460. – Egy szegény kiképző panaszai 1.0

Szögyiről az eddigi posztjai alapján annyi, de ANNYI mindent el tudunk képzelni, hogy szinte belegondolni is fizikai fájdalommal jár, de hogy kiképzői szerepben is fellépett, azt – valljuk be – elég nehezen…

De a hadsereg a meglepetések örök területe, úgyhogy dőljünk hátra és folytatásokban ismerkedjünk meg barátunk ezen oldalával is. Ma az első fejezet következik.

1. ElőkészületekAlapkiképzés

Ezzel minden katonafajzat találkozik, mondhatni a beköszöntő. Most viszont a másik oldalról akarok beszámolni, ami a rendszer egyik nagy tévedése volt az esetemben. Mert általában kik is szoktak alapkiképzők lenni? Azok akik olyan szinten teljesítenek, hogy elvárható tőlük a kopaszok idomítása, aminek végén a kapun bejövő civilből katonát faragnak. Node!!! A katonai főiskolán az első tanév alatt elszenvedett oktatás MINDEN tisztjelöltet alkalmassá tesz egy ilyen szintű vezetői feladat ellátására. Még engem is. No, hát erre a legenyhébb reakció egy kérdőjeles fejcsóválás volt, de előfordult harsány nyerítésbe átcsapó röhögés is.

Nyári szünet után „bevonulunk”, ennek megfelelő állapotban, ½- ¾-1/1-2/1 részegségi fokozatban, első este még a „régi” általános katonai tanszékre. Másnap reggel parancskihirdetés, ahol felolvassák, hogy ki melyik tanszékre kerül áthelyezésre (nem mintha már egy éve nem tudtuk volna), elvtársak, akkor lehet átpakolászni. Átköltözés a kollégiumi épületbe, éppen csak annyi időm volt, hogy megcseréljem a mosdón a piros/kék pöttyöket, már rángatnak is vissza, hogy megint sorakozó.

Azt azért meg kell jegyezni, hogy vajon ki volt az első, aki egy jóleső kocsmatúra utáni hazatérés alkalmával egy nagy pohár meleg vízzel kívánta oltani a szomját? Naná hogy én, ami után újra feléledt bennem az az ősi reptéri szokás, hogy minden percben észnél kell lenni.

Szóval alig vagyunk még egy fél napja áthelyezve a szaktanszékre, most meg felolvassák az új parancsot, hogy ideiglenesen átvezényelnek minket az általános katonai tanszékre. Ahonnan reggel „jöttünk el”. Odaballagunk, jéééé, ott meg mi fogad minket? Hát parancskihirdetés. Valahogy addigra már kezdtük megszokni. Itt aztán végre kiderült hogy ki hova is kerül, és akkor megint átvezénylés másik épületbe és századhoz, ahol megint parancskihirdetéssel fogadnak. Mindig is mondtam, hogy olyan egyszerű dolog ez a katonaság, mint egy faék.

Amúgy egész elviselhető helyet osztottak nekem, a tiszthelyettes hallgatókhoz kerültem. Ezek szerencsére nem olyan nagypofájúak mint a tisztinövendékek, a felvételin a repülősök közé az értelmesebbeket válogatják, ugyanakkor ezek önként és dalolva akarnak katonák lenni, szóval remélhető, hogy nem nagyon kell őket b@szogatni.

A századpéká még fél éve negyedéves zászlós volt, viszont a század tényleges „lelke” a századparancsnokhelyettes, aki már isten tudja hány éve leledzett alhadnagyi rendfokozatban. TSZ-esből küzdötte fel magát, végigjárta az összes tiszthelyettesi fokozatot, aztán zászlós, törzszászlós, de amikor a tiszti vizsgát sokadik alkalommal sem tudta megcsinálni… Állítólag egy-egy századpéká átlagban két évet bírt ki „felette”.

Személy szerint rajparancsnok lettem, pedig jobban tetszett volna egy szakaszparancsnoki beosztás, de amikor ezt akartam megreklamálni, akkor elkezdtem szálalni a rendelkezésre álló emberanyagot, és őszintén szólva nem nagyon tudtam összeszedni az egész (akkor már második) évfolyamból olyan három embert, akinél én katonásabbnak látszom. Akkor maradjunk ott, hogy megfelelő (?) ember a megfelelő helyre.

Itt is megvan a következő nagy eligazítás, meglepnek azzal, hogy minden szobába (rajhoz) be kell tenni egy plusz ágyat, mert a rajparancsnokok ott lesznek elszállásolva. Na jó, cipekedünk egy sort, aztán jön az ukáz, hogy mire az újoncok beérkeznek, addigra mindennek ragyognia kell. Erre aztán már csak kiakadtam, hogy hát tavaly, amikor mi vonultunk be, ezt mi saját magunk csináltuk meg, a pénteki bezsuppolás után egész szombat vasárnap csak sika-mika volt, nehogy már még ki is nyaljuk az újoncok seggét, tanulják csak meg rögtön, hogy mit is kell csinálni. Az lehet, hogy tavaly így volt, de most ez a parancs, szóval akkor gyűjtöttem be az első feketepontomat ezen a helyen.

Bevonulás előtti nap kezdett elterjedni a szóbeszéd a csapattagok között, hogy pár megyeszékhelyre el kell utazni, mert az újoncoknak az utazás alatt is kell felügyeletet biztosítani. Ez is új, mert egy éve még csak annyi volt, hogy akkor irány az egyenes, vonatra felszállni, majd Szolnokon várnak minket. No, ez megint lógási lehetőség, rongyolás ezerrel a kilós elé, hogy esetleg nem-e lehetne-e? Legalább szereztem neki egy jó öt percet (amíg kiröhögte magát). Egyrészt mert tavaly a nyíregyi alakulat csatakrészegen esett le a vonatról (igen, tudom, én is köztük voltam), nehogy már egy ilyen alakot küldjenek a frissen bevonuló újoncok fogadására. Áááá főnök, garantálom hogy senki nem fog inni semmit, na azt elhiszi, mert amikor együtt tettük meg a nyíregy-szolnoki távot, akkor meggyőződött arról, hogy simán elinnám a csapat elől a szeszt, na de akkor is, de akkor sem, mivel most csak valami 6-8 ürge van a szülőföldemről, azok meg majd hozzácsapódnak Nagyjózsihoz, aki a miskolciakat hozza. Aha, pont a Nagyjózsihoz… (aki már nem is fogalom, hanem űrmérték), persze, ahogy belegondoltam, amikor előjön a srácból a vérbuffos… na akkor az az egy biztos, hogy szerét kell ejteni a miskolciak megérkezését hogy megtekintsük.

Azért még utána elgondolkodtam, hogy tényleg kellett ez nekem? Az addig oké, hogy a laktanyából kimenni azt bármikor, hazamenni még inkább… De ha haza is megyek, az előző hat (vagy hét) hétben nekem már nagyon elegem volt a fater dohányföldjéből, a barátnőmnek meg szerintem belőlem (nem dicsekvésképpen, de úgy búcsúzott tőlem, hogy van olyan testrésze, ami már lassan rojtos – és az nem a szája volt). Ha meg hazamegyek, akkor mi is vár rám? Először jelentkezés a kiegen, esetleg egy két kör a dohányföldön vagy a szárítónál, ha meg beállítok a barátnőmhöz előzetes bejelentés nélkül, azt jobb helyeken válóok, kell ez nekem?

Újabb összerántás, a másnapi teendők kiosztására. Kell vagy négy ember a kapuhoz, hatan gyengélkedőre, meg ide, meg oda, minden ilyen után az első kérdés: önként jelentkező? Fiatal koromban az egyik munkahelyemen arra oktatott egy öreg szaki, hogy édes fiam, ha enni adnak, hajolj jól előre, ha inni adnak, hajolj jól hátra, ha meg munkát adnak akkor meg állj jól félre, szóval nem nagyon kapkodtam semmi után. Oké, ha meg nincs jelentkező, akkor maga, maga és maga lesznek azok. Az elöljárók sem nagyon törték magukat, hogy engem kapjanak, végül a századból ottmaradtunk összesen hárman, akiknek semmi feladat nem jutott. Hiába, a katonaságnál annak is van előnye, ha az ember ügyesen tudja utánozni a falfestés mintáját. Ahogy elnéztem, ez tényleg az (!) a hármas volt, azért gyorsan, amikor észleltük a helyzetet, odasündörögtünk ahhoz a csoporthoz, amelyik majd másnap az újoncokat vezetgeti ide-oda, mert ha ottmaradtunk volna egy kupacban, akkor adtak volna még valami testhezálló feladatot.

Délután a főiskolaparancsnok személyesen szemléli meg az újoncállomány fogadására való felkészültséget (hogy is van ez a sassal meg a legyekkel?), beállok egyedül a szobába, belép, jelentek, aztán elkezd vizslatni. Hogy hát lehetett volna tisztességesebben kitakarítani, miért nincsenek tisztára kimosva a szekrények belül, az ablakot is meg kellett volna tisztítani, meg a megjelenésem sem nagyon felel meg a katonai szabványoknak (hosszú haj, fókabajusz – arra azért volt mentségem, hogy egy táncosnak így kötelező, stb…). Bátorkodtam megérdeklődni, hogy akkor most másnap esetleg az angolkisasszonyok zárdájából érkeznek-e szüzek, mert akkor tényleg megcsinálok mindent, illetve nem-e kellene még jobban kinyalni az újoncok seggét? Ezredes elvtárs rövidre zárja, hogy ne pofázzak, hanem orvosoljam a hiányosságokat, a századpéká meg, amikor szemle után visszajött… második feketepont.

Szerencsére a könyveket nem betonozták le, így hát nem sokkal éjfél előtt újfent felhangzott a kapuhoz vezető úton a „Jeszli minjá mnóga dényeg, ja szizsú na szamoljotye…

Másnap reggel. Pedig nem is annyira másnap, hiába az egyéves kiképzés… Megkaptuk a szakasz-rajnévsort, ami megint újdonságként hatott ránk, mert egy éve mi érkezési sorrendben töltöttük fel a szobákat/rajokat. Most meg előre definiálták, hogy ki hova kerül, hááát, így is lehet.

Biztos ami biztos, amíg be nem futnak az újoncok, addig egy kicsit lepihentem. Vagy tíz felé befutottak az elsők, a helyi szolnokiak. Egy ilyen jól agyonszervezett bevonuláson először a helyi HEMO-ban egy eligazítás, aztán rá a futószalagra, gyengélkedő, levetkőzés vizsgálat, injekció (mi is kaptunk egy éve egy lódózisú penicillint – hú de jól jött az bizonyos helyzetekben), civilruha a zsákba, gyakorló magáraránt, kaja, aztán elvezetés a körletbe. Ott névsorolvasás, maga, maga és maga a földszint ötös szobába, ott van a rajparancsnoka (ez voltam én), ő megadja a tovább eligazítást.

Nos, a besza-behu kiskatonák csendesen beóvakodnak a szobába, ahol majd a véresszájú rajparancsnok várja őket friss szívatásokkal. A helyzetkép számukra úgy nézett ki, hogy két oldalt szép nagy szekrények a falban, középen nyolc ágy, olyan elrendezésben, hogy négy alul, felette másik négy, mint felső szint. A négy alsó ágyon egy darab ember, aki olyan pozícióban van eldögölve, hogy elfoglalja mind a négyet, ez pedig én voltam, erőteljes horkolás közepette (hiába, az Ararát konyak mindig hatással volt rám).

Tényleg tele lehetett a nadrágjuk, mert csak suttogva mertek tanakodni hogy most mit csináljanak, de ugyebár katona a legmélyebb álmából is egy pillanat alatt harckészültségi állapotba tud kerülni, nekem is feltűnt, hogy valami olyan zajok vannak, amiknek nem szabadna lenni. Felültem, és kockásra gyűrt fejjel rájukförmedtem, hogy ti meg mi a jó szent sz@rt kerestek itt? Egyáltalán: kért itt valaki engedélyt a benntartózkodásra? No, legalább az elején befostak tőlem… Azért később fel is ébredtem, tisztáztuk hogy ki kicsoda, és megnyugtattam őket, hogy ha kedvesen ébresztenek fel, akkor nem vagyok vadállat.

Közben jön a riadólánc, hogy megérkeztek a borsodiak Nagyjózsival, már úton vannak az állomásról a reptérre, na, oda kötelező kimenni. El is foglaljuk a harcálláspontunkat, busz ahogy illik, be, Józsi legurul a buszról, és mint egy vezénylőtábornok, ahogy a torkán kifér:

Borsodi állomány, gépjárműrőőőől. Gyorsan, mozogjanak már, nem érünk rá. Katonák, ha azt mondom hogy mozogjanak, akkor nem a vemhes csiga sebességével kell mozogni, gyorsan, gyorsan… Sorakozó, ahogy már eligazítottam önöket! Beáll, nem pofáz! Nem imbolyog!

Na, ekkor a röhögésünk már a törvénytelenség határát súrolta, és folytatja, olyan kommandírozós stílusban, hogy egyik ámulatból a másikba esünk. Aztán az első sokk elmúltával az ott lábatlankodó poltiszt magához rendelte a legnormálisabbat közülünk (nehéz volt olyat találnia), és halkan közölte, hogy az oké, hogy jól szórakozunk, de akkor legalább ne csináljuk olyan feltűnően, vagy ha nem bírunk magunkkal, inkább menjünk olyan messzire, hogy ne legyen gyanús a dolog. Szó ami szó, elég jól kivigyorogtuk magunkat, abban biztosak voltunk, hogy a borsodi állományt legalább egy hétig még pelenkázni kell, aztán amikor bevonultak az első eligazításra, akkor mi is kénytelenek voltunk visszafáradni a körletekbe. Hogy azalatt mi történt, mi nem, a fene se tudja, mindenesetre úgy megszaporodtak az újoncok, hogy ahova léptem, ott mindenhol pislogott rám egy riadtszemű zöld valami, mint békák a tóparton, volt, amelyikre rá is léptem, a szolgálat üvöltözik, a századpéká mint pók a falon, a helyettes ötpercenként vágja földhöz a sapkáját, senki nem tud semmit, na, akkor a jó alaposan megszervezett bevonulás ezennel a csúcspontjára hágott. Berikkantottam, hogy harmadik szakasz első raj, spuri befelé a körletbe, ott aztán srácok döglés, egy ember az ajtóba, mint figyelő, és ha valamilyen parancsot már harmadszor üvöltenek végig, akkor legfeljebb kimegyünk… Végül így sikerült valamelyest kisebb stresszel leküzdeni a bevonulást.

34 hozzászólás

 1. daneel — 2013-11-29 08:50 

Nagyon szépem köszönöm az életképet!
Úgy látszik, ez mindenhol és minden időben ugyanúgy történt.
Nekem, mindenki szerencséjére nem kellett az újoncokkal foglalkoznom, kivéve azokat, akik az én szobámba kerültek. Arra már nem is emlékszem közülünk ki képezte ki az újoncokat. Az utánuk vonulók közül volt egy alattomos kis patkány – a civil életben egy nagy senki volt- aki próbálkozott az újoncokkal üvöltözni, és szívatni őket, de gyorsan leállítottuk. Hiába hízelegte be magát a századpk.-nál, a mi szavunk akkor már többet ért. Blöfföltünk is egyet, miszerint a kopaszok már szervezik a büntető akciójukat, és ha nem akarja napokig az ágyat nyomni, jobb ha befejezi a szívatásokat. Sőt még azt is megígértük neki, ha szembesítésre kerülne a dolog mindenki akinek számít a szava ellene fognak vallani, így számíthat lefokozásra is.
Üdv. Daneel

 2. Rókakígyó — 2013-11-29 09:16 

Ha Nagyjózsi űrmérték, akkor Szögyi a katona mértékegysége

 3. Rókakígyó — 2013-11-29 09:19 

@daneel: a mi időnkben sem volt szívatás, igaz minket azért eléggé. Aztán egyszer tényleg előfordult, hogy az általad is említett kaliberű senkit (aki mégis keménykedett) felnyomták a valahol és akkor erre már figyeltek a tisztek, úgyhogy meg is kapta a 30 napját. Még az öregek sem sajnálták.

 4. krux — 2013-11-29 10:09 

Mi az, hogy a csajnak a szája nem lett rojtos? Azt kihagytad? :-)))

 5. kszabo — 2013-11-29 16:35 

@Rókakígyó: A nagykaliberű senki leírás egy verziója: Néhány jellemző tulajdonság, amiből többet-kevesebbet magukénak mondhattak: először aludt fehér ágyban egyedül, először volt új ruhája, először parancsolhatott macskánál nagyobb állatnak, olyan buta volt, hogy továbbszolgálónak sem vették be.

 6. daneel — 2013-11-29 17:48 

Én annyira felkészületlenül vonultam be, hogy a legalapvetőbb kifejezéseket sem ismertem.
Az orvos pl. megkérdezte akarok e felmentést vv-alól? Nagyon hülyén nézhettem rá mert azt mondta:
– Jól lát szemüveg nélkül?
– Nem, nem látok jól!
Nem is értem mit gondolt, hogy azért hordok szemüveget mert John Lennon és Woody Allen is hord(ott) ?! Aztán, miután kiosztották a ruhát (már elmúlt éjfél), mondták a nevemet, miszerint Debrecenbe megyünk, gk-snak. Egyik leendő gk-st megkérdeztem az meg mi?
– Gépkocsi vezető!
Mikor riadtan megkérdeztem az őrmestertől, hogy az baj-e ha nekem csak segéd-motorkerékpár engedélyem van, de azt sem hoztam magammal, visszazavart a többiekhez, így maradtam a Vasváriban.
Üdv. Daneel

 7. daneel — 2013-11-29 17:56 

Ha már Debrecen! Volt valaki közületek bevonulás előtt három napos kivizsgáláson? (Teljes orvosi vizsgálat, intelligencia tesz, agytúrkász, stb.) ?

 8. szogyi — 2013-11-29 18:34 

@daneel:
Speciel pont én ;)
Honvédség nyilvántartás yesssss…. Én Somogyból mentem a katonai főiskolai felvételire februárban, a felvételin már meg is mondták hogy valami nagyonnagy disznóságnak kellene rólam kiderülni ahhoz, hogy ne vegyenek fel, de azért májusban a szabolcsi KIEG berángatott Debrecenbe. Végigcsináltam ugyanazt még egyszer (na jó, valamivel kisebb intenzitással), aztán amikor az eredményhirdetéskor közölték hogy Nyírtelken leszek rajparancsnok…. ????
Az igaz, hogy még a felvételire egy agykurkász-asszisztens csaj készített fel, de ekkorát tévedni!

Krux: Az akkori nyíregyi barátnőm valami b@szomnagy irodában dolgozott munkaügyes vagy bérszámfejtő volt, ahol kábé húsz nő volt összezárva. Ott éppen eléggé rongyosra járatta a száját. Egyszer-kétszer voltam bent nála, amikor húsz nő egyszerre beszél….. ezek honnan tudják, hogy mit mond a másik???

 9. weelma1 — 2013-11-29 18:48 

@daneel: 3 napos? Mire akartak használni????

 10. daneel — 2013-11-29 19:58 

@weelma1: Három naposra tervezték, de a második nap ebéd után elengedtek. Azt nem tudom, maradtak-e ott a harmadik napra. Engem lokátorosnak szerettek volna, de mivel kiderült hogy szemüveges vagyok nem lehettem az. Viszont megkérdezték, hogy egy budapesti híradós alakulat jó lesz-e? Én nagyvonalúan beleegyeztem. :-)
Üdv. Daneel

 11. krux — 2013-11-29 20:37 

@szogyi: Ezen a “jeszli minjá..” kezdetű részen majd beszartam. Tökéletesen kijön az orosz szöveg az eredeti dallamra! Valami hasonlót mi is elkövettünk egy barom haverommal az egyetemen (jelenleg éppen Nyíregyházán van naggggyon fontos beosztásban), mi az Internacionálé szövegét fordítottuk le angolra és énekeltük is hangosan, ráadásul józanul is. Valahogy így hangzott, hogy: Up, up you slaves of the world, up, up you hungry proletar(y)… Ha a gyerek megemlítené ezt az apró nüanszot az önéletrajzában, hogy mi már akkor ellenállók voltunk, bizonyosan még előbbre lépne a hivatali ranglétrán…

 12. Bigjoe(HUN) — 2013-11-29 21:09 

Mi csak egy tesztet töltöttünk ki, (deb.hadkieg.) aminek az eredménye alapján a zsenik megmondták a tutit.
Egy bizonyos szint/pont/stb. határ elérése esetén hőr/ hv.tisztes /hv “kasztba” dobták a pácienst.
Ezek szerint a jobb eredményt elérők határőrök lettek.
Vagy a bolondját járatta velem a sorozáson az a ht.
Volt valami orvosi vizsgálat is, de arra nem emlékszem pontosan.
Talán álltam talpig szemüvegben és vártam a soromra…mintha, de nincs meg..

 13. daneel — 2013-11-29 22:07 

@Bigjoe(HUN): Nekem két dolog maradt meg. Egyik társunk, a vizeletmintát (2dl-es pohár) színültig „töltötte”, majd maga előtt tartva, lassan hogy ki ne lötyögjön, végigvonult a folyosón beadva a mintát, ezt mondva: – Had vizsgálják! A másik, egy fém lapra kellett ráállni és meg kellett tartani az egyensúlyt. A készülék egy oszcilloszkópra volt kötve, ami mutatta a kilengéseket. Amikor én ráálltam, éreztem hogy billegek, de a képernyőn meg sem mozdult a pont. Az orvos nézte egy darabig, majd kifakadt: -Ilyen nincs! Mint kiderült, épp akkor ment el az áram, amikor ráálltam és a szkóp utánvilágítása működött csak (lásd. régi tévék kikapcsolásakor egy pont maradt középen).
Üdv. Daneel

 14. zolcsi67 — 2013-11-29 22:33 

@daneel: Kétnaposra tervezték, azaz két bent alvással: este érkezés, szunya, vizsgálat, szunya, valami izébizé még, és utána délelőtt haza.

Ebből sikerült 24 órát megspórolni, csak egyet aludtam bent a Petőfi laktanyában, alig 8-10 embert tartottak bent plusz egy éjszakára és délelőttre, akiknél nem végeztek a vizsgálatokkal.

 15. zolcsi67 — 2013-11-29 22:34 

@krux: Höhö, én is egyből ráénekeltem a dallamra az orosz szöveget. Kijött, persze, de nem ittam MOST semmit :-)

 16. szogyi — 2013-11-30 12:33 

@krux:
Felhívnám a figyelmet A kapu című blogbejegyzésre http://milstory.blogrepublik.eu/2011/01/21/238_a_kapu/
ahol le van írva hogy ez már a ötödik fázis kísérőjelenségei közé tartozik. Voltak ilyen nótáink, mert ha figyelembe vesszük hogy a virmegfisek (vadászirányító-megfigyelő) napi hat-hét órában tanulták az oroszt….kínjukban már minden sz@rt lefordítottak. No meg ha ehhez hozzászámoljuk a zöld szamár (és normális repülős nem létezik) effektust…
A megfisek az meg amúgy is egy külön állatfaj volt. De hát mit várhatunk egy olyan társaságtól, amelyik harmadéves korában az első gyakorlaton három csíkkal a vállán őrnagyoknak meg alezredeseknek parancsolgatnak hogy merre repülhetnek. Sőt még olyan is előfordult, ahol a srác a saját apját vezette. Cikiztük is, hogy hétvégén a vasárnapi ebédnél mit kap majd a fatertól “civilben” ha melléküldi a célnak.

 17. weelma1 — 2013-11-30 14:40 

@szogyi: A ”minden szart leforditottak”-rol jut eszembe ( bar flottilla….):
tejfol = milkup
hajonaplo = ifgoodsunhorse
Tul sok szabadidonk volt.

 18. janicsar — 2013-11-30 15:30 

Úgy látszik, mint ágyútöltelék én itt (is) csak jelenthetek. A sorozásból semmi sem maradt meg (a könyvem szerint éppen 17 éves 8 hónapos voltam; mínusz hatos szemüveg, értelemszerűen A kategória), a bevonulás annál inkább, a riadt béka-szemmel együtt. Reggel hatkor keltem, a futószalagról este nyolckor estem le körletképes állapotban. A rajpk meg annyira komolyan vette a dolgát, hogy már aznap este stokiztatott. Különben jó fej volt, egyszerre szigorú (nyomtuk a büntető-fekvőtámaszokat meg a békaügetést ezerrel) és kedélyes (az éjszakai vonatozás inkább vicces volt, semmint megalázó). Mivel a keltetőben a kantin is tilos volt (néha ebéd után csoportosan bemehettünk a legszükségesebbért), gyakran a rajpk meg a segítője szedte össze a rendelést a kopaszoktól s hozta el nekik.
A századpk-val zord hangulatban találkoztunk először, a bevonulás éjszakáján név szerint szólíttattunk. Belépek, fogalmam sincs, mit kell csinálni, szerencsére ez még nem gond. Előtte valami papír, két dolgot kérdez: KISZ-tag vagyok-e, meg hogy vannak-e nyugati rokonaim. Aztán már csak arra emlékszem, hogy az ország keleti feléből érkezők valamikor éjfélkor esnek be.

 19. szogyi — 2013-11-30 18:42 

@weelma1:
A szakmai alapszavak egyik legelsője volt a
szamoljot-maty-jeszli-haraso…
Mostanra már flying-machine-mother-if-good néven ismerik ;)

 20. orvezeto — 2013-11-30 20:18 

Csatlakozom Kruxhoz, a ” jeszli minjá” részen spontán is tudok röhögni, (“utcán, tereken, völgyön, hegyeken”) ha eszembe jut, nem, csak amikor a blogot olvasom. Feleségem meg nem érti, mit röhögök a számítógép előtt.
( Pacifisták közé nősültem, még azt a képet sem engedte kirakni a falra, amit a “Bambi” című poszthoz mellékelten.)
Üdv: Őrvezető
( Na, őrvezető is úgy lettem, hogy a híradókhoz beosztott pár megamfajta tápos kissé felborította a kopasz-gumi-öreg egyensúlyt, így amikor leszerelt az öreg állomásparancsnok, nem volt más, csak én, akinek volt valami fogalma a DEIMOSZ-ról. A tápostársak megvetettek, a nem tápos tisztesek meg lenéztek. )

 21. orvezeto — 2013-11-30 20:23 

By the way: őrvezető – guard driver?

 22. weelma1 — 2013-12-01 08:43 

@orvezeto: Igen. A felettese pedig a guardmaster es a guardbig. Valamint – on the top – vicecampbig.

 23. zweitakt — 2013-12-01 14:45 

я тоже ты нет. харашо тоже ты нет
я понимаю немнога по русски

 24. krux — 2013-12-01 16:35 

@zweitakt: Na, ez még nem volt! Esti ima oroszul! Hogyan lehet a cirill betűket előcsalni a billentyűzetből?

 25. orvezeto — 2013-12-01 18:59 

@krux:

Macerásan. Én legalább is csak úgy tudok, hogy a Word-ben a beszúrás menüből a szimbólumokat kell választani és betűnként összevadászni aztán az egészet idemásolni.
( Ha csak valaki nem “Elektronyika” gépen dolgozik.)
Oervezetoe – ahogy anno a telexen kellett írni.
Jut eszembe: szerintetek távgépíró, vagy géptávíró?

 26. kszabo — 2013-12-01 20:13 

Rövidebb szöveget így – http://www.branah.com/russian
Vagy a google fordítóban szavanként – дружбa 1983 учения
– és találsz egy röplabdázó sellőt:)

 27. zweitakt — 2013-12-01 23:37 

@krux:
guglifordító. Ha kiválasztod az oroszt, az ablak bal alsó sarkában katt a billentyűzetre, és máris …. Rövidebb szövegeket egérrel kattingatva, de működik billentyűzetről is. Aztán a szöveget кёнтрол ц – кёнтрол в ;-))

De az igazán szép sztori még gimiben volt, amikoron az egyik osztálytársam exkuzálni akarta (kimenteni a felelés alól) magát, mivel nem tudott készülni valami temetés miatt… Hogyaszongya:
-Gászpágyin pripádávátyel, já hácsu exkuzáty, pátámústo….
-EXKÚZIVÁTY!!! kérem, ez folyamatos, nem befejezett….

 28. zweitakt — 2013-12-01 23:45 

sto-sto-sto-sto-sto-sto-sto, sto-sto-sto-sto-sto-sto-sto,
sto dbizsájet v ziljonie kusztácske?
Vyi liszíca, nyi zájcsik,
Vargárovna i gászpágyin,
Ányí dvigájút v ziljónie kusztácske.

 29. zweitakt — 2013-12-01 23:46 

jó, jó, már nem volt meg minden szó, puskáztam is. De a töltöttség sem volt meg mostan…

 30. zweitakt — 2013-12-01 23:50 

@krux:
Jah, és a katona esti imája:
Én Istenem, jó Istenem,
lecsukódik már a szemem.
De a kocsma bezzeg, hangos,
munkálkodik a csapláros….

Ebből is látszik, hogy a cimbalom-zene nem igazán vonzó, még a szöveghűség kedvéért sem, ha a csapolást kellene érte feladni…

 31. daneel — 2013-12-02 07:42 

Egy kis segítség Firefoxot használóknak. Van egy Quick Translator 1.0 kiterjesztés program, mely ingyenes és szerintem igen hasznos kis segítség. Működik Windows és Linux alatt is. Le kell tölteni, majd megadni a két alapértelmezett nyelvet, pl. Angol- Magyar. Ha a böngészőben kijelölsz egy szót, vagy egy egész területet, automatikusan megkeresi a fordítandó nyelvet, majd csinál egy fordítást ( ugyanúgy mind a Google ). Elég sokoldalú, akit érdekel próbálja ki. Boldogul a cirill betűs szöveggel is, sőt a nyelvet is rendszeresen jól felismeri (bolgár, orosz, lengyel, stb. ).
Üdv. Daneel

 32. krux — 2013-12-02 12:08 

Köszönöm mindenkinek. Valszeg maradok a latin betűnél…

 33. kszabo — 2013-12-02 17:12 

@zweitakt: Kiképzésen ez volt:
~ Én lefekszem az ágyamba, mint a disznó a szalmába
Felettem nincs semmi se, alattam még annyi se.
B….. isten, de fázok, öreg bakák jó éjszakát kívánok!

 34. kszabo — 2013-12-05 21:12 

És mára néprajzi gyűjtemény lettünk, afféle beszélő kövületek:) – http://mnytud.arts.klte.hu/sorozat/katszl/index.html
Üdv

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.