449. – Bambi

Az ellentétpárok bemutatása a művészek egyik kedvenc (noha olykor már kicsit elcsépeltnek tűnő) módszere: a síró bohóc, a gyöngéd vasgyúró, az izmait megfeszítő kisegér, a puskacsőbe dugott virág, s még sorolhatnánk. Hasonló ellentétpárt alkot minden olyan kettősség, ami a katonát (a legférfiasabb szakmák egyikét) érző szívű, neadjisten állatszerető embernek mutatja be. Őrvezető barátunk most egy valóban megtörtént (ráadásul hazai) sztorit prezentál, röviden, de annál lényegretörőbben. Remélem, az eset további állatos emlékeket ébreszt bennetek, amelyeket várunk a kommentek közé.

A kép megtörtént esetet jelenít meg,  az egykori rétsági 31. harckocsiezred életéből.

Történt, hogy az 1960-as évek hajnalán az alakulat katonái találtak egy elhagyott őzgidát és magukkal vitték a laktanyába.

Az alakulat állatszerető  parancsnoka az őzgida gondozására a –  civilben erdész foglalkozású – Jámbor honvédot jelölte ki, aki a képen is látható cumival felszerelt literes üvegből etette a gidát.

Ez így is ment egy ideig, mígnem történt, hogy Jámbor honvéd fegyelemsértés követett el, amiért a szigorú parancsnok fogságfenyítéssel sújtotta, a gida gondozására pedig egy másik katonát jelölt ki.

Igen ám, de az őzgida nem állt szóba a számára kijelölt új gondozóval, és a felkínált táplálékot sem volt hajlandó elfogadni. Ekkor a szigorú, de állatszerető elöljáró parancsba adta, hogy Jámbor honvédet az őzgida etetése idejére fegyveres kíséret mellett kell a gida számára kijelölt körletbe kísérni, majd – az élelmezési feladatok végrehajtását követően – vissza a fogdára. Ezt a jelenetet örökítette meg az ezred egyik – művészetekben is járatos – katonája.

17 hozzászólás

 1. pilotax — 2013-10-17 08:30 

Nem tudom ki követte el ezt a rajzot, de egyrészt volt humorérzéke, másrészt konyított a rajzoláshoz is.
Azt is ki lehet találni a rajzról – igaz írtad is – hogy igencsak a 60-as évek elején készülhetett, merthogy a kísérő PPS-t dajkál, amit a legtöbb helyen a hatvanas évek végére már nyugalomba helyeztek.
Mi lett az őzgida végső sorsa? Remélhetőleg nem őzpörköltként végezte!

 2. daneel — 2013-10-17 08:58 

Amikor ’84-ben Nagytarcsára költöztünk, az őrségnek már volt egy „kiképzett őrkutyája”. Ő is kiskutyaként került az őrök gondozása alá. ( A pedigréje igen csak vitatható volt.) Én az első őrségem alkalmából ismerkedtem meg vele.
Már sötét volt. Sétálva az őrbódém felé, matatást hallottam. Azt sem tudtam, mit is kell ilyenkor csinálnom! Közelebb érve, láttam hogy a blöki (Alesnak hívták), egy bazi nagy disznó (?) lábszárcsontot tart a szájában. Amikor odaértem, elég bizalmatlanul nézett rám, és mivel nekem is volt kutyám, tudtam jobb ha békén hagyom, nem kezdek „gyere ide kutyulizni”, mert megjárhatom.
Szóval kiderült, épp az őrbódé mögötti rész volt a csontraktára. Amit még érdemes róla tudni, hogy mivel a „kiképzése alatt” megutáltatták vele a tiszti sapkát, rendszeresen támadóan lépett fel a tisztekkel szemben (pl. a biciklis ügyeletest megkergette), sorkatonával nem törődött. Több alkalommal kellett kimenteni az őrségnek a megkergetett tisztek haragjától, akik le akarták lőni.
Üdv. Daneel

 3. daneel — 2013-10-17 09:08 

Ha már géppisztoly!…. Gyerekkorunkban, katonásdit játszva ( Négy páncélos és a kutya ), mindenkinek volt maga eszkábált fegyvere. Egyik játszótársunk a játékra egy igen speciális fegyvert hozott. Egy sárga, néhány hónapos kiscicát. ( Állatvédők innen ne olvassák tovább!!! )
Mikor megmutatta a „működését”, mindenki röhögésbe tört ki. A cica két első és két hátsó lábát összefogta, majd egy kicsit megharapta a farkát. Erre, olyan szaggatott nyávogó hangot adott a macsek, hogy tényleg emlékeztetett a géppisztolyra. Még a nevére is emlékszem Osgyi-nak hívták.
Üdv. Daneel

 4. daneel — 2013-10-17 09:16 

Helyesbítés! Most ugrott be, hogy amit a (2-ben) írtam nem Nagytarcsán, hanem még Budaörsön a Vasvári laktanyában történt.

 5. Rókakígyó — 2013-10-17 14:14 

a magányos gidákat nem piszkáljuk, mert van nekik anyukájuk, csak éppen táplálkozik.

 6. szogyi — 2013-10-17 17:47 

Fiatalkori olvasmányaimból úgy rémlik, hogy Bambi teljes neve Öreg néne őzikéje volt. Akkor Jámbor honvéd? Csak nem megelőzte a korát?

 7. Rókakígyó — 2013-10-18 03:51 

Arról nem is beszélve, hogy bambi nem őz, hanem szarvas. Ennek az árverésnek a története egy konteót megérne.

 8. kelempajszmadar1 — 2013-10-18 09:56 

Mi nem rajongunk az erdei állatokért. Az elektromos jelzőrendszert sűrűn b*szogatták, fél éjszakákat nem aludtunk miattuk. Végül már a jelzőrendszert is, meg a vadakat is utáltuk (előbbit persze sokkal jobban: nem is utáltuk, hanem gyűlöltük).
A H63-as jelzőkészülék egy kis botlódrótos szerkezet volt, amibe ha belebotlott valaki/valami, egy kis rakétát lőtt fel. Drága barátom és bajtársam (aki Haynaut sült gesztenyével kínálta) a Sáros-forrásnál volt szolgálatban. Egy őz már háromszor húzta el neki a készüléket. A negyediket nem várta meg: amikor az őz újra megjelent, pontosan homlokon lőtte. Az őz nagyot ugrott a levegőbe, és mire leesett, már kampec volt. Éjjel, amikor főzték, megjelent az őrsparancsnok, hogy “mi a f*sz van itten?” Persze, hogy látta jól. Elment, majd néhány perc múlva visszatért egy kanna borral. Beült a katonái közé, és szigorúan megparancsolta, hogy “kuss legyen, a száját mindenki csak evésre-ívásra használja!!!” -aztán reggelre a lakoma minden nyoma eltűnt.
Egyszer egy őzet én is célba vettem lenn, az V.-ös kapunál, de mielőtt meghúztam volna a ravaszt, megérezhette a szagot, mert megfordult és hirtelen elszaladt. Amikor egy éjjel kilenc riadónk volt miattuk, már igen untuk őket. Bajtársi üdvözlettel:
Kelempájsz tizedes, Hörmannforrás

 9. zweitakt — 2013-10-18 12:04 

@kelempajszmadar1:
És olyan nem volt, hogy egy kinőtt gomba húzta el a zsinórt?
;-D

 10. kszabo — 2013-10-18 20:40 

 11. kszabo — 2013-10-18 20:47 

Nekünk az alakulat állata Károly, a varjú volt. Származása szerint dolmányos varjú lehetett, de több volt egyszerű madárnál. Alakulatunk jó humorú és élelmes tagja volt. Amikor két kezemben csajkában vittem a kaját, simán leszállt és válogatott belőle, 100 százalékban tisztában volt, azzal, hogy harcképtelen vagyok :)
Szívesen tanyázott az üti ablakban, ott úgyis mindig történik valami. Az ablakon át incselkedtek vele már egy jó ideje. Gondolom már unta Károly a dolgot, elegánsan bekopogott. Erre kíváncsian kinyitották, ő meg a legnagyobb nyugalommal befordította a hátsó felét és teljes odaadással beszavazott.
Egyszer az ereszcsatornán üldögélt. A fiúk a műhelykulcsot dobálták neki játékból. Egyszer csak elkapta, felszállt vele, és futtatta a csapatot vagy két kört.
Amikor meghalt, mert a Hatodik(V. I. Lenin) fötörmi megitatta rummal, a faliújságon rendes honvédségi gyászjelentés lett kitéve neki, amit még az ezredparancsnok is aláírt. A vadorzóink szereztek gyorsan egy másikat, aki hamar átvette a helyét. Azon meg az öccse ment át az alakulat buszával, így temethettünk megint.

 12. orvezeto — 2013-10-18 21:12 

@pilotax:

Igen, a PPS is árulkodó, de az egyik egyenruházatban járatos járatos kollégám a bakancs láttán is be tudta azonosítani a korszakot.
A gida sorsát homály fedi, de tisztán látszik, hogy a rétsági harckocsizók melegszívű, állatszerető katonák voltak; az őzpörköltet a határőrök főzték… :-)

Üdv: Őrvezető

 13. Bigjoe(HUN) — 2013-10-18 21:41 

Nálunk a század parancsnoknak voltak állatai:
Mi.

 14. borni — 2013-10-18 21:46 

Nálunk pedig egy szép németjuhász és valami keverék kutyus lődörgött a laktanyában.
A neve mindig változott. Hol februárnak, hol pedig augusztusnak hívták!

 15. daneel — 2013-10-19 07:39 

@kszabo: Az öreg varjak nagyon okos állatok, rendkívül leleményesek.
Egyik munkatársam két héten át mesélte reggelenként, hogyan verte át újra és újra egy háza előtt a fa csúcsán rondán károgó varjú. Vadász lévén le akarta puffantani, de a varjú mindig résen állt, és még időben elrepült. Amikor a söprűt fogta rá, a madárka röhögve károgott tovább, viszont a puskára azonnal elrepült. A kollégám már annyira bepöccent, hogy a házból már előre beállítva leshelyét várta a varjút, de amikor kidugta a puska csövét, az rögtön elszelelt. Végül sikerült lepuffantania, bosszúból megfőzte levesnek, de még itt is sikerült felbosszantania, mert órákig főzte még sem puhult meg a húsa.
Üdv. Daneel

 16. Estván — 2013-10-19 11:29 

@orvezeto: Az a bakancs szerintem még csizma, bokaszíjjal :)
De ugyanígy árulkodó a pilotka (ködvágó) sapka, és a fegyveres kísérőn a gimnasztyorka (“ingzubbony”) is…

 17. tothi — 2013-10-25 11:50 

@Rókakígyó:
Mármint a Disney-filmben szarvas. Salten regényében őz szerepel (a szarvasok a “királyok”, az őzek a “hercegek” a regényben), arról nem tehet, hogy Ámerikában nincsenek őzek. Szegény helyieknek meg valószínűleg exponenciálisan csökkent volna az érdeklődése, ha egy általuk ismeretlen földrész ismeretlen állatait kell nézniük. :)

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.