána megint az éttermi részben Lacibácsi (mint főpincér) a fizetéskor már kénytelen volt hozni a zsebszámológépet is. Természetesen „haza”visznek, már megint feltűnést keltek a kapuban. Az még csak oké hogy egy honvédségi rendszámú busz áll meg a lakanya bejárata előtt, onnan leszáll egy kimenőbe öltözött fél (de inkább egész)spicces katona, beszól, hogy ő most itt csak alszik egyet, de holnap megy tovább Ceglédre, közben meg az egész busz üvöltve búcsúzik tőle.

Szerintem ha maradtam volna még egy-két napot, akkor a helyőrségparancsnok valószínűleg elrendeli az általános riadót…

18 hozzászólás

 1. zweitakt — 2013-09-10 09:30 

Hámámeginegyötös!
Összegyűjtött műveidet add ki nyomtatásban, én megveszem! És tegyél félre nekem még ötöt-hatot-tizet a haveroknak karácsonyra….
Valahogy amikor a te írásaidat olvasom, mindig kedvem támad a a cimborákkal azonnali jelleggel be(le)fáradni egy becsületvesztőbe…
Van olyan helység Magyarország kies vidékein, ahol MÉG nem rúgtál be??? Irigylésre méltó honismereted lehet;-)))))
Tisztelettel:
Zweitakt t.örm 1.HTAZ Újpest

 2. Bigjoe(HUN) — 2013-09-10 12:01 

Csatlakozom az előttem szólóhoz, ez már talán amolyan “Nyolcvan korty alatt a föld körül” túra.
Ja és mi volt Cegléden az irodalmi versennyel?

 3. szogyi — 2013-09-10 12:09 

@Bigjoe(HUN):
Szerinted? Másnaposan? Majd ha tiboru úgy dönt, megtudhatjátok ;)

 4. daneel — 2013-09-10 14:20 

Jó kis történet! Kétszer kellett elolvasnom, hogy minden a helyére kerüljön.
Én is voltam Szolnokon katonaként egy futóversenyen. 3.000 m-re neveztem be, mivel már több éve minden nap futottam 10-12 Km-t. Gondoltam, nem lesz olyan nehéz az a 3 Km sem. A vacsora valami nagyon kevés izé volt, így reggel megittam a jéghideg zacskóstejet két kiflivel. Már ez után is éreztem, hogy nem kellett volna! Megvolt a start, és a társaság 2/3-a úgy kilőtt mint aki 100 m-t akar futni. Én három kör után feladtam, mert vagy az idegességtől, vagy a hideg tejtől, vagy mindkettőtől, úgy begörcsölt a gyomrom, hogy képtelen voltam lefutni a távot. Mint kiderült a társaság nagy része igazolt sportoló volt, esélyem nem igazán volt ellenük. De a két nap jutalomszabadságot így is megkaptam, nem volt hiábavaló a kiruccanás.
Üdv. Daneel Szkv. Budaörs-Nagytarcsa

 5. buksitizedes — 2013-09-10 15:17 

@Bigjoe(HUN): “80 korty alatt a Föld körül”… ez brutális :) :)

Szögyi kolléga: ezt nekem is el kell olvasnom egy párszor, hogy a helyükre kerüljenek a dolgok! HATALMAS írás! :)

 6. szogyi — 2013-09-10 16:13 

@zweitakt:
Elnézést hogy csak most válaszolok, de azért nekem is össze kellett szednem. Szóval akkor olyan kábé 17-25 éves korom között, amikor az ember leginkább benne van a sűrűjében, a következő helységekhez volt szerencsém ilyen témakörben:
– Nyíregyháza, ugyebár hazai pálya
utána nagyjából eltávolodási sorrendben
– Nagycserkesz
– Apagy
– Gyulaháza
– Szamosszeg
– Debrecen
– Szerencs
– Miskolc
– Gönc/Göncruszka
– Felsőregmec
– Eger
– Felsőtárkány
– Gyöngyös
– Szolnok, na az dobogós
– Kecskemét
– Szeged
– Budapest nanáhogy (kerületenként kell?)
– Esztergom
– Balaton északi partján “csak” csak Badacsony, na jó még akkor legyen Révfülöp
– jajj, meg Kiliántelep Expressz-tábor helyszíne
– déli part csak felsorolásként Zamárdi, Szántód, Boglár, Lelle, Fonyód, Bélatelep
– Kaposvár
– Somogysárd
– Szentjakab és Sántos között egy szőlőhegyen
– Szekszárd
– Baja
– Komló
– Pécs
– Harkány/Siklós egyiken elkezdtük, másikon bevégeztetett
– Szombathely
– Győr
hogy is mondják? másfélmillió hosszúlépés Magyarországon….

 7. 68nyara — 2013-09-10 17:25 

Ivás tekintetében az egyik volt kollégám (nevezzük most Lacinak) volt a csúcstartó nálunk. Sztori: A srác a Moszkvánál lakott, nagyjából egész életében. Azt még értettem, hogy az üllőitől hazafelé a körúton, minden kocsmában ismerték névről. Viszont: történt, hogy egy megrendelés miatt el kellett mennünk valahová az isten háta mögé, a 11. kerületbe. Na ott Budafok környéke. A dolgot elintéztük, az utca sarkán állt egy kocsma. Bemenetünk, kocsmáros felnéz: szia Lacika…..Na itt dobtam el az agyam.

 8. kszabo — 2013-09-10 17:42 

Az úszás fontos dolog. Valamelyik írnok felfedezte, hogy be lehet venni a kiképzési tervbe és akkor kötelező. Ez nálunk a villanytelepi strandot jelenthette hetente kétszer. Akkor reggel, a városba menő céges busszal, a délután szolgálatba lépő csapat kötelezően elhagyta a laktanyát és ebédig napfürdő és sörözés. Sajnos valamelyik túlhivatásos egy idő után kivetette a programból.

 9. daneel — 2013-09-10 17:54 

@szogyi:
Év?,hónap?,nap? és hányszor? :-)
Nekem egy civil ivós történet jutott eszembe. Megosztom veletek. Időpont a ’70-es évek vége, Május 1. Sörivás az árkádok alatt, jön a közeg. Tiltott italozás miatt feljelentés.
( Fiataloknak: Akkoriban ünnepnapokon italozás és italkimérés tilos volt.) Néhány hónap múlva jött az idézés a bíróságról. A haver ügyvéd mondta neki, ne aggódjon majd ő elintézi a dolgot, csak annyit mondjon amikor a bíró megkérdezi mi volt az üvegben, hogy Bambi. A rendőr nem szagolt bele az üvegbe, így erre alapozták a védelmet. Az már csak hab volt a tortán, hogy a folyosón egy várakozó ember megkérdezte tőle, miért van itt?
– A válasz: Egy köcsög rendőr feljelentett Május elsején!
– Én vagyok az a köcsög rendőr!
A történetből nem lett ügy.

 10. szkv — 2013-09-10 17:59 

@szogyi:
A felsorolt település nevek alapján egy új “túra útvonalat” lehetne rajzolni és elnevezni ORSZÁGOS IVÓ TÚRA ÚTVONAL.
JELÖLÉS EGY : NÉGYKÉZ LÁBON JÁRÓ ALAK.
KIEGÉSZÍTŐ JELZÉS: A LEGKÖZELEBBI MOSÓ AHOL A GYOMOR MOSÁST ELVÉGZIK.

 11. szkv — 2013-09-10 18:02 

@buksitizedes:
Buksitizedes hol lapítottál eddig, már a körözésedet kiadtam.
SZKV

 12. Bigjoe(HUN) — 2013-09-10 18:21 

@szogyi:
Több lesz ez mint 80….. igazad van inkább másfélmisi

 13. zweitakt — 2013-09-10 21:57 

@szogyi:
A Háborús évek és a repülős települések duplán számítanak!
Nemáhogy Kaposújlak kimaradt? Nekem megvolt a reptér… Szalonnát sütöttünk a rönkpad parazsán….. Tűz- és robbanásveszély miatt ráböfögni tilos!

El tudom képzelni a beszélgetést:
-Te, Szögyi jártál te már itt?
– Lehet. De ha megmutatod a kocsmát/legközelebbi “nyomdát” belülről, tutira megmondom….

 14. szogyi — 2013-09-10 22:28 

@zweitakt:
Kaposújlakra dolgozni jártunk!!! Igaz, előfordult másnapos állapot….
Amúgy meg akkoriban sokszor csavarogtam csak úgy ismerd meg országod jelszóval is. Egy szombat reggel elindultam Gapozsvárrúl Nagyatádra, mivel ott még úgysem jártam. Vasárnap délután visszaérkeztem egy Gadány, Marcali, Balaton, Budapest, Kőröshegy túra végén. Alvás az M7-es mellett az árokban ;)

 15. hungaryhonved — 2013-09-11 14:41 

@szogyi:
RE! és GRAT!

Ez megint tartalmas programleí(-ivás)rás volt! =)
Ugyan Hozzád/Hozzátok képest tacskó vagyok és elég szolidan életem meg sorszolgálatom napjait, de ilyenkor mindig dobban a szívem… És a helyiségnevek impozáns során is… Ha mind nem is katonaként, de néhány jutott belőle nekem is az évek során…

Laktanyában talán egyszer ha ittam, véradás után a kantinban, napközben(!) a pótlék-sört, akkor még (SKK. 2003) adtak olyat is… =)

 16. buksitizedes — 2013-09-11 18:13 

@szkv: Munkát kerestem és már találtam is: benzinkutas lettem! :)

 17. mrbaribal — 2013-09-12 06:43 

Kellemes kis szösszenet volt így kora reggel. Bár az Opeles résznél majnem eldobtam a telefont:). Köszönet Szögyi!

 18. kelempajszmadar1 — 2013-09-12 13:26 

@buksitizedes: Üdv, Buksitizedes!
Remélem, nem vagy a világ végén, és a közeljövőben sörhetünk egyet. Örülök, hogy egyenesben vagy. Határőr kézszorítással:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.