448. – Potrien

A mai poszttal sokadszor bizonyosodik be, hogy kultúránk valójában mennyit is köszönhet a felejthetetlen és utolérhetetlen Rejtő Jenőnek. Mert istenbizony nagyítóval kell olyan magyar laktanyán keresni, ahol ne szolgált volna egy olyan tiszthelyettes (bocsánat: altiszt), akit modora, habitusa és általános viselkedése miatt a sorállomány (sőt, gyakran a többi hivatásos is) ne becézett volna Potriennek. Janicsár ma a szombathelyi verzióról mesél.

Hajnali háromnegyed hat, ébresztő negyedóra múlva. A zászlóalj lépcsőházának ajtaját nagy robajjal bevágják. A fenébe: B. ftm. a napostiszt. Jön fölfelé. Éktelen ordítás: ’Szógálat, hol a kávém??’ Háromszáz ember fúrja a párnába a fejét. Fölér a századszintre. A szolgálat jelent. Artikulátlan üvöltés. B. bemegy a szakaszparancsnoki irodába, majd elindul a körletek felé. Szerencsére jobbára saját szakaszát szokta boldogítani. Föltép egy ajtót, valaki nyilván ránézett, mert újabb ordítást hallunk: ’Mér nem alszik, nem volt még ébresztő!! Aludjon még!!’ 5.57. perc. B. ftm kilép a folyosóra: ’Szógálat, mikor ébreszt már? Ébresszen már!’ Az aeüh. elkiáltja az ébresztőt. Mindenki ugrik. B. visszalép a körletbe. Újabb rivalgás: ’Keljen máá föl, ne aludjon! Mosolyogjon! Mi lesz máá, naa, mosolyogjon!

Amikor először lépett a fölsorakozott század elé, kissé mindenkiben meghűlt a vér. B. főtörzs, szeszben tartósított kora a mi tizennyolcéves szemünkben meghatározhatatlan, jellegzetes és nyilvánvalóan jól begyakorolt testtartását alkalmazza: enyhén szétterpesztett láb, a bal kéz hüvelykujja a zsebbe akasztva, a jobb kéz a bajszot pedri. (Amikor dühöng, kezei hol ökölbe szorulnak, hol szétnyílnak, azóta se láttam ilyet.) A bajusz, a ritkás haj, az arc egyaránt vörös, a szem vizenyőskék és vérben forog. Potrien. A bajusz állítólag II. Rákóczi Ferencé után van szabva, mindenesetre B. íróasztalának üveglapja alatt tényleg Mányoki Ádám nevezetes portréja van.

B. rettenetes dolgokat közöl. Eleve azzal kezdi, hogy mi vagyunk az Idegenlégió kisöccsei. Ehhez tartsuk magunkat. S lőn.

Aztán megszoktuk. Persze sosem irigyeltük a szakaszát, de ki lehetett ismerni. Ha berúgott, legjobb volt elkerülni; ha eléggé részeg volt, befeküdt az egyik körletbe. Körletszemlénél tudtuk, hogy kedvenc témája a kimenő cipő talpának makulátlan tisztasága, továbbá az élre vasalt ágy. Az ágyakat előszeretettel dúlta szét, ezzel nem volt mit tenni, jött és ment, mint a zivatar. Olykor a szekrényeket is végigprédálta, különösen az illegális tárgyakra hajtott, például az orvosságokra. Aki nagyon félt tőle, azt üldözte, aki nem, azt némileg respektálta. Lehetett neki színészkedni, s valami brutális humorérzékkel is rendelkezett. Volt a folyosón valamilyen lövedékhüvely, fogalmam sincs, mihez tartozott, mindenesetre volt vagy tízkilós, s hamutartóként szolgált. Ezt olykor kihozatta magának a szöcskére. Talán legemlékezetesebb alakítása pedig az volt, amikor valamelyik ütődött baka a parancsnoki mellékhelyiséget használta, s nem tudni, miért, de nem húzta le maga után a WC-t. Egyszer csak halljuk, hogy „a nagyfolyosón sorakozó!” B. néhány keresetlen szóval jellemzi a helyzetet, majd az ügyeletest beállítja a WC-kagyló mellé; ami előtt aztán az egész század ünnepélyesen elvonul, megtekintve a megtekintendőt, miközben az ügyeletes a tartály működését tüzetesen elmagyarázza…

Külső őrségben, családias környezetben még emberi szót is lehetett váltani vele. Volt egy Junoszty tévé a parancsnoki szobában, azon nézte a híradót és kommentálta a palesztin fegyveresek RPG-használati technikáját. Ha nagyon unatkozott, az orifonon hívogatta az őröket, de alapjában véve ilyenkor már szelíd volt, mint mondjuk Potrien a kantinban.

20 hozzászólás

 1. daneel — 2013-10-15 09:12 

Szerencsére, nálunk nem volt ilyen habitussal megáldott tiszthelyettes.
Kantinos koromban viszont egyszer egy zászlós, igencsak kapatos állapotban berontott hajnalban a kantinba, előrántotta TTT pisztolyát, csőre töltötte, majd ezt mondta: – Katona, ha nem ad nekem azonnal kávét, itt helyben lelövöm! Az igazság az, hogy meg sem tudtam ijedni, gyorsan megkapta a kávéját, közben eltette a pisztolyát. Amikor elment, akkor kezdtem csak el remegni. Két nappal később kért, hogy szeretne velem négyszemközt beszélni. Elmondta, hogy nem történt-e valami “rossz dolog” a kantinban, mert valami halványan dereng neki. Elmondtam az igazságot. Erre, nagyon bűnbánóan mondta, hogy ugye nem mondom el senkinek. Én ezt megígértem neki. Amikor három hónap múlva elköltöztünk, elváltak útjaink, azt hiszem akkortól már soha nem találkoztunk.
Üdv. Daneel

 2. 68nyara — 2013-10-15 11:34 

Nálunk volt egy rettentően rendes és tényleg a hivatása magaslatán álló főhangya szpk-nk. Olyan igazi eminens fajta, ő TÉNYLEG értett a szakmájához. Egy pénteki napon állok a kantinban, még mint kopasz (utána ugye máshova szólított a szolgálat…:-)). A tisztek kezdenek hazafelé szállingózni, egyszer csak jön az én drága főhangyám kiba részegen. Na rá pont nem volt jellemző az ilyen, így aztán jól meglepődtem. Odajön hozzám, és nagyjából összefüggően előadja, hogy na akkor most fogjam meg ezt a kupac papírt meg a pecsétnyomóját és hétfőig vigyázzak rá. Hát mit mondhat erre egy kopasz? Parancs értettem….Na hétfőig csak kicsit vert a víz, hogy az szpk pecsétnyomója a szekrényem mélyén egy kupac biztosan freeware irattal együtt piheg. De hál istennek egyetlen nem volt kedve azon a hétvégén egy ütinek sem körletet inspiciálni. Akkor gondolom megismerkedhettem volna Nagyatád környékével esetleg a Petőfi kellemes fekvésű celláival.

A mi szigorú őrmink az inkább elmebeteg volt. Ő sütötte el azt a poént szintén még kopasz korunkban, hogy lekúszatott minket egy domboldalon a nagyjából 3-400 m hosszú beton árokban párszor, aztán a földbe lövöldözött a fülünk mellett vaklőszerrel.

 3. scaevola — 2013-10-15 12:49 

“…Háromszáz ember fúrja a párnába a fejét…”
Hatalmas! :)

 4. Wendiii — 2013-10-15 13:27 

Nekünk csak egy alkoholista szolgálatvezető (zászlósi rendfokozattal) jutott, aki méltó partnere volt a századparancsnoknak. A nevüket tiboru kérésére inkább nem írom le. :)
Ordibálni szeretett – mondjuk melyik tiszt nem, főleg ha újonc zászlóaljban szolgált -, de egyébként jobbára ártalmatlan volt. Remekül szórakoztunk olyanokon, hogy elindult az irodája felé, félúton megállt, látszott rajta, hogy kihúzták a hálózati csatlakozóját. Aztán, mint a Terminator, újra bootolt, és elkezdett üvöltözni, majd elindult egy teljesen más irányba, mint ahova eredetileg tartott.
A századpk meg egyszer bejött a körletünkbe részegen, és dicsőítő előadást tartott a Magyar Honvédségről. A végén lekapta a sapkát a fejéről, feldobálta a levegőbe, majd mikor a fölre hullott, megtaposta, összetörve a három csillagját. Másnap meg hallottuk, ahogy kérdezgeti, ki járt a szobájában, és nagyon hülye vicc, hogy megrongálják a Honvédség tulajdonát. És ezek voltak azok az emberek, akiknek meg kellett volna szerettetni velünk a katonaságot. Még szerencse, hogy később két másik tisztnek köszönhetem, hogy én tényleg megszerettem.

 5. komojtalan — 2013-10-15 14:05 

Nálunk sem volt ilyen ember, sőt azt kell mondanom csupa semmitmondó egyéniség volt az összes tiszt/helyettes. Jellemző hogy 25 év után egyedül Samák századost tudnám mondani név szerint, na ő igazi katona volt a szó jó értelmében. Volt 2 szpk -m, az egyik sex mániás, állítólag az ágya fölött tükör volt, rendszeresen nézte a disznókat amikor bugatták őket, de még az ő nevére sem emlékszem. Kovács századoséra bezzeg igen, pedig csak 3 havonta adott ÜTI szolgálatot, igaz akkor szinte senki nem volt a laktanyában :-). Volt még egy ilyen tiszt aki csak a műszaki ismerete miatt volt tiszt, amúgy semmi köze nem volt a katonasághoz, de ő csak fél évente volt ÜTI.

 6. komojtalan — 2013-10-15 14:08 

Akarom írni Kovács alezredes.

 7. Rókakígyó — 2013-10-16 10:27 

a k… életbe volt olyan hely az MN-ben, ahol reggel hatkor volt ébresztő? Éreztem mindig, hogy a fél hatos ébresztő nem normális:)

 8. daneel — 2013-10-16 12:39 

@Rókakígyó: Hát, akkor mit szóljon az a szegény csóró kantinos, aki fél 5-kor (vagy 5-kor) kelt? Már magam sem tudom…. Kelempájsz Kolléga teljesen elbizonytalanított! :-)

 9. Rókakígyó — 2013-10-16 14:48 

@daneel: Nem a szolgálatra és az ahhoz közel álló tevékenységekre gondoltam, hanem a sztenderd napokra:)

 10. kelempajszmadar1 — 2013-10-16 15:17 

A “sztenderd napokon” az ébresztő mindig 6-kor volt. Kocsis szakaszvezető volt a legmenőbb az ébresztők tekintetében. Jó nagy kockafeje volt, bedugta az ajtón, és elbődült, valahogy így: “ugorjanak ki a g**itócsából!!!” Igazán hangulatos volt. Üdv ezúttal Kocsis szakaszvezetőnek is:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 11. Rókakígyó — 2013-10-16 15:57 

@kelempajszmadar1: Nálunk mindig fél hatkor:(

 12. daneel — 2013-10-16 18:23 

@Rókakígyó: Nincs ebben semmi meglepő! Amikor az ország közepén pl. Budapesten 6 óra volt akkor ott nyugaton Szombathelyen még csak fél 6. Ilyen egyszerű! :-) Természetesen Hörmannforrás és vidéke kivétel, mivel ezzel is meg lehetett zavarni az ellenséges imperialista kémeket.

 13. pilotax — 2013-10-17 08:02 

@daneel: Csak egy kis pontosítás:). Magyarország legkeletibb és legnyugatibb pontja között csak kb. 22 perc a csillagászati időeltérés, Budapest és Szombathely között kb. 10 perc.

 14. daneel — 2013-10-17 09:27 

@pilotax: Üdv. Pilotax!
Mindig fejet hajtok a szaktudás előtt! :-) Akkor most ünnepélyesen visszavonom, hogy Szombathelyen NEM az időeltolódás miatt volt fél 6-kor az ébresztő! :-)

 15. daneel — 2013-10-17 09:40 

@pilotax:Üdv. Pilotax!
Mindig fejet hajtok a szaktudás előtt! :-) Akkor most kijelentem, hogy Szombathelyen NEM az időeltolódás miatt volt fél 6-kor az ébresztő! :-)
(Hogy nyelvtanilag is helyes legyen! )

 16. pilotax — 2013-10-17 14:58 

@daneel: Üdv daneel! Valószínűleg valamelyik hülye sokcsillagos csillagásznak képzelte magát, és a váll lapja méreteinek az alapján számította ki az ébresztő időpontját.

 17. szogyi — 2013-10-17 17:45 

Szolnok, Kilián:
ébresztő 5.40
takarodó 21.40

ki találta ki??? így ha nem volt külön megírva a könyvünk, a takarodói tartó állandó kimenőt fel kellett függeszteni már este 9-kor, mert akkor ment az utolsó olyan busz, amivel be lehetett érni takarodóra. Na ezért jártunk a Netovább-ba, az gyalog öt percre volt.

 18. daneel — 2013-10-17 20:24 

@pilotax: Még az is lehetséges, hogy az ottani helyi szokáshoz kellett alkalmazkodni.
Tisztességes földművelő ember fél 6-kor már a földeken serénykedik.
Mégsem járja, hogy a haza védői 6-ig lustálkodjanak a finom puha ágyacskáikban.

 19. kelempajszmadar1 — 2013-10-18 09:26 

Nálunk, Szombathelyen és Dunakeszin is a takarodó 22:00-kor, az ébresztő 06:00-kor volt. Hörmannforráson a szolgálat miatt a pihenők kiadása telejesen más volt, gyakorlatilag a legkülönbözőbb időpontokban, ámbár elvileg itt is 22-06 között volt a pihenőidő. Elvileg…
Az őrsügyeletes (máshol naposnak, vagy alegység ügyeletesnek hívták) két főből: egy tisztesből és egy sima határőrből állt. Minden határőrizeti nap 17:00-tól másnap 17:00-ig tarott, így az ügyeleti szolgálatot 17:00-kor vették át. A tisztes 21:00-tól 05:00-ig pihent, akkor váltottak, és az éjszakai ügyeletes 05:00-tól 13:00-ig alhatott. Akkor felkelt, és együtt vitték végig a szolgálatot 17:00-ig.
A határőrizeti ügyeletes (“csöves”) is 17-től 17-ig volt szoliban, de ő az eligazítások közötti időben pihenhetett, kivéve persze a riadókat. Reggel 7-kor a csöves is lepihent, mert akkor a hivatásosok vették át az őrs irányítását.
Azoknak a katonáknak, akik reggelfelé tértek aludni, általában mi magunk meghosszabítottuk a pihit: ha nem volt körletmunkájuk, vagy riadó, és nem kereste őket senki, akkor hagytuk, hadd szunyáljanak, ameddig akarnak.
De bárhogyan is alakultak a dolgok, igaz volt, hogy egy katona mindig éhes, mindig fáradt, és mindig álmos. Bajtársi üdvözlettel:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 20. Bigjoe(HUN) — 2013-10-18 21:43 

@kelempajszmadar1:
Az Adyban 8 körül volt a váltás, a külső szolikból ha nagyon szerencsénk volt 9-ig előkeveredtünk.
A kitárazás után a leadósok 4 órát pihenhettek volna.
Olyan emlékem nincs, hogy a pihenő időt kiadták volna.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.