479. – Csévharaszt

Az NBH-nak (Nemzetbiztonsági Hivatal, 2010 óta Alkotmányvédelmi Hivatal) valamiféle adótornyait őrizték a 2. őrszázad katonái Csévharaszton, köztük BigJoe kolléga „B Soldier” nevű barátja a 95/1-es vonulásból. Most az ő egyik katonaemléke következik.

A csévharaszti objektum egy 160 hektáros területen feküdt az erdő közepében, az őrbódék (cerkák) az erdőben voltak szétszórva, de még a kerítésen belül. Az objektumben állandó őrség volt felvezetővel és őrparancsnokkal, ezeket a háttérben egy állandó NBH-s felügyelte, mégpedig a következő módon:

A felvezetési útvonalon ellenőrző csengők voltak kiépítve adott távolságokra. Felvezetési útból mindjárt kettő is volt egy kis és egy nagykör. A kiskör bejárási ideje 1 óra, míg a nagykör cca 2 óra volt, persze normál esetben. Minden váltást ellenőrzött az NBH, hiszen volt egy (de ki tudja, pontosan hány?) erre rendszeresített ember, aki figyelte a csengők jelzését. Persze a határőrök nagyon nem szerettek a pihenőidejük rovására az erdőben sétálgatni (főleg éjjel), hiszen a leadott 2 órás szoli után 2 óra készenlét, 2 óra pihenő járt volna. Ezzel szemben meg lehetett sétálgatni az erdőben. Mire lement egy kör és visszatért a váltással, már indulhatott is a következővel. Gyakorlatilag nonstop erdőjárás éjjel-nappal, hóban, fagyban, esőben.

Tipikus női munka, ugye? Hát nem volt valami felhasználóbarát rendszer, az biztos.

Történt egyszer, hogy egy műszaki érdeklődéssel megáldott katona került Csévre, aki nem szeretett az erdőben éjjel sétálni. Az illető rájött, hogy a rendszert az őrszobából is lehetne működtetni egy kis átalakítás után. Persze az átalakítás megtörtént, lemérték az egyes ellenőrzési pontok eléréséhez szükséges időt, majd beindult a kummantás. Azaz nem ment körbe a felvezetés, hanem az őrök csillagban váltották egymást, vagyis mindenki lesétált a váltótársa elé, majd spuri az őrszobába pocolni. Hogy az NBH-s felügyelő ne vegye észre a trükközést, bent az őrszobában egy arra kijelölt katona – általában kopasz – kezelte a rendszert, azaz az eredeti felvezetési útnak és időbeosztásnak megfelelően „becsengetett” az NBH-nak.

A 2 órás erdei sétából sikerült egy 20-25 perces éjjeli járatot csinálni, mindenki örömére. És mindenki elégedetten dőlt hátra. Mivel a kis trükk csak a határőrök javát szolgálta, rendesen működött a rendszer…

… mígnem egy nem túl szép napon…

…volt egy katona, aki a kummantást is elkummantotta.

Elfelejtette nyomkodni a csengőt az őrszobán, illetve ha nem felejtette el, akkor elrontotta a ritmust (ezt már nem lehet kideríteni), vagyis felrúgott egy íratlan szabályt. Márpedig a Határőrségnél rendnek kellett lennie.

Másnap reggel a századparancsnok, aki (mint mindig) bevonult az NBH-hoz az őrség után érdeklődve, aztán már csak az őröktől érdeklődött az éjjeli csúcsidő felől. Merthogy feltűnt az NBH-s szolgálatnak, hogy a nappali 2 órás felvezetés és az azzal járó „csengőszó” 25 percre rövidült.

Az őrség, ahogy az illik, sorba állt a szőnyeg szélén, és jöttek a kérdések:

– Milyen járművet szereztek? Autót vagy biciklit? Hogy hozták be? Hová rejtették? És mindezt szakadó esőben?

Aztán rájöttek a felüljárók, hogy az élelmes őrök sokkal egyszerűbben oldották meg a feladatot. Bukott az egész szolgálat, visszamenőleg nem büntettek és talán nem is csináltak nagy balhét. A Gulyás nevű őrpók kapott 10 napot a foxiban.

De legalább addig sem kellett az erdőben sétálgatnia 2 óránként 2 órát.

8 hozzászólás

 1. pilotax — 2014-03-21 11:47 

Az őr pk. megérdemelte a foxit, de az a felüljáró is megérdemelte volna aki így állította fel az őrség rendjét. Egyébként nem értem, ha ekkora volt a felvezetési útvonal, miért nem lehetett valamilyen járművel bejárni? Mifelénk is voltak hatalmas őrútvonalak, meg külső őrségek. Minden gond nélkül használtak a felvezetésre valamilyen gépjárművet. Ha sokan voltak teherautót, ha kevesebben akkor raj GAZ-t. Milyen romantikus lett volna mondjuk ökrös szekéren szénában a csillagos ég alatt :).(a’la Petőfi módra)
A kummantás kifejezés etimológiája a következőképpen alakult. Amikor még én voltam sorkatona, akkor a lógóst sumáknak (sumákolt) nevezték. Becézett formája lett a summantás, de hogyan lett ebből az S betűből K na azt nem tudom!

 2. Bigjoe(HUN) — 2014-03-21 22:27 

@pilotax:
A szögletest addig guritjuk amig kerekre kopik utána kézben visszük.

A Cimbi mesélt még párat, van olyan “móka” amiből börtön lett.

Érdekes, hogy a Hőr által őrzött objektumoknál borzalmasan voltak megtervezve a szolgálatok. Általában az őrők voltak megvillágítva, az objektum külső része meg sötét volt, tele bokrokkal, fákkal. Az őr célpontnak volt kiállítva.

 3. pilotax — 2014-03-22 08:09 

@Bigjoe(HUN):
Ebből is látszik, hogy nagyon sokszor fontosabb volt a sorkatonák értelmetlen foglalkoztatása (nehogy valamilyen lázadás féle legyen) mint a tényleges katonai feladatok értelmes megszervezése. Ezzel éppen azt érték el, hogy értelmes feladatok nélkül olyan vélemény alakuljon ki a seregről, mint ami ma is megvan a közvéleményben. A mai szerződésesek többsége is inkább tekintik kenyérkeresetnek, mint hivatásnak.

 4. Bigjoe(HUN) — 2014-03-22 10:46 

@pilotax:
Na ezért nem vette komolyan a szolikat a csapat, ha valaki betű szerint követte a parancsot ( kint őrszobán) az kínozta önmagát, és másokat.
Az egyik NBH-s őrhelyen nem volt felvez csak őrpk, 2 órás váltásokban 3 ember forgott volna kint.
Persze az őrpk éjjel-nappal 2 óránként kiment váltani, néha meg lökni.
Na ilyen sosem volt, azaz váltás “méhecske tánccal” csak akkor ha pont ott volt a löket. Az egész egy ostobaság volt, mert ha kiment az őrpk+1 ember akit váltásba vitt, már volt kint 1 ember akit leválltott, a szabályok szerint a váltásra kellett volna 1 ember biztosítani (figyelni), de akkor ki marad az őrszobán?
Éjjelre jött egy kutyás 2 ebbel, de fegyvere nem volt, csak aludni járt ki az őrszobába.
Szabályosan nem is müködhetett.
A gyakorlatban az éppen szolis őr besétált a másik meg ki, ha kimentünk egyátalán,persze azért ki-ki járogattunk már csak az unalom miatt is.

 5. pacika — 2014-03-22 14:38 

Én Ócsán voltam dettó ugyanez volt a helyzet!Csak nálunk ritkább volt az NBH-s ellenőrzés .De soha nem buktam felvezetőként pedig nagyon sok váltással sétáltam éjszaka meg sokat is voltam kint őrként !

 6. janicsar — 2014-03-22 17:28 

@pilotax:
Az imént kommentáltam egy régebbi posztot, s közben eszembe jutott egy régi kifejezésünk, a “rádübörögsz.” Ez még a Bakaszótárban sincs meg, szóval igazi unikum. Na ez különleges gyártmány, mert egyszerre két forrásból jön: a “rájön” igéből a mozgást veszi át, a “rádöbbensz” igéből pedig a hangutánzást.
A kummantást, ha jól emlékszem, nem használtuk, nálunk a sunnyogás volt a megfelelője. Egy laikus tippem azért van a “k” betű szereplésére: mivel utána jön az “u”, ezért könnyen asszociálható a kuporgásra, kucorgásra, ami pedig az elbújásra utal. De ez csak amatőr nyelvészkedés.

 7. kelempajszmadar1 — 2014-03-24 08:17 

A lógást mi is summantásnak neveztük, a sumákolásból alakult ki. A summantás inkább afféle becézése volt a sumákolásnak. A kummantás az alvást jelentette: kummantani=aludni, vagy másképpen: bekumott=elaludt az ürge.

 8. zolcsi67 — 2014-03-25 01:07 

@janicsar: Akkor forduljunk át a nyelvészetbe: Mezőfalván, 1989/90-ben a “majd rádöbbenést” röviden D-nek hívtuk. Bővebben: “majd a nagy D kiül az arcodra, és lógatja a lábait”. Kreatív népség a katona, mindig mondtam :-)

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.